2001.08.03 21:51
Szerző: Anonymous
Sziasztok,
Amig nem voltak gyermekeim egész másként tekintettem a világ dolgaira, más volt az értékrendem. Sok minden fontos volt, ami most egyáltalán nem, vagy kevésbé az.
Persze a személyiségem alapvetöen nem változott meg, de mivel más perspektivából látom a dolgokat, másként cselekszem, mint mondjuk a gyermekek születése elött.
Eléggé karrierista tipus voltam, jó állásokkal, jó keresetekkel, egyre meneteltem elöre jó kis öntudattal. Ez magával vonzotta, hogy mindennap a maximumot hozzam ki magamból (pl. öltözködés), még ha semmi kedvem sem volt hozzá. Mivel volt pénzem, nyilvánvalóan a divatos és jó minöségü dolgokat vettem meg. Festettem a körmeimet, borotváltam a kellö testrészeket, festettem a hajamat, sminkeltem. Hetente legalább 4x aerobicoztam. És nagyon nem érdekelt, hogy mi a véleménye másoknak rólam. Viszont azt is tudom, hogy a jó állásaimat köszönhettem bizonyos szintig a külsö megjelenésemnek is. Egy viszont biztos, soha sem vittem semmit sem túlzásba: smink észrevehetetlen volt, hajfestés a saját szinemnél 3 árnyalattal világosabb, stb... A sport pedig alapvetö igényem volt ( gyermekkorom óta szinte mindig mozogtam valamit ) és mivel idöm is volt rá, annyit mentem ahányszor csak birtam.( Volt egy barátnöm, reggel egy órával korábban kelt nálam, hogy összerakja magát. Smink, hajcsavaró minimum mindennap!! A ruháit pedig nem tudta egyedül fel és levenni, mert összemázolta az arcát a ruha nyaka. Vagy a ruháját az arca ). Szerettem az ezzel az életmóddal járó állandó mozgást, a könnyed bulizásokat.
Gyerköcöket szerettem volna, de nem tudom mikor szántam volna rá magam ténylegesen, ha nem jön közbe a "véletlen".
Mióta megszülettek a gyerekeim nem fontosak annyira a külsöségek, de nem mondhatnám, hogy egyáltalán nem. Bizonyos dolgokról én mondtam le: pl. a hajamat nem festetem és nem is szeretném, a körmeimet is egyre ritkábban, mert nincs rá idöm és a lekopott, fénytelenen szineket nem szeretem. Akkor inkább semmi. Smink semmi, max. rúzs és szempillaspirál, de ez is ritkán. A sport még jelen van, de korántsem olyan gyakran. Ruhákból is a kényelmeset veszem, semmint az elegánsat.
A karrier pedig most valahogy nem fontos. Szeretnék még gyermekeket és tudom, hogy eljön az idö amikor ismét több idöm lesz magamra.
Viszont az tényleg zavar, hogy a környezetem csodálkozik megváltozott külsömön. A testvérem állandóan bombáz különféle ruhadarabokkal, de valahogy sosem nyerik el a tetszésemet.
Egyszóval én a környezetemért most elég keveset teszek meg, nem is nagyon kapok elismerö pillantásokat hozzáteszem, de igazán nincs is rá szükségem. Lelkileg elég erös vagyok és tisztában vagyok az értékeimmel, adottságaimmal. Most nem is hiányoznak ezek az elismerö pillantások, úgy érzem elvonnák a figyelmemet a gyerekekröl, a mostani életemröl. Ráadásul jól érzem magam a börömben és pillanatnyi mérgelödésektöl eltekintve boldog vagyok. Mindez furcsa még számomra, mert jócskán szedtem fel a terhességek alatt és hiába tornázok nem megy le szinte semmi. (Hozzáteszem jobban zavarna, ha a böröm kinyúlt volna és ronda lenne.) Szóval, mai szemmel tekintve nem vagyok jó nö, de ez számomra most nem fontos, elmúlt ennek az időszaka.
A testvérem jó nö, smink, szoli, divat, mobil... szóval minden ami kell egy mai lánynak. Viszont nem találja a párját, nem boldog és fél a jövöjétöl. A baráti társaságát is elég jól ismerem, felületesek, lezserek, divatosak, bulizósak. Szinte egyiknek sincs stabil, boldog kapcsolata. Gyerekek pedig szóba sem jönnek. A hugom már kérdezte, hogy majd ha öreg lesz, élhet-e velünk. Ez elszomoritó. És ö is látja, de nincs ereje kilépni, mert nincs hozzá alapja, nincs önbizalma. Csak a külvilágnak él, fontos, hogy elfogadják, szeressék. Márpedig ha nem ilyen ebböl a társaságból és ebböl a fajta életböl kegyetlenül el kell tünnie. Szerintem ez borzasztó.
Molnam, én soha, de soha sem feküdnék kés alá, hogy az aktuális divatnak megfeleljek. Ezt akkor is igy gondoltam ,amig nem voltak gyerekeim, hisz az már nem én lennék. Nem a saját testemet érezném és kizárt, hogy több önbizalmam lenne töle, mert mindig eszembe jutna, hogy nem voltam elég jó mütét elött. Határ pedig egyre kevésbé lesz, minnél elörehaladotabb a tudomány. Szerintem élni fogunk, amikor megszületik az elsö ember akiböl a génjei alapján a legtöbbet "hozzák majd ki" testi szinten is.
Bóbita