Györgyi,
már a múltkor is majdnem válaszoltam, talán most sikerül. Nagyon is ismerős a helyzetetek, bár nálunk csak 10 hónaposan kezdődött. Én azóta is teljesen biliztetéspárti vagyok, de akármit is írnak az irodalomban a babák veleszületett igényeiről és ösztöneiről Lotténál a következőket tapasztaltam:
- bizony egyáltalán nem zavarja a koszos pelenka. Soha nem is zavarta, úgyhogy az ezirányú motiváció máris ki van lőve.
- olyat sem tapasztaltam, hogy igyekszik nem rám pisilni. A hordozókendőben is ugyanúgy bepisilt mindig is.
- tudatosan sosem jelzett röviddel ezelőttig, mindig időre pisiltettem. A kaka megbízhatóan reggelente jött nagyon sokáig, ami nagyon sokat segített.
Nálunk ez úgy ment, hogy az első 10 hónapban az időre pisiltetés igen sikeres volt. Aztán szinte egyik napról a másikra Lotte nem akarta, hogy asszisztáljunk a dologhoz. Tehát nem lehetett kézben tartani, a bilire viszont úgyszintén nem akart. A kakálás még egy darabig ment, de aztán már az sem. Úgyhogy itt pár hónap pelenkázás volt, sőt a mélyponton papírpelenka, de szerencsére ez csak pár hétig tartott.
Most már úgy látom kfiele megyünk az alagútból, a másik irányba, és új szintre érünk. Most már mondja szóval, amikor kakál, és egyre gyakrabban a pisilést is. Gyakorolja az egyedül ráülést a bilire, nem csinál ugyan még bele semmit. Amikor kakál, akkor szól, aztán elszalad a szoba másik végébe. Ha megkérdezem, hogy segítsek-e, akkor azt mondja, hogy "nem". Próbálom megint pucér fenékkel hagyni itthon, amennyire lehet. El tudom képzelni, hogy most már nem fog sokáig tartani, és hajlandó lesz a bilibe pisilni. A kakálás szerintem nem lesz ilyen egyszerű.
Egyáltalán nem hittem volna régebben, hogy ekkora fordulatot vesz a dolog, de vett. Ahogy elnézem, inkább ez a gyakori egyébként. Szirka a kivételes babák közé tartozik, ebben az értelemben is. Rajta kívül talán 3-4-ről tudok, akiknél komolyabb zökkenő nélkül végig ment a dolog. (Fönt vagyok több fórumon, sokat ismerek.) A többieknél van ilyen sztrájkolás.
El tudom képzelni, hogy az ember kitartásán is múlik a dolog. Talán ha nem adom fel, és csakazértis pelenka nélkül hagyom végig, akkor hamarabb jön a felismerés. (Bár esetünkben kétlem, hogy sokat számított volna a dolog, mert segítséget még így sem kér és nem is hiszem, hogy egyhamar fog. Mit tegyünk, ránk ütött.) Ebben a tekintetben sajnos mégis bejátszik az éghajlat is: nem találtam tuti öltözéket. Ha van valami a lábán, akkor nagy eséllyel vizes lesz, mert állva pisil. A lábmelegítőket nagyon szeretem amúgy, de csak melegben lehet őket használni, mert különben a combja teteje nagyon kihűl. Aztán legtöbbször bele is lép a pisibe, most már van kis bőrtutyija, ami bírja a dolgot, azelőtt a zokni lett vizes. Alapvetően azt sem szereti, ha öltözködni kell, én pedig nem szeretem az ilyesmit erőltetni, így aztán nemigen volt más megoldás, mint mégis pelenkázni, mert kezdett a dolog átmenni egy erőltetett végletbe, az pedig senkinek nem jó. De mint írtam, a pelenka csak engem zavart szerencsére.
Talán nem lett túl zavaros. Ráadásul okos tanácsot nem tudok adni. Te érzed, hogy hol a határ. Ha már stresszelni kell miatta, akkor szerintem nem éri meg.
Azért persze inkább azt kívánom, hogy álljon helyre a dolog
hahó,
Zsanett
Lotte 14 hónapos