Új privát üzeneted érkezett!

Sziasztok!Lehet,hogy nem pont ezt a cimet kellett volna adnom,de nem tudtam mást kitalálni.Nekem az a problémám,hogy elég haszontalannak érzem magam.Tudom,hogy ez igy egyáltalán nem igaz,hiszen másfél éves kisfiunkkal vagyok otthon,mellette vezetem a háztartást,és egy családi vállalkozásunk van,ami miatt nem csak a gyerköccel és a lakással kell foglalkoznom,hanem a céggel is.Mégis ugy érzem,hogy férjemhez és szüleimhez képest nagyon keveset dolgozom.Ök reggel 1/2 6 körül elmennek itthonrol,és csak késö délután érnek haza.Ezzel szemben én egész nap itthon vagyok.Férjem nagyon kemény fizikai munkát végez,sokszor mégis azt mondom neki,hogy elég rossz volt a gyerköc,csak hogy ugy érezze,hogy még nehezebb volt a napom.Nem tudom,hogy mit kezdjek ezzel az érzéssel.Most várjuk a második babánkat,tehát még egy jodarabig itthon leszek a gyerekekkel.Lehet,hogy csak az a baj,hogy megszoktam azt,hogy dolgozok,és ezzel a ténnyel,hogy most GYES-en vágyok,még ennyi idö után sem tudtam megbarátkozni?Kérlek adjatok tanácsot! Elöre is köszönöm:Edö
Edo
 


Annak idejen, amikor nem volt gyermekem
egyszerre tobb lovat is megultem":tanitotam, akkor szereztem a masodik diplomamat, dolgoztam egy radioban, stb, stb, minden melot elvallaltam, ami jott. Akkor neha ugy ereztem, hogy ezt nem birom tovabb, be fogok dilizni, egyfolytaban rohantam, porgott az eletem, es tarsasagba jartunk, joforman minden nap. Aztan megszuletett a fiam. Egyik pillanatrol a masikra megallt ez a porges, es-bevallom- neha nagyon-nagyon hianyzott. Oda lett a tarsasag nagy resze is, hisen mi voltunk az elso hazaspar, akinek gyereke szuletett. De aztan elmult ez a hianyerzet. En is sokszor ereztem magamat feleslegesnek, irigyeletem a ferjemet, hiszen o imadja a munkajat, es en is sokszor felnagyitottam a napkozben tortent dolgokat, csak hogy figyeljen ram. Aztan megszuletett a lanyom, es NINCS IDOM FELESLEGESNEK LENNI!!!!!
Napi 24 oraban szukseg van ram, ott a lakas gondja , a fozes, a mosas, es belegondoltam, hogy ez egyaltalan nem folosleges melo. Lehet, hogy nem olyan nagyon kreativ, mint a munkam, de azt is megoldottam, hogy kielegitsem magamban a kreativitas vagyat is: ha van neha egy kis szabadidom, akkor a gyerekek szobajaba talalok ki valamit, amit en is megcsinalhatok. Lehet, hogy nem olyan klassz, mint a boltban kaphato, de elvezem a rajta valo munkalkodast!
Szoval Edo, fel a fejjel, szerintem el fog mulni,nekem is elmult(csak az az olmos faradtsag ne lenne neha!!)
UDV
Eva
Eva
 


Szia Edo !

Én közel 6 évig voltam otthon a gyerekekkel amikor gondoltam egyet és úgy döntöttem hogy dolgozni szeretnék, vágyom a társaságra. Ahol élek, hogy mindenki begubozik, a barátnőim, ismerőseim dolgoztak én meg otthon voltam két gyerekkel, na írtam több helyre is önéletrajzot, kapásból felvettek volna a összesre. Kiválasztottam a számomra leg megfelelőbbet és a gyerekeket beadtam oviba, bölcsibe én meg elmentem dolgozni. Eleinte nagyon élveztem hogy jó közösségbe vagyok, végre én is fizetést kapok, elismerik a munkámat, rettentően önző voltam a gyerekeimmel szemben. Erre hamar rájöttem, nagyon hiányoztak. Azóta is lelkiismeret furdalásom van, hogy 2,5 évesen beadtam a lányom bölcsibe. Persze jól jött nagyon is a fizetésem, de rájöttem hogy fontosabb a családom. Terhes lettem harmadik babámmal, rögtön otthon maradtam és azóta se vágyom el otthonról, élvezem a itthon létet, nehezen szánom rá magam hogy bárhová is elmenjek.
A gyerekeimnek szüksége van rám, szörnyű volt állandóan ide-oda tenni Őket amikor épp betegek voltak, mert hát nekem meg dolgoznom kellett, sírva hagytam anyósoméknál.
Addig örülj, amíg otthon lehetsz !!!
És ne becsűld le Magad, a háztartási munkák, gyereknevelés .... stb. Nagyon is összetett munka és fárasztó. Ne akarj többet, a gyerekednek szüksége van Rád !!! Én megmondom őszintén annak örülnék a legjobban ha a férjek annyit keresnének, hogy eltudnák látni a családot és a feleségek pedig otthon lehetnének és a meleg, családi otthont tudnának teremteni.
De ez csak álom, már a nők is hajtanak, mint a férfiak, csakhogy legyen pénz. De hol a család ?
A gyerekek oviba, bölcsibe este, vagy jó esetben délután otthon a család, anyuka-apuka fáradt, kimerült... stb. Csak rohanás van, idegeskedés.
Hát nem jobb lenne az én elképzelésem ? Tudjátok úgy ahogy régen is volt ?! Persze megfelelő anyagi háttérrel.

Üdv. mindenkinek

Sziasztok Szilvy
Szilvy
 

 
 

Kedves Edo! Nagyon is átérzem azt amit írtál. Sajnálatos módon a társadalom azt a képet vetíti elő, hogy csak az a fontos aki kézzel fogható pénzt tesz az asztalra! A bankár ér a legtöbbet, mert pár másodperc alatt milliókat forgat meg, a tanár, az anya meg semmit! Észrevettétek, hogy a nagycsaládosok közül is csak az az anya ér valamit, aki mellette ???? karriert is csinál! Gondolj a gyerekedre, neki most mindenkinél többet tudsz adni és ez nagyon fontos. Ha mindenki szembe jön veled az autópályán, akkor sem biztos, hogy Te haladsz rossz irányba! (Remélem ismered a viccet!:-))) Üdv: Timi
Haraszti Gáborné
 


Kedves Szilvy és Timi!
Csak kíváncsiságból: ti most gyesen vagytok, vagy pedig főállású anyukák lettetek?
köszi
Zsóka
Zsóka
 


Kedves Zsóka !

Én jelenleg GYED-en vagyok, a legkisebb még csak 6 hónapos, de nagyon gondolkodom a főállású anyaságon.

TIMI !

Ha Te főállású anya vagy, akkor örülnék ha írnál bővebben róla, hol kell igényelni, meddig jár ...stb.
Na meg Te mint nagycsaládos, írhatnál arról is, hogy milyen kedvezményekre vagyunk jogosultak, úgyanis én nem igazán tudom mi is jár.
A NOE-nál tag vagy ? Mi szükséges hozzá ?

Előre is köszi a információt.

A levél majd megy !

Sziasztok Szilvy
Szilvy
 


Kedves Zsóka és Szilvy! Én jelenpillanatban Gyesen vagyok, igaz jogosult lettem volna a Gyedre is, de rosszabbul jártam volna vele.
Kedves Szilvy! Úgy tudom, hogy a főállású anyaságot és az érte járó Gyet-et az egészségbiztosítónál kell igényelni, de ezzel a kérdéssel fordulj a jogi kérdések rovathoz, ott válaszolnak majd neked!
Nem vagyunk NOE tagok. És ez történelmileg alakult így, mert az itteni egyesület vezetője, néhányszor megvezetett már. (Tudod, nem lehet belépni az egyesületbe, mert ellopták a kaput, meg hasonlók...) Így aztán, a szándék megvolt, hogy belépjünk az országosba, csak elmaradt.
Van honlapjuk, ott kaphatsz tájékoztatást. Az állatkertbe biztos, hogy kedvezménnyel, mégpedig jelentős kedvezménnyel lehet bemenni. Másról én speciálisan nem tudok. Üdv: Timi
Haraszti Gáborné
 


SZiasztok!

Azt tudom az állatkertről, hogy NOE gyerekeknek 50
Ft, míg egyébként 500. De tudtommal a NOE felnőttre nem áll a kedvezmény. Egyszer én is álltam már ott, hogy belépek, akkor a 3 gyerekre 900 helyett lett volna 30 Ft az állatkert. Kértem tájékoztatót, akkor a NOE tagdíj évi 1200 Ft volt. A tájékoztató szerint pedig a NOE főleg a beszédek , meg ilyen politikai dolgokkal volt tele, szép szavakkal a család fontosságáról. De semmi tájékoztatást nem adott a dolog előnyeiről, fenti egyen kívül. Így egyelőre mi se léptünk be.
Amúgy ha jól tduom, volt már olyan, hogy lefoglalt csempészárut nem megsemmisítettek, hanem megkapta a NOE és szétosztotta.
Ami még a nagycsalád előnye: a vasúti (és tán a busz is?) közlekedés. Ha három vagy több gyerekeddel mész, akkor mindenki 90%-osan utazhat. (ill. a 4 éven aluli gyerekre semmit nem fizetsz.)
Azaz így 5-en oda-vissza egy jegy árából tudunk közlekedni. Nem mindegy.
Amúgy tudtommal a legkisebb gyerek 8 éves koráig lehet valaki főállású anya, ill. közben 3-nak kell 14 alatt lenni. És csak a GYES után, és összege a GYES-ével egyenlő. AZAZ NAGY NULLA. Ja, és nálunk pl. nézik, mert akkor nem lehet a gyerek csak amikor muszáj, akkor ovis, meg a suliban a napközit sem nézik jó szemmel. Azaz elvileg ha jól tudom félállásban lehetne mellette dolgozni, de ezt a helyi dolgok állt. nem nagyon teszik lehetővé. Szóval nekem az a véleményem, hogy ez egy hangzatosan kitalált valami, amit legfeljebb bizonyos populációknak éri meg kihasználni. Meg annak, aki különben munkanélküli lenne. (Bár tán még az is több pénz...) Dehát erről már volt szó, hogy mennyire becsüli meg a jelenlegi társadalom az anyákat.

Ami még a címről nekem eszembe jutott.

Én, mint olyan, aki dolgozik, egy kicsit másképp vagyok hasonló cipőben. Dolgozom, mellette egyetemre járok (postgrad), és tkp. a szerződésem is egy ösztöndíj helyetti állás. (Jellemzően ma már kevesebb nettóval, mint a kapcsolódó ösztöndíj...). Emellett a munkahelyem a város tőlünk legtávolabbi csücskén van, azaz reggel este minimum másfél óra, plusz a gyerekek összeszedése, akkor kettő. (Ez napi négy). Mindemellett kertes házunk van, és én imádom a kertet, mindenféle zöldségekkel. És a három gyerek. A probléma ebből egyértelmű: semmire sincs elég időm.
És innen jön nekem az az érzés, hogy én nem vagyok jó semmire, mert senkinek sem tudom megadni, ami kéne. A munkahelyen nincs elég időm bent lenni (szerencsére nem egy rémes a főnök), mert vagy a gyerekek, vagy az egyetem elszólít. Tanulni is néha semmi időm, most pl. sorra csak a buszokon tanulok a vizsgákra. (ami persze ebben a dög melegben, meg az állandó tömeg, és sokszor állni kell, nem megy igazán...). Reggel korán kell keltsem a gyerekeket, és mikor este hazaérünk, már nem nagyon van idő semmire. Nekem a vacsi készítés, mostanában a locsolás stb. Szinte minden nagyobb dolog (vasalás, takarítás, sokszor még a mosogatás is, meg a nagyobb főzések) hétvégére maradnak. És ekkor kéne a gyerekekkel programot csinálni is.
És akkor még szegény férjemről nem is beszéltem, pedig este 10-11 -kor az ember már csak bezuhan az ágyba...

Így én néha úgy érzem, hogy semminek nem tudok megfelelni. Néha elgondolom, hogy jobb lenne otthon maradni a gyerekekkel. De. Nem ezért tanultam 5 (+még most már2) évig az egyetemen, meg amikor otthon voltam, a vége felé már nagyon úgy voltam vele, hogy hiányzott, hogy csináljak valami mást is. És ez most itt nem is a klasszikus karrier, mert sem most, sem később nem nagyon várható, hogy fergetegessen keressek (közalkalmazott), és a szakmában sem lesz bizonyos berkeken kívül nagy hírem, még ha jól mennek a dolgok, akkor sem valószínű. Ezzel együtt szeretem csinálni.

Hogy oldjátok fel a hasonló problémát? Segít az ilyen helyzet abban, hogy az otthon levők érezzék, hogy nekik bizonyos vonatkozásban milyen jó? Vagy vágytok ti is rá, hogy jöjjön a munka, ilyen árakon is?
Aki átment hasonlón: lelkileg hogy oldotta meg a problémát? Technikai ötletek is jöhetnek, bár szerintem abból a klasszikusoknak (pl. nagyszülői besegítés) mindnek megvan a maga hátulütője.

Várom válaszaitokat, sziasztok:

Ildi
Pethes ILdikó
 


Sziasztok!
Két éve vagyok itthon a lányommal és az érzés számomra is ismerős, pedig én nap mint nap támogatást és megerősítést kapok fontosságomról a férjemtől. Mégis.

Timivel abszolút egyetértek: a mai kilakult trend alapján tényleg csak a pénz számít és az a fontos aki hazahozza.
Ez a kulcsa a mi lelki vergődéseinknek, pedig valóban a család érdekei ugyanolyan fontosak, mint a pénzkeresés.
Tudom ajánlani a sorstársaknak, hogy ha felerül a feleslegesség érzése - és persze meg tudják oldani - menjenek el egy napra, vagy csak fél napra otthonról.Hazaérkezvén soha nem látott megkönnyebbülést fog látni szerettei ill. alkalmi bébiszittere arcán, aki csak zúdítja,zúdítja a panaszáradadtot valamint a "megoldhatatlan" peoblémák listáját amit magábagyűjtött az eltelt idő alatt.
Garantálom, hogy mire mindeközben kibontakozol a nyakadra vérhólyagot szorító gyereke(i)d öleléséből, rá fogsz jönni: Nem így néz ki egy felesleges ember!
Biztosíthatlak Lányok!Az érzés felemelő! :)))

Kitartás!
Babsy
Babsy
 


Szia, Ildi!

A férjed nem tudna esetleg besegíteni? Nálunk ez működött, miután elkezdtem dolgozni. (Természetesen ő is dolgozik, és többnyire tovább, mint én.) Megegyeztünk, hogy minden házimunkát és gyerek körüli "munkát" közösen csinálunk (pl. ő viszi a gyereket a bölcsibe, én hozom, ő porszívózik és felmos, én fürdőszobát pucolok és port törlök, ő fürdet, én öltöztetek stb.). Így sokkal könnyebb. Én egyedül talán nem is tudnék mindent elvégezni, míg így nagyon kényelmes élete van (szerintem) mindannyiunknak a családban. Egyébként csodállak az energiádért, kitartásodért! Én semmi áron nem vállaltam volna tanulást a gyerek mellett! Iszonyú nehéz lehet, stresszes meg minden.

Üdv: Krisztina
Krisztina
 


Szia Ildi!
Nem is értem egy ember, hogy tud ennyi felé szakadni mint Te, de írod is, hogy egy kicsit valaki mindig megsínyli. A párom orvos azon felül vállalkozó, úgyhogy ne szakadjunk el egymástól reggel bemegy a kórházba délbe hazajön és az egész délutánt együtt tudjuk tölteni ami abból áll, hogy irány a telephely, és ott is készben tartani a dolgot mert van 25 alkalmazottunk és ott se lehet szabadjára engedni a dolgot. Egy kislányunk van 16 hónapos decemberbe születik a kistesó. Egyikünk szülei se tudnak a segítségemre lenni, úgyhogy felvettünk egy bejárónőt aki hetente egyszer eljön kivasal és kitakarít ami nagyon nagy segítség (kistesó után heti 2-szer fog jönni). Szóval ez a heti egy alkalom nem kerül olyan sokba és megéri, mert mindazt megcsinálja ami a hétvégén maradna és így jut idő a páromra is minden délután és minden hétvégén. Ha anyagilag kihúzzátok azt a heti 1-2 alkalmat hidd el, hogy nagyon sokat fog segíteni.
Üdv. Renáta
Renáta
 


Szia, Renáta!

Mennyibe kerül a bejárónő? (Pesten laktok?)

Üdv: Krisztina
Krisztina
 


Szia Kriszta!
Mi Békés megyében lakunk (a világ vége) és itt 200 Ft-os órabérbe dolgozik. Szegeden a sógórnőmnél 280 Ft/óra, de gondolom Pesten kicsit drágább, de szerintem mindenképp megéri. Egyébként elgondolkodtál rajta?
Üdv. Renáta
Renáta
 


Szia, Renáta!

De el ám! Tudom, egy "rendes" háziasszonynak nem illik ilyet írnia, de be kell vallanom, hogy még a 41 nm-es lakásunk takarítása is nagy szenvedést jelent számomra (így, munka mellett örülök ha főzök, mosok esténként, hétvégén meg jó lenne kirándulni, meg a családdal együtt lenni). Persze azért szégyen lenne ekkora lakást bejárónővel takaríttatni, de ha egyszer sikerül nagyobb lakásba költöznünk, akkor valószínűleg nem fogom kihagyni!

Egyébként nem magam miatt kérdeztem, anyukámék laknak nagy házban (5 szoba, konyha étkező fürdő stb.), amihez ragaszkodnak, de szegény anyukám már nehezen bírja takarítani, főleg, hogy nyugdíj mellett még dolgozik, és az idős nagypapámat is el kell látnia. Ő egyébként Monoron lakik, ami kb. 40 km Pesttől...

Üdv: Krisztina
Krisztina
 


Sziasztok!

Köszönöm, hogy azért akadt némi hozzászólás hosszúidőre lefagyott témánkban.
A bejárónőféle gondolat sokszor felvetődött, sőt, anyósom hétfőtől péntekig nálunk levős formájában is. Viszont rém háklis vagyok, szeretem, ha úgy vannak a dolgok, ahogy én megszoktam. Ha Anyu beszabadul -beteg gyermek felügyelete okán- egy-két napra, utána napokig, olykor hetekig pakolom a tárgyakat vissza a megszokott helyükre, stb. Párom rengeteget segít, na ő az, aki mindent úgy csinál meg, ahogy én is szeretném. (bár anyósom is ilyen, de fenti megoldás egyet jelentene az én vagyok a dolgozó, pénzkereső stb. ő meg a pótanya, házvezető stb. felosztással, ami nem célom.)
Amióta sokakkal beszélek, mindenki csodálja hogyan bírom. Ez egyfelől jóérzés, másfelől én magam tudom, hogy nincs mit csodálni rajta, mert bizony fáradt vagyok a gyerekekhez, a férjemhez, most meg munkaidőben a netet olvasom... Szóval nem túl tökéletetes egyik sem.
A kert is olyan, anyósom segített volna, na de én nem azért ültetek bele mindenfélét, hogy neki több melója legyen. Anyagilag val. nem éri meg, de nagyon szeretem, hogy reggel csak kimegyek, és hozom a friss paradicsomot stb.
Azt hiszem az alapprobléma az, hogy saját magunkkal szemben ne támasszunk túl nagy elvárásokat.
Pl. ha csak kéthetente porszívózok, az engem nem zavar, és ettől még azért nem élünk mocsokban sem, és máris heti egy porszívózást megspóroltam.
A sógorom meg közölte a nővéremmel, hogy ne nevelje a gyereket (7 éves a lánya) a házimunkára, az ő dolga a tanulás lesz, a munkát meg csinálja a bejárónő (még azóta sincs nekik). Ilyen is van, a dolog tehát nem szégyen. Igaz a sógorom perui származású, és jelenleg Spanyolo-ban él, ahol ez így természetes. (a család meg itthon...)

Akinek van:hogyan viselitek el a bejárónőt?

Sziasztok:
Ildi
Pethes Ildikó
 


Erre én is kíváncsi lennék! És megbíztok benne, egyedül hagyjátok a házban, vagy akkor takarít, amikor otthon van a család, vagy legalább valaki?

Üdv: Krisztina
Krisztina
 


Nekem annak idejen nagy szerencsem volt.Volt ugyanis egy asszony, aki hozzank jart, elsosorban ablakot mosni(elarulok valamit:iszonyatos teriszonyom van, es a negyedik emeleten laktunk, az erkelyre sem tudtam kimenni, nem, hogy ablakot mosni)Szoval a holy nagyon kedves es megbizhato vol, 200 Ft-os oraberert jott, de ha hamarabb befejezte, akkor meg lemosta az ajtokat, konyhaszekrenyt, hogy meglegyen az ot ora, tehat kereken egy ezrest keressen(ez, ugy gondolom, nem draga),A vegen mar annyira biztam benne, hogy a fiamra is vigyazott, ha jott ablakot mosni, elmentem bevasarolni, elintezni a dolgaimat. A mai napig hianyzik, most az elson lakunk, mosom en becsulettel az ablakokat, de mivel felig csukott szemmel csinalom, mert itt is szedulok, hat nem olyan, mint amikor o csinalta. Azt tanacsonam azoknak, akik meg csak most probalnak ki a bejaronot, hogy az elso 2-3 alkalommal legyetek vele otthon. Akkor meglatjatok , hogy magar lehet-e hagyni. Ne legyetek mindig a sarkaban, de ereztessetek a jelenleteteket!!!!
Udv
Eva
Eva
 


Sziasztok!

Nekünk is van (a páromnak mindig is volt, nekem csak azóta amióta vele vagyok) de az biztos, hogy ahol nincs elég idő egymásra (férj-feleség) mert sokat kell takarítani ott megéri egy bejárónő. Mi faluba lakunk, tehát olyan bejárónőt választottunk aki máshova is jár takarítani. Így már eleve tudtuk, hogy megbízható lehet mert akkor máshova se hívnák. Az első 4-5 alkalommal itthon voltam vele elsősorban azért amíg mindent megmutattam, hogy hogyan szeretném ha csinálná, mi hol van, mit hova tegyen, utánna elmentem 1-2 órára most meg már teljesen egyedül hagyom. Általában amikor jön itthon vagyok, hogy megbeszéljük, hogy van-e valami más dolog a takarításon kívül, de utána megyek a dolgomat intézni. A megbízhatóságról annyit, hogy egy nagyon rossz szokásom van, mielőtt a mosógépbe tenném a ruhát, soha nem nézem meg a zsebeket. Már nemegyszer előfordult, hogy pénzt hagytam a zsebbe ki is mostam el is felejtettem és ő becsülettel ideadta a 15.000.- ezer forintot aminek nagyon örültem, mert nem is tudtam, hogy "elveszett". Van hátránya is, nem egyszer utánna kellett már telefonálni, hogy ezt- vagy azt hova tette, mert nem találom. Ilyenkor szokta a párom megjegyezni, hogy ezért, rossz, hogy két asszony van a háznál.
Na ennyit, sziasztok Renáta
Névtelen
 


SENKI NEM FELESLEGES!!!
Vendég
 


Kedves Hölgyek!
Kikapcsolódási lehetőség avagy pénkereseti is!
Gyermekprogramok megszervezéséhez / lebonyolításához, keresünk szervezni szertő / óvodapegógus anyukákat!
70-559-83-89
krisztina.buda@freemail.hu
 


Sziasztok!

Csatlakozom Kukaczhoz, szerintem sem felesleges senki.

Üdvi.

Évi
 


Edo írta:Sziasztok!Lehet,hogy nem pont ezt a cimet kellett volna adnom,de nem tudtam mást kitalálni.Nekem az a problémám,hogy elég haszontalannak érzem magam.Tudom,hogy ez igy egyáltalán nem igaz,hiszen másfél éves kisfiunkkal vagyok otthon,mellette vezetem a háztartást,és egy családi vállalkozásunk van,ami miatt nem csak a gyerköccel és a lakással kell foglalkoznom,hanem a céggel is.Mégis ugy érzem,hogy férjemhez és szüleimhez képest nagyon keveset dolgozom.Ök reggel 1/2 6 körül elmennek itthonrol,és csak késö délután érnek haza.Ezzel szemben én egész nap itthon vagyok.Férjem nagyon kemény fizikai munkát végez,sokszor mégis azt mondom neki,hogy elég rossz volt a gyerköc,csak hogy ugy érezze,hogy még nehezebb volt a napom.Nem tudom,hogy mit kezdjek ezzel az érzéssel.Most várjuk a második babánkat,tehát még egy jodarabig itthon leszek a gyerekekkel.Lehet,hogy csak az a baj,hogy megszoktam azt,hogy dolgozok,és ezzel a ténnyel,hogy most GYES-en vágyok,még ennyi idö után sem tudtam megbarátkozni?Kérlek adjatok tanácsot! Elöre is köszönöm:Edö

Szia, én is voltam igy mikor megszültem itthon ültem és feleslegesnek éreztem magam attól függetlenül, hogy a családot elláttam.Az a baj, hogy nem mozdulsz ki otthonról, nem tudsz pihizni kicsit azt csinálni amit te akarsz.Én azt csináltam meguntam, hogy kinomban még ettem is és sokat hiztam 100kg felett is voltam, eldöntötem, hogy fogyizni fogok tornázni, és hát ez már 5-6éve, itthon vagyok 3gyerekem van nem jó itthon de rájöttem ne csak mással foglalkozam hanem magammal is és hát most vagyok 77kg.Igaz itthon is van kerti munka meg minden de a torna nem maradhat el.Kezdj el valamivel foglalkozni ami érdekel, olvasás kézimunka vagy tanulás a lényeg legyél agyilag is fáradt, a következö legyen a torna elöször heti 2-3 alkalom és csak annyi amenyit birsz, elöször fáradt leszel, de ha kitartó vagy akor eredméyn sem marad el és másként fogsz gondolkodni mivel agyilag is meg fizikailag is fáradt vagy.Nekem ez jó.Amúgy ha nagyon egyedül vagy irj az is segít ha tudsz valakivel mindenröl beszélgetni...Mariann


Sziasztok, szerintem sem felesleges senki tudjátok csak annyi a gond, hogy sok a melo meg rohanás és fáradtak az emberek, nem könnyü senkinek a sorsa de nem ez a legnagyobb gond, gondoljatok bele, nekem egy ikerpár vak lányaim vannak 10évesek és nem könnyü velük,.Nem volt könnyü a kezdet de összekelet szednem magam és úgy hogy tornázom olvasom kézmunkázom,itthoni munka ami nem kevés mert van cserkofa50db, meg szölö amivel mindig van munka emelett azanyosomat is segítem otthoni munkával meg az anyukámat is.Szóval röviden nem az én gondom a legnagyobb, és a fö hogy helyrejötem mert a házzaságom is majdnem tönkrement, mert csak saját magammal törödtem és sajnáltatam magam.Na ez vagyok én és nekem bevát.Mariann

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Vissza: Mi, nõk!

Jegyzetfüzet:

 

X
EZT MÁR OLVASTAD?