Sziasztok!
Hogy milyen türelmetlenek vagytok.
Jó, igazatok van, tényleg csak ígérgetek. De mire este a gép elé ülök beírok pár sort a szokásos topicjaimba, és erre már nincs sem időm, sem erőm. Mert ugye ide nem elég 6-7 sor.
Szóval kicsit koppintok Áfonyától is, de megyek sorban.
Húsvét: mi nem tartjuk, mert én marhára utálom. Azért persze a rokonok meglocsoltak minket. Vagyis Dórit nem, mert nem hagyta senkinek.
Újabban olyan félős lett. Fél a háztartási gépek hangjától. Míg kiskorában el is aludt a porszívózásom közben, most menekül a szobából ahol éppen porszívózok. Turmixolni sem tudok előtte, vagyis tudok de ilyenkor menekül a konyhából.
Amire én spec. nagyon büszke vagyok, a lépcsőzés.
Mivel a lakásunkban nincs lépcső, azt hittem, hogy ezt nagyon sokára fogja megtanulni, de nem. Nagyon ügyesen megy le is, fel is. És már nem áll meg minden lépcsőfoknál, hogy mindkét lábát rátegye, hanem egy fok, egy láb /mint Áfonya írta
/. Persze én mindig két lépcsőfokkal lejjebb haladok, biztos ami biztos alapon.
Míg pár napja állandóan azt kérdezte, "hogy kell ugrani?", azóta már az is megy. Most már ha rájön, állandóan páros lábbal ugrál. Próbálta az ágyon is, de valamelyik nap alácsuklott a lába, úgyhogy azóta az ágyon ugrálást hanyagolja.
Mi is van még? Ja az evés. Nagyon szépen eszik /felügyelet mellett
/ kanállal, villával. Már nem csurog ki a leves /legalábbis nem mind/, és nem hadonászik a kanállal. Ügyesen eszik velünk. Tudjátok ez milyen jó?
Nyugodtan ehetek én is, nem kell őt etetni, vagy állandóan rászólni. Aztán szépen
iszik pohárból, nem kell utána pólót cserélni.
Pelus: háááát nálunk ez külön műfaj. Biztos emlékeztek, hogy nálunk gondok voltak a széklettel mindig is. Ez most odáig fajult, hogy napi rendszerességgel szedjük a székletlazítót. Ami annyi változást jelent, hogy már nem kell kúp, nem kell lázmérő, hogy kiürüljön a gyerek. Azóta megy egyedül, de egyeltalán nem rendszeres. Nem tudom a gyereket a bilire ülteteni mondjuk ebéd után /mint sok más anyuka/, mert nálunk nagyon változó az időpont. Persze szólni nem szól, mint tette ezt egy időben. Sőt ha ránézek mert éppen furcsa hangokat hallok
, akkor azonnal közli, hogy "nem kakilok bilibe"
. Utána természetesen jön, hogy "büdös van, cseréljünk pelust"
Aztán a végére hagytam a beszédet.
Az valami csúcs. Ahogy én örültem a korai dumálásának...
Ha ő felvan TV-t nézni, pontosabban hallgatni nem lehet. Egyfolytában jár a szája. De ez halál komoly. Mintha zavarná, hogy én éppen a TV-re akarok figyelni. Ha nem kérdez éppen
, akkor énekel, verset mond.
A Nemzeti dal első pár sorát, hamarabb megtanulta mint Dancsi.
Olyan beszólásai vannak, hogy néha a hajam az égnek áll. Ha valakivel találkozunk, akkor már nem kell figyelmeztetni, hogy köszönjön. Nagyjából fel is méri, hogy kinek köszönjön csókolomot és kinek sziát.
Pár napja buszocskáztunk, a söfőr háta mögött ültünk. Rendesen égett a pofám a 3. megálló után mert ahogy szálltak fel az utasok és mutatták a söfőrnek a bérletet, az én lányom hangosan egyfolytában ezt mondogatta:"Szevasztok!" Nem tudom egyeltalán kitől hallotta a szia ezen formáját. Mi sziasztokot köszönünk.
Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy az egyik srác cipőjére megjegyezte, hogy "piszkos a bácsi cipője"
Na most ovashattatok, nem voltam szűkszavú.
És végül még pár mai kép bónuszként:
Újra sláger a
bukfenc, ami mellé egy kis
huncutkodás is belefér. Kóstolgat a lyány, hogy meddig mehet el.
Néha kell egy kicsit
fogyózni is a tesóval, de persze mindig az
erősebb marad a szeren Utána kell egy kicsit megint
rosszalkodni Áfonya! Nálunk is kedvenc játék a
bedobálós kocka amit olyan ügyesen forgat, keresi melyik hová való.
Pocakosok!
Írjatok valamit magatokról, had irigykedjek!
Hányinger teljesen a múlté? Mocorognak a pocaklakók? Mit szólnak a nagytesók a picihez anyu pocakjában? Nem furcsa nekik, hogy mit keres ott?
Jó éjt!
K.