2000.09.03 21:02
Szerző: Anonymous
szia Szilvy! no és a többiek!
Köszi az érdeklődést, ha azt írom, hogy nagyon jólesett, az nem is fedi a valóságot. Hihetetlenül jólesett hogy gondolsz/tok rám... :))))
Papírforma szerint még két hét (szeot 15-re vagyok kiírva), de ha 12-ig nem lesz meg a kicsi, akkor be kell feküdnöm, mert az első császár volt. Szerintem ez marhaság, úgymond azt akarják, hogy jó kezekben legyek, megfigyeljenek. És ha hamarabb jön?? Ennek a befektetésnek akkor lenne értelme, ha a szülés előre kiszámolt dátuma ezer százalékig biztos lenne. De hát mindannyian tudjuk, hogy nem az. Szerintem akkor is a jó öreg TB által a kórházi ágyakra adott támogatás áll a háttérben (mint ahogy anno az amnio-t is nagyon rám akarták erőszakolni. Azóta megtudtam, hogy az amnio-t kiemelten támogatja a TB, ami ugye az egyetemi klinikáknak plánre jól jön).
Na, bocsi a kitérőért. Pénteken voltam UH-on, 38 hét 5 napos lurkócskámra 3310 g-ot mondtak, és 34 cm-es buksit. Ha még két hétig bennmarad, ő is jó nagy lesz, mint a bátyja (aki majndem napra pontosan ekkor, 38 hét 3 naposan 3650 g volt, aztán három héttel később megszületett 4220 g-mal)... Az UH szerint a magzatvíz kicsit kevesebb, mint az átlag, ezzerl a frászt hozták rám. De az UH és a CTG is mindent rendben lévőnek mutatott.
Császárosok! Nekem most UH-on megnézták a császár hegvastagságát, ami 5 mm, a dokinő szerint határeset, beszél a főnökével, hogy lehet-e akkor normál szülnöm v. nem. Mindenesetre olvastam vhol, hogy nem veszélytelen főleg a babára, de a mamára sem, ha szétnyílik vajúdás-szülés közben a heg... Bármennyire szeretnék rendesen szülni, akkor már inkább a császár... Arról nem is beszélve, hiogy már-már betegesen rettegek a szüléstől (két éve is meg voltam győződve, hogy bele fogok halni).
Férjurammal négyszer (!) beszéltem már telefonon, ami azért nagy szó, mert egyébként nem igazán telefonál haza külf-ről. Most azonban nagyon hiányozhatunk neki... Mondta, hogy pusziljam meg Ábelt a nevében, most rögtön (mármint amikor beszáéltünk), meg majd a kicsit is... Úgy elszorult a szívem... Okt közepe táján jön, addig sajna egyedül (mármint anyukámmal) leszek. Nagyon rossz így. Nem akaródzott neki sem menni, de mit csináljunk, amikor muszáj... Úgyhogy kb. 4-6 hetesen fogja látni a kicsit...
Na, most aztán jól kisírom magamat, ez inkább a mondd el mi bánt topicba való lenne. Bocsi.
Pihenek, amennyit tudok, most a hugom van velem, így tudsok aludni délutánonként is. Csak az a baj, hogy kb. mindne második éjszaka nem alszom, csak 4-5 órát. Gondolom, afféle szülés előtti rossz idegállapot, plusz nem tudom hová tenni a nagy pocakomat, sehogy sem kényelmes a fekvés...
Minden jót nektek, jeletnkezem, amíg itthon vagyok, aztán majd a hugommal üzenek Nektek az eseményről.
üdv
Zsóka
ui: hű, most jut el az agyamig: miénk lesz a "dicsőség", a kicsi lesz a babanet "első babája"? :)