Kedves Mindenki!!!
De aranyosak vagytok! Ennyi jó tanácsot nem is vártam. Köszönöm, hogy figyeltek rám, és egymásra!
Ez nagyon jól esik.
Szóval, a fejlemény az, hogy 2. napja nem iszom a Laktoherbet, amit mellesleg már egészen megkedveltem... És mintha (lekopogom) javulna a helyzet. Még nyom a baba nagyokat, erölködik, de már nem szenved tőle annyira. Lehet, hogy próbát teszek majd a többi csodaszerrel is, ha szükség lesz rájuk. Valószínű mindenkinek más válik be. Ezt a Laktoherbes dolgot már olvastam valamelyik Kismamában. Fura, éppenhogy segítenie kellene ennek a teának, nem?!
Képzeljétek, tök mókás dolog történt... Tegnap előtt ugye szélcsöveztünk, mert láttuk, nagyon szenved a pici. (Megjegyzem, szerintem ez jó dolog, csak nem akarjuk, hogy hozzászokjon)Gondolom ezért is, meg ki tudja miért, tegnap nem volt kaki, meg ma délelőtt sem. Már kezdtem megijedni. Megérkezett egy barátném és elkezdtünk beszélgetni, közben tornáztattam a babát, és annyira eldumáltuk az időt... Nem tudom meddig "biciklizhettünk", de egyszercsak azt vettem észre, hogy az egész hófehér babaruha elszineződött oldalt. Ugyanis annyit kakkintott a gyerkőc, hogy nem fért már a pelusba...
Volt is nagy fürcsizés, rögvest...
Ja! Nálunk a tea nem jön be, mert az én gyerekecském semmi mást nem hajlandó a szájába venni csak az öklét, meg a cickómat... A tejen kívül minden más italt kiköp... Ennek azért örülök is valahol. A cumi sem vált be, sem az etetős, sem a játszó.
Kedves V!
A vízben is folyamatosan vizsgálták a méhszájamat, és a baba hangját is a Dopplerrel. Ilyenkor kicsit feljebb emeltem a pocakom, ha kellett még homorítottam is.
A nyomásokra Magdi figyelmeztetett. Ha jól emlékszem azt mondta, hogy már nyomhatok néha, ha úgy érzem. Én nem igazán éreztem úgy még egy darabig, de azért próbálkoztam. A végén viszont egyértelműen tudtam mikor kell nyomni. Úgy értem az oxitocin után. Ott már nem volt mese. Csak arra figyletem, hogy a Magdi mit mond és próbáltam követni pontosan az utasításait, hogy mikor nyomjak erősen, gyengébben, és mikor ne nyomjak. Az elején nekem is ment el feleslegesen energiám, mert ugye nem igazán tudtam a helyes technikát. Elméletileg tudtam, hogyan kell levegőt venni, és le kell irányítani a hasamba stb, de ezt szerintem nem lehet előre begyakorolni... Mit gondoltok? Tanították ezt több helyen is, de én nem tudtam otthon gyakorolgatni...
Szóval a kezdeti "idétlenkedésem" ellenére a végére egészen jól ment. Én úgy emlékszem, hogy ilyen teljesen más állapotba kerültem, nem mondanám, hogy önkívületi de más. És már semmi más nem számított, csak, hogy kijöjjön a baba. Csak a szülésznő hangját hallottam, ahogy emlékszem. Onnantól nem is nagyon tudtam volna összerakni a képeket, ha nem kérdeztem volna meg Tetovált Apukát (
), hogy is történt pontosan a dolog. Én annyira el voltam szállva az egész élménytől...
Jaj, mennyit írtam már megint!
Na pá!
Szorítok a kismamáknak, hogy nekik is ilyen gyönyörű élmény legyen a szülés! A többieknek pedig csak úgy minden szépet és jót!
Jó éjt!
Éjmanó
Ps: Teszem fel az új képeket, most már tényleg...