Sziasztok!
Mindannyiónknak szüksége van bátorításra, lelki támaszra, vagy egyszerűen arra, hogy őszintén megoszthassa búját-baját. Gondoltam, nyitok egy olyan oldalt, ahol mindenki leírhatja, mi bántja őt (akár a legbanálisabb, de a legintimebb dolgokról is, és akár névtelenül is), és vígaszt kaphat a többiektől. Titeket mi bánt? Segítsünk egymásnak!
Üdv: Krisztina
Új privát üzeneted érkezett!
2000.08.08 06:47
Kedves Krisztina!
Nagyon jó ötlet! Ugyan - hál isten - most jó passzban vagyok, de én is, mint minden ember szoktam mély ponton lenni. Hétvégén bulit szervezett a kismama, hogy kizökkenjen a minennapokból egy kicsit. Nagyon jól sikerült, igy most igen jókedvű vagyok és bár ezt az oldalt nem ezért nyitottad, talán nem baj, hogy ezt az érzésemet megosztottam veletek. Sziasztok, Bea
Nagyon jó ötlet! Ugyan - hál isten - most jó passzban vagyok, de én is, mint minden ember szoktam mély ponton lenni. Hétvégén bulit szervezett a kismama, hogy kizökkenjen a minennapokból egy kicsit. Nagyon jól sikerült, igy most igen jókedvű vagyok és bár ezt az oldalt nem ezért nyitottad, talán nem baj, hogy ezt az érzésemet megosztottam veletek. Sziasztok, Bea
2000.08.10 08:35
Nos, az ötlet jó. És nekem most szüksegem lenne egy kis bátorításra, nagyon magam alatt vagyok.
A téma beleillene az após-anyós topicba, de inkább ide írtam le. Most derült ki, hogy anyósom már régóta azt terjeszti rólunk, hogy a férjemet már csak a tisztesség tartja mellettem, csak a gyerekek miatt nem hagyott még el. Állítólag ő ezt a páromtól hallotta. Nos nem zörög a haraszt... Viszont én azt hittem, hogy a mi házasságunk nagyon jó, úgy láttam a férjem is jól érzi magát velem, de most úgy összezavarodott bennem minden. Nagyon hülye érzés, amikor sorban jönnek a rokonok telefonjai, és kérdezik, hogy tényleg válunk?
és nem tudom, hogy most csak anyósom kavarja a sz..rt, vagy tényleg panaszkodott a férjem,)őt is megkérdeztem, persze nem tud a dologról, de bennem akkor is rengeteg a kétely, én már nem is tudom mit gondoljak...
Bocs, de csak álnév alatt merem leírni.
Répa
A téma beleillene az após-anyós topicba, de inkább ide írtam le. Most derült ki, hogy anyósom már régóta azt terjeszti rólunk, hogy a férjemet már csak a tisztesség tartja mellettem, csak a gyerekek miatt nem hagyott még el. Állítólag ő ezt a páromtól hallotta. Nos nem zörög a haraszt... Viszont én azt hittem, hogy a mi házasságunk nagyon jó, úgy láttam a férjem is jól érzi magát velem, de most úgy összezavarodott bennem minden. Nagyon hülye érzés, amikor sorban jönnek a rokonok telefonjai, és kérdezik, hogy tényleg válunk?
és nem tudom, hogy most csak anyósom kavarja a sz..rt, vagy tényleg panaszkodott a férjem,)őt is megkérdeztem, persze nem tud a dologról, de bennem akkor is rengeteg a kétely, én már nem is tudom mit gondoljak...
Bocs, de csak álnév alatt merem leírni.
Répa
2000.08.10 22:07
Kedves Répa! A dolgok legtisztább modja, hogy le kell ülni beszélgetni egymással! Ez persze nem is olyan egyszerű, mint ahogy első látásra tűnik, mert én pontosan most voltam egy olyen helyzetben, hogy nagyon meg kellett volna beszélnem egy dolgot a párommal és seghogy sem sikerült! Csak éreztem, hogy elbeszélünk egymás mellett és nem értjük egymást! Aztán sikerült zöldágra vergődnünk, de borzasztó nehezen! Javaslom, hogy ha rövidre zárja a kérdést, akkor fordulj a családsegítő szolgálathoz! Itt nálunk nagyon jó szakemberek vannak a szolgálatban, remélem felétek is! Üdv: Timi
2000.08.11 08:00
Kedves Répa! Egy anyós - nagy általánosságban - mindig alig várja, hogy a menye eltűnjön a háztól és végre visszakapja az édes kisfiát. Ne adj a híresztelésekre. Ha a férjed azt mondta, hogy semmi baja sincs és erről nem tud, akkor higgyél neki. Biztosan komolyan gondolja. Az anyós bajkeverő, ezt te is látod. Az én anyósom is ilyen.
A férjednek higgyél és szépen türelmesen magyarázd el a rokonoknak, hogy ez nem igaz, csak az anyósod kavart egy kicsit, mert haragban voltatok és ártani akart neked.
Ha a férjed azt mondta, hogy nincs baja, akkor nincs is. Ha te úgy érzed, hogy jó a házasságod, akkor az jó házasság. Bízz a megérzéseidben, ne zaklasd feleslegesen a férjedet, mert szerintem a férfiak nem nagyon lelkizősek és nem lesznek boldogok egy ilyen "mondd meg, ha nem szeretsz!" beszélgetéstől.
Ezt csak segítségből javaslom. Nekem ez eddig bevált. Az anyósok kígyók.
Egy sorstárs
A férjednek higgyél és szépen türelmesen magyarázd el a rokonoknak, hogy ez nem igaz, csak az anyósod kavart egy kicsit, mert haragban voltatok és ártani akart neked.
Ha a férjed azt mondta, hogy nincs baja, akkor nincs is. Ha te úgy érzed, hogy jó a házasságod, akkor az jó házasság. Bízz a megérzéseidben, ne zaklasd feleslegesen a férjedet, mert szerintem a férfiak nem nagyon lelkizősek és nem lesznek boldogok egy ilyen "mondd meg, ha nem szeretsz!" beszélgetéstől.
Ezt csak segítségből javaslom. Nekem ez eddig bevált. Az anyósok kígyók.
Egy sorstárs
2000.08.11 23:31
Kedves Répa!
Én azt mondom magadban bízz. Hallgass a saját megérzéseidre. Mint írod megkérdezted már a férjedet a dologban, de a fontos az, hogy hogyan válaszolt. Meglepődött-e, haragos lett-e az édesanyjára vagy csak legyintett. Félre ne értsd, nem akarom a gyanakvásodat erősíteni, de mindenképp fontosnak tartom tisztánlátást.
Ha még van benned kétely feltétlenül ülj le és belszélj erről a férjednek és arról is hogy miért is jó az anyukájának, hogy ilyen helyzetbe hoz titeket.
A jóhírek reményében,
Üdv: Garam
ui: "még mindig jobb a biztos rossz, mint a bizonytalanság"
Én azt mondom magadban bízz. Hallgass a saját megérzéseidre. Mint írod megkérdezted már a férjedet a dologban, de a fontos az, hogy hogyan válaszolt. Meglepődött-e, haragos lett-e az édesanyjára vagy csak legyintett. Félre ne értsd, nem akarom a gyanakvásodat erősíteni, de mindenképp fontosnak tartom tisztánlátást.
Ha még van benned kétely feltétlenül ülj le és belszélj erről a férjednek és arról is hogy miért is jó az anyukájának, hogy ilyen helyzetbe hoz titeket.
A jóhírek reményében,
Üdv: Garam
ui: "még mindig jobb a biztos rossz, mint a bizonytalanság"
2000.08.13 18:09
Szia Répa!
Nem tudom rászántad-e már magad az újabb beszélgetésre, de ha még nem , szeretnék adni hozzá néhány tanácsot.
Ha alaptalan az anyósod által terjesztett hír, akkor megbánthatod vele a párodat, hogy te el tudnád róla képzelni. A férfiak is lelkizők csak nem öntik szavakba. Ha nekiugrassz, megbántódhat amiért te nem hiszel benne, amiért te nem érzed az ő őszinte szeretetét és nem érzed magad BIZTONSÁGBAN mellette.
Csak azt mondd el amit te érzel. Azt hogy anyósod keltette szárnyra ezt a hírt, hogy a rokonok ilyen kérdésekkel zaklatnak telefonon. Várd meg hogyna reagál rá.
Veronik
Nem tudom rászántad-e már magad az újabb beszélgetésre, de ha még nem , szeretnék adni hozzá néhány tanácsot.
Ha alaptalan az anyósod által terjesztett hír, akkor megbánthatod vele a párodat, hogy te el tudnád róla képzelni. A férfiak is lelkizők csak nem öntik szavakba. Ha nekiugrassz, megbántódhat amiért te nem hiszel benne, amiért te nem érzed az ő őszinte szeretetét és nem érzed magad BIZTONSÁGBAN mellette.
Csak azt mondd el amit te érzel. Azt hogy anyósod keltette szárnyra ezt a hírt, hogy a rokonok ilyen kérdésekkel zaklatnak telefonon. Várd meg hogyna reagál rá.
Veronik
2000.08.14 11:18
kedves Répa!
Én is úgy vélekedem, mint Garam. Ha jól ismered a férjed (nem tudom mióta vagytok együtt), akkor talán néhány utaló jelet észrevehettél már, hogy valami nem stimmel. Szerintem helyes, ha a férjeddel megbeszéled a dolgot ("Ezt hallottam anyukádtól, valóban igy érzel?"). Nem tartom jó megoldásnak, ha a beszélgetés során negativ jelzőket használsz anyukájával kapcsolatban (kinek esne ez jól? akármilyennek is gondolod, az maradjon a te titkod). Szerintem hallgass a megérzéseidre, a nők ösztönösen jók ebben! Fontos, hogy megbeszéljétek a dolgokat, különben bizalmatlanná váltok egymással szemben, és bizalom nélkül nincs jó házasság! Sziasztok, Bea
Én is úgy vélekedem, mint Garam. Ha jól ismered a férjed (nem tudom mióta vagytok együtt), akkor talán néhány utaló jelet észrevehettél már, hogy valami nem stimmel. Szerintem helyes, ha a férjeddel megbeszéled a dolgot ("Ezt hallottam anyukádtól, valóban igy érzel?"). Nem tartom jó megoldásnak, ha a beszélgetés során negativ jelzőket használsz anyukájával kapcsolatban (kinek esne ez jól? akármilyennek is gondolod, az maradjon a te titkod). Szerintem hallgass a megérzéseidre, a nők ösztönösen jók ebben! Fontos, hogy megbeszéljétek a dolgokat, különben bizalmatlanná váltok egymással szemben, és bizalom nélkül nincs jó házasság! Sziasztok, Bea
2000.08.17 20:11
Szia Repa !
En egy ferj vagyok egy draga "mamaval" megaldva.
Szerintem ne a ferjedet talald meg, hanem az edes
anyukajat kapd el egy menetre, persze csak akkor
ha tenyleg biztos vagy benne, hogy ö kever a
hatterben es nem a ferjed sumakol. Az nem biztos
hogy a mama beismeri, hogy ö volt, de ha helyreteszed egy darabig csönd lesz.
Legjobb az az idöszak amikor eppen haragban van
az ember az anyosaval, az legalabb tiszta helyzet.
Forditva csak a meseben muködik. Mi januar vege
ota nem beszeltunk 10 szot de a madartejet ugy
csinalja ahogy en szeretem. Ö sem ideges tölem,en is csak ritkan töle,a nejemmel pedig mindennap
(hetfö-pentek) talalkoznak.Igy gömbölyu...egyelöre
Nem muködik, hogy az ember közös hangot talaljon
egy 30-40 evvel idösebb megcsontosodott emberrel.
Ö is mashogy akarja es te(REPA) is mashogy gondolod. Nem kell egymast szeretni attol meg
mennek a dolgok, ha a parod is ugy gondolja es nem ö egy gyava nyimnyam alak.(Bocs) AZ Ö ANYJA
SZERESSE Ö! Kb. ennyi..
Egy praktizalo ferj anyossal
En egy ferj vagyok egy draga "mamaval" megaldva.
Szerintem ne a ferjedet talald meg, hanem az edes
anyukajat kapd el egy menetre, persze csak akkor
ha tenyleg biztos vagy benne, hogy ö kever a
hatterben es nem a ferjed sumakol. Az nem biztos
hogy a mama beismeri, hogy ö volt, de ha helyreteszed egy darabig csönd lesz.
Legjobb az az idöszak amikor eppen haragban van
az ember az anyosaval, az legalabb tiszta helyzet.
Forditva csak a meseben muködik. Mi januar vege
ota nem beszeltunk 10 szot de a madartejet ugy
csinalja ahogy en szeretem. Ö sem ideges tölem,en is csak ritkan töle,a nejemmel pedig mindennap
(hetfö-pentek) talalkoznak.Igy gömbölyu...egyelöre
Nem muködik, hogy az ember közös hangot talaljon
egy 30-40 evvel idösebb megcsontosodott emberrel.
Ö is mashogy akarja es te(REPA) is mashogy gondolod. Nem kell egymast szeretni attol meg
mennek a dolgok, ha a parod is ugy gondolja es nem ö egy gyava nyimnyam alak.(Bocs) AZ Ö ANYJA
SZERESSE Ö! Kb. ennyi..
Egy praktizalo ferj anyossal
2000.08.22 10:39
Sziasztok!
Eljött az idő, amikor én is ide jövök leírni a bánatomat: tegnap hajnalban meghalt a nagymamám! 81 éves volt, és a legcsodálatosabb nagymama a világon (életem első 20 évében együtt laktunk, szinte ő nevelt fel) Nem is írok többet, mert annyira fáj, mindjárt bőgök! Hogyan lehet ezt elviselni???????
Krisztina
Eljött az idő, amikor én is ide jövök leírni a bánatomat: tegnap hajnalban meghalt a nagymamám! 81 éves volt, és a legcsodálatosabb nagymama a világon (életem első 20 évében együtt laktunk, szinte ő nevelt fel) Nem is írok többet, mert annyira fáj, mindjárt bőgök! Hogyan lehet ezt elviselni???????
Krisztina
2000.08.23 13:49
Kedves Lányok!
Nagyon köszönöm! Lehet, hogy butaság volt leírni ide, de úgy éreztem, meg kell osztanom veletek... Elnézést, ha valakit megbántottam...(Névtelen?)
Kedves Névtelen!
Ne add fel a reményt, és próbálj a jövőbe tekinteni (én is ezt próbálom tenni...)!
Őszinte köszönet mindenkinek a kedvességért, együttérzésért! Pár szó is sokat segít, nekem sokat jelentett!
Krisztina
Nagyon köszönöm! Lehet, hogy butaság volt leírni ide, de úgy éreztem, meg kell osztanom veletek... Elnézést, ha valakit megbántottam...(Névtelen?)
Kedves Névtelen!
Ne add fel a reményt, és próbálj a jövőbe tekinteni (én is ezt próbálom tenni...)!
Őszinte köszönet mindenkinek a kedvességért, együttérzésért! Pár szó is sokat segít, nekem sokat jelentett!
Krisztina
2000.08.30 09:48
Szia Krisztina!
Mikor az első nagymamám meghalt, nem köszöntem el tőle. Pedig a mi lakásunkból vitték a kórházba. (kamaszlány voltam, reggel, még pizsamában, és nem akartam a mentősök előtt mutatkozni). Sokáig, nagyon bántott. A másik nagymamám 250km-re volt kórházban. MIkor a szüleim kapták a hírt, hogy már nem sok van, mentek, kocsival. Én utánuk értem haza, akkorra már elmentek. A nővéremmel rögtön, akár az éjféli vonattal akartunk indulni utánuk. Végül megvártuk a reggelit, és azzal mentünk. Még élt mikor odaértünk, de már nem beszélt, és csak a hitem mondja azt, hogy még megismert. De tőle elköszöntem. Ez nekem nagyon fontos volt. Legalább belül el kell köszönni tőlük.
Remélem segít.
Ildi
Mikor az első nagymamám meghalt, nem köszöntem el tőle. Pedig a mi lakásunkból vitték a kórházba. (kamaszlány voltam, reggel, még pizsamában, és nem akartam a mentősök előtt mutatkozni). Sokáig, nagyon bántott. A másik nagymamám 250km-re volt kórházban. MIkor a szüleim kapták a hírt, hogy már nem sok van, mentek, kocsival. Én utánuk értem haza, akkorra már elmentek. A nővéremmel rögtön, akár az éjféli vonattal akartunk indulni utánuk. Végül megvártuk a reggelit, és azzal mentünk. Még élt mikor odaértünk, de már nem beszélt, és csak a hitem mondja azt, hogy még megismert. De tőle elköszöntem. Ez nekem nagyon fontos volt. Legalább belül el kell köszönni tőlük.
Remélem segít.
Ildi
2000.08.30 15:00
Kedves Ildikó!
Én szerencsére el tudtam köszönni tőle, bár akkor még nem tudtam, mi következik, de már elég erőtlen volt szegény mama. Tényleg nagyon sokat számít! Nem is hittem volna, hogy ennyit számított, hogy este még elköszöntem tőle (éjjel vitték be a kórházba, és másnap hajnalban halt meg). Most már megemésztettem a dolgot, valahol legbelül úgy érzem, hogy a lelke jó helyre került, és megnyugodtam. Érdekes, hogy az embert egy ilyen eset milyen közel tudja vinni Istenhez, bár nem gyakorlom a vallást, mégis szinte tapinthatóan éreztem, hogy velem van, és gondját viseli a nagymamámnak... Sajnos anyukám másképp fogta fel a dolgokat, ő gyűlöli a világot és a sorsot, hogy ilyet tett vele. Szegény nagypapám meg, aki 86 éves, nem volt képes felfogni a hírt, és rendszeresen kérdezgeti, mikor jön már haza a mama a kórházból, jobban van-e már... Azt hiszem egyébként, hogy a halál gondolatával előbb-utóbb mindenkinek meg kell barátkoznia, el kell fogadnia lélekben, mert az az élet részét képezi. Akárhogy is mondják, hogy nem lehet vele megbarátkozni, igenis sokat számít, hogy elfogadod-e, mint tényt, és beépíted a világnézetedbe egy pozitív módon, vagy pedig méltatlanságnak tartod, és lázadozol ellene. Persze ez nem azt jelenti, hogy állandóan ezzel a témával kell foglalkoznia az embernek, ezt egyszer le kell tárgyalnod magaddal, aztán élni az életet a legjobb belátásod szerint úgy, hogy bármely pillanatban is ér a halál úgy érezhesd, hogy a leghasznosabban töltötted ki addig az idődet. Én ebben hiszek.
Üdv: Krisztina
Én szerencsére el tudtam köszönni tőle, bár akkor még nem tudtam, mi következik, de már elég erőtlen volt szegény mama. Tényleg nagyon sokat számít! Nem is hittem volna, hogy ennyit számított, hogy este még elköszöntem tőle (éjjel vitték be a kórházba, és másnap hajnalban halt meg). Most már megemésztettem a dolgot, valahol legbelül úgy érzem, hogy a lelke jó helyre került, és megnyugodtam. Érdekes, hogy az embert egy ilyen eset milyen közel tudja vinni Istenhez, bár nem gyakorlom a vallást, mégis szinte tapinthatóan éreztem, hogy velem van, és gondját viseli a nagymamámnak... Sajnos anyukám másképp fogta fel a dolgokat, ő gyűlöli a világot és a sorsot, hogy ilyet tett vele. Szegény nagypapám meg, aki 86 éves, nem volt képes felfogni a hírt, és rendszeresen kérdezgeti, mikor jön már haza a mama a kórházból, jobban van-e már... Azt hiszem egyébként, hogy a halál gondolatával előbb-utóbb mindenkinek meg kell barátkoznia, el kell fogadnia lélekben, mert az az élet részét képezi. Akárhogy is mondják, hogy nem lehet vele megbarátkozni, igenis sokat számít, hogy elfogadod-e, mint tényt, és beépíted a világnézetedbe egy pozitív módon, vagy pedig méltatlanságnak tartod, és lázadozol ellene. Persze ez nem azt jelenti, hogy állandóan ezzel a témával kell foglalkoznia az embernek, ezt egyszer le kell tárgyalnod magaddal, aztán élni az életet a legjobb belátásod szerint úgy, hogy bármely pillanatban is ér a halál úgy érezhesd, hogy a leghasznosabban töltötted ki addig az idődet. Én ebben hiszek.
Üdv: Krisztina
2000.09.05 15:00
Más néven írtam eddig, de most elbizonytalanodtam. Sokat gondolkodtam, egyáltalán ide való-e, amit írni akarok. Nem tudom, de azt érzem, hogy a lelkemnek jobb lesz, ha legalább leírom.
El vagyok keseredve. 7 hónappal az eljegyzésünk után hihetetlen menekülési kényszer tört rám: eljegyzést felbontani, elköltözni, új életet kezdeni, el innen, minél hamarabb...
Az első nagyobb hullámvölgyön(4 hónappal az eljegyzés után) nagyon hamar túllettem, azt gondoltam, csak annak köszönhető, hogy a diplomázás és körülményei mindkettőnket "váratlanul" értek, mindketten másképp képzeltük, és nem sikerült okosan egyeztetnünk a dolgainkat. Utána megbeszéltük, és nagyot javult a helyzet, nagyon boldog voltam.
De ez most más: mostmár komolyan el akarok költözni. Ennél is nehezebben viselem, hogy őt nem érdekli a dolog, szerinte minden rendben van, csak én nyafogok időnként. És ami a legrosszabb: úgy érzem, nem szeretem már.
El vagyok keseredve. 7 hónappal az eljegyzésünk után hihetetlen menekülési kényszer tört rám: eljegyzést felbontani, elköltözni, új életet kezdeni, el innen, minél hamarabb...
Az első nagyobb hullámvölgyön(4 hónappal az eljegyzés után) nagyon hamar túllettem, azt gondoltam, csak annak köszönhető, hogy a diplomázás és körülményei mindkettőnket "váratlanul" értek, mindketten másképp képzeltük, és nem sikerült okosan egyeztetnünk a dolgainkat. Utána megbeszéltük, és nagyot javult a helyzet, nagyon boldog voltam.
De ez most más: mostmár komolyan el akarok költözni. Ennél is nehezebben viselem, hogy őt nem érdekli a dolog, szerinte minden rendben van, csak én nyafogok időnként. És ami a legrosszabb: úgy érzem, nem szeretem már.
2000.09.05 16:55
Hát Nita...
Ez komoly dolog. Mert ha biztos vagy a dologba, akkor el kell menned, de mi van akkor, ha ez is olyan mint először és ha megbeszélitek, akkor minden rendben lesz újra. Mellesleg nekem is volt ilyen pánikrohamom, de a beszélgetés sokat segít. Próbáld ki. Beszélj vele, és ha mégsem nyugtat meg, akkor még mindig elmehetsz. De adj magatoknak még egy beszélgetésnyi időt.
Remélem jól döntesz
Hajni
Ez komoly dolog. Mert ha biztos vagy a dologba, akkor el kell menned, de mi van akkor, ha ez is olyan mint először és ha megbeszélitek, akkor minden rendben lesz újra. Mellesleg nekem is volt ilyen pánikrohamom, de a beszélgetés sokat segít. Próbáld ki. Beszélj vele, és ha mégsem nyugtat meg, akkor még mindig elmehetsz. De adj magatoknak még egy beszélgetésnyi időt.
Remélem jól döntesz
Hajni
2000.09.06 08:37
Tudod, Hajni, én már próbálkoztam egy ilyen beszélgetés beindításával, de süket fülekre találtam. ("Ennél is nehezebben viselem, hogy őt nem érdekli a dolog, szerinte minden rendben van, csak én nyafogok időnként.")
A legutóbbi hullámvölgynél is akkor sikerült leülnünk komolyan megbeszélni a dolgainkat, amikor egy éjszaka arra ébredt, hogy én a fürdőszobában bőgtem (órák óta).
Tudom, hogy én sem vagyok tökéletes, és ez kettőnkön múlik, de nekem nagyon úgy tűnik, hogy ez nem jelent mindkettőnknek (ugyanakkora) problémát.
A legutóbbi hullámvölgynél is akkor sikerült leülnünk komolyan megbeszélni a dolgainkat, amikor egy éjszaka arra ébredt, hogy én a fürdőszobában bőgtem (órák óta).
Tudom, hogy én sem vagyok tökéletes, és ez kettőnkön múlik, de nekem nagyon úgy tűnik, hogy ez nem jelent mindkettőnknek (ugyanakkora) problémát.
2000.09.06 08:56
Kedves Nita!
Sajnos a lángoló szerelem nem tart örökké, mint ahogy az ember várná. Valahol azt olvastam, hogy a jó házasságok nem a szerelemre épülnek, (bár ideális esetben azzal kezdődnek) hanem a kölcsönös szeretetre és megbecsülésre. A lényeg az, hogy mennyire tudod a partnereddel megbeszélni a dolgaidat, mennyire értitek meg egymást, mennyire érzitek jól magatokat egymás társaságában, mennyire tudjátok támogatni egymást.
Képzeld el, hogy mondjuk vele fogod leélni az életed hátralevő részét. Milyen érzéseid vannak ezzel kapcsolatban? Milyen társ lenne? Milyen apa lenne? Szívesen szülnél-e neki gyerekeket? Jól éreznéd-e magad mellette? Tudna-e téged annyira támogatni (lelkileg-érzelmileg stb.), amennyire te szükségesnek érzed? Tisztázd magadban ezeket a dolgokat, és ezután válaszolj magadban arra a kérdésre, hogy vele szeretnéd-e leélni az életedet. Ha ezekután azt mondod, nem, nem ő a megfelelő társ ehhez, akkor még most bontsd fel az eljegyzést, és keresgélj tovább a világban - még nem késő, sokkal jobb most dönteni, mint halogatni a döntést, és esetleg már anyaként sokkal nagyobb szenvedések árán szakadni el ettől a férfitól. Ha viszont úgy érzed, hogy "csak" a szerelem elmúlása miatt van hiányérzeted, de egyébként szívesen leélnéd mellette az életedet, akkor maradj mellette, és ahányszor kételkedni kezdesz, mindig gondolj vissza arra, miért is maradtál mellette. (Ha döntesz, azt alapos mérlegelés után tedd, és fogadd el a döntésed, légy biztos magadban, és ha úgy éreznéd, megbántad, akkor gondolj vissza a döntésed indokaira.)
A szerelmet egyébként vissza lehet hozni, időről időre, kis romantikával, meghitt közös nyaralásokkal, apró praktikákkal (pl. újra elkezdtek randevúzni ahelyett, hogy otthon találkoznátok). Tartósan sajnos nem lehet visszahozni, de ne reménykedj, hogy ez más partnerrel másképp lesz. A szerelem múlandó, és nem is lehet hosszú ideig "magas hőfokon égni", az elvenné az ember energiáját: nem így vagyunk "tervezve".
Én úgy gondolom, hogy ezt a dolgot magadban kell tisztáznod először. Gondold át a dolgokat, és ha úgy érzed, hogy a vőlegényed mellett maradnál, ha néhány apró dologban változtatna, akkor beszélj vele, mondd meg neki őszintén, mit szeretnél. Nagy dolgokban, alapvető jellembeli dolgokban viszont ne várj változást - bár nem lehetetlen, de óriási erőfeszítés kell hozzá a részéről, és nagy-nagy szeretet a te részedről, és csak keveseknek sikerül. (Azért én úgy gondolom, hogy ismered már őt annyira, hogy tudd, miben számíthatsz nála változásra, és miben nem.)
Kritikus időszakok egyébként minden párkapcsolatban vannak, és időről időre előjön a kétely is, vajon jól választottam-e, hisz senkire sincs ráírva, hogy ő az "igazi". Ez természetes. Viszont minél több krízist vészeltek át együtt, minél több örömteli vagy szomorú eseményt éltek át együtt, annál erősebb lesz a kapcsolat, annál inkább egymáshoz csiszolódtok, és egyre ritkábban jön majd a kétkedés...
Sajnos az élet nem teljesen olyan, mint ahogy azt az ember a sok csodás tündérmese nyomán elvárná, hogy megtaláljuk az igazit, aztán boldog és lángoló szerelemben élünk, amíg meg nem halunk. A boldogságért rengeteg erőfeszítést kell tennünk, szeretnünk kell, segítenünk kell a másiknak, fejlesztenünk kell magunkat, és sokat-sokat kell mérlegelnünk, gondolkodnunk és néha nehéz döntéseket is hoznunk, viszont megéri: az így kapott boldogság az igazi érték!
Sok sikert a döntéshez! Szorítok neked!
Üdv: Krisztina
Sajnos a lángoló szerelem nem tart örökké, mint ahogy az ember várná. Valahol azt olvastam, hogy a jó házasságok nem a szerelemre épülnek, (bár ideális esetben azzal kezdődnek) hanem a kölcsönös szeretetre és megbecsülésre. A lényeg az, hogy mennyire tudod a partnereddel megbeszélni a dolgaidat, mennyire értitek meg egymást, mennyire érzitek jól magatokat egymás társaságában, mennyire tudjátok támogatni egymást.
Képzeld el, hogy mondjuk vele fogod leélni az életed hátralevő részét. Milyen érzéseid vannak ezzel kapcsolatban? Milyen társ lenne? Milyen apa lenne? Szívesen szülnél-e neki gyerekeket? Jól éreznéd-e magad mellette? Tudna-e téged annyira támogatni (lelkileg-érzelmileg stb.), amennyire te szükségesnek érzed? Tisztázd magadban ezeket a dolgokat, és ezután válaszolj magadban arra a kérdésre, hogy vele szeretnéd-e leélni az életedet. Ha ezekután azt mondod, nem, nem ő a megfelelő társ ehhez, akkor még most bontsd fel az eljegyzést, és keresgélj tovább a világban - még nem késő, sokkal jobb most dönteni, mint halogatni a döntést, és esetleg már anyaként sokkal nagyobb szenvedések árán szakadni el ettől a férfitól. Ha viszont úgy érzed, hogy "csak" a szerelem elmúlása miatt van hiányérzeted, de egyébként szívesen leélnéd mellette az életedet, akkor maradj mellette, és ahányszor kételkedni kezdesz, mindig gondolj vissza arra, miért is maradtál mellette. (Ha döntesz, azt alapos mérlegelés után tedd, és fogadd el a döntésed, légy biztos magadban, és ha úgy éreznéd, megbántad, akkor gondolj vissza a döntésed indokaira.)
A szerelmet egyébként vissza lehet hozni, időről időre, kis romantikával, meghitt közös nyaralásokkal, apró praktikákkal (pl. újra elkezdtek randevúzni ahelyett, hogy otthon találkoznátok). Tartósan sajnos nem lehet visszahozni, de ne reménykedj, hogy ez más partnerrel másképp lesz. A szerelem múlandó, és nem is lehet hosszú ideig "magas hőfokon égni", az elvenné az ember energiáját: nem így vagyunk "tervezve".
Én úgy gondolom, hogy ezt a dolgot magadban kell tisztáznod először. Gondold át a dolgokat, és ha úgy érzed, hogy a vőlegényed mellett maradnál, ha néhány apró dologban változtatna, akkor beszélj vele, mondd meg neki őszintén, mit szeretnél. Nagy dolgokban, alapvető jellembeli dolgokban viszont ne várj változást - bár nem lehetetlen, de óriási erőfeszítés kell hozzá a részéről, és nagy-nagy szeretet a te részedről, és csak keveseknek sikerül. (Azért én úgy gondolom, hogy ismered már őt annyira, hogy tudd, miben számíthatsz nála változásra, és miben nem.)
Kritikus időszakok egyébként minden párkapcsolatban vannak, és időről időre előjön a kétely is, vajon jól választottam-e, hisz senkire sincs ráírva, hogy ő az "igazi". Ez természetes. Viszont minél több krízist vészeltek át együtt, minél több örömteli vagy szomorú eseményt éltek át együtt, annál erősebb lesz a kapcsolat, annál inkább egymáshoz csiszolódtok, és egyre ritkábban jön majd a kétkedés...
Sajnos az élet nem teljesen olyan, mint ahogy azt az ember a sok csodás tündérmese nyomán elvárná, hogy megtaláljuk az igazit, aztán boldog és lángoló szerelemben élünk, amíg meg nem halunk. A boldogságért rengeteg erőfeszítést kell tennünk, szeretnünk kell, segítenünk kell a másiknak, fejlesztenünk kell magunkat, és sokat-sokat kell mérlegelnünk, gondolkodnunk és néha nehéz döntéseket is hoznunk, viszont megéri: az így kapott boldogság az igazi érték!
Sok sikert a döntéshez! Szorítok neked!
Üdv: Krisztina
2000.09.06 09:01
Kedves Nita!
Ha szerinted mar egy atfogo megbeszeles se segit, ha ugy erzed, hogy mar nem szereted, lepj!!
Nem lehetne mondjuk azt megtenni, hogy csak egy rovod idore legyetek kulon? Mert lehet, hogy megbannad a dolgot, ha vegleges szakitasra kerulne sor. A kuloneles viszont bebizonyithatna, hogy vele, vagy nelkule jobb-e a dolog. O mit szolna egy ilyen alternativahoz?
Egyebkent az en draga es beketuro ferjem, aki tenyleg a legjobbak koze tartozik a ferjek kategoriaban, szinten mindenfele "beszelgetestol"
elzarkozik, ami a kapcsolatunkat illeti. O ezt altalaban lelkizesnek veszi, es abbol nem ker. szerinte ami jol mukodik arrol nincs mit lelkizni. A te volegenyed talan jonak iteli meg a kapcsolatotokat es ezert nem lehet vele errol kommunkalni.
De! Ha a kuloneles es semmi mas "terapia" nem segit, akkor abba kell hagyni, meg mielott beleszedulnel egy hazassagba. Ha a szerelem mar a hazassag elott elmulik, akkor nincs sokm ertelme a dolognak. A hazassag szeretetben is megprobaltatasokkal jar, es ha a kezdeti szerelem nem alakul at szeretette, akkor ez a hazassag pokolla is lehet, es minek a poklot a foldre hozni???
Udv
Eva
Ha szerinted mar egy atfogo megbeszeles se segit, ha ugy erzed, hogy mar nem szereted, lepj!!
Nem lehetne mondjuk azt megtenni, hogy csak egy rovod idore legyetek kulon? Mert lehet, hogy megbannad a dolgot, ha vegleges szakitasra kerulne sor. A kuloneles viszont bebizonyithatna, hogy vele, vagy nelkule jobb-e a dolog. O mit szolna egy ilyen alternativahoz?
Egyebkent az en draga es beketuro ferjem, aki tenyleg a legjobbak koze tartozik a ferjek kategoriaban, szinten mindenfele "beszelgetestol"
elzarkozik, ami a kapcsolatunkat illeti. O ezt altalaban lelkizesnek veszi, es abbol nem ker. szerinte ami jol mukodik arrol nincs mit lelkizni. A te volegenyed talan jonak iteli meg a kapcsolatotokat es ezert nem lehet vele errol kommunkalni.
De! Ha a kuloneles es semmi mas "terapia" nem segit, akkor abba kell hagyni, meg mielott beleszedulnel egy hazassagba. Ha a szerelem mar a hazassag elott elmulik, akkor nincs sokm ertelme a dolognak. A hazassag szeretetben is megprobaltatasokkal jar, es ha a kezdeti szerelem nem alakul at szeretette, akkor ez a hazassag pokolla is lehet, es minek a poklot a foldre hozni???
Udv
Eva
2000.09.06 09:03
Kedves Nita!
Még valami "adalék" a legutóbbi írásodhoz: a férfiak hajlamosak elbagatellizálni a lelki problémákat. Az én férjem is gyakran emlegette régebben, hogy "ez a te problémád, szerintem jó a kapcsolatunk, én jól érzem magam benne, ha te nem, az a te bajod, és oldd meg magad". Na, ilyenkor teljesen felment bennem a pumpa, ekkora önzőséget! Viszont kiderült, hogy ő ezt "csak mondta", a tettei arról tanúskodtak, hogy meghallgatott, és próbált is változtatni magán. És a lényeg ebben rejlik, nem pedig a szavakban.
Sajnos a férfiak sokszor teljesen másképp gondolkoznak, mint a nők, és így gyakran "elmegyünk egymás mellett". A férfiak elvárnák, hogy értsük a szavaik mögött a mögöttes tartalmat, a motivációt, és néha durván fejezik ki magukat, de ez nem feltétlenül jelenti, hogy érzéketlenek a problémáink iránt.
Szóval koncentrálj a cselekedeteire, azok tükrözik igazán az érzelmeit!
Üdv: Krisztina
Még valami "adalék" a legutóbbi írásodhoz: a férfiak hajlamosak elbagatellizálni a lelki problémákat. Az én férjem is gyakran emlegette régebben, hogy "ez a te problémád, szerintem jó a kapcsolatunk, én jól érzem magam benne, ha te nem, az a te bajod, és oldd meg magad". Na, ilyenkor teljesen felment bennem a pumpa, ekkora önzőséget! Viszont kiderült, hogy ő ezt "csak mondta", a tettei arról tanúskodtak, hogy meghallgatott, és próbált is változtatni magán. És a lényeg ebben rejlik, nem pedig a szavakban.
Sajnos a férfiak sokszor teljesen másképp gondolkoznak, mint a nők, és így gyakran "elmegyünk egymás mellett". A férfiak elvárnák, hogy értsük a szavaik mögött a mögöttes tartalmat, a motivációt, és néha durván fejezik ki magukat, de ez nem feltétlenül jelenti, hogy érzéketlenek a problémáink iránt.
Szóval koncentrálj a cselekedeteire, azok tükrözik igazán az érzelmeit!
Üdv: Krisztina
2000.09.06 09:23
Sziasztok!
Látom, most sokan vagyunk itt, a Babaneten. Nem próbáljuk ki az online chat-et? A szerk. topicban megírta nekem a Gabi a linket, onnan be tudtok jönni, csak előbb regisztráltatni kell magatokat, de arra majd úgyis rájöttök. Én benn leszek, és várlak titeket!!!
Üdv: Krisztina
Látom, most sokan vagyunk itt, a Babaneten. Nem próbáljuk ki az online chat-et? A szerk. topicban megírta nekem a Gabi a linket, onnan be tudtok jönni, csak előbb regisztráltatni kell magatokat, de arra majd úgyis rájöttök. Én benn leszek, és várlak titeket!!!
Üdv: Krisztina
2000.09.06 10:04
Kedves Bea!
Az, ha "megnézel és megkívánsz más férfiakat" még nem jelenti azt, hogy nem szereted az aktuális partnered. Legfeljebb nem szerelemmel. (Bár ennek az ellenkezőjét is tapasztaltam már!)
Szia, Nita!
Ebédelni voltam. Azért benézek a chatbe, hátha még megtalállak ott!
Üdv: Krisztina
Az, ha "megnézel és megkívánsz más férfiakat" még nem jelenti azt, hogy nem szereted az aktuális partnered. Legfeljebb nem szerelemmel. (Bár ennek az ellenkezőjét is tapasztaltam már!)
Szia, Nita!
Ebédelni voltam. Azért benézek a chatbe, hátha még megtalállak ott!
Üdv: Krisztina
2000.09.06 10:40
Sziasztok!
Míg végigrágtam magam a topikokon + megirtam a véleményemet, elég sokan irtatok ide is. Krisztina, azt hiszem először, végre nem értünk egyet:) Én 18 éve (hú, még kimondani is sok) ismerem a férjem és még mindig szerelmes vagyok belé. Természetesen ez a fajta szerelem már nem az a lángolás, ami 16 évesen, de még mindig rejtek egy-egy apró levélkét az uzsonnájába, vagy amikor el kellett mennem üzleti ügyben külföldre, akkor a postaládában hagytam neki levelet (mert tudom, hogy imád levelet kapni). És biztos sokan hülyének néznek, amikor ennyi idősen 10 éves házasság után összedörzsöljük az orrunkat egy étteremben miközben azt mondjuk egymásnak, hogy szeretlek. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy életben lehet tartani egy szerelmet. Persze szegény kicsit megöregedett, lett néhány ránca, na mondd már, de nagyon szexi, hogy őszül és ne kívánjátok, hogy jobban belemenjek. Szóval igenis, lehet hosszú távú egy szerelem. És ha az elején elszáll, akkor ott baj van. Nem hiszem, hogy vissza kell hozni. Persze, attól is függ hány éves valaki. 18 évesen még lehet értelme a felmelegített káposztának. Nekünk is csak harmadszorra sikerült. Viszont akkor még éretten és tapasztaltabban tudtuk kezelni a dolgokat. Ebben a témában, sokszor, sokakkal vitatkoztam már, talán mert kevés embernek sikerül igazán rátalálni valakire. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy ez a kapcsolat vitáktól mentes és nincsenek hullámvölgyek. Hajjaj, néha nagyon is vannak.
Más- Fel akartam nézni én is chat-re, de a lány megéhezett, igy mennem kell. Később felnézek... Sziasztok, Bea
Míg végigrágtam magam a topikokon + megirtam a véleményemet, elég sokan irtatok ide is. Krisztina, azt hiszem először, végre nem értünk egyet:) Én 18 éve (hú, még kimondani is sok) ismerem a férjem és még mindig szerelmes vagyok belé. Természetesen ez a fajta szerelem már nem az a lángolás, ami 16 évesen, de még mindig rejtek egy-egy apró levélkét az uzsonnájába, vagy amikor el kellett mennem üzleti ügyben külföldre, akkor a postaládában hagytam neki levelet (mert tudom, hogy imád levelet kapni). És biztos sokan hülyének néznek, amikor ennyi idősen 10 éves házasság után összedörzsöljük az orrunkat egy étteremben miközben azt mondjuk egymásnak, hogy szeretlek. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy életben lehet tartani egy szerelmet. Persze szegény kicsit megöregedett, lett néhány ránca, na mondd már, de nagyon szexi, hogy őszül és ne kívánjátok, hogy jobban belemenjek. Szóval igenis, lehet hosszú távú egy szerelem. És ha az elején elszáll, akkor ott baj van. Nem hiszem, hogy vissza kell hozni. Persze, attól is függ hány éves valaki. 18 évesen még lehet értelme a felmelegített káposztának. Nekünk is csak harmadszorra sikerült. Viszont akkor még éretten és tapasztaltabban tudtuk kezelni a dolgokat. Ebben a témában, sokszor, sokakkal vitatkoztam már, talán mert kevés embernek sikerül igazán rátalálni valakire. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy ez a kapcsolat vitáktól mentes és nincsenek hullámvölgyek. Hajjaj, néha nagyon is vannak.
Más- Fel akartam nézni én is chat-re, de a lány megéhezett, igy mennem kell. Később felnézek... Sziasztok, Bea
2000.09.06 10:57
Kedves Nita!
Lehet, hogy úgy érzed, bezártak? HOgy azt gondolod nem vagy már szabad? Mi a párommal 7 éve ismertük egymást és 1 éve éltünk együtt, mielőtt összeházasodtunk. Ő akarta, nem én. Mégis, nagyon megviselte az, hogy úgy érezte, nem szabad többé. Ezen pedig nekem kellett segítenem, és bevallom nem volt egyszerű és hosszú időbe tellett. Viszont nagyon megérte!!! Azt gondolom, mindenhez 2 ember kell, tehát ha problémáid vannak, azt a másiknak is észre kell vennie és segítenie kell. Anélkül nem megy. Egy házasságban (együttélésben) mindig 2 ember kell ahhoz, hogy működjön. Ha csak az egyik emberen múlik, ha mindig egyikük enged, akkor az a fél állandóan feláldozza magát. Nem tudom, hogy ez-e az ok nálad, de ha igen, gondold át még egyszer a dolgot. Ha pedig nem ez a probléma, akkor is együtt kell megoldanotok! És ha a szerelem múlt el, ahogy a végén utalsz rá, akkor csak annyit tudok mondani, hogy jobb, hogy most derült ki, még esküvő előtt. Ezt pedig nagyon könnyen megtudhatod: nem akarsz mindig vele lenni, nem akarsz vele beszélgetni, nem kivánod már, sőt, lehet hogy egyenesen idegesit vagy taszit. Megnézel és megkivánasz más férfiakat. De ezt neked kell tudnod/érezned! Bea
Lehet, hogy úgy érzed, bezártak? HOgy azt gondolod nem vagy már szabad? Mi a párommal 7 éve ismertük egymást és 1 éve éltünk együtt, mielőtt összeházasodtunk. Ő akarta, nem én. Mégis, nagyon megviselte az, hogy úgy érezte, nem szabad többé. Ezen pedig nekem kellett segítenem, és bevallom nem volt egyszerű és hosszú időbe tellett. Viszont nagyon megérte!!! Azt gondolom, mindenhez 2 ember kell, tehát ha problémáid vannak, azt a másiknak is észre kell vennie és segítenie kell. Anélkül nem megy. Egy házasságban (együttélésben) mindig 2 ember kell ahhoz, hogy működjön. Ha csak az egyik emberen múlik, ha mindig egyikük enged, akkor az a fél állandóan feláldozza magát. Nem tudom, hogy ez-e az ok nálad, de ha igen, gondold át még egyszer a dolgot. Ha pedig nem ez a probléma, akkor is együtt kell megoldanotok! És ha a szerelem múlt el, ahogy a végén utalsz rá, akkor csak annyit tudok mondani, hogy jobb, hogy most derült ki, még esküvő előtt. Ezt pedig nagyon könnyen megtudhatod: nem akarsz mindig vele lenni, nem akarsz vele beszélgetni, nem kivánod már, sőt, lehet hogy egyenesen idegesit vagy taszit. Megnézel és megkivánasz más férfiakat. De ezt neked kell tudnod/érezned! Bea
2000.09.06 11:50
Kedves Bea!
Ilyen értelemben én is szeretem a férjem. A szerelmet én a lángoló szerelemre értettem, amit az ember az első időkben érez, hogy majd meghal, hogy a másikkal lehessen, egy érintésétől elalél, szinte semmi másra nem tud gondolni, és fellegekben jár, ha a szerelme viszonzásra talál. Gondolom azért nem ezt érzed így, 18 év után... És a kapcsolat feldobássa, felizzítása, szerintem bármikor jogos, nem érzem felmelegített káposztának, szerintem szükség van arra, hogy az ember néha romantikusan kivonja magát a hétköznapokból, és egy bódult estét/hétvégét/nyaralást stb. töltsön a párjával. (Persze nem azt akarom ezzel mondani, hogy a hétköznapi gyengédségekre, figyelmességekre, kedveskedésekre nincs szükség!)
Én nem hiszek az "egyetlen Igazi" elméletben sem, az ember több és többféle partnerrel képes jól működő kapcsolatot kialakítani, csak mindenkivel másképpen.
Üdv: Krisztina
Ilyen értelemben én is szeretem a férjem. A szerelmet én a lángoló szerelemre értettem, amit az ember az első időkben érez, hogy majd meghal, hogy a másikkal lehessen, egy érintésétől elalél, szinte semmi másra nem tud gondolni, és fellegekben jár, ha a szerelme viszonzásra talál. Gondolom azért nem ezt érzed így, 18 év után... És a kapcsolat feldobássa, felizzítása, szerintem bármikor jogos, nem érzem felmelegített káposztának, szerintem szükség van arra, hogy az ember néha romantikusan kivonja magát a hétköznapokból, és egy bódult estét/hétvégét/nyaralást stb. töltsön a párjával. (Persze nem azt akarom ezzel mondani, hogy a hétköznapi gyengédségekre, figyelmességekre, kedveskedésekre nincs szükség!)
Én nem hiszek az "egyetlen Igazi" elméletben sem, az ember több és többféle partnerrel képes jól működő kapcsolatot kialakítani, csak mindenkivel másképpen.
Üdv: Krisztina
2000.09.06 11:56
Szóval, Kedves Bea, mi 10 évnyi ismeretség és jó barátság után kezdtünk együtt járni. Pár hónap után összeköltöztünk, egyrészt mert ő nagyon szerette volna, másrészt mert szinte csak így volt időnk akkoriban látni egymást. (Lehet,hogy hiba volt?)
Mostanában úgy érzem, hogy úgy szeretem, mint a barátságunk idején. És ez bizony nem szerelem.
Szabadság? Mi viszonylag szabadon elközlekedünk a kis életünkben. Mindkettőnknek vannak saját barátai, saját programjai, és vannak közösek is. Mivel a bezártság-érzést én rettentő rosszul tűröm, minden kapcsolatomban már az elején igyekszem a szabadságomat kivívni, ha nem megy, nem is lesz belőle tartós kapcsolat.
Mostanában úgy érzem, hogy úgy szeretem, mint a barátságunk idején. És ez bizony nem szerelem.
Szabadság? Mi viszonylag szabadon elközlekedünk a kis életünkben. Mindkettőnknek vannak saját barátai, saját programjai, és vannak közösek is. Mivel a bezártság-érzést én rettentő rosszul tűröm, minden kapcsolatomban már az elején igyekszem a szabadságomat kivívni, ha nem megy, nem is lesz belőle tartós kapcsolat.
2000.09.06 12:36
Jó kérdés, Krisztina :-)
Másképpen beszélgettünk akkoriban, meg másról. Sikereinkről, kudarcainkról, álmainkról, a "szakmánkról" (mindkettőnket érdekli a másik szakterülete, de egyikőnk sem ért hozzá igazán). És tudtunk vitatkozni! Ez fáj a legjobban, hogy mostanában a vitát támadásként éli meg, sőt a nyaralásunk alatt még a kérdéseim mögött is támadást sejtett. Lehet így beszélgetni?
Másképpen beszélgettünk akkoriban, meg másról. Sikereinkről, kudarcainkról, álmainkról, a "szakmánkról" (mindkettőnket érdekli a másik szakterülete, de egyikőnk sem ért hozzá igazán). És tudtunk vitatkozni! Ez fáj a legjobban, hogy mostanában a vitát támadásként éli meg, sőt a nyaralásunk alatt még a kérdéseim mögött is támadást sejtett. Lehet így beszélgetni?
2000.09.07 05:41
Kedves Krisztina!
Gondolhattam volna, hogy a végén kiderül: végül is egyetértünk:) Én úgy éreztem azt gondolod: elég, ha jól kijössz valakivel, a szerelem úgyis elmúlik. Örülök, hogy tévedtem. A felmelegített káposztát pedig úgy értettem, hogy újrakezdeni. Később, egy szakítás után. És mielőtt újra félreértelek: Hogy érted, hogy "Egyetlen igazi" + több partner?
"Az, ha "megnézel és megkívánsz más férfiakat" még nem jelenti azt, hogy nem szereted az aktuális partnered. Legfeljebb nem szerelemmel" Erre akartam részletesebben kitérni...
Kedves Nita!
Ha jól értem, nem találkoztok sokat. Talán ez itt a fő probléma. Nem tudjátok megbeszélni a dolgaitokat, nincs idő semmire, állandóan csak a rohanás, éppen csak a legfontosabbakra jut idő. (?) Ha ez igy van, akkor az tényleg olyan, mintha csak barátok lennétek, egy szerelemhez több kell. Nem lehet, hogy csak ezért érzed úgy, hogy kihűlt a kapcsolat, mert a melegségre már nincs idő? ... SIkerült is kivívni a szabadságodat? Ez nem derült ki. De az is felmerült bennem, hogy esetleg túlságosan is sikerült (mindkettőtöknek)? Bea
Gondolhattam volna, hogy a végén kiderül: végül is egyetértünk:) Én úgy éreztem azt gondolod: elég, ha jól kijössz valakivel, a szerelem úgyis elmúlik. Örülök, hogy tévedtem. A felmelegített káposztát pedig úgy értettem, hogy újrakezdeni. Később, egy szakítás után. És mielőtt újra félreértelek: Hogy érted, hogy "Egyetlen igazi" + több partner?
"Az, ha "megnézel és megkívánsz más férfiakat" még nem jelenti azt, hogy nem szereted az aktuális partnered. Legfeljebb nem szerelemmel" Erre akartam részletesebben kitérni...
Kedves Nita!
Ha jól értem, nem találkoztok sokat. Talán ez itt a fő probléma. Nem tudjátok megbeszélni a dolgaitokat, nincs idő semmire, állandóan csak a rohanás, éppen csak a legfontosabbakra jut idő. (?) Ha ez igy van, akkor az tényleg olyan, mintha csak barátok lennétek, egy szerelemhez több kell. Nem lehet, hogy csak ezért érzed úgy, hogy kihűlt a kapcsolat, mert a melegségre már nincs idő? ... SIkerült is kivívni a szabadságodat? Ez nem derült ki. De az is felmerült bennem, hogy esetleg túlságosan is sikerült (mindkettőtöknek)? Bea
2000.09.07 10:15
Kedves Bea!
"Egyetlen Igazi" alatt azt értettem, hogy én nem hiszek abban (bár a férjem másképp gondolja ezt), hogy az egész világon csak egyetlen ember van, aki vel boldogok lehetnénk. Sajnos úgy látom, ez a felfogás gyakran ad alkalmat arra, hogy az ember elfusson az aktuális párkapcsolatában esetlegesen felmerülő problémák megoldása elől azzal az indokkal, hogy jaj, ez mégsem az "Igazi" volt. Úgy gondolom, hogy egyetlen párkapcsolat sem teljesen tökéletes önmagától, hanem attól lesz az, hogy a partnerek odafigyelnek egymásra, törődnek egymással, és mindezt nagy-nagy szeretettel. Vagyis mindkét fél részéről "munka", de egy édes munka, aminek értékes a gyümölcse.
"+ több partner"??? Sose hittem abban, hogy jóra vezethez, ha valakinek egyszerre több partnere van!
"Megnézel egy férfit" alatt azt értem, hogy felkelti az érdeklődésed, tetszik neked.
"Megkívánsz egy férfit" alatt azt értem, hogy szexuálisan vonzónak találod, nem pedig azt, hogy viszonyt is kezdesz vele.
Úgy gondolom, hogy az embert érhetik olyan "behatások", amikor valaki más is próbál udvarolni neki, aki egyébként szimpatikus lenne a számára, de persze mivel van saját partnere/férje/vőlegénye, akit szeret, ezért elhárítja az ilyesfajta "kísértéseket".
Az, hogy szereted a férjed és hűséges vagy hozzá, "nem cserélnéd el másra" még nem jelenti azt, hogy most már soha életedben senki mást nem találhatsz vonzónak - legfeljebb vonzónak találod, de nem érdekel.
Üdv: Krisztina
"Egyetlen Igazi" alatt azt értettem, hogy én nem hiszek abban (bár a férjem másképp gondolja ezt), hogy az egész világon csak egyetlen ember van, aki vel boldogok lehetnénk. Sajnos úgy látom, ez a felfogás gyakran ad alkalmat arra, hogy az ember elfusson az aktuális párkapcsolatában esetlegesen felmerülő problémák megoldása elől azzal az indokkal, hogy jaj, ez mégsem az "Igazi" volt. Úgy gondolom, hogy egyetlen párkapcsolat sem teljesen tökéletes önmagától, hanem attól lesz az, hogy a partnerek odafigyelnek egymásra, törődnek egymással, és mindezt nagy-nagy szeretettel. Vagyis mindkét fél részéről "munka", de egy édes munka, aminek értékes a gyümölcse.
"+ több partner"??? Sose hittem abban, hogy jóra vezethez, ha valakinek egyszerre több partnere van!
"Megnézel egy férfit" alatt azt értem, hogy felkelti az érdeklődésed, tetszik neked.
"Megkívánsz egy férfit" alatt azt értem, hogy szexuálisan vonzónak találod, nem pedig azt, hogy viszonyt is kezdesz vele.
Úgy gondolom, hogy az embert érhetik olyan "behatások", amikor valaki más is próbál udvarolni neki, aki egyébként szimpatikus lenne a számára, de persze mivel van saját partnere/férje/vőlegénye, akit szeret, ezért elhárítja az ilyesfajta "kísértéseket".
Az, hogy szereted a férjed és hűséges vagy hozzá, "nem cserélnéd el másra" még nem jelenti azt, hogy most már soha életedben senki mást nem találhatsz vonzónak - legfeljebb vonzónak találod, de nem érdekel.
Üdv: Krisztina
2000.09.07 12:03
Sziasztok!
Képzeljétek, mi történt velem: anyukám most telefonált, hogy keres a rendőrség, mert valaki az én személyi adataim alapján hamisított személyi igazolvánnyal bűncselekményt követett el Kecskeméten. Az egészben a legjobb az, hogy soha nem vesztettem még el a személyi igazolványom, mindig magamnál hordom, most is itt van velem!
Na, ennyit a magyarországi adatbiztonságról!
Üdv: Krisztina
Képzeljétek, mi történt velem: anyukám most telefonált, hogy keres a rendőrség, mert valaki az én személyi adataim alapján hamisított személyi igazolvánnyal bűncselekményt követett el Kecskeméten. Az egészben a legjobb az, hogy soha nem vesztettem még el a személyi igazolványom, mindig magamnál hordom, most is itt van velem!
Na, ennyit a magyarországi adatbiztonságról!
Üdv: Krisztina
2000.09.07 15:21
Kedves Krisztina!
Akkor azt,hogy több és többféle partnerrel alakitasz ki kapcsolatot, nem szerelmi viszonyra értetted. Ezen sem csodálkoznék, sokan élnek "nyitott" házasságban, ami állitólag nagyon jól működik.
És mindkét fél alkalmazkodóképességét is említsük meg, ha a párkapcsolatról beszélünk, szerintem nagyon fontos!
Azt gondolom, ha valaki tényleg szerelmes, nem nézeget más férfiakat "úgy". Nem mustrálgatja, nem olyan szemmel néz rá, hogy vajon milyen lenne vele? Persze ha valaki szemtelenül csinos, jóképű, izmos + mit tudom én, akkor feltűnik neki. Ok. De az más. Ezért irtam Nitának, hogy ha ilyesmit tapasztal, valószínűleg "baj " van.
Nem semmi ez a szem ig história! Milyen bűncselekményt? (Ha irhatsz róla egyáltalán...) És vádolnak is téged, vagy egyértelmű, hogy hamisitott adatokkal "Működött" valaki? Irj! Bea
Akkor azt,hogy több és többféle partnerrel alakitasz ki kapcsolatot, nem szerelmi viszonyra értetted. Ezen sem csodálkoznék, sokan élnek "nyitott" házasságban, ami állitólag nagyon jól működik.
És mindkét fél alkalmazkodóképességét is említsük meg, ha a párkapcsolatról beszélünk, szerintem nagyon fontos!
Azt gondolom, ha valaki tényleg szerelmes, nem nézeget más férfiakat "úgy". Nem mustrálgatja, nem olyan szemmel néz rá, hogy vajon milyen lenne vele? Persze ha valaki szemtelenül csinos, jóképű, izmos + mit tudom én, akkor feltűnik neki. Ok. De az más. Ezért irtam Nitának, hogy ha ilyesmit tapasztal, valószínűleg "baj " van.
Nem semmi ez a szem ig história! Milyen bűncselekményt? (Ha irhatsz róla egyáltalán...) És vádolnak is téged, vagy egyértelmű, hogy hamisitott adatokkal "Működött" valaki? Irj! Bea
2000.09.07 17:33
Sziasztok!
Köszönöm, hogy továbbra is próbáltok támogatni, nagyon jól esik. És a többféle nézőpontból való megközelítés segít abban, hogy olyan dolgokról is elgondolkodjak, amik magamtól lehet, hogy eszembe sem jutottak volna.
Kedves Bea!
Valami félreérthetőt írhattam, most tisztázom :-)
Együtt lakunk, lassan két éve.
Nincs "túl sok" szabadságom. Annyi van, hogy ne érezzem azt, hogy birtokolnak és meg kell fulladnom. Ez eddig elégnek bizonyult. Én általában akkor érzek menekülési kényszert, ha ez nincs meg, illetve ha valahol ennek ellenére sem érzem jól magam.
Most csak ilyen rövid tudtam lenni. Holnap bővebben is kifejtem, ha lesz időm, és ha nem sikerült már ezzel normálisan megfogalmaznom. Előfordul :-))
Még egyszer kösz mindenkinek!
Ui.: Krisztina, ez döbbenetes! Egyszer a húgommal történt hasonló buszon való megbüntetés ügyben. De tanúkkal tudtuk igazolni, hogy külföldön volt, így szerencsésen végződött a dolog. Írd meg, ha van fejlemény!
Köszönöm, hogy továbbra is próbáltok támogatni, nagyon jól esik. És a többféle nézőpontból való megközelítés segít abban, hogy olyan dolgokról is elgondolkodjak, amik magamtól lehet, hogy eszembe sem jutottak volna.
Kedves Bea!
Valami félreérthetőt írhattam, most tisztázom :-)
Együtt lakunk, lassan két éve.
Nincs "túl sok" szabadságom. Annyi van, hogy ne érezzem azt, hogy birtokolnak és meg kell fulladnom. Ez eddig elégnek bizonyult. Én általában akkor érzek menekülési kényszert, ha ez nincs meg, illetve ha valahol ennek ellenére sem érzem jól magam.
Most csak ilyen rövid tudtam lenni. Holnap bővebben is kifejtem, ha lesz időm, és ha nem sikerült már ezzel normálisan megfogalmaznom. Előfordul :-))
Még egyszer kösz mindenkinek!
Ui.: Krisztina, ez döbbenetes! Egyszer a húgommal történt hasonló buszon való megbüntetés ügyben. De tanúkkal tudtuk igazolni, hogy külföldön volt, így szerencsésen végződött a dolog. Írd meg, ha van fejlemény!
2000.09.07 23:38
sziasztok!
velem egy olyan eset történt meg, amit még a mai napig alig tudok elhinni. akár egy dél-amerikai szappanopera sztorija is lehetne.
7 év ismerettség és 5 év együttélés után összeházasodtunk. minden mint a mesében: anyósomék megszerveszték az "álomesküvőt", aztán elmentünk nászútra, ahonnan már hárman jöttünk vissza. a világ legboldogabb kismamájának éreztem magam. 2 hónapig. férjem ekkortájt nagyon furcsán viselkedett. eleinte annak számlájára írtam, hogy talán eszébe jutott, hogy vége a buliknak, és szülő lesz ő is, minden meg fog változni. aztán néhány nap múlva kiderült: összejött az egyik kolleganőjével, és össze fognak költözni, mihelyst a barátnő férjét valahogy elüldözik. nagy kegyesen megengedte, hogy a szülésig a lakásában maradhatok. mondanom sem kell, csak lestem. nem tudtam erre az egészre mit mondani. aki menni akar, az úgyis megy, nem lehet visszatartani. ha a fejem tetejére állok, akkor sem. kapott két hetet, hogy mégegyszer átgondolja a dolgot. közben bejöttek a szülők is a képbe, akik szintén mindent megpróbáltak, még saját házasságuk addig titkolt problémáit is kiteregették. én nem könyörögtem, csak annyit kértem, hogy jól gondolja meg, mit ad fel. ő talán még jobban szerette volna a babát mint én. de nem értettem, hogy akkor miért akar szétválni? és miért vett el akkor? és miért akart gyereket? állítólag csak az esküvő után jöttek össze. hiszem is, meg nem is. a férjem nem olyan, aki 2 hónap ismerettségért felrúg mindent. bár azt mondják, a szerelem bármire képes.
szóval az életem pokol lett, egyik napról a másikra. nem tudtam, hogy a terhesség miatt hányok vagy az idegességtől, hogy hova menjek, mit csináljak. és a felelősség, hogy most már nemcsak magamaról kell gondoskodni, hanem majd egy kis porontyról is... fogalmam nem volt, hogy mit tegyek. még 1-2 hónapot kellett kibírnom egy fedél alatt a férjemmel, de ez mindennél rosszabb volt. vagy nem szóltunk egymáshoz, vagy veszekedtünk. mindketten éltük a saját életünket: ő randizgatott és éjfélekkor járt haza, aztán még hajnalig sutyorgott és cuppogott a telefonba a kedvesének, én meg babaruhákat vásárolgattam, albérlet után járkáltam és utáltam az egész terhességet. nagyon megviselt az egész. aztán 2 hónap után a férjem elköltözött. havonta egyszer megjelent a postáért, de nem is nagyon nézett rám. meg nem kérdezte volna hogy ne hozzon-e egy liter tejet vagy ilyesmi... nem ismertem rá. a saját szülei is kitagadták, és ők is azt mondták, hogy talán az ördög bújt bele. az addig kedves és jószívű fiú gonosz és anyagias lett. rózsaszín burok vette körül és nem látott mást csak a kedvesét.
6 hónapos terhes voltam, amikor sorsom még mindig nem mozdult semerre. nem akartam az ő lakásában maradni, talán büszkeségből sem, de nem akartam hogy akkor jöjjön, amikor ő akar, meg nem akartam hallgatni, hogy ő micsoda áldozatot hozott értem! tudom, hogy jogilag maradhattam volna, de még nem túl jó anyagi helyzetem mellett sem akartam. aztán döntöttem. elköltözöm pestről, minél messzebb, talán így könnyebb lesz felejteni. a szülővárosomba semmiképp nem akartam menni (szüleim elváltak, és nagyon bonyolult a helyzet), úgyhogy egyik kollegám segítségét kértem, (azaz ő ajánlotta fel magát) aki vidéken területi képviselő, 230 km-re a fővárostól. szerzett albérletet, annyi pénzem volt, hogy 1-2 évig tudom fizetni, aztán meg ki tudja, hogy lesz. már nem mertem hosszútávra tervezni. 7 hónapos terhesen költözködés, pakolás, a barátnőm segítségével. bonyolult volt az életem: még dolgoztam (pesten), de a cuccaimat még karácsony előtt levitettem vidékre. a kollegám nagyon sokat segített. eligazodni, meg locsolgatta a virágaimat addig amíg én pesten voltam. a szülészorvosom is ott volt, úgyhogy úgy terveztem, hogy pesten szülök, és szülés után már egy percig sem maradok ott. újév után az első vizsgálatnál kiderült: nyitott a méhszájam, abba kell hagyni a munkát. fekvés és pihenés minden mennyiségben. ott maradtam az üres lakásban, télen, csak egy szekrény és egy matrac volt mindenem. odaköltözött hozzám a barátnőm, mert a végén már a boltba sem tudtam lemenni. pokoli vot ez az időszak. újságok, tévé, és ott kellett ülnöm az üres lakásban. nem mertem pestet elhagyni, nehogy valahol útközben szüljek meg. úgyhogy az új életem lakása pedig ott állt bebútorozva, félig kipakolva minden. a babát persze túlhordtam. a szülésre is a barátnőm kísért el. szólt a gyermek apjának is, legnagyobb meglepődésemre átjött (5 percre a munkahelyétől. a gyerekért odavolt, de a helyzetünkön ez mit sem változtatott.
a kórházból (10 napig tartottak bent komplikációk miatt - mert miért is ne lettek volna) apukám egyből vidékre vitt le minket, az ország másik végére az ő lakhelyüktől (400 km. nagy meglepetésemre a kollegám kitakarított, amit tudott, elpakolt. nagyon jól esett. gyakran jött, segített, aztán igen... szerelem lett belőle. a kislányom most 6 hónapos, imádják egymást. apuka havonta egyszer jön. nem maradhat egy óránál többet (nem én miattam), ott a póráz a nyakán. kísérettel jön, de ide fel csak egyedül. nem nagyon beszélünk egymással, mert rá kellett jönnöm, hogy nagyon másképp gondolkozunk, és különbözőek az érdekeink. nem akar fizetni sem, mert ő a következő családjára spórol, ha a leendő felesége gyes-en lesz. kicsit paradoxnak tartom, hogy a megkévő gyerekéről nem gondoskodik, mert kell a pénz a még gondolatban levő gyerekeire. a válást remélhetőleg egy hónap múlva kimondják (már egy tárgyalás volt), 16 hónappal az esküvőnk után...
fú, hát ez jó hosszúra sikerült!
gg.
velem egy olyan eset történt meg, amit még a mai napig alig tudok elhinni. akár egy dél-amerikai szappanopera sztorija is lehetne.
7 év ismerettség és 5 év együttélés után összeházasodtunk. minden mint a mesében: anyósomék megszerveszték az "álomesküvőt", aztán elmentünk nászútra, ahonnan már hárman jöttünk vissza. a világ legboldogabb kismamájának éreztem magam. 2 hónapig. férjem ekkortájt nagyon furcsán viselkedett. eleinte annak számlájára írtam, hogy talán eszébe jutott, hogy vége a buliknak, és szülő lesz ő is, minden meg fog változni. aztán néhány nap múlva kiderült: összejött az egyik kolleganőjével, és össze fognak költözni, mihelyst a barátnő férjét valahogy elüldözik. nagy kegyesen megengedte, hogy a szülésig a lakásában maradhatok. mondanom sem kell, csak lestem. nem tudtam erre az egészre mit mondani. aki menni akar, az úgyis megy, nem lehet visszatartani. ha a fejem tetejére állok, akkor sem. kapott két hetet, hogy mégegyszer átgondolja a dolgot. közben bejöttek a szülők is a képbe, akik szintén mindent megpróbáltak, még saját házasságuk addig titkolt problémáit is kiteregették. én nem könyörögtem, csak annyit kértem, hogy jól gondolja meg, mit ad fel. ő talán még jobban szerette volna a babát mint én. de nem értettem, hogy akkor miért akar szétválni? és miért vett el akkor? és miért akart gyereket? állítólag csak az esküvő után jöttek össze. hiszem is, meg nem is. a férjem nem olyan, aki 2 hónap ismerettségért felrúg mindent. bár azt mondják, a szerelem bármire képes.
szóval az életem pokol lett, egyik napról a másikra. nem tudtam, hogy a terhesség miatt hányok vagy az idegességtől, hogy hova menjek, mit csináljak. és a felelősség, hogy most már nemcsak magamaról kell gondoskodni, hanem majd egy kis porontyról is... fogalmam nem volt, hogy mit tegyek. még 1-2 hónapot kellett kibírnom egy fedél alatt a férjemmel, de ez mindennél rosszabb volt. vagy nem szóltunk egymáshoz, vagy veszekedtünk. mindketten éltük a saját életünket: ő randizgatott és éjfélekkor járt haza, aztán még hajnalig sutyorgott és cuppogott a telefonba a kedvesének, én meg babaruhákat vásárolgattam, albérlet után járkáltam és utáltam az egész terhességet. nagyon megviselt az egész. aztán 2 hónap után a férjem elköltözött. havonta egyszer megjelent a postáért, de nem is nagyon nézett rám. meg nem kérdezte volna hogy ne hozzon-e egy liter tejet vagy ilyesmi... nem ismertem rá. a saját szülei is kitagadták, és ők is azt mondták, hogy talán az ördög bújt bele. az addig kedves és jószívű fiú gonosz és anyagias lett. rózsaszín burok vette körül és nem látott mást csak a kedvesét.
6 hónapos terhes voltam, amikor sorsom még mindig nem mozdult semerre. nem akartam az ő lakásában maradni, talán büszkeségből sem, de nem akartam hogy akkor jöjjön, amikor ő akar, meg nem akartam hallgatni, hogy ő micsoda áldozatot hozott értem! tudom, hogy jogilag maradhattam volna, de még nem túl jó anyagi helyzetem mellett sem akartam. aztán döntöttem. elköltözöm pestről, minél messzebb, talán így könnyebb lesz felejteni. a szülővárosomba semmiképp nem akartam menni (szüleim elváltak, és nagyon bonyolult a helyzet), úgyhogy egyik kollegám segítségét kértem, (azaz ő ajánlotta fel magát) aki vidéken területi képviselő, 230 km-re a fővárostól. szerzett albérletet, annyi pénzem volt, hogy 1-2 évig tudom fizetni, aztán meg ki tudja, hogy lesz. már nem mertem hosszútávra tervezni. 7 hónapos terhesen költözködés, pakolás, a barátnőm segítségével. bonyolult volt az életem: még dolgoztam (pesten), de a cuccaimat még karácsony előtt levitettem vidékre. a kollegám nagyon sokat segített. eligazodni, meg locsolgatta a virágaimat addig amíg én pesten voltam. a szülészorvosom is ott volt, úgyhogy úgy terveztem, hogy pesten szülök, és szülés után már egy percig sem maradok ott. újév után az első vizsgálatnál kiderült: nyitott a méhszájam, abba kell hagyni a munkát. fekvés és pihenés minden mennyiségben. ott maradtam az üres lakásban, télen, csak egy szekrény és egy matrac volt mindenem. odaköltözött hozzám a barátnőm, mert a végén már a boltba sem tudtam lemenni. pokoli vot ez az időszak. újságok, tévé, és ott kellett ülnöm az üres lakásban. nem mertem pestet elhagyni, nehogy valahol útközben szüljek meg. úgyhogy az új életem lakása pedig ott állt bebútorozva, félig kipakolva minden. a babát persze túlhordtam. a szülésre is a barátnőm kísért el. szólt a gyermek apjának is, legnagyobb meglepődésemre átjött (5 percre a munkahelyétől. a gyerekért odavolt, de a helyzetünkön ez mit sem változtatott.
a kórházból (10 napig tartottak bent komplikációk miatt - mert miért is ne lettek volna) apukám egyből vidékre vitt le minket, az ország másik végére az ő lakhelyüktől (400 km. nagy meglepetésemre a kollegám kitakarított, amit tudott, elpakolt. nagyon jól esett. gyakran jött, segített, aztán igen... szerelem lett belőle. a kislányom most 6 hónapos, imádják egymást. apuka havonta egyszer jön. nem maradhat egy óránál többet (nem én miattam), ott a póráz a nyakán. kísérettel jön, de ide fel csak egyedül. nem nagyon beszélünk egymással, mert rá kellett jönnöm, hogy nagyon másképp gondolkozunk, és különbözőek az érdekeink. nem akar fizetni sem, mert ő a következő családjára spórol, ha a leendő felesége gyes-en lesz. kicsit paradoxnak tartom, hogy a megkévő gyerekéről nem gondoskodik, mert kell a pénz a még gondolatban levő gyerekeire. a válást remélhetőleg egy hónap múlva kimondják (már egy tárgyalás volt), 16 hónappal az esküvőnk után...
fú, hát ez jó hosszúra sikerült!
gg.
2000.09.08 07:01
Hat ez iszonyu, en el sem hinnem, hogy ilyen emberek vannak, ha nem talalkoztam volna magam is hasonloval. De te lagalabb ujrakezdted az eletedet, akarmennyire fajdalmas is volt, sokaknak ez nem sikerul.
Az elet neha bizarrabb helyzeteket produkal, mint a legvadabb Brazil szappanopera. Kitartast, sok-sok boldogsagot kivanok neked, igy ismeretlenul is!!!
Eva
Az elet neha bizarrabb helyzeteket produkal, mint a legvadabb Brazil szappanopera. Kitartast, sok-sok boldogsagot kivanok neked, igy ismeretlenul is!!!
Eva
Társoldalunk kínálatából
Gyermekpszichológus: "A mesék nem azonnal ható szérumok, hanem élethosszig tartó, immunitást nyújtó rejtett üzenetek"
Egy első osztályt kezdő gyereknek szinte hetek alatt kell elfogadniuk az... »
