Kiemelt témák

2 hete tudtam meg, hogy babát várok, még nem mondtam el senkinek, anyukám észre vette már, hogy "más" lettem, de a munkára fogtam. Van egy párom 1 éve járunk, majd minden nap talalkozunk, de nem élünk együtt. Még régebben kérdeztem mit szeretne, abban az esetben ha teherbe esnék. És azt mondta, természetes,hogy megtartsam és majd segítené a gyerek nevelést. Vagyis nem költözne velem össze, ebbõl azt a következtetést vontam le. Én (22éves) minimál-bért fizetést kapok, anyukám se sokkal többet.Nagyon család -és gyerek centrikus vagyok, és egyre jobban kezdek kiborulni a tétlenségtõl. De félek, hogy egyedül nem tudnék Neki megadni mindent, és nem tudom hogy a barátomra számítsak e. Ha elmondom neki azt mondja tartsam meg, de mi van ha pl.5honapban beadja a kulcsot...
Segítsetek légyszives

K

Kedves K!
Soha semmire nincs garancia! Azt kell eldöntened,hogy akarod-e a babát. Ha igen,akkor akard mindenáron és ne arra gondolj,hogy mi lesz,ha "bedja a kulcsot". Ez lehet,hogy soha nem történik meg, lehet,hogy igen-1 év múlva , 2 év múlva. A jövõbe senki se lát. De itt egy kis életrõl van szó és ez egy életre szóló döntés!
Kivánom,hogy minden jól sikerüljön és boldogok legyetek!

kedves K!
Soha semmire nincs garancia. Ez tény, ugyanakkor 22 évesen nagyon fiatal vagy ahhoz (szerintem), hogy egyedül belevágj egy életre szóló feladatba, egyedül felnevelni egy kisbabát ... kihordani egy terhességet... hát nem kivánom senkinek. Az úgy szép, ha ketten vagytok: kismama és kispapa. Elõször inkább tisztázni kellene a barátoddal, hogy most mit tanácsol, mert a baba immár nem feltételes jövõ, hanem nagyon is jelen. Nekem úgy tûnik az irásod alapján, hogy igazából csak érintettétek a témát, de nem megbeszéltétek. Hát itt az idõ, rajta! Ha homokba dugod a fejedet, az sajnos de nem segit, nem oldja a kétségeidet.
Sok sikert!!
Dönteni akkor lehet, ha tudod mibõl választhatsz.
üdvözlettel,
kata

Kedves K!

Én elég elfogult vagyok ahhoz, hogy arról az oldalról lássam a dolgokat, hogy ha csak lehet, az az élet, ami meg akart foganni benned és megfogant, az meg is maradhasson. Én 21 voltam, ismertem az apukát már 2 éve, de alig néhány hónapja jártunk együtt, amikor megfogant a fiam. Addig azt hittem az ilyen sztorikról, hogy nem, az velem úgyse fog elõfordulni, de igen, megtörtént. Soha, gyerekkoromban sem tudtam elképzelni az abortuszt, és ekkor sem fordult meg a fejemben. (megjegyzem mindketten egyetemisták voltunk, állás sehol)
Azóta közel 10 év telt el. Összeházasodtunk, megszületett a fiam, majd 2 év múlva a kistesói is. Párommal nagyon jó a viszonyom azóta is. Úgy érzem, valami felsõbb akarat úgy akarta, hogy minket végképp összekössön, és jól akarta. Nagyon örülök neki, hogy anno így alakult.
Nagyon nagy felelõsség egy gyermek, de a világ legcsodálatosabb dolga. Egy ajándék az élettõl.
Mint fentebb többen írták, semmire sincs garancia. Ha a párod most a férjed lenne, az se lenne garancia semmire, akkor is bekövetkezhetne, hogy elhagy, hogy egyedül kell felnevelned a gyermeket. Vagy a saját akaratán kívül is kerülhet olyan helyzetbe, hogy anyagilag nem tud támogatni.
Igen, a gyerekkel költségek is vannak, a gyereknek sok mindenre szüksége van, sok olyasmire, ami pénzbe kerül. Megadni neki mindent: mi mindent? Mindig lesznek olyan dolgok, amiket az ember nem tud megadni neki. Ezzel az erõvel csak a milliomosok vállaljanak gyereket, hisz a többség nem indul úgy, hogy mindent meg fog tudni adni neki.
De mire is van szüksége egy gyermeknek? A legfontosabb dolog, amire szüksége van: a szeretet! Ha ezt meg tudod adni neki, akkor a többi szinte részletkérdés.
Mi itt bátoríthatunk, szempontokat írhatunk, talán segíteni is tudunk valamennyire. A döntés azonban a tiéd. Én is azt javaslom, mint elõttem szólók, beszélj az apukával, komolyan, mélyen. És beszélgess magaddal. Olvasgasd el olyanok történetét, akik voltak hasonló helyzetben, és egyik avagy másik döntést hozták. (lásd abortusz topik, segítsetek topik, és néhány hasonló)
Én itt csendben szurkolok az élet oldalának.
SZia:
Ildi

Kedves Névtelen!

Én elõször is egész biztosan mindent máshogyan csinálnék.
Szerintem egy emberi élettel nem lehet játszani.A sajátunkkal azt tehetünk,amit akarunk,de a máséhoz nincs jogom hozzányúlni.Ez az én álláspontom,és gondolom minden más "normális" emberé is.Legalábbis ez az általánosan elfogadott.
Én inkább védekezek,ha nem akarok gyereket.Például most sem akarok pár évig még,így inkább gyógyszert szedek.De ha valakit a tabletták nem nyugtatnak meg,kétszeresen is lehet védekezni...arra is van megoldás.Valamit valamiért.
Ha belegondolsz,te is csak egy ember vagy,aki más ember életérõl akar dönteni.Én nem tudnám azt megtagadni a saját véremtõl.Most nem bántalak,nem áll szándékomban,de az biztos,hogy az emberi mivoltod legnagyobb "karrierjét" hordozod magadban,sõt,ennél szebb és nemesebb dolgot soha nem fogsz alkotni,mint hogy egy emberkének-mint amilyen te is vagy-életet adsz.
Minden ember más;más a gondolkodásunk,máshogy látjuk ugyanazokat a dolgokat.De szerintem akkor sincs jogunk egy élet fölött rendelkezni.Gondold el,mi lenne,ha egyszer csak jönne valaki,és csak azért mert neki úgy tetszik,"lepuffantana".Nem is tudom,hogyan írjam.Gondolom,érted.Nem hiszem,hogy tetszene bárkinek is.szerintem a kisbabádnak sem tetszene a dolog.
Minden esetre a te döntésed.Felnõtt ember vagy,tudnod kell világosan látni és gondolkodni.Biztosan meg vagy lepõdve,illetõdve egy picit,de hát mindenki így van ezzel általában az elsõ hetekben.
Megijedtél,és ez természetes.De arra tudsz garanciát adni,hogy például az én férjem nem hagy el engem és a kislányomat egy idõ múlva-akár holnap?És akkor mi lesz?!
Tudja a fene,de nem vagyok egyedül,van egy kis állandó társam,akivel imádjuk egymást,és mindent meg tudunk oldani.Mert meg kell.És igenis,gndoskodni kell egy emberrõl-ami nem is olyan rossz és nehéz dolog,mint azt általában hallod...Rólad is gondoskodtak valamikor.

Tudósíts bennünket légyszi a döntésedrõl,jó?
És fel a fejjel!
Ha neked könnyebb,írd le a gondolataidat,a kétségeidet...de dönteni neked kell...

Kívánok minden jót és sok-sok erõt a továbbiakban!
Élvezd az életet,és legyél boldog,mert az lehetsz.

Bocsi ha hosszú voltam.
Kriszti.

Kedves K!
Azt hiszem ebben az állapotban még a legeltervezettebb babát várókat is elfogja néha a kétség! Ez vélhetõleg együtt jár a hormonviharral.
Én abba se lennék biztos, hogy a párod nem akar majd összeköltözni Veled. Az enyém anno azt mondogatta, hogy nem szándékozik feleségül venni, még ha baba jön akkor se. Mi júli 10-én leszünk 9 éves házasok. Úgyhogy biztosíték semmire nincs: a rosszra se!
Mindent megadásról: Libby Purves angol újságíró és családanya írja a Hogyan NE legyünk tökéletes anyában: amit adni tudsz az éppen elég, sõt a lehetõ legjobb! Ott még nem tart a szakadás a szociális hálón, hogy valóban nagy gondok -pl. éhezés - legyen.
Szóval én arra szavaznék: Válaszd az életet!
Borcsa és PociLuci

Kedves Borcsa Boszorka, szerintem a szocialis halot illetoen igencsak pozitivan gonolkodsz... :-) Sajnos ma Magyarorszagon van ehezes. Ez OFF volt bocs. Es van meg egy OFF, de nem birom megallni, aki beadja a kulcsot, az meghal. Erre az esetre inkabb illene a bedobja a torulkozot.

A garanciakrol annyit, hogy nekem 10 ev hazassag utan, egy 14 honapos gyerek mellett kellett rajonnom hogy a ferjem nem az akinek megismertem, akinek gondoltam. Ezutan 6 honap "szingli elet gyerekkel" kovetkezett, most pedig megtalaltam eletem parjat, imadom, imad, imadja a gyerekemet es remeljuk lesz kozos is. Bar az igaz hogy en sosem eltem minimalberbol. Meg a szuleim sem. Szoval vannak azert itt meggondolando szempontok. Nem irigyellek :-(.

szia
idike

Köszönöm a sok tanácsot.
A barátommal elmentünk egy hétvégére és elmondtam neki. "Rámförmedt",h miért nem mondtam el neki ezt a jóhirt azonnal Nagy megkönnyebülés volt, elhihetitek.
ezek szerint felt, hogy baba árán összekötném magam vele.
Pár nap múlva a szülõknek is elmondtuk.anyós-após jelöltek örültek. Persze mondta a baratom, hogy örülni fognak,már csak mert vallásosak, nagyon imadjak a törpéket és velem is jól kijönnek.
Sajnos az anyukam negatívan áll hozzá. Még csak fél éve dolgozom a gyes alig lesz elég bármire, meg még éretlen vagyok...
Úgyhogy újabb probléma, anyukámat hogyan gyözzem meg hogy örüljen az új kis családtagnak?

K

Szia,
elég baj az, ha egy anyukát meg kell gyõzni aról, hogy örülni kell egy kis unokának.
A lényeg, hoyg neked nincsenek kétségeid. Persze, könnyebb a pároddal együtt örülni. De talán ez meggyõzi a mamádat is.
A pénzrõl: én egyedül nevelem a gyerekemet, tartásdíj minden nélkül. Amivel többet kapok az állm bácsitõl, az kb. ezer forint,. amivel a családi pótlék több, mint a férjeseké. A gyes ugyanaz a minimális. és még kapok 4200 forintot a z önkormányzattól. Nincsenek olyan szüleim, akik támogatnának. Csak a z anyu van, aki munkanélküli. Ennyi. És mégs minden mindig megoldódik, meg tudom valahogy venni , amit muszáj. És boldogok vagyunk.
Szerintem a mamád elõbb utóbb beleszokik agondolatba, fõleg ha meglátja majd a kicsit.
Addig is gondolj sokat a babára, vigyázz magatokra, és kívánom, mindig tartson ki mellettetek a párod.

Szia K!

Az anyukad elobb utobb ugy is orulni fog a kicsinek, ha elobb nem, amikor megszuletik. Es 22 evesen nem hiszem hogy eretlen az ember. En 22 evesen mar ket gyermekrol gondoskodtam, akiket nem is en szultem, azota van egy kozos picink is a parommal. Szerintem ez egyaltalan nem korai egy babahoz neked.

Es ne hagyd, hogy anyukad elrontsa a gyermekvaras oromeit. Vidd el ultrahangra magaddal, lassa, ott van az a csoppnyi kis elet, ott mocorog, rugdos mar a hasadban. A legszebb dolog ami egy no eleteben tortenhet... kerd, hogy oruljon veled egyutt. Meglatod, egyutt fogtok sirni a dokinal az oromtol....

Dora

kedves K.!
Anyukad eszrevette mar, hogy felnott a lanya?
Figyelj a dologra, tapasztalatbol tudom, hogy ha erre nem dobben ra egy friss nagyanyo, akkor kepoes a lanyat szoptatosdajkanak tekinteni!!!
M.S.

Kedves K es Tobbiek!
Szerintem K edesanyja nem a babanak nem orul, hanem egyszeruen felti a lanyat! Az en edesanyam sem maszkalt a fellegekben, amikor megtudta, hogy 17 eves lanya terhes. Es nem azert nem tette ezt, mert nem imadja Danit azota is szinte majomszeretettel, hanem mert engem feltett, es mert tudta, hogy nem teljesen igy kepzeltem el az erettsegi utani heteket, eveket, hogy pelenkazni fogok, es ket evig 1 oranal tobbet egy huzamban nem alszom. Nekunk semmi jovedelmunk nem volt, a szuleim sem kerestek tobbet sokkal a minimalbarnel, heten laktunk egy 2,5 szobas lakasban! De valahogy az elet megoldotta a helyzetet, sorsunk jol alakult!
Hidd el kedves K, ha edesanyad latja, hogy boldogok vagytok, o is fog tudni orulni az unokanak!
Zsuzsi