Sziasztok!
Szandra! Természetesen nem haragszom, én is le voltam lassúlva, sőt, akkor lettem csak biztosabb a dolgomban, amikor kijött a férjed is (körszakáll). Egyébként már többször láttalak, nagyon ismerős volt az arcod, úgy hogy legközelebb már nem tévessztjük el
Ami a fajasokat illeti - már három napja úgy érzem magam, mint amikor havija van az embernek: nehezedő alhas, kisebb görcsök. Hajnalban is azt hittem, na, kezdődik - kb. egy órán keresztül derékből induló és az alhas táján végződő enyhe összehúzódásokat, görcsöket éreztem, de reggelre elmúlt és a hasam sem keményedik annyira most. Valószinüleg már nem vagyunk messze a dolgoktól, de megpróbáltam maximálisan felkészülni lelkileg, igy már nem ijeszt meg a dolog, egyáltalán nem érzek aggodalmat vagy félelmet. Minden este lefekvéskor megpróbálom elképzelni a szülést, "végigcsinálom" képzeletben. Mire bemegyek valóban szülni, olyan leszek, mint egy beidomitott állatka, aki minden "hopplá"-ra tudni fogja a megfelelő mozdulatot.
Amúgy kedden bemegyek ctg-re olyan du. 3 körül, mert igy pont elérem még a rendelőben a lányt a leleteim miatt és utána lassan komótosan a dokit is a magánrendelőben. Mindez persze akkor igaz, ha...
Erigal, szerintem, nincs olyan, hogy túl sokat mozog a baba. Persze nem vagyok doki, de szerintem inkabb mozogjon sokat, mint hogy nem. Az én pici lányom szeret megijeszteni és időnként majd egy egész napra szinte teljesen eltünik, de utána jön három-négy nagyon aktiv nap. Tegnap óta szerintem nem is nagyon "feküdt" le. Most is nagyokat mozog, főleg a popsját szereti mutogatni - jó nagy dudort a hasamra. A másik kedvence a vesén történő rugás, amit ugyan ritkán gyakorol, de ha igen, akkor az nagyon érezhető
Ja, és ne hallgass senkire, akire a hasad mérete alajpán bocsátkozik jóslásokba
Ami a 8-át illeti, azon kivűl, hogy nő nap lesz, a férjem szülinapja is! Az tényleg nagy dolog lenne, ha akkor születne a kislányunk.
Dalo, irigyellek is meg nem is - 16. hét, a dolgok előtted vannak, elősször éled át. Többször is eszembe jutott, hogy ez legközelebb (értem, ha a masodik babámat hordom) nekem már nem adatik meg, akkor majd - függetlenül attól, hogy minden terhesség más - már ismerős dolgok fognak történni. Ugyanakkor meg nem kivánom újra az aggodalmakat átélni, amikor minden pici rezdülésre, kis eltérésre összeszorult a gyomrom. Ráadásul akkor még mélyen tapadó méhlepényem volt (köszönöm, Istenke, hogy minden a helyére került) és mindetől óvnom kellet magamat.
Érzed már a pici mozgását? Én elősszőr nagyon korán, a 14-ik héten éreztem határozottan, hogy ott van. Előtte is voltak már jelei, de igazából a 14. végén. Bár ennél sokkal meghatóbb volt, amikor az első UH-n, amit a 6. héten végeztek meghallottam a szive "dobogását", ott bőgtem fekve.
Hűűű, de sokat irtam...
Remélem, grafomán hajlamaim nem tesznek unalmassá.
Mindenkienk nagyon kellemes napokat kivánok, kevés gonddal, sok pihenéssel,
elike
P.S. Úgy tűnik, a vonalzom egy kissé megbolondult...