Sziasztok,
ah, az előbb elveszett, amit írtam, úgyhogy csapó2. Régóta nem jártam itt, de most be akartam jelentkezni, hogy jelentsem, Lotténál megvolt az áttörés! Idemásolom a blogomról a szöveget, bocsánat, nincs energiám átfogalmazni ugyanazt.
---
Mint tudjuk, Lottét 6 napos és 10 hónapos kora között biliztettük. Akkor aztán meggondolta magát, és először pisilni, majd egy idő után már kakálni sem akart többé segítséggel. Ennek most már úgy 11 hónapja. Két hete írtam a dologról Szirka anyukájának egy általa készített felmérés kapcsán:
“Most úgy tekintek magunkra, mint ex-biliztetőkre. Megvan a tudatosság, főleg bennem, de Lotténak valami miatt nem jött be a dolog. Erről a fórumon írtam. A ruhacserélgetés nem vált be, mert azt sem szereti, a pucérkodás pedig Norvégiában nem volt opció, így maradt a pelenka. […] Mivel a tiszteletet fontosabbnak tartom a biliztetésnél, ennyiben maradtunk. Azért rendszeresen próbálkoztam a bilivel, de csak felajánlás szintjén. Amikor mondja, hogy kaka vagy pisi, akkor megkérdezem, hogy ráül-e a bilire, vagy segítsek-e. Amire rendszerint “nem” a válasz. Azt hiszem most már effektíve átléptünk a hagyományos szobatisztaságra szoktatás fázisba, hiszen a nyáron 2 éves lesz. Itthon pucérkodunk, itt a bili, magától ráüldögél és mostanában ment is bele pár pisi. Innen kezdve megvárom, hogy magától igényelje.”
No, miután ezt elküldtem, Lotte másnap délelőtt mondta, hogy “pisi”, és időben szólt, ráült a bilire, belepisilt és baromira tetszett neki a dolog. Vigyorogva hallgatta, ahogy csorog. Utána kiöntöttük a WC-be, az meg már annyira jó szórakozás volt, hogy azonnal akart még több pisit a bilibe, hogy megint kiönthessük. Szegény csalódottan közölte, hogy “elfogyott a pisi”, még el is sírta magát. Öntöttünk bele egy kis vizet helyette.
Node lényeg a lényeg, azóta a pisi már nem magánügy, és előre érzi, bilire ül hozzá vagy leguggol, ha kint vagyunk. Hurrá, gondoltam én, megtört az első jégtábla. Még valamikor akkoriban egyik nap a (pelenkába) kakáláskor sem elszaladt, hanem azt mondta, hogy “megnézni kakát”. Ez már egy meglepő fordulat volt. De azért úgy számoltam, hogy a valódi áttörés még odébb lesz. Így aztán újfent jól meglepődtem, amikor most vasárnap délelőtt mondta, hogy jön a kaka, leült a bilire is és megpróbálta, de nem sikerült kinyomni. Vendégségbe mentünk, és még ott is megpróbáltuk közösen a WC-re ülve, (bele is pisilt a WC-be az ölemben ülve) de ott sem sikerült. Itthon aztán végre beérett a dolog, és a bilin ülve megtörtént az első tudatos publikus kakálás. Ezt is nagy vigyorgások és “Hotte kakája” megállapítások között végezte. És azóta is így csinálja. Úgyhogy végre megint elhagytuk a papírpelenkát napközbenre, és azt hiszem most már tényleg. Olyannyira, hogy ma szoktatóbugyiban mentünk a városba is, és nem is pisilt be. Mire megint hűvös idő lesz, talán már a ruha időben való eltávolítását is sikerül majd begyakorolnia.
Az éjszakákat meg meglátjuk. A reggeli pisi már bilibe megy, de éjszaka még van egy, és én még mindig nem vagyok képes ilyenkor megmozdulni. (Utólag azt sem tudom elképzelni, hogy az első hónapokban hogyan csináltam. Lehet, hogy hormonális volt a dolog, akkor nem okozott gondot fölkelni.)
---
A dolog azóta is működik, úgyhogy a nehezén azt hiszem túl vagyunk. Persze még nem mindig jut el neki időben a dolog, de a lényeg, hogy már nem menekül a dolgok elől.
Szeretném megismételni a felhívásomat, miszerint szívesen tennék közzé több történetet a
www.babaabilin.hu oldalon, személyes biliztető tapasztalatokról. Rövid vagy hosszú, visszatekintés vagy egy mókás eset, minden jöhet. Képeket is szívesen fogadok, biliztetésről, speckó ruhákról, egyéb témába vágó dolgokról. Akinek van kedve közreműködni, az írjon nekem az infokukacbabaabilinponthu címre.
Jó biliztetést,
sziasztok,
Zsanett
- Lotte 21 hónapos