Sziasztok!
Amina09: Mi mindkét gyerkőcöt nyíltan fogadtuk örökbe,úgyhogy a szülőanyákkal beszélgettük,amennyit csak tudtunk.
A Tegyesz tudtommal minden rendelkezésükre álló információt megoszt a leendő örökbefogadókkal,bár sokszor ők sem tudnak semmit,ha rendszerbe került már a gyerek vagy a szülőanya pl lelépett a kórházból.
Örökbefogadós ismerősünk van rengeteg,de csak azóta,hogy mi is örökbefogadók vagyunk
Szóval,ne aggódj,meg fogjátok találni egymást.A helyi Tegyesz évente kétszer rendez találkozót az öf családoknak,arra mindig elmegyünk és most már a Gólyahíres közösséghez is tartozunk.
Az elmondásról: Nem egyszerű kérdés és Lauránál még annyira tapasztalatlan voltam,hogy olyanoknak is mondtam,akiknek nem lett volna muszáj.
Mi teljesen nyíltan kezeltük a dolgot,a munkahelyünkön tudták,a barátaink is és aki kérdezett,annak mindig szívesen elmondtam a dolgot.
Idegenekkel már más a helyzet,ott sztem nem szükséges mindenkivel közölni,hogy mi van.Számtalan megjegyzést kaptam már,hogy :Tiszta anyja ez a gyerek és hasonlók,és a kedvencem,hogy :Úristen néhány héttel a szülés után ilyen vékony vagy,meg lapos a hasad stb stb...
Na,az ilyeneket elintézem egy mosollyal,mert nem gondolom,hogy idegeneknek el kell kezdeni mesélni.
Hazudni nem szoktam,ha olyat kérdeznek,megmondom mi van.
Orvosnak természetesen el kell mondani,pláne,hogy hogy egy darabig a születési nevén fog "futni" a pici,tehát csecsemős könyvön,recepteken az a név fog szerepelni. Sőt,ha közeledik az időpont,akkor célszerű orvost választani és megkérdezni,hogy vállal-e benneteket.
Óvoda: Laura csak szeptembertől lesz ovis,és ezen sokat dilemmáztam,hogy kell-e nekik mondanom,de aztán arra jutottam,hogy igen. Mivel a gyerekeink előtt nem titok,számítanom kell arra,hogy az oviban esetleg ők,miután ez természetes nekik,fognak róla beszélni.És akkor már jobban járok,ha az óvónők felkészülnek rá,és tudják,hogy mi is ez az egész.
Mert sajnos az a tapasztalatom,hogy azok,akik nem tudják mi is az öf,rengeteg hülyeséget (bocs) tudnak gondolni erről. És az egy dolog,hogy mi itthon mesélünk nekik,meg ez nekünk természetes,de nagyon nem mindegy,hogy mások hogyan kommunikálják feléjük ezt.
Rengetegszer találkozom sajnos azzal a szemlélettel,hogy "milyen anya az olyan,aki elhagyja a gyerekét" Na,ha ilyet mond valaki,azt szépen el szoktam igazítani,mert ez borzasztó fontos,hogy a gyerekeink ne halljanak soha rosszat arról,aki szülte őket.
Egyébként meg azt gondolom,hogy ha valakibe minimális intelligencia és empátia szorult,az igenis el tudja képzelni,hogy bizony van olyan sors,olyan élethelyzet,ami erre kényszerít egy nőt.
Attól,hogy én sosem voltam hajléktalan,én igenis el tudom képzelni,hogy valaki önhibáján kívül utcára kerül.
Szoptatás: Megmondom őszintén,nekem nem jutott eszembe a dolog,viszont ismerek két olyan anyukát is,akik megpróbálták,de nem sikerült egyikőjüknek sem.Az a baj ezzel,hogy egyrészt hónapokkal az öf előtt el kell kezdeni készülni rá,és ezt ugye nem mindig tudja az ember,hogy mikor is van.A másik,hogy rengeteg folyadék,gyógyteák,szoptanít készülék használata stb...szóval nem tudom
Ha érdekel a téma,esetleg összehozlak egyikükkel,ők biztosan többet tudnak mesélni erről.Illetve van egy Gólyahíres anyuka,de őt nem ismerem személyesen,akinek állítólag sikerült,ő az egyetlen akiről tudok.
Kuglica: Ne haragudj,hogy megkérdezem,de nem egyedül vágtál bele az öf-ba,ugye? Csak mert egyes számban írsz.
Nem tudom,hogy van most a Gólyahírnél,lehet,hogy olyan sokan várnak,hogy kifutnál az időből?
Szerintem mindenképp hívd fel Gabikát,ő elmond neked mindent!
De még nem leszel 40 márciusban,tehát ha rögtön jelentkezel,mikor kezedben van a határozat,akkor biztosan elfogadják.
Jaj-jaj,megint rengeteget írtam
,de csak kérdezzetek tovább!
Mindenkinek szép estét!