Kiemelt témák

Én vagyok a nagyobb testvér...
Nem olvastam éppen erről könyvet.
Ha nem volna igaz, nem lennék totál depressziós több hete.
Nem szórakozom ilyen hülyeségekkel.
Ha depressziós vagyok, pszihológushoz kell mennem. Ahol úgyis kiderül, vajon testileg vagy lelki értelemben történt-e meg mindez. Egyik sem jobb vagy kellemesebb a msiknál.
Ha megkérdezném, ha élne, biztosan elmondaná, nemigaz???
A terápiák és feljelentések alapján kiderült, hogy miondössze 1% azoknak az aránya, akik bosszúból vádolták meg az apjukat (anyjukat), semmivel sem több, mint bármilyen más bűncselekménnyel való vád esetén. (Ha akarod, pontosan kikeresem az erről szóló szövegeket.)
Ítél a radai rosseb.
Éppen eléggé feltűnő vagyok, sok egyébbel fel tudnám hívni magamra a figyelmet, ha ez volna a célom.

Valamiért eléggé sértőnek érzem a hozzászólásodat, bár biztos a legnagyobb jóindulat vezérelt. Talán - nem véletlenül - túlérzékeny vagyok. Talán azért, mert beképzelek egy meg sem történt dolgot. Mert egyébként unatkozom enélkül a borzalom nélkül. Igazad van, jó játék, ugye?

Anett!
Nem tudom, Parázs hogyan érez soraidat olvasva, de gyanítom, nem esik neki jól, hogy megkérdőjelezik a történetét.
Persze nem konkrétan neki címezted a kételyeidet, de hidd el, így is nagyon rosszul eshet!
Ha megvizsgálnánk azoknak a nőknek a gyermekkorát, akik hasonló könyvek olvasása után kezdtek ilyen képeket látni, akkor biztosan kiderülne, hogy nagy részüknél volt valami rossz kiskorukban. Ha nem is nemi erőszak, de valami nagyon rossz, ami az apával kapcsolatos.
Mellesleg, ha valaki feltűnősködni szeretne, nem hinném, hogy épp ezt a kínos és fájdalmas módját választja a „népszerűségnek”. Arra számos más, kellemes mód van.
Mindenképpen nagyon érzékeny, kényes téma ez. Nagyon veszélyes megkérdőjelezni az ilyen emlékek valódiságát, mert nem tudhatod, mekkor kárt okozol vele.
Szakember feladata, hogy közösen a pácienssel kiderítsék, mi van az emlékképek mögött. Ítélkezni neki sincs joga.

Képzel el, ha gyermekeddel orvoshoz fordulnál, mert arra gyanakszol, valami betegség bujkál benne. De az orvos csak ezt mondaná: „Hát, Anyuka, manapság annyi ilyen esetet látni a TV-ben, hogy bárki beképzelheti magának ezt. De ha valóban beteg a gyereke, nem bánom, foglalkozom vele.”
Hogyan esne ez neked? Hogy megkérdőjelezik az érzéseidet, félelmeidet?
Még ha a végén kiderülne, hogy (szerencsére) nem beteg a gyerek, akkor is fel lennél háborodva, mert micsoda hozzáállás az ilyen.

Parázs!
Ne haragudj, hosszú voltam, ráadásul neked enm is segítettel ezzel. Olvasom a topikot és elborzaszt, amit olvasok. Az előttem szólók már minden okosságot leírtak, újat mondani nem tudok.
Bízom abban, hogy hamarosan leküzdöd ezeket a borzalmas emlékeket. Soraid alapján erős, talpraesett nő vagy, aki nem hátrál meg a nehézségektől. Érzem, hogy kilábalsz ebből az egészből és megerősödve, önmagaddal tisztában kléva éled tovább az életedet és neveled gyermekeidet! Értük is bátornak kell lenned, le kell küzdened ezt az akadályt!

Mire ezt megszültem, Parázs is írt és azt még nem olvastam..
Dove

A hieroglifák idézőjelek helyett jöttek be a szövegbe, bocsi!
Dove

Hát, ez az. Ha valakivel semmi ilyesmi nem történt meg, mégis ilyesmiket képzeleg, akkor is nagyon nagy baj van vele. Legfeljebb más területe a pszichológiának. De attól még segítségre szorul az is, akinek a perceit átszövi a gondolat, hogy őt molesztálták, u.úgy, mint az, akivel valóban megtörtént.

Bab Anett,
nagyon vicces nick-ed van.
Ha figyelmesen végigolvastad, az is kiderült, hogy Parázs a mai napig nincs beszélőviszonyban anyukájával. Ez azért jelenthet valamit. Úgyhogy bár lehet, hogy a megvádolt apák egy része ártatlan, azért inkább az a jellemző, hogy több lányt ér ilyen, mint gondolnánk, és, hát, sajnos a többség meg is ússza szárazon.
Szóvak kivételesen nagyon ide illik a közismert mondás: Ha hallgattál volna....

Igazán nyugtatólag hatott nyomogatni monotonon a billentyűket...

Parázs!
De azért ne keseredj el ennyire!
Írj!
Dove!

Szia Parázs!

E-mail elment.

Szeretettel: cicamica

cicamica,
mél jött, válasz majd megy. Köszi.

Dove,
attól még írok, papírforma szerint jött ez a hozzászólás, sejtettem, hogy hamarosan lesz ilyen is. Most már röhögök rajta. (Pláne, hogy most értem haza egy kismamazüllésről. )

Ha Kukacz lennék, azt írnám: szeretlek benneteket!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! (Így millió felkiáltójellel)

Kedves Parázs!
Először a te írásodra szeretnék reagálni.
Szeretem tisztán látni a dolgokat, így olyan ember lévén, aki önkritikát gyakorol, visszaolvastam az eddigi hozzászólásokat. Elnézést kérek, de félre érthető volt az a mondat, hogy: a testvérem is emlékszik perverz dolgaira. Úgy értettem, azokra emlékszik, amik veled történtek!
A másik dolog: -javíts ki, ha tévedek - azt írtad több könyvet is olvastál ebben a témában, és hivatkoztál is egy olyan fejezetre, ami a szexuálisan zaklatott gyerekekről szól.
Egyébként igaza van Dove-nak, nem neked címeztem az írást, így akinek nem inge.., szóval nem kell magadra venni!!! Maxxximálisan egyetértek Rljulival: bárhogyan is voltak a dolgok, pszichológusra lenne szükséged. Amúgy az derül ki a hozzászólásodból, hogy te sem vagy benne biztos, hogy testi v. lelki értelemben történtek-e a dolgok. Talán segített abban amit írtam, hogy számot vessél magaddal és újra megvizsgáld, mi hogy volt.
Ne feledd, én nem azt mondtam: Tudom, hogy nem.., hanem azt: Nem tudom.. És ez nagy különbség! Nem vagyok az ellenséged, és nem akartalak bántani. Van elég bajod így is!
Szerintem Kíváncsi fején találta a szöget, amikor arról írt, hogy a feszültséget megbocsátással lehet megszüntetni, bár ez nem könnyű feladat.(Kíváncsi te nem öregszel meg hamar!) Ne tetézd még azzal a feszültségedet, hogy olyasvalakire haragszol, aki csak hangosan gondolkodik. Azt szabad.

És..Kedves Rjuli! Úgy tudom szólásszabadság van, és az egész netezés arról szól, hogy egy témában bárki elmondhatja a véleményét attól függetlenül hogy ez másoknak tetszik-e vagy
sem! Legfeljebb reagálnak rá, mint most is. Egyébiránt kösz a dicséretet, szerintem is jó nicket sikerült választani.

Drága anyucik! Tiszteletre méltó az a szolidaritás, ahogy véditek Parázst, de semmi szükség rá, ugyanis senki sem bántotta!

Parázs írtad hogy érzékeny vagy, ami nem csoda, hiszen a lelki sebek is nagyon tudnak fájni!
Talán ezért reagáltál ilyen hullámzóan: néha elhiszed, hogy jót akarok, aztán meg azt, hogy nem. Nem haragszom! Inkább kívánom, hogy minél hamarabb túljuss ezen a nehéz időszakon, és kiegyensúlyozott, boldog családi életet élj! B.

Anett!
Igaz, szólásszabadság van, épp ezért reagálhat úgy Rjuli is és én is (meg más is), ahogy éppen reagáltunk.
Benne van pakliban, hogy az ember olyan véleményt kap, ami nem tetszik neki, de az ellenvéleményező is fogadja el, ha "ellenvéleményezik az ellenvéleményét".

Tényleg nem bántottad "egyenesben" Parázst, de ez nagyon érzékeny téma, jobb az óvatosság. Nem ködösíteni kell és kíméletből elhallgani a dolgokat, de a tapintat, hidd el sokat számít.
Értékes információkat írtál le. Ha nem lett volna az a felhangja, hogy ezek a nők (akár Parázs is) feltűnési viszketegségből produkálják ezt, akkor akár mentőöv is lehett volna Parázs számára, amit írtál.
Biztosan ő is boldog lenne, ha kiderülne, hogy valójában (fizikai valójában) nem történtek meg a most felbukkanó képek, hanem valami más, lelki esemény hatására alakultak ki benne. Persze az is szakember kezébe illő feladat, de azért mégis más.

Valahol érzem én, hogy alapvetően a segíteni akarás vezetett az íráshoz, és megdöbbenhettél azon, hogy Rjuli meg én "lerohantunk" téged.
De hidd el, nem a tartalommal, hanem a "hogyan-nal voltak fenntartásaink. Legalábbis nekem. Rjuli nevében nem nyilatkozhatom. ha egyetért ezzel, majd megírja.

Kedves Dove!
Tetszik az" ellenvélemény ellenvéleménye"!Nagyon jó!De akkor,ezek szerint ellenvéleményezhetem az ellenvéleményezők ellenvéleményét az ellenvéleményemről!Nemde?
Köszönöm az észrevételt.Talán félreérthető volt a megjegyzésem a szövegkörnyezet miatt.De a feltűnési vágy(ha utánanézel..),AZOKRÓL a lányokról szól.Csak néhányat soroltam a felmerülő okok közül,de lehet még számtalan oka annak hogy mért tesznek ilyet AZOK a lányok.
Új vagyok még a terepen,és nem biztos,hogy ismerem az etikettet a neten.Meg kell vallani,sokkal nehezebb így társalogni,hogy nem ismered a másikat,nem látod közben az arcát,nem hallod a hanglejtését.Könnyebb is talán félreérteni.Építő tanácsot szívesen elfogadok.
Meg ellenvéleményt,ha jogos.

"Anett"!

Hiába csűrjük-csavarjuk, Parázs azt írta, hogy gyanúja szerint molesztálva volt, erre te azt válaszoltad, hogy vigyázat, sok lány csak kitalálja a molesztálást. Igaz, hogy konkrétan nem mondtad, hogy Parázs, te fantáziálsz, de a lényege mégis csak v.mi ilyesmi volt, hiszen nem 100 lány zaklatásairól olvastunk, csak 1-ről.
No, meg a másik fél meghallgatásának felemlegetése.
Szóval olyan, mintha kételkednél. Persze, nem kell mindent készpénznek venni, de nekem úgy tűnt, mintha néhány részleten átsiklottál volna, amik azt támasztják alá, hogy, ha nem is pont úgy, ahogy Parázs gondolja, (mert bizonyosat ő sem tud, ha jól értem) de v.minek csak kell itt lappangania. Az ember testvére ritkán fantáziál u-olyat, mint ő maga, és az sem szokványos, hogy az egy utcában lakó anya épp csak köszön a lányának. Szóval én azt hiszem, itt mindenképp nagy gond van, akár megtörtént, akár "csak" kényszerképzet, mert azt is kiváltja valami. És, ha az ember ekkora sz.r-ban van, akkor nem eshet túl jól, ha jön valaki, és csak úgy merő általánosításból megkérdőjelezi a molesztált lányok állításait. Jelen szituációban vajon megtehetné-e Parázs, hogy nem veszi magára a te hsz-odat? Szerinted?

Rjuli! Szerintem olvasd el újra figyelmesen amiket írtam,mert már elismertem,hogy félreérthető volt a megjegyzésem ilyen formában.Gondolom volt alapja Parázs feltevésének,viszont az ilyen látomásszerű belelátás a múltba ..nehezen hihető.Hiszen ha valaki saját magát is látja gyermekként,az már nem emlék hanem látomás,v.képzelet.Nem csűrök-csavarok,de hadd pontosítsak a saját védelmemre:én ebben kételkedem csupán.
Folyamatosan újra olvasom az összes írást, hogy tiszta legyen a kép.Nem szeretnék átsiklani semmi fölött,de hogy értelmezed akkor azt a kifejezést, hogy:testi v. lelki értelemben történtek meg a dolgok?..
Tényleg! Parázs!Hogy érted,azt,hogy testi,v.lelki értelemben történtek a dolgok?B.

Rjuli!Egyébként Parázs nem modta ,hogy a testvére u.arra emlékszik,mint ő hanem más,kevésbé szörnyű dolgokra amik vele,-mármint a testvérrel-estek meg .Parázs pont ebben javított ki engem mert én is azt gondoltam,hogy a testvér tanúja volt a történteknek.Mivel pedig Parázs a nagyobb testvér, a nálánál fiatalabb testvére nem emlékezhet Parázs fél éves korában történtekre.Másra igen,csakhogy ezt nem említi.
Parázs azt is mondta,hogy a könyv olvasása közben nyertek értelmet az emlékek,amik tinédzser korából valók.
Úgy értem lehet,hogy ha csak szándék volt a testi zaklatás és nem történt meg fizikálisan,és mégis ezt hisszük az apáról, akkor már minden múltbeli mondata tette gyanússá válik, később állíthatjuk ,hogy az is perverz volt.(Könnyű ebben testvéreknek egymást spannolni.Így a szimpla haragból,neheztelésből,gyűlölet lesz)Így viszont nem a valóságot látjuk már.Pedig az sem mellékes!B.

Bab Anett,
nem fogom megmagyarázni. Rajtad kívül mindenki érti. És nekem éppen eléggé fájdalmas "fantáziálgatásaim" vannak ahhoz, hogy pszichológiai kiselőadást tartsak neked arról, mit jelent lelkileg "szájba baszva" lenni. Bocsi a vulgáris kifejezésért.

Egyébként anyámmal egy udvarban lakunk, és épp tegnap közölte, hogy tönkreteszi a futtatósövényünket, egyszerűen levágja, mert a padlásfeljáró előtt van, és emiatt a férjének (aki a 3. és egy qva nagy seggfej) 3-mal többet kell lépnie. Vagy fél óra üvöltözés, a gyomrom életemben először fájt, de nagyon, idegeskedés miatt.

Nézd. Én nem haragszom rád. Viszont: rengeteget jelentett nekem az a sok együttérző sor. Napokig szinte ez tartott életben. És akkor jöttél te a kételkedő soraiddal. Akkor, amikor MINDEN incesztustúlélő attól fél, hogy nem fognak hinni neki. Ez egy társadalmi jelenség, a szexuálisan vagy máshogy bántalmazott nőknek egyszerűen nem hisznek! Bolondnak bélyegzik meg őket sokszor, mert hát "ugyan, az a kedves ember erre soha nem lenne képes"... Akkor, amikor remegő gyomorral hívom fel a Nane-t, mert akkor is attól félek, hogy azt mondják, képzelődöm. Ezek után nem az a kérdés, igazad van-e. Hanem az, hogy segítesz nekem (és azoknak, akik hozzászólás nélkül olvassák ezt a topicot, és akiknek a gondolatait, félelmeit én fogalmazom meg, akik szintén erőt merítenek a vígasztaló sorokból), vagy tovább mélyíted bennünk a fájdalmat, és a kételkedést saját magunkban.

Tudod, mekkora a kísértés, hogy azt mondjam, nem ez nem történt meg, csak képzelődöm??? Tudod, mennyivel jobb volt enélkül a tudat nélkül élni??? Nem tudod. Örülj neki.

Ne haragudj, nem vágyom vitára. Ha úgy gondolod, építő sorokat tudsz írni, örömmel veszem, vesszük. Itt és most sokkal kevésbé van szükség az intellektusra, mint gondolod. Együttérzésre van szükségem és továbbgondolkodtató kérdésekre.

Persze ugye a szólásszabadság. Azt írsz, amit jónak látsz.

Még valami.

írtad: "a hasonló könyvek olvasása után egyszeriben mindenki emlékezni vélt valamilyen gyermekkori sz. zaklatásra v. erőszakra"

Mesélek: pár napja a kislányommal sétáltunk, és elmentünk egy bölcsi mellett. Felállt a kerítésre, és nézte, ahogy a gyerekek játszanak. Eközben én is nézelődtem. Megláttam a kis kék rácsos ágyacskákat. Megrohantak az emlékek. Bölcsisként én is ilyen ágyban aludtam. Eszembe jutott egy étel íze, amit ott ettem sokszor. Elöntött valami messzi érzés, konkrét emlékek nélkül tudtam, hogy ez volt bölcsödéskorom meghatározó érzése a bölcsiben.

Pár hónapja azon az udvaron álltam, ahol bölcsödés éveimet töltöttem. Akkor is hatott rám a hely.

Miért írom ezt? Ha pl. Pearl Harlborről olvasok, egyértelműen nem fogok az incesztusélményemre emlékezni emiatt. Ha az Egri csillagokat olvasom, akkor sem. Mi a radai rosseb juttatna az eszembe egy ilyen élményt, ha nem az, hogy ovasok róla??? Egy ilyen emlék felhozásához egy erős impulzusra van szükség, és ezt egy könyv részben betöltheti. Ezért nem lehet csodálkozni, hogy sok nő ismer magára, amikor nemi erőszakról olvas.

A "minden" szót erős túlzásnak érzem egyrészt, másrészt pedig érdemes megkérdezni magunktól, hogy kik érdeklődnek a pszichológiai témájú könyvek iránt. Kik lesznek pszichológusok és miért... Rendszerint nem a pszihésen egészséges, gyermekkori traumáktól mentes emberek. Így nem lehet csodálkozni, ha az ilyen és ehhez hasonló könyveket olvasó nők között magas számban akadunk olyanokra, akik valóban átélték a bántalmazást.

És még egy utolsó: ha "csak" olyan LELKI trauma ért, ami ilyen képekben mutatja meg magát, akkor az, ami valójában történt, van annyira megrázó, felháborító, az intim határaimat sértő, mintha fizikailag történt volna meg az aktus. Vagyis akkor lelki értelemben történt durva belémhatolás, az apám az akaratát belémkényszerítette érzéketlen módon, stb. És már meg is magyaráztam nagyjából, mit jelent lelkileg szexuálisan kihasználva lenni.

Szokd meg a gondolatot, hogy sokkal több nőt erőszakolnak és vernek, sokkal többel erőszakoskodott az apjuk vagy nagyapjuk, mint azt tudni szeretnéd.

Kedves Parázs!
Örülök,hogy nagyobb nyitottságot tapasztalok a részedről irányomban.Elég nagy gubanc van a családotokban-úgy tűnik.Az a benyomásom,hogy apád kegyetlen,ellentmondást nem tűrő ember volt,aki rátok erőltette az akaratát.Igaz ez?Lehet,hogy elnyomott benneteket lelkileg,belétek folytotta a szót.Kegyetlen az ilyen lelki terror,tapasztalatból tudom.Ha ilyen volt,talán nem véletlenül nem él már.
Nem gondoltál még arra,hogy elköltözz?Anyukád is szeretetlen veled.Neked pedig nyugalomra lenne szükséged, nem ordítozásra.B.

Első kérdés: igaz. 74 éves korában halt meg tüdőrákban.
Második: már milliószor. A magyar valóság kis hazánkban lehetetlenné tesz a költözést számunkra.

Nyugalom... Épp azt mondta tegnap, kitesz minket az utcára a gyerekeinkkel együtt. Szerető, kedves anya, aki mindent megtesz a gyerekeiért. Ma is fájt a gyomrom, pedig nem voltam ideges.

Parázs!A lakás ahol laktok az anyukádé?
A gyomorfájdalom símán lehet a lefojtott feszültségtől,ami a tudat alattiban munkál benned,sajnos.
Azon gondolkodom anyukád hogy vált ilyenné,hiszen ő is anya,te is voltál kisbaba akit táplált,szeretett.Azért remélem ezt az utcára kitevést remélhetőleg nem gondolja komolyan,ha mást nem az unokáira tekintettel.
Soxor az idősebb korosztály nem fogja fel ,hogy most nem Kádár-korszak van,és bizony a családalapításhoz,fenntartáshoz szükség lehet szülői segítségre:"18 elmúltál fiam,állj meg a magad lábán ahogy tudsz!"Ezzel részükről le van tudva a dolog.? Még szerencse,hogy a férjedre támaszkodhatsz.Ő mit szól anyukád viselkedéséhez?B.

Lehet,hogy anyukád a bűntudat miatt lett ilyen?B.

Ééééééééééés megtörtént! 5 perce leszaggatta a futtatósövényt. Jogi út hosszadalmas, időt és fáradtságot vesz igénybe, úgyhogy marad az a megoldás, ami egyenes, rövid és kissé brutális. Azt is megbánja, hogy világra jött... Nem is értem, mitől fáj olykor a gyomrom... De neki is fog ez-az fájni hamarosan...

Anett,
a fél ház az övé, a negyede-negyede a húgomé és az enyém. + az egészen haszonélvezeti joga van. A szemben lévő házban lakik, ahol neki egy négyzetmilliméter tulajdona sincs, de egy kevés van a húgomnak és nekem, azon haszonélvezeti joga van, azon a címen laknak ott.

Soha nem szeretett az anyám. Azért születtem, hogy az apám odaköltöztesse magához ÉS A MÁSODIK FELESÉGÉHEZ!!! Csak egy lakáskulcsot jelentettem számára meg rengeteg terhet. Mindig számító nő volt, akit nem az érzelmek vezéreltek, hanem az, honnan csurran-cseppen több. És ezt nem a harag mondatja velem, ez tény. Mindig csak és kizárólag a saját érdekei vezérelték.

Az a némber még életében nem érzett bűntudatot...

Parázs,
ez nagyon szomorú. Az ő élete is az, és különösen, amit veled tesz. Asszem most értettem meg igazán, miért akarsz elmenni...

Parázs, ez szörnyű! És sehogy sem lehetne megoldani, hogy lelépjetek? A férjed szülei nem tudnak segíteni? Valahogy nem lehet kiváltani azt a tulajdont, hogy legyen valami tőkétek?

Bellana

Sziasztok

Itt vagyok és olvaslak titeket folyamatosan, csak nem nagyon tudok mit írni. Most összegyűlt egy két dolog:
A tudatalatti rejtélyes dolog, sokszor sokáig el van temetve valami, a túlélés miatt, aztán egyszer csak előkerül.A baj az, hogy addig is dolgozik, és sokszor érthetetlen reakciókat produkál. Azt már én is sokszor tapasztaltam, hogy valamit olvasok és hirtelen nagyon erősen érzem, hogy itt bizony valami van. Míg egy csomó más meg elfelejtődik. Aztán a felmerülő problémához szépen elkezd előjönni egy csomó olyan emlék, amit már rég elfelejtettem, de biztos, hogy megtörtént!
Parázs,
nagyon nehéz ez a helyzet főleg így anyukáddal kombinálva, és változatlanul nem tudok okosat mondani, csak szorítok neked. Nem írtad, hogy mi lett az Eszter alapítvánnyal, meg a NANE-val. Lehet hogy hülyeség, de nem lehet hogy az anyukád részéről féltékenység is van a dologban? Hadd ne részletezzem.
Egyébként meg azért az anyukádnak sem lehetett könnyű, azt gondolom, hogy egy ember sem válik ilyenné magától. Persze felnőtt korában az ember már felelősséggel tartozik a tetteiért, meg azért hogy milyen ember lesz belőle, de biztos hogy neki sem volt minden rendben gyerekkorában.
A lakáshelyzet rosszul hangzik, a haszonélvezeti jog lehetetlenné teszi a mozgolódást, hacsak nem akar anyukád is lépni valamerre. ???

Anna

Csak nem akarod megütni?Ne csinálj hülyeséget,mert még visszájára sülhet el.Tudom nehéz türtőztetni magadat,de az lenne bölcs.Az indulat indulatot szül,és nem oldódik meg semmi.Egy elvakult nővel szemben ez sem használ.Én az" ellenség" megtévesztését javasolnám.Most ki ne akadj,de én csakazért is mosolyognék rá,ne lássa hogy zavar amit tett.Sőt tennék valami olyat amire nem számít,pl segítenék neki valamiben,v. a gyerekeknek mondanám,hogy segítsenek a mamának.Ettől tuti összezavarodna.Aztán ha leszereltem meghívnám kajálni vhva,és utána-idővel-elmondanám,hogy mennyire bánt a viselkedése,és hogy úgy érzem sosem szeretett,és a közös udvart nem lehet a másik beleegyezése nélkül alakítani,pláne ha a másik sokat dolgozott vele.Nem biztos hogy elég erősnek érzed magadat ehhez,és nem is biztos hogy használható az ötlet,de hátha..B.

kíváncsi,
ugye? Anyagilag nem tudunk lépni Mo-on. Márpedig lépni KELL.

Bellana,
a férjem apja is alkoholista, nem tartjuk vele a kapcsolatot. Az anyósom kedves, de ő sem tud megvenni nekünk egy lakást... Ezért arra apellálunk, hogy kiköltözünk külföldre, de ez sem zökkenőmentes. Eladni lehetne, de macerás nagyon. (Nem sok ember venne meg egy fél házat, amin haszonélvezet is vagyon...)

Anna, a Nanet- hívtam, üzenetrögzítő válaszolt. Nem hagytam üzenetet. Az Eszter alapítványban 4 napja hagytam, de nem hívtak még vissza. Emellett kaptam elérhetőségeket, ahol kaphatok segítséget. Sietni nem tudok, mert a következő 2 hetünk totál zűrös lesz. Remélem, utána már rendeződnek a soraink.

Féltékenység: én is gondoltam rá. De van egy méhen belüli élményem, amire emlékszem, már ott is nagyon fájt a szívem. Szóval ez "csak" egy plusz lehetett.

Gyerekkor: tudom, hogy jól szerető, gondoskodó szülők mellett nem szoktak ilyenné válni az utódok. (De akkor én miért lettem olyanná, aki valóban szereti a gyerekeit és a férjét és gondoskodik róluk???) De ott van a saját felelősség, amit írtál is. Mindannyian hozott anyagból dolgozunk, és ha 10 ember ua-t az agyagot kapná, 10 féle alkotás születne. Mindenesetre a megbocsájtás és a megértés csak a harag és keserűség átélése után jön.

Anyám hiába akarna lépni, hová mennénk mi??? Max. 3mila ütné a markunkat. Egy fillér kölcsönt nem tudunk felvenni.

Anett,
ÉN nem. Mindent elmondtam ezzel? Ha meg lennének félemlítve, meghúznák magukat. De tudom, hogy ráfázhatok, és hogy a családomat is veszélyeztetem ezzel. De mi a túrót csináljak??? Hagyjam, hogy azt csináljanak a mi OTTHONUNKKAL, amit csak akarnak??? Hagyjam, hogy széttúrja a virágágyaimat? Letépje a sövényt? És akkor mit még? Ne feküdjek le elé, vágjam fel a hasam, hogy megmelegíthesse a lábát, ha fázik?

Nézd. A módszer, amit írtál, bejönne egy anyánál. De nem egy kígyónál. Az összezavarásig menne. (De akkor a gyerekeket is összezavarom!) Ő tudja, hogy zavar, szerinted miért csinálták? Ez volt a cél. Nyuszifül. Ő nem szeret engem, soha nem is szeretett senkit! Csak HASZNÁLTA az embereket. Én elég egyértelműen a képébe üvöltöttem, hogy soha nem szeretett, és nem is tagadta. Őt csak az érdekli, hogy neki minél több legyen, és másoknak minél kevesebb. (Egy kis plusz: már 2 szomszédot martak el maguk mellől, most emberükre akadtak a jelenlegi 2 szomszéddal. Az egyiknek csak egyszer tudnak beszólni...)

Erősebbnek érzem magam velük szemben, mint eddig bármikor. De félek, hogy ha egyszer igazán feldühítenek, nagyobban ütök, mint kéne... És mindez miért? Csak mert békében akarok élni. Nem tudom, nem értem, miért b******tnak mindenkit. Tehetetlenne érzem magam mind jogilag, mind egyébként. Miért kell belőlem kihozni a vadállatot?

Nem anya az ilyen!Csak meg-szülő.Szerintem te azért lehetsz jó anya mert megfogadtad magadban,hogy te mindent másképpen fogsz csinálni.Például, ha egy ember apja alkoholista volt,v. ő is az lesz,v. az ellenkezője:pont emiatt.Talán ha vársz,valaki másnak is betelhet a pohár,abból hátha ért.Kívánom.
Természetesen nem szabad hagyni,hogy mindenki belédtörölje a lábát.Egy határon túl már nem szabad eltűrni ezt a stílust.Emberi méltóság is van a világon.Kívánom ,hogy valamilyen szerencsés,nem várt fejlemény történjen,ami kiutat jelent a családodnak és neked.
Az unokáihoz hogy viszonyul?És ők hozzá?B.

parázs, én is olvastalak eddig is, de nem tudtam okosat szólni
Most viszont megütött valami: ha anyád apádhoz és annak második feleségéhez költözött, akkor babakorodban hol volt a második feleség? Akkor az egész horrorról két nő is tudott és szemet hunyt felette?!
Hugod édeshugod?
Nem kérlek, hogy menj bele részletekbe, már az eddigiekből is látszik, hogy nagyon bonyolult a családotok, de lehet, hogy nektek valami apróság nem tűnt fel, ami egy kívülállónak szemet szúrhat és esetleg segíthet.

Anett,
jól látod. 14 évesen fogalmaztam meg magamnak, hogy egy valamit nagyon jól megtanultam a gyerekkoromból: hogy hogyan NE legyek szülő. A nem várt fejlemény talán megtörtént, alább leírom majd.

Sadrien,
a második feleség (legyen MN)az egyik legintelligensebb (értelmileg és érzelmileg egyaránt), akit valaha megismertem. A mai napig eljárunk hozzá a húgommal, és visszük a gyerekeketis. Azt hiszem, neki köszönhetjük azt, hogy tudunk szeretni. Csodálatos nő. (Sajnos már elég idős. Bár még sok ideig élne, egészségesen...) Biztos, hogy ő sem volt otthon. És természetesen elzárkózott a mi családi életünktől, nem akart beleszólni vagy tudni róla. (Gondolj bele, egy megcsalt nőt a férje belekényszerít egy ilyen helyzetbe... Én is keserű és megalázott volnék, bezárkóznék a szombámba, és slussz.

A húgom édeshúgom, igen.

Helyzet: titkos informátorom (hehe, viccesen hangzik, de így van) megsúgta nekem, mire készül az a nő. El akarja adatni ezt a házat, bele akar kényszeríteni, hogy közösen eladjuk, hogy neki még több pénze legyen. = nekünk jutna úgy 1,5-2 millió+szocpol, ami max 6 mila, és egy fillérünk nincs hitelt felvenni. (6-unknak kéne akkor lakás, és csak új lakás jöhetne szóba, mert arra adnak kedvezményes kölcsönt ugye) Hála az égnek, vannak jogban és ilyen perpatvarokban jártas ismerőseink, barátaink. Ki ezt mondja, ki azt, de az tuti, hogy nem megyünk el innen, amíg nem közvetlenül külföldre megyünk. Csak féltem a gyerekeket. Amúgy is labilisabb vagyok.

De miattuk (is) kompromisszumképesek vagyunk. Kitaláltuk tegnap este, hogyan lehetne megoldani ezt a futtatós dolgot, hogy mindenkinek jó legyen, így kezdünk megnyugodni. Egyelőre mégsem veretem meg.

Köszönöm, hogy itt álltok mellettem. Ez már annyira OFFtopic, és mégsem szól rám senki. Ti vagytok a net angyalai.

Szerintem jó irányba haladnak a dolgok.Ezért imádkozom.Örülök a békés helyzetmegoldásnak.
Remélem más topikban olvashatjuk még egymást:Minden jót!B.

parázs! nem vagy off!!! sajna ez kapcsolódik a topikhoz és ha valami pici reményparázst tudunk adni, sőt esetleg egy ici-picit segíteni is, akkor már érdemes volt ennek a topiknak anno elindulnia.

Anett,
az imáid meghallgatásra találtak. Egy újabb váratlan fordulat: az anyám apja meghalt. Talán ennek hatására pár napig nyugta lesz. (Sajnos a nagyapám ugyanott halt meg, mint az apám, így nem bírtam felmenni hozzá. Nem vagyok képes elmenni oda.)

(Érzékeltetésképpen: a nagyapám feleségének nincs elég pénze a temetésre <a rezsi több, mint a nyugdíja!!! És akkor még nem evett.> , így is a nem-is-közös gyereke segít neki 70ezerrel, pedig 3 gyereke van és nem gazdag. Az a némber azt mondta: "Tudod, Erzsike, ha nem fizettem volna ki azt a szemüveget az apunak, azt a pénzt oda tudnám adni..." Lehetett pár ezer forint, és nem áll annyira rosszul. )

Sadrien,
reményparázs.

Egyébként a pasinak mondtam ma, hogy megcsináljuk úgy, hogy mindenkinek jó legyen a sövény. Megnyugodott.

Ezek után, remélem, lesz lehetőségem saját magammal is foglalkozni.

Kedden megyek kineziológushoz, és ha minden OK, időpontot egyeztetek egy terapeutával is.

Ma először megcsináltam, amit cicamica javasolt. Nagyon jól estett, bár fájt. Furcsa érzés: mintha megváltoztatnám a múltat. A mostani énem belép, és beszél a csecsemőkori énemhez, felveszi, simogatja, dúdol neki, vele sír, vígasztalja. És SZERETI. Mint Bruce Willisszel A kölyök.

Na jó éjt mindenkinek!

Igen, ez kell, ez az elfogadás, a szeretgetés, ez kell neked! A csecsemő neked és a gyerek neked. És kamasz neked is. Nem lehet túlzásba vinni!

Parázs, tudok neked jó pszichológusnőt. Legalábbis nekem nagyon szimpatikus. Megkérdeztem, hogy megadhatom e neked a számát. Mondta jó. De légyszi irj egy emilt, hogy küldhessem. A profilod ilyen téren üres.

Zsunya

Köszi, Zsunya, mél megy.

Kedden megyek kineziológushoz (ingyen), május 6-án pedig az Eszter alapítvány egyik pszijéhez.

Ma kaptam annak a némbernek (az anya szó nem való rá) az ügyvédjétől egy levelet, hogy meg akarja szüntetni a vagyoni közösséget, vagyis:
1 vagy eladjuk közösen a házat
2 vagy kifizetjük őt
3 vagy ő fizet ki minket.

Akármelyik mellett döntünk, a helyzet ua: hitelt kell felvennünk, méghozzá nem is kicsit. (Amit nem valószínű, hogy tudnánk fizetni, de legfeljebb valamit dolgoznék otthon.)

Két részes a dolog sztem: az egyik, hogy az ember ennyi gyerekkel már nagyon nehezen ugrál, pláne ekkora pénzből, de hiszem, hogy ha egy veréb nem hull le Isten tudta nélkül, nem fogunk eltűnni a süllyesztőben mi sem. Emellett azt is hiszem, hisszük, hogy amikor egy ajtó becsukódik, kinyílik egy (kettő, sok) másik. Mindennek a vége valaminek a kezdete. És eddigi életünk során mégha hatalmas megpróbáltatásaink is voltak sokszor, mindig egy magasabb életminőséghez vezetett. Mind emberileg, mind anyagilag.

Másik: milyen anya(??????????????????????) az ilyen? Megvan a saját, kényelmes kertes(!)háza, ahol lakhat, saját szobája, minden, amit akar. És erre mit csinál? Bizonytalan helyzetbe hozza a saját gyerekét és unokáit csak azért, hogy neki több legyen. Hány, de hány szülő dolgozik azért, hogy a gyerekeinek jobb legyen? Mi is azt tesszük, ti is. Mindent megadunk a gyerekeinknek, amit csak tudunk. Miféle állatfajta ez?

De még lehet, hogy van egy kiskapu. De nem akarom elkiabálni.

Kérlek benneteket, hogy aki tud/szeretne imádkozni értünk, most tegye meg, mert nagyon szükségünk van rá. Jöhet reiki, pozitív energia vagy bármi, ami segíthet nekünk.

Köszönöm szépen.

Parázs,
ha kifizetitek őt, ez mennyit jelent, és mi a következmény? Hogy maradhattok? Csak a ti részetekben, vagy az egészben? Mi lesz a többi résszel? És a húgod? Vele mi lesz? Hogy szól ez voltaképpen? És ha kifizetitek, akkor a ti részetek mennyire lenne forgalomképes, tudnátok-e továbblépni onnan, ha kell?
Sokat gondolok rád. Ha már reikizni nem tudok .

Drága Parázs!

Inkább nem írom le mit gondolok és milyen jelzők jutnak eszembe arra amit írtál, biztos továbbra nincs szükséged ilyen kirohanásokra.
Én nem tudok reikizni, se pozítív energiát küldeni, de imádkozni fogok értetek.

Ölellek:
Bellana

Drága Parázs!
Mennek felétek a mosolymanók!


És ha belegondolsz, talán nem is baj a vagyonközösség megszűntetése. Legalább már az SEM fog kötni (hozzá) és majd bátrabban léphettek előre a SAJÁT életetekben. Átmenetileg persze megpróbálja az embert az ilyesmi (is), de végül majd nagyon nyugodtan és felszabadultan tudtok fellélegezni!

- Adrien

Kíváncsi,
nem tudom, mekkora pontosan a ház piaci ára, úgy kb. 5-7- milliót kéne leperkálnunk. Plusz meg kéne vásárolni a haszonélvezeti jogot a mi részünkről. Ez a megoldás tetszik a legkevésbé, mert még mindig naponta látnám a képét, és mert a p*tk*ny férje továbbra is letaposná a virágaimat, stb. Akkor már az egészben lennénk, de a húgommal még mindig közös lenne a tulajdon, ami neki rossz, mert jól jönne 2-3 M neki is. (De ő soha nem robbantaná a bankot...) Szóval ha maradunk, az a legrosszabb mindenkinek. Az egyelőre mellékesnek tűnik, hogy ő veszi meg tőlünk a mi részünket vagy közösen eladjuk. Bár nem biztos. Ő biztos, hogy sokkal kevesebbet ajánlana, mint a valós érték, és lefizetné az értékbecslőt, hogy jó keveset írjon... És az, hogy sokat gondolsz ránk, az adhat annyi erőt, mint bármi más. Köszönjük.

Bellana,
ez neked is szólt. Tudod, hogy kutatások biznyították az ima segítő, gyógyító erejét? (Ez tökkomoly.) És neked is köszönjük.

Sadrien,
mosolymanók felvidítottak. És igazad van. Van egy kedves ismerősöm, akik 5-en laknak 9 nm-en. 6M-ból meg valamennyi hitelből tudunk mi is lakást venni, vidéken még házat is akár, kerttel. (Nekem nagyon fontos a kert, mert megszoktam. Ha kellene, panelban is boldogabb lennék a sajátunkban, akármilyen kicsi is lenne, mint itt így, persze. Tudok kompromisszumot kötni. Csak annyira szeretek kertészkedni, meg hogy a saját ültetményeim vesznek körül, de átmenetileg le tudok róla mondani.)

A jogi procedúrától kisé félek, mert még soha nem csináltunk ilyet, de ezt is el kell valamikor kezdeni. Neked is köszi!

(Legrosszabb pillanataimban egyébként látom magamat, amint szétverem a fejét. Na ilyenkor igyekszem vissza a középpontomba. Ott rögtön jól és biztonságban érzem magam.)

Puszi mindannyiótoknak!

Valahol olvastam a neten,hogy vannak ingyenes jogsegély szolgálatok,de nem találom.Másnak nem ugrik be? Szerintem Parázsnak kéne egy ügyvéd is,aki tanácsokat tud adni.

Na,a yahoon ezt találtam:
http://www.vitalitas.hu/portal/jsp/orgview/news_detail.jsp?news_id=865

Parázs,
ne hagyd magad. Jogilag Te vagy nyeregben, még ha nem is tudsz róla. Nem rakhat ki titeket a némber anélkül, hogy ne biztosítana legalább ugyanolyan körülményeket mindannyiatoknak.
Sürgösen vedd fel a kapcsolatot egy jó ügyvéddel! Ha nem teszed, pillanatok alatt ki fognak forgatni mindenböl!

Ispiláng,
köszi a linket. Sajnos csak olyan jogvédelmet találtam ott, ahol pszichiátriai betegeket védenek. Kaptam egy másik honlapcímet is: ez gyakorlatinak látszik: http://www.im.hu/fooldal/cikk/cikk.phtml?menupontid=107 Ügyvédhez hétfőn megyünk.

Oroszlan,
hálás lennék, de nagyon, pontos információkért. Tudom, nem vagy jogász, de gyakorlatod van... ÉS HONNAN TUDJAM, HOGY KI JÓ ÜGYVÉD? (És hogy fizessem meg? ) Több kérdésem nincs.

Csók.

Kedves Parázs!
Ezer éve nem olvastalak.Kissé elvontak bokros teendőim.Imádkozom értetek továbbra is.Istennek semmi sem lehetetlen,Ő Mindenható!B.

Szilde,
nagyon köszönöm, köszönjük. (Láttad a Minden6ó c. filmet? Jobban csinálám, mint Jim Carry... )

Parázs,
pontos információkkal én sajnos nem, csak szakjogászok rendelkeznek. Itt kérdezhetsz ingyenesen az inteneten: http://www.ingatlanjog.hu
Az viszont azért nekem gyanús, hogy a "némber" ügyvédje valamibe nagyon bele akar kényszeríteni. De mivel Te

1. az ingatlanban résztulajdonnal rendelkezel
2. birtokon belül vagy (fontos!)

ezért szerintem egyáltalán nem kötelezhetnek a fent leírt alternatívák egyikére sem. Söt, Neked még elövásárlási jogod is van az ö tulajdonrészére, ami az ö részére nagyon megnehezíti az elidegenítést! Szvsz megpróbálják azt a trükköt alkalmazni, hogy felszólítanak vmire, hátha nem reagálsz, majd ha letelik a válaszadási idö, hivatkozással a nem reagálásra beindítanak vmi kakát ellened.
Mindenképpen ügyvédhez kell fordulnod.
A JÓ ügyvédet onnan ismerheted fel, hogy mindig tárgyilagos, nem handabandázik, és persze jól megy neki. Nekem anno egy kilátástalan pert nyert meg Dr. Muskovszky Gábor http://www.muskovszky.hu
Csak éppen az ö árai húzósak.

Szia, Oroszlan,
köszönöm a linkeket! Az elsőt használtam. A második mennyire drága? (Úgy értem, tudsz-e nagyjából árat mondani, ha gondolod, magánban.)

Egyébként már reagáltam: időkéréssel. Adott időt az a jótét lélek... Ugye milyen aranyos? (Egyébként a némber ügyvédje, amióta az eszemet tudom. És nem valami jó. Egy tök tiszta pert elcseszett a szüleimnek. Az apám nagyon utálta. )

Sziasztok! Vegig olvastam a topicot es hat mit mondjak, eleg elkeseritö. Kiben bizhat meg az ember manapsag ha mar a nagypapa is tapogat? es az apa is visszael helyzetevel. Mi lett vegül is az unokaval,aki nem tudta hol beszamoljon-e a csaladnak, kicsit nem igazodom itt mar teljesen es eleg kesö is volt tegnap, amikor olvastam. Es neked parazs, sok-sok eröt. Az a könyv,amit ajanlottak a Mergezö szülök feltetlen olvasd. Ugyanitt ebben könyvben emlitik meg,hogy ha ilyen gondjaid vannak mint molesztalas gyerekkorbol, feltetlen olyan szakembert kell keresni, aki nem Freud elveit vallja, ö ugyanis nem hitt a csaladon belüli fajtalankodasban. Ugy hogy keresgelj csak nyugodtan tovabb, remeljük megtalalod azt az orvost, akinek megtudsz teljesen nyilni es igaz hogy hosszu folyamat lesz, lehet egy ev is, de hidd el megeri.

Kedves Parázs!Láttam a filmet,Érdekes volt.Fantáziadús,tanulságos,elgondolkodtató..Nagyon látványos volt pl. ahogy Isten visszalökte a szellemét a testébe a srácnak.Ez sokakkal tényleg meg is történik.Jó,ha tudja az ember hogy a halál után hol is lesz a helye.?