Új privát üzeneted érkezett!

Én valszeg kimeritem Imola definicióját, lusta dög vagyok, szeretem a tescos sajtos stanglit, és hát igen nem ártana fogyni. Ja, és irigy is vagyok rájuk. Ez van. De azért molnam sem egy elvakult dühöngõ. Nem általánositott, ahogy Ildi sem. Nem értem miért kell ebbõl megint balhézni, meg megosztani..Inkább a médiát kék szidni egy pöccset, mert én még egy reklámot sem láttam ahol a kisbabás anyuka ne tökéletes alakú, szépségû, és sminkelésû legyen. Ez meg elég torz beállitása a dolgoknak nem? Ezért aztán a pasik azt hiszik minden anya ilyen lehetne ha akarna. A kis dagik meg csak növelik a kisebbségi komplexusukat minden ilyen bárgyú reklám után ugyi.
Mint ahogy nem teccenek nekem egyes sztáranyukák sem, akik nagyon de nagyon büszkék a külsejükre x-edik gyerekszülés után, csak hát a részletekrõl nem mesélnek hogy mindezt hogyan érték el.
ZA
 


Az én sógornõm az alkatilag vékony kategóriába tartozik, egy gyerek után is 47 kg a kb 158 cm-hez. Persze irigylem, mert annyit, meg azt eszik amit akar, mégsem hizik el, másfelõl meg haragszom is rá, mert rohadt lesajnálóan tud beszélni a vaskosabb anyukákról, mintha mindenki csak maga tehetne arról hogy hogyan néz ki szülés után. Szóval ez visszafelé is igaz, én mikor megboldogult lyánykoromban voltam ennyi kiló akkor is akkora senekem volt mint az ólajtó, hiába no, a mi családunk nõtagjai csak a faros combos örökséget kapják az õsöktõl. Szóval általánositani itt sem szabad, noha elismerem hogyha követném Imola tanácsait akkor én is jobb firma lennék, dehát nem vagyok, ez van!
ZA
 


Hát azért van abban valami, hogy a reklámok befolyásolják a drága férfiakat, de nem árt, ha õket legalább annyira kritikusan illetjük, mint õk a nõket. Nem minden férj olyan este, mint a Cola-reklámos fiú...
A fogyáshoz, a normális forma, az elégedett külsõhöz és elégedett belsõhöz, igenis az akaratrõn át vezet az út. Mindig azt mondtam, nem az a luxus, hogy új ruhát veszek, hanem az, ha azért teszem, mert nem férek a régibe...
Én is szeretem a stanglit, a fagyit, a mars csokit, stb. sorolhatnám. De van egy határ, amikor lelkileg nem érzem jól magam, a tömegemtõl. És ezt utálom. tavaly, a harmadik szülés után, 42 méretû cuccokban takargattam magam, izzadtam, rengett mindenem. Most meg elõveszem bármelyik többéves 36-38 cuccom, nem kell takargatnom semmimet, és fele annyira nem kínlódom a melegben. fel merek öltözni NÕKÉNT, jó érzés, hogy tudok ismét futni, korizni, a gyerekekkel, nem csak cammogni, és az is jó. hogy rá merek állni a mérlegre.
A nõvérem 5 évvel idõsebb nálam, elég jól karbantartja magát. és tavaly elõfordult, hogy azt gondolták én vagyok az idõsebb..
Napi félóra mozgás, kaja megválogatása, ebbe minden belefér, módjával, és persze nem este 10-kor.
A párom még nem is látott így, majd csak egy hónap múlva.
Nem vagyok vékony alkat, 20 kg-mal voltam több a szülés elõtt. volt olyan pillanat amikor tényleg azt hittem elkeseredve, így maradok,veszek nylon otthonkát, meg hajcsavarókat, és daueroltatom az 5 cm-re vágott hajam...
Szóval jobb így, és nem adom semmiért, megdolgoztam érte.
Az anorexia lelki betegség, nagyon sajnálom azokat akik ebben szenvednek, ez a veszély nem fenyeget, jobban szeretem az életet.
Azért még kérdés: ki tehet még arról, hogy az anyuka hogy néz ki szülés után????!
Sok lány, asszony volt nálam, különbözõ alkatilag örökölt párnákkal. Az alap contozaton nem, de a rajta lévõ hús-izom-zsír összetételen bárkinél lehet változtatni. rengeteg tapasztalatom van ezen a téren.

Zsomimama
zsomimama (zsomimama)
 

 
 

Sziasztok!

Napocska! Azt hiszem, hogy eléggé kisarkitottad ezzel a képpel a témát. Molnam a legelsö hozzászólásában egyáltalán nem az ilyen beteg külsejü nökröl beszélt, ez már orvosi eset. Ha jól gondolom nem ilyen hölgyeket látni az utcán a reklámokban és az újságokban. Valószinünek tartom, hogy ez csak egy számitógép segitségével elkészitett kép, hiszen ha valaki ennyire csontváz, az már a lábán sem tudna megállni, nemhogy magassarkú papucsban...És nyilván nem az ilyen nökröl szólt a vita a fentebbi hozzászólásokban.

ZA! Nagyon tetszik, hogy te legalább beismeredKép
Teljesen igazad van, hogy a média a hibás a sok plasztikai mütétért, meg hogy sokan fogyókúráznak, hiszen a média sugallja azt, hogy ez a tipus az ideál.
Azért mert egy babás reklámban egy anyuka csinos, szép, kisminkelt és jóalakú, nem hiszem, hogy a férjek, apukák azt hinnék, hogy minden anyuka ilyen. Hiszen ök is járnak az utcán, látnak babakocsit tologató nöket, látják a szemükkel, hogy nem minden gyereket szült anyuka 50kg-os.
Most gondolj bele, hogy egy babás reklámban egy formátlan, hájas anyuka lenne, te azt szivesen néznéd? Én spec. szivesebben nézek egy csinos és szép nöt vagy férfit egy reklámban.

De ettöl függetlenül az tény, hogy a TV reklámokban csak hibátlan külsejü emberek szerepelnek, és a felvétel után gondolom számitógéppel még kiemelik a szemet, kicsit vékonyitanak a csipön, stb.
Szerintem ezzel mindenki tisztában van. Elhiszem, hogy rosszul esik az embernek, hogy nézi 5percig a TV-t és mindenki maga a tökély, miközben a valóság távolról sem az.
Dehát ez van. Most csak azért, hogy ne legyen rossz, azért nem fognak csúnya embereket szerepeltetniKép Egy szép nö vagy férfi jobban felhivja a figyelmet, mint egy csúnya vagy akár egy átlagos. Ez is tény.

Ezeket a dolgokat úgysem tudjuk mi megváltoztatni, úgyhogy el kell fogadni, hogy ez van, nem kell vele foglalkozni és túl kell rajtuk lépni.

D.Enikö sztáranyukára gondoltál, igaz? Hát ja, a háttér az nem jött nyilvánosságra. Gondolom szülés után bébiszitter és futás a konditerembe és éjjel nappal edzés meg fizetett táplálkozási tanácsadók, no szoptatás stb. Nyilván neki nem az a gondja, hogy ki vannak-e vasalva a pelenkák, meg fel van-e porszivózvaKép Persze igy könnyü, ha az embernek csak annyi a dolga egész nap, hogy az alakformálással foglalkozzon. Dehát nem ez a valóság, ez csak egy sztár szinész élete, az átlag nö nem igy él szülés után. És ezt az apukák is tudjákKép Úgyhogy vele sem kell törödni, tuti, hogy nem tudnánk vele versenyezni. Dehát nem is kell szerencséreKép

A sógornöd pedig elég bunkó, ha lesajnálóan beszél a nála husisabbakról csak azért mert vékony. Hát ilyen emberek is vannak. De hidd el, hogy van olyan vékony ember is, aki nem nézi szánakozva a nála súlyosabb társait! Mindenkit olyannak kell elfogadni amilyen, igazából minden testben van valami szép. Lehet, hogy nem az egész tökéletes, mint amilyennek a média megálmodja, de talán pont azért szép valaki mert nem tökéletes.

Sziasztok, Imola
Imola
 


Sziasztok!

Van egy fontos dolog ami nem került szóba. Mégpedig, hogy az az állapot amikor 170 cm 40kg az illetõ, az már a vége. Anorexiás lehet valaki 170cm 60 kilósan is. (pl 2 hnap alatt lett ennyi 90kg-ról) Mivel lelki betegség semmi köze a valós testtömeghez. Azt az illetõ irreálisan nagynak látja, akármekkora is legyen. Igy nem eszik, semmit, vagy csak nagyon minimált. Én ismerek egy ilyen csajt, és ismerek meggyógyult anorexiást is. Sajnos nem látszik. Aki sovány lehet egészséges is természetesen. Az anorexiára max egy beszélgetés derithet fényt. De sokszor az sem.

Amelyik barátnõm meggyógyult ma már, teljesen normális sportos alakú, de olyan vágykozva dicsérget minket formásan husikat, hogy már az sem ok. Viszont õ saját magán nem tûr meg egy grammot sem. Ez a kettõsség már igy marad.

Szóval szerintem kár azon vitatkozni hogy hol kezdõdik a soványság, mert az egyedi.

A reklámok önérzet pusztitó erejérõl oldalakat tudnék regélni. Nem teszem.. Kép Igy is hosszú voltam. Bocs.

Zsunya

 
 


Sziasztok!

Elég érdekesek voltak a hozzászólások. Élvezet volt végigolvasni. Én lány koromban (amikor nagyon nagyon fontos volt, hogy jól nézzek ki) 58 kg -ra sikerült lefogynom. 164 cm vagyok. Ez sajna nem az igazi súlyom, ez már egy erõltetett fogyókúra volt. Még így sem számítottoam rohadt vékonynak, hanem éppen megfeleltnek, de értitek, ez már nekem a végsõ volt. Nem mondom, hogy koplaltam, de jóval kevesebbet ettem, mint amennyit kívántam volna még. Szerettem csinosnak lenni, örültem ha megnéztek. Pár év múlva megismerkedtem a férjemmel, összeházasodtunk, gyermekünk születtem. Nem zavartattam magam. Jókat zabáltam. A védõnõm mondogatta, Jaj, ne vidd túlzásba. A melled is nagyon megnõtt... (Mintha egyébként a kajától lett volna az is..:-))
5 kg felesleg maradt rajtam szülés után. Most jön a következõ baba, a 6. hónapban vagyok és 5 kilóval több, mint ilyenkor az elsõ babával. Elhatároztam, hogy nem fog érdekelni az alakom egészen a szoptatásig. Annyit eszek, amennyi jól esik. Felelõséggel tartozom a babámért, és ha már Õt nem a testembõl fogom táplálni, akkor kezdek neki a testalakításhoz. Nem a koplalásra gondolok. Ezt én már nem tehetem meg, hiszen szükség van rám a családomnak, és nem egy idegbeteg, elkinzott anyukát, feleséget szeretnének.
A vacsorám biztos nem sajtos sült krumpli lesz este 10 - kor, és elhatároztam, hogy futni fogok. Nem fogok 58 - kgra lefogyni, nem is akarok, de fel szeretnék majd venni miniszoknyát a férjem kedvéért, mert õ azt szereti. Egyébként mázlim van, mert a férjem is szokat a nõket szereti akin lehet mit fogni. A plázacicusoktól kirázza a hideg. Annyira szeretnék csak visszafogyni, hogy nem undorító módon kihívóan, hanem kétgyerekes anyukaként méltón, de gusztusosan, netten, csinosan nézzek ki.
Üdv:
Kismama
Névtelen
 


A fogyás egyik titka: mindig csak 1-2-3kg legyen a cél, ha megvan akkor megint. Szép lassan fokozatosan lemegy, persze visszafogott, de minõségi kaja, meg sok mozgás.
Van itt fogyis, tornás, laposhasas topic, sok érdekességgel.Kép
Zsomimama
zsomimama (zsomimama)
 


Sziasztok!

Végig olvastam a hozzászólásokat és megnyugodtam, hogy nem vagyok egyedûl.
Én sohasem voltam tündöklõ jelenség,átlagosnak mondom magam és ápoltnak. Sosem zavartak sem a molett, sem a dagi emberek. Mégis mostanában elég gyakran megjegyzéseket kapok a 10 kilós többletem miatt. Fõleg anyósomtól és a sógornõmtõl (aki mellesleg pufók alkat és két éve idegi alapon fogyott le. Azóta is tartja a súlyát, szerintem hánytatja magát.)Két kisfiam van, mindkét terhesség alatt 10 kilót híztam. Az elsõ után nem tudom, hogy hogyan de magától lement. A második után már nem. Na ezzel kínoz anyósom és a sógornõm.
A párom az mondja, hogy neki így is tetszek és ne törõdjek velük. Én elfogadtam magam, de mégis mindíg a legjobb pillanatban vágják a fejemhez.
Az ápoltságról én már semmi okosat nem tudok írni, mert az elõttem szólók már mindent elmondtak.

Sziasztok
TÁgi
 
 


SZia Ági!

Ez tényleg így szokott lenni, az embernek mindig a "legjobb pillanatban" vágják a fejéhez, hogy felszedett néhány kilót.
Én legutóbb a kisbabánk keresztelõjén kaptam ezt meg, amikor már éppen kezdtem magam jobban érezni, és a gátsebem sem fájt annyira. A lényeg, hogy elfogad magad, ahogy írtad, és az, hogy a férjednek is tetszel az külön hab a tortán. :-)
Üdv:
Kismama
Névtelen
 


Sziasztok!

Én is végigolvastam az egészet, mindenki mondott sok igazságot. Persze, mindenki olyan amilyen, de azt én sem szeretem, amikor, ahogy ti írtátok, ezek a plázamacseszok megjelennek. A legtöbbnek talán az agyát is fel kéne töltenie, nem csak a mobilját és a tárcáját. Mielõtt bárki belém kötne, nem vagyok kövér, sem sovány, normál testalkatú vagyok. Csak vannak az ismerõseim között plázacicusok. Soha egyikkel sem tudtam értelmes dolgokról beszélgetni, mert valahogy engem nem dob fel, ha egész nap a ruhákról és a sminkrõl kell jajgatnom.
Persze, én is irigyeltem anno ezeket a csajokat, nem volt önbizalmam, állandóan csak sportos cuccokat vettem fel, takartam a "széles" csípõmet. Aztán amikor megismerkedtem a párommal, ez megváltozott. Õ ki nem állhatja azokat a lányokat, akik ezt túlzásba viszik, csak a smink, a ruha, a szoli, stb. Mellette teljesen jó nõnek érzem magam, úgy szeret ahogy vagyok. Egyszer kijelentettem neki, hogy nekem aztán szilikon mellek kellenek, mert tutira csak azzal lehetek boldog, ugyanis nekem nincs túl nagy. Õ meg csak annyit mondott, hogy ha nekem ez hiányzik a boldogsághoz, meg úgy el tudnám fogadni magam, akkor majd a két leendõ gyerek után megcsináltatjuk, de jobban örülne, ha maradna ilyen.
Szerintem rengeteget számít az, hogy valaki milyen környezetben él, mert általában tudják, hogy a reklámoknak nem kell bedõlni. Viszont vannak olyanok, akik onnan léteznek szinte, mert az az igaz, amit ott elmondanak. Hihetetlen, de hallottam már ilyet felnõtt ember szájából.
Azt hiszem már elmúlt az a kényszer belõlem, hogy manöken alkat legyek. Átlagosan vékony vagyok, így szeretnek, tiszta vagyok, próbálok csinosan öltözni, de úgy, hogy jól érezzem magam a ruhában. S azt hiszem, hogy amíg azok a lányok elsõre, messzirõl nagyon szépek, addig nekem többet jelent az, amikor a munkatársaim azt mondják, hogy "mosolyogj, mert attól megszépül a napunk".
Elõre leszögezném, hogy nem azokról írtam, akik testalkatilag ilyenek, hanem azokról, akik direkt nem esznek, stb, hogy ilyenek legyenek. Vannak, tudom, akik betegség, stb miatt nem lesznek vastagabbak, de azt butaságnak tartom, amikor egy 38 éves nõ, aki 160 cm és már csak 41 kg, azért nem eszik, hogy õ fiatalos legyen és mindenki õt dícsérje. És nem mondja meg neki senki, hogy már úgy néz ki, mint egy csontváz. Lötyög a bõre, mert nincs hús rajta ami kitöltse. Gizdalinda a beceneve. És mielõtt belém kötne ezért is valaki, én azért nem mondom meg neki, mert nem nagyon vagyunk jóban, ugyanis még pluszba egy hátulról támadó kétszínû féreg.
bocsánat, hogy nagyon hosszú lettem. Köszönöm, ha elolvastatok.
Zita
zit
 
 


Zita!

Ahogy magadról írtál,akár rólam is szólhatna. Az én testalkatomra is a széles csípõ, nem túl nagy mellek jellemzõ. Idõnként rám is rámtör (pláne ha kapok egy-két beszólást) a "plasztikáztathatnék", de másnap már máshogy gondolom. Azzal vígasztalom magam, hogy kicsi, de nem lóg.

TÁgi
 
 


Szia Ági! Kép

Az a jó, hogy a páromnak pont ez tetszik, a kicsit szélesebb csípõ, mert "oan jól meg lehet fogdosni", a pici mellem meg azért, mert nem lóg és feszesen áll. Szóval lehet, hogy nem vagyok mások szemében tökély, de a párom így szeret és ez a fontos. Lehet, ha plázamacsesz lennék, nem is kellenék. Sõt, tuti, mert nem szereti az agyon sminkelt divatmajmokat. Lehet, hogy én sem lennék boldog, ha olyan lennék, mert elõfordulhat, hogy utána az igazi arcomat nem is szeretnék.
Szerintem Te is pont olyan csinos vagy a párodnak és másoknak is, mint én az enyémnek. Kép Így vagy jó és kész!! Kép
Zita
zit
 
 


Zita!

Úgy hallottam, hogy dél amerikában pontosan a mi fajtánkra buknak!!!
Tudnak valamit a latin férfiak!

Szia
TÁgi
 
 


Sziasztok,

a témához annyit tundék hozzáfüzni, hogy felszedtem jópár kilót amióta férjhezmentem, (amiböl majd szülés után igyekszem leadni), és a férjem hangoztatja, szeretné, ha nem lennék ennyire "jó húsban". VISZONT ! Egyszer activity-ztünk, és le kellett rajzolnia egy sexbombát, hááát ollyan kerekded Vénuszt rajzolt...Kép Akkor most hogyan is van ez a dolog? Kép

Pálma
 
 


Sziasztok!

Most olvasgattam bele ebbe a topic-ba, először járok ott.
Az anorexia nagyon ronda dolog. Az igazi komoly betegségnek soha nincs vége. Nagyon ijesztő tud lenni.
Két embert is ismerek akik ilyen betegségben szenvednek: a nővérem és én.

Soha nem voltam sovány, mindig a teltebb lányok közé tartoztam. Barátom mindig volt, és szebb, vékonyabb barátnőimmel ellentétben hamarabb találtam magamnak igazi társat. Először nővérem lett beteg, nem tudta abbahagyni. 40 kg-os volt mikor aztán összeszedte magát. Most egészen 48 kg-ig sikerült hiznia, szült két gyereket, nagyon boldog, csakhogy még most sem tud nyugodt szivvel enni.
Én a második fiam születése után döntöttem úgy hogy ideje fogyókúrázni. 82 kg voltam a 159 cm-es mélységemhez. Egy darabig nem is volt gond. Aztán egyszercsak nem volt megállás. Most 52 kg-nál tartok, de úgy érzem nincs vége.
Ha megeszek egy kiflit és belenézek a tükörbe, látom is magamon. Egy idő után eltűnik a realitás érzék, és nem azt látod a tükörben ami a valóság. Annak idején hülyének tartottam a nővéremet ma már tudom milyen rossz ez.
Ez is a depi egyik formája. Nagyon nehéz abbahagyni.
Csak azért írtam ezt le, hogy ne ítéljetek el mindenkit aki anorexiás, hiszen nem biztos hogy divatból csinálják. Ez egy betegség!
 
 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Vissza: Mi, nõk!

Jegyzetfüzet:

 

cron
X
EZT MÁR OLVASTAD?