Kiscsillag,
Gyönyörű!
Zsuzsi-idézet:
„A múltkor meséltem nektek, hogy itt volt a városunkban Kaáli Géza előadást tartani. A végén odamentem hozzá, és megköszöntem neki, hogy az intézete lehetőséget adott nekem, hogy gyermekem születhessen. „
Géza bácsi nem sírta el magát a gyönyörűségtől? (Mert én ahogy olvastalak majdnem!)
Másik idézet:
„szerintem tök mindegy, hogy férfiról vagy nőről beszélünk a családalapítás idejével kapcsolatban, mert az, hogy mit gondol a társadalom, ha egy nő még 35 évesen nem szült - le van”
Nahát, engem azért egy kissé erősSen zavart, mikor 35 éves terhesen mindenféle idióta vizsgálatokra elzavartak csak azért, mert a 35-öt környékeztem. Mintha nem is tudom, milyen vénlány lennék!
Nálunk is megy a délutáni durmolás, 3 és fél órákat is alszanak! (és 9-kor fekszenek)
Wish,
Lombikból hány hósan került ki – mikor még foGgalmam nem volt, mijaz, h lombik, bennem is ez a kép élt, hogy embriókat tárolnak kémiai üvegekben…Nem szeretném, ha majd a gyerök is ezt hinné, mer' valami főokos bemagyarázná neki…
Zsu,
Köszi!
Hajni,
Hú, rég méreckedtünk, de Bencsi biztos, hogy 14 kiló és 86 cm fölött van. (Norina 10 kg és 76 cm fölött, bár most ő is nőtt sokat!) Bencsi viszont ránézésre sokat fogyott! Van pocakja, de a csípője már tiszta slank!
A hidegből most elég a gyerkőcöknek ált.ban 20 perc is, simán elfáradnak. Persze ez a fel-leöltözéssel együtt van egy óra kb.
De ügyes Olivér, hogy ilyen szépen eljátszik egyedül! Én még akkor is muszáj vagyok rajtuk tartani a szemem, ha elvannak, mert tuti egy idő után jön a falfirkálás, az apa asztaláról való cuccok megszerzése…stb.stb….
Lili,
Nagyon édesek a gyerekek! Én is hasonlónak látom őket. A mieinket én is úgy nézem, hogy kire hasonlítanak? - de még egymásra sem! Mindegy, így is nagyon szépek! És én örülök, hogy nem magamat látom bennük, hanem önálló egyéniségeket!
Szopi: nálunk is Bencsi egyszercsak már nem volt hajlandó szopizni, ellenben Norinám úgy tudott csak elaludni, hogy szopizott. Amikor már alig volt tejcsim, és tudtam, hogy csak cumizgat rajtam, akkor én mondtam be az unalmast, hogy na azért azt már nem! És tök könnyen elfogadta, nem volt semmi. Elaludt nélküle is. Ha te határozott vagy, szerintem ő is könnyebben elfogadja.
Terelgetés: tényleg vannak már nagyon jól körvonalazódó személyiségjegyek! Múltkor pont Norinát dícsérgette mindenki, hogy ő tuti, hogy jó tanuló lesz, mert olyan figyelmes, gyönyörűen megkeresi az egyforma képeket a társasjátékban. Bencsitől meg kérdezzük: hol a kis ház? Otty! – mondja, és lerakja egész máshova, aztán elszalad. Na mindegy, én meg mondtam, hogy hát igen, Norina biztos jó tanuló lesz, de az már nem biztos, hogy ő viszi többre az életben, mert Bencsi meg olyan elszánt és kitartó! Mindig van ötlete, mindig tudja, hogy mit csináljon és megy a maga feje után! Nagyon önálló! Nekem nagyon tetszik, hogy ilyen bátor és önfejű.
A másik, hogy én nagyon szeretem a zenét és a táncot, sokszor hallgatunk itthon zenét és mozgunk is rá, és ők is imádják! Egyáltalán nem kell erőltetni, mintha szívnák magukba a zene szeretetét. Én viszont sokat szenvedtem attól, hogy nem voltam elég laza a tánchoz, mert engem senki nem vitt el gyerekkoromban balettozni vagy ilyesmi. Én tuti viszem majd Norinát, Bencsi meg az első adandó alkalommal kap egy gitárt (illetve már most is van itthon, igaz, még csak csónakázásra használják). Szóval szerintem egyáltalán nem baj, ha a szülő bevezeti a gyerekeket a maga kis világába. Erőltetni persze semmit nem kell, de amúgy sem lehet. De a valamit kapni a szülőktől mindig jobb, mint a semmit. Meg hát a valami is lehet akármi, tök mindegy mi, ha a szülő szereti, és át tudja adni ezt a rajongást, akkor tuti a gyerek is szeretni fogja!
A „volt-e a családban iker?”-kérdéssel nekünk szerencsénk van, mert apukám is iker, és náluk is egy fiú, egy lány a felállás. Eddig csak egy okostojás felelte erre, hogy „érdekes, ez inkább később, a nagyszülői ágról szokott visszaköszönni”)
Viszont volt egy érdekes eset: van egy másik ikres csajszi az utcánkban, két fia van. Neki is azt mondtam, hogy természetes ikresek vagyunk, mint mindenkinek, erre pár hét után rákérdezett egyszercsak, hogy: „és nem is mondtad, hogy nehezen vagy könnyen ment a lombik?” Én hülye meg elkezdtem róla mesélni, utólag jöttem rá, hogy tuti csőbe húzott, mert én aztán nem mondtam senkinek… Na mindegy. Amúgy nem gáz, hogy tudja, csak óvatosság.
Bandi,
Jaaaj, de aranyos vagy! J
Jud,
Tápi – illetve már rendes tejcsi – még mindig van nálunk reggel és este (250 gr).
Egyből utána reggelik: lekváros kenyér v. sajt, v. tojás, sonka.
Tízórai délben: kex, gyümi, gyümölcslé
EstEbéd 3 körül: leves, főzi, tészta, husi, rizs, néha üveges – szinte minden
6-7 körül UzsiVacsi: gyümi, abonett, sajt, túró, gyüm.joghurt v. tészta
Mintha egyszer Orsi írta volna, hogy nyugodtan lehet 3 éves korig is tápit adni…
Ne aggódj, sokan nem híznak egyáltalán egy és másfél éves koruk között!
Mekkora Dani hossza?
A fogakon való aggódás viszont nekem eszembe sem jutott a tápi miatt. Kéne? Mi csak egyszer mosunk fogat, az esti fürdésnél (és utána jön persze a tejcsi). Gáz? Szerintem a fogromlás is inkább genetikai dolog, nem? Én eddig egy kislányt láttam ronda fogakkal, de az tényleg reggeltől estig chipset zabált.
Emma,
Doki-sztori?
Jaj, én pont most gondoltam, hogy én a nőgyogyimat életem végéig megtartanám! Azért az olyan fontos, hogy van valaki abban a rideg épületben, akiben megbízol és akiről tudod, hogy gondodat viseli!
Kata,
Jó sok védőnőt fogyasztottatok…
Drága Melcsi,
Ne aggódj Emesén. Egyrészt a jó példa adott, hála Nektek, másrészt mindig lesznek olyanok, akik az éppen divatos vagy trendi-hullámmal szemben mennek és mégis megtalálják a maguk boldogságát. Amilyen szép családotok van, én nem féltem a gyerekeiteket!