2003.08.13 10:13
Szerző: Anonymous
Tisztelt Doktor Úr!
Sajnos, én semmi jót nem tudok írni a kórházi élményemről, sőt! Aki a legemberségesebb volt velem az 1 hét alatt az Dr. I. E.!
Annyit kell tudni a szülésről, hogy nagyon gyorsan és simán zajlott a 37. hétre született a fiam, 3750g-mal. Nem sírt fel csak miután kitisztították a száját. Az egész teste be volt vérezve, így a gyerekorvos elrohant vele. Még azt sem láttam, hogy van-e haja vagy nincs. Feküdtem a szülőágyon, és a férjemet faggattam, hogy néz ki a fiunk. Nagyon rossz érzés volt, hogy nem is láttam, meg sem foghattam, s mindemellett a gyerekorvos miután visszajött azzal "vádolt", hogy cukros vagyok, s mindezt rettentő rossz stílusban. Szülés után egy vászon lepedőt kaptam betét helyett, mondván, hogy 2 hete nincs a kórházban. A fiamat inkubátorba tették és a következő napokban különböző szörnyűségeket mondtak, hogy mi lehet a probléma: cukorbetegség, méhen belüli fertőzés, simán fertőzés, stb. Eközben én lent feküdtem 1 ágyas szobában, mert nem szerettem volna nézni, ahogy a többiek szoptatják és dajkálják a gyereküket. Senki sem foglalkozott velem, még azt sem mondták, hogy ott az a szokás, hogy ki kell menni étkezni, így az első nap nem is reggeliztem. Takarítónőt összesen 2-szer láttam a szobában és akkor is úgy mosott fel, hogy a doki a vizitnél majdnem elesett.
Az első nap többször is meglátogattam a fiamat, de a második napon az orvos rám ripakodott, hogy nem mehetek be, csak napi kétszer, akkor is az általuk meghatározott időpontban. Ezen kívül láthattam gyermekemet az erkélyről, az ablakon keresztül. Ha bementem hozzá - a kellő bemosakodás után - benyúlhattam az inkubátorba simogathattam, de volt úgy hogy szóltak fel ne ébresszem, mert utána nekik nehéz lesz elaltatni.
3. napon engem hazaengedtek /gátvédelemmel szültem/, a fiam ott maradt és még mindig nem tudtam mi a baja.
Ezalatt Dr.I.E. SZABADSÁGÁRÓL mindennap telefonált és érdeklődött felőlünk. Az ő tanácsára kerestem fel Seres doktornőt, aki végre értelmesen elmondta, hogy mi történt idáig: miszerint a gyereknek semmi baja, attól volt minden, hogy túl gyorsan született. Ekkor is megkérdeztem, mikor vehetik ki az inkubátorból, amire a válasz az volt, hogy csak fokozatosan, lassan lehet kivenni, s az még beletelik 2-3 napba. Az egyik újságban pedig azt olvastam, hogy egy anyukának, akinek inkubátorban volt gyermeke, szintén nem adták ki szoptatásra. Miután jogait hangoztatta, s ügyvéddel fenyegetőzött, odaadták a gyermekét, s 3 óránként megszoptathatta. Akkor most ki lehet venni az inkubátorból a csecsemőt, vagy sem?
Addig a tejről, fejésről senki egy árva szót sem szólt. Ha nincs a nővérem (most fél éves a gyermeke), aki segített a tej megindításában, akkor nem is tudtam volna szoptatni.
5. naptól járhattam be szoptatni, ahol sokszor úgy kellett kiérdemelni, hogy kezembe adják végre a fiamat, aki a legelső alkalommal 40 helyett 70 evett. Az első 4 napban teáztatták, más anya tejével táplálták - megkérdezésem nélkül - s senki nem szólt, hogy : "Anyuka minél hamarabb kezdjen el fejni, hogy a saját tejével tudjuk táplálni a csecsemőt!" egyáltalán fejésrős sem volt szó.
Szoptatáskor az ápolónő tőlem megkövetelte a sapka és a szájvédőt, míg ő rajta nem volt semmi.
A 7. napon végre hazaengedtek a déli szoptatás után. Míg a fiamat felöltöztették, addig a nővér kezembe adott 2 lapot, hogy írjam alá, és az egyiken írjam le, hogy mi a véleményem az ellátásról. Amit nagy serényen ki is töltöttem, mire észrevettem, hogy a másik lapon az állt, hogy megmutatták a fejést, a köldökkezelést, fürdetést, stb. Minden be volt már ikszelve. Hozzáteszem ezekből semmit, de semmit nem adtak át nekem. Nem vitatkoztam, szerettem volna minél hamarabb otthon lenni fiammal együtt. S persze tudtam, van otthon, aki tud ebben is segíteni.
Még valami: a gyereknek a nyelve, s szája belül fehér volt. Kérdeztem a kórházban, ez mitől van. A válasz rövid volt: a tejtől. A nővérem otthon hangoztatta, hogy az ő gyerekének soha nem volt ilyen fehér a szája belül. Mikor a gyermekorvossal beszéltem erről, kiderült, hogy szájpenésszel hoztuk haza a fiamat.
Bocsánat, hogy ilyen hosszúra sikeredett a levél, pedig még így se írtam le mindent.
A következő gyermekemet is Dr. I.E.-nél szülném, de a kórházba nem szívesen kerülnék. A fiam gyönyörű, nyugodt és 1 hónap alatt 1,5 kilót hízott.
Sajnálom, hogy ilyen negatív tapasztalatokról kellett beszámolnom.
Üdvözlettel: Ancsa