nem normalisak.
apam bezzeg felkoszontotte anyamat. mert anyam szult neki 2 gyereket.... a fene sem erti ezeknek az ertekrendjet.
Pocok is jelzett. jol belemrugott.
m
Új privát üzeneted érkezett!
Kedves Martina!
Õszintén mondom jobb, ha elfelejted ezeket a dolgokat!
Amiket Te várnál az exedtõl,azokat nem fogja megtenni...akkor nem lennél egyedül.
Komolyan mondom kapcsold ki ezeket az elvárásokat:kórházba vivés, anyák napja...ha ilyeneken rágódsz nagyon nehéz lesz minden.
Fogadd el a helyzetet!
Drukolok Nektek!
Etus
Õszintén mondom jobb, ha elfelejted ezeket a dolgokat!
Amiket Te várnál az exedtõl,azokat nem fogja megtenni...akkor nem lennél egyedül.
Komolyan mondom kapcsold ki ezeket az elvárásokat:kórházba vivés, anyák napja...ha ilyeneken rágódsz nagyon nehéz lesz minden.
Fogadd el a helyzetet!
Drukolok Nektek!
Etus
Sziasztok!
Jokat mosolygok az apakon.
Az en ferjem se volt semmi,de legalabb aranyos.
Eltolta a babakocsit gyermekemmel a kozeli plazaig,ahol viragot lehet kapni(kinai bolt)Kanadabol irok))de ott nem lehet kartyaval fizetni,penz nem volt nala.Mit csinalt?Bement egy drogeriaba,es vett egy draga sampont balzsammal,amit egyebbkent sose vennek meg.
De legalabb gondolt ram.
udv
Kriszta anya
Jokat mosolygok az apakon.
Az en ferjem se volt semmi,de legalabb aranyos.
Eltolta a babakocsit gyermekemmel a kozeli plazaig,ahol viragot lehet kapni(kinai bolt)Kanadabol irok))de ott nem lehet kartyaval fizetni,penz nem volt nala.Mit csinalt?Bement egy drogeriaba,es vett egy draga sampont balzsammal,amit egyebbkent sose vennek meg.
De legalabb gondolt ram.
udv
Kriszta anya
Sziasztok!
ENIKÕ vagyok, régebben már írtam ide. Azóta megoldódott a problémánk, apucival és a kis Enikõvel hármasban boldog család vagyunk. Apuci anyák napján hozott nekem egy szív alakú gyertyát és egy szerelmes könyvet. Még régebben tesómtól vett egy Avon parfümöt, hogy ezt szánja majd anyák napjára, de kórházban voltam a kismanóval, és mikor hazajöttünk, odaadta a sok éjszakázás és sírdogálás ellensúlyozásaként, mikor hazaértünk a kórházból.
És persze én is adtam neki valamit. Egy KÖSZÖNÖM felíratú képeslapra írtam neki egy verset, hogy boldog vagyok, hogy õ tett anyává.
És anyák napján a mi kis drágánk meg is lett keresztelve.
Sziasztok
ENIKÕ
ENIKÕ vagyok, régebben már írtam ide. Azóta megoldódott a problémánk, apucival és a kis Enikõvel hármasban boldog család vagyunk. Apuci anyák napján hozott nekem egy szív alakú gyertyát és egy szerelmes könyvet. Még régebben tesómtól vett egy Avon parfümöt, hogy ezt szánja majd anyák napjára, de kórházban voltam a kismanóval, és mikor hazajöttünk, odaadta a sok éjszakázás és sírdogálás ellensúlyozásaként, mikor hazaértünk a kórházból.
És persze én is adtam neki valamit. Egy KÖSZÖNÖM felíratú képeslapra írtam neki egy verset, hogy boldog vagyok, hogy õ tett anyává.
És anyák napján a mi kis drágánk meg is lett keresztelve.
Sziasztok
ENIKÕ
Miért?
MIért ilyen alázatosan anõk? Miért kell ragaszkodni ezekhez az embernek nem nevezhetõ mocskokhoz?? Hogy lehet ilyen embereket szeretni és visszafogadni? Lányok asszonyok egy kis tartást, könyörgöm.Nézzetek a jövöbe, és próbáljátok elhinni, hogy valahol van még rendes kedves férfi, aki pont rátok vár.
Egy apuka, aki nem válik
MIért ilyen alázatosan anõk? Miért kell ragaszkodni ezekhez az embernek nem nevezhetõ mocskokhoz?? Hogy lehet ilyen embereket szeretni és visszafogadni? Lányok asszonyok egy kis tartást, könyörgöm.Nézzetek a jövöbe, és próbáljátok elhinni, hogy valahol van még rendes kedves férfi, aki pont rátok vár.
Egy apuka, aki nem válik
Kedves Apuka!
Komolyan mondom, nagyon aranyos, ahogy irsz errol az egeszrol. Reszemrol nincs szo ilyen visszafogadasi oruletrol. 2 ok miatt:
egyreszt esze agaban nincs / nem lenne visszajonni.
masfelol en is ugy gondolom, hogy koszonom, jobban megvagyok egyedul.
Es talan egyszer majd kelleni fogok a Pockommal es a multammal (ugye az elozo babacskammal, aki meghalt es a ferjemmel aki elhagyott pocakosan). Es talan, majd, annak az ujnak EN leszek a fontos, nem maga.
Es akkor majd egyensulyban lesz mindaz, amit en adtam korabban, es adhatok majd. Mert azt mar tudom, ugy nem poen, hogy csak nekem fontos a masik fel, de en mindenben hatterbe huzodom miatta.
Kicsit tobb egeszseges onzesre van szukseg ;)
Pocoknak meg vagy lesz igazi apakepe a szinen, vagy nem. Sokan felnottek igy is, nem?
m
Komolyan mondom, nagyon aranyos, ahogy irsz errol az egeszrol. Reszemrol nincs szo ilyen visszafogadasi oruletrol. 2 ok miatt:
egyreszt esze agaban nincs / nem lenne visszajonni.
masfelol en is ugy gondolom, hogy koszonom, jobban megvagyok egyedul.
Es talan egyszer majd kelleni fogok a Pockommal es a multammal (ugye az elozo babacskammal, aki meghalt es a ferjemmel aki elhagyott pocakosan). Es talan, majd, annak az ujnak EN leszek a fontos, nem maga.
Es akkor majd egyensulyban lesz mindaz, amit en adtam korabban, es adhatok majd. Mert azt mar tudom, ugy nem poen, hogy csak nekem fontos a masik fel, de en mindenben hatterbe huzodom miatta.
Kicsit tobb egeszseges onzesre van szukseg ;)
Pocoknak meg vagy lesz igazi apakepe a szinen, vagy nem. Sokan felnottek igy is, nem?
m
sziasztok!
csak egy tanácsot írnék az egyedül nevelõ anyáknak: Ne mondjatok a gyereknek semmi rosszat az apjukról, mégha az igazat is mondanátok, mert ezzel a gyerek magát érzi kisebbnek, megalázottnak és a lelke mélyén magát fogja okolni, plusz a férfiakról nagyon rossz véleménnyel lesz. Ha azt akarjátok, hogy lélekben egészségesen nõjjön fel a gyermeketek, próbáljatok a gyerek elõtt az apjukról tárgyilagosan beszélni és érzelemtõl menetesen mesélni. Ha azt akarjátok, hogy lányaitok képesek legyenek majd férjhez menni, ne hangsúlyozzátok, hogy az apjuk milyen egy szemét volt, mert nem fog soha egy férfiba sem bízni és ezáltal képtelen lesz boldog lenni!
Csak azért írom, mert az anyám megpróbált tárgyilagos lenni, és csak felnõtt koromban kezdte elmesélni, hogy mit is csinált az apám, de így felnõtt létemre is nagyon megkavart és apámmal a jóviszonyt nagyon nehezen tudom fenntartani. Úgy érzem, jobb lett volna, ha ezt a sok szemétséget nem tudtam volna meg, még akár felnõtt koromban sem, mert ezáltal nagyon mély sebet kaptam, amit sosem lehet már begyógyítani...
Csak ennyit akartam.
Azt hiszem a legjobb tanács az, hogy a múltra pontot kell tenni és a jövõ felé pedig nyitottnak kell lenni, így esély van a boldogságra!
remélem nem volt haszontalan, amit írtam.
egy egyedül felnevelt lány
csak egy tanácsot írnék az egyedül nevelõ anyáknak: Ne mondjatok a gyereknek semmi rosszat az apjukról, mégha az igazat is mondanátok, mert ezzel a gyerek magát érzi kisebbnek, megalázottnak és a lelke mélyén magát fogja okolni, plusz a férfiakról nagyon rossz véleménnyel lesz. Ha azt akarjátok, hogy lélekben egészségesen nõjjön fel a gyermeketek, próbáljatok a gyerek elõtt az apjukról tárgyilagosan beszélni és érzelemtõl menetesen mesélni. Ha azt akarjátok, hogy lányaitok képesek legyenek majd férjhez menni, ne hangsúlyozzátok, hogy az apjuk milyen egy szemét volt, mert nem fog soha egy férfiba sem bízni és ezáltal képtelen lesz boldog lenni!
Csak azért írom, mert az anyám megpróbált tárgyilagos lenni, és csak felnõtt koromban kezdte elmesélni, hogy mit is csinált az apám, de így felnõtt létemre is nagyon megkavart és apámmal a jóviszonyt nagyon nehezen tudom fenntartani. Úgy érzem, jobb lett volna, ha ezt a sok szemétséget nem tudtam volna meg, még akár felnõtt koromban sem, mert ezáltal nagyon mély sebet kaptam, amit sosem lehet már begyógyítani...
Csak ennyit akartam.
Azt hiszem a legjobb tanács az, hogy a múltra pontot kell tenni és a jövõ felé pedig nyitottnak kell lenni, így esély van a boldogságra!
remélem nem volt haszontalan, amit írtam.
egy egyedül felnevelt lány
Sziasztok!
Január 4-én született meg életem legdrágább kincse, Bálint fiam. Az apja április 13-án közölte, hogy nem bír bennünket tovább elviselni, és elköltözik. Nem voltunk házasok, a barátnõje voltam 2000 novembere óta.
A babát nem terveztük, õ minden áron meg akart szabadulni tõle. Nekem komoly szervi problémáim voltak, ezért nekem Bálint baba ajándék volt, eszembe sem jutott lemondani róla.
Zoli, az apja, néhány héttel azután, hogy kiderült a terhesség, májusban elhagyott. Nem is számítottam rá, mondtam neki, hogy én nem dönthetek másképp, és nem tartok igényt semmire, ha így elválunk.
Két hét múlva visszajött, hogy nem tud nélkülem élni, és vállalja a babát is, csak maradjunk együtt.
Októberben költözött hozzám, és együtt voltunk a kicsi születésénél. Azt hittem, végre igazi család leszünk.
Mióta a kicsi megszületett, õ szinte minden nap reggel 8-tól este 11-ig dolgozott. Legalábbis ezt mondta.
Alig foglalkozott a babával, néha még megnézni sem akarta. Naponta többször elmondta, hogy mennyire szeret bennünket, de nagyon nehéz neki ez a helyzet.
Engem baromira zavart, hogy gyakorlatilag egyedül neveltem a gyereket, minden segítség nélkül. Volt olyan, hogy több napra elment, mert "egyedüllétre volt szüksége". Olykor közölte, hogy a Dóra nevû barátnõjénél alszik, de ne legyek féltékeny, mert õ már csak egy barát. (mellesleg egy exbarátnõ) Be kell valljam, néha igen komoly kiborulásaim voltak amiatt, hogy a férfi, akit szeretek, egy másik nõnél alszik, aki, persze, "csak egy barát".
Mikor Zoli bejelentette április közepén, mellesleg a születésnapomon, hogy elköltözik, azt mondta, nem bírja tovább, hogy milyen betegesen féltékeny vagyok és õ csak egy kis bizalmat várt tõlem. És neki még mindig én vagyok a nagy õ, és reméli, egyszer még boldogok leszünk.
Egy hét múlva elköltözött a Dóri barátnõjéhez. Két hét múlva visszajött, hogy így nagyon kényelmetlen neki, és május végéig, míg ki nem költözik az albérlõ a lakásából, itt akar maradni.
Május 17-én volt egy igen komoly összeveszésünk, amiben az anyja is részt vett. Zoli az anyja jelenlétében vert össze, miközben a 4,5 hónapos kisfiam a szobában aludt. Az anyjának eszébe sem jutott a fiát visszafogni, szerinte szemét ember vagyok, mert megszültem a kicsit, tönkre téve ezzel a fia életét. Majd elmentek, mint akik jól végezték dolgukat.
Ezután Pünkösd hétfõn összepakoltam Zoli cuccait, és találtam egy doboz diát, ahol Zoli kefél egy másik volt barátnõjével, Andival. A képek két hónappal azután készültek, hogy Zoli visszakönyörögte magát hozzám.
Egy világ omlott össze bennem, azt hittem, nem érem meg a reggelt. Aznap egész éjjel a kisfiam ágya mellett sírtam. Néztem õt, nehogy valami nagy nagy hülyeséget csináljak.
Zoli volt a mindenem, azt hittem, megtaláltam az igazit.
Másnap felhívtam, kértem, hogy mondja el, hogy mikor és kivel csalt meg. Erre annyit mondott, hogy ezt a "beteges féltékenységet" nem bírja bennem, neki én vagyok az igazi. Elmondtam, hogy megtaláltam a képeket. A válasza ennyi volt: Igen? Akkor legalább tudod, nem tagadom tovább.
Ettõl kezdve egy falat sem ment le a torkomon, és rohamos fogyásnak indultam. Drasztikusan csökkent a tejcsi is, így a kismanó igen hamar rá kellett, hogy szokjon a vegyes tálálkozásra.
Azon a héten minden este úgy feküdtem le, hogy nem tudtam, felkelek-e reggel.
Péntek este felhívtam az Andit, aki nagyon kedves volt és elmondta, hogy õk igazán nem szakítottak soha és õ szinte ott lakott Zolinál. Szeretik egymást. Néhány hónapig nem voltak csak együtt októbertõl, mikor Zoli hozzánk költözött.
Aztán mióta a baba megszületett, megint találkozgatnak, és Zoli elmondta neki, hogy mennyire nem bír elviselni bennünket.
Késõbb Zoli is elismerte, hogy találkozgat az Andival, "de nincs köztük semmi", és õ engem szeret, és reméli, hogy együtt fogunk megöregedni.
Beadtam a gyermek-elhelyezési kérelmet, és remélem, mielõbb lezárul minden.
Május 17 óta személyesen nem találkoztam Zolival, 24 óta telefonon sem beszéltünk. Néha küld smst vagy emilt, hogy milyen mocskos játékot játszom, és milyen gonosz ember vagyok, de õ még így is engem szeret.
Amióta a barátnõje vagyok viszonya van egy nõvel (lehet, hogy többel is), én éreztem is ezt, és õ lehazudta a csillagokat is az égrõl. Volt választása, nem kellett volna visszajönnie hozzám.
Úgy érzem, elvett tõlem mindent, amiben hittem. Ha nem lenne a kismanócskám, talán fel is adnám, de miatta muszály összeszednem magam.
Persze, mindezt a vizsgaidõszakra kellett idõzítenie, hogy ha nagyon szar, legyen még szarabb.
Még mindig szeretem, és mindig szeretni fogom.
Az fáj a legjobban, hogy soha többé nem tudok bízni benne... és így részemrõl már nem lehetünk együtt.
Annyira nem érdemeltem ezt meg. És fõleg nem érdemelte meg ez az ártatlan kismanó.
Nem muszály válaszolnotok, csak ki akartam sírni magam. Biztosan van köztetek olyan, aki tuja, mit érzek most.
Január 4-én született meg életem legdrágább kincse, Bálint fiam. Az apja április 13-án közölte, hogy nem bír bennünket tovább elviselni, és elköltözik. Nem voltunk házasok, a barátnõje voltam 2000 novembere óta.
A babát nem terveztük, õ minden áron meg akart szabadulni tõle. Nekem komoly szervi problémáim voltak, ezért nekem Bálint baba ajándék volt, eszembe sem jutott lemondani róla.
Zoli, az apja, néhány héttel azután, hogy kiderült a terhesség, májusban elhagyott. Nem is számítottam rá, mondtam neki, hogy én nem dönthetek másképp, és nem tartok igényt semmire, ha így elválunk.
Két hét múlva visszajött, hogy nem tud nélkülem élni, és vállalja a babát is, csak maradjunk együtt.
Októberben költözött hozzám, és együtt voltunk a kicsi születésénél. Azt hittem, végre igazi család leszünk.
Mióta a kicsi megszületett, õ szinte minden nap reggel 8-tól este 11-ig dolgozott. Legalábbis ezt mondta.
Alig foglalkozott a babával, néha még megnézni sem akarta. Naponta többször elmondta, hogy mennyire szeret bennünket, de nagyon nehéz neki ez a helyzet.
Engem baromira zavart, hogy gyakorlatilag egyedül neveltem a gyereket, minden segítség nélkül. Volt olyan, hogy több napra elment, mert "egyedüllétre volt szüksége". Olykor közölte, hogy a Dóra nevû barátnõjénél alszik, de ne legyek féltékeny, mert õ már csak egy barát. (mellesleg egy exbarátnõ) Be kell valljam, néha igen komoly kiborulásaim voltak amiatt, hogy a férfi, akit szeretek, egy másik nõnél alszik, aki, persze, "csak egy barát".
Mikor Zoli bejelentette április közepén, mellesleg a születésnapomon, hogy elköltözik, azt mondta, nem bírja tovább, hogy milyen betegesen féltékeny vagyok és õ csak egy kis bizalmat várt tõlem. És neki még mindig én vagyok a nagy õ, és reméli, egyszer még boldogok leszünk.
Egy hét múlva elköltözött a Dóri barátnõjéhez. Két hét múlva visszajött, hogy így nagyon kényelmetlen neki, és május végéig, míg ki nem költözik az albérlõ a lakásából, itt akar maradni.
Május 17-én volt egy igen komoly összeveszésünk, amiben az anyja is részt vett. Zoli az anyja jelenlétében vert össze, miközben a 4,5 hónapos kisfiam a szobában aludt. Az anyjának eszébe sem jutott a fiát visszafogni, szerinte szemét ember vagyok, mert megszültem a kicsit, tönkre téve ezzel a fia életét. Majd elmentek, mint akik jól végezték dolgukat.
Ezután Pünkösd hétfõn összepakoltam Zoli cuccait, és találtam egy doboz diát, ahol Zoli kefél egy másik volt barátnõjével, Andival. A képek két hónappal azután készültek, hogy Zoli visszakönyörögte magát hozzám.
Egy világ omlott össze bennem, azt hittem, nem érem meg a reggelt. Aznap egész éjjel a kisfiam ágya mellett sírtam. Néztem õt, nehogy valami nagy nagy hülyeséget csináljak.
Zoli volt a mindenem, azt hittem, megtaláltam az igazit.
Másnap felhívtam, kértem, hogy mondja el, hogy mikor és kivel csalt meg. Erre annyit mondott, hogy ezt a "beteges féltékenységet" nem bírja bennem, neki én vagyok az igazi. Elmondtam, hogy megtaláltam a képeket. A válasza ennyi volt: Igen? Akkor legalább tudod, nem tagadom tovább.
Ettõl kezdve egy falat sem ment le a torkomon, és rohamos fogyásnak indultam. Drasztikusan csökkent a tejcsi is, így a kismanó igen hamar rá kellett, hogy szokjon a vegyes tálálkozásra.
Azon a héten minden este úgy feküdtem le, hogy nem tudtam, felkelek-e reggel.
Péntek este felhívtam az Andit, aki nagyon kedves volt és elmondta, hogy õk igazán nem szakítottak soha és õ szinte ott lakott Zolinál. Szeretik egymást. Néhány hónapig nem voltak csak együtt októbertõl, mikor Zoli hozzánk költözött.
Aztán mióta a baba megszületett, megint találkozgatnak, és Zoli elmondta neki, hogy mennyire nem bír elviselni bennünket.
Késõbb Zoli is elismerte, hogy találkozgat az Andival, "de nincs köztük semmi", és õ engem szeret, és reméli, hogy együtt fogunk megöregedni.
Beadtam a gyermek-elhelyezési kérelmet, és remélem, mielõbb lezárul minden.
Május 17 óta személyesen nem találkoztam Zolival, 24 óta telefonon sem beszéltünk. Néha küld smst vagy emilt, hogy milyen mocskos játékot játszom, és milyen gonosz ember vagyok, de õ még így is engem szeret.
Amióta a barátnõje vagyok viszonya van egy nõvel (lehet, hogy többel is), én éreztem is ezt, és õ lehazudta a csillagokat is az égrõl. Volt választása, nem kellett volna visszajönnie hozzám.
Úgy érzem, elvett tõlem mindent, amiben hittem. Ha nem lenne a kismanócskám, talán fel is adnám, de miatta muszály összeszednem magam.
Persze, mindezt a vizsgaidõszakra kellett idõzítenie, hogy ha nagyon szar, legyen még szarabb.
Még mindig szeretem, és mindig szeretni fogom.
Az fáj a legjobban, hogy soha többé nem tudok bízni benne... és így részemrõl már nem lehetünk együtt.
Annyira nem érdemeltem ezt meg. És fõleg nem érdemelte meg ez az ártatlan kismanó.
Nem muszály válaszolnotok, csak ki akartam sírni magam. Biztosan van köztetek olyan, aki tuja, mit érzek most.
Szia Nyúlci!
Nagyon szomorú volt elolvasni amit írtál
Én is voltam hasonló helyzetben,csak amikor kiderült hogy terhes vagyok,azt mondta az a "patkány" hogy kirúgja belõlem a gyereket,mert én az õ életét nem tehetem tönkre.
Amúgy engem többszö is összevert.
Sajnos pont mentem a dokihoz,mikor belémjött egy lada,(én kispolákkal voltam)nagyon összetört, és elkezdtem vérezni.
Úgyhogy féligmeddig megoldódott a baba sorsa
Így visszagondolok,és nem értem hogy az elsõ verés után miért nem hagytam ott azt a görényt.
Nagyon sajnállak amiért megvert,kár hogy nem verted el az annyával együtt.
Bocs hogy ezt mondom,de az ilyen ember egy szemét dög,és undorító ahogy viselkedett veled
És a babája az õ babája,és ha megtagadja,akkor az egy hangyát nem érdemel,nem hogy egy tündéri kisbabát
Az ilyen emberektõl felfordul a gyomrom.
Persze ezt úgysem érti meg az akinek nem volt ilyenben része.
Figyelj,ne foglalkozz vele!
Ne higgy neki,bármit kamuzik,az ilyen ember soha nem fog megjavulni!
(a saját káromon tudom,én is 3 évig hittem az "embernek")
Csak a babádra koncentrálj,õ a legfontosabb kincs a világon!
Ha a tejedet vissza akarod hozni,a szoptatás topicban Iboly biztos tud rá módot!Már sok anyukának sikerült
Egyébként én is mostanában magam alatt vagyok,de a te eseted mellett az semmiség.
Szóval csak annyit mondok,imádjad a kismanódat,és nagyon gyorsan felejtsd el azt a "bunkót"!!!
A baba is megérzi ha baj van!(én tapasztaltam)
Sok puszi,ne keseredj el,és írj nyugodtan ha "olyanod" van!
Itt azt hiszem minenki veled van!
Nagyon szomorú volt elolvasni amit írtál
Én is voltam hasonló helyzetben,csak amikor kiderült hogy terhes vagyok,azt mondta az a "patkány" hogy kirúgja belõlem a gyereket,mert én az õ életét nem tehetem tönkre.
Amúgy engem többszö is összevert.
Sajnos pont mentem a dokihoz,mikor belémjött egy lada,(én kispolákkal voltam)nagyon összetört, és elkezdtem vérezni.
Úgyhogy féligmeddig megoldódott a baba sorsa
Így visszagondolok,és nem értem hogy az elsõ verés után miért nem hagytam ott azt a görényt.
Nagyon sajnállak amiért megvert,kár hogy nem verted el az annyával együtt.
Bocs hogy ezt mondom,de az ilyen ember egy szemét dög,és undorító ahogy viselkedett veled
És a babája az õ babája,és ha megtagadja,akkor az egy hangyát nem érdemel,nem hogy egy tündéri kisbabát
Az ilyen emberektõl felfordul a gyomrom.
Persze ezt úgysem érti meg az akinek nem volt ilyenben része.
Figyelj,ne foglalkozz vele!
Ne higgy neki,bármit kamuzik,az ilyen ember soha nem fog megjavulni!
(a saját káromon tudom,én is 3 évig hittem az "embernek")
Csak a babádra koncentrálj,õ a legfontosabb kincs a világon!
Ha a tejedet vissza akarod hozni,a szoptatás topicban Iboly biztos tud rá módot!Már sok anyukának sikerült
Egyébként én is mostanában magam alatt vagyok,de a te eseted mellett az semmiség.
Szóval csak annyit mondok,imádjad a kismanódat,és nagyon gyorsan felejtsd el azt a "bunkót"!!!
A baba is megérzi ha baj van!(én tapasztaltam)
Sok puszi
,ne keseredj el,és írj nyugodtan ha "olyanod" van! Itt azt hiszem minenki veled van!
Szia Nyúlci,
a kisfiad a legeslegfontosabb! Ezért nem engedheted meg magaddnak azt a luxust, h. végigbõgjél egy éjszakát, és teljesen leamortizáld magad) Õ teljes és 100%-os embert kíván. Azon kívül inden rezdülésedet megérzi.
Mindemelett teljesen értem és megértem a helyzeted. Én már kilábalóban egy hasonlóan durávból. Vigyázz magadra, megfelelõen gondoskodhass a kisjószágodról! Recept sajnos nincs.
Minden egyes keserves és nyomorúságos napot meg kell élni, talán a követkzõ már kicsit könnyebb lesz. Megaláznine hagyd magad. A nyomorúságon kívül csak a büszkeséged lehet nagyobb. Ez és a fiad erõt fog adni!
a kisfiad a legeslegfontosabb! Ezért nem engedheted meg magaddnak azt a luxust, h. végigbõgjél egy éjszakát, és teljesen leamortizáld magad) Õ teljes és 100%-os embert kíván. Azon kívül inden rezdülésedet megérzi.
Mindemelett teljesen értem és megértem a helyzeted. Én már kilábalóban egy hasonlóan durávból. Vigyázz magadra, megfelelõen gondoskodhass a kisjószágodról! Recept sajnos nincs.
Minden egyes keserves és nyomorúságos napot meg kell élni, talán a követkzõ már kicsit könnyebb lesz. Megaláznine hagyd magad. A nyomorúságon kívül csak a büszkeséged lehet nagyobb. Ez és a fiad erõt fog adni!
Szia Nyúlci
20 hetes terhesként szakítottam a barátommal, akinek a baba csupán biztosítékul szolgált. Azt gondolta, hogy mindent elviselek majd, miközben felépíti a házát, amit nem nekünk szánt, hanem eladásra. Értünk semmit sem volt hajlandó tenni, kizárólag enni és aludni járt hozzánk. Persze, amikor szükségem lett volna rá / pl. bevéreztem / akkor õ hisztisségemre hivatkozva inkább a drogos barátaival lógott, ahelyett, hogy rohant volna hozzám. Miután kirúgtam, visszament a volt barátnõjéhez. Próbáltam jóvátenni, de ekkor méginkább megalázott. Mindez éppen Valentin napon történt.
Remélem tudok neked segíteni, ha megírom, miként lábaltam ki a gödörbõl.
1: Telefonszámot változtattam, megszakítottam vele minden kapcsolatot.
2: Közös emlékeinktõl / nem volt túl sok / rövid úton megszabadultam.
3: „Jóakaróimtól” akik tanácsaikkal halmoztak el / pl. ne menjek az utcára, mert kiveri belõlem a gyereket / megváltam.
4: Kezdetben rengeteget segítettek a szüleim és barátaim, akikhez bármikor fordulhattam és az elsõ pár hétben szinte soha nem hagytak egyedül.
Úgy érzem, megtetted az elsõ bíztató lépést, azzal, hogy mindenki elõtt vállaltad és képes voltál kiadni magadból a sok ocsmányságot, amit ez az embernek nem nevezhetõ szemét mûvelt veletek. Most még borzasztóan nehéz lehet, de vigasztaljon az a tudat, hogy minden nappal távolabb kerülsz a történtektõl. És a lényeg, hogy ott van neked a kisfiad, aki egyedül rád számíthat, hisz csak te maradtál neki. Ne bánd, hogy így alakult, egy egész életen át szenvedhetnél, ha együtt maradtok. Egy ilyen apakép pedig a kicsinek sem igazán vált volna lelkiekben elõnyére. Örülj, hogy megszabadultál tõle, ennél csak jobbat találhatsz.
Én július 7-ére várom életem legnagyobb boldogságát, a kisfiamat. Kiegyensúlyozottan és nyugodtan, hisz a baba óriási erõt adott nekem.
Az én nagydarab, gyönyörû arcú, minden ízében férfiasságot sugárzó volt barátommal 4 hónap után, az apasági nyilatkozat ügyében találkoztam újra. / legalább azt elvállalta / Ott állt elõttem egy összeesett kis senki, aki minimum 20 kilót fogyott. Már haragot sem éreztem, csak döbbenetet, hogy mit tett magával ez a szerencsétlen.
Ha elégtételt akarsz, kívánok neked is hasonlókat, bár egy idõ után már ez sem fog érdekelni.
E.
20 hetes terhesként szakítottam a barátommal, akinek a baba csupán biztosítékul szolgált. Azt gondolta, hogy mindent elviselek majd, miközben felépíti a házát, amit nem nekünk szánt, hanem eladásra. Értünk semmit sem volt hajlandó tenni, kizárólag enni és aludni járt hozzánk. Persze, amikor szükségem lett volna rá / pl. bevéreztem / akkor õ hisztisségemre hivatkozva inkább a drogos barátaival lógott, ahelyett, hogy rohant volna hozzám. Miután kirúgtam, visszament a volt barátnõjéhez. Próbáltam jóvátenni, de ekkor méginkább megalázott. Mindez éppen Valentin napon történt.
Remélem tudok neked segíteni, ha megírom, miként lábaltam ki a gödörbõl.
1: Telefonszámot változtattam, megszakítottam vele minden kapcsolatot.
2: Közös emlékeinktõl / nem volt túl sok / rövid úton megszabadultam.
3: „Jóakaróimtól” akik tanácsaikkal halmoztak el / pl. ne menjek az utcára, mert kiveri belõlem a gyereket / megváltam.
4: Kezdetben rengeteget segítettek a szüleim és barátaim, akikhez bármikor fordulhattam és az elsõ pár hétben szinte soha nem hagytak egyedül.
Úgy érzem, megtetted az elsõ bíztató lépést, azzal, hogy mindenki elõtt vállaltad és képes voltál kiadni magadból a sok ocsmányságot, amit ez az embernek nem nevezhetõ szemét mûvelt veletek. Most még borzasztóan nehéz lehet, de vigasztaljon az a tudat, hogy minden nappal távolabb kerülsz a történtektõl. És a lényeg, hogy ott van neked a kisfiad, aki egyedül rád számíthat, hisz csak te maradtál neki. Ne bánd, hogy így alakult, egy egész életen át szenvedhetnél, ha együtt maradtok. Egy ilyen apakép pedig a kicsinek sem igazán vált volna lelkiekben elõnyére. Örülj, hogy megszabadultál tõle, ennél csak jobbat találhatsz.
Én július 7-ére várom életem legnagyobb boldogságát, a kisfiamat. Kiegyensúlyozottan és nyugodtan, hisz a baba óriási erõt adott nekem.
Az én nagydarab, gyönyörû arcú, minden ízében férfiasságot sugárzó volt barátommal 4 hónap után, az apasági nyilatkozat ügyében találkoztam újra. / legalább azt elvállalta / Ott állt elõttem egy összeesett kis senki, aki minimum 20 kilót fogyott. Már haragot sem éreztem, csak döbbenetet, hogy mit tett magával ez a szerencsétlen.
Ha elégtételt akarsz, kívánok neked is hasonlókat, bár egy idõ után már ez sem fog érdekelni.
E.
Sziasztok!
Történetem a következõ: két csodálatos fiam van (az egyik császáros, a másik vákumos szülés volt: azok a nõk, akik így szültek tudják micsoda fájdalmakat jelent ez a síma szüléshez képest. Ezt a két fiút "elvesztettem" 5 évvel ezelõtt: elváltam a férjemtõl és õ azzal fenyegetõzött, hogy a bíróság úgyis neki ítéli a gyermekeket, mivel én "depressziós" vagyok. Mivel a feszültség otthon már elviselhetetlen volt, végül mégis belementem a válásba: a gyerekek a papánál maradtak (tudtam, hogy mivel pénze van, biztos valóban el tudná érni a célját, és neki ítélnék a gyerekeket).
Azóta eltelt 5 év. Nem tudom van-e köztetek valaki, aki el tudja képzelni, hogy micsoda fájdalom volt számomra: elköltözni otthonról és egyedül élni egy másik lakásban a gyermekeim nélkül??!!
Állást is változtattam, mert kellett a pénz. Rengeteget dolgoztam, de esténként hazatérve csak sírni tudtam a szomorúságtól, annyira hiányoztak a gyermekeim. Ezelõtt 2,5 évvel aztán nem bírtam tovább, megpróbáltam véget vetni az életemnek. Megmentettek, egy év múlva leszázalékoltak. Majdnem egy éve ismét dolgozom részmunkaidõben, és most kezd jóra fordulni az életem: 2001. decemberében a kisebbik fiam jelezte, hogy velem szeretne élni. Idén február óta velem lakik (hivatalosan az apjánál, mert az ügyvéd azt mondta, hogy ne kérjem a gyerek elhelyezés megváltoztatását).
A férjem persze ezt nem tudta megemészteni, és ezt a fiával is érezteti. Ez enyhe kifejezés: az apjánál külön szobája volt, most hogy eljött tõle a szobáját megszûntette, és dolgozószobának (ill. új barátnõje cuccainak tárolóhelyévé) alakította át. Így mikor a gyerek hétvégén felmegy a papához, rettenetesen érzi magát, hiszen úgy érzi, hogy õ ott nem kívánatos személy. Más: karácsonyra kerékpárt kért volna a papától, de mivel akkor már tudta, hogy a fia vissza akar jönni hozzám, nem adott rá pénzt. Én vettem meg a rokkant nyugdíjamból. Másik fiának vett mobiltelefont, a kisebbiknek nem, azt is én vettem neki, hogy tudjak vele kapcsolatot tartani.
Szeretném,ha megírnátok, hogy mivel a fiam 14 éves lesz egy hónap múlva, van-e reményem, hogy a fiam legálisan is nálam lakhasson.
Várom segítõ hozzászólásotokat,
üdvözlettel
egy reménykeõ anyuka
Történetem a következõ: két csodálatos fiam van (az egyik császáros, a másik vákumos szülés volt: azok a nõk, akik így szültek tudják micsoda fájdalmakat jelent ez a síma szüléshez képest. Ezt a két fiút "elvesztettem" 5 évvel ezelõtt: elváltam a férjemtõl és õ azzal fenyegetõzött, hogy a bíróság úgyis neki ítéli a gyermekeket, mivel én "depressziós" vagyok. Mivel a feszültség otthon már elviselhetetlen volt, végül mégis belementem a válásba: a gyerekek a papánál maradtak (tudtam, hogy mivel pénze van, biztos valóban el tudná érni a célját, és neki ítélnék a gyerekeket).
Azóta eltelt 5 év. Nem tudom van-e köztetek valaki, aki el tudja képzelni, hogy micsoda fájdalom volt számomra: elköltözni otthonról és egyedül élni egy másik lakásban a gyermekeim nélkül??!!
Állást is változtattam, mert kellett a pénz. Rengeteget dolgoztam, de esténként hazatérve csak sírni tudtam a szomorúságtól, annyira hiányoztak a gyermekeim. Ezelõtt 2,5 évvel aztán nem bírtam tovább, megpróbáltam véget vetni az életemnek. Megmentettek, egy év múlva leszázalékoltak. Majdnem egy éve ismét dolgozom részmunkaidõben, és most kezd jóra fordulni az életem: 2001. decemberében a kisebbik fiam jelezte, hogy velem szeretne élni. Idén február óta velem lakik (hivatalosan az apjánál, mert az ügyvéd azt mondta, hogy ne kérjem a gyerek elhelyezés megváltoztatását).
A férjem persze ezt nem tudta megemészteni, és ezt a fiával is érezteti. Ez enyhe kifejezés: az apjánál külön szobája volt, most hogy eljött tõle a szobáját megszûntette, és dolgozószobának (ill. új barátnõje cuccainak tárolóhelyévé) alakította át. Így mikor a gyerek hétvégén felmegy a papához, rettenetesen érzi magát, hiszen úgy érzi, hogy õ ott nem kívánatos személy. Más: karácsonyra kerékpárt kért volna a papától, de mivel akkor már tudta, hogy a fia vissza akar jönni hozzám, nem adott rá pénzt. Én vettem meg a rokkant nyugdíjamból. Másik fiának vett mobiltelefont, a kisebbiknek nem, azt is én vettem neki, hogy tudjak vele kapcsolatot tartani.
Szeretném,ha megírnátok, hogy mivel a fiam 14 éves lesz egy hónap múlva, van-e reményem, hogy a fiam legálisan is nálam lakhasson.
Várom segítõ hozzászólásotokat,
üdvözlettel
egy reménykeõ anyuka
Kedves Nyúlci!
Gratulálok a kismanódhoz! Szerintem igazán nagy dolog és bátor cselekedet ilyen helyzetben is vállalni a babát (sokan, akik másként cselekednének, biztos irigyelnek/irigyelni fognak érte). Mélyen együttérzek Veled, én is tapasztalatból beszélek. Persze, hogy ezt nem érdemelted, pláne a picurka. De mindig van kiút! Egyedül is fel lehet nevelni egy gyereket, többen vagyunk így. Sokkal jobb, mint egy rossz házasság. Nincs kivel veszekedni, senki nem okoskodik.
Jó, hogy jól kisírtad magad, ezen is túl vagy, de azért (remélem) most már nem sírsz minden éjszaka. A hozzánk legközelebb álló elveszítése olyan, mintha meghalt volna. Ilyenkor jön a gyász, aminek megvannak a különbözõ fázisai, amin mind túl kell esni. Közhely, de tényleg a legjobb gyógyír a sebekre az idõ. Az is sokat használ, ha egy ideig nem találkoztok, nem beszéltek, nem reagálsz az SMS-ekre. Most még feleslegesen nem érdemes rá idõt/energiát pocsékolni, csak jól felhúz agyilag, aztán meg a kismanó szívja meg. Zolinak is még fel kell dolgozni a helyzetet és sok-sok idõ kell ahhoz, hogy indulatok nélkül tudjatok beszélni egymással (nem azt írtam, hogy megváltozik). Foglald el magad, bár azt hiszem, ez egy féléves mellett nem nehéz :-). Jön a nyár, lehet pancsizni, stb. Meg a suli is fontos.
A vegyes táplálás miatt meg ne aggódj, régen több generáció ezen nõtt fel.
Sok sikert és kitartást'
Cicamama
Gratulálok a kismanódhoz! Szerintem igazán nagy dolog és bátor cselekedet ilyen helyzetben is vállalni a babát (sokan, akik másként cselekednének, biztos irigyelnek/irigyelni fognak érte). Mélyen együttérzek Veled, én is tapasztalatból beszélek. Persze, hogy ezt nem érdemelted, pláne a picurka. De mindig van kiút! Egyedül is fel lehet nevelni egy gyereket, többen vagyunk így. Sokkal jobb, mint egy rossz házasság. Nincs kivel veszekedni, senki nem okoskodik.
Jó, hogy jól kisírtad magad, ezen is túl vagy, de azért (remélem) most már nem sírsz minden éjszaka. A hozzánk legközelebb álló elveszítése olyan, mintha meghalt volna. Ilyenkor jön a gyász, aminek megvannak a különbözõ fázisai, amin mind túl kell esni. Közhely, de tényleg a legjobb gyógyír a sebekre az idõ. Az is sokat használ, ha egy ideig nem találkoztok, nem beszéltek, nem reagálsz az SMS-ekre. Most még feleslegesen nem érdemes rá idõt/energiát pocsékolni, csak jól felhúz agyilag, aztán meg a kismanó szívja meg. Zolinak is még fel kell dolgozni a helyzetet és sok-sok idõ kell ahhoz, hogy indulatok nélkül tudjatok beszélni egymással (nem azt írtam, hogy megváltozik). Foglald el magad, bár azt hiszem, ez egy féléves mellett nem nehéz :-). Jön a nyár, lehet pancsizni, stb. Meg a suli is fontos.
A vegyes táplálás miatt meg ne aggódj, régen több generáció ezen nõtt fel.
Sok sikert és kitartást'
Cicamama
Pfhh... nagy az isten allatkertje....
Gratulaljatok nekem! Ma van a 3. hazassagi evfordulom. Igaz hogy valunk es igaz, hogy az "apa" a kedvesevel a Balcsin....
A baba meg nagyon nyugos ma, faj a pocak vagy nem tudom mi, de olyan panaszosan sir... Meg cicivel a szajaban is, pedig azt nem szokott....
na majdcsak konyebb lesz ahogy az ido megy.
Csajok, kitartast nekunk!
Nyulci! Stramm csaj vagy!
m
Gratulaljatok nekem! Ma van a 3. hazassagi evfordulom. Igaz hogy valunk es igaz, hogy az "apa" a kedvesevel a Balcsin....
A baba meg nagyon nyugos ma, faj a pocak vagy nem tudom mi, de olyan panaszosan sir... Meg cicivel a szajaban is, pedig azt nem szokott....
na majdcsak konyebb lesz ahogy az ido megy.
Csajok, kitartast nekunk!
Nyulci! Stramm csaj vagy!
m
Hat igen.... valoszinu. Nem akarok leirni dolgokat, mert mint tudjuk mas, parhuzamos temakbol, olvassa vagy olvassak neki, de a gondolataim korbe korbe jarnak...
A kicsi egesz fel 10ig "balhezott" alig tudtam elaltatni, es nincs senki, aki ilyenkor csak 5 vagy 10 percre tehermentesitene, hogy uvoltseg egy jot es mosolyogva folytassam...
Azert jo hirem is van.... danoltam ma a prucsoknek, aki vihogott rajtam.
m
A kicsi egesz fel 10ig "balhezott" alig tudtam elaltatni, es nincs senki, aki ilyenkor csak 5 vagy 10 percre tehermentesitene, hogy uvoltseg egy jot es mosolyogva folytassam...
Azert jo hirem is van.... danoltam ma a prucsoknek, aki vihogott rajtam.
m
Szia Nyúlci!
Csak most olvastam a történetedet. Hiába mentem keresztül én is egy komoly válsághelyzeten (egy másik topicban leírtam), és azóta hál istennek jóra fordult a dolog a kitartásomnak köszönhetõen, bár a tanácsok többsége az volt, hogy aki megcsalja a másikat, az nem érdemli meg, hogy az ember kitartson mellette, mégis azt mondom, hogy amit Te leírtál, az azért több a soknál!
Kezdve a sorozatos hazudozástól az "ál" szeretet kimutatáson keresztül a verésig. Ez az a férfitípus, aki soha nem változik meg, sajnos.
Nagyon, nagyon nehéz, ha az ember úgy érzi, hogy egy világ omlik össze benne, de ki lehet mászni belõle, és muszáj is, fõleg a kismanó miatt.
Ne hagyd, hogy ez a férfi tönkretegyen! A szeretet, amit érzel, az valószínûleg inkább a fájdalom a veszteség iránt.
Koncentrálj a kicsire, ne maradj egyedül, amikor csak teheted, legyél társaságban, barátokkal, családdal, mindegy. És ha kell, kérd szakember segítségét. Nálam bevált, akkor is kihúzott volna a gödörbõl, ha nem oldódik meg a kapcsolatunk.
Igaza van Cicamamának, ez tényleg a gyász érzése, és fel kell dolgozódnia magadban.
Nagyon sok KITARTÁST!
Pkriszta
Csak most olvastam a történetedet. Hiába mentem keresztül én is egy komoly válsághelyzeten (egy másik topicban leírtam), és azóta hál istennek jóra fordult a dolog a kitartásomnak köszönhetõen, bár a tanácsok többsége az volt, hogy aki megcsalja a másikat, az nem érdemli meg, hogy az ember kitartson mellette, mégis azt mondom, hogy amit Te leírtál, az azért több a soknál!
Kezdve a sorozatos hazudozástól az "ál" szeretet kimutatáson keresztül a verésig. Ez az a férfitípus, aki soha nem változik meg, sajnos.
Nagyon, nagyon nehéz, ha az ember úgy érzi, hogy egy világ omlik össze benne, de ki lehet mászni belõle, és muszáj is, fõleg a kismanó miatt.
Ne hagyd, hogy ez a férfi tönkretegyen! A szeretet, amit érzel, az valószínûleg inkább a fájdalom a veszteség iránt.
Koncentrálj a kicsire, ne maradj egyedül, amikor csak teheted, legyél társaságban, barátokkal, családdal, mindegy. És ha kell, kérd szakember segítségét. Nálam bevált, akkor is kihúzott volna a gödörbõl, ha nem oldódik meg a kapcsolatunk.
Igaza van Cicamamának, ez tényleg a gyász érzése, és fel kell dolgozódnia magadban.
Nagyon sok KITARTÁST!
Pkriszta
Sziasztok!
Engem a 8 hónapos kisfiammal hagyott itt az apa, még mai napig sem tudom, mi volt a fõ ok, de valószinûleg egy nõ. Az elsõ két hónapban még játszotta a jófiút, mert volt egy esküvõ, amire el akartunk menni, meg jött a gyerek keresztelõje. SZóval az eseményeket megvárta, és aztán bejelentette, hogy el akar válni. Mindent lepapiroztunk, aláirkáltunk, már várjuk az elsõ tárgyalást. A gyereket 3 hónapja csak hébe-hóba látogatja, átlagban 2 hetente, egy óra hosszára. Azt mondja, nincs még olyan szinten a gyerek, hogy foglalkozni tudjon vele (hozzá kell tenni, hogy õ most vezérigazgató-helyettes beosztásban van). Engem nagyon bánt, hogy ennyire nem érdekli a gyerek, õ azt mondja, majd ha már beszélni tud a gyerek, akkor jobban fogja érdekelni. Szerintetek normális az ilyen ember? Egyébként a gyereket terveztük, mindketten nagyon akartuk.
Judit
Engem a 8 hónapos kisfiammal hagyott itt az apa, még mai napig sem tudom, mi volt a fõ ok, de valószinûleg egy nõ. Az elsõ két hónapban még játszotta a jófiút, mert volt egy esküvõ, amire el akartunk menni, meg jött a gyerek keresztelõje. SZóval az eseményeket megvárta, és aztán bejelentette, hogy el akar válni. Mindent lepapiroztunk, aláirkáltunk, már várjuk az elsõ tárgyalást. A gyereket 3 hónapja csak hébe-hóba látogatja, átlagban 2 hetente, egy óra hosszára. Azt mondja, nincs még olyan szinten a gyerek, hogy foglalkozni tudjon vele (hozzá kell tenni, hogy õ most vezérigazgató-helyettes beosztásban van). Engem nagyon bánt, hogy ennyire nem érdekli a gyerek, õ azt mondja, majd ha már beszélni tud a gyerek, akkor jobban fogja érdekelni. Szerintetek normális az ilyen ember? Egyébként a gyereket terveztük, mindketten nagyon akartuk.
Judit
Kedves Judit!
Én is átmentem ugyanezen, nem is annyira régen. Semmi okosat nem tudok tanácsolni... persze, hogy nem normális. A történeted kisértetiesen hasonlít az enyémre, pedig eddig abban a hitben éltem, hogy csak velem történhetett meg (talán a tervezett gyerek az egyik kulcsszó). Ide nem írnék semmi személyeset, véletlenül sem szeretném, ha felismerne. De ha megadod az email címed - és van kedved meghallgatni - szívesen elmesélem az 1 éves tapasztalataimat.
Én is átmentem ugyanezen, nem is annyira régen. Semmi okosat nem tudok tanácsolni... persze, hogy nem normális. A történeted kisértetiesen hasonlít az enyémre, pedig eddig abban a hitben éltem, hogy csak velem történhetett meg (talán a tervezett gyerek az egyik kulcsszó). Ide nem írnék semmi személyeset, véletlenül sem szeretném, ha felismerne. De ha megadod az email címed - és van kedved meghallgatni - szívesen elmesélem az 1 éves tapasztalataimat
.Sziasztok!
Én is ,mint oly sokan ebben a topicban apa nélkül, pontosabban vér szerinti apa nélkül nevelem a kisfiam, aki nemrég múlt 16 hónapos. Elszomorított, amikor végigolvastam a topicot, mert nem gondoltam volna, hogy ennyire sok férfi viselkedik úgy mint az én gyermekem apja. Bár Õt fõként a környezete befolyásolta, hogy azt a döntést hozza meg hogy hátat fordít teljes mértékben a fiának. Amikor megtudtuk, hogy terhes vagyok én megmondtam neki, hogy képtelen lennék elvetetni és eleinte úgy tûnt elfogadja a döntésem, bár éreztem rajta eléggé meg van ijedve. Én akkor érettségiztem le Õ pedig még elõtte állt, nem a legjobb pillanat volt a gyermek vállaláshoz, de hozzá kell tennem, hogy az Õ családja eléggé gazdag és az enyém is kellõen jól állt, ahhoz anyagilag támogasson minket. Volt egy rossz elõérzetem és egy pár hétig a saját szüleim elõtt is titkoltam a terhességet, csak a legközelebbi barátainknak mondtuk el. Itt hibáztunk, a karate edzõnk, mivel már több éve jártunk edzésre mindketten, ott ismertük meg egymást, úgy döntött, hogy én nem szülhetem meg a babát. Elõször teletömte a barátom fejét, hogy Õ még túl fiatal egy gyerekhez és nekem azt vágta a fejemhez, hogy nem tehetem tönkre a fiú életét. Mire én mondtam, hogyha kell egyedül nevelem fel a Picit, de közölte hogy ahhoz sincs jogom. Be akart rángatni a kocsijába és elvinni egy nõgyógyász ismerõséhez (vasárnap!!!!), „aki tudja mit kell tenni ilyen helyzetben”. Annak köszönhetem, hogy nem tudott elvinni magával, hogy ott voltak az edzõtársaim és hosszas veszekedés után elküldték, a barátomat már haza vitte elõtte az anyukájához mondván, hogy nekik beszélniük kell. Iszonyatosan féltem, mert az edzõm teljesen elborult és ne kérdezzétek, hogy miért mert én még a mai napig nem jöttem rá. Voltak pillanatok a veszekedés során, amikor azzal fenyegetõzött, hogy benyugtatóztat, meg a barátaim is úgy álltak mögötte, hogyha még egy lépést közelebb lép hozzám akkor ráugranak, teljesen elborult az agya és én egész végig attól rettegtem, hogy megüt vagy megrúg, hogy elvetéljek. Mivel a barátom anyukája és az én szüleim is támogattak volna minket, már az is tervben volt, hogy odaköltözünk az anyukájához, mert a házukban az alsó szint egy különálló lakás. A fiú megkérte a kezem és úgy tûnt kezd megbarátkozni az apaság gondolatával (puszilgatta a pocakomat, beszélt a fiához, õ már akkor biztos volt benne, hogy fiú), de az edzõnk nem hagyta annyiban és közölte a sráccal meg az anyjával, hogy Õ biztos benne, hogy nem a fiú a gyermekem apja. Kész itt mintha mindent elvágtak volna, másnap a fiú szakított velem, de hiába kérdezgettem az okát csak annyit mondott, hogy így kell lennie. Akkor még megígérte, hogyha valaha szükségem lesz rá akkor Õ mindig segít, meg hogy még mindig szeret stb. A fiáról meg azt mondta, hogy törõdni fog vele. Sokáig nem találkoztunk én írogattam neki leveleket a babánkról, de semmi. Mondtam neki, hogy én nem voltam senki mással együtt és biztos vagyok benne hogy Õ az apja, de nyugodtan kérhet apasági tesztet is. Édesanyám beszélt velük telefonon, amikor megszületett a kicsi, de kijelentették, hogy nem érdekli Õket a baba. Késõbb még küldtem fényképeket, de erre sem jött válasz. Azóta már többször is elment mellettünk az utcán, de még csak rá sem nézett a fiára. Sokáig nagyon ki voltam borulva, talán mostanra sikerült kihevernem a csalódást, nem csak mint férfiban ,hanem mint emberben is hatalmasat csalódtam benne. Most csak azon töprengek hogyan fogom ezt a szörnyû igazságot majd elmondani a fiamnak, aki mellesleg egyre jobban hasonlít a drága édesapjára.
Dorothy
Én is ,mint oly sokan ebben a topicban apa nélkül, pontosabban vér szerinti apa nélkül nevelem a kisfiam, aki nemrég múlt 16 hónapos. Elszomorított, amikor végigolvastam a topicot, mert nem gondoltam volna, hogy ennyire sok férfi viselkedik úgy mint az én gyermekem apja. Bár Õt fõként a környezete befolyásolta, hogy azt a döntést hozza meg hogy hátat fordít teljes mértékben a fiának. Amikor megtudtuk, hogy terhes vagyok én megmondtam neki, hogy képtelen lennék elvetetni és eleinte úgy tûnt elfogadja a döntésem, bár éreztem rajta eléggé meg van ijedve. Én akkor érettségiztem le Õ pedig még elõtte állt, nem a legjobb pillanat volt a gyermek vállaláshoz, de hozzá kell tennem, hogy az Õ családja eléggé gazdag és az enyém is kellõen jól állt, ahhoz anyagilag támogasson minket. Volt egy rossz elõérzetem és egy pár hétig a saját szüleim elõtt is titkoltam a terhességet, csak a legközelebbi barátainknak mondtuk el. Itt hibáztunk, a karate edzõnk, mivel már több éve jártunk edzésre mindketten, ott ismertük meg egymást, úgy döntött, hogy én nem szülhetem meg a babát. Elõször teletömte a barátom fejét, hogy Õ még túl fiatal egy gyerekhez és nekem azt vágta a fejemhez, hogy nem tehetem tönkre a fiú életét. Mire én mondtam, hogyha kell egyedül nevelem fel a Picit, de közölte hogy ahhoz sincs jogom. Be akart rángatni a kocsijába és elvinni egy nõgyógyász ismerõséhez (vasárnap!!!!), „aki tudja mit kell tenni ilyen helyzetben”. Annak köszönhetem, hogy nem tudott elvinni magával, hogy ott voltak az edzõtársaim és hosszas veszekedés után elküldték, a barátomat már haza vitte elõtte az anyukájához mondván, hogy nekik beszélniük kell. Iszonyatosan féltem, mert az edzõm teljesen elborult és ne kérdezzétek, hogy miért mert én még a mai napig nem jöttem rá. Voltak pillanatok a veszekedés során, amikor azzal fenyegetõzött, hogy benyugtatóztat, meg a barátaim is úgy álltak mögötte, hogyha még egy lépést közelebb lép hozzám akkor ráugranak, teljesen elborult az agya és én egész végig attól rettegtem, hogy megüt vagy megrúg, hogy elvetéljek. Mivel a barátom anyukája és az én szüleim is támogattak volna minket, már az is tervben volt, hogy odaköltözünk az anyukájához, mert a házukban az alsó szint egy különálló lakás. A fiú megkérte a kezem és úgy tûnt kezd megbarátkozni az apaság gondolatával (puszilgatta a pocakomat, beszélt a fiához, õ már akkor biztos volt benne, hogy fiú), de az edzõnk nem hagyta annyiban és közölte a sráccal meg az anyjával, hogy Õ biztos benne, hogy nem a fiú a gyermekem apja. Kész itt mintha mindent elvágtak volna, másnap a fiú szakított velem, de hiába kérdezgettem az okát csak annyit mondott, hogy így kell lennie. Akkor még megígérte, hogyha valaha szükségem lesz rá akkor Õ mindig segít, meg hogy még mindig szeret stb. A fiáról meg azt mondta, hogy törõdni fog vele. Sokáig nem találkoztunk én írogattam neki leveleket a babánkról, de semmi. Mondtam neki, hogy én nem voltam senki mással együtt és biztos vagyok benne hogy Õ az apja, de nyugodtan kérhet apasági tesztet is. Édesanyám beszélt velük telefonon, amikor megszületett a kicsi, de kijelentették, hogy nem érdekli Õket a baba. Késõbb még küldtem fényképeket, de erre sem jött válasz. Azóta már többször is elment mellettünk az utcán, de még csak rá sem nézett a fiára. Sokáig nagyon ki voltam borulva, talán mostanra sikerült kihevernem a csalódást, nem csak mint férfiban ,hanem mint emberben is hatalmasat csalódtam benne. Most csak azon töprengek hogyan fogom ezt a szörnyû igazságot majd elmondani a fiamnak, aki mellesleg egyre jobban hasonlít a drága édesapjára.
Dorothy
Sziasztok!!!
Végre, megtaláltam ezt a topicot. (Köszi Cicamama! Igazából azért nem klikkeltem a házasság/családra, mert nem vagyok házas, és családom sincs. Mármint sajátom. A szüleimmel élek, és a kisfiammal. De NAGYON-NAGYON bonyulult a sztori, és még el sem olvastam az elõzõ leveleiteket, úgyhogy megyek és bepótolom. És csak akkor látom értelmét leírnom részletesen, ha van, aki egyáltalán válaszol is, mert úgy látom, október óta nem volt itt egy lélek sem...
Végre, megtaláltam ezt a topicot. (Köszi Cicamama!
Igazából azért nem klikkeltem a házasság/családra, mert nem vagyok házas, és családom sincs. Mármint sajátom. A szüleimmel élek, és a kisfiammal. De NAGYON-NAGYON bonyulult a sztori, és még el sem olvastam az elõzõ leveleiteket, úgyhogy megyek és bepótolom. És csak akkor látom értelmét leírnom részletesen, ha van, aki egyáltalán válaszol is, mert úgy látom, október óta nem volt itt egy lélek sem... Sziasztok!Mindenki történetét végigolvastam,mindenkihez szólok.Én ikreket nevelek egyedül.A gyártó mikor megtudta,hogy kettõ van elhúzott szépen csendben.Persze jött a duma hogy milyen veszélyes egy terhesség az anyára nézve meg mennyi minden történhet a gyerekkel.Biztosan többször szült már férfi léttére nem tudom.Megtartottam õket.Mikor megszülettek elmentem a bíróságra gyerektartást kérni,azt mondta nem tõle van a két gyerek.Következett az apasági vizsgálat.Több százezer forintjába került de azt mondta neki megéri.Három évig tartó huzavona után lett vége az egésznek.Persze sokszor nem jött el a tárgyallásra.A bíróság meg lesz...nagyívben az egészet,nekik nem fontos nem az õ gyerekükrõl van szó.
Szerintem egy nõnek senki ne mondja meg hogy most szülhetsz,már elég idõs vagy hozzá.Egy nõ aki SZERETI,IMÁDJA a gyerekét úgyis oroszlánként védi óvja.
Az ilyen alakok meg éljenek sokáig ahhoz hogy visszakapják az élettõl azt amit õk egy védtelen csöpséggel csináltak.pont az a pici nem tehet semmirõl.Elhagyja??Õk sem tudnának magyarázatot adni,hogy miért!Fel a fejjel lányok nincs veszve semmi.
Szerintem egy nõnek senki ne mondja meg hogy most szülhetsz,már elég idõs vagy hozzá.Egy nõ aki SZERETI,IMÁDJA a gyerekét úgyis oroszlánként védi óvja.
Az ilyen alakok meg éljenek sokáig ahhoz hogy visszakapják az élettõl azt amit õk egy védtelen csöpséggel csináltak.pont az a pici nem tehet semmirõl.Elhagyja??Õk sem tudnának magyarázatot adni,hogy miért!Fel a fejjel lányok nincs veszve semmi.
Leveleznék kisgyerekes anyukákkal errõl a témáról. Engem már a terhességem alatt és után is csalt a férjem. És közben együtt szültünk? Nem gusztustalan. Sajnos évente egyeszer-kétszer férek internethez, ezért ez az egyetlen üzenetem. A levelezési címem: Hamzáné Ludányi Éva, 4130 Derecske, Köztársaság 171.
Ti hogy éltétek túl?
Várom leveletek.
Sziasztok
Éva
Ti hogy éltétek túl?
Várom leveletek.
Sziasztok
Éva
Sziasztok!
Valakinek muszály elpanaszkodnom, képzeljétek a kisfiam apjával szembetalálkoztunk az utcán. Persz nem köszönt csak kerekedtek a szemei, és megfordult utánunk. De én is egy pillanatra ledöbbentem és lassan megfordultam, de amikor ezt meglátta hirtelen Õ visszafordult, gondolom azért hogy nehogy észrevegyem hogy megfordult utánunk. Nem tudom mire vélni, nem akarom azzal áltatni magam, hogy esetleg megjön az esze és újra érdekelni fogja a fia. Volt már valaki hasonló szituációban utcán, mit lehet ilyenkor tenni? Ne vegyek róla tudomást vagy menjek oda hozzá karomon a kisfiunkkal?És mit mondjak? Annyi szemétség után, amit Õ tett nem tudok kedves lenni.
Dorothy
Valakinek muszály elpanaszkodnom, képzeljétek a kisfiam apjával szembetalálkoztunk az utcán. Persz nem köszönt csak kerekedtek a szemei, és megfordult utánunk. De én is egy pillanatra ledöbbentem és lassan megfordultam, de amikor ezt meglátta hirtelen Õ visszafordult, gondolom azért hogy nehogy észrevegyem hogy megfordult utánunk. Nem tudom mire vélni, nem akarom azzal áltatni magam, hogy esetleg megjön az esze és újra érdekelni fogja a fia. Volt már valaki hasonló szituációban utcán, mit lehet ilyenkor tenni? Ne vegyek róla tudomást vagy menjek oda hozzá karomon a kisfiunkkal?És mit mondjak? Annyi szemétség után, amit Õ tett nem tudok kedves lenni.
Dorothy
Kedves Lanyok!
Alkalmi kapcsolatom volt egy negyven fele kozelgo holggyel, akitol gyerekem szuletett. Kozoltem vele, hogy nem nosulok, nem akarok vele elni, de segitem ot a gyerek felneveleseben. A gyereket a szules elott nem ismertem el, hiszen nem lehettem benne biztos, hogy az enyem. A holgy mindenaron azt szorgalmazta, hogy probaljuk meg egyutt. Egy darabig igyekeztem is a gyerek miatt egyutt lenni vele, ritkan talalkoztunk, de a kapcsolat termeszetesen nem mukodott. A szules idopontja es a gyerekrol keszult fenykep alapjan azt gondolom, hogy biztosan enyem a gyerek, fel is ajanlottam az anyukanak, hogy apai elismero nyilatkozatot teszek. O ehhez nem volt hajlando hozzajarulni. Azt irta, hogy a gyerek megsem az enyem. Tehat mit tehettem, elkezdtem fizetni a gyerektartast, igaz, nem oly csinos osszeget, amit az anyuka kapni szeretett volna es pert inditottam az apasag megallapitasaert.
Errol a tortenetrol mi a velemenyetek?
Udv. mindenkinek egy agyonszidalmazott "cserbenhagyotol"
Alkalmi kapcsolatom volt egy negyven fele kozelgo holggyel, akitol gyerekem szuletett. Kozoltem vele, hogy nem nosulok, nem akarok vele elni, de segitem ot a gyerek felneveleseben. A gyereket a szules elott nem ismertem el, hiszen nem lehettem benne biztos, hogy az enyem. A holgy mindenaron azt szorgalmazta, hogy probaljuk meg egyutt. Egy darabig igyekeztem is a gyerek miatt egyutt lenni vele, ritkan talalkoztunk, de a kapcsolat termeszetesen nem mukodott. A szules idopontja es a gyerekrol keszult fenykep alapjan azt gondolom, hogy biztosan enyem a gyerek, fel is ajanlottam az anyukanak, hogy apai elismero nyilatkozatot teszek. O ehhez nem volt hajlando hozzajarulni. Azt irta, hogy a gyerek megsem az enyem. Tehat mit tehettem, elkezdtem fizetni a gyerektartast, igaz, nem oly csinos osszeget, amit az anyuka kapni szeretett volna es pert inditottam az apasag megallapitasaert.
Errol a tortenetrol mi a velemenyetek?
Udv. mindenkinek egy agyonszidalmazott "cserbenhagyotol"
Sziasztok! Még sosem írtam topikba, de ezt nem hagyhatom szó nélkül. Egyedül nevelem a fiamat már 6 éves. Véletlen baba volt. Évekig pereskedtem a fiam apjával, amíg végre a nevére kellett vennie és megítéltek egy vacak gyermektartást. (Vállalkozónál bizonyítsd be a jövedelmet, hahaha.) A vacak pénznél többet ér, hogy együtt fociznak most már és az Apu viszi úszni. Vagy hülyíti a népet valaki, vagy ha igaz, amit írsz apuka, az a negyvenes csajszi nem normális. Elnézted, itt mindenki Edit.
D.A.
D.A.
))))))) Jót nevettem rajta. Nezd, nem mondanam, hogy "helyzetbe hoztak", hiszen nem vedekeztem, nem voltam jozan. A gyereknek orultem, es nem akartam, hogy az anyja abortuszra menjen. Azt is megmondtam neki, hogy en szivesen felnevelem a kicsit egyedul is. Szobaall velem az anyuka, nagyon is. Kepes akar ejszakakon at csetelni velem, valogatott szidalmakat vag a fejemhez. Legutobb azt mondta peldaul, hogy ha ot nem tudtam szeretni, akkor a gyereket sem fogom tudni. (?!) Sokszor elmondta azt is, hogy nem en vagyok a gyerek apja, aztan visszavonta, ujra leirta - ezert ragaszkodom hozza, hogy megtortenjen a genetikai vizsgalat, hiszen a gyereknek egyszer nagy problemai lehetnek abbol, hogy az anyja ossze-vissza beszelt az apja szemelyevel kapcsolatban. Az anyuka nem akarja megerteni a dolgot, nem akarja megerteni, hogy a gyereknek az az erdeke, hogy minel hamarabb legyen apja hivatalosan is. Nem akarja azt sem megerteni, hogy en massal elek, ezen valtoztatni nem akarok. A gyereket vallalom, de ot nem. Sajnos eddig csak kepen lattam a kicsit, mert nem megyek azert oda, hogy a gyerek feje folott hallgassam, micsoda szemet, erzeketlen ember is vagyok en... Nem tenne jot a babanak, az eljovendo kapcsolatunknak... Nos, ilyen tortenet is van a vilagon...
Szia X. Y. Apuka!
Mennyi id?s a kicsid? Kisfiú vagy kislány?
Szerintem a hölgy nagyon el van tévedve, bisztosan azt hitte, sikerül neki megfogni magának téged a gyerekkel. Szerintem legalább egy év együttjárás után normális, ha a gyerekkérdés szóbakerül! Persze negyven felé pánikban lehetett, hogy egyedül marad. Mit akar t?led, és mi az hogy nem járult hozzá az apasági nyilatkozathoz? Írjál légyszíves részletesebben, valami bûzlik ebben a történetben. És mi az hogy ha ?t nem szereted, nem fogod tudni a gyereket szeretni? Ez akkora hülyeség, mint ide Hongkong!!! Az én gyerekeim apja is szereti ?ket, pedig soha, egy percig sem éltünk jól egymással, ? sem szeretett, én sem ?t, de ez más történet. A másodikkal voltam terhes, amikor elváltunk. De a kölykökért tûzbemegy és a gyerekek imádják! Szóval mi a helyzet ezzel a hölggyel? És a feleséged tud a dologról? És a gyerekeid? Kíváncsi vagyok, mi a baja veled a hölgynek, mért nem felel meg neki, ha elvállalod a kicsit!!!
Szia! M.
Mennyi id?s a kicsid? Kisfiú vagy kislány?
Szerintem a hölgy nagyon el van tévedve, bisztosan azt hitte, sikerül neki megfogni magának téged a gyerekkel. Szerintem legalább egy év együttjárás után normális, ha a gyerekkérdés szóbakerül! Persze negyven felé pánikban lehetett, hogy egyedül marad. Mit akar t?led, és mi az hogy nem járult hozzá az apasági nyilatkozathoz? Írjál légyszíves részletesebben, valami bûzlik ebben a történetben. És mi az hogy ha ?t nem szereted, nem fogod tudni a gyereket szeretni? Ez akkora hülyeség, mint ide Hongkong!!! Az én gyerekeim apja is szereti ?ket, pedig soha, egy percig sem éltünk jól egymással, ? sem szeretett, én sem ?t, de ez más történet. A másodikkal voltam terhes, amikor elváltunk. De a kölykökért tûzbemegy és a gyerekek imádják! Szóval mi a helyzet ezzel a hölggyel? És a feleséged tud a dologról? És a gyerekeid? Kíváncsi vagyok, mi a baja veled a hölgynek, mért nem felel meg neki, ha elvállalod a kicsit!!!
Szia! M.
Kedves XY!
Nehéz helyzetben vagy.Van is gyereked, de nincs is.Nekünk van egy agglegény ismerõsünk, vele az történt, hogy a nõ eléállt nagy hassal és azt mondta, nem akarta elvetetni szerelmük gyümölcsét.Az ismerõsünk hanyatthomlok rohant és elvállalta a gyereket.Aztán amikor a gyerek már 3 év körül volt.a nõ egy veszekedéskor a fejéhez vágta,hogy nem is te vagy az apa,te ilyenolyan hülye!Megcsinálták a genetikai vizsgálatot az lett az eredmény,hogy az ismerõsünk nem lehet az apa.Azóta is foglalkozik a fiával,többet mint a tisztelt anya,mert a fiának tekinti.Gyerektartást azóta nem fizet,de minden pénzét a gyerekre költi.Magához is venné a gyereket de nincsenek jogai pedig mindenkkinek az a véleménye,hogy jobb lenne a kis srácnak,a tanitó nõnek is az a véleménye.Tanácsot adni nem tudok neked hogyan tudnád a tisztelt anyát jobb belátásra bírni.Talán az is segítség hogy mások is járnak hasonló cipõben.
Üdvözöl egy háromgyerekes Anyuka
Nehéz helyzetben vagy.Van is gyereked, de nincs is.Nekünk van egy agglegény ismerõsünk, vele az történt, hogy a nõ eléállt nagy hassal és azt mondta, nem akarta elvetetni szerelmük gyümölcsét.Az ismerõsünk hanyatthomlok rohant és elvállalta a gyereket.Aztán amikor a gyerek már 3 év körül volt.a nõ egy veszekedéskor a fejéhez vágta,hogy nem is te vagy az apa,te ilyenolyan hülye!Megcsinálták a genetikai vizsgálatot az lett az eredmény,hogy az ismerõsünk nem lehet az apa.Azóta is foglalkozik a fiával,többet mint a tisztelt anya,mert a fiának tekinti.Gyerektartást azóta nem fizet,de minden pénzét a gyerekre költi.Magához is venné a gyereket de nincsenek jogai pedig mindenkkinek az a véleménye,hogy jobb lenne a kis srácnak,a tanitó nõnek is az a véleménye.Tanácsot adni nem tudok neked hogyan tudnád a tisztelt anyát jobb belátásra bírni.Talán az is segítség hogy mások is járnak hasonló cipõben.
Üdvözöl egy háromgyerekes Anyuka
Sziasztok mindenkinek!
XY történetéhez szeretnék hozzászólni. Magam nevelem 2 éves kislányomat, Julcsit. Bár rossz errõl beszélni, mégis ki kell mondanom, hogy õ is alkalmi kapcsolatból született. Az édesapja házasember és esze ágában sem volt otthagyni a családját miattam, pedig sokáig azt hittem, ezt akarja. Nagyon kiborultam, nagyon fájt, amikor megmondta ezt nekem - el lehet képzelni. Nagyon sokat sírtam és gyötrõdtem, - a nyolcadik hónapban kerültem pszihológushoz, - az Édesanyám rángatott el, aki mindenben mellettem állt. A pszihológus segített hozzá, hogy csökkenjen bennem az apa iránt érzett düh. Én is úgy éreztem, cserbenhagyott és szidtam mint a bokrot.Szerintem annak az anyának is segítségre van szüksége, hogy megértse, õ a felelõs a történtekért és az apa csak akkor lesz jó apja a gyereknek, - ha élheti a saját életét nyugodtan és én is élem a saját életemet. És az a fontos, hogy a Julcsimnak legyen jó apja! Mára már teljesen megnyugodtam, a kislányom nagyon szereti az apukáját. Minden hónapban elviszi Julcsit egy hétvégére, náluk is alszik és nagyon jól érzi magát ott. Eleinte én is elkísértem õket és a feleség is nagyon szívesen fogadott és mindig nagyon kedves a Julcsival. A gyerekeknek mindig küldök sütit vagy valamit, hiszen tesvérek. Nekem minden fájó dolog ellenére rá kellett jönnöm az igazságra. Ezt ajánlom annak a bizonyos hölgynek is.
XY kérlek olvasd el privát e-mailomat.
Tini
XY történetéhez szeretnék hozzászólni. Magam nevelem 2 éves kislányomat, Julcsit. Bár rossz errõl beszélni, mégis ki kell mondanom, hogy õ is alkalmi kapcsolatból született. Az édesapja házasember és esze ágában sem volt otthagyni a családját miattam, pedig sokáig azt hittem, ezt akarja. Nagyon kiborultam, nagyon fájt, amikor megmondta ezt nekem - el lehet képzelni. Nagyon sokat sírtam és gyötrõdtem, - a nyolcadik hónapban kerültem pszihológushoz, - az Édesanyám rángatott el, aki mindenben mellettem állt. A pszihológus segített hozzá, hogy csökkenjen bennem az apa iránt érzett düh. Én is úgy éreztem, cserbenhagyott és szidtam mint a bokrot.Szerintem annak az anyának is segítségre van szüksége, hogy megértse, õ a felelõs a történtekért és az apa csak akkor lesz jó apja a gyereknek, - ha élheti a saját életét nyugodtan és én is élem a saját életemet. És az a fontos, hogy a Julcsimnak legyen jó apja! Mára már teljesen megnyugodtam, a kislányom nagyon szereti az apukáját. Minden hónapban elviszi Julcsit egy hétvégére, náluk is alszik és nagyon jól érzi magát ott. Eleinte én is elkísértem õket és a feleség is nagyon szívesen fogadott és mindig nagyon kedves a Julcsival. A gyerekeknek mindig küldök sütit vagy valamit, hiszen tesvérek. Nekem minden fájó dolog ellenére rá kellett jönnöm az igazságra. Ezt ajánlom annak a bizonyos hölgynek is.
XY kérlek olvasd el privát e-mailomat.
Tini
Bocs, az OFF-ert, ez nem apa nelkul-tema. Husz eves vagyok es nemregen tudom, hogy az apam nem az apam. Anyam nem mondja meg, hogy ki az es ezert en ot meggyuloltem es az egesz pont az erettsegimre esett es poterettsegit kellett tennem. El is koltoztem otthonrol es azota csak az apammal tartom a kapcsolatot. Es ha nekem egyszer gyerekem lesz, elhataroztam, hogy az anyam hiaba hogy a nagyanyja, de nem engedem soha a kozelebe. Sajnalom azt a kicsit, hogy olyan felelotlen anyja van, mint nekem. En szabalyosan belebetegedtem az anyam hazugsagaba es a batyammal is problemaim lettek. Nem kivanok atelni ilyet senkinek.
Egy huszeves lany
Egy huszeves lany
Kedves húszéves lány!
Az apád az aki felnevelt, te pedig egy önzõ kisgyerek vagy még mindig. Nem az az apa, aki nemzi a gyereket, hanem aki apaként viselkedik. Aki törõdik a gyerekkel.
És anyukádról ezeket leírni... éretlen zöldfülû vagy.
Felelõtlen anyukád van, miért?
Nem volt melletted, amikor szükséged volt rá, nem õ fogta a kezedet, amikor beteg voltál, nem tett meg érted mindent?
Ja, hogy nem úgy él, ahogyan te megkívánod tõle.. Nem mondja el ki volt a biológiai apád?
Kedves húszéves lány, szálljál magadba, de sürgõsen. És aki megbetegített téged, az te voltál saját magad.
Egyelõre ne szüljél gyereket.. hátha neked sem sikerül úgy az életed, ahogyan szeretnéd. Egy bortönbe kerülõ embertõl lenne mondjuk a gyereked, vagy egy kábítóstól, vagy isten tudja. És még a végén hazudnod kell....
Tercsi
Az apád az aki felnevelt, te pedig egy önzõ kisgyerek vagy még mindig. Nem az az apa, aki nemzi a gyereket, hanem aki apaként viselkedik. Aki törõdik a gyerekkel.
És anyukádról ezeket leírni... éretlen zöldfülû vagy.
Felelõtlen anyukád van, miért?
Nem volt melletted, amikor szükséged volt rá, nem õ fogta a kezedet, amikor beteg voltál, nem tett meg érted mindent?
Ja, hogy nem úgy él, ahogyan te megkívánod tõle.. Nem mondja el ki volt a biológiai apád?
Kedves húszéves lány, szálljál magadba, de sürgõsen. És aki megbetegített téged, az te voltál saját magad.
Egyelõre ne szüljél gyereket.. hátha neked sem sikerül úgy az életed, ahogyan szeretnéd. Egy bortönbe kerülõ embertõl lenne mondjuk a gyereked, vagy egy kábítóstól, vagy isten tudja. És még a végén hazudnod kell....
Tercsi
Kedves Tercsi!
Anyam hazudott es erre semmi oka nem volt. Es ha a biologiai apam bortonbe van? Es ha kabitos? Akkor is jogom van tudni, ki az, kire hasonlitok es miert tunt el, stb. Az anyam hazugsaga betegitett meg, ez egyertelmu es az apamat is nehez helyzetbe hozta ezerszer is. Apam folnevelt, apamkent tekintek ra es mindegy, hogy nem o az edesapam. Anyam felelotlen, ezerszer is az. Az o kis titkat tobbre tartja nalam, es tobbre tartja apamnal is. O mindig is ilyen volt, mindig magara gondolt. Nem tudsz rola semmit, nem tudsz a gyerekkoromrol semmit, ne itelkezz. En biztosan nem fogok a gyerekemnek hazudni soha. Es kapj a fejedhez, mielott itelkezel, nem kert ra senki. Itt arrol van szo, hogy egy gyereknek joga van tudnia azt, hogy ki az edes nemzo apja - ha nem vetted volna eszre.
Egy huszeves lany
Anyam hazudott es erre semmi oka nem volt. Es ha a biologiai apam bortonbe van? Es ha kabitos? Akkor is jogom van tudni, ki az, kire hasonlitok es miert tunt el, stb. Az anyam hazugsaga betegitett meg, ez egyertelmu es az apamat is nehez helyzetbe hozta ezerszer is. Apam folnevelt, apamkent tekintek ra es mindegy, hogy nem o az edesapam. Anyam felelotlen, ezerszer is az. Az o kis titkat tobbre tartja nalam, es tobbre tartja apamnal is. O mindig is ilyen volt, mindig magara gondolt. Nem tudsz rola semmit, nem tudsz a gyerekkoromrol semmit, ne itelkezz. En biztosan nem fogok a gyerekemnek hazudni soha. Es kapj a fejedhez, mielott itelkezel, nem kert ra senki. Itt arrol van szo, hogy egy gyereknek joga van tudnia azt, hogy ki az edes nemzo apja - ha nem vetted volna eszre.
Egy huszeves lany
Névtelen Tercsi!
Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna!
Nem vezsed észre, mi történt Húszévessel? B
elebetegedett az anyja hazugságába!
Az anyja nem vállalta a saját tettét, annak következményét!
Ó!, milyen megható, a jó anya, aki fogja beteg gyermeke kezét!
Akirõl mindig csak jót szabad mondani, aki szent, aki megfõzte a paprikáskrumplit, kimosta a zoknidat!
Ó!
Csak azt felejted ki: a"jótetteivel" nem szerzett jogot rá hogy hazudgjon!
És mit csinált akkor, amikor baj lett a hazugságból?
akkor talán fogta a beteg gyermeke kezét, amikor a lány megbetegedet, amikor kihullott a haja, amikor nem tudott leérettségizni?
Nem!
Akkor bezzeg konokul hallgatott, a tisdzteletreméltó anya! Igaza van Húszévesnek, járja csak a maga útját, tartsa magát az elhatározásához, a gyerekét nevelje csak a sz.kavaró kedves anyukája nélkül.
Szívbõl kívánom neki, legyen boldog és egészséges!
Mindenkinek Boldog Karácsonyt!
Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna!
Nem vezsed észre, mi történt Húszévessel? B
elebetegedett az anyja hazugságába!
Az anyja nem vállalta a saját tettét, annak következményét!
Ó!, milyen megható, a jó anya, aki fogja beteg gyermeke kezét!
Akirõl mindig csak jót szabad mondani, aki szent, aki megfõzte a paprikáskrumplit, kimosta a zoknidat!
Ó!
Csak azt felejted ki: a"jótetteivel" nem szerzett jogot rá hogy hazudgjon!
És mit csinált akkor, amikor baj lett a hazugságból?
akkor talán fogta a beteg gyermeke kezét, amikor a lány megbetegedet, amikor kihullott a haja, amikor nem tudott leérettségizni?
Nem!
Akkor bezzeg konokul hallgatott, a tisdzteletreméltó anya! Igaza van Húszévesnek, járja csak a maga útját, tartsa magát az elhatározásához, a gyerekét nevelje csak a sz.kavaró kedves anyukája nélkül.
Szívbõl kívánom neki, legyen boldog és egészséges!
Mindenkinek Boldog Karácsonyt!
