Ildóca: én is félek attól az időtől, amikor a mieink majd találkoznak a magyar oktatási rendszerrel, szerintem óriási gondok vannak! És emiatt mennyi de mennyi félresiklott pálya és élet... éppen erről (is) beszélgettem pár hete a volt ofőmmel a 10 éves érettségi találkozónkon.
Szilvi: örülök, h Titi végül megszerette a bölcsit. Igazából aki egy mukk nélkül, mondhatni simán beszokik, ott ált. van vmi gond a kötődéssel (függetlenül attól, h "kötődően" nevelődött-e), ami nem feltétlen a mostban bukik ki, hanem mondjuk kamaszkorban
Ugyanígy azért óvatosan bánnék a kötődő nevelésből levezetett eredményekkel is, hisz egy nem kötődő is ugyanilyen alkalmazkodó tud lenni, ez nem színtisztán ettől függ. A gyerekek ilyen idős korban már nagyon is jól tudják, hogy mi van otthon és mi van a bölcsiben, otthon szopizok, a bölcsiben nem, otthon anyával alszok, a bölcsiben nem stb. Anyai erőfeszítéseink akkor érnek be igazán, ha ott áll előttünk egy KÉSZ ember mondjuk huszonpár év múlva.
Wf, szerintem nézz Vilire, és ha egy boldog, mosolygós, kiegyensúlyozott babát látsz, akkor tojd le magasról ki mit mond. Mindenki kéretlenül osztja a másiknak az észt amikor és ahol csak tudja. Egyébként nagyon is együttérzek az összes felsorolt területen!! Hányszor vettem erőt, h elmagyarázzam, és hányszor de hányszor fejezték be helyettem a megkezdett mondatokat... A kedvenceim a "...a mi időnkben ez úgy volt, h....". Nálunk egyedül az Anyukám gondolkozik úgy, hogy neki teljesen mindegy mit és hogy csinálok, h az unokáján azt látja, h minden rendben van, akkor annyi elég neki. H őszinte legyek én pl sosem jöttem ki jól Anyuval, egészen Ákos születéséig, azóta valahogy megszűntek a csetepaték. Persze nem mindenben ért egyet (nem is kell), de nagy különbség, h ő pl. csak kérésre mesél az ő tapasztalatiról. Ezt még nekem is tanulnom kell tőle, m néha nekem sem megy
Óóó, Ákos sem volt az az "alszikmintabunda"-típus, sőt! 2 éves koráig (ekkorra bújt ki a 16. foga) éjjelente 2-3 óránként felkelt cicizni, aztán onnantól egyre ritkábban, és egyre nagyobbakat aludt, ma már 5-8 órákat képes lehúzni egyhuzamban. Ez másnak biztos teljesen természetes, nálunk meg hatalmas eredmény. Van egy elmélet, miszerint az éjszakát átalvás nem szoktatás, hanem agyi érés függvénye, nálunk ez most jött el, illetve annyit tettünk plusszba, h a hőmérsékletet 19-20 fok körül tartjuk (ha melegebb van, mindjárt nyugtalanabb lesz), és teljesen besötétítettünk (némi biokémiai ismeretanyag megismerése után), így sokkal jobban alszik. Akit érdekel, annak leírom majd részletesebben is, nagyon érdekes. Úgyhogy tulképpen könycseppek nélkül, és igaz kissé sokára, de mi is eljutottunk a békés éjszakákig