Sziasztok!
Mi Kecskeméten lakunk, és úgy volt, hogy 2006 júniusában itt is fog megszületni első gyermekünk. Választott orvosom a babavárás 24. hetéig még a nevemet sem tudta megjegyezni. Ezt már elég dühítőnek éreztem ekkor.
Egy kedves ismerősöm (szintén vidéki) mesélte, hogy első gyermeküket itt szülte, a másodikat pedig a MÁV-ban Szabó doktornál. Annyira lelkesen mesélt a doki bácsiról és a kórházról, és annyira ajánlotta, hogy úgy döntöttünk, váltunk.
Számomra tényleg fantasztikus, hogy mennyire nyitott és készséges volt, részletesen elmondott mindent, amit tudni kell a feltett kérdéseimmel kapcsolatban.
És Csilla, az asszisztense! Valóban egy mesebeli tünemény!
Nagy örömmel tértünk haza első találkozásunk után.
A második alkalommal már úgy fogadott Csilla, hogy "Jó napot kívánok, Anita! Hogy van?" Vagy valami hasonló. Lehidaltam! Második alkalommal vagyok itt, és már kedvesen, a nevemen szólítva üdvözölnek!
Ja, és a férjemet is "egyenlő játékosként" kezelték egész végig! Annyira jó volt! Mikor CTG-re mentünk: "Apuka is nyugodtan bejöhet ám!"- s együtt hallgattuk kislányunk szívverését.
Szüléskor is kedves, viccelődős volt. Ezzel próbált segíteni a vajúdás fájdalmain. Valamiért nem voltam elég ügyes a kitoláskor, ezért segített azzal, hogy mellém állt és a hasamra téve a kezét, tolta ő is a babát. Na ettől féltem, mert hallottam másoktól, hogy ez milyen szörnyű, mikor egy doki ezt csinálja. Most vagy a "mások" véleménye túlzott, vagy én bírom jól az ilyet, vagy ő csinálja nagyon jól, ezt nem tudom. De az biztos, hogy jó, hogy segített...
Mikor a férjem kezébe odaadták az ollót, hogy "Na most akkor apuka vágja el a köldökzsinórt!", doki bácsi se szó se beszéd átvette a fényképezőgépet, és már fényképezett is!
A kórházi tartózkodás is nagyon jó volt.
Ezek után a második héten viccesen azt mondtam: "Most már akár jöhet a második baba..."
...aki most kb. 7 hete meg is fogant, de sajnos a múlt hétvégén ellveszítettük.
Azonnal elmentünk itt helyben az ügyeletre, megvizsgáltak, UH volt, hazaengedtek azzal, hogy 2 nap múlva jöjjek vissza terhességi tesztre, UH-ra és az eredményekkel dokihoz. Választott orvosom itt továbbra sincs. A hétfői nap záró egyenlege: Negyed óra várakozás a vizitdíjfizetésre (ami kb. 5 perc alatt zajlott le), negyed óra várakozás a terhességi tesztre (eredmény szintén kb. 5 perc múlva lett), 3,5 óra várakozás az UH-ra (ez is kb. 5 percet vett igénybe), utána csak 1,5 órát kellett várnom az orvosra, hogy a leleteket megnézve visszarendeljen még egy terhességi tesztre 3 nap múlva. Szóval egész nap alatt csak velem 15-20 percet foglalkoztak, és cserébe (reggel fél kilencre mentem) délután fél háromkor már szabadultam is. Egyszóval szörnyű, ami itt van!
Mivel sürgős volt az ügy, ezért muszáj volt itt megcsinálni mindezt. De bebizonyosodott számomra 100-adjára is, ha legközelebb babát várok, Szabó Györgyhöz megyek megint!
Ja, és tegnap felhívtam egy kérdéssel Csillát (14 hónapja nem beszéltünk), és ezt mondta mikor bemutatkoztam: "Jó napot kívánok Anita, de régen beszéltünk!" És én ismét lehidaltam, hogy még mindig megismer!
Tisztában vagyok vele, hogy nem vagyunk egyformák, egyik embernek ez jó, a másiknak az jó.
Nekem bejött.
Szóval, ha jó orvost kerestek nagyon aranyos asszisztenssel, szívből ajánlom Dr. Szabó Györgyöt a MÁV-ban
Üdv és virágillat!
Anita
Ja, és a MÁV Kórháznak már van honlapja (amikor én szültem, még nem találtam), ahol megtalálhatjátok az ő fényképét is, és amit magáról leírt:
http://www.mavszuleszet.hu/index.html