Köszi a sok együttérzést,már ez is több,mint a semmi
Irtam neki egy cetlit este, (aludni még jó sokáig nem tudtam ugyanis),hogy Jól elb@asztad a kisfiunk elsö Mikulását...Igy legalább leesett neki az én bajom is...
De reggel már meg volt a válasz, azt hittem ma lesz Mikulás.Na ja, még el is higgyem. De megbeszéltük,ma megünnepeljük, bár nekem nehéz lesz jó kedvre derülnöm.
Nem irtam, nem MO-on élek, itt külföldön csak ő van velem, se rokon, se olyan barát akihez csak úgy bármikor elugorhatnék. Ez az egyik gondom, a másik meg nem is tudom elhagyni a házat, mert óriási hó van mindenfelé meg hideg,nem kell egy megfázás se nekem, se a babának. Meg itt nem lehet csak kocsival közlekedni, ami most lett ugye (elmúlt egy hétben ennek ittam a levét), de még életemben nem vezettem egyedül, nem most fogok gyarkorolni ilyen életveszélyes utakon, együtt a babámmal. (az autót is azért vettük,mert a férjem kicsúszott a jégen a vadi új másikkal,ezért vett egy öregebbet, amit nem sajnál és hajt télen)
Serpenyönyél nem vicc, tényleg azt adta ide, tök véletlenül elkészült vele 2 hónap után, kapórajött a névnapom. Egyébként esztergályos a szakmája és nagyon jól megcsinálta,ezzel nincs gond, csak a körités nem tetszett.
Na, ennyit,most kicsit próbálom magam nyugtatni, mindjárt beszélek a szüleimmel, nem akarom nekik nagyon kitárni mi bajom van, olyan messzire vannak,úgysem tudnak nekem segiteni.
És persze ma reggelre lett egy órási karcolás a bébi arcán, szép lesz, ha lefényképezzük...Mindez nem történt volna, ha tegnap idöben Mikulásozunk.
Egyébként alapjában véve nem rossz-szándékból ilyen, csak valahogy mindig igy sülnek el a doglok köztünk. Szülinapomra kaptam én virágot, de most valahogy olyan feszült a munkahelyén a helyzet,meg ez a sok mászkálás a kocsival, nem volt többre ideje...Nekem meg pont ez a hanyagolás hiányzott a lelkiállapotomnak...
Sziasztok, nem panaszkodom többet, elvégre élvezzük az életet...
Barbi