Sziasztok!
Azon gondolkodtam el, hogy itt már többször elhangzott, hogy ha adva van egy X barátnő, és X -nek vannak egyéb barátnői is, akikkel esetleg éppen sokat, többet találkozik, több mindenről beszél, az fáj-e nekünk. Épp tegnap találkoztam Y barátnőmmel, akivel épp 15 éve ismerjük egymást. Ennek "megünneplésére" beültünk kettesben gyerekek és férjek nélkül dumálni egyet. (jó hosszan). Nos neki rengeteg barátnője, rokona (sógornők, férje unokahúgai, saját unokahúgok stb) van. Én már ott tartok, hogy nem tudom, ki kicsoda akiről beszél, sokat közülük egyszer se, vagy csak egyszer láttam (ha meg másodszor látom, akkor rém ciki, mert ő esetleg emlékszik rám, míg nekem fogalmam sincs, ő most tkp. kicsoda). Szóval ezekkel a lányokkal, egyikkel-másikkal többet találkozik, mint velem, naprakészebbek, mint én. És tkp. fogalmam sincs, hogyha sorrendet állítana fel a barátnői között, akkor hol lennék. Valahol bízom benne, hogy az elején, de lehet, hogy az eleje neki 15 egyformából áll! És ez engem nem zavar! Nem vagyok féltékeny, nem fáj, hogy velük találkozik, nem fáj, hogy többet tudnak a napjairól! És nem érzem úgy, hogy ettől a mi barátságunk kisebbedne! Úgy tudunk beszélgetni, mindennapokról, meg olyanokról, mint lánykorunkban, és olyan is van, ami ugyan nem mai hír, de mégis új 15 év után.
A másik fura nekem, hogy ki mit beszél meg a férjével, ill. mit nem. Ugyanis nekem nincs olyan, amit ne tudnék-akarnék megbeszélni a férjemmel. Épp tegnap valamire ez az Y barátnőm rámondta, hogy "ez titok" és még a férjemnek se mondjam el. Kapásból visszamondtam, hogy oké senkinek, de a férjemre nem vállalom. (ezzel együtt elmondta a dolgot, mert belátta, hogy ha ő is tudja, meg én is az már nem különbség). Szóval nincs olyan ami vele nem megosztható lenne! Legfeljebb olyan van, hogy neki unalmas lenne, ő is tud róla, de hosszasan inkább a lánynak ecsetelem.
Számomra az igazi kapcsolatok fenti kettőt is jelentik.
AMúgy érdekes, neten, meg e-mailekben is egész sokmindenről lehet dumálni, még nem tudom, hogy csak ezzel lehet-e igaz barátságot kialakítani ill. fenntartani (értsd rendszeres személyes kontaktusok nélkül), de számomra nem tűnik eleve kudarcraítéltnek a dolog.
Ancsa! Remélem mailem megtalált, egyébként ha köztéma, bármely rovaton vagyok.
Mindenkinek jó nyarat, ma még látlak benneteket, aztán négy hétig nem nagyon. Ne féljetek, nem szabadultatok meg tőlem, ha sokáig nem hallotok, csak nem leszek net közelben.
Sziasztok:
Ildi
Új privát üzeneted érkezett!
2000.07.31 07:53
Sziasztok!
HOgy telt a hétvége? Én halálra zabáltam magam. Olyan jókat főztem, hogy csak ettünk-ettünk....
Még most sem vagyok jól, annyit ettünk.
Tudtok tortát sütni? Szóval, csak afféle túrótortára gondolok, amit hűtőben kell szilárdítani. Na, még olyat is csináltam. Csirkepörköltet, zöldborsó főzeléket, húslevest stb. Hát, iszonyú jó volt mind.
És ti mit csináltatok?
Edit
HOgy telt a hétvége? Én halálra zabáltam magam. Olyan jókat főztem, hogy csak ettünk-ettünk....
Még most sem vagyok jól, annyit ettünk.
Tudtok tortát sütni? Szóval, csak afféle túrótortára gondolok, amit hűtőben kell szilárdítani. Na, még olyat is csináltam. Csirkepörköltet, zöldborsó főzeléket, húslevest stb. Hát, iszonyú jó volt mind.
És ti mit csináltatok?
Edit
2000.07.31 12:47
Szia Ancsa!
Láttam, hogy az abortus vitánál micsoda szócsata zajlik. Ott tényleg fel kell kötnie az embernek a gatyát. Lehet, hogy én is bele fogok szólni, de még egyelőre olvasom a hozzászólásokat.
Mi a véleményed a munkahelyi barátságokról? Tartósak? Én nekem negatív tapasztalataim vannak és mostanában van egy kolléganőm, aki jó barátnak bizonyul. Szerintem nehéz a munkahelyi barátkozás, mert akaratlanul is elszólhatja magát a másik fél és lebuktathat. Nem jó a nagy bratyizás egy munkahelyen.
Véleményed szerint?
Edit
Láttam, hogy az abortus vitánál micsoda szócsata zajlik. Ott tényleg fel kell kötnie az embernek a gatyát. Lehet, hogy én is bele fogok szólni, de még egyelőre olvasom a hozzászólásokat.
Mi a véleményed a munkahelyi barátságokról? Tartósak? Én nekem negatív tapasztalataim vannak és mostanában van egy kolléganőm, aki jó barátnak bizonyul. Szerintem nehéz a munkahelyi barátkozás, mert akaratlanul is elszólhatja magát a másik fél és lebuktathat. Nem jó a nagy bratyizás egy munkahelyen.
Véleményed szerint?
Edit
2000.07.31 13:40
Kedves Edit!
Nekem ez az első munkahelyem, tehát ebben a témában nem tudok nagy tapasztalatokról beszámolni, és így még határozott véleményem sincs. Abban viszont egyetértek, hogy munkahelyi barátkozásnál nem árt az óvatosság. Vannak emberek, akik az állásuk megtartása érdekében szívesen áskálódnak a másik ellen.
Nekem itt barátom még nincs (április óta). Nagyon jóban vagyok a közvetlen kollégámmal (akivel egy szobában ülünk), rengeteget beszélgetünk, akár barátság is lehet belőle, de nem "hajtok" erre.
A párom viszont nagyon jóban lett a munkahelyén egy párral, őket én is nagyon szeretem. Viszont az előző munkahelyén nem volt barátja. Senkiben sem mert megbízni, mert ott sokan voltak, akik mindenkinek pletykáltak, és hajlamosak voltak bemártani a másikat, csak hogy nekik jobb legyen. Ő meg egy jóindulatú kisnyuszi. (Versenyszféra. Szerintem ott gyakoribb az ilyen hideg légkör.)
Ancsa
Nekem ez az első munkahelyem, tehát ebben a témában nem tudok nagy tapasztalatokról beszámolni, és így még határozott véleményem sincs. Abban viszont egyetértek, hogy munkahelyi barátkozásnál nem árt az óvatosság. Vannak emberek, akik az állásuk megtartása érdekében szívesen áskálódnak a másik ellen.
Nekem itt barátom még nincs (április óta). Nagyon jóban vagyok a közvetlen kollégámmal (akivel egy szobában ülünk), rengeteget beszélgetünk, akár barátság is lehet belőle, de nem "hajtok" erre.
A párom viszont nagyon jóban lett a munkahelyén egy párral, őket én is nagyon szeretem. Viszont az előző munkahelyén nem volt barátja. Senkiben sem mert megbízni, mert ott sokan voltak, akik mindenkinek pletykáltak, és hajlamosak voltak bemártani a másikat, csak hogy nekik jobb legyen. Ő meg egy jóindulatú kisnyuszi. (Versenyszféra. Szerintem ott gyakoribb az ilyen hideg légkör.)
Ancsa
2000.07.31 13:58
Szia Ancsa!
Egyetértek veled, mert nem lehet valahogy senkiben sem megbízni a munkahelyen. Én szerintem sem szabad túlságosan bratyizni, mert bemárthatnak.
Az rossz pl. amikor egy barátnőm telefonon hív fel és úgy beszélgetünk. Valamelyik kollégám betéved a szobába és hallhat dolgokat. Ilyenkor nehéz álcázni a beszélgetést. Nálunk is olyan sokan dolgoznak, hogy nem lehet még telefonon sem beszélgetni a barátnőimmel, mert valaki biztosan hallja.
Nem mindenkit lehet megkérni arra, hogy legyen szíves és menjen ki a szobából arra az időre, míg magánbeszélgetést folytatnék. Mert végül is ez egy munkahely és nem illik magánbeszélgetéseket folytatni, mert első a munka.
Gondoltam a faxolásra is, de még azt is meglátta valaki.
Igazán titokzatosnak kellene lenni, de hova vonuljon el az ember a barátaival beszélgetni?
A munkahelyen még van egy olyan tapasztalatom, hogy ha nem barátkozom és nem bízom meg senkiben (látszatra), akkor is pletykák terjednek el, hogy milyen magamnak való és fúria vagyok.
Ez a munkahelyem még a legjobb az eddigiek között, mert itt vannak velem egykorúak is és azokkal mind jóban vagyunk (azonban teljesen nem merek megbízni senkiben, mert tudod...).
Edit
Egyetértek veled, mert nem lehet valahogy senkiben sem megbízni a munkahelyen. Én szerintem sem szabad túlságosan bratyizni, mert bemárthatnak.
Az rossz pl. amikor egy barátnőm telefonon hív fel és úgy beszélgetünk. Valamelyik kollégám betéved a szobába és hallhat dolgokat. Ilyenkor nehéz álcázni a beszélgetést. Nálunk is olyan sokan dolgoznak, hogy nem lehet még telefonon sem beszélgetni a barátnőimmel, mert valaki biztosan hallja.
Nem mindenkit lehet megkérni arra, hogy legyen szíves és menjen ki a szobából arra az időre, míg magánbeszélgetést folytatnék. Mert végül is ez egy munkahely és nem illik magánbeszélgetéseket folytatni, mert első a munka.
Gondoltam a faxolásra is, de még azt is meglátta valaki.
Igazán titokzatosnak kellene lenni, de hova vonuljon el az ember a barátaival beszélgetni?
A munkahelyen még van egy olyan tapasztalatom, hogy ha nem barátkozom és nem bízom meg senkiben (látszatra), akkor is pletykák terjednek el, hogy milyen magamnak való és fúria vagyok.
Ez a munkahelyem még a legjobb az eddigiek között, mert itt vannak velem egykorúak is és azokkal mind jóban vagyunk (azonban teljesen nem merek megbízni senkiben, mert tudod...).
Edit
2000.08.02 10:45
Szia Ancsa!
Írtad, hogy a Budai Skálánál laktok. Akiről régebben írtam, az elvesztett barátnőm szintén ott lakik (lakott). Tegnap is eszembe jutott, hogy mi lehet vele.
Munkahelyi barátság témában sajnos jelenleg semmi pozitívról nem tudok beszámolni. Még GYES előtt szerencsém volt olyanokkal dolgozni, akikkel azóta is tartom a kapcsolatot, bár már nem dolgoznak itt. Most néha úgy érzem, mintha egy kis szigeten ülnék a gépemmel, és csak egy keskeny hídon tudom megközelíteni a többieket vagy ők engem. A legtöbb kollégám férfi, és ezt szerencsének tartom, sajnos (vagy nem) nem vagyok az a pletyizős nőtípus.
A nőkollégák pedig úgy érzem kicsit kirekesztenek a kialakult csoportokból. Ez néha bánt, néha pedig kifejezetten előnyös (nem kell részt vennem a kis harcokban). De hát végül is dolgozni járok ide. De ha itt valami gondom van, akkor is a régi barátnőimet hívom fel, hogy panaszkodjak.
Mindezek ellenére úgy érzem, hogy jó a munkahelyi barátság, és akkor igazi, ha épületen kívül is megmarad!
Judó
Ui:Ancsa! Anyukádnak jobbulást kívánok!
Írtad, hogy a Budai Skálánál laktok. Akiről régebben írtam, az elvesztett barátnőm szintén ott lakik (lakott). Tegnap is eszembe jutott, hogy mi lehet vele.
Munkahelyi barátság témában sajnos jelenleg semmi pozitívról nem tudok beszámolni. Még GYES előtt szerencsém volt olyanokkal dolgozni, akikkel azóta is tartom a kapcsolatot, bár már nem dolgoznak itt. Most néha úgy érzem, mintha egy kis szigeten ülnék a gépemmel, és csak egy keskeny hídon tudom megközelíteni a többieket vagy ők engem. A legtöbb kollégám férfi, és ezt szerencsének tartom, sajnos (vagy nem) nem vagyok az a pletyizős nőtípus.
A nőkollégák pedig úgy érzem kicsit kirekesztenek a kialakult csoportokból. Ez néha bánt, néha pedig kifejezetten előnyös (nem kell részt vennem a kis harcokban). De hát végül is dolgozni járok ide. De ha itt valami gondom van, akkor is a régi barátnőimet hívom fel, hogy panaszkodjak.
Mindezek ellenére úgy érzem, hogy jó a munkahelyi barátság, és akkor igazi, ha épületen kívül is megmarad!
Judó
Ui:Ancsa! Anyukádnak jobbulást kívánok!
2000.08.04 10:01
Sziasztok!
Senki sem ír ide? (A kérdés költői.)
Nekem lenne egy kérdésem.
Mit csinál az ember, ha a barátnője folyton irigykedik rá (holott semmi oka) és még csak észre sem veszi magát hogy mennyire bántó?
A helyzet (ami a kérdét szülte): az egyetemi barátnőmmel másodéves korunk óta együtt tanulunk, együtt dolgozunk. Most mindketten jelentkeztünk PhD-re és mindkettőnket fel is vettek. Engem első, őt második helyen. Azóta többször is meghallgathattam, hogy én csak azért kaptam több pontot, mint ő, mert az én témámhoz a bizottság egyik (fontos) tagja hozzá sem tudott szagolni. A másik probléma az ösztöndíj: ha az egyetem csak egy ösztöndíjas helyet kap, akkor azt automatikusan az első helyre rangsoroltnak ajánlják fel. Ez én vagyok. De főállás mellett nem kaphat ösztöndíjat az ember. Viszont ha a főállásomat egyéni vállalkozóként űzném, akkor semmi akadálya. Ha nem fogadom/fogadhatom el az ösztöndíjat, akkor automatikusan a második kapja meg (ez ő). Egyelőre nem derült ki, hány ösztöndíjas helyet kapott az intézet, de én hetek óta csendes lelki terrorban élek, ugyanis szinte minden nap felhív, hogy megkérdezze, hogyan döntöttem az ösztöndíjról, és hogy ecsetelje, hogy ők szinte éhen fognak halni, ha ezt az ösztöndíjat nem kaphatja meg. Holott alkalmi munkákból az elmúlt két hónapban annyit keresett - ha nem többet -, mint én és a párom együtt. Ráadásul saját lakásban lakik, tehát albérletet sem kell fizetnie, és eddig a szülei még a rezsijét is kifizették. Kezd kissé elegem lenni az egészből.
Mit tehet az ember, ha nem akarja, hogy egy ilyen helyzetre rámenjen a barátsága?
Írjatok!
Ancsa
Senki sem ír ide? (A kérdés költői.)
Nekem lenne egy kérdésem.
Mit csinál az ember, ha a barátnője folyton irigykedik rá (holott semmi oka) és még csak észre sem veszi magát hogy mennyire bántó?
A helyzet (ami a kérdét szülte): az egyetemi barátnőmmel másodéves korunk óta együtt tanulunk, együtt dolgozunk. Most mindketten jelentkeztünk PhD-re és mindkettőnket fel is vettek. Engem első, őt második helyen. Azóta többször is meghallgathattam, hogy én csak azért kaptam több pontot, mint ő, mert az én témámhoz a bizottság egyik (fontos) tagja hozzá sem tudott szagolni. A másik probléma az ösztöndíj: ha az egyetem csak egy ösztöndíjas helyet kap, akkor azt automatikusan az első helyre rangsoroltnak ajánlják fel. Ez én vagyok. De főállás mellett nem kaphat ösztöndíjat az ember. Viszont ha a főállásomat egyéni vállalkozóként űzném, akkor semmi akadálya. Ha nem fogadom/fogadhatom el az ösztöndíjat, akkor automatikusan a második kapja meg (ez ő). Egyelőre nem derült ki, hány ösztöndíjas helyet kapott az intézet, de én hetek óta csendes lelki terrorban élek, ugyanis szinte minden nap felhív, hogy megkérdezze, hogyan döntöttem az ösztöndíjról, és hogy ecsetelje, hogy ők szinte éhen fognak halni, ha ezt az ösztöndíjat nem kaphatja meg. Holott alkalmi munkákból az elmúlt két hónapban annyit keresett - ha nem többet -, mint én és a párom együtt. Ráadásul saját lakásban lakik, tehát albérletet sem kell fizetnie, és eddig a szülei még a rezsijét is kifizették. Kezd kissé elegem lenni az egészből.
Mit tehet az ember, ha nem akarja, hogy egy ilyen helyzetre rámenjen a barátsága?
Írjatok!
Ancsa
2000.08.04 10:49
Szia Ancsa! A helyzeted nehéz. Véleményem szerint az ösztöndíjat fogadd el, s a barátnődnek ezt meg kell értenie. Magyarázd meg neki esetleg, hogy a családod miatt nagyon fontos neked a pénz, mert nektek sincs elég pénzetek és a férjedet nagyon szereted és szeretnéd, ha lenne egy kicsivel több pénzetek. Talán ezt megérti. Közben pedig ugyanúgy viselkedj vele, mint eddig, hogy érezze, hogy továbbra is szereted őt. Hívd meg egy kávéra, beszélgess sokat vele, nevessetek sokat. Érezze, hogy még szereted, csak hát a karrier más téma, mint a barátság.
Én erre a megoldásra gondolok. Szerintetek?
Edit
Én erre a megoldásra gondolok. Szerintetek?
Edit
2000.08.04 12:06
kedves Ancsa, az a helyezet, hogy veszettul ismeros a dolog, az ismeretsegi koromben esett meg ugyanez: ketten(ket fiu, a legjobb baratok voltak) jelentkeztek ugyanarra a PhD osztondijra. az egyik srac egy jokepu nagyvagany, minden nok alma, de emellet nagyon jofej, a masik tipikus nyeke-nyoka, meg az indexet is a haverok inteztek az egyetemen, mindenert panaszkodott, hogy vele milyen mostohan bant az elet, neki semmi sem sikerul, nincs penze, mekkora szuksege lenne az osztondijra, stb. Mindenki sajnalta, hogy szegenyke, milyen rossz sorsa van. Majd ezt siramot elmondta a tanszekvezetonek is, aki megsajnalta es ot vette fel az osztondijra, amasik srac munkanelkuli lett. De mutatja a ket ember kozotti kulonbseget, hogy a vaganyabbik gyerek azota kinn dolgozik Finnorszagban, jol el, van egy gyonyoru felesege, a masik nem tudta befejezni a PhD-t, nem is tudjuk, mi van vele. Rament a baratsaguk...
Szerintem fogadd el az osztondijat, ha nem erti meg, akkor nem erdemli meg a baratsagodat!
Udv
Eva
Szerintem fogadd el az osztondijat, ha nem erti meg, akkor nem erdemli meg a baratsagodat!
Udv
Eva
2000.08.04 12:33
Szia Ancsa!
Hát igen, a pénz általában ártani szokott a barátságnak. Én is azon a véleményen vagyok, hogy téged illet az ösztöndíj, és ezért nem lenne szabad megsértődnie a barátnődnek. Ez nem olyan dolog, amiről önként és dalolva lemond az ember. Eszembe jutott, hogy annak idején nálunk az egyetemen is örökös harc volt az ösztöndíj téma. Szerintem a nevéből adódóan azt illeti, akit ösztönöz, vagyis aki jól tanul. Nálunk volt azonban néhány nagyobb hangú lány (szerényebb átlaggal), akik szerint nem volt érdemes differenciálni, mindenki kapta az azonos összeget. Nekem sokat jelentett volna a magasabb összeg, mert albérletes voltam (egykeként nem vettek fel koliba). De meghúztam magam, nyuszi vagyok vagy inkább békekereső.
Azért valahogyan mégiscsak meg kellene őrizni a barátságotokat, a kommunikáció mindig sokat segít.Próbáld megbeszélni vele!
Ciao: Judó
Hát igen, a pénz általában ártani szokott a barátságnak. Én is azon a véleményen vagyok, hogy téged illet az ösztöndíj, és ezért nem lenne szabad megsértődnie a barátnődnek. Ez nem olyan dolog, amiről önként és dalolva lemond az ember. Eszembe jutott, hogy annak idején nálunk az egyetemen is örökös harc volt az ösztöndíj téma. Szerintem a nevéből adódóan azt illeti, akit ösztönöz, vagyis aki jól tanul. Nálunk volt azonban néhány nagyobb hangú lány (szerényebb átlaggal), akik szerint nem volt érdemes differenciálni, mindenki kapta az azonos összeget. Nekem sokat jelentett volna a magasabb összeg, mert albérletes voltam (egykeként nem vettek fel koliba). De meghúztam magam, nyuszi vagyok vagy inkább békekereső.
Azért valahogyan mégiscsak meg kellene őrizni a barátságotokat, a kommunikáció mindig sokat segít.Próbáld megbeszélni vele!
Ciao: Judó
2000.08.04 13:01
Sziasztok!
Köszönöm a válaszokat.
Kedves Edit!
Férjem és családom még nincsen (csak vőlegényem) így ezzel nem tudok a lelkivilágára hatni. A kávézós ötleted szimpatikus, csak a probléma ott van, hogy a kialakult helyzetben nem tudunk szabadon beszélgetni és együtt nevetgélni, mert ő neheztel rám és valahogy mindig szóba hozza ezt, és akkor nem tudok mit kezdeni azzal a szemrehányó stílussal, vagyis ugrott a felszabadult hangulat.
Kedves Éva!
A párom ugyanezt tanácsolta :-))) De ettől én egy kicsit megijedtem... Viszont érzem, hogy valahol igaza van (neki és neked is).
Kedves Judó!
Ez a differenciálatlan ösztöndíj nagyon ismerős, ugyanez volt nálunk is. Az indoklás (a szociológusok között) mindig az volt, hogy lehetne egy kis szociális érzékenységük azoknak, akik differenciálni akarnak, holott szerintem az ösztöndíj nem szociális téma.
A legviccesebb a dologban az, hogy ezt én egyszer már próbáltam megbeszélni vele ("a kommunikáció mindig sokat segít", hogy milyen érzéseim vannak a viselkedésével kapcsolatban. Akkor óriási sértődés lett belőle, valami olyasmit vágott a fejemhez, hogy igazságtalan vagyok.
Szerintem a legjobb (és számomra a legegyszerűbb) megoldás az lenne, ha több ösztöndíjas helyet kapna az egyetem. Szóval bízzunk Állam Bácsiban [size=-2]HAHAHA[/size]
Bár nem tudom, hogy ezek után a barátságunk hogy áll majd vissza az eredeti állapotába (majd vizsgaidőszakban...).
Mindenkinek köszönöm, hogy próbál tanácsokat adni:
Ancsa
Köszönöm a válaszokat.
Kedves Edit!
Férjem és családom még nincsen (csak vőlegényem) így ezzel nem tudok a lelkivilágára hatni. A kávézós ötleted szimpatikus, csak a probléma ott van, hogy a kialakult helyzetben nem tudunk szabadon beszélgetni és együtt nevetgélni, mert ő neheztel rám és valahogy mindig szóba hozza ezt, és akkor nem tudok mit kezdeni azzal a szemrehányó stílussal, vagyis ugrott a felszabadult hangulat.
Kedves Éva!
A párom ugyanezt tanácsolta :-))) De ettől én egy kicsit megijedtem... Viszont érzem, hogy valahol igaza van (neki és neked is).
Kedves Judó!
Ez a differenciálatlan ösztöndíj nagyon ismerős, ugyanez volt nálunk is. Az indoklás (a szociológusok között) mindig az volt, hogy lehetne egy kis szociális érzékenységük azoknak, akik differenciálni akarnak, holott szerintem az ösztöndíj nem szociális téma.
A legviccesebb a dologban az, hogy ezt én egyszer már próbáltam megbeszélni vele ("a kommunikáció mindig sokat segít", hogy milyen érzéseim vannak a viselkedésével kapcsolatban. Akkor óriási sértődés lett belőle, valami olyasmit vágott a fejemhez, hogy igazságtalan vagyok.
Szerintem a legjobb (és számomra a legegyszerűbb) megoldás az lenne, ha több ösztöndíjas helyet kapna az egyetem. Szóval bízzunk Állam Bácsiban [size=-2]HAHAHA[/size]
Bár nem tudom, hogy ezek után a barátságunk hogy áll majd vissza az eredeti állapotába (majd vizsgaidőszakban...).
Mindenkinek köszönöm, hogy próbál tanácsokat adni:
Ancsa
2000.08.21 21:31
Sziasztok! Bevallom őszintén nekem gondot okoz barátságokat létesíteni! Ugyanis a szüleim rossz példája lebeg a szemem előtt! Ők ha valakivel szorosabb viszonyba kerültek, egy idő után kezdett belőle elegük lenni! Így a barátaik szépen el is maradoztak! Nagyon félek, hogy ez a nagycsaládos lét következménye, hogy elég embert kell elviselni családon belül és ez egyfajta ember undort váltott ki belőlük! Ezért aztán nehezen és nagy félelemmel kezdek neki egy-egy kapcsolat kialakításának! Üdv: Timi
2000.08.24 12:20
Szia, Timi!
Ha ilyet hallok, mindig egy Petőfi idézet jut az eszembe, ami valahogy így szól: "Vagy azért nem építesz-e házat, mert majdan egyszer azt tűz emészti el?"
Barátkozz bátran, a barátság rengeteg pluszt nyújthat, nem érdemes elmulasztani, elszalasztani. Különben se biztos, hogy veled is úgy lesz, mint a szüleiddel, hisz nem vagyunk egyformák. A nagy család nem determinál "magunknak valóságra". (bocs, kicsit nyakatekerten fogalmaztam)
Nagyon sok sikert és örömet kívánok neked hozzá!
Üdv: Krisztina
Ha ilyet hallok, mindig egy Petőfi idézet jut az eszembe, ami valahogy így szól: "Vagy azért nem építesz-e házat, mert majdan egyszer azt tűz emészti el?"
Barátkozz bátran, a barátság rengeteg pluszt nyújthat, nem érdemes elmulasztani, elszalasztani. Különben se biztos, hogy veled is úgy lesz, mint a szüleiddel, hisz nem vagyunk egyformák. A nagy család nem determinál "magunknak valóságra". (bocs, kicsit nyakatekerten fogalmaztam)
Nagyon sok sikert és örömet kívánok neked hozzá!
Üdv: Krisztina
2000.08.24 20:03
Kedves Krisztina! Nagyon szép az idézet, de azért nem ugyanaz a kettő!
Bennem a félsz inkább attól van, hogy azt, aki arra érdemesít, hogy barátkozzon velem, nem szeretném kellemetlen élményeknek kitenni!
Sajnálatos módon, a névtelenek megnyilatkozása (gondolok itt a tökéletes Timi újra támad, stílusú megnyilvánulásra), igazságmagvakat tartalmaz, hogy nem engedek igazán közel a családtagjaimon kívül senkit sem, és ha valaki ezt a szférát közelíti, félek tőle, akkor én nekem is egyszerűen elegem lesz az egészből! Soha nem volt igazán jó barátom, vagy barátnőm még kamaszon sem, és ami talán a legszörnyűbb, hogy nem is éreztem hiányát! üdv: Timi
Bennem a félsz inkább attól van, hogy azt, aki arra érdemesít, hogy barátkozzon velem, nem szeretném kellemetlen élményeknek kitenni!
Sajnálatos módon, a névtelenek megnyilatkozása (gondolok itt a tökéletes Timi újra támad, stílusú megnyilvánulásra), igazságmagvakat tartalmaz, hogy nem engedek igazán közel a családtagjaimon kívül senkit sem, és ha valaki ezt a szférát közelíti, félek tőle, akkor én nekem is egyszerűen elegem lesz az egészből! Soha nem volt igazán jó barátom, vagy barátnőm még kamaszon sem, és ami talán a legszörnyűbb, hogy nem is éreztem hiányát! üdv: Timi
2000.08.30 15:11
Kedves Timi!
Gondolj arra, hogy ha valaki barátkozik veled, az önszántából teszi, és mint ilyen, vállalja, és elfogadja az esetleges rossz tulajdonságaidat is, mint ahogy te is toleráns és elfogadó vagy vele szemben. Ez szerintem minden szereteten alapuló emberi kapcsolat alapvető eleme. Ha pedig tartasz tőle, hogy kellemetlen élményeknek teszed ki, akkor legalább tudatában vagy annak, hogy mire kell odafigyelned! Különben én vallom, hogy a barátság sem csak örök kedveskedés egymásnak, a barátok is terelgethetik, csiszolgathatják egymást , a lényeg, hogy mindezek alapja a szeretet legyen. Egy igazi barát pedig meg fogja mondani neked, ha kellemetlen helyzetbe hoztad, meg lehet vele beszélni, hisz önmagadért szeret.
Lehet, hogy kicsit idealista a megközelítésem, de én ebben hiszek. Nekem mindig volt 1-2 nagyon közeli barátnőm, meg aztán jókora "holdudvar", akik inkább csak "haverok" voltak. Nem lehet, hogy az áll a félelmeid mögött, hogy félsz, nem fog teljes mértékben elfogadni a másik?
Üdv: Krisztina
Gondolj arra, hogy ha valaki barátkozik veled, az önszántából teszi, és mint ilyen, vállalja, és elfogadja az esetleges rossz tulajdonságaidat is, mint ahogy te is toleráns és elfogadó vagy vele szemben. Ez szerintem minden szereteten alapuló emberi kapcsolat alapvető eleme. Ha pedig tartasz tőle, hogy kellemetlen élményeknek teszed ki, akkor legalább tudatában vagy annak, hogy mire kell odafigyelned! Különben én vallom, hogy a barátság sem csak örök kedveskedés egymásnak, a barátok is terelgethetik, csiszolgathatják egymást , a lényeg, hogy mindezek alapja a szeretet legyen. Egy igazi barát pedig meg fogja mondani neked, ha kellemetlen helyzetbe hoztad, meg lehet vele beszélni, hisz önmagadért szeret.
Lehet, hogy kicsit idealista a megközelítésem, de én ebben hiszek. Nekem mindig volt 1-2 nagyon közeli barátnőm, meg aztán jókora "holdudvar", akik inkább csak "haverok" voltak. Nem lehet, hogy az áll a félelmeid mögött, hogy félsz, nem fog teljes mértékben elfogadni a másik?
Üdv: Krisztina
2000.08.30 22:01
Kedves Krisztina! Ezt nem tudom! Én mindíg úgy álltam a világgal, mint a kedvenc viccemben: Én megyek szemben a tömeggel az autópályán és valahogy ezt fogadtam el természetesnek, hogy senki nem áll mellettem! Ma már hála az internetnek, tudom, hogy nem vagyok egyedül. Lehet, hogy sikerül majd megnyílnom is??? Nem tudom! Majd látunk:)))) Üdv: Timi
2000.08.31 10:26
Kedves Timi!
Kívánom, hogy így legyen! Mindenesetre én, aki sokáig voltam konformista (lásd: "Megbecsülés?" topic), nagyon értékesnek tartom, hogy ennyire vállalod önmagad, és az eltérő véleményed, és bízol önmagadban. Mellesleg aki önmagát elfogadja és szereti, az mást is képes szeretni és elfogadni, és az ilyen embert mások is szívesebben fogadják el, mert bízhatnak benned, sokkal inkább, mintha "nád lennél, ami arra hajlik, amerre éppen a szél fúj". Szerintem te nagyon jó barátnő tudnál lenni! :-)
Üdv: Krisztina
Kívánom, hogy így legyen! Mindenesetre én, aki sokáig voltam konformista (lásd: "Megbecsülés?" topic), nagyon értékesnek tartom, hogy ennyire vállalod önmagad, és az eltérő véleményed, és bízol önmagadban. Mellesleg aki önmagát elfogadja és szereti, az mást is képes szeretni és elfogadni, és az ilyen embert mások is szívesebben fogadják el, mert bízhatnak benned, sokkal inkább, mintha "nád lennél, ami arra hajlik, amerre éppen a szél fúj". Szerintem te nagyon jó barátnő tudnál lenni! :-)
Üdv: Krisztina
2000.09.05 11:47
Kedves Mindenki!
Nagyon örülök, hogy megtaláltam ezeket az oldalakat, jó Titeket olvasni, jó tudni, hogy mások is hasonlóan gondolkodnak, jó hogy teljesen másképp és lehet kicsit rágódni az ellenérveken, jó hogy ilyen sokszínűek a vélemények és hogy ilyen nyíltan, közvetlenül lehet kommunikálni.
És a véleményektől, személyiségektől és életkörülményektől függetlenül van Bennetek és bennem is valami közös: imádjuk a gyerekeket. A sajátjainkat és a másokét is.
Érdekel a mások élete, jó, hogy van aki meghallgat.
Timi!
Ne hagyd, hogy névtelen senkik elvegyék a kedved. Igenis le a kalappal előtted, hogy ennyi gyerek mellett van időd, kedved, optimizmusod még másoknak is adni.
Krisztina!
Nagyon tetszik a dinamizmusod, az enrgiád. Egy kicsit - bevallom - lopni szoktam belőle: elolvasom az írásaidat és feltöltődöm egy kis keménységgel, erővel, hogy vállaljam magam és ne simuljak kötelezően a hétköznapokba, pusztán a "jobb a békesség" miatt.
És Mindenkinek
köszönettel tartozom, a kellemes percekért és hasznos tanácsokért amiket itt kaptam.
Sziasztok
Anta
Nagyon örülök, hogy megtaláltam ezeket az oldalakat, jó Titeket olvasni, jó tudni, hogy mások is hasonlóan gondolkodnak, jó hogy teljesen másképp és lehet kicsit rágódni az ellenérveken, jó hogy ilyen sokszínűek a vélemények és hogy ilyen nyíltan, közvetlenül lehet kommunikálni.
És a véleményektől, személyiségektől és életkörülményektől függetlenül van Bennetek és bennem is valami közös: imádjuk a gyerekeket. A sajátjainkat és a másokét is.
Érdekel a mások élete, jó, hogy van aki meghallgat.
Timi!
Ne hagyd, hogy névtelen senkik elvegyék a kedved. Igenis le a kalappal előtted, hogy ennyi gyerek mellett van időd, kedved, optimizmusod még másoknak is adni.
Krisztina!
Nagyon tetszik a dinamizmusod, az enrgiád. Egy kicsit - bevallom - lopni szoktam belőle: elolvasom az írásaidat és feltöltődöm egy kis keménységgel, erővel, hogy vállaljam magam és ne simuljak kötelezően a hétköznapokba, pusztán a "jobb a békesség" miatt.
És Mindenkinek
köszönettel tartozom, a kellemes percekért és hasznos tanácsokért amiket itt kaptam.
Sziasztok
Anta
2000.09.05 13:14
Kedves Anta!
Jól estek a kedves szavaid! Ilyenkor úgy érzem, tényleg sikerült adnom valamit, segítenem, és ez az, ami igazán kiteljesíti az embert!
Rájöttem én is valamire az utóbbi hónapok során: az igazi értéket és boldogságot az életünkben nem az adja, ha verejtékes munkával fergeteges karriert építünk, ha a hétköznapok taposómalmában szorgalmasan és gondolkodás nélkül daráljuk a feladatainkat, ha másokat kritizálva érezhetjük saját fontosságunkat, vagy ha hadakozunk a világgal - ennél sokkal fontosabb elgondolkodni az élet valóban fontos dolgain, törődni a családdal, az emberekkel magunk körül, és segíteni másoknak igazi szeretettel.
(Bocs, ha egy kicsit patetikus voltam!)
Üdv: Krisztina
Jól estek a kedves szavaid! Ilyenkor úgy érzem, tényleg sikerült adnom valamit, segítenem, és ez az, ami igazán kiteljesíti az embert!
Rájöttem én is valamire az utóbbi hónapok során: az igazi értéket és boldogságot az életünkben nem az adja, ha verejtékes munkával fergeteges karriert építünk, ha a hétköznapok taposómalmában szorgalmasan és gondolkodás nélkül daráljuk a feladatainkat, ha másokat kritizálva érezhetjük saját fontosságunkat, vagy ha hadakozunk a világgal - ennél sokkal fontosabb elgondolkodni az élet valóban fontos dolgain, törődni a családdal, az emberekkel magunk körül, és segíteni másoknak igazi szeretettel.
(Bocs, ha egy kicsit patetikus voltam!)
Üdv: Krisztina
2000.10.05 08:11
Szia Lianne!
Csutak Anita vagyok, 25 éves, jelenleg Jászberény mellett lakunk (lásd a Segítség, lakótelepem lakom-topicot) - egyelőre - hármasban Mátéval (99.05.17) és Apájával. A pasik otthon vannak GYES-en, én meg dolgozom egy nagyobbacska Kft-nél. Hát ez nem mindig könnyű, mint például most, amikor a gyerkőc beteg és nem lehetek vele otthon.
Azt a rengeteg szabadidőt, ami a család, a barátaim és a munkahelyem mellett megmarad igyekszem hasznosan eltölteni: óvóképzős főiskolát kezdtem az idén. Az igazság az, hogy szeretem, ha pörögnek az események körülöttem...
Kedves Lianne, hát Te ki vagy?
Csutak Anita vagyok, 25 éves, jelenleg Jászberény mellett lakunk (lásd a Segítség, lakótelepem lakom-topicot) - egyelőre - hármasban Mátéval (99.05.17) és Apájával. A pasik otthon vannak GYES-en, én meg dolgozom egy nagyobbacska Kft-nél. Hát ez nem mindig könnyű, mint például most, amikor a gyerkőc beteg és nem lehetek vele otthon.
Azt a rengeteg szabadidőt, ami a család, a barátaim és a munkahelyem mellett megmarad igyekszem hasznosan eltölteni: óvóképzős főiskolát kezdtem az idén. Az igazság az, hogy szeretem, ha pörögnek az események körülöttem...
Kedves Lianne, hát Te ki vagy?
2000.10.10 07:58
Szia Andi!
Örülök, hogy közbeszólsz, ez a csatorna pont ettől olyan jó!
Hát igen. Az apukának mindenhez értenie kell. Amikor (hat éve) összeköltöztünk, a férjem ha nem voltam otthon inkább nem evett, mert nem tudta, hogy a hűtőszekrény ajtaja kifelé nyílik, és a konyhában nem a fűtés miatt van a gáztűzhely...
Manapság mos, vasal (erre teljesen magától rákapott és imádja) takarít, mosogat, stb. Csak főzni nem mer, azt képzeli, hogy az valami marha bonyolult dolog. Néha azért egy-egy szalonnás rántotta, lecsó, zacskós leves már kikerül a keze alól. Tegnap is kemény tojást főzött...
Szóval lehet rá számítani mindenben, máskép nem is bírnánk.
De a lényeg az, hogy a gyerkőccel nagyon jól elvannak az első pillanattól kezdve (papás szülés volt). Én úgy látom, hogy nagyon büszke arra ahogy él, büszke arra, hogy "egyedül" gondját viselheti a gyereknek, hogy rá lehet bízni. És én is büszke vagyok rá: tudom, hogy jól választottam.
A klasszikus szerepek nem cserélődtek fel: az apa kicsit szigorúbb, neki szót kell fogadni, anya meg úgysem haragszik, akármit lehet csinálni, és lehet elbújni mögötte, ha apa csúnyán néz...
Nálatok mi a helyzet?
Van segítséged a házimunkában?
Anta
Örülök, hogy közbeszólsz, ez a csatorna pont ettől olyan jó!
Hát igen. Az apukának mindenhez értenie kell. Amikor (hat éve) összeköltöztünk, a férjem ha nem voltam otthon inkább nem evett, mert nem tudta, hogy a hűtőszekrény ajtaja kifelé nyílik, és a konyhában nem a fűtés miatt van a gáztűzhely...
Manapság mos, vasal (erre teljesen magától rákapott és imádja) takarít, mosogat, stb. Csak főzni nem mer, azt képzeli, hogy az valami marha bonyolult dolog. Néha azért egy-egy szalonnás rántotta, lecsó, zacskós leves már kikerül a keze alól. Tegnap is kemény tojást főzött...
Szóval lehet rá számítani mindenben, máskép nem is bírnánk.
De a lényeg az, hogy a gyerkőccel nagyon jól elvannak az első pillanattól kezdve (papás szülés volt). Én úgy látom, hogy nagyon büszke arra ahogy él, büszke arra, hogy "egyedül" gondját viselheti a gyereknek, hogy rá lehet bízni. És én is büszke vagyok rá: tudom, hogy jól választottam.
A klasszikus szerepek nem cserélődtek fel: az apa kicsit szigorúbb, neki szót kell fogadni, anya meg úgysem haragszik, akármit lehet csinálni, és lehet elbújni mögötte, ha apa csúnyán néz...
Nálatok mi a helyzet?
Van segítséged a házimunkában?
Anta
2000.10.10 14:06
Kedves Anta!
Nagyon jó volt olvasni a soraidat. Áruld el, mennyi idő alatt sikerült a párodnak a fenti "rekordot" elérni? Az én párom képes 3 napig élelem nélkül lenni (egyszerűen elfelejt enni és ez nem vicc), ha valamiért nem vagyok otthon hozamosabb ideig. Igy nálunk marad a telefon: Ettél már? Szerintem belőlünk élnek a mobil szolgáltatók:) Üdv, Bea
Nagyon jó volt olvasni a soraidat. Áruld el, mennyi idő alatt sikerült a párodnak a fenti "rekordot" elérni? Az én párom képes 3 napig élelem nélkül lenni (egyszerűen elfelejt enni és ez nem vicc), ha valamiért nem vagyok otthon hozamosabb ideig. Igy nálunk marad a telefon: Ettél már? Szerintem belőlünk élnek a mobil szolgáltatók:) Üdv, Bea
2000.10.11 08:06
Sziasztok Lányok!
Hát ő is úgy kezdte, hogy három napig nem evett, azt hiszem a mikrosütő nagyon sokat segített az önállóságában: a kaját kiadagolva, felcímkézve, abszolút melegíthető állapotban tároltam. Sőt: eleinte különböző helyekre kilistáztam az otthon található ételféleségek listáját: konyhaasztal, előszobatükör, hűtőszekrény ajtaja, stb. (Ha akkoriban távirányítós Tv-nk lett volna, nyilván azt is felcímkézem) Vagy apró trükkök: kiírtam, hogy "sör a hűtőben" és mellette ott volt (előre megfontolt szándékkal folpack-borítással, hogy jól látható legyen) a vacsora.
Továbbá a reklámpszichológiát alkalmazva (többször, spontán, de kitartóan elhelyezett információk) a háztartási eszközökről. Pl.: -Szeretem ezt az üvegtálat, mert lehet használni a mikróban és könnyű elmosogatni....
-Mindig ezzel a fakanállal keverem a pörköltet, látod, a grízeshez képest mennyire sötét?
-Nézd meg, milyen magasra fel lehet tornyozni a szárítóban az edényeket, fogadjunk, hogy nem tudod utánam csinálni!
- Tök jó, hogy tegnap beáztattam a kuktát, most sokkal könnyebb elmosogatni, mert nem száradt bele a kaja...
Szóval ilyenek.
Jó tanács:
- nem átlátszó edényben tárolt ennivalót nem találnak meg a hűtőben!
- Abszolút kezdőknek meg kell nevezni a mikrón a fokozatot és percet!
-Az evőeszközt, tányért, papírszalvétát tanácsos az asztalra készíteni, a kenyeret szeletelve tárolni, vagy azt is a tányér mellé készíteni.
-Kis meglepi az asztalon: levélke, sprotújság, stb.
Csak kitartóan! És eszetekbe ne jusson morogni, ha látjátok, hogy a háromnapi mosatlan ott szárad a konyhában!
Majd csak akkor, ha profi szinten táplálkozik egyedül is...
Hát sok sikert és dobjátok be magatokat! Ja és ha legyőzi az akadályokat, keressetek alkalmat, hogy a füle hallatára dicsekedjetek új képességeiről (pl a barátnődöknek, az anyósnak)
Anta
Hát ő is úgy kezdte, hogy három napig nem evett, azt hiszem a mikrosütő nagyon sokat segített az önállóságában: a kaját kiadagolva, felcímkézve, abszolút melegíthető állapotban tároltam. Sőt: eleinte különböző helyekre kilistáztam az otthon található ételféleségek listáját: konyhaasztal, előszobatükör, hűtőszekrény ajtaja, stb. (Ha akkoriban távirányítós Tv-nk lett volna, nyilván azt is felcímkézem) Vagy apró trükkök: kiírtam, hogy "sör a hűtőben" és mellette ott volt (előre megfontolt szándékkal folpack-borítással, hogy jól látható legyen) a vacsora.
Továbbá a reklámpszichológiát alkalmazva (többször, spontán, de kitartóan elhelyezett információk) a háztartási eszközökről. Pl.: -Szeretem ezt az üvegtálat, mert lehet használni a mikróban és könnyű elmosogatni....
-Mindig ezzel a fakanállal keverem a pörköltet, látod, a grízeshez képest mennyire sötét?
-Nézd meg, milyen magasra fel lehet tornyozni a szárítóban az edényeket, fogadjunk, hogy nem tudod utánam csinálni!
- Tök jó, hogy tegnap beáztattam a kuktát, most sokkal könnyebb elmosogatni, mert nem száradt bele a kaja...
Szóval ilyenek.
Jó tanács:
- nem átlátszó edényben tárolt ennivalót nem találnak meg a hűtőben!
- Abszolút kezdőknek meg kell nevezni a mikrón a fokozatot és percet!
-Az evőeszközt, tányért, papírszalvétát tanácsos az asztalra készíteni, a kenyeret szeletelve tárolni, vagy azt is a tányér mellé készíteni.
-Kis meglepi az asztalon: levélke, sprotújság, stb.
Csak kitartóan! És eszetekbe ne jusson morogni, ha látjátok, hogy a háromnapi mosatlan ott szárad a konyhában!
Majd csak akkor, ha profi szinten táplálkozik egyedül is...
Hát sok sikert és dobjátok be magatokat! Ja és ha legyőzi az akadályokat, keressetek alkalmat, hogy a füle hallatára dicsekedjetek új képességeiről (pl a barátnődöknek, az anyósnak)
Anta
2000.10.11 08:51
Lányok!
Ex vidéki férjekkel rendelkezők előnyben! Párom anno 18 évesen felkerült Pestre, albérletbe, és innen a legénylakásba. Táplálkozási gondokat kapásból kihagyta!
Amúgy fantasztikus amiket írtok, én szerencsére elképzelni is alig tudom, hogy ez valóság.
ILdi
u.i.: az én férjem sütiket süt, ha ő a konyhás.
Ex vidéki férjekkel rendelkezők előnyben! Párom anno 18 évesen felkerült Pestre, albérletbe, és innen a legénylakásba. Táplálkozási gondokat kapásból kihagyta!
Amúgy fantasztikus amiket írtok, én szerencsére elképzelni is alig tudom, hogy ez valóság.
ILdi
u.i.: az én férjem sütiket süt, ha ő a konyhás.
2000.10.11 11:27
De jo Nektek (Anta,Ildi)!
Erdekes az en ferjem is "legenylakasbol"
"akadt" ram.Addig mit evett ???
Ah, tudom hogy tud elvetve v.mit csinalni,
de az en legnagyobb gondom tudjatok mi ?
Ha egyszer v.mit is csinal maganak akkor
a konyha MEGKOZELITHETETLEN lesz !
( Salata a foldon, mindenhol viz stb..)
Meg persze minden mas attol fugg mit csinal!
Igy inkabb en csinalom.
Mert a dolog lenyege hogyha 1 dolgot megcsinal
utana nekem kb.5 -ot kell !!!
Vagy erre is van egy megoldas ??????
Csilla
Erdekes az en ferjem is "legenylakasbol"
"akadt" ram.Addig mit evett ???
Ah, tudom hogy tud elvetve v.mit csinalni,
de az en legnagyobb gondom tudjatok mi ?
Ha egyszer v.mit is csinal maganak akkor
a konyha MEGKOZELITHETETLEN lesz !
( Salata a foldon, mindenhol viz stb..)
Meg persze minden mas attol fugg mit csinal!
Igy inkabb en csinalom.
Mert a dolog lenyege hogyha 1 dolgot megcsinal
utana nekem kb.5 -ot kell !!!
Vagy erre is van egy megoldas ??????
Csilla
2000.10.11 17:58
Sziasztok! Én is beszállnék ebbe a barátság témába.Olvasgattam itt errol-arról,s úgy látom nem vagyok egyedül ezzel a problémával. Az én helyzetem a következo volt,pontosan öt évvel ezelott ismertem meg a jelenlegi szerelmemet akitol már két gyermekem van.Akkoriban még más valakivel éltem együtt,voltak barátnoim,volt társaságom.Szóval,igazán szerelmes lettem és kiakartam lépni az elozé kapcsolatomból.Mindenki leakart beszélni.A szüleim és a hugom ellenem fordultak a barátnoim szépen,lassan elszállingóztak mellolem.Jó anyagi helyzetbe kerültem és ez mégjobban rátett a dolgokra.A mai napig is csak az irigységet látom.Persze valahol értheto,két szép gyermek,jó anyagiak és nem utolsó sorban egy nagyon jó kapcsolat.Akik lennének azoknak nincsenek gyermekeik,vagy az életkörülmények nem engedik.Pedig könnyen alkalmazkodom,szeretem a társaságot a szórakozást gyerekekkel vagy nélkülük,a sportot szóval mindent.Lehet,hogy rossz helyen élek rossz idoben? Sajnos nem könnyu,de nekem sem jöhet össze minden! Mi a véleményetek? Üdv.Bella
2000.10.11 23:20
Szia Bella!
Mi van a párod baráti körével? Lehet, hogy velük kéne kapcsolatot keresned. Nem tudom, vidéken élsz-e vagy a fővárosban, és hogy mekkorák a gyerekek, de annyi lehetőség van barátokat találni általuk is, szerintem. Később elmélyülhetnek ezek a barátságok, és igaz barátsággá érhetnek.
Trixy
Mi van a párod baráti körével? Lehet, hogy velük kéne kapcsolatot keresned. Nem tudom, vidéken élsz-e vagy a fővárosban, és hogy mekkorák a gyerekek, de annyi lehetőség van barátokat találni általuk is, szerintem. Később elmélyülhetnek ezek a barátságok, és igaz barátsággá érhetnek.
Trixy
2000.10.12 18:01
Szia Bella!
Nem élsz rossz helyen és rossz időben, mert egy boldog családod tudhatsz magadénak, s ez nagy kincs!
Sajnálom, hogy a szüleid ellened fordultak. Mi lehet az oka? Nem tudták, vagy nem akarják a partnerváltást feldolgozni? Mi a gond a pároddal? Sokat dolgozik? Keveset van veletek? Mit csinál? Vannak barátai?
Igazán azért nem értem szüleidet, mert az idő haladtával látva boldogságod, már meg kellett volna békélniük. Hogyan viszonyulnak az unokákhoz, remélem ők nem sinylik meg ezt a helyzetet, hiszen ők nem tehetnek semmiről.
Az jobb anyagi helyzet valóban irigyeket szül. Ezt én is átélem. Ha vendégségbe, vagy közös programra hívunk egy olyan régi barátot, aki rosszabb anyagi körülmények között él mint mi, akkor a találkozást megmérgezi az a gondolatuk, hogy ezt ők nem, vagy hogyan fogják viszonozni. Hiába mondjuk, hogy nekik és mindannyiunknak örömet szeretnénk okozni, s ezt nem kell viszonozni, mégis ők ezt másképp élik meg. Ezért csökkennek a találkozások. Pedig ha az "egyszer fent és egyszer lent" mondásra gondolok bármikor változhat a helyzet, s akkor bizony rádöbbennek majd, hogy de bután viselkedtünk, kockára tettünk egy igaz barátságot az anyagiak miatt.
Szerintem pont a fenti mondásra gondolva ne foglalkoz azzal, hogy most irigyek rád. Próbáld szüleiddel megérteni, hogy a teljes boldogságodhoz már csak az hiányzik, hogy megbékéljenek.
Szia Klári
UI: Milyen sportokat szeretsz?
Most írom harmadszor ezt a levelet, ha nem megy megint át akkor feladom.
Nem élsz rossz helyen és rossz időben, mert egy boldog családod tudhatsz magadénak, s ez nagy kincs!
Sajnálom, hogy a szüleid ellened fordultak. Mi lehet az oka? Nem tudták, vagy nem akarják a partnerváltást feldolgozni? Mi a gond a pároddal? Sokat dolgozik? Keveset van veletek? Mit csinál? Vannak barátai?
Igazán azért nem értem szüleidet, mert az idő haladtával látva boldogságod, már meg kellett volna békélniük. Hogyan viszonyulnak az unokákhoz, remélem ők nem sinylik meg ezt a helyzetet, hiszen ők nem tehetnek semmiről.
Az jobb anyagi helyzet valóban irigyeket szül. Ezt én is átélem. Ha vendégségbe, vagy közös programra hívunk egy olyan régi barátot, aki rosszabb anyagi körülmények között él mint mi, akkor a találkozást megmérgezi az a gondolatuk, hogy ezt ők nem, vagy hogyan fogják viszonozni. Hiába mondjuk, hogy nekik és mindannyiunknak örömet szeretnénk okozni, s ezt nem kell viszonozni, mégis ők ezt másképp élik meg. Ezért csökkennek a találkozások. Pedig ha az "egyszer fent és egyszer lent" mondásra gondolok bármikor változhat a helyzet, s akkor bizony rádöbbennek majd, hogy de bután viselkedtünk, kockára tettünk egy igaz barátságot az anyagiak miatt.
Szerintem pont a fenti mondásra gondolva ne foglalkoz azzal, hogy most irigyek rád. Próbáld szüleiddel megérteni, hogy a teljes boldogságodhoz már csak az hiányzik, hogy megbékéljenek.
Szia Klári
UI: Milyen sportokat szeretsz?
Most írom harmadszor ezt a levelet, ha nem megy megint át akkor feladom.
2000.10.13 10:02
Szia Klári! Köszönöm a biztatást,nagyon jól esett! A párommal szerintem nincs semmi gond,persze sokat dolgozik de ez nem azt jelenti hogy keveset van velünk.Hétköznap dolgozik kb.10-tol és úgy ér haza hogy a gyerekek lefektetése elott tudjon velük egy,két órát foglalkozni.Hétvégén teljesen szabad.Szerintem ez teljesen normális,különben is a jólétet meg is kell teremteni és ez áldozattal jár.Imádja a gyerekeket. Persze hogy vannak barátai,de rájuk már nem nagyon marad ido. Kérdezted hogy mivel foglalkozik,szerencsejáték szervezéssel amiben nagyon sikeres.Nagyon igazad van amit leirtál a vendégekkel és a barátokkal kapcsolatban,nálunk is ez a helyzet. Én mindenféle sportot szeretek,pl:fallabda,aerobic,kerékpár,bady,tollas,tánc stb.,szóval minden jöhet! És te mit szeretsz csinálni? Üdv. Bella
2000.10.13 10:37
Syia Trixy! A párom sikeres cég tulajdonos,az összes barátjának lehetoséget adott egy jobb kereseti lehetoségre.Ezek után már sosem lesz olyan a viszony velük mint régen.A párom és én közöttem 12 év korkülönbség van,az o korosztályának más érdeklodési köre van mint az enyémnek.A nagyobbik kislány és két és fél éves,a másik kisfiú és 6 hónapos.Igy sem könnyu,mindig van valami baki.Én még nem találkoztam olyan kismamával,akivel a gyerek nevelésen és a gondokon kivul másról is lehetett volna beszélgetni.Senkit sem akarok megbántani,mert itt a babaneten mindenkivel el lehet beszélgetni,lehet segitséget,jó tanácsot kapni, szóval ez mind nagyon szuper! De a környezetemben sajnos nem találkoztam még olyan anyukával,aki egyben igaz barátno lenne. Bocsi,egy kicsit össze van csapva a levél,de nagyon sietek! Üdv.Bella
2000.10.13 14:02
Sziasztok!
Ancsa! KOnyhás alatt csak azt értem, hogy ő megy a gyerekekért, ő van otthon este, és ő főz, én meg csak vacsiidőre érek haza. Mivel rém messze lakunk a munkahelyünkről, muszáj felváltva csinálni, de szigorú beosztás nincsen.
Bella! Szerintem ne add fel a dolgot, mint látod itt a neten is tudsz sokkakkal sok minden másról is beszélni, sőt úgy tudom barátságok is alakulnak(tak) már itt ki. Az igaz barátnők pedig hosszú idő alatt alakulnak ki.
ILdi
Ancsa! KOnyhás alatt csak azt értem, hogy ő megy a gyerekekért, ő van otthon este, és ő főz, én meg csak vacsiidőre érek haza. Mivel rém messze lakunk a munkahelyünkről, muszáj felváltva csinálni, de szigorú beosztás nincsen.
Bella! Szerintem ne add fel a dolgot, mint látod itt a neten is tudsz sokkakkal sok minden másról is beszélni, sőt úgy tudom barátságok is alakulnak(tak) már itt ki. Az igaz barátnők pedig hosszú idő alatt alakulnak ki.
ILdi
2000.10.14 19:01
Sziasztok,
Képzeljétek én nagyon durva módszert választottam a szék a szennyesláda cimű sztori megszüntetésére.
A következő képpen: durva szavak, ezt nem részletezem, s jelzők is persze. Azután a mobilon agyfiz forralás és üzenetek, nem szépek , gondolhatjátok.
Erre is jó a mobil pl.
Felejdhetetlen nap volt számára, számomra is, de
amikor aznap hazajött, megtalálta a fogast a szekrényben, és képzeljétek, letudok ülni a székre, mint most is ugye.
Hát ez sikerült. A szekrényre valószinüleg azért valami atomisztikus mágneszár kellenne, hogy becsukódjon, a reklámszatyiknak három másodperces megsemmisülési eljárás kidolgozása, hogy ne nekem kelljen kidobni, de tényleg a borotválkozás utáni
szörökre még mindig nem tudom mi a megoldás.
Azért fejlődünk , s persze én sem vagyok tökéletes. pl. elfelejtek üditőt vásárolni, mert én nem iszom, s esténként aludni szeretnék kényeztetés helyett, leginkább...
De van még hiányosság bőven, de én már tudok antennát szerelni, mázolni, csapszifont szerelni,
tudom hol vannak a csavarhúzok, kalapács stb., mert ugye én használom, cserébe pedig nagyon el vagyok kényeztetve, de tényleg, az én férjem még mindig hős szerelmesként tud udvarolni.
Sziasztok
Képzeljétek én nagyon durva módszert választottam a szék a szennyesláda cimű sztori megszüntetésére.
A következő képpen: durva szavak, ezt nem részletezem, s jelzők is persze. Azután a mobilon agyfiz forralás és üzenetek, nem szépek , gondolhatjátok.
Erre is jó a mobil pl.
Felejdhetetlen nap volt számára, számomra is, de
amikor aznap hazajött, megtalálta a fogast a szekrényben, és képzeljétek, letudok ülni a székre, mint most is ugye.
Hát ez sikerült. A szekrényre valószinüleg azért valami atomisztikus mágneszár kellenne, hogy becsukódjon, a reklámszatyiknak három másodperces megsemmisülési eljárás kidolgozása, hogy ne nekem kelljen kidobni, de tényleg a borotválkozás utáni
szörökre még mindig nem tudom mi a megoldás.
Azért fejlődünk , s persze én sem vagyok tökéletes. pl. elfelejtek üditőt vásárolni, mert én nem iszom, s esténként aludni szeretnék kényeztetés helyett, leginkább...
De van még hiányosság bőven, de én már tudok antennát szerelni, mázolni, csapszifont szerelni,
tudom hol vannak a csavarhúzok, kalapács stb., mert ugye én használom, cserébe pedig nagyon el vagyok kényeztetve, de tényleg, az én férjem még mindig hős szerelmesként tud udvarolni.
Sziasztok
2000.10.16 09:15
Kedves Mariann!
Nem is annyira rossz ez a kombináció! Én biztos szívesen elnézném a férjemnek, hogy a szerteszéjjel hagyja a szakállszőreit a fürdőben, ha hősszerelmesként udvarolna cserébe! Azért a hibákat nem árt nyesegetni, főleg, ha ilyen apró, de roppant zavaró dolgokról van szó..
Üdv: Krisztina
Nem is annyira rossz ez a kombináció! Én biztos szívesen elnézném a férjemnek, hogy a szerteszéjjel hagyja a szakállszőreit a fürdőben, ha hősszerelmesként udvarolna cserébe! Azért a hibákat nem árt nyesegetni, főleg, ha ilyen apró, de roppant zavaró dolgokról van szó..
Üdv: Krisztina
2000.10.16 09:43
Szia Bella!
Pár napig nem néztem a babanet-et, ezért csak most válaszolok. Örülök, hogy jobb a kedved.
Leveledet olvasva megdöbbentem a sok-sok közös vonáson. Még az is lehet, hogy a férjeink ismertik egymást, mert a munkaterületük hasonló. Párom is egy sikeres cég vezetője, s a szerencse játékok is passzolnak. Írjál róla bővebben. Ki tudja, még az is lehet, hogy hallottunk már egymásról.
Én is nagyon szeretek sportolni, bár a négy gyermek mellett egyre kevesebb idő jut rá. Kislánykoromban jégtáncos voltam, s innen kiindulva minden téli sportot szeretem. Az utóbbi években megtanultam síelni, s azóta imádom. Hihetetlen jó kikapcsolódás, rengeteg energia szabadul fel, s hosszú időre feltöltődök akár egy-két napi sízés után is. A gyerekek is imádják. Noémi, aki a legkisebb (most 14 hónapos), 5 hónaposan "sízett" először. A jó levegőn óriásikat szundikált, a kis arca pirospozsgás lett, s még az induláskor kezdődő megfázása is megszünt a jó levegőn.
Most be kell fejeznem, mert kicsikémnek nem tetszik, hogy nem vele foglalkozom.
Várom válaszod.
Klári
Pár napig nem néztem a babanet-et, ezért csak most válaszolok. Örülök, hogy jobb a kedved.
Leveledet olvasva megdöbbentem a sok-sok közös vonáson. Még az is lehet, hogy a férjeink ismertik egymást, mert a munkaterületük hasonló. Párom is egy sikeres cég vezetője, s a szerencse játékok is passzolnak. Írjál róla bővebben. Ki tudja, még az is lehet, hogy hallottunk már egymásról.
Én is nagyon szeretek sportolni, bár a négy gyermek mellett egyre kevesebb idő jut rá. Kislánykoromban jégtáncos voltam, s innen kiindulva minden téli sportot szeretem. Az utóbbi években megtanultam síelni, s azóta imádom. Hihetetlen jó kikapcsolódás, rengeteg energia szabadul fel, s hosszú időre feltöltődök akár egy-két napi sízés után is. A gyerekek is imádják. Noémi, aki a legkisebb (most 14 hónapos), 5 hónaposan "sízett" először. A jó levegőn óriásikat szundikált, a kis arca pirospozsgás lett, s még az induláskor kezdődő megfázása is megszünt a jó levegőn.
Most be kell fejeznem, mert kicsikémnek nem tetszik, hogy nem vele foglalkozom.
Várom válaszod.
Klári
2000.10.18 21:25
Szia Klári! Engem is meglepnek a közös vonások.A párom szakmájában rengeteg ember megfordul,de nem tartom elképzelhetetlennek hogy valami rendezvényen ne találkoztunk volna vagy ne hallottunk volna egymásról.Szivesen irnék bovebben,de inkább ird le légyszives hogy mire vagy kiváncsi.Szoktatok járni a szerencse játék szervezok báljára? Én is imádok sielni,de eddig csak egyszer voltunk,Olaszországban és elég jól ment.Február környékén ismét megyünk,már nagyon várom. Klári,hogy birsz 4 gyermek mellett létezni,nekem néha a 2 is sok.Ha tudsz irj magatokról,hátha beugrik valami! Üdv.Bella
2000.10.19 07:04
Szia Bella!
Sokszor a négy gyermek hallatán az emberek hüledeznek. Te jó ég, nem felelőtlenség ez, hogy bírja az anyuka, mennyit esznek, stb. stb. szokták kérdezni. Én pedig általában mosolygok rajtuk. Volt olyan időszak az életemben, amikor nagyon nehéz körülmények között "máról-tegnapra" éltünk, de én akkor is büszkén vállaltam a gyermekeket. Három gyermekem az első házasságomból született, Noémi a pici pedig a másodikból. Férjem nagyon szereti a gyerekeket, s bizony sokkal több szeretet és törődést ad az első háromnak is mint édesapjuk. Az életem szerencsés fordulatot vetett, s így a mindennapos gondokat is jobban viselem. Arról nem is beszélve, hogy a két nagy gyermek sokat tud már segíteni.
Én még nem voltam a szerencsejáték szervezők bálján. Férjem munkájába a szerencsejáték szervezési feladatok igen elenyészőek, főbb profil az értékesítés ösztönzése, disztribució növelés. Ez így nagyon egyszerűnek hangzik, de nagyon széles szakmai terület.
Tudod, hogy van egy cég ami a Te nevedet viseli?
Hova mentek Olaszországba februárban síelni? Voltatok már Hochkaron? Ez Budapesttől négy órányira van, Ausztria. Mi hosszú hétvégéken el-el szoktunk menni a közelsége miatt. Pénteken reggel 6-7 órakor indulunk, s már 13 órakor a sípályán vagyunk. Szombat-vasárnap zárásíg sízünk, s este 9-re otthon is vagyunk.
Írjál hogyan telnek napjaid, van-e segítséged? A két kicsivel egésznap egyedül vagy? S mi van a szüleiddel? Róluk nem írtál. Én úgy örülnék ha megbékélnének veled.
Szia
Klári
Sokszor a négy gyermek hallatán az emberek hüledeznek. Te jó ég, nem felelőtlenség ez, hogy bírja az anyuka, mennyit esznek, stb. stb. szokták kérdezni. Én pedig általában mosolygok rajtuk. Volt olyan időszak az életemben, amikor nagyon nehéz körülmények között "máról-tegnapra" éltünk, de én akkor is büszkén vállaltam a gyermekeket. Három gyermekem az első házasságomból született, Noémi a pici pedig a másodikból. Férjem nagyon szereti a gyerekeket, s bizony sokkal több szeretet és törődést ad az első háromnak is mint édesapjuk. Az életem szerencsés fordulatot vetett, s így a mindennapos gondokat is jobban viselem. Arról nem is beszélve, hogy a két nagy gyermek sokat tud már segíteni.
Én még nem voltam a szerencsejáték szervezők bálján. Férjem munkájába a szerencsejáték szervezési feladatok igen elenyészőek, főbb profil az értékesítés ösztönzése, disztribució növelés. Ez így nagyon egyszerűnek hangzik, de nagyon széles szakmai terület.
Tudod, hogy van egy cég ami a Te nevedet viseli?
Hova mentek Olaszországba februárban síelni? Voltatok már Hochkaron? Ez Budapesttől négy órányira van, Ausztria. Mi hosszú hétvégéken el-el szoktunk menni a közelsége miatt. Pénteken reggel 6-7 órakor indulunk, s már 13 órakor a sípályán vagyunk. Szombat-vasárnap zárásíg sízünk, s este 9-re otthon is vagyunk.
Írjál hogyan telnek napjaid, van-e segítséged? A két kicsivel egésznap egyedül vagy? S mi van a szüleiddel? Róluk nem írtál. Én úgy örülnék ha megbékélnének veled.
Szia
Klári
2000.10.20 20:41
Szia Klári! Szerencsés vagy,hogy igy eltudja fogadni a férjed a gyerekeket és ráadásul szereti is oket.Nem tudom,hogy neked segit-e valaki a gyerekek körül,de nálunk a párom felajánlotta a lehetoséget a 2.gyermekünk születése után,hogy fogadhatunk valakit,aki alkalmankánt vigyáz a gyerekekre s igy mi is tudunk kettesben lenni vagy akár eltudok menni sportolni stb. Én élek a lehetoséggel,mert van egy nagyon megbizható hölgy,aki 45 éves,tapasztalt és szivbol szereti a gyerekeket,tehát bármikor számithatok rá. A szüleimmel nagyon sokat foglalkozom,ok már megbékéltek és elfogadták a páromat.Szeretem oket és szeretek velük lenni. Kérdezted,hogy mit csinálok egész nap,reggel beadom a kislányomat az oviba és utána csinálom a szokásos teendoimet.Elmegyek mozogni,tervezgetem magamban a jövomet stb. Nem tudom még,hogy hova megyünk sielni,de nem rossz ötlet amit emlitettél,nem sokat kell gondolkozni télen,hogy mit csináljon a család a hétvégén.Mi Montecampioneben voltunk,csodálatos volt. Nem tudtam a cégrol,milyen cég ez,és itt van Magyarországon? Nem haragszol,ha megkérdezném,hány éves vagy? Neked,hogy telnek a napjaid,mentek sielni? Várom válaszod,Bella
2000.10.24 10:40
Szia Bella!
Az említett cég neve Bella Hungaria. Először azt hittem, hogy rólad nevezte el a párod, de mivel nem tudsz róla akkor ez kilőve.
A napjaim most egyre zsúfoltabbak. Képzeld másfél év tervezgetése után végre elkezdtük kisházunk toldozgatását. Már nagyon várom, hogy készen legyen, ami a hideg idő miatt csak jövő nyárra várható, mert 7-en vagyunk három kisméretű szobában. Ez a ház nem ilyen nagy családra lett tervezve. Hétköznap még apósom is velünk él, mert munkahelye Budapesthez köti. Hétvégén pedig hazamegy Veszprémbe. Idén a mélygarázst szeretnénk még megcsinálni. Erre fog épülni a nagyszoba, s majd tavasszal ha már jó idő lesz lecseréljük a tetőt.
A korom: betöltöttem a 36 évet.
Montecampionében még nem voltunk. Ez merre van? Milyen magas? Mekkora pályarendszere van? Kérlek írj róla.
Szia Klári
Az említett cég neve Bella Hungaria. Először azt hittem, hogy rólad nevezte el a párod, de mivel nem tudsz róla akkor ez kilőve.
A napjaim most egyre zsúfoltabbak. Képzeld másfél év tervezgetése után végre elkezdtük kisházunk toldozgatását. Már nagyon várom, hogy készen legyen, ami a hideg idő miatt csak jövő nyárra várható, mert 7-en vagyunk három kisméretű szobában. Ez a ház nem ilyen nagy családra lett tervezve. Hétköznap még apósom is velünk él, mert munkahelye Budapesthez köti. Hétvégén pedig hazamegy Veszprémbe. Idén a mélygarázst szeretnénk még megcsinálni. Erre fog épülni a nagyszoba, s majd tavasszal ha már jó idő lesz lecseréljük a tetőt.
A korom: betöltöttem a 36 évet.
Montecampionében még nem voltunk. Ez merre van? Milyen magas? Mekkora pályarendszere van? Kérlek írj róla.
Szia Klári
2000.10.27 14:58
Szia Klári! Látom nem vagyunk egyedül a ház körüli munkélatokkal.Mi is most kezdjük a tetotér beépitését,az alsó szintet belso épitész tervezi de még az idén azt is kiviteleztetjük,mert tavaszra mindennek kész kell lennie ugyanis júliusban lesz az esküvonk. Montecampione,észak Olaszországban van de nem emlékszem már rá hogy milyen magas viszont hatalmas hegyek között terül el,a kezdoktol a profikig lehetoség van a sielésre. Ami nagyon jó,hogy gyerekeknek is biztositják a sielési lehetoséget már 3 éves kórtól.Azért nagyon jó,hogy ennyi ido után eltudjátok kezdeni a terjeszkedést,biztos nagy megkönnyebülés lesz nektek.A gyerekek egy szobában alszanak?Kertes házban laktok? Várom leveled,Bella
