Karmikus szintekről nem hallottam (Theo sem). Nem tudom, lehet-e tudni, hol tartasz, de nem is tudom, miért lényeges. Asszem, ha ezen filózunk, hogy elég fejlettek vagyunk-e, akkor még nem vagyunk azok.
Beavatkozni mások életébe:
persze, hogy be lehet avatkozni, néha azzal is, ha segíteni próbálunk. Nagyon bölcsen kéne dönteni, hogy amit én segítésnek vélek, az nem fogja-e az illetőt hátráltatni, hoyg megtanulja azon leckéket, amiket meg kell tanulnia. Megint nem hiszek abban, hogy ÉN hozok az ő fejére szenvedést azzal, hoyg beavatkozom. Ő saját magára hozza a szenvedést, ha a feladatot szenvedésként fogja fel. Igen ám, de amikor én beavatkozom, azzal magamnak is "gyűjtök" karmát. Tehát a buta, elhamarkodott beavatkozással leginkább magamnak ártok.
Túlvilág. Nem tudom, mit értesz ez alatt. Amikor meghalok, akkor átkerülök a másik világba, ahol a két létem közti időt(?) töltöm. Itt elemzem (segítséggel, de ez nem Isten segítsége, hanem magas szinten lévő lelkeké, mestereké, stb.) az életemet, eldöntöm, milyen feladatokat akarok megoldani a következő életemben (ezt felülbírálják, mert a lélek hajlamos lenne túlvállalni magát, hoyg legyen túl a dolgokon, de a magasabb intelligenciák csak annyit engednek, amennyit elbírunk). És akkor idővel megint megszületek ide. Aztán vannak a mesterek, akik vagy "fent" élnek, vagy inkarnálódnak (buddh.: bótiszattvák), hogy segítsenek az emberiségnek. De ők már szabad akaratukból inkarnálódnak.
A karma nem determinál. (Illetve nem biztos, hoyg értem a kérdést.) A karma nem egyenlő azokkal a feladatokkal, amiket hoztál magaddal. Talán itt egy fogalomzavar van a közbeszédben, miszerint karma=sors, pedig nem. Igaz, hogy az ilyen kifejezések, hogy "ez a karmám" ezt sugallják.
Ja, fontos megjegyeznem, hogy a karma törbvénye nem feltétlenül jelenti azt, hogy át kell élned azt, amit okoztál. Meg kell értened (de istenigazából!), és tanulnod kell belőle. Lehet, hogy egy gyilkosnak nem kell köv. életében meggyilkolódnia (:)), ha valahogy átéli, megérti, hogy mit is tett. És mivel nem emberi megbocsájtás a karma, hanem objektív, így hazudni sem lehet. Na, most azt kérdezed, hogy de akkor ki vagy mi látja, hogy
valóban megbánta. Na, erre most nem tudok válaszolni. Majd ha tudok, rákérdezek.
Előző életek: vannak, akik képesek rá emlékezni. Nem tudom, mire jó, de arra biztosan, hogy ne csak higyjen az ember a reinkarnációban, hanem TUDJA is, hogy ez van.
A rózsakeresztesek azt mondják, hogy a lelkünk állandó, és ugyanaz a lélek inkarnálódik, tehát az én szemszögemből akkor a reinkarnáció újraszületés.
A tudat állandóságára vonatkozó kérdések nekem magasak.
Biztos van még, de most ennyit bírok.