Szia Brekuc!
Hát,Te aztán tényleg le vagy lombozva...De meg is értelek,valahogy ahogy olvaslak,még az élettől is elmegy a kedvem,olyan magányosnak tűnsz.Nem is lehet okosnak lenni ilyenkor,ezért nem is írok nagy szavakat.Csak épp annyit,amiből látod,ha nem is ismerjük egymást,de legalább van,akivel néha szót válthatsz,ha betévedsz ide.Legalább itt meghallgatjuk egymást,próbálunk segíteni,ami tőlünk telik,vagy legalább nem vagyunk teljesen egyedül.Nekem néha,mikor magam alatt vagyok teljesen,olyan jól esik,mikor valaki még napok után is felőlem érdeklődik itt a neten.Nem nagyon ismerjük itt egymást,de mi legalább nem hibáztatjuk egymást,megértjük a problémáinkat,tapasztalatokat cserélünk,ami néha segíthet is.Tudom,ez sovány vigasz,de legalább nem olyan lekezelően figyelmetlen szavak,amiket az apukáktól kell elviselnünk...
Az országról pedig ugyanaz a véleményünk.Én Domival mentem villamoson,olyan picurka volt,hogy az ölemben tartottam,egy kézzel,mert a másikkal kapaszkodtam.Ugyan tudott már állni,de nem mertem letenni a tömeg közé,olyan icipicike volt még akkor,és féltem,ha lefékez a villamos,akkor nem tudja megtartani magát,és ráesik valaki.Ehelyett a lefékezésnél,mivel nem tudtam tartani kettőnket,kisodródtunk,és beverte a kis fejét.Ölni tudtam volna s szemeimmel,főleg,mikor egy fiatal köcsög továbbra is ott ült előttünk,és még meg is jegyezte valaki rosszalló beszólására,hogy neki is ugyanolyan joga van ülni.Hát ennyit az országunkról,és sajna ez Dorinánál is előfordult,sőt a terhességeim alatt rendszeresen,és a két gyerekkel azóta is.A vén szatyor-már elnézést-,alig bír állni a villamoson,de fellök,hogy elvegye előled meg a két gyereked elől,babakocsod elől a helyet,aztán mikor leszállnál,ő akar ott is az első lenni,és fellök.Meg mikor szállnátok lefelé,és a tömeg jön fölfelé,az eszem megáll,a kezemmel tartom a babakocsit,tele cuccokkal,benne a gyerekkel,mellettem belém kapaszkodva a másik gyerkőcöm,és még nekik áll feljebb,én meg csak tartom közben a babakocsit,mintha olyan könnyű lenne.Senkit nem érdekel,hogy alig tudsz felszállni babakocsival,sőt,pl.a 17-es vili régi tipusú,a széles babakocsim(átlagosan széles) nem fér fel egyáltalán,nincs levéve a középső kapaszkodó...Babakocsisok ne vilizzenek a 17-essel,mi????És az sem érdekel senkit,hogy a direkt nekünk kijelölt ülést,babakocsihellyel együtt nem tudjuk igénybe venni,mert én csak álljak a kapaszkodótól 2 méterre a gyerekeimmel,útban babakocsival,mindenki fellök minket,mert csak ott van hely.Nem lenne egyszerűbb,ha odaengednének minket,ami pontosan nekünk van kijelölve,hogy kényelmesen és biztonságosan utazhassunk,és ne legyünk útban másoknak.Most valamelyik nap a múlt héten meg is lepődtem,mert babakocsival viliztünk apához,és egy fiatal srác jött utánam a megállóban.lestem csak,hogy mi a fenét akar ez,egyszer csak megkérdezte,segíthet-e föltenni a babakocsit...Mikor már majdnem magamhoz tértem ámulatomból,egy velem egyidős csaj átadta a helyet-szemből egy középkorú hölgy is felajánlotta(jellemző,hogy nők...)-szóval annyira meglepődtem,és az az igazság,természetesnek kellett volna,hogy vegyem,mégis inkább jól esett,annyira ritka ebben a hányinger országban...A vágyam,hogy Korfura kiköltözzünk,legalább tavasztól őszig,és ott dolgozzunk,akár takarításról,akár kisközértről lenne szó,mindegy,csak a magad ura legyél,aztán télen itthon.Persze simán kiköltöznék véglegesen,csak anyuék hiányoznának,meg a tesóim.Más nem is,egyáltalán...ez is szomorú...
![Kép](http://www.babanet.hu/ujgep/discus4/clipart/sad.gif)
Csak megrémít,hogy legalább angolul kellene tudni valamelyikőnknek(bár ott kint szinte minden görög tud minimálisan magyarul),meg a gyerkőcöknek is nehéz lenne az iskola.De ha adódna egy lehetőség,szerintem nem gondolkodnék...
Mesélj egy kicsit magadról!!!Van az életedben jó dolog is ám!!!Mesélj a picikédről!Milyen érzés anyukának készülődni?Nem arról akarok ám hallani,hogy egyedül nehéz,ezt tudom én is,egyedül voltam én is!Az anyaság érzésére vagyok kíváncsi!Most ne a magányos nő szerepében írj,hanem a gyermekét váró anyuka legyél!!!Tudsz Te ilyet is írni,biztos vagyok benne,hisz csodálatos dolog maga az anyává válás,és ezt nem tudja elrontani egy szemét sem!!!Nekem nem jött be,bár nem is értesítettem,fölösleges volt,ő nem volt ránk kíváncsi,és henteregnivalója volt a ribancával.Aznap reggel ugyan fölhívtam,hogy elfolyt a magzatvizem,és mi van a papírokkal,mert közösen egyeztünk meg először a tartásdíj ügyében,amibe látszólag bele is ment,aztán megvárta,míg tehetetlen leszek,és jól beintett....Ennyire lehet számítani a kis ígéreteikre....
Szóval írj!!!Mozog-e a picike(biztosan...de azért írd le,milyen érzés!!),választottál-e már neveket neki?Mi az,ami hiányzik,amit még be kell szerezned?Milyen kis kuckóval várod Õt?Ki segít majd nektek a szülésnél?Szoktál-e beszélni Hozzá a pocikádban???Írj ilyeneket is ám!!!Hisz bármennyire is magányos vagy,és hiányzik egy társ,de nagyon(ó,mennyire megértelek,nekem is hiányzott ám,de nagyon fájdalmasan...),akkor is a legfontosabb az,hogy anya leszel,és már az is vagy,mert a gyermeked mindig önzetlenül fog szeretni.Ez olyan csodálatos érzés,hogy szinte le sem lehet írni.Feltétel nélkül szeretnek a gyerekek,akkor is,ha kiabálsz,akkor is,ha morcos vagy,mindegy mit teszel,két karjukkal lógnak a nyakadban,vagy a kiságyból szuszogva mosolyognak rád.És mikor nézed,ahogy alszanak,békésen,nyugodtan,azt neked köszönhetik,az Édesanyjuknak,mert Te egy biztos pont leszel az életükben,Te mindig mellettük leszel,és ezért leszel Te a legnagyobb biztonság az életükben!!!