Bátor 2002. február 25-én, hétfõ hajnalban született a Kútvülgyi kórházban. Segítségünkre volt Dr Szalay János fõorvos és Keszeg Éva szülésznõ.
A szülésrõl
A szülés zökkenõmentes volt. Vasárnap hajnal háromkor kiindultam a W.C-re. Félúton a háló és a toalett között azt hittem bepisiltem. Tekintve, hogy továbbra sem tudtam az eresztést visszatartani, beugrottam a kádba és zuhanyozni kezdtem. Hamar leesett, hogy a magzatvizem folyhat.
A következõ két órában aggodalmasan tettem magam jobbra-balra. Töprengtem, hogy mi is legyen a következõ lépés, és hogy valóban az történt-e egyáltalán, amire gondolok. Elõvettem az összes szakkönyvemet és folyóiratomat, aztán csatlakoztam az internetre és olyan fórumokat kutattam fel, amik a szüléssel kapcsolatos témában kielégítik kíváncsiságomat.
Az orvossal legutóbb elõzõ szerdán találkoztunk. Akkor azt mondta, hogy akkor kell jelentkeznem nála, ha ötperces fájásaim vannak, illetve, ha elfolyik a magzatvíz.
Miután az interneten több mama történetét is elolvasva egyre valószínûbbé vált a magzatvíz elfolyása, felhívtam hajnal ötkor a szülésznõmet, hogy tanácsot kérjek, mit tegyek. Azt javasolta, hogy várjunk még hét óráig, hogy valóban bizonyosságot nyerjünk. Én ezt követõen visszafeküdtem és elszenderedtem. Hétkor már a szülésznõ hívott vissza. A magzatvíz még mindig szivárgott. Abban állapodtunk meg, hogy indulunk mindannyian Budára, a kórházba. Õ Szentendrérõl, mi pedig Pest túlvégébõl.
Nyolc óra körül érkeztünk a kórházba. A szülõszobán két szülõágy volt. Amióta ezt tudtam, azon izgultam, hogy velem egyidõben senkinek se támadjon szülhetnékje. És szerencsém volt. Vasárnap reggeltõl hétfõ hajnalig csakis mienk volt a szülõszoba. Nyugalom, békesség vett minket körül. A szülésznõm folyamatosan felügyelt rám. Csak velem foglalkozott. Nem is beszélve Mikirõl.
Maga a szülés valójában lement körülbelül három óra alatt. Hajnal óta öt perces gyenge fájásaim voltak, de este tizenegy körül durvultak be igazán. Soha nem gondoltam volna azelõtt, hogy valami ennyire tud fájni. Az eszméletvesztés kerülgetett.
Miki végig mellettem volt. Többet segített, mint egy képzett bába. Ösztönösen mindig tudta, hogy nekem mi a jó. Nem csak hogy a kezemet fogta és szorította, ha az kellett, hanem masszírozott, borogatott, tolta a hátam. Anélkül, hogy megszólaltam volna, érezte, hogy nekem éppen mire van szükségem. Csodálatos pasi! Imádom. A filmekre és a szakkönyvekre alapozva – no meg ismerve a természetemet – azt gondoltam arrogáns leszek. De ez elmaradt. Kettõ óra tízre Bátor megszületett. Nem sírt, csak nyüszögött. Épp ahogy szerettem volna. Nyugodt kis baba.
Így utólag azt mondom, az egész szülés fantasztikus volt. Boldog vagyok, hogy átéltük, hogy együtt éltük át.