Én is szívesen látok mindenkit..
pocsék idő van, borús és nagyon fúj a szél..Itt meglátogatni..kicsimillió helyet lehet..Egyeskő, Ecsém, a Nagyhagymás déli csücske, az egész csíki medencét lehet látni tiszta időben, kiülsz a szikla szélére és olyan, mintha a világ a lábad előtt lenne
szerintem még Leonardo Di Caprio se látott ilyent a Titanicról
,aztán 30 km-re vagyunk a Békási szorostól, Gyilkos-tó, dél fele a madarasi Hargitát nem kell bemutassam, Csukás hegy tetején Szent-Anna tó, nyugat felé Korond, Parajd, Szováta...egy egész hónapra való látnivaló..de nektek nem kell meséljem...jajj, délebbre Brassó óvárosa, Pojana, Bran kastély, még tovább a fogarasi havasok...van-e honvágyatok? Gyertek hozzám vendégségbe
Kelet felé a Gyímesek, az én nagyszüleim ott laknak, én ugyanis gyímesi csángó vagyok
ezeréves határ, Akasztottak erdeje, szóval csupa történelem- és földrajzi ínyencségek..
Dgabi, ne bizonytalanodj el szopiügyben..Zsuzsannával úgy szoktunk le(1,2 éves volt), hogy jött a picurka és én rémesen rosszul voltam, négy hónapig hánytam és a tejem ebből kifolyólag nagyon hamar elapadt. De Zs cumisüvegből megette a teát, tehát kb.2 hét alatt át is álltunk. Persze sok bőgés volt, egy hétig sírtunk mind a ketten. nem akartam elküldeni senkihez, mert mikor hazakerült volna úgyis követelte volna..Aztán Veroncival eléggé megkínlódtunk..december óta próbálkozunk, de elég nehezen ment, mert én is legtöbbször beadtam a derekamat...nem szerettem soha "bőgetni" őket. Aztán februárban ampicilint írtak nekem, petefészekgyulladás miatt, amitől a picurkám feneke úgy kipirosodott, mint a páviáné
és nem tudtam gyógyítani semmivel, egy hónapig kínlódtunk, lassanként apasztottam a tejemet úgy hogy nem engedtem neki kiszopizni mind..egészen nem tudtam elvenni tóle egyből, mert feszültek nagyon a melleim..aztán március végén lagziba mentünk és anyukám feljött hozzánk vigyázni a leányokra. Akkor szombaton délben megszopiztattam (jelzem december óta próbáltuk megszokni a cumisüveget), anyukám pedig elfogadtatta vele a tejet üvegből. Az elkövetkező hét nagyon rossz volt, önző boszinak éreztem magam, csak annyi vígasztalt, h.a feneke kezdett gyógyulni. Egy hét múlva még egyszer meg kellett szopiztassam, mert mindig termelődött a tej, akkor megbeszéltük, hogy "mimi"-mind, mind elfogyott a tejcsi. Április eleje óta nem szopizik, de még most is eszébe jut, megsimogatja, beszél hozzá, mondja h.mind mind tejcsi, aztán kéri a cumisüveget, de abból csak a tejet issza meg, azt is langyosan, csak elalváshoz kéri, éjszaka nem kell, de ha felébred akkor oda kell bújjon hozzám..és minden éjjel felébred, de még Zsuzsanna is, úgyhogy nálunk nem vált be az, h.ha lemondunk a szopiról nem ébred fel éjszaka
Dgabi, kívánom nektek könnyebben menjen, de én eléggé lelkibeteg voltam és gonosz boszinak éreztem magam..