Tanulás:
lányok, én 18 évesen a nyakamba vettem a világot és elköltöztem a szüleimtől, ide költöztem Pestre, nem volt érettségim, mert abbahagytam az iskolát, vendéglátóban dolgoztam 11 évig és mellette énekeltem, meg leérettségiztem. Aztán elvégeztem egy két éves felsőfokú rendszerinformatikus iskolát, aminek nagyon örülök, mert a számítógép így nem fog ki rajtam.
Ráadásul ha az ismerősöknek baja van a gépével, akkor én szoktam segíteni. Aztán úgy döntöttem, elkezdem a főiskolát, de most már tudtam, mit akarok. Ugyanis szerintem van valami, ami nagyon fontos: az ember olyat tanuljon, ami a zsigereiben van, ami igazán Ő és amiben tud igazán kreatív lenni. Én most pont felnőttoktatás-szervezőnek tanulok és tudjátok miért? Pont ezek a problémák miatt, amiket itt elsoroltatok. Ha nem sikerül elhelyezkednem a szakmában, akkor önkéntesen fogok munkát vállalni, már jelentkeztem is egy helyre, egy veszélyeztetett anyaotthonba, de mondták, hogy ha babát várok, akkor még ne menjek, mert ott sok a kisgyerek és ha esetleg egy bárányhimlőt elkapok, az fejlődési rendellenességet okozhat a babónak, meg még fél évig nem mehetek, de utána szeretnék menni. Ugyanis nekem az a meglátásom, hogy az emberek sokszor nem jól választanak pályát, csak az a baj. DE váltani bármikor lehet, tanulni is, csak el kell kezdeni!!!! És ha valakinek nincs hozzá lökete, hogy elkezdje, forduljon hozzám bátran, megadom a kezdő lökést!
:):) Ugyanis az én hatásomra nagyon sok barátunk elkezdett tanulni, vagy elkezdett valami olyat, amiben kiteljesedhet! Higgyétek el, lányok, hogy ha az ember megtesz mindent, hogy a sorsa jól alakuljon, akkor jól fog alakulni. Segíts magadon és Isten is megsegít!
:):) De kell hozzá egy kis hit, kell hozzá, hogy azt tudja mondani az ember, hogy igen, megcsinálom, miért ne???? Nem azért kell tanulni, hogy az ember sok pénzt keressen, hanem azért, hogy azt csinálja, amihez a sors vagy a Jó Isten tehetséget adott. Ha már adott, akkor azzal élni kell, márpedig mindenkinek van tehetsége valamire.
Tudjátok, mi az én véleményem? Hogy a világ olyan, mint egy nagy gépezet, ami egyetlen csavar nélkül már nem működik tökéletesen. Minden alkatrésznek a helyére kell kerülni és akkor minden rendben. Mi vagyunk azok a kis alkatrészek, akik mozgatják ezt a gépezetet, és nekünk tenni kell, ami a dolgunk! Márpedig higgyétek el, mindenkinek van dolga a világban!!!!! MINDENKINEK A MUNKÁJA EGYFORMÁN FONTOS, EZT SOHA NE FELEDJÉTEK EL!!! MINDENKINEK A TEHETSÉGE KELL AHHOZ, HOGY EZ A VILÁG JÓL MŰKÖDJÖN!!!! Nem véletlenül vagyunk olyanok, amilyenek. Nem véletlenül van az a temperamentununk, ami van, nem véletlenül vannak a meggyőződéseink, ezek mind utat mutatnak ahhoz, hogy arra menjünk, amerre nekünk kell menni! Ne adjátok fel, kérlek szépen! Ne gondoljátok, hogy bárkire közülünk nincs szükség, mert ez NEM IGAZ!!!!
Csak hogy egy példát mondjak: képzeljétek el, ha a szemetesek egy hétig vagy két hétig nem vinnék el a szemetet. Mekkora lepratelep vagy koleratelep lenne ez a város???? És ez csak a szemetesek. Nem fogjátok elhinni, de van, aki szeret ott dolgozni. Van olyan ismerősöm, aki gázszerelő, imádja a munkáját, és hiába van meg hozzá az esze, hogy elvégezhetne egy egyetemet, ő imád szerelni. DE ha a kezébe kerül valami hiba, azonnal tudja, mi a baja a kütyünek, azonnal megjavítja, iszonyatosan profi. Annyi a munkája, hogy alig bírja. Kapkodnak utána. Mert azt teszi, amit tennie kell. Ennyi!!!!
Nem kell mindenkinek egyetemet végeznie, hiszen lehet, hogy egy ügyintézőként ezerszer többet képes nyújtani, mint ha elvégez egy egyetemet és abban a munkakörben lesz középszerű! Van egy ismerősöm, aki biológia tanárnak tanult és nem tud elhelyezkedni még a tudakozóba sem vették fel, mert olyan a személyisége, hogy nem való emberek közé. AKkor minek dobott ki az ablakon 5 évet? Nincs semmi értelme. Inkább gondoljátok meg, mi az, amiben ti igazán sokat tudtok adni, amiben igazán jók lehettek, azt kell tanulni. Nem egy diploma kell, hanem EGY JÓL MEGVÁLASZTOTT SZAKMA!!! Én a munkahelyemen nagyon meg voltam becsülve, Hála Istennek, a főnökasszonyom nagyon szeretett velem dolgozni, pedig elvárásai aztán voltak!
De én képes voltam úgy dolgozni, ahogy neki kellett. Kért valamit és pikkpakk megvolt. Ne tudjátok meg, hogy hiányol! Mert amikor én dolgoztam, minden rendben volt, minden megvolt, időben, pontosan, mert én olyan lelkiismeretes vagyok és megcsináltam. Meg nekem testhezálló, hogy ügyintézzek. Ha én valamit elkezdek intézni, az általában el van intézve és ezt szerette nagyon. Az előző kolleganővel meg olyan balhék voltak, hogy az hihetetlen. De nekem ott volt a helyem, olyan volt az egész, mintha az a munkahely egyenesen rám várt volna.
Én hiszek abban, hogy mindenkinek megvan valahol a helye, csak meg kell találni. Ha ti is képesek lesztek hinni ebben, akkor meg is fogjátok találni az utat is meg a helyeteket is. Mert az iskolában is köt ismeretségeket az ember, ott is alakulhat valahogy. De ha az ember nem indul el, soha nem fogja megtudni, mi várt rá azon az úton. Egy hibát lehet az életben elkövetni, de azt nagyon: ha kihagyja az ember a lehetőségeket! Én 35 évesen tanulok, de nem érzem, hogy késő lenne. És három gyereket szeretnénk, de nem érzem, hogy nem lesz munkám a gyerekek mellett. Én bízom a gondviselésben, a Jó Istenben, mert eddig mindig megkaptuk azt a segítséget, amire szükségünk volt.Ebből is látszik, hogy jó úton járunk! Azt kívánom nektek, hogy ti is megtapasztaljátok ezt és legyen olyan erős hitetek, mint nekünk a férjecskémmel és akkor meglátjátok, sokkal jobban fog menni minden!!!!
Bocsánat, hogy már megint ilyen hosszú voltam, de ez most az én hitvallásom.