Sziasztok!
Gabi! Nekünk van egy könyvünk, A baba első lexikonja. 1979-es kiadás
, de Miksának ez a kedvenc könyve. Olyan is a stílusa, mint a mi gyerekkönyveinknek, de ez most mindegy. Zsófiról és Petiről szól, testvérek, és a hétköznapjukat mutatják be. Ébredés, öltözés, reggeli, játék, csigát találnak, labdának, kutyát macskát látnak, segítenek teregetni, porszívózik a mama, és hasonlók. Ebben fürdenek is, ideteszem a képet:
Nem tudom, olvaható-e a szöveg, én fölolvastam neki, meg megbeszéltük. Peti kukacát érti, de a lány fogalmat még nem nagyon, és én is azt mondtam neki, hogy a lányoknak nem kukacuk van, de nem kérdezett vissza szerencsére, és különösebben szerintem nem foglalkoztatja a dolog. Hogy mijük van a lányoknak, azt még nem mondtam, és nem is tudom, mit mondjak, mert én úgy nem szeretem a punci szót.
Meztelenül néha lát minket, de ez inkább csak olyan, hogy ha kijövök a fürdőből, nem öltözöm kapkodva bent, hogy meg ne lásson. Nem túl sokat lát ruha nélkül, de nem is különösebben takargatjuk magunkat. Mostanában nem is fürödtünk együtt, régebben előfordult velem is, és a papával is.
Állítólag én annak idején anyut mosakodni látván annyira megörültem, hogy "kiscica"
, hogy csak nehezen tudták elmagyarázni, hogy nem
Szénhidrátnapon se husi, se krumpli
És a fotók hol vannak? Ne csak mondd, látni szeretnénk őket
Rita! Gratula a mérleghez!
Kaja: én szoktam olyat, hogy virsliket hosszában félbevágva serpenyőben pici olajon megsütöm, és ráöntök olajon megfuttatott hagymából és ezen megpirított gombából készült cuccot. Aztán rá sajtot, és vagy csak hagyom ráolvadni, vagy ha van idő, megy a sütőbe, és megpirul. Ebbe tehetsz még tojást is, vagy bármi más finomságot. Érdekes, nálunk nagyon fogy a virsli, nem kell álcázni
Bébiszittyónk nincs, és ismeretlenre nem is nagyon bíznám Miksát. Nekünk nincs senki a közelben a családból, szóval mi ennek következtében szinte egyáltalán nem vagyunk kettesben. Pedig kellene, talán kevésbé lennének nekem is állat napjaim, meg az uram is lelazulhatna kicsit. Majd anyut megint megkérjük kicsit, hogy jöjjön el, vagy mi megyünk. De ha mi megyünk, akkor a tesóm és apám annyira érzéketlenek, hogy egész nap lefoglalják az én emberemet. Egy percünk nincs kettesben. Már nem is szeretek menni, mert a végére olyan feszült leszek, hogy ordítani tudnék. Mindig viszek szép ruhát, de sose jutunk el vacsizni. Mondjuk könnyű Katát táncba vinni, tudom én, de ha eccer horgászni hívják, amit imád, és tényleg nagyon fáradt. Úgyhogy (nem most, hanem kicsit jobb időben) hajnalban kimennek horgászni, aztán úgy kell őket hazaimádkozni ebédre, mert anyám persze süt-főz ezerrel, aztán ebéd után beborulnak egy alvásra, estefelé megébrednek, jön a vacsi, majd isznak egy-két sört, és mire lefektetem a gyereket és szabad lennék, elalszanak. Döbbenet. Most legutóbb azért voltunk bálban meg karaokebárban, de nem kettesben, hanem az én volt csapattársaimmal, mert esemény volt.
No, mára már sokadszorra kipanaszkodtam magam, megyek is összeszedni a játékokat. Tényleg, én meg ezt akartam kérdezni: Miksa elengedi a füle mellett, ha szeretném, hogy segítsen összepakolni a vackait. Erre egyedül a kádban hajlandó. Tök gáz, hogy én csúszok-mászok a kockáiért, miután lefektettük. Ha ébren van még, akkor nem érek a végére, mire újra kiborítja az elsőket...
szirom
Két napja csak néztem, hősiesen elleálltam, ma el akartam küldeni a férjemmel a munkahelyére, és ez lett a vége. Nem vagyok normális, a saját kedvemet rontom el, ahelyett, hogy az eddigi sikereimen felbuzdulva méginkább kitartanék. Mint ti. Én meg ilyen béna vagyok, jaj, jaj... 
