Új privát üzeneted érkezett!

Attila!

Koszonom. Egyelöre éltet. Kép
zsolt
Zsolt
 


Kedves Attila!

Elszomoritott amit irtál. No nem azért mert szenyó apuka vagy, maradj is az, én is ilyen szenyó anyuka vagyokKép De annyira magamra ismertem a soraidban, csak szerepcserésen. Sajnos nekem vissza kellett mennem dolgozni, pedi csak 1 éves volt a lányom (azok fránya anyagiakKép ). Előtte nem volt gond, volt idöm a család minden tagjára, magamra a háztartásra. Ok. Most a gyerekre van (kell legyen, bár a dolog nem 100%-os), de a páromra nincs. Ráadásul ő is fáradt. Ebből sok a konfliktus. Néha nem ismerek magunkra, hoval lett a sok mosolygás, beszélgetés? Ha 1 perc időm van, sokat gondolkodom, hogyan tudnék több időt szentelni a páromra. Csak oylan jó lenne, ha lenne valaki aki rám is szánna időt. Na nem panaszkodom, inkább befejezem, mert rám is a scroll vár, már látom. Üdv mindenkinek, Bea
Bea
 


Szia Bea!

Ne szomorkodj, inkább próbálj meg tenni valamit. Ne hagyd, hogy tornyosuljanak a problémák, nehogy Ti is az én (mi) sorsomra jussatok. Hidd el, utána még nehezebb!!! A párod mennyire segítőkész otthon a gyereknevelésben, háztartásban? Ha nem veszi ki részét (úgy érzem, hogy így van), akkor rá kell venned. Magyarázd meg Neki, hogy ha megosztjátok a teendőket, akkor több idő jut a "mosolygásra". A kislányotokkal szokott foglalkozni? És Veled? Ha igen, akkor azért annyira nem szörnyű az eset. Vagy csak elvárásai vannak?
Na már újra az a scroll probléma van. Ha gondolod, akkor levelezhetünk az email cimemen is (koko@hbrt.hu).
Szóval fel a fejjel, vigyázz nagyon a családra!!
Üdv Atiapuka
Névtelen
 

 
 

Szia Atiapu!

Köszönöm a kedves szavakat. Nem hál isten nincs panaszkodnivalóm a párommal kapcsolatban. Odafigyel a családjára. Azt nem mondom, hogy sokat segit itthon (legalábbis az ún "nöi" dolgokban, de ebbe a 12 év alatt már beleszoktamKép Rossz passzban voltam. Most igy a munka ünnepén, kipihenten és 2 gyönyörü napot eltöltve a családdal (és persze túl a negyedéves bevallásokonKép ), szóval köszönöm jól vagyok. De nagyon kedves vagy, hogy vigasztalsz. Néha tényleg el tudok kámpicsorodni, mikor minden fölém tornyosul és nem birok kikecmeregni. Az emilezéssel egy nagy bajom van. Ritkán tudok vele foglalkozni. Látod most is eltelt vagy 3 hét, mire idelátogattam. Azért 1 héten belül arra is válaszolok, ha irsz, igéremKép Üdv, a ma jókedvü Bea
Bea
 


Szia Bea!

Soraidnak nagyon örülök. Maradj mindig ilyen jókedvű!!! (könnyű mondani)
Ha baj van, gondolj arra, hogy apuci szeret benneteket!

Üdv Atiapuka
Névtelen
 


Szia Atiapu!

Látod, már megint csak most látogatok fel. Viszont töredelmesen bevallom - szigorúan négyszemközt - hogy ujabban nagyon jokedvu vagyok!Kép Egyébként én nagyon szeretem hallani, hogy az apuci szeret, igy soxor elmondatom magamnak!!!Kép Köszi a törödést még egyszer. Jó, hogy vannak ilyen apukák, mint ti (hajrá babanetes apukák!) Üdv Bea
Bea
 


Szia Bea!

Szigorúan négyszemközt szívből örülök a jókedvednek! Csak ne hagyd, hogy elszálljon!

Üdv Atiapuka
Atiapuka
 


Sziasztok!
Sok megoldást nem találtam, ezért leírom a miénket. Elõre bocsájtom, nem 100%-os, de ha csak 50% jön be, már az is haladás.

Csak két ötlet, ami nálunk bejött:
Egy arra alkalmas pillanatban, amikor éppen egyikünk sem csinál semmit (elég ritka) öszinteségi napot vagy órát tartunk. Általában a fürdõkádbanm, ha a gyerek már alszik. Mindketten elmondjuk, hogy mi bánt, mi zavar bennünket, hogyan szeretnénk másképpen csinálni. Meglepõen sok közös dolgot fogtok találni, így könnyebb hozzá a megoldást is együtt keresni. Ami nagyon-nagyon fontos, hogy ilyenkor aztán MINDENT kipakoljunk a másiknak, és vita nélkül. Ha "húzós dolog" kerül a felszínre, kérjük meg a párunkat, hogy türelmesen halgassa végig, és utána mi is uilyen csendben hallgassuk meg az õ véleményét. A téma végén, amikor már nincs több kipakolnivaló, úgy zárjátok le a témát, hogy szó se többet róla. Homlokegyenest mást kell csinálni, hogy mindketten fel tudjátok dolgozni. Megkönnyebbülve fogjátok magatokat érezni. Nálunk az anyós volt a fõszereplõ (páromnál is), így hamar meglett a megoldás, hogy ne bántsunk meg senkit.

A másik: Vegyetek elõ mindketten egy jó nagy papírlapot. Írjátok fel rá azt, amit szeretnétek kérni a másiktól, pontokba rendezve, mérlegeljétek a fontosságukat. Pl. szertném, ha este Te mosogatnál, Szeretném, ha hétvégén elmennénk kirándulni, Szeretném ha nyugodtan gépezhetnék esténként, szeretném, ha néha meglepnél egy virággal, szeretném, ha hétvégére fõznél valami finomat....
Kicserélve a lapokat lehet egyezkedni Pl. Oké, én nem szólok ha gépezel, feltéve ha reggel nincs a vacsoramaradék a mosogatóban, Vagy ha mindezt akkor teszed, ha én már lefeküdtem....
Fontos, hogy hasonló kaliberû kívánságokat cseréljünk, és amit megígértünk, azt be is tartsuk. És az is, ha ott marad néha az a mosatlan, reggel ne vegyük fejét párunknak. Ha maradt ki olyan kívánság ami nem teljesül, próbáljunk magunk megoldást találni, vagy a köv. alkalommal visszatérni rá.
Egy hónap után (ne hamarabb és ne gyakrabban, mert elveszíti a jelentõsését) vegyük elõ ismét, és nézzük meg mi változott, minek volt eredménye.
Soha ne kérjünk lehetetlent!!!!
Tanuljatok meg kompromisszumot kötni.!!!!

Hát remélem sikerült segíteni
Remama
 
 


Sziasztok!

Sikerült az archivba írnom az alábbi véleményemet, de most idemásolom.

Sok megoldást nem találtam, ezért leírom a miénket. Elõre bocsájtom, nem 100%-os, de ha csak 50% jön be, már az is haladás.

Csak két ötlet, ami nálunk bejött:
Egy arra alkalmas pillanatban, amikor éppen egyikünk sem csinál semmit (elég ritka) öszinteségi napot vagy órát tartunk. Általában a fürdõkádbanm, ha a gyerek már alszik. Mindketten elmondjuk, hogy mi bánt, mi zavar bennünket, hogyan szeretnénk másképpen csinálni. Meglepõen sok közös dolgot fogtok találni, így könnyebb hozzá a megoldást is együtt keresni. Ami nagyon-nagyon fontos, hogy ilyenkor aztán MINDENT kipakoljunk a másiknak, és vita nélkül. Ha "húzós dolog" kerül a felszínre, kérjük meg a párunkat, hogy türelmesen halgassa végig, és utána mi is uilyen csendben hallgassuk meg az õ véleményét. A téma végén, amikor már nincs több kipakolnivaló, úgy zárjátok le a témát, hogy szó se többet róla. Homlokegyenest mást kell csinálni, hogy mindketten fel tudjátok dolgozni. Megkönnyebbülve fogjátok magatokat érezni. Nálunk az anyós volt a fõszereplõ (páromnál is), így hamar meglett a megoldás, hogy ne bántsunk meg senkit.

A másik: Vegyetek elõ mindketten egy jó nagy papírlapot. Írjátok fel rá azt, amit szeretnétek kérni a másiktól, pontokba rendezve, mérlegeljétek a fontosságukat. Pl. szertném, ha este Te mosogatnál, Szeretném, ha hétvégén elmennénk kirándulni, Szeretném ha nyugodtan gépezhetnék esténként, szeretném, ha néha meglepnél egy virággal, szeretném, ha hétvégére fõznél valami finomat....
Kicserélve a lapokat lehet egyezkedni Pl. Oké, én nem szólok ha gépezel, feltéve ha reggel nincs a vacsoramaradék a mosogatóban, Vagy ha mindezt akkor teszed, ha én már lefeküdtem....
Fontos, hogy hasonló kaliberû kívánságokat cseréljünk, és amit megígértünk, azt be is tartsuk. És az is, ha ott marad néha az a mosatlan, reggel ne vegyük fejét párunknak. Ha maradt ki olyan kívánság ami nem teljesül, próbáljunk magunk megoldást találni, vagy a köv. alkalommal visszatérni rá.
Egy hónap után (ne hamarabb és ne gyakrabban, mert elveszíti a jelentõsését) vegyük elõ ismét, és nézzük meg mi változott, minek volt eredménye.
Soha ne kérjünk lehetetlent!!!!
Tanuljatok meg kompromisszumot kötni.!!!!

Hát remélem sikerült segíteni
Remama
 
 


Szia Rema!
Támogatom a fentieket. Nálunk hasonlóan mûködik a dolog, megtudunk beszélni mindent.
Persze, az a legjobb, ha a kapcsolatok elejétõl fogva így van, mert nem igazán lehet átnevelni valakit gyökerestül.
Zsomimama
zsomimama (zsomimama)
 


RemamaKép
Köszi, hogy mindezeket a tanácsokat leírtadKép Én is hasonló dolgokkal kisérleteztem és nem eredménytelenülKép Ez a papírra vetõs dolog viszont tényleg jól hangzik, hisz így szembetûnõbb a pozitív elõrelépés isKép

Nagyon köszönömKép

Puszi: Doris
 
 


Szívesen Doris!

Nálunk pont a minap volt szükség ismét elõvenni a tollat és a papírt, azóta megint olajozottan mennek a dolgok.
Örülök, hogy segíthettem Kép
Csak hát az anyósom ....., na vele nem boldogulok Kép
Remélem másnak is beválik a módszer!

Puszi
Remama
 
 


RemamaKép
Együtt élek az anyósommal, esetleg segíthetlek okos tanácsokkal ha gondolodKépKép Már rutinos vagyok persze gondolom Te isKép Ez tényleg nehéz ügy és nem is lehet olyan óriási sikereket elérni mint a Párunknál de azért nem reménytelen a helyzetKép Ti is egy fedél alatt éltek?

Puszi: Doris
 
 


Sziasztok!

És mit tanácsoltok a tényleg számítógépfüggõ férj esetére?
Az én férjem, aranyos, rendes, rossz szavam nem lehet, de szegénykém komoly számítógépfüggõségben szenved. Néha észreveszi, hogy ez túlzás (min. 10-12 óra munka + otthon 4-6 óra internet), ekkor kidõl és napokat alszik, ilyenkor elcibálhatom kirándulni, bár nehezen mond igent, utána mindig megjegyzi, hogy milyen igazam volt és milyen jól érzi magát. Na de elõtte jó nagy rábeszélés kell, míg végre kicibálom az ágyból vagy a számítógép elõl. Az internetes számítógépezésre az lett a reakcióm, hogy én is rászoktam a netre, így ketten ülünk órákat a net elõtt :-( Természetesen én is meg tudom érteni a férjemet, mert voltam én is nagyon netfüggõ, de most már tudom kontrollálni magam a gyerek miatt.
Szóval bizonyos korlátok között tudom befolyásolni a férjem függõségét, de be kell látnom, õt már így kell elfogadnom.
Ez betegség vagy egy új életmód?
üdv:
maca
maca
 


ja elfelejtettem:
az nagy baj, ha az én férjem nagyon ritkán mosogat, nem fõz, nem takarít,nem mos, nem pucol ablakot, nem hajtja össze a tiszta ruhát, nem barkácsol, nem fest....(ezeket mind én végzem), de leviszi a szemetet és rendben tartja a cuccait és õ tart el minket? Többre kellene nevelnem?
és mit csináltok, ha a háztatási munkát nagyon ügyetlenül csinálja és többet árt mint használ?
maca
maca
 


Kedves MacaKép
Nehéz ügy amit írsz... A Férjed dolgozik aztán kikapcsolódás képpen netezik otthon. Úgy tûnik szeret Titeket és szívesen van veletek, csak elindulni nehéz. Mi lenne ha kedvesen, türelmesen elé állnál és elmondanád Neki ami bánt? Hogy Te maximálisan tolerálod az Õ munkahelyi elfoglaltságait és a "hobbiját" is de szükséged/szükségetek lenne Rá úgy "igaziból". Jó lenne, ha kicsit többet segítene és sokkal több idõt töltene VeletekKép Talán lehetne valami kompromisszumot kötni. Pl. megadott idõben netezhetne, de utána együtt lennétek... Mit gondolsz, meghallgatna? Vagy már próbáltad is? Ha igen, volt eredménye?

Puszi: Doris
 
 


Kedves Doris!

Ha határokat szabok, hogy meddig netezhet vagy aludhat elég dühös lesz, és megjegyzi milyen erõszakos vagyok vagy hogy milyen zsarolás ez....Egyedül a gyerekkel tudom meggyõzni, hogy az éjszakába nyúló netezés vagy programozás nem éppen jó a gyereknek, ekkor abbahagyja. Végülis lehet vele beszélni és rá is szólhatok, csak nem akarok állandóan örmestert játszani, jó lenne, ha többször észrevenné magát, hogy ez neki is rossz. Régen sokat sportolt, egészségesebben élt, most, hogy a nap nagyrészét számítógép elõtt ülve tölti, sokkal egészségtelenebbül él. Biztos ismeritek: nasolás együtt a kollégákkal, gyors ebéd... Szóval jó lenne rábeszélni egy egészségesebb életmódra, tudom, hogy õ is szeretné ezt, de egyszerûen ez a számítógépes (elvont)világ nem nagyon engedi az embert az egyszerûhöz, a természeteshez, hiszen az informatika világa hihetetlenül magával tud ragadni, amit én is tapasztaltam, de szerencsére én többször tudok nemet mondani.
Szóval az a kérdés, hogy tudjuk megfékezni férjeinket, majd késõbb a gyerekeinket (hiszen ebben nõnek fel), hogy ne számítógépezzenek, hanem egy lassúbb,egyszerûbb világba is résztvegyenek.
vagy a 21. század mást diktál?
köszi a választ:
maca
maca
 


MacaKép
Sajna sok igazság van abban amit írtál... Ez a világ már egész más, mint amiben mi felnöttünk, bár nem is volt olyan rég... Tény, hogy az õrmester szerep tényleg nem segítheti túlságosan egy kapcsolat alakulását. Ezért gondoltam, hogy az érzelmein keresztül kéne valahogyan "becserkészned" Õt a közös programokbaKép Persze ez nem egyszerû. A gyermekeket talán könnyebb befolyásolni, hisz õket azért örömmel rá lehet venni egy-egy közös hétvégi kirándulásra, programra...a felnõttek sajna sokszor lusták elindulni is és a gép elött tényleg olyan jól lehet tespedni...
Sok sikert és kitartást kívánok! Szívbõl remélem, hogy sikerül meggyõznöd a Párodat arról, hogy a Veletek eltöltött idõ sokkal kellemesebb és sok örömet hozhat ha engedi Magát elcsábítani a gépe elölKép

Puszi: Doris
 
 


Kedves Doris!

Szerencsére õ is belátja néha, és enged, de ez azt jelenti, hogy van fejlõdés. Most éppen parasztházat szeretnénk venni, ráadásul a férjem szeretné jobban, kiváncsi vagyok meddig tart ez a fellángolás. Szóval, nem lenne rossz...:-)
Legalább lenne egy menedékünk.
Üdv: maca
maca
 


MacaKép
Sok sikert a fellángoláshozKép Ez tényleg jó lenne, hisz így kiszakadhatnátok a megszokott hétköznapokból, környezetbõl és szabad levegõn, természetben tölthetnétek a szabadidõtöketKép Minden jót hozzá Neked pedig kitartás és okosan, türelmesen próbáld puhítgatni a PárodatKép

Puszi: Doris
 
 


Doris!

Ma meggondolta magát és azt mondta inkább sporólgassunk egy normális lakásra, ne herdáljuk el egy parasztházra :-(((
Igaz én is félek belevágni, de jó lett volna kipróbálni...
Addig is keresek valami jó ajánlatot, hátha egy jót találok mégis megvesszük, ha csak kevés pénzt kell befektetni.
Köszi Doris a biztatást! Kellemes hétvégét kívánok neked és családodnak!
P.S.:Ha neked nincs problémád, hogy kerültél ide?

maca :-)
maca
 


Szia MacaKép
Bocsi, hogy csak most reagálok, de szomorú dolog történt a családomban múlt hét vasárnap...meghalt a Nagyikám és a temetés ügyeit intéztükKép
Tul. képpen nekem is itt a helyem köztetek, mert én is elszenvedõje vagyok a Párom munkahelyi elvárásainak pusztán annyi a különbség, hogy Õ nem kifejezetten "szórakozásból" ül a gépe elött (bár kétségtelenül szereti a munkáját), hanem azért, mert egyszerûen a napközbeni rohangálás után otthon nyugodtan elintézheti a levelezéseit... Persze nekem is bele kellett és kell tanulnom a toleranciába és a szabadidõnk ésszerû eltöltésébe, hát ezért vagyok itt. És természetesen néha-napján nálunk is adódnak konfliktusok a túlságosan sok "otthoni munka" miatt. Ezért olvasgatom ezt a topicot. Kíváncsi vagyok, hogy ki/hogyan oldja meg ezt a nem egyszerû problémát.
A parsztház dolgot nagyon sajnálom... Jó lett volna mindkettõtöknek. Lakást vagy családi házat néztek? Csak azért kérdem, mert esetleg ha lakáscserén gondolkodtok, akkor a spórolt pénzetekkel együtt lehet, hogy valami kis házat kellene inkább nézni (persze csak ha megengedhetitek Magatoknak...)Te mit gondolsz errõl? Tudod, egy ház körül mindig akadnak tennivalók és a kert meg a jó levegõ jó irányba lendítené a kapcsolatotokatKép

Jó hétvégét, puszi: Doris
 
 


Kedves Doris!

A kertes ház lenne a megoldás, de sajnos nem vagyunk olyan helyzetben, hogy ilyet vegyünk, egyenlõre a 2. gyereket sem vállalhatjuk be, mert túl kicsi a lakás :-( Lenne megoldás, ha az igényeink kisebbek lennének és hajlandóak lennénk külvárosba költözni, de ebbõl nem enged a férjem. Inkább megszakad a munkában, hogy minél több manit félre tudjunk tenni :-( Most úgy határoztam, én is ahogy tudok elmegyek dolgozni, hogy én is keressek, így talán rendezõdnek a dolgaink anyagilag és több idõnk lesz vagy neki több ideje lesz pihenésre. na mindegy.
Azt hiszem a mai világ ezt a borzasztó tempót diktálja, nem szabad lemaradni, ha valamit is el akarunk érni. munkamániások gyorsan lehetünk, hiszen a környezetünk ezt kívánja.
na azért fel a fejjel! :-)
maca
maca
 


MacaKép
Maximálisan megértelek, mi is hasonló cipõben járunk...KépKép
Minden jót és vigyázzatok MagatokraKép

Puszi: Doris
 
 


Maca: nálunk a helyzet nagy mértékben hasonló, azzal a különbséggel, hogy én vagyok a számítógép-függõ férj, nem mosok, nem vasalok, nem mosogatok, csak kis részt végzek a háztartásból. Én is 10-11 órát dolgozom, majd otthon Internetezek illetve 3DStudiózok. Sokszor feleségem már alszik, mire én befejezem a netezést. Ismerem a gyors kaják rejtelmét, és az egészségtelen életmódot is.
Annyi különbség van, hogy nálunk még csak most jön az elsõ baba, és a sok munkának köszönhetõen van esélyünk vidéken parasztházra, de akár családi házra is. Viszont attól kicsit tartok, hogy az még nehezebb lesz idõmenedzsment szempontjából, mert vidékrõl városba bejárni még több idõt vesz igénybe.
A bekorlátozás tényleg nem jó megoldás, mert az ilyen típusú fiúk ezt nem jól viselik. Engem is rá kell beszélni a kirándulásokhoz, amit persze utána ropantul élvezek :-). Bér ez így nem teljesen igaz, mert feleségem otthonülõsebb, mint én.

Hogy mi a jó megoldás, azt én sem tudom. Engem leginkbb az odafigyelés, és az olyan programok tudnak kimozdítani a gép elõl, amik közel állnak hozzám. Azaz nem a barátnõkkel való trécselés, hanem mondjuk egy moziba menetel, netán egy bowlingparti, stb. És olykor-olykor persze megyünk színházba, barátnõkhöz, stb. :-).

Remélem, használható valamennyire, amit leírtam. Sok sikert!

Hayim Apuka
 


HayimpapaKép
De jó, hogy leírtad a saját oldaladról a tényeketKép Ha jól értem Te a munka ill. "pénzkereseti" okok miatt töltöd még az otthoni szabadidõd nagy részét is a gép elött... Szívbõl kívánom, hogy ne legyen hiábavaló az igyekezeted és remélem azért a "Kis Jövevény" majd elcsábít Téged is a monitor elölKép A Feleségednek megfelel ez az életforma? Békésen el tudja fogadni ezt a mennyiségû munkát? Ha igen, szerencsésen egymásra akadtatokKép

Puszi: Doris
 
 


Doris :-)
Alapvetõen jól érted, de azért hozzáteszem, hogy a gép nagy mánia is, sõt többnyire otthon nem munkára használom a gépem, hanem saját tudásom fejlesztésére (pl. rajzolgatni próbálok). És szerencsére most már anyagilag is jól kezdünk állni (hiába, 4 éve dolgozom egy jól fizetõ cégnél :-)). Persze sosem elég jó, dehát vidéken már van esélyünk kis családi ház vételére (vagy Pesten lakótelepi lakásra).

Viszont szerintem egyértelmû: az elsõ a magánélet, a második a munka. Vannak idõszakok, mikor ez fordul (pl. pár hónap kemény hajtás a jutalomért), de szerintem az a jó, ha valakinek a család az elsõ. Párom elfogadja, hogy mostanában éjfél körül érek haza munkából, mert tudja, hogy ez kb. augusztus végéig lesz így, és utána visszatér minden a hagyományos kerékvágásba.
A Kis Jövevényt pedig nagyon várom, minden este/reggel kap egy puszit a pocakon keresztül :-). Pedig még csak a 4. hónapban járunk :-). És biztos vagyok bene, hogy el fog vinni a képernyõ elõl és nem is fogom bánni :-))).

Nálatok azért rendezõdik a dolog? Mert akkor hasonlóan vagytok Ti is :-).

Hayim Apuka
 


Szia HayimpapaKép
Nálunk kissé hasonló a helyzet mert ahogy Te is írtad én is maximálisan tolerálom a Párom munkájával kapcsolatos elfoglaltságait. Sajna lemondások nélkül nehéz boldogulni viszont így - ha minden jól megy - nekünk is módunk lesz egy vidéki házikó felépítésére és ez a cél lebeg elöttem amikor még a 12-14 órás munka után otthon is dolgozik a FérjemKép Kettõtök közt van azért egy aprócska különbség: Õ munkára használja a gépét bár a lényegen nem változtat... kevesebbet lehet velem mint amennyit igényelném de elfogadom és türelemmel viselemKépKép Baba még nincs, de már dolgozunk rajtaKép Sok sikert a terveitekhez és boldog babavárástKépKép

Doris
 
 


Doris: köszönöm szépen a jókívánságokat, én is sok boldogságot és sok sikert kívánok Nektek a babához Kép.
Látod, én szombaton is dolgozom Kép, de remélem, este már látni fogom a párom Kép. Az informatikai most normálisan fizetõ szakma, és ezért van esélyünk pénzt félretenni, de bizony, ha nem vezetõ pozícióban van az ember, akkor dolgozni is kell érte.

Hayim Apuka
 


HayimpapaKép
Sok sikert és kitartás mindannyiotoknakKép

Puszi: Doris
 
 


Sziasztok Doris és Hayim Bácsi Kép !

Nem jelentkeztem, mert nagy változások lettek nálunk. Férjemmel úgy döntöttünk nem hajtjuk annyira magunkat és nem nyomorodunk sprorólás miatt egy 1 szobás belvárosi lakásban, hanem bérlünk egy zöldövezeti nagy lakást. Teljesen megváltozott a hangulat itthon! Az új lakásban mindenkinek megvan a maga oduja és ezáltal a férjem sem menekül mindig a számítógéphez, hanem pl. velem is foglalkozik Kép és olvas, játszik a babánkkal Kép Mindketten nagyon örülünk a jó hangulatnak! Így könnyebben viseljük a 16 órás hétvégi munkákat. Én sem nyaggatom állandóan, hogy menjünk sétálni, mert ha kimegyek az erkélyre már szép táj fogad. Ezáltal õ is jobban észreveszi a természetet és õ ajánlja fel, hogy menjünk valahova.
Egy gond azért maradt, nem akar elmenni szabadságra, mert hogy amíg van jól fizetõ munka, addig kell dolgozni, így egész nyáron nem voltunk sehol és most õsszel sem tervezünk semmit. Bár most kinéztem egy 5 napos izlandi útat, na arra lehet, hogy eljönne, csak azt meg én nem tudom, hogy babával bevállaljuk-e.

Hayimpapa: meg tudod nekem magyarázni, hogy ha végre otthon vagy és vár a feleséged nagy örömmel, miért kell rajzolgatnod este? Az én férjem is álllandóan képzi magát, de nem hiszem el, hogy ezt ilyen nagy intenzitással kell csinálni. Egy nõ megelégszik egy kellemes félórával (beszélgetés, együtt sütés-fõzés, fürdés). Miért nem értik meg a férfiak, hogy csak egy pici figyelemrõl van szó??? Utána békén hagyunk benneteket!Kép Kép


Doris: hogy álltok lakásügyileg?

Üdv:
Maca
maca
 


MacaKép
Nagyon örülök, hogy pozitívan alakul a kapcsolatotokKép
Köszi kérdésed. Még tervezés alatt van a házunk. Ha sikerül a megfelelõ hitelekhez hozzájutnunk és nem jön közbe semmi, akkor jövõ tavasszal elkezdjük az építkezést...Kép

Puszi: Doris
 
 


Maca:
Elõször is örülök, hogy jól alakultok Kép.

Én leszoktam a rajzolgatásról Kép. Most már párommal foglalkozom esténként, mert a munka annyira kifáraszt napközben, hogy nem nagyon akarok még otthon is a géppel foglalkozni. Igaz, 5 hónapja rendszeresen este 9 körül fejezem be a munkám, úgyhogy itt az ideje, hogy este még Hayimmamára is szakítsak idõt. Amúgy a hétvégeken igyekszem sokat vele lenni, és jót tett egy hét szabi is.
Viszont jó hír, hogy most kapok másfél hónapnyi extra fizetést az elmúlt fél éves munkámért, és ez azért sokat számít (gyakorlatilag ezért hajtottam).

Amúgy lefoglalóztunk egy családi házat vidéken, úgyhogy mi is kimozdulunk. Sajnos eleinte biztos nehéz lesz, mert Pestre kell járnom dolgozni, hogy a kölcsönt vissza tudjuk fizetni.

De elsõ a család, második a munka. Amúgy párom nagyon toleráns, de igyekszem nem túlfeszíteni a húrt. Mivel Karácsonyra várjuk a babát, kivettem a decembert-januárt szabinak. Ez ugye jó ötlet volt részemrõl ;) ?

Puszi Nektek:
Hayimpapa

Hayim Apuka
 


Sziasztok!

Hayimpapa!!!

Fantasztikus vagy! Kép Az én párom is velem volt az elsõ 2 hónapban és nagyon sokat számított nekem is és a babánknak is, akkoriban csak a férjem tudta megvigasztalni Dorkát, hát most nem Kép
Szegény férjem kissé szomorú, mert Dorka mostanában nagyon anyás lett és az apjára nem is figyel. Mondjuk a férjem is tehet róla, mert ha hazajön a munkából pont a fürdésre, eszébe se jut, hogy õ is részt venne benne, aztán megyünk is aludni és abból csak a sírást hallja. Reggel sem foglalkozik vele, mert a párom csak a fotelben tudja elképzelni a gyermeknevelést, mikor ugye Dorka csak mászkálna, így nem érzi magát jól az apja ölében ülve.

Szóval Hayimpapa semmi esetre se mondjál le a fürdetésrõl! Az legyen a te feladatod, mert ha keveset is fog látni majd késõbb a baba, de azt tudni fogja, hogy akkor ti együtt játszotok, az a ti közös órátok! Az én férjem nem tudom miért ezt nem akarja megértni és nem akarja fürdetni Dorkát.
Szóval elég periódikus nálunk a helyzet, hol észreveszi magát az uram és jön velünk sétálni, kirándulni, hol meg begubózik a számítógépéhez. Az rosszul esik, hogy a net vagy a programozás miatt fent tud maradni hajnalokig, sõt nem alussza át az éjszakát, de a gyerekhez nekem kell felkelnem hajnalban többször is...Kép
Ma mondtam neki, hogy muszáj lesz bevezetni apás napokat, mert különben a lánya teljesen elhidegül tõle, ha ennyire passzív. Láttam rajta, hogy elgondolkodik...Kép

Szóval, ez a számítógép egy fantasztikus dolog, de nagyon nehéz ellenállni neki...

Minden jót kívánok nektek!
Üdv:
maca
maca
 


Maca: tanács megfogadva, fürdetés az én dolgom lesz. Punk és tum Kép. Amúgy, ha lányunk lesz, akkor Dóra lesz a neve (nekem Dorka lesz Kép).
Pussz: Hayimpapa

Hayim Apuka
 


Nem Dorka lesz, hanem Márk Kép. De a fürdetés az én dolgom, amire hazaérek!
Hayimpapa / 33+3

Hayim Apuka
 


Kedves Hayim Bácsi!

Gratulálok a fiadhoz! Csak nem voltatok 3D Uh-on és ott derült ki, hogy Dorkából Márk lett Kép?!

Nálunk a helyzet talán jobb lett, november elején 1 hétre szabadságon volt az uram és velünk volt, nagyon sokat jelentett Dorkának. Mostanában többet játszanak együtt, de a fürdetés és az altatás, megnyugtatás az én dolgom. Valószínûleg azért is olyan anyás Dóri, mert még mindig szopik ( lassan 1 éves). Talán, ha a vége lesz a szopinak, akkor végre rendezõdik a helyzet.
Sajnos a stressz nagyon rosszul hat a férjemre és az ránk csapódik Kép De szerencsére, azért mindig megoldjuk a dolgokat! Többet kirándulunk vasárnap. Sajnos nekünk csak 1 napos a hétvége, mert szombaton tanul apa Kép

Kellemes visszaszámlálást kívánok nektek és könnyû szülést, aztán pedig jól szopizó és alvó Márkot! Kép

üdv:
maca
maca
 


Kedves Maca!

De bizony 3D ultrahangon derült ki, hogy kisfiunk lesz Kép. Köszi a jókívánságokat, nagyon kedves Tõled Kép. Amúgy leköltöztünk Tatára, bár most még anyósoméknál lakunk (nem sokáig). Fél évet fogunk lakni egy kis lakásba, és nyárra készen lesz a ház is. Hurrrá!!

Örülök, hogy Nálatok jobb már a helyzet, bár úgy érzem a soraidból, hogy azért szomorú vagy, és távolról sem elégedett. Annak azért örülök, hogy bízol a javulásban, és megpróbálod a kis dolgokat is nagynak értékelni (pl. egy hét szabi). Azért nagyon drukkolok Nektek, hogy több idõt tölthessen egymással a család. A számítógép egyébként egyfajta függõség bizony, én is küzdök vele. A szombati tanulás persze szép dolog, de kíváncsi vagyok mit szólna a férjed, ha Te is úgy döntenél, hogy tanulni fogsz, mégpedig vasárnaponként (vagy szerda esténként, stb.). Lehet, hogy kiakadna az ötleten, de lehet, hogy nem hülyeség, hogy hetente pár órára "csak az övé legyen" Dóri.
Nálunk pl. párom fog tanulni majd levelezõn, és addig az én feladatom lesz a babázás Kép.

Minden jót Nektek!
Puszi: Hayim Bácsi

Hayim Apuka
 


Maca:
Hat nekunk kozben megszuletett Mark, Tatan lakunk egy kis lakasban, a hazba koltozes csak osszel varhato (penz kifogyott). Amugy estenkent en is babazok. Munkamania megszunt, szamitogep-mania meg van, de mar joval kisebb mertekben Kép. Hetfon es szerda estenkent csak az enyem Mark, amig parom tornaszik (igaz, most abba akarja hagyni egy kis idore).
De azert meg mindig parom az, aki vegzi gyakorlatilag az osszes hazimunkat, ugyhogy szegyellem is magam Kép.
Veletek mi ujsag? Esetleg mas valakinek van valami tapasztalata a temaban?
Hayim Apuka

Hayim Apuka
 


Szia Hayimpapa! Hat itt is talalkozunkKép Biztos emlekszel, Lacko alig par nappal fiatalabb MarknalKép

Sajna munkamanias ferj nalunk is elofordul, pl most sincs meg itthonKép O is csak ezt hajtja, hogy mindent meg akar adni a gyerekenek, ezert hajt. Pedig mar van haz, van kocsi, igaz torlesztesek isKép Raadasul sajat cegben melozik, ami meg rosszabb ilyen szempontbol szerintem...Ha jo hangulatban talalom, nalunk is muxik az hogy atbeszeljuk a dolgokat. Aztan nem valtozik semmi...Ha van valakinek valami otlete, hogy ne csak beszelgetes legyen, hanem valtozas is, azt szivesen veszemKép

orsoly
 
 


Sziasztok!

Látom kezd újra beindulni a topik. Kép

Hayimpapa: gratulálok a fiadhoz és a feleséged energiájához is, hogy elmegy tornázni, én csak 2 hétig bírtam Kép!

Nálunk sok hullámvölgy után végre kezd a helyzet rendezõdni. Az év elején borzasztó lelki állapotban volt a férjem, a stressz, a sok munka és kevés pihenés teljesen tönkretette. Így tavaszra produkált egy jó magas vérnyomást, szívritmuszavart és súlyfelesleget. Azt mondták az orvosok, olyan a szíve, mint egy 50 évesnek (30 lesz), a pulzusa is 100 felett volt. Erre jött egy újabb stresszforrás, munkanélküliség Kép Ami így utólag a legjobbkor jött, szerintem ennek köszönhetõ, hogy a férjem rendezni tudta magát. Otthagyta az egyetemet, és elõször csak pihent, szószerint éjjel-nappal csak aludt. Ez 1-2 hónapig tartott, utána kezdett magához térni és végre a környezetét is észrevette. Most már min. 10 kg-t lefogyott, elkezdett sportolni, belátta, hogy életmódot kell váltani, közben sikerült eladnunk a kicsi lakásunkat és vettünk egy nagyobbat, így kezdett megnyugodni. Most többet járunk el kirándulni, mivel a kislányunk is jobban bírja. Sajnos a háztartásban még mindig nem segít, néha leviszi a szemetet, a babát sem fürdeti gyakran, sõt sétálni is ritkán jön velünk, de ezt megszoktam. Ami nagy segítség lenne, ha õ is meg tudná nyugtatni a gyereket, de sajnos errõl leszokott a gyerek és az apja is.
Most végre van megint munka, diétázik továbbra is, de természetesen számítógépezik itthon, mindig jár az agya, errõl már nem tudom leszoktatni és ha sikere van, annak én is örülök, elfogadtam ilyennek.
Szóval én is engedtem, de a férjem is változik. Nekem a lényeg, hogy legalább az egészségére vigyázzon. Ha jó hangulatban van, akkor többet foglalkozik a gyerekkel, bár sajnos van mikor idegesíti. Ilyenkor inkább elmegyünk otthonról és csinálunk magunknak (én és a gyerek) programot. De ettõl még jól érezzük magunkat Kép

Szóval a lakásprobléma megoldódott, munka is van és remélhetõleg lesz is, egészség is rendezõdik, végülis minden kezd helyreállni. A kislányom még mindig szopizik (18 hónapos), így még mindig anyás, de nagyon szeretik egymást az apjával, ez a 4 hónap munkanélküliség helyre hozta az õ kapcsolatukat is.

Hayim:
Háztartásban szerintem már az nagy segítség, hogy ha leviszed a szemetet, vagy a kádat magad után kimosod, vagy pl. néha elmosogatsz, teregetsz, mikor látod, hogy az asszony nagyon úszik. Vagy nekem már az is nagyon jó, ha nem szólnak rám, hogy milyen rendetlenség van, hanem megvárják, míg összeszedem magam és rendbe teszem a háztartást. Ennyiben tudsz segíteni. Vagy ha anyagilag megoldható néha egy takarítónõt rendelni a nagytakarításokra.

Orsolya: csak azt tudom tanácsolni, hogy legyél türelmes, ha tényleg meg tudjátok beszélni a problémáitokat, akkor az egyszer eljut az agyáig és õ is komolyan veszi. Megjegyzem nagyon nehéz lehet hitel és saját cég mellett hátradölni és élvezni az életet, a mostani gazdasági helyzetben megértem a férjedet, ha stresszeli és hajtja magát. Talán csak annyit tudsz tenni, hogy ha végre kikapcsolódtok, akkor az tényleg pihenésrõl szóljon és nem családlátogatásról vagy nagytakarításról... Ha spontán csak egy gesztussal kimozdítod a férjed a napi hajszából, biztosan meghálálja és õ is nyitottabb lesz feléd. És amíg ez megy, te próbáld magad õnállósítani, így egyrészt nem terheled õt, másrészt neked sem lesznek olyan elvárásaid vele szembe, amit úgy sem tud teljesíteni, mert pl. aludni akar vagy dolgozni, így elkerülhetõ csomó veszekedés (Pl. én már megszoktam, hogy egyedül megyek bevásárolni a gyerekkel, k...nehéz, de én is kimozdulok és õt sem fárasztom, nincs veszekedés, persze, ha nem fáradt együtt megyünk, de nem erõszakoskodom). Minél csábítóbb környezetet mutatsz neki, annál gyorsabban fogja a munkáját elvégezni és veletek akar lenni. Az én férjemnek tuti volt olyan korszaka, hogy a gyerek idegesítette, ezért inkább többet maradt a munkahelyén, vagy én állandóan abajgattam a vásárlással, közös sétával..., ezért maradt inkább a munkában. A gyereket leállítottam, hogy este csend legyen és nyugalom, ne róla szóljon, így már hamarabb is jön hazaKép

Én csak a saját tapasztalataimból tudok beszélni, remélem nem fárasztottalak benneteket a részletekkel, de így jobban megfogható a tényleges probléma és a megoldás is.

Sok sikert mindenkinek!

Üdv: maca
maca
 


Huhh, bocs, sokáig nem jártam erre.

Orsoly: persze, hogy emlékszem Rád :-). A saját cég a leggázabb dolog a hajtás szempontjából. Ugyanis a legrosszabb lehetséges főnök mindig saját magunk. Ha saját céged van, akkor hajtod magad, mint egy állat, hogy menjen a dolog. Ott nem engedheti meg az ember, hogy egy hónapig csak lazán dolgozik... Mindenesetre az egészséges egyensúlyt meg kell találni, mert vannak olyan dolgok, amiket nem pótol a pénz és a jó megélhetés. A hiteltörtlesztés meg olyan dolog, hogy ha egy évnyi hiteltörtlesztés félre van téve, akkor azért már szerintem lehet lazítani (mondjuk havi 50.000 törlesztésnél ha van 600.000 tartalék, az már nagyon jó helyzet).

Maca: örülök, hogy Nálatok már ennyivel jobb a helyzet. Elég rémisztő volt, amiket írtál a párodról. Biztos, hogy nagyon kellett már neki az a pihenés. Nem semmi. És a gyerekkel való kapcsolattartás meg pláne jó az apukáknak. Nálunk minden este, mikor hazaérek, akkor nagy örömünnep van, Márk akkor állandóan velem akar lenni :-). Ez borzasztó jó érzés, és persze ezáltal (is) én is imádok Vele lenni :-). Köszi a tanácsokat Maca, nagyjából ezeket a dolgokat próbálom én is követni.

Nektek kitartást, mert nem könnyű a munkamániás férjekkel. Én már nem vagyok az. Munka után hazamegyek (sajnos a vonatozás miatt elég későn érek haza), de utána se TV, se számítógép, hanem gyermek, fürdetés, feleség :-).

Puszillak Benneteket,
Hayim

Hayim Apuka
 


Sziasztok!

Férjem már több mint egy éve komoly computerjátékfüggő és bár ez a topic évek óta nem "üzemel", bízom benne valaki más is küszködik azzal a problémával amivel én, és talán tud nekem tanácsokat adni. A párommal öt éve élünk együtt és van egy tündéri 1 éves kisfiunk. Férjem régen is szerette a számítógépes játékokat, de tudott tartani valamiféle kontrollt. Több mint egy évvel ezelőtt azonban találkozott egy játékkal, a neve WOW (world of warcraft), amit interneten keresztül másokkal együtt játszik. Azóta szinte minden idejét a gép előtt tölti. Hétköznap munka után (du. 17 órára ált. itthon van) napi 4-5 órát, hétvégén pedig akár 6-8 órát is. Szerencsére emellett sportol is hetente 3x, így nem mondhatom, hogy egészségtelenül élne. A játék inkább az eszét, lelkét rombolja és persze a házasságunkat. Egyáltalán nem segít az otthoni teendőkben, és bár elég házias típus vagyok, az örökmozgó gyermekünk mellett némi segítség azért elkelne, de talán ez zavar a legkevésbé. A legrosszabb az hogy már nem tudunk beszélgetni. Egyrészt mert nemigen jut rá ideje, másrészt mert ő leginkább csak a játékról tud beszélni, még a barátaival is, akiknek egy része persze szintén játszik. Olyan mintha a gép elől felálva lélekben abban a virtuális világban maradt volna, ez tölti ki a gondolatait. Nagyon tud irritálni, hogy állandóan a gép előtt ül. Már rosszul vagyok a játék hangjától, a monitoron vibráló képektől és főleg attól, hogy az alig 1 éves fiam is gyakran ott áll az apja mellett és mereven bámulja a képernyőt. Milyen példát mutat így neki az apukája? Emiatt én is ingerült vagyok és sokszor veszekszem vele, ami csak tovább rontja a helyzetet, mert így még kevésbé kívánja velem tölteni az időt, és inkább tovább játszik. Egy darabig általában tűrök, de egy idő után, pár naponta mindig kibukik belőlem a neheztelés. A környezetemben ha esetleg panaszkodom, azt mondják örüljek, hogy nem kocsmába jár. Ez való igaz, de ennyi legyen ma egy feleség összes igénye? Szerintem nem várok túl sokat, ha azt szeretném, hogy ha otthon van, akkor együtt vacsorázzunk, ha hétvégén a picurral sétálok, ő is tartson velünk, a házimunka is könnyebb, és gyorsabban megy, ha néha-néha besegít és így több időnk jutna egymásra és persze jól esne, ha kedvesebb és figyelmesebb lenne velem. Való igaz, én is kevesebbet foglalkozom ővele az utóbbi időben, mert hát nem csak a kisfiunkkal foglalkozom és háztartást vezetek, de emellett még főiskolára is járok, sokat kell tanulnom. Ez a három tevékenység szinte minden időmet felemészti, nemigen maradnak együtt tölthető perceink. Elkeserít ez a helyzet, nem tudom mitévő legyek.
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára ermika 2009.11.28 23:45-kor.
 
 


sztem egy tiszta pillanatában el kéne beszélgetned a férjeddel, h lényegében beteg. amíg nincs betegségtudata, addig nehéz segíteni, de ez a fajta függőség-lélektanilag- semmiben nem különbözik az alkohol, szerencsejáték és egyéb függőségektől. sztem pszichiáterhez (és nem pszichológushoz) kéne mennie, mielőtt a munkájára és az egész egzisztenciátokra hatással nem lesz a dolog
http://fuggoseg.lap.hu/

ezen az oldalon sztem bőven találsz infót, és hátha tudsz vele úgy kommunikálni, h elhiszi, nem te nagyítod fel a problémát, de lehet rá megoldást is találni
 
 


Rjuli!
Köszönöm a jótanácsot és a honlap tippet is.
Tegnap azért is volt olyan rossz kedvem, mert épp egy nagy veszekedés volt közöttünk a párommal és emiatt annyira el voltam keseredve, hogy gyorsan leírtam a bánatom az első fórumon amit találtam e témában, hogy egy kicsit megkönnyebbüljek.
Ma már volt egy kis időm, hogy átolvassam a korábbi hozzászolásokat és ez sokat segített abban, hogy más szemszögből lássam a dolgokat.
Látom, hogy sokan több humorérzékkel kezelik ezt a függőség dolgot és elfogadóbbak a társuk dolgaival szemben. Ami nem azt jelenti, hogy nem veszik komolyan, de talán nem is görcsölnek rá annyira, nem is frusztrálja őket annyira mint engem. Ez a hozzáállás azt hiszem nekem is jobb lenne.
A közös beszélgetést elég nehéz összehoznom, de korábbról találtam egy olyan ötletet, hogy a kádba beülve beszéljük meg a problémáinkat. Ez jól hangzik. Melegvíz, habfürdő, oldott hangulat, erre szerintem még az én férjem is vevő lesz. Remélem :roll:
Szerinte egyébként ez nála nem sz.betegség, hanem egy hobbi amit nagyon szeret, de idővel, majd csökkeni fog a fellángolása a játék iránt. ...Hát erre várok kb. egy éve.
(Ha valakit érdekel egy cikk a WOW függőség jelenségéről:
http://www.koziglap.hu/index.php?name=N ... le&sid=595
 
 


...
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára ermika 2009.11.28 23:24-kor.
 
 


...
 
 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Vissza: Házasság, család

Jegyzetfüzet:

 

X
EZT MÁR OLVASTAD?