Dr. Nagy László!
Ez az, amit nem értek! Amiről Ön is ír, azaz a betegek ellátása - járóbetegként. Egy időben sokat olvastam Somody Imre Misszió-modelléről. Ott pont ez a lényeg: a kísérletben résztvevő térség megkapja azt a pénzösszeget, amit hasonló térség ellátására fizet ki a TB. A Misszió így rögtön érdekeltté válik abban, hogy NE fektesse be a beteget feleslegesen, hiszen akkor kevesebb pénzt fordíthat az intézmény fejlesztésére. A Misszió takarékossága nem mehet a beteg rovására, hiszen ha rossz kezelést választ a megtakarítás érdekében, akkor hosszútávon az lesz a legnagyobb pazarlás. A Misszióban dolgozó szakemberek többsége vállalkozó. Olyan munkakörülmények között dolgoznak - olyan fizetésért, ami mellet nem áll érdekükben a parasz. kikényszerítése a betegtől. A kórház megválogathatja az orvosait, így a betegek garantáltan "jó kezekbe" kerülnek.
Ez a modellkísérlet arra is ösztönöz, hogy a Missziót üzemeltető csoport a térség egészségmegőrzésére is gondot fordítson, hiszen a prevenció kevesebb betegkezelést eredményez, tehát több pénz marad a kasszában
.
A betegek oldaláról -- a rendelkezésre álló szakrendelésre, időpont-egyeztetés után lehet bejutni. Ha valakinek sürgős ellátásra van szüksége, (pl. egy szemgyulladás), akkor a szakorvossal egyeztet, hogy mikor jelenjen meg aznap. A körülmények megdöbbentőek sajnos ezt kell mondanom, mert valóban megdöbben az ember, hogy olyan eü.egységben találja magát, ahol nem csak a papírtartó van meg a vizsgálóasztal fölött, hanem papír is van benne, laikus szemmel korszerű a műszerparkot lát, tiszta a WC, kellemes a környezet, pont úgy, ahogy egy magánkórházban ez lenni szokott..., csakhogy ez a betegnek ott ALAPELLÁTÁS címén jár, és a TB finanszírozza. Mikor én terhes lettem, nem kellett az egész napomat az SZTK folyosóján töltenem, mint az első terhességemmel, hanem itt egyetlen alkalommal elvégeztek minden vizsgálatot, később csak a vérvételekre kellett visszamennem. Második gyermekem UH-szűrését is itt végezték el, időpontra mentünk, semmi várakozás, semmi rossz érzés, semmi kalapozás, mint első gyermekem csípőUH vizsgálatakor egy b.pesti kórházban (nagyon csúnya történet volt
). Itt nem borítékkal lehet előrébb jutni a sorban egy kisgyerekkel, csupán a kisgyerek említése elég arra, hogy pl. esetemben az ortopéd-szakorvos soron kívül fogadjon.
A fenti példa nem külföldről származik, hanem a Gödöllő-Vác térség közt fekvő települések összefogásának az eredménye. Én azt nem értem, hogy ha VAN megoldás a "normális" működtetésre, ha külföldről folyamatosan jönnek tanulmányozni ezt a rendszert, akkor miért nem lehet a sok kis térséget ily módon összefogva ellátni? Mindenhol, nem csak észak-nyugaton...
Doktor úr - és Mindenki!
Miért gondolom azt, hogy azok az orvosok, aki döntéshozó-helyzetben vannak, jobban érzik magukat, ha a zavarosban halásznak?
Igen, Zsóka, én is tudom a választ
.
Bocsánat, hosszú voltam, köszönöm a türelmet
.
Csi