Sziasztok!
Leírtam a születéstörténetünket... sajna visszaolvasni még nem volt időm....
de igyekszem...
2009.09.01-én 23:17-kor született Dóra, végül császárral.
Hétfőn be kellett mennem egy vizsgálatra a kórházba... és amíg a dokimat vártam felment a vérnyomásom 160/110-re... és nem láttam semmit... azonnal elvittek a szülőszobára nst-re... Az nst jó lett a vérnyomásom pedig nem akart lemenni... ezért bent fogtak... és kaptam egy csomó bogyót... egyfolytában aludtam...
Nagyon fájt a fejem...
Másnap (1-én) elküldtek ultrahangra... minden oké volt... utána megint nst... ami már nem volt valami jó ... (de szerintem a sok vérnyomi csökkentőtől... a babó is kapott belőle... és ő is bealudt... jóhogy nem akart mozogni... ) Nst után a főorvos úgy döntött, hogy indítani kell, mert hipertóniás lettem, vagy mi a sz@r...
aztán fél kettőkor kaptam egy infúziót... és onnantól már szülőszobán voltam... egy óra múlva Viktor is megjött és velem volt... (Mikor a szülőszobára vittek... akkor szóltam neki, hogy most kapok valami infúziót... de nem tudok semmi mást... és akkor rám szóltak, hogy azonnal kapcsoljam ki a telefont, mert ott nem lehet használni...
így szegény férjecském semmit nem tudott... de mégis gyors elindult a melóhelyről, mert megérezte, hogy "gáz" van.... ) Igenám... de a vérnyomás csökkentők hatására én szinte csak aludni bírtam... Viktor ébresztgetett, hogy ébredjek már fel... szülünk.. vagy mi?! Nevetgéltem... beszélgettünk... nem éreztem fájást... aztán este 9 fele burkot repesztett a dokim... na mondom innen már nincs vissza út... de Dóra baba csak nem akart lejjebb jönni.... nagyon fent volt a feje... de akkor már nagyon fájt... Sad Fél 11-kor a doki szólt, hogy hívta az aneszteseket... császár lesz... nem kockáztat.... bekötötték az infúziót ami a műtéthez kell.... aztán csak jöttek a fájások... és várnunk kellett... felvittek a műtőbe... az a rész szőrnyű volt... mert már nagyon fájt...
Megkaptam végül az érzéstelenítőt... húúúú nagyon féltem, hogy nem fog hatni és érezni fogok... de nem éreztem semmit, vagyis fájdalmat nem! Mikor kivették Dórit... megmutatták... háááát sajna nem tudom milyen simán szülni és az érzés, hogy látod hallod a kisbabád... de ez az érzés sem fogható semmihez...
Elvitték... megvizsgálták... hallottam ahogy mondták, hogy 10/10-es apgardos... aztán hozták egy puszira... és már vitték is apukához....
engem pedig összevarrtak...
6-án vasárnap hazaengedtek minket a kórházból... azóta itthon vagyunk... és ismerkedünk egymással....
3700 gr 55 cm-el születtünk...
a kórházból 3500 gr jöttünk haza... és tegnap 3860-at mértünk....
Nagyon sokat alszunk... szinte midig... de most két napja éjjel pár órát fent van... és nem tudjuk mi baja... olyan mintha a hasát fájlalná... félek, hogy valami nem jót eszek....
Nincs valami listátok, hogy mit szabad enni és mit nem?
Most mennem kell, mert a kisbogár már reklamál...
És pár kép...
Kisember nagyágyban....
A mi kis "moncsicsink"...
Otthon édes otthon...
Apával böfizünk...