Tüncike, gyorsan tesz veszezni, nagyon édes az a baba.
Egyébként tök furi ez a babanet, az este még nem láttam azt a linket, csak ma reggel
Hasli, kérek én is privit. Mi történt? Legalább nagy vonalakban írd le lécci, nem jó ilyenkor őrlődni.
Tüncike, én emlékszem, hogy amikor Lackóm elment, rá nem sokkal egy kedves barátnőm postán elküldte az asszonyok álmában síró babák c. könyvet. Le sem bírtam tenni.
Azután csak ilyen és ehhez hasonló történeteket olvastam.
Kicsit talán könnyebb volt elfogadni a történéseket úgy, hogy tudtam, nem vagyok egyedül. Ha másnak sikerült felállnia, nekem is fog sikerülni.
Aztán szép lassan elmaradt az ilyen történetek olvasása.
Most Jázmin is ebben a fázisban van.
Amúgy a topik elejére még én sem merek visszaolvasni. Szerintem ahhoz több idő kell nekünk még.
Nekem volt olyan barátnőm, aki eljött volna Lackó temetésére is, meg utána is találkozni akartak velem, de inkább bezárkóztam egy pár hónapig. Valahogy nem esett volna jól senkivel sem beszélgetni akkor.
Így utólag nagyon nagy hála nekik, hogy megértettek.
És ők nem kimondott gyerekkori barátnők, bár már őket is ismerem vagy 10-11 éve
(kérdés, hogy mi számít még gyerekkornak???
)
Szinti, akkor tessék csak csinosítgatni a kertet
Zaha, a dokimban próbálok megbízni. Azt megtanultam, hogy bármire kíváncsi vagyok, azt csakis magamnak kell kijárnom. Ugye Lackó nem nála született. Még mindig minden alkalommal megkérdezi, hogy mi is volt előzően (persze ennyi kismamából nem csoda, hogy nem emlékszik rám).
Én kérdeztem rá, hogy nem kell e vasat szednem
az afp-eredményt úgy toltam az orra alá, hogy ugyan nézze már meg
a következő császárral kapcsolatban is kérdeztem, annyit mondott, hogy az előző heget kivágja (bocs, hogy így írom), hogy majd csak összesen egy heg legyen, bár nem tudja, hogy az mennyire gyorsan fog úgy gyógyulni. Nem akartam mondani, hogy tőlem aztán lehet két heg is, csak rendben legyen minden.
De ezeket arra fogom, hogy sokan voltak, és kapkodott.
Úgyis duplán elmegyünk vizsgálatokra.
Bocs, ha valamit kihagytam.