Igen, Tüncike borzasztó volt. Jó éjt, pihend ki magad, olvastam, hogy nem sokat aludtál.
Én folytatom, remélem nem untok meg, már lassan velem lesz tele az oldal.
A másik, ami miatt megzuhantam a párom viselkedése. Írtam már Nektek a múltkor is, hogy nem egész olyan a kapcsolatunk, mint amilyennek kellene lennie. De a most hétvégi viselkedése miatt végképp elszakadt bennem valami.
Kezdem ott, hogy már többször előfordult, hogy Manóval nagyon kiabált, és abszolút intoleráns vele szemben. Pl. mikor fáradt és emiatt nyűgös, vagy mikor a tüdőgyulája miatt semmi nem volt neki jó, és ugye a beteg gyerek még bújósabb, és ez a korszak egyébként is nehéz, túl kell élni a hisztijeit. Szóval ő ezt abszolút nem tolerálja, kiabál vele, mikor nyűgös, vagy nyavalyog valamiért, meg állandóan azzal jön, hogy miért nem mondja meg a gyerek mi a baja. Nem érti meg, hogy azért, mert egy két és fél éves még nem tudja kifejezni az érzelmeit, nem tudja elmondani mi a baja.
Szombaton reggel mikor felkeltünk - írtam korábban - Manó lázas volt, kapott gyógyszert, de tök rossz kedvű volt. Erre párom közli, hogy öltöztessem fel őket, elmennek a pékségbe reggelire venni valamit. Én mondtam neki, hogy Manót ne vigye, mert lázas, erre leordított, hogy semmi baja nem lesz.
Aztán a délelőtt folyamán kimentek a térre, mert ott volt a haverja a kisfiával, és majd játszanak a gyerekek. Manónak persze semmi kedve nem volt, és mikor bejöttek fel is ment a láza újra. Szóval nem érti meg, hogy a lázas gyereket nem lehet kivinni. Szombat délután aztán kiment vadászni, engem meg egyen meg a fene még betegen a két gyerekkel, ráadásul az egyik lázas a másik nyűgös, mert két napja védőoltást kapott.
Vasárnap csúcsosodott ki az egész. Délelőtt elmentek anyósékhoz a gyerekekkel, de Manó még mindig nyűgös volt, pedig már nem volt lázas. Mikor hazajöttek úgy hozta be Kokót, hogy nem volt sapka a fején, és ki volt gombolva a kabátja. Én erre megjegyeztem, hogy ezt nem így kellett volna, merthogy 6 fok van, erre leüvöltötte a fejem (2 szomszéd előtt ráadásul), hogy mi a fene baja lesz a gyereknek ezen a 20 méteren a garázstól a lakásajtóig. (Megjegyzem másnapra a gyereknek már folyt az orra) Megebédeltünk, aztán felmentem a gyerekekkel aludni, de Manónak minden baja volt, nem volt jó egyik mese sem, állandóan inni kért, Kokó meg nem akart aludni, mert bealudt az autóban, mikor jöttek haza, szóval kész káosz volt az altatás. Aztán Manó elkezdett azon hisztizni, hogy nem adtam neki inni, mert azelőtt már 7-szer ivott egy kortyot, tehát ez csak időhúzás volt, hogy ne kelljen aludnia. Erre a párom felrohant az emeletre, elkezdett üvölteni a gyerekkel, hogy fejezze be az ordítást, ettől persze a gyerek elkezdett sírni, mire párom kikapta az ágyból és mint egy őrült lerohant vele az emeletről, be a fürdőbe és a hideg vizes zuhany alá tette Manót.
Én lerohantam utánuk, hogy hagyja békén a gyereket, erre elkezdett velem is üvölteni, hogy takarodjak ki a fürdőből, mert én is megkapom a magamét. Persze én próbáltam védeni a gyereket, ki akartam venni a kezéből (gyerek persze visított - szerintem a félelemtől), erre felemelte a kezét, és azt mondta, hogy utoljára mondja, hogy takarodjak ki, mert nem áll jót magáért. Felmentem Kokóhoz az emeletre, ő pedig felhozta Manót, keresett neki száraz ruhát (szerencsére annyi esze volt, hogy a vizeset levegye róla) és beletette a gyereket az ágyába. Manó szegény csak nézett maga elé, ahogy feküdt, meg fogta a kezem, egy szót sem szólt, már nem sírt, de éreztem a csuklóján a pulzusán, hogy sokkal gyorsabban ver a szíve a normálistól.
Egész délután nem szóltam akkor páromhoz, és még ő volt megsértődve, és én voltam a hülye bunkó, aki rosszul neveli a gyerekeket, és majd ő kezelésbe vesz engem is, ha nem térek észhez. Szó szót követett, sok olyat vágtunk egymás fejéhez, amit talán nem kellett volna. Este aztán megpróbált közeledni, (nem tudom mit gondolt ezek után képes lennék vele....) én pedig megmondtam neki, hogy két dolog miatt is felejtős. Az egyik, hogy megvan a pirikém, másrészt elfogadhatatlan ahogy viselkedik. Erre persze megint én voltam a hülye, aki szétzúzza a kapcsolatunkat.
Szóval ott tartunk, hogy most kint van Romániában, holnap jön haza. Minden este beszélünk pár percet, de ott van a feszültség. Holnap jön haza, már előre félek a hétvégétől, szerintem lesz még egy meccsünk...
Egyszerűen nem tudok rájönni, hogy mi változtatta meg ennyire, de nagyon más lett az utóbbi egy évben, de leginkább az utóbbi pár hónapban. Minden tekintetben más lett, más az ágyban
, más Manóval, semmit nem beszél meg velem, ha valamit én elmondanék neki olyan, mintha nem érdekelné.... Már az is eszembe jutott, hogy van valakije, de tagadja.
No, most jól rátok zúdítottam a bajomat, ne haragudjatok kérlek, de senki másnak nem mondhatom el. Anyukámnak nem akarom, nagyon fájna neki, anyósnak meg azért nem, mert nekem sem esne jól, ha valaki szidná a fiamat.
Le is lövöm magam, bocsánat, hogy untattalak benneteket.