Sziasztok lányok!
Köszönöm a sok jó tanácsot.
Az éjszaka most békésebb volt, az Infacol jó volt, vagy ki tudja, mi.
De sajnos a délelőttöt végigüvöltötte, visító sírással, és bármit csinálhattam.
A hasrafektetést én is csinálom, a hasmasszírt is, a lábfelnyomogatást is. Van, amikor jólseik neki, van amikor nem. Attól is függhet, éppen hol fájnak a kis belei. De sajnos nem látok bele.
A Gripe watert kipróbálom majd, amint elérjük az egy hónapos kort.
Krisz: leírnád a módszereket, amit még lehetne alkalmazni a masszázsból? Az e-mailem:
boeszter@freemail.hu, és előre is nagyon köszi! Persze ide is becsatolhatod vagy írhatod, ha esetleg más is el akarja érni.
Monique, Lau, Csaju, Anita: köszönöm a sok segítséget! Olyan jó, hogy vagytok!
Kipróbálom majd az édesköményt is, egyelőre minden etetés előtt itatok vele pár korty kamillát, és itatni is próbálom többet limonádéval, hogy higítsa a dolgokat ott bent.
Megyek, etetem.
Minden jót nektek!!! Jó babázást és babavárást!
Olyan nosztalgiával gondolok vissza a terhesség hónapjaira, a vizsgálatokra, a sok törődésre, és a szülésre. Olyan szívesen visszatekerném az idő kerekét, hogy újra csinálhassam. Csak a szülés utáni hetet hagynám ki (bár elég lenne az első 5 nap). Hülyeség, ugye? Sokszor majd' elsírom magam, ha ezekre gondolok. Olyan szivesen ott feküdnék megint a szülőszobán, és csak amiatt csinálnám lassabban kicsit a dolgokat, hogy több időt tölthessünk ott, a párommal és a Habival. Annyira szép volt minden, és tökéletes. Néha nem normálisnak érzem magam emiatt. Persze, nem mondanám, hogy lelkileg kiegyensúlyozott vagyok. Remélem, magamra találok mostmár.
Ma voltam az okmányirodában az autóm átírását intézni, és annyira szenyák voltak, a folyosón elsírtam magam, mint egy ovis. Nem ismertem magamra. Na, mindegy. Tiszta hülye vagyok.
Puszika, eszty