Sziasztok!
Julcsi!
Bocsi, hogy csak most válaszolok a kérdésedre. A homeobogyót én naponta 3x4-szer ettem 5 bogyót, elég hosszú ideig, de mint utólag kiderült más anyucinak a védőnő azt mondta, hogy csak kúraszerűen szabad szedni, 3-4 napig, mert különben hozzászokik a szervezet. Mondjuk én ezt nem tapasztaltam. Úgyhogy amióta ezt tudom, azóta így alkalmaztam, de mostanra kezd leállni a tejcsim, s annyira már nem is akaraok harcolni érte, hogy újra legyen. Azt hiszem szép lassan leállunk a szopiról. Sajnálom nagyon, hisz olyan csodálatos bensőséges dolog a picivel, de így hogy nem termelődik olyan sok, nem telítődik a cicim, s fáj ahogy szívja. Szinte vákuumot okoz, olyan erővel slukkol belőle, s ez nem túl kellemes. No meg harapott is már meg 1-2x a Drágám, s nem szeretnék piersinget hordani. Így is hatalmas sikernek tartom, hogy egy éves koráig tudtam szopiztatni, hisz anyai ágon se a Nagyi, se Anyu nem tudott szoptatni, mert egyszerűen nem volt tejük alkatilag, s sokan mondták, hogy mivel az Õ cicijüket örököltem, lehetséges, hogy nálam sem lesz tejcsi. Paráztam miatta eleget, de azt hiszem az akaratom nagyobb volt, így legyőztem a géneket. Ezt csak azért írtam le, hogy ha valaki reménytelennek látja atejcsi helyzetétilyen okok miatt, akkor ne adja fel. Ennek ellenére, ha mégsem sikerülne annyi tejcsit termelni, mint amennyire a picinek szüksége van, ne legyen lelkiismeret furdalásotok, hisz tápszeren is nagyon szépen fel lehet cseperedni, itt vagyok rá példaként én. S ráadásul manapság már sokkal fejlettebb tápszerek állnak szolgálatunkra.
Zsu hozzászólását teljes mértékben helyeslem. Ha megvan a lehetőség, hogy nagyik, barátnők, lelkes rokonok besegítenek a házimunkába a kezdetekkor, akkor igen is minden szégyenérzet nélkül élni kell a kínálkozó lehetőséggel. Ha jól megválasztjuk, hogy kinek a segítségét fogadjuk el, akkor mindenkinek előnyére válik.
Nálunk is úgy volt, hogy az első 5 hétben minden nap jött vagy Anyum, vagy az Anyósom, s hoztak kaját, s besegítettek a házimunkába (vasalás, teregetés, mosogatás ...).
Szerencsés helyzetben vagyok nagyon, mert mindkét nagyi otthon van, s így a mai napig élek azzal alehetőséggel, hogy Balát rájuk tudom bízni, ha valami programom adódik. Az, hogy így ki tudok mozdulni, nekem is jó, Balának is, mert nem csak Anya létezik számára, a nagyikról már nem is beszélve.
Szuvajdzsity!
Hát igen. Átérzem a kilók okozta szomorúságot. Igaz, rajtam a terhességből nem maradt fenn csak 3 kiló, de már előtte volt +15 kg feleslegem, így a tükör nekem sem jóbarátom többnyire. Bár...
Most ledobtam 5 kilót, s így egy kicsit jobb a helyzet, de még sok a dolog e téren. Amit én javasolni tudok, hogy fogyókúrázni tényleg nem szabad, de egy kis odafigyeléssel legalább a további gyarapodást meg lehet fogni, s majd szép lassan elindul lefel a mérleg mutatója. Egyre többe kell majd a gyerkőccel mozogni (egész nap rohangálunk utána, úgy mászik, mint a csík, s persze mindig tiltott helyekre, így gyorsnak kell lenni, plusz a legújabb, hogy egész nap sétálna), így nem lesz gond. Bikini szezon meg lesz jövőre is, addigra meg lemegy a felesleg.
Bocsánat, hogy ilyen hosszúra nyúlt hozzászólásom, remélem nem untattam senkit.
S íme pár kép rólunk, így lassan egy évesen:
Timi