Biobaba: Egy időben nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy kellene-e szólnom ilyenkor. Igazából nem vagyok az a típus, aki odamegy idegenekhez és kéretlen tanácsokat osztogat. És azt sem nagyon tudom kezelni, ha esetleg gorombán reagálnak ("magánakmegmiközehozzá" és társai...).
Most meg, hogy a kistesót cipelem (bár még nem kendőben

), nem lenne autentikus, ha így adnék tanácsot.
Pedig egyszer láttam egy nagyon csúnyát, és utólag úgy gondolom, hogy szólnom kellett volna: 5-6 hónapos baba úgy beletéve a keresztkötésbe, hogy a kereszt felső szárán a kendő összecsavarva a baba dereka magasságában ment hátra (vagyis a testén nem), kendő persze a lába között, anyuka a kezével tartotta, hogy ne essen ki. A gyerek ordított, szemmel láthatólag fáradt volt, de persze nem tudott elaludni. Anyuka néha megfordította, hogy befelé legyen, aztán vissza kifelé, de persze nem javult a helyzet. A másik kezében szatyor, és mellettük volt egy 3 év körüli kislány. Mindez egy buszmegállóban.
Arra gondoltam, hogy ha a kislány mondjuk lelép a járdáról a busz vagy autók elé, az anyuka ösztönösen a szabad kezével fog utánakapni - amitől viszont a kicsi kiesne. Ma is elszörnyedek, ha ebbe belegondolok.
