Megjöttem ismét..
Most nem volt hiszti
A gyereknevelésről még annyit, hogy valószinüleg az ilyen agressziv gyerekekre, mint akikről mesélsz, biztos, hogy csak akkor figyelnek, mikor rossz. Bár nem szokásom elitélni senkit. Csak elgondolkodtam, hogy a szülő tehet e róla.. Szerintem igen. Legalábbis amig nem jár bölcsibe, vagy oviba, addig igen. De azután is 80%.
Neked mi a véleményed?
Nem hiszem hogy a fiad emiatt többet fog csalódni, mint az átlag. Biztos lesznek akik kihasználják, de egy idő után óvatos lesz és nem bizik meg mindenkiben.Ne aggódj, nem lesz baj!!
A szoptatásom története nem rövid . Leirom, de ne aludj el közben
!
A várandósságom alatt minden könyvet, újságot elolvastam ami a kezembe akadt a babákkal szüléssel szoptatással kapcsolatban. Kialakult bennem egy kép, hogy hogyan szeretném alakitani az életünket. Igy volt ez a szoptatással is. Igaz, sosem fordult meg a fejemben, hogy nem akarok szoptatni, de minél többet olvastam annál inkább vágytam rá. Nem izgultam miatta, hisz azt olvastam, hogy ez természetes folyamat, mindenki képes rá. /Leginkább a kismama magazint olvastam, nagyon szerettem . Még most is./
Tehát a szülés után szerettem volna mellre tenni a babát, de úgy hittem nem lehet. Mert itt Cegléden nem túl nagy a kórház és úgy gondoltam itt nincs labda, fal, és hogy egyeltalán nem `haladtak a korral`. A védőnőm nem is szólt, hogy van itt is szülésfelkészitő stb..
Aztán kellemesen csalódtam...
Ahogy Mendi megszületett, mondtam a szülésznőnek, hogy ne vigye el, hozza még ide nekem. Meg is tette.Jajj, olyan jó volt
. De valahogy mégsem került sor a szopira, talán mert közben varrtak..
Mendi este 18-00-kor született, és ahogy felvittek az osztályra a megfigyelésből, már hozták ki a babukat szopizni. De annyi volt csak, hogy odaadták, és kész:[. Nem mutatták hogyan kell, csak a kezembeadták. Azthiszem nem irtam, hogy én végig nagyon vérszegény voltam, gondolhatod a szülés után sem szédültem../arról nem is beszélve, hogy egész nap nem ettem/
Felültem az ágyon, kezembe vettem, de hirtelen olyan rosszul lettem, hogy annyi energiám volt hogy letettem az ágyamba a babut, és mellé estem. Mostmár tudom, hogy segitséget kellett volna kérnem a szobatársaimtól..
Aztán bevitték a babákat, mert itt este nem lehetnek kint.Sajnos.Sőt az első napon se. Szintén sajnos.
Ezt is erőltetnem kellett volna..
Amikor kint volt már velem, úgy voltam, igényszerint akarom szoptatni, majdcsak felébred. Persze ébresztgettem 3 óránként, de semmit nem használt. A második napon belövellt a tejcsi. De annyi volt, hogy sziklakemények voltak a cicik.
Szerintem ez is volt a baj, hogy mire tudott volna szopizni, addigra túl sok tejcsi lett. Én meg féltem túl sokat kifejni szopi előtt, hátha nem marad a babunak. De persze bőven lett volna, mert egy fejés alatt majdnem két 2dl es üveg tele lett. Következőleg már persze beviszem majd a mellszivómat, mert ugye a kézi fejésre is a harmadik napon tanitottak meg. Estére egy órám telt azzal hogy a már kétésfél üvegnyi tejet kifejjem, majd a felét kiöntsem, mert többet nem adthattam be neki estére. Addigra már tiszta depi voltam /amúgy is ilyen alkat vagyok/ hogy semmit nem eszik. Nem is engedtek haza a negyedik napon. Aztán másnap reggel már evett 20grammot.
/A probléma az volt, hogy nem lehetett felébreszteni sehogy .Pedig a végére már az összes csecsemősnővér próbált segiteni. Bekapta a cicit, aztán egyet szivott, majd kiesett a szájából
, csak keresett..és ez ment órákon át. Aztán fejtem, és a kórházi védőnő beadta neki pohárból. Ő volt az én védőnőm annakidején../
Gondoltam, majd ha hazamegyünk, sikerülni fog.
Végre otthon..közeledett a szopiidő.. jött anyós, após, anyu, sógor, öccs, mindenki, ja, és a védőnő. Gyerek akkorra már éhezik. A női látogatók, és a párom lesik hogy szenvedünk a szopival, a férfiak a másik szobában hallgatják hogy ordit a gyerek.
Kikészültem nagyon...Aztán bevallom, féltem újra próbálni..Fejtem fejtem fejtem meg sterilizáltam mosogattam. Ebből állt az életem... Közben teljesen belemerültem a depibe,mert a párom nem volt otthon velünk, mindenki más meg idegesitett..
Jött egy jó kis mellgyulladás, és kész nem maradt sok tejem. Próbáltam visszahozni. Három hétig szenvedtem éjjel nappal fejtem minden második órában. Az eredmény egy hullafáradt anyuka, nyűgös gyerek, napi 100ml tej. Akkor megpróbáltam az SNS rendszert, de a lány orditott, ha meglátta a cicit, no meg 3 hónapig cumisüvegen élt. Fájt, hogy még mindig visszautasit..Feladtam.
De azt megfogadtam, hogy legközelebb nem fogok beengedni senkit két hétig a lakásba. Illetve addig amig össze nem szokunk.
Valószinűleg azért is romlott meg a kapcsolatom anyósomékkal, mert őket is hibáztatom..
Pedig a baba előtt, mintha a második szüleim lettek volna...
Na ennyi.Ird meg mi a véleményed! Szerinted hogy kellett volna csinálnom? Mit rontottam el? stb!Legyél őszinte nyugodtan, nem vagyok sértődős tipus!Kiváncsi vagyok mit gondolsz!
Ja, és arra is, hogy a következő bébinél tudnál e majd segiteni a szoptatásban?
Ti mikorra terveztek kistesót, ha terveztek?
Szia,
Betti