Kiemelt témák

Hát, Samukával mi is így vagyunk, mint a mesében: hol jelez, hol nem, hol előtte, hol utána.
Szeretnék venni egy igazán fiúknak való bilit. Semmi különös nem kell rá, csak annyi, hogy elől ne jöjjön ki belőle a pisi. Van valami ötletetek?

Anna: szerintem minden bilinek az elején van egy ilyen pisifogó fülecske, vagy a fiúknak ez nem elég nagy? Ebben nincs tapasztalatom.

Azt elfelejtettem az előzőekben írni, hogy a csúcs az, hogy a gyerek már megtanult manipulálni engem az EC-vel. Van valakinek hasonló tapasztalata? Valószínűleg ez egyfajta jelzés arra, hogy túl nagy jelentőséget tulajdonítok az EC-nk, és ezzel vissza tud élni a kis huncut.

Konkrétan arról van szó, hogy így próbálja elbliccelni a nappali altatást. Mióta egyik napról a másikra lemondott a ciciről, ezek az altatások közelharccá alakultak. A karomban ringatom fel-alá járkálva, miközben ő 5-30 percig sírva, tekergőzve egyre csökkenő intenzitással szabadulni próbál, míg végül elnyomja az álom. Nos újabban rászokott arra, hogy altatás közben lepisil. Bosszúból, vagy csak azért, mert ezzel időt nyer, nem tudom, de most már biztos vagyok benne, hogy szándékosan csinálja. Úgyhogy kénytelen lettem nappali alváshoz is pelenkát adni rá. A második trükkje pedig az, hogy kéri a bilit ("bi-bi"), a nyomatékosítás kedvéért pedig még pukit is présel hozzá. (Cseresznyeszezonban ez nem is különösebben nehéz.) A bilin persze már esze ágában sincs pisilni-kakálni, csak játszani.

Járt már valaki hasonló cipőben?

Ejszakaval kapcsolatosan, 5-6 hos szopis babanal hgoy megy az ejjeli pisiltetes, kb. hanyszor csurrantanak?
koszi.
kati

Anna:

Igen, van "fiúknak való" bili. De így ne keresd. Ha az üzletben megnézel több fajtát egymás mellett, látod, hogy némelyik magasabban, és meredekebben jön fel elől, mint a többi. Egyébként, (az enyém is fiú) szerintem a tök sima, egyszerű bili a legmagasabb elől. Sőt, WC ülőkében is van, ami sokkal jobban magasodik, mint a többi, arra sem árt figyelni vásárlás előtt.

Györgyi:

Én értem miről beszélsz, minket is manipulál a "bilire" szóval. Tudja, hogy arra mindig mellette termünk éjjel-nappal. De ez már a kezdetektől így van. 11 hósan kezdtük (kb. ahol most Ti is jártok), és ebben a korban már vannak annyira rafináltak - ami tök jó - , hogy megfigyelve ezt-azt rájöjjenek arra, hogy mivel tudják anyát-apát magukhoz parancsolni. Én a helyedben örülnék a kis rafinériájának, mert most válik kisgyerekké. Már lassan kinő a csecsemő korból, és okos kisgyerekké érik annak minden csibészségével, rafinériájával, és életrevalóságával. Mi legalábbis örültünk ennek a bilivel való ugrasztásának.

DE! Az altatásnál sztem ne menjen bele ebbe az "elringattatom magam anyával" szituba. Végeláthatatlan játékba mész vele. Én leteszem, és úgy marad. Van mikor sírdogál, nagy ritkán, de ha 5-8 percnél tovább ordít, akkor tuti nem álmos. Akkor kiveszem, és a szobájában 10-15 percet bírkozunk, játszunk, és újra leteszem. Ekkor már valóban elalszik. (Ha este teszi ugyanezt, akkor csak szigorúan odabújva hozzánk, az ágyon fekve maradhat, ha lemászik, visszük az ágyba. És akkor már tényleg alszik.) Bár, mi a születésétől így csináljuk: nem ringatjuk, csak gyorsan letesszük, és nem megyünk be.
Nem hiszem, hogy azért pisil ekkor oldalba, hogy időt nyerjen, vagy bosszút álljon. Édes kis okos lánykád van, legalábbis mi így állunk a gyerekhez: ugyanazok a szükségletei, mint a felnőtteknek, és alapból okosak, és jó indulatúak. Úgyhogy sztem bizony hosszú neki a 30 perces altatási idő. Persze, hogy pisilnie kell. Főleg, hogy el is fárad ennyi idő alatt. Pláne, ha nem is álmos. Próbáld meg, hogy akár álmos, akár nem, a reggeli ébredés után 2-2,5 órával visszateszed aludni. Majd ha felébredt, szintén kb. így, de rögtön az ebéd után. Az enyém így alszik még mindig nappal 2+3 órát, és a teljes éjszakát. ((19:30-20h-tól reggel 6-7h-ig.)) Egy próbát megér Neked is.

Az hogy meg kéri, de nem pisil-kakil bele, tök normális. De örülj annak, hogy legalább kéri, és már szóval kéri. Ismerek én olyan 23, és 28 hónapos gyereket, akik még ruhástul is csak 20:1 arányban ülnek a bilire, és azt is csak akkor, ha látják, hogy a másik ráült, és pisilt/kakilt.

Megjegyzem, az alváshoz mi is adunk pelust, de nappal soha. Még ha elmegyünk itthonról, akkor sem: bili+váltóruhák. Sztem az EC-vel nem ellentétes, ha alváshoz még adunk rájuk pelust. És nem is zavarja össze. Ja, és van hogy csak nadrágot kap, és van mikor semmit.

Ka-ta:

Ez az altatási mizéria akkor alakult ki, amikor a gyerek abbahagyta a szopit. Azelőtt egyszerűen elaludt a cicin, és sokszor én is: olyan jókat szunyáltunk napközben összebújva! Ha nagyon fáradt vagyok, most is ott maradok mellette. A szopisztrájk sokkja valahogy még most is belengi ezeket az alkalmakat. Nehéz volt kitalálni, mivel helyettesítsük a szopit. A ringatás végül is bevált, vagy legalábbis ez a leghatékonyabb. 30 percig ritkán ordíttatom, mert én is kimerülök testileg-lelkileg, elhatároztam, ha legfeljebb 10-15 perc alatt nem alszik el, akkor feladom, még akkor is, ha tudom, hogy nagyon nyűgös lesz a fáradtságtól. Hogy simán letegyem, az nem működik: ilyenkor nem ordít, sőt éppenhogy abbahgyja, felpattan, és fészkelődik, játszik. Csak alva tudom letenni, mert még félálomból is úgy pattan fel, ha leteszem, mintha mi sem történt volna.

10-11 óra körül szoktam először altatni, vagy ha megyünk délelőtt valahová, akkor ebéd után. Első altatásnál nincs mese, abból nem engedek, de könnyebben is elalszik, mint estefelé. A 4-5 órai altatást sokszor kénytelen vagyok feladni.

Amúgy tuti, hogy direkt pisil rám, hogy pontosan milyen indíttatásból, azt csak ő tudja. Ugyanis nem az altatás végén teszi ezt, hanem pont az elején, és nem is pisil sokat, csak amennyit éppen ki tud engedni. De szerintem nem azon van a hangsúly, hogy engem lepisiljen, bár ilyenkor nagyon dühös rám, hanem azon, hogy mással kelljen foglalkoznom.

Különben a korához képest szerintem tényleg ügyes a bilin, vagy fogalmazzunk úgy, a korának megfelelően csinálja. Csak az zavar, ha vendégek vannak, sosem fitogtatja a tudományát. Naná, hisz ilyenkor minden más érdekesebb! Nem arról van szó, hogy kirakatban akarom mutogatni, hanem az zavar, hogy szerintem ilyenkor azt gondolják (főleg akiknek volt, van kisgyerekük), hogy a.) idióta vagyok az irreális elvárásaimmal, b.) kínzom a gyereket.

Kati, Samukánál azt vettem észre, hogy éjjel, ahányszor fölébred, mindig kell pisilnie (csak egy éjszaka voltam olyan rendes, hogy szaladgáltam vele, kb. hatszor, de ő még mindig mellettem alszik, úgyhogy előbb felébredek sokszor, mint ő)
Györgyi, tudom, hogy borzasztónak tűnik az ötlet, de hagyd 2-3 napig nem aludni. Lehet, hogy amikor tényleg elálmosodik, elalszik a játékai között, lehet, hogy túlfárasztja magát és mégsem alszik el, de ne legyen harc az alvásból, mert kikészülsz. Igen, egy ekkora gyerek már nagyon okos és pontosan ez az az időszak, amikor a gyermek kialakítja a saját fejében a rangsort (bocs, ezért a kutyás kifejezésért, de így van), valamint kipróbálja, hogy milyen módszerekkel tudja elérni nálad, amit akar. Ezért is írtam, hogy hagyd egy pár napig nem aludni - ne az legyen, hogy ha lepisil, akkor elérheti, amit akar, ha már muszáj, hát manipuláljon másként. Nálunk elég jól működik, a "legyen neki is és nekem is jó" rendszer. Ami igazán fontos, ahhoz ragaszkodom (pl. vegyen nadrágot, de mindegy melyiket). Az nagyon jó módszer, amit Ka-ta írt, a lényeg, hogy te vagy a "nagy", te ne menj bele a harcba.
SZép napot mindenkinek!

Anna: komolyan fontolóra vettem az ötletet, de egy kicsit még várok vele. Most azt találtam ki, hogy áttérünka napi egy óra alvásra, de azt áttolom ebéd utánra. Addigra már kellően fáradt, az éhségre sem ébredhet föl, viszonylag hamar le lehet törni az ellenállását, és talán többet is alszik legalább fél órával. Már kb. egy hete pelenkázom nappali alvásra, és sztem már rájött, hogy a lepisilős trükk nem válik be, mert ma is száraz maradt a pelenka. Ott van még a másik, a bilikérős trükk, na ennek ma is bedőltem, mert kicsit tudathasadásos lesz az ember, ha nem engedi ráülni a gyereket, mikor az maga kéri.

Nem tudom, mi lehet az oka, de volt vagy két hét, amikor szintén kézben ringatva, de minden ellenállás nélkül szépen elaludt. Jobbról Barbi Macikát ölelte, balról meg Nyiszi Nyuszit, a vállamra hajtotta a fejét, és öt perc múlva már aludt is. Manapság a fenti két hálótárs már csak éjszaka osztozhat a fekhelyen, mert nappal nagy ívben repülni kényszerülnek a szélrózsa minden irányába, ha a gyerek kezébe adom őket.

Az lenne az igazi, ha ringatás és "ellenállás-letörés" nélkül, magától aludna el. Én a hetedikkel naponta órákat sétáltam, és esze ágában nem volt elaludni, és nagyon jól megvolt úgy, én meg teljesen kikészültem, mert semmit nem tudtam megcsinálni tőle. Ma is úgy alszik el, ha mellébújok, de ha úgy látom, hogy nem fog aludni, otthagyom, amíg ő nem hív (szégyellem, de ez az este jóval 10 óra után volt), és akkor két perc alatt alszik. A kicsit megfürdetem este, megszoptatom, leteszem, kész, alszik. Nappal is: pisil, szopik, alszik.
És leginkább: semmilyen helyzet ne legyen harc, se a bili, se az alvás, se az evés, semmi. És ez rajtad múlik. NEm akarok nagy szavakat használni, de most dől el, hogy az egész további életetek egy örökös anya-lánya harc lesz, vagy egy csak szereteten alapuló jó kapcsolat. Most még, amikor nincsenek nagyon mély beidegződések, még változtathatsz. Engedd, hogy neki is jó legyen, úgy ahogy ő akarja, amennyire csak lehet tartsd tiszteletben az ő akaratát, akkor majd ő is tiszteletben tartja (valamennyire!) a tiédet.
Jól eltértünk a pelus nélküli témától, de azt hiszem itt is ez a lényeg: azt keresem-e, ami neki jó, vagy a saját akaratomat akarom ráerőltetni a gyerekemre.
(Tudom, milyen szörnyű hisztis egy kialvatlan gyerek - tegnap háromban volt részem, mert nem figyeltem az órát és csúsztam negyedórát a fürdetéssel, aminek az lett a vége, hogy még a kicsi is 9 óra körül aludt el, a nagyobbakról nem is beszélve)
Próbálj meg laza és kedves lenni. Szereted Árnikát, biztosan meg fogod találni a legjobb megoldást!

Anna:

nagyon jókat írtál, de szerintem nem lehet sémákat húzni a gyerekekre. A harcot én is próbálom kerülni, de szerintem az is egyféle harc lenne, ha fognám, és csak úgy bevágnám a kiságyba, hogy álomba sírja magát. Sőt ez nem harc, szerintem rosszabb: cserbenhagyás. Működhet a dolog, ha kezdettől ez a szisztéma él, de nálunk a szopi hirtelen abbahagyására kellett egyik napról a másikra megoldást találni, mert addig a napig szinte 100%-ig a cicin aludt el. Az semmiképpen nem lehetett a megoldás, hogy nesze neked, te mondtál le a ciciről, akkor aludj, ahogy tudsz. Ha lefektettem, hisztériásan zokogott, kapaszkodott belém, azután ledobta magát rólam. Egyszerre kapott utánam, és utasított el. Kellett volna neki még a cici, de nem mert, nem akart szopizni. Nagy trauma volt mindkettőnknek, nem hagyhattam magára. Ha sétáltam vele egy kicsit, végül megnyugodott, és elaludt. Hát így kezdődött. Tudom, hogy ez már lerágott csont, három hónapja volt. A cicit, már valószínűleg már nem tudja, mire való, de este mégis boldogan belefúrja a kis arcát, sőt próbál ráfeküdni.

Ha valamiben nagyon eltér kettőnk akarata, ott kompromisszumot kell keresnünk. De szerintem a kompromisszum nem lehet az, hogy egy az egyben a saját akaratomat ráerőltetem: én azt akarom, hogy te most aludj, ezért itthagylak egyedül, mert dolgom van. Odáig az én akaratom érvényesül, hogy most tényleg aludni kell, de ehhez megadok minden segítséget, ami tőlem telik: ez a ringatás. Nem szoktam órák hosszat sétálni vele. Max. félóra volt, de ilyen nem lesz többet, nem akarok én sem kikészülni. Különben ma bejött az új taktikám, mert semmi nyafi nem volt, és öt perc múlva már a nyakamban szuszogott.

Nem félek attól, hogy mejd ezentúl mindig így fog csak elaludni. Ugyanúgy, ahogy egyszer szobatiszta lesz, még ha ez most olyan távolinak tűnik is, egyszer megtanul egyedül elaludni is. Lehet, hogy kétévesen, lehet, hogy hatévesen, de hogy húszévesen már nem kéri, hogy a karomba vegyem, az tuti.

De abban igazad van, hogy a harcot kerülnünk kell. Ha hosszú távon nem jön be az új módszerem, akkor kipróbálom a nemalvást is.

Györgyi, azt hiszem az első mondatod nekem szólt. De félreértesz. Én nem vágom be az ágyba, és nem hagyom, hogy álomba sírja magát!!! Való igaz, hogy a születésétől fogva egyedül alszik el, de szó sincs arról, hogy álomba sírná magát. Egyszerűen úgy lett/van szokatva, hogy fel sem merült, hogy ringatva altassuk, vagy tologatva, vagy kettőnk között, stb. Beviszem, leteszem, besötétítek, kijövök, behúzom az ajtót, kicsit beszél magában, és egyszerűen, csendben, nyugodtan elalszik. Van, hogy nelvétve sír, ez is igaz, de max. 5-8 perc. és az akkor van, ha van nálunk másik gyerek, akivel az álmosság ellenére játszana, vagy ha már annyira álmos, hogy egyszerűen nem bír elaludni, na ekkor veszem ki kb. 10 percre, és utána teszem le újra, és ekkor már zokszó nélkül, CSENDBEN, EGYEDÜL elalszik.

Ami Nálatok a cici, az nálunk a cumisüveg (tej) volt. Mióta fogat mosunk, nem alhat el cumisüveggel. Ezt úgy hidaltuk át, hogy addig pl. a cumit csak az ágyban kapta meg: ahhoz kötötte. A cumisüveget szintén, mert csak este kapta meg. De elkezdtük a cumisüveget a vacsoraasztalnál odaadni, és a lefekvéshez csak vizet adtunk. De 2-4 nap múlva már az sem kellett Neki. Tehát mi LASSAN(2-4nap?) vettük el tőle a cumisüveget.

És nem hagyom egyedül a kiságyban, mert "dolgom van". Egyszerűen csak FELKÍNÁLOM, MEGADOM NEKI, az alvás lehetőségét. Olyan körülményeket teremtek, hogy ha akar, aludhasson. Ha nem akar (nagy ritkán), akkor előbbrehozom az ebédet. De rendszerint, furcsamód, azonnal elalszik, minden herce-hurca nélkül.

Ka-ta:

nem kell magyarázkodnod, nem Neked címeztem a kiságy-horrort. Ez anyukám mániája, hogy a gyereknek meg kellene tanulni egyedül aludni a kiságyban, és ő fejezi ki így magát: "bevágni a kiságyba, nem baj, ha ordít egy darabig". Anno a nővérem is így "tanította meg" aludni a legnagyobbat, aki egy igazi többemberes, órákon át ringatva is ordítós baba volt. Mint mondta, első nap 1 órát ordított egyedül az ágyban, másnap 50 percet, és így tovább, egy hét múlva vígan aludt. Erre szokott célozgatni anyukám is, de mentségére legyen mondva, nagymamaként, inkább csak hangoztatja ezeket a konzervatív nevelési elveket, a gyakorlatban jobban kényezteti a gyereket, mint én, és tuti nem hagyná egy órán át ordítani, de azért nem akarom kipróbálni. Mert ugyan nem próbáltam még Árnikát így altatni, de a nyakamat rá, hogy rekedtre ordítaná magát.

Hát, ha tényleg úgy csinálták, ahogy írod, akkor egyetértek Veled, mert ez így, ebben a kivitelezésben valóban egy nagy b*ság, és szerintem nem sok követőjük lenne.

Viszont három dolgot hozzátennék. Ebből kettőt a mentségükre. Az egyik, hogy az alapot tekintve teljesen igazuk van: valóban jobb a babának is, és a környezetének is, ha sitty-sutty letesszük őket, és Ők zokszó nélkül, természetesnek véve, hogy egyedül, elalszanak. A másik, hogy igenis működik ez a dolog, csak el kell választani, hogy az elejétől "várod el" a picitől, kvázi így szokatod (mi ide tartozunk), vagy menet közben gondolsz egyet, és akarod, hogy megtanuljon egyedül elaludni. Nagyon nem mindegy. Az egyik barátnőm a kb. 6 hónapos babájával taníttatta meg az egyedül alvást. DE! Mivel az Övé még ennyire kicsi volt, Neki kb.3-4 nap alatt sikerült átszokatnia, de nem egy órás-50 perces sírásokkal, hanem kb. 20 perces, majd 10, majd csak kis nyekkenésekkel.

És ami nem a mentségük, hogy valszeg - bár nem biztos - azért ordítottak annyit a szüleidnél, tesódnál a gyerekek, mert már nagyobbak voltak a kicsik, mikor meg kellett hogy tanulják, hogy egyedül aludjanak el. Mennél kisebb a pici, annál sírás-mentesebb, vagy kevesebb a sírás.

Én egy kb. egy éves gyereknél már nem vágnék bele. De ha valaki jót akar a babának, magának, és a környezetének, annak csak ajánlani tudom, hogy MÁR AZ ELEJÉTŐL így szokassa a picit.
Alig egy éves koráig (kb. 10-11hó) menet közben is érdemes egy próbát tenni, mert menet közben is sikerül megtaníttatni a babával, de ott már valóban van kisebb-nagyobb sírás.
Megjegyzem, döbbenetesen sok előnye van ennek a módszernek. Péládul: ketten az elejétől fogva így szokattuk a babákat, a harmadikunk menet közben taníttatta meg a gyerkőcével ezt a módszert, és kiválóan működik. Nincsenek sírások, nyűgösségek, hisztik(!) egyik családban sem, sem nappal, sem az alvásokkor.
Úgyhogy alapból igaza van a családodnak, de a módszer, és az idő, hogy mikor vá bele az ember utólag, k*ra nem mindegy. Sztem.

És az alaptémánk, a szobatisztaság :

Képzeljétek, már elmondhatom, hogy 1, a korán kezdett biliztetés; 2, a jó idő miatti szabad popsi, és macera mentes gatyahuzogatás meghozta a gyümölcsét: a kicsi fiam még csak 21 hónapos, és hetek óta száraz marad nappal - olykor alváskor is - és úgy, hogy szól! "Bilire anyucika", "pisilni anyucika". Ha hosszabban autózunk akkor is száraz marad, két órát játszottunk bölcsiben és ott is száraz maradt. Szerintetek ez már szobatisztaság? De az alvásnál még csak néha.

Ka-ta, szerintem egy hetek óta száraz kisgyerek az már szobatiszta

Györgyi, mindegy mi az alaphelyzet, és mi a megoldás, az a lényeg, hogy mind a kettőtöknek jó legyen. Nem kompromisszum (magyarul megalkuvás), mert az vagy az egyiknek, vagy mind a kettőnek rossz, hanem olyasmi, ami tényleg mind a kettőtöknek jó. És én úgy látom, hogy te a saját utadat járva igenis megtalálod, hogy mi működik legjobban nálatok.
Sok örömet és "gyógyulást" mindkettőtöknek!

Anna, Ka-ta: szerintem is az a lényeg altatásban, EC-ben, mindenben, hogy mindkettőnknek jó legyen. Nektek más vált be, illetve kezdettől más elképzelésetek volt az altatásról, mint nekünk. Egyik sem jó vagy rossz önmagában, de szerintem csinálja mindenki úgy, ahogy a szíve diktálja. Azt még nem mondtam, hogy én együtt is alszom a babával, nem azért, mert így alakult, hanem mert kezdettől így szerettem volna, még mielőtt megszületett. Az elején mégis volt vagy két hónap, főleg a környezet nyomására, amikor egy szobában, de külön ágyban aludtunk, de hiányérzetem volt. Képzeljétek, azt csinálta az én újszülött Árnikám, hogy este mindig megvárt ébren! Letettem utolsó szopi után a kiságyba, csendben volt, bár a letevésnél felébredt. Kiosontam, tettem-vettem még vagy egy órát, néha többet is, néha behallgatóztam, és hallottam, hogy mocorog, magában "beszél". Amikor bementem kb 1 óra (!) múlva, felsírt. Megvárta ébren, míg visszajövök! Ilyenkor felvettem, és egyre gyakrabban "felejtettem" az ágyamban mindkettőnk megelégedésére, az én megkönnyebbülésemre, hogy végre azt csinálom, amit tulajdonképpen szerettem volna, és ez a lényeg. Különben most már egyedül is tud aludni, csak addig kell ott lennem, míg elalszik, de ha nagyon fáradt vagyok, pl. hajnalig dolgoztam előző éjszaka, akkor én is melléfekszem délben. Nem a kiságyban alszik, de nem esik le, ha egyedül van sem. Ha felébred, csak "szólít", megvárja, míg bemegyek. Szóval nem félek attól, hogy a fejemre nő, önállótlan lesz stb.

Ka-ta, Tarkabab a dolgozatában leírja a szobatisztaság fokozatait, hiszen ez egy folyamat, amibe már hónapokkal ezelőtt beléptetek. Most nincs előttem, de tulajdonképpen bizonyos értelemben már az is a szobatisztaság, ha a gyerek jelzi, ha a pelenkába ürít, hiszen tudatában van a folyamatnak. A teljes szobatisztaság az, amikor már önállóan, segítség nélkül intézi a dolgait, mint egy felnőtt. Ahol Ti tartotok, az már a skála csúcsát súrolja!

E szerint mi is valahol a szobatisztává válás alsó lépcsőfokán botorkálunk. Kilenc hónapja vágtunk bele, de nekünk még egy olyan napunk sem volt, amikor teljesen száraz maradt volna a gyerek. De nem bántam meg, büszke vagyok rá, milyen ügyes 13 hónaposan.

Sziasztok!

Jardina vagyok az ÉLETERŐ ÉLETFOGYTIG topikból.

MEGHÍVÓ

Gyertek kukkantsatok be a topikba, sok hasznos infóra leltek fogyizással (fogyás - éhezés nélkül), egészséges táplálkozással, s egyebekkel kapcsolatban.
Kérlek olvassátok el a tejről, a vízről, a szójáról, a margarinról és a kóláról írtakat.
Lesz még tovább is... Fiatalka még a topik...


Üdv

Sziasztok!

Képzeljétek, mi történt ma. Árnika egyedül dorbézolt a nappaliban, majd egyszer kiszól nekem a konyhába, hogy "be". Ez sok egyéb mellet azt is jelentheti, hogy bement a pisi a nadrágba. Odamegyek hozzá, tényleg pisis. Keresem a tócsát: meg is találtam, de nem ám akárhol, hanem a biliben! Egyedül ráült a kincsem pisilni, épp csak a nadrágját mulasztotta el letolni.

Na persze nem gondolom, hogy innen már csak egyenesen felfelé visz az út. A következő bepisilés csak úgy szimplán, állva történt.

Pedig gondolhatnád. Nálunk is megtörtént nem rég detto ugyanez a szitu. Idén tavasszal valamikor. Tán még írtam is Nektek. És láss csodát, kis idő múlva - már több mint egy hónapja - már bárhova, bármekkora útra elindulhatunk pelus nélkül, még az alvásokhoz sem kell Neki, mert megbízhatóan szól, ha dolog van. És az esemény óta az éjszakákkal is gyorsabban haladunk. (Bár a nappali alvása épp a pelus hiánya miatt megváltozott. Már nem 2+3 órát, hanem 3 x kb.1,5 órákat alszik.)
Úgyhogy a tapasztalatom szerint ez egy nagyon jó jel. Sztem bizony joggal reménykedhetsz, hogy felgyorsulnak a pozitív események.

Ka-ta:

Köszi a biztatást. Jó lenne, ha sétához is mellőzhetnénk a pelust. Itthon nem gond a pisi, lecserélem, feltörlöm stb., nem nagy ügy.
Lehet, hogy valami tényleg elindult. Tegnap délelőtt itt volt egy ingatlanügynök, és mielőtt jött, pelust akartam a gyerekre adni, hogy elkerüljem a kínos pillanatokat, mert már hetek óta a pisit csak utólag jelzi. De már nem volt időm a pelusra. Árnika viszont jelzett, hozta a bilit, meg minden. Lehet, hogy csak produkálta magát a bácsinak, mert a sok dícséretből talán már lejön neki, hogy ez egy jó dolog. De később is jelzett, amikor már nem volt itt a bácsi. Nem is volt bepisilés a lakásban, csak kint az udvaron. Oda viszont nem szoktam vinni a bilit, mert nem akarom sokkolni a szomszédokat. Az olyan jeleneteket nem szeretném nagy dobra verni, hogy én rá akarom ültetni a bilire, ő meg kézzel-lábbal tiltakozik. Pedig nem nagy ügy ez sem, csak azt jelenti, nem kell pisilnie. Mások viszont ezt úgysem vennék be, mivel még túl kicsi hozzá, hogy tisztában legyen a dolgokkal, ugye... Szóval akkor szeretném publikussá tenni a bilizést, ha már tényleg megbízhatóan jelez, és nem leszek megvádolható gyerekkínzással.

Kétszer három óra meg háromszor másfél?? Örülök, ha nekünk összejön az egyszer kettő. Mondjuk éjszaka alszik 12-t. Annak nagyon örülök, hogy reggel nem ébred a madarakkal, csak valamikor 8 és 9 között, mert én sem vagyok az a korán kelő típus.

Korábban már írtam, hogy engem r*ul nem érdekelnek a vádló tekintetek, a pusmogások, stb. MÁR nem érdekelnek. Miután, például legutóbb, a postán zajlott le velünk a következő szitu: Elmentünk a 21 hós fiammal, és a nagy pocakommal a postára ajánlott levélért. A nő az ablakban már eleve nagyon lassan, és nagyon unottan, vádlóan állt fel, hogy elmenjen a levelemért, amit kb. 15 perc után kaptunk meg, mert nem találták. A fiam persze hogy már ment volna minden felé. Mikor szóvátettem, hogy lehetett volna gyorsabb is, még neki állt feljebb és azt mondta, hogy ő arról nem tehet hogy a gyerek nyűgös, és hogy én terhes vagyok!!!!!!
Na, ilyen és hasonló, nem gyerekbarát események,többször előfordultak már velünk. Na, ezek után mondom én azt, hogy próbálj meg nem adni az emberek véleményére. Nehogy már az ilyen emberek gátolják a gyermekeink fejlődését! Az ilyenek miatt nem ülteted rá közterületene a bilire a lánykádat?! Az ilyen emberek ha nem a biliztetésedbe, akkor másba, de biztos belekötnének.

Gondolj arra, hogy most ugrásszerűen el kezdett érdeklődni a bili iránt, és együttműködni Veled! És ehhez most az időjárás is nagyon a kezünkre játszik! Ezt én a helyedben nem hagynám - és nem hagytam - kihasználatlanul. Ne törődj a bunkókkal, azok magukkal nincsenek kiegyezve, azok bármibe belekötnének.
Mi, már apával is, visszük az Auchan-ba a bilit + egy kisüveget, amibe beletöltöm a pisit. Ennyi. Nehogymár azért keljen újra visszaesnie a gyereknek, mert páran elfelejtik, hogy ők is küzdöttek a szobatisztaságért a gyerekükkel, és hogy ők is voltak gyerekek.

(Sajnos, a játszótéren tegnap találkoztunk olyan 29 hónapos gyerekkel, akit még javában pelusoztak, ahogy anyuka mesélte. Szitu a köv: vittük a bilinket, amit letettem a játék mellé. Jött a másik gyerek, és vitte volna el. Mire az anyukája rászólt, hogy te még azt sem tudod mi az. És mosolygott. Így indult a beszélgetésünk.) Sztem VIDD MINDENHOVA A BILIT, és mikor kéri, vagy jelzi, igenis tedd rá, mert nektek lesz jobb. Azok az idegen emberek csak abban a pillanatban vannak melletted, ne érdekeljen a pillantásuk..... úgysem lehet "ölni" egy pillantással, nem igaz?

a gyereknek mi a jó abban, ha egyedül alszik (el)?

Tarkabab:

Hogy mi a jó abban, ha egyedül alszik el? Úgy érted, ha ágyikóban, csendes, sötétített, hűvös szobában? Ez nem is lehetne kérdés. Szóval, számtalan jó oldala van, úgy a gyermekre, mint anyuká(ék)ra nézve.

Például (ezek az én tapasztalataim):

- A kicsi ALUDNI AKAR. Ami nagyszerű, mert ebből tudni, hogy nem nyűgként, hanem jó dologként éli meg az alvást. Ha fáradt, vagy eljött X óra, akkor szó nélkül indul aludni, nem kell noszogatni, stb.

- Ezért sírás sincs!!! (Vagy csak annyira elvétve, hogy kb.50:1-hez, pl. ha vendég gyerek van itt, és k*ra kifáradt.)

- Ezek miatt ripsz-ropsz le lehet tenni. Nem kell Vele se sétálni, se ringatni, se ciciztetni, se babakocsiban tologatni, se autóban elaltatni, stb, stb, stb, ami gondolom eltarthat 10 perctől egy egész órán át is.

- Mivel partner az alvásban, sokkal jobban kipiheni magát, sokkal nyugodtabban alszik, sokkal tovább alszik, mintsem egyébként.

- Kvázi alvás után feltöltődve kap az ember újra egy kiegyensúlyozott, jól evő, vidám kisgyereket.

- Amitől anya is, apa is, az egész környezet, szintén nagyon nyugodt, türelmes, barátságos, stb.

- A stabil alvásidőkkel előre tud tervezni az anyuka, hogy mit kezd azokkal az órákkal, míg a kicsi alszik (pl. vasal, megfőz, barátnőt fogad, átugrik a szembeközértbe, stb).

- Sőt, könnyedén lehet a biztos alvásidőkhöz tervezni a házon kívüli programokat.

- És ami szintén nem utolsó, mindezek miatt bárki le tudja tenni aludni akár a saját ágyába otthon, akár vendégágyba házon kívül. Kvázi bárhol, bárki.

- És pláne nem utolsó sorban, ha már most szeret aludni, és nem nyűgként éli meg, nem kényszernek, hanem valami nagyon jónak, akkor felteszem, még óvodásként sem fog berzenkedni legalább egy délutáni alvás ellen sem.

- És mindezt egy körforgásként kell elképzelni: ha Ő kiegyensúlyozott, a családunk is az, szívesen fogadott vendég-gyerek bárhol, és hozzánk is szívesen jön bárki, és szívesen vigyáz is Rá bárki.

Hát, ez a válaszom a kérdésedre. Megjegyzem, nem kell velem egyetérteni, sokan el sem hiszik, de egyáltalán nem érdekel. Az a lényeg, hogy nekünk ez így nagyon kényelmes, és örömöt szerző mindenki számára. Születésétől így van szokatva, úgyhogy sosem volt nyüglődés az altatás. Nekem, míg le nem került róla nappal a pelus napi 2+3 szabad órám volt. Most, hogy már nappal szobatiszta, most van 3x2(~1,5) szabad órám. Ja, plusz a nyugodt éjszakai 10-11 órák.

Úgyhogy remélem kimerítő választ tudtam adni a kérdésedre, hogy mi a jó abban, ha egyedül alszik el.

Ja, és a lényeg lemaradt: mindezek miatt roppant könnyen tanul, és hosszabb ideig tud egy dologra koncentrálni.

nem bosszantani vagy kritizálni akarlak, csak tényleg nem tudom, mi a jó a gyereknek abban, ha egyedül alszik (el). (azt tudom, mi a jó abban, ha nem egyedül )
nem az a kérdés, hogy mi a jó abban, ha alszik
vagy mi a jó a szülôknek abban, hogy egyedül alszik (el)
amiket írsz, azok közül egyrôl sem érzem, hogy erre lenne válasz.

pl. hogy szívesen megy aludni, szeret aludni - akkor pláne, ha nem egyedül alszik
nem sír - pláne nem sír, ha ott vagy vele.
rendszeresek az alvásidôk - ehhez sem kell egyedül lennie
"partner" az alvásban? nem egyedül csinálja?
azt mibôl gondolod, hogy tovább alszik, aki egyedül alszik, mint akivel ott vannak (a szülei)? jobban eszik, aki egyedül alszik? (komoly? honnan lehet ezt tudni?) jobban tud tanulni, aki egyedül alszik? (szintén honnan lehet tudni?)
hogy bárki leteheti aludni, ez a gyereknek miért elôny? (a felnôttnek értem)

remélem, elég kimerítô, hogy mit nem értek
de komolyan nem azt kérdezem, hogy mik a nyugodt, rendszeres alvás elônyei, hanem kifejezetten az keltette fel az érdeklôdésemet, hogy azt írtad, a babának az a jó, ha egyedül alszik. még mindig nem értem, miért.

és egy plusz kérdés: hogy oldod meg az EC-t éjszaka, ha a gyerek külön alszik?

Kimerítő, hogy mit nem értesz, csak tudod, nem hiszem el, hogy ezeket Te valóban nem érted. Nekem úgy tűnik, hogy Te inkább nem akarod megérteni, és igenis kritizálni akarsz. Ez a forum nem erről szól, és ebben nem is vagyok partner. Csináld ahogy neked jó, én is azt teszem.

Mellesleg, a válaszaidból arra lehet következtetni, hogy neked vagy r* sok időd van, hogy a gyereked, netán gyerekeid, minden egyes alvásához melléjük bújsz, és ott maradsz, vagy r* sok segítséged, akik mindent megcsinálnak helyetted.

Ha Téged nem győzött meg az, hogy a gyerek nem érzi nyűgnek az alvást, ezért sírás, és hercehurca sincs, ha Neked az nem lenne könnyebbség, hogy más is leteheti aludni, máshol is, mintsem a saját ágyába, akkor nem tudom, és nem is érdekel, hogy mi győzne meg. És az, hogy azt látod, hogy mi jó ebben az egészben a szülőnek, de nem látod, mi jó a gyereknek... ez ne haragudj, nonszensz.......hiszen egyértelmű, hogy csak az jó az anyának, ami a gyermekének is jó. Nem erre törekszik mindenki?

Ja, és az éjszakai EC? Nagyon egyszerű: képzeld szól! Felébred a másik szobában és kikiabálva bilire kéredzkedik. És a tanulás? Egy nyelvűek vagyunk, ehhez képest nagyon gyorsan halad a németben.

Értsd: nekem nem kell felébresztenem, vagy megzavarnom éjszaka azzal, hogy bilire teszem az alvó/félalvó gyereket, mert magától felébred, és magától gyorsan vissza is alszik.

sajnálom. olyan magabiztosnak tűntél, nem gondoltam, hogy ez érzékeny pont. bocs.
hagyjuk akkor.

Nem érzékeny pont. Egyszerűen, nem szeretem, ha kóstolgatnak. Lényeg, hogy tökéletesen egészséges a gyerekem.

ezt nem vontam kétségbe.
nem személyes piszkálódás, hidd el.

sok mindent lehet tudni az együttalvás előnyeiről, nem sokat a különalváséról. főleg nem a baba szempontjából. mindenhonnan az folyik, hogy a baba evolúciósan arra van kódolva, hogy maga mellett tartsa a felnőtteket, egyszerűen a túléléséhez szükséges volt százezer éveken át. az együttaltatott babáknak jobbak az élettani mutatói, rendezettebb az agytevékenysége, többet szopnak, ettől nagyobbak stb. - ezeket lehet tudni kutatások eredményeiből (pl. itt lehet olvasni róla). és gyakran azt mondják vagy sugallják, hogy a különaltatás csak a szülőnek kényelmes, mert megszabadulhat a gyerektől.
azt most nem divat kutatni, hogy mi a jó a babának a különalvásban és azt gondoltam, hogy itt egy anyuka, aki elégedett a különalvással és úgy látja, hogy a gyerekének is jó, kérdezzük meg, szerinte mi jó benne. azt is gondoltam, hogy ha másoknak azt tanácsolod, hogy csinálják így, biztosan megalapozott véleményed van a dologról, amire (az alapra) rá lehet kérdezni.

nem akarok módszerháborút nyitni. nem hiszem, hogy léteznek univerzális, mindenkinek egyformán tökéletes megoldások, max. olyan módszerek, amik általában jól működnek ezért meg ezért. Ezekből aztán úgyis mindenki egy egyéni katyvaszt rak össze, a saját körülményeinek, személyiségének, gyereke temperamentumának stb. megfelelően. Még az EC sem való mindenkinek

Sziasztok, jok a hozzaszolasok, mindenkinek az jo, ami a családban, testhez áll. Ami katanak, ami tarkababnak.
Nalunk volt is kulonalvas, meg nem is.
Mi most visszaestunk kicsit a pisiltetesbe, suru volt, inkabb hagytam, de jo volt valamelyik nap elkapni egy pisit. Inspiral, hogy megint gyakrabban hagyjam puceran, amennyire erom engedi. Nem kenyszer, hanem orom, jatek. Most feleves, de a nagyobb is itthon van. Osszel jobban tudok ra figyelni, mert a nagyobb akkor megy oviba.
Ugyhogy, akkor folytatjuk a kicsivel.
Most meg, ahogy szoktam mondani: ahogy esik ugy puffan. Volt, hogy felkaptam, ki a kad fole, pis-pis. De nem csinalok belole ugyet, mert akkor gorcs, szorongas, rendszer stb, ha ertitek.
kati

Lányok, lenne két kérdésem, de nem tudom hol kapok rá választ. Hátha Ti tudtok valamit.

A második babát várjuk októberre. A nagyobb elmúlt 1,5 éves, akkor lesz 26 hónapos. De nem veszik be a bölcsibe, mert én itthon leszek a kicsivel. Törvényileg megtehetik ezt?

És az óvodára dettó ezt mondta a bölcsivezetőnő, hogy ha azt akarom, hogy a nagyobbik legalább oviba járjon, akkor tagadjam le a kicsit a beíratás során, mert szintén nem vennék fel, ugyanezen okból. Igazuk van? Megtehetik? Ha anyuka gyeden van a kisebbikkel, akkor nem kötelesek bevenni a nagyobbikat? (Akkor lehet, hogy van olyan gyerek, aki csak a suliban kerül először közösségbe??? )

Mi nem kicsi érkezése miatt, hanem pusztán csak a közösség miatt szeretnénk, ha járna. Úgy látjuk, nagyon jól érzi magát a gyerekek között.

Ti mit csinálnátok? Tudom, hogy valszeg nem ebben a forumban kellene érdeklődnöm, de hátha tudtok vmit mondani.

Én még egy kicsit visszatérek az alvás-kérdéshez.
Azt gondolom, egészen apró korábn, igenis minden baba igényli az anyja szoros közelségét , később azonban előjönnek az egyéni különbségek: van, aki igényli a dajkálást, altatást, sőt együttalvást, van aki pedig úgy tud nyugodtan aludni, sőt elealudni is, ha leteszik és békén hagyják. Igaz, nakam, csak a legnagyobbom tapasztalta a "milyen egy szobában egyedül aludni"-érzést (nyitott ajtóval a szomszédszoba felé, ahol én voltam)(a többiek, már a nagyhoz költöztek be, amikor kikerültek a szülői ágyból). Azért költöztünk ki tőle, mert rendszeresen felriadtam, minden mozdulatára, miközben ő békésen aludt.
Szerintem a kezdeti szoros együttlét nagyon fontos, azután meg úgyis kialakul.

Igazad van, ez vitathatatlan. Mi is úgy kezdtük, hogy kb. 5 hónapig egy szobában aludtunk, de mindig ébren tettük le és csakis a saját ágyában aludhatott. A mi ágyunk csak a játék helye - volt - számára. Még nézelődött kicsit, hallgatózott a félhomályában (le volt takarva baldahin szerűvel, hogy ne lássa a villódzó TV-t), és kicsit "dumcsizott", majd egyszerűen elaludt. Nem ringattuk, nem vettük fel, stb. egyszerűen békén hagytuk. Nem volt/nincs sírás.

Megszokta, hogy "egyedül", de nem magára hagyva aludt el.

És ez után tettük saját szobába, ahol ugyanezt csináltuk, és csinálja Ő is: ébren tesszük le, beszélget kicsit magában, és egyszerűen elalszik. Akkor ébred meg, ha bilizni hív. Kivesszük, rátesszük, és visszaalszik, mintha mi sem történt volna.

Úgyhogy azt Ő is érezte, tudta, hogy ott vagyunk, a mai napig is, de azt is, hogy a legjobb hely aludni az ágyikója. Csendben, sötétben, hűvösben.

Sziasztok!

A héten a nagy szülőknél voltunk (akik egyébként most már maximálisan partnerek EC-ben: Papa, Mama is pisiltet ), most olvasom vissza a Babanetet.

Alváshoz én is még egyszer: Annával értek egyet, pici gyereknek szoros közelség, aztán kialakul, család- és gyerekfüggő. Nincsenek univerzális módszerek, ahogy Tarkabab is mondta. Nálunk az együttalávás nekem is szükségletem volt, de erről már írtam. Tulajdonképpen így is sokszor egyedül alszik órákon át (pl. most, mikor e sorokat pötyögöm), van, hogy egész éjszaka, mert ha van munkám, éjszaka dolgozom, és sokszor csak hajnalra, reggelre vagyok kész. (Ez nem jó, nappal anyuka zombi , de kell egy kis mellékes, mert most csak gyest kapok.)

Bölcsi témában nincs személyes tapasztalatom, de amit olvasgattam eddig a bölcsihelyzetről, a barátnődnek igaza van, Ka-ta: trükközni kell.

Ráhel: szerintem jól csináljátok, az a lényeg, ne essetek ki teljesen az EC-ből, nem kell görcsölni. Mi is visszaestünk egyszer-kétszer, de pisiltetés mindennap volt, pelenka mellett is. Mi 10 hónapja csináljuk, és minden áldott nap volt legalább egy elcsípett pisi, de legalább egy becsurgott is eddig. Néha felsóhajtok az utóbbi miatt, de akkor rögtön eszembe jut, hogy már két hónapja nem kellet a gyerek fenekén szétkenődött kakit levakargatnom, mert ezen a téren már szobatiszták vagyunk.

Én Samukát a mosdókagylóba szoktam pisiltetni. A múltkor ráültettem a bilire, jól eljátszott vele, de pisilni nem akart sehogyse. Mostmár mindig csak a kagylóba fogja végezni a dolgát???
Nagyon fáradt vagyok már a hajnali pisiltetésektől... (akkor is fel kell kelnem, ha nem viszem ki, mert akkor addig sír, amíg tisztába nem teszem...)

A múltkor arra vetemedtem (szigorúan férji parancsra), hogy eldobhatót a dtam rá, amikor mentünk valahova. Ahogy bepisilt kezdődött a fészkelődés, nyafogás apát zavarja a vezetésben Hááát, vicces lesz száradó pelenkákkal és kiaggatott kisgatyákkal utazni Hollandiáig és vissza
Szép nyarat mindenkinek!

Anna:

mi is a mosdókagylóval kezdtük. Hat hónapos kora körül vezettem be a bilit, aztán ezt vagy három hónapig variáltuk. Annál is inkább, mert hol a mosdókagylót utasította el, hol a bilit, mindig valami újat kellett kitalálni. A kagylózás végül 9 hónaposan végképp abbamaradt.

Különben amikor elkezdtük a bilizést, egy darabig nem egyszerűen ráültettem, hanem olyanformán tartottam icipicivel a bili fölött, mintha kagylóznánk. Hamar kapcsolt is a drágám. Ha jól emlékszem, rögtön elsőre.

Hát én nem is tudom, hogyan kéne tartsam ezt a fiúcskát a bili fölé, hogy valahogyan beletaláljunk... sokszor még a kagylóba se sikerül...
De azért köszönöm. Majd próbálkozunk.

Jaj bocs, elfelejtettem, hogy a fiúk másképp működnek!...

Sziasztok!

Történelmi jelentőségű napot tudhatunk magunk mögött: mióta elkezdtük az EC-t, azaz tavaly augusztus óta, ez volt az első teljesen száraz napunk. Se egy pisis pelus (sétához és nappali alváshoz vesszük fel), se egy szétázott gatya. Mennyei érzés, hogy a gyerek elaltatása után nem a fürdőszobába vezet az első utam, hogy kilötyköljem a pisis cuccot.

Most már egyre gyakrabban kéri a bilit pisihez is, de azért még résen kell lennem, főleg, ha nem a lakásban vagyunk. Bár pisiltünk már egy-két helyen, a héten kezdtem el azt, hogy csak azért veszem ki a hordozókendőből, hogy pisiljünk, ha egyébként nem tenném. Merthogy már elég egyértelműen válaszol, ha megkérdezem, kell-e neki, nem kell attól tartanom, hogy hülyének, vagy gyerekkínzónak néznek. Úgyhogy a 15. havi oltásra is visszük majd az edénykét; kíváncsi vagyok, mit fog szólni a védő néni meg a doktor néni, ha esetleg be kell vetnünk. Eddig nem mertem a rendelőben pisiltetni, nehogy letoljanak.

A teljességhez még az is hozzátartozik, hogy éjszaka még nem pisiltetünk, nem is próbáltuk még, nem is sürgetem, mert úgy vettem észre, hogy Árnikánál ez még a zaklatás kategóriába tartozna. Megvárom, míg ő maga fogja kérni a bilit. Lefekvés és elalvás között szokta is, bár ennek egy része csak átverés, így akarja elodázni a lefekvést.

Sziasztok,

mi is szép napokat élünk: a 22. hónapra végére értünk a szobatisztaság felé vezető útnak (kisfiú). Azt írtam Nektek, hogy még nem volt 21 hós, mikor nappalra szobatiszta lett, és képzeljétek, még nem volt 22, mire éjjelre is. És ez azóta is így van. Balesetek nélkül, megbízhatóan szól. Még éjszaka is.

De a második babával (kislány) én is, mint Györgyi, igyekszem már 5-6 hónaposan elkezdeni a biliztetést. Bár azt nem tudom, hogy nem-e kellene inkább a legelejétől fogva? Mi rengeteget spóroltunk a pelus-nélküliséggel, a Kicsi pedig roppantul ékvezte, és nekem is kényelmes volt. Úgyhogy én elégedett vagyok.

És bátorításul mindenkinek: az éjszakainál, ellentétben azzal, amit mondanak és írnak a könyvek, nem hónapokkal a nappalit követöen következett be a szobatisztaság, hanem azonnal! Korábban mi is megpróbáltuk párszor éjjelente rátenni a félig alvó gyereket a bilire, ami gond nélkül ment is: utána simán visszaaludt. De! De a jelek szerint ezt nem is kellett volna csinálnunk. Ugyanis! Képzeljétek, ahogy a nappali alvások során belevésődött, hogy szóljon, ha pisilni/kakilni kell, és megébredt rá, ugyanez éjjelente is működött/-ik: mindig megébred az ingerre. Tehát, nem kell rászánnotok magatokat a felkelésekre, bár számolni kell velük.

Én úgy látom, ha a Kicsi a nappali ébrenléteknél már 80-90%ban nem pisil/kakil be, akkor nyugodtan meg lehet próbálni a nappali alvásoknál levenni róla a pelust, és ha ezeknél az alvásoknál 90-99%-ban száraz marad, akkor nyugodtan levehetitek éjjelre is, mert akkor tutira rögzült, hogy az ingerre megébredjen, és ekkor lehet, hogy ki lehet kerülni azt az "alvógyerekettegyünkbilire" időszakot. Remélem értitek hogy gondolom. De mindehhez nagyon kellett a kánikula is. Mármint, így biztos voltam benne, hogy me, fázhat meg egy esetleges baleset során sem.

Sziasztok!

Ka-ta: útban a második?

Az éjszakai pisiltetéshez még annyit, hogy nekem az a tapasztalatom (és valószínűnek tartom, hogy minden gyereknél így van), hogy alvás közben soha nem pisilnek, mindig felébrednek az ingerre nappal és éjjel is. Az egész pici babák is. Azért kezdtem el mégis újra pelenkát adni nappali alváshoz, mert van, hogy csak félig ébred fel, minden bizonnyal éppen a pisiingerre, fordul egyet, és alszik tovább, közben már ott is a pisi, amit ki se tudok bányászni alóla, mert visszalaszik. Eszem ágában sincs ilyenkor bilire tenni, mert nagyon rossz nappali alvó, örülök, ha ráhúz még egy félórácskát legalább. Az éjszakai ébredés (ami valszeg szintén pisi miatt van) meg nagyon nyafizós, akkor azért nem háborgatom egyelőre a bilivel. (Ma mégsem volt rajta pelus nappali alváshoz, mert elaludt az etetőszékben az ebéd felénél , úgy raktam le. Három órát aludt, ami nála abszolút rekord, de kibírta bepisilés nélkül, utána Niagara a bilibe.)

Mi 4 hónaposan kezdtük (akkor hallottam amódszerről), de ha lesz még gyerekem, akkor korábban fogjuk. Árnika pici korában rengeteget pisilt-kakált pelenkakibontáskor, tehát még akkor kellet volna elkezdenünk, amikor valós igénye volt a szabad altesttel ürítés. 4 hónapos korára viszont sztem megszokta a plenekát, nem zavarta az sem, ha tele volt, de még képes volt tudatosan üríteni. Két nap alatt megértette az EC-t a maga szintjén, de mivel a trutyi sem zavarta, nem törte kezét-lábát, hogy együttműködjön. Rengeteget sztrájkolt is, lehet, hogy azért, mert az időzítést sokszor elrontottam (mivel jelzés nem volt), és akkor már csakazértse. Vért izzadtam, hogy időről időre érdekesebbé tegyem számára a dolgot. A pisit egyáltalán nem jelezte, illetve néha elcsíptem a pisi előtt egy másodperccel egy távolba révedő tekintetet, de akkor annak már annyi volt. 10 hónapos volt, amikor először jelzett direktben, időben, de akkor is csak egy hétig volt érdekes muri, utána megint eltelt két hónap, mielőtt újra jelezni kezdett, de jó ideig csak a kakit. A még korábbi kezdéshez a következő gyereknél (ha lesz), pont az ad erőt, hogy ennél csak könnyebb lehet. Ahogy a fórumot olvasgattam, Árnikánál csak könnyebb esetek/gyerekek voltak.

Na de nem panaszkodom, annál szívderítőbb, hogy végre itt állunk a szobatisztaság előszobájában.

Ka-ta:

ha mást nem, egy minimál EC-t mindenképpen ajánlok újszülött kortól: amikor pelenkát cserélsz, mindig ajánld fel neki az ürítést.

Györgyi:

Igen, nemsokára itt a második is. Októberre várjuk. Köszi az ötletet, megpróbálom így kezdeni. Majd szerzek egy apró bilit.

És igen, teljesen egyetértek Veled. Akkor pisilnek, mikor megébrednek. Akkor kell rátenni őket. Persze könnyebb, ha már beszélni tud a kicsi, és a hívó szóra tud bemenni az ember.

További sok sikert kívánok Nektek.

Kata

Sziasztok!

Rég jártam itt. Kis helyzetjelentés. Alakul a dolog. Még mindig van egy-két pisis naci naponta, száraz napunk talán három volt az utóbbi három hétben. De ahhoz képest, hogy egy évet kellett várnunk az első száraz napra, határozottan felgyorsultak az események.

A bilit kb. egy hónapja hurcolásszuk csak magunkkal mindenhova. Azóta, hogy Árnika egyértelműen előre jelez, vagy legalább válaszol, ha megkérdem, kell-e pisilni. Eddig csak egyszer voltunk kénytelenek közterületen leguggolni, amúgy mindig találtunk kulturált wc-t. A héten kezdtem el pelus nélkül kimozdulni vele. Ezzel azért vártam ilyen sokáig, mert kendővel közlekedünk, ezért ha baleset történne, nem csak a gyerek lesz pisis, hanem a hátam is, meg nagy valószínűséggel a kendő. Kellett hozzá némi elszántság, mert amint mondtam, még nem megbízhatóan szobatiszta a gyerek. Az viszont mellettünk szól, hogy kendőbe kötve nem lehet valami könnyű pisilni. Eddig megúsztuk. Általában én térek be egy alkalmas helyre, ha úgy gondolom, itt az ideje, de ma jelzett is Árnika, és tartotta, míg elértük a wc-t.

Mostanában hideg van ahhoz, hogy egy 9 hónapos pelenka nélkül legyen, de rendszeresen használjuk a wc-t és jó látni, hogy milyen elégedett a kisember, hogy megértettem, hogy mit akar. És nekem is jobb, hogy kevesebbet kell mosni

Hát mégsem halt meg a topik? Igaz, mi már lassan kifelé megyünk a témából. Egyre ritkábban kell zárjam azzal a napot, hogy pisis gatyákat mosok a fürdőszobában.

Ez a nyár nekünk tényleg nagyon "jókor" jött. Ez volt nálunk a nagy áttörés és (legalábbis az addigi egy helyben toporgáshoz képest) a rohamos fejlődés időszaka. Nyugodtan lehetett akár egy szál bugyikában flangálni kint is bent is. A majdnem-szobatiszta két lábon járóval már nem okoz gondot a hideg idő. A megfázáson-felfázáson kívül még az is probléma lenne, hogy minimum két nap mostanság, hogy megszáradjanak a nadrágok, pelenkák, vagy egyéb, a hőskorban naponta többször váltott gyerekholmik.

Tavaly ilyenkor nekem is fájt a fejem, hogy oldjam meg a pelusnélküliséget. Akkor kezdtük, és a hideg tényleg nagyon belejátszott a technikai részletekbe.

Most inkább amiatt aggódom, hogy mi lehet az a visszatérő habos-nyákos valami Árnika székletében. Candida?? Hétfőn remélem, okosabbak leszünk, bár a saját dokinkban nem különösebben bízom.

Velem az a baj, hogy szegény gyerek kiabál, de én megszoktam az előző hétnél, hogy "ez nem jelent semmit" (nem éhes, nem álmos), és nem viszem ki. Mire kapcsolok, már becsurog, a végtelenségig ő sem bírja tartani. Lehet, hogy ki kéne tegyek egy üzenetet magamnak, hogy eszembe jusson...

Samuka nem hajlandó vécébe, vagy bilibe pisilni, csak a mosdókagylóba vagy a kádba. Most micsinájjak?

Anna,
szerintem örülj, hogy valamibe egyáltalán belepisil. De szerintem te is így gondolod...
Rég jártam itt, most dicsekedni jöttem, hogy úgy tűnik elértük a megbízható szobatisztaságot. Árnika most 21 hónapos. Nappal ébren már eddig is általában száraz volt, de alvás közben a könnyebbik végét fogta meg a dolognak, mivel pelenkát adtam rá. Nem azért adtam rá pelenkát, mert bepisilt, hanem azért pisilt be, mert pelenkát adtam rá... Végül is csak el kellett hagyni a pelust először nappali alvásnál, majd 3 hét múlva éjszaka is, és egy-két nap múlva már szárazon ébredt, illetve időben felébredt az ingerre. Ráadásul a nappali megbízhatóság is egy csapásra száz százalékos lett. Miért nem léptem ezt meg eddig?! Búcsú a pelustól, végleg.