Kiemelt témák

Sziasztok!

Ezt a topikot azért nyitottam, hogy hátha van még itt olyan anyuka aki ugyan úgy anyóssal lakik együtt és szeretné esetleg megosztani, kisbeszélni magából a gondokat!
Mert én június óta egy háztartásban lakok anyóssal, mivel magunkhoz kellett venni. Persze nem voltam ellene mivel még úgymond még fiatal is (60 éves). Gondoltam jó lesz, mert a háztartás körüli teendők is feleződnek, pláne, hogy most szeptemberben született a lányunk. Hát tévedtem! 

Írjuk ki magunkból a problémáinkat! 

Szia nikosz86!

Én sokat nem igazán tudok ehhez hozzá szólni, mert nincsen sajnos anyósom és sajnos a páromnak sincs mert mindkettőnk anyukája korán elhunyt.
Nekem a párom nagyija az anyósom Viszont mostanában kezdem megérteni, hogy a többi családtag miért is mondd rá negatív dolgokat Ha főzünk valamit akkor abba tuti bele tud kötni valamivel vagy talál valami hibát benne ( jó, de ilyen vagy olyan, ebbe a kajába ez kell vagy az kell, nem sült meg rendesen, stb), próbál segíteni a gyereknevelésben is ami olykor bejön, olykor meg nem mert kb 60 évvel ezelőtt ugye minden más volt (miért kell porszívózni a gyerek orrát, túl sok játéka van nem tud mivel játszani mert nem tud választani meg ilyenek). Tudom segíteni akar és nagyon szeretjük is mert mindezek ellenére nagyon sokat segít (igaz az egészsege miatt a kicsit nem hagyhatjuk ott neki még).  Sokszor megdícsér, hogy milyen jól csinálom a gyereknevelést ami ugye jól esik.
Ha együtt élnénk vele biztos nem lenne egyszerű, viszont bármit megtennék, hogy legyen egy anyósom aki ha piszkál is, de tud segíteni. 2 éves a kisfiunk és még nem voltunk a párommal sehol kettesben amióta megszületett mert nem tudjuk kire bízni. A sógornőmnek nagyon jó dolga van, ők apukámmal élnek. Sokszor volt olyan, hogy otthon hagyta az unokaöcsémet amíg elment vásárolni (apukám hajnalban dolgozik, így otthon van napközben) és minden szombaton az ő anyjáék viszik el az unokaöcsémet magukhoz 1 vagy 2 napra. Az én szüleimnek is jó dolguk volt, mert a nagyszüleimmel éltünk együtt és az iskolai szünetekben pl simán otthon maradtunk a papámmal és nem kellett azon idegeskedniük, hogy mi hova rakjanak amíg ők dolgoznak és persze nekünk is jó volt hogy nem táborról táborra küldözgettek. Nálunk mindenki dolgozik még akire bízhatnánk a gyereket és őszintén szólva már szinte el sem tudom képzelni , hogy úgy menjek/menjünk el otthonról, hogy a kicsi nincs velünk vagy nem a párom vagy én vigyázok rá, pedig ez nagyon hiányzik.

Én megértem, hogy nem jó ha mindig mindenbe bele szólnak, főleg ha az a gyereknevelés, ami a te és a párod dolga. Viszont nagyon jó dolog tud lenni a nagyszülő aki vigyázni tud a gyerekre és tudtok egymással is foglalkozni a pároddal és kesőbb a nyári szünetben is biztonságban tudhatod a gyerkőcöt.

Szóval bármennyire is rossz tud lenni, azért próbáld meg a jó oldalát nézni a dolgoknak.
Próbáld meg, hogy meghallgatod a tanácsait kedvesen, aztán amit akarsz azt megfogadod, amit meg nem azt nem fogadod meg.

Fel a fejjel és kitartást

Én ki nem állhatom.Igaz nem velunk lakik...de jon havi szinten 2 3 szor,es marad is napokat.Annyira egy kétszínű,okoskodó nő.És még mindig picifiamnak tekinti a ferjem.Sokszor probalt mar ossze ugrasztani minket.Vagy a sogornomet es engem.Szerencsere a ferjem nem hulye.Á annyi mindent tudnék írni hogy 2 hétig tartana

@tniki:

Szia!
Nagyon sajnálom, hogy nem élnek a szülök.  Tudom, hogy nem egyszerű.
Nálunk attól függetlenül, hogy itt van és velünk él, csak a 9  éves fiúkat merjük ráhagyni. A kislányt 3 szor hagytam rá kb. 15 percre amíg kifutottam a közértbe, de azt az időt végig üvöltötte. Sajnos amióta apoósom elhagyta csak romlik a szellemi állapota. És nem veszi észre, hogy nincs rendben valami. Sajnos nagyon sok problémánk van vele. Folyamatosan küzdeni kell vele, mert amit csinál az is plusz munka lesz nekem.
Probáltunk már többször beszélni vele, hogy ez így nem jó, de mint ha a falnak beszélnénk.
Nem egyszerű neked sem és nekem sem.

Szia nikosz86!

Nem tudtam, hogy ennyire rossz a helyzet, ne haragudj

Az a baj, hogy valószínüleg nehéz belátnia vagy nem is tudja, hogy romlik a szellemi állapota.
A párom nagyija pl kezd elfelejteni dolgokat, sokszor azt mondja hogy szólt hogy hozzunk neki pl kenyeret és nem is szólt és nem látja be vagy tényleg nem emlékszik.

Nehéz valakivel együtt élni, főleg ha az az anyósod.
Kitartást nektek és sok türelmet és energiát!

Azért ha ki akarod írni magadból a dolgokat akkor mi itt vagyunk

@tniki:

Semmi baj! Ezért én nem haragszom, azt viszont tényleg nagyon sajnálom hogy nincsenek már nagyszülők. 
Sajnos nem egyszerű az élet, de más választás sajnos nincs. Kirakni az utcára meg nem fogjuk, hiszen ha még lenne egy lakás is neki akkor sem tudna megéllni. 
Kitartás nektek is.

Szia Nikosz86!

Persze, hogy nem egyszerű sajnos!

A volt apósomat amikor megismertem akkor ment nyugdíjba, mindig mikor találkoztunk elmesélte kitől kapta a fügefát, meg az időjárást emlegette mindig, egy héten többször is. Nagyon feledékeny volt szegény. Aztán elmentek dokihoz, mivel a szülei alzheimeresek voltak, kiderült, hogy ő is az. Majdnem 7 évig voltam együtt az exemmel, azalatt az idő alatt láttam leépülni a volt apósomat és meghalni is sajnos. Szegény mindig jót akart, egyszer levágta a tujákról az összes ágat, csak egy földből kiálló bot maradt, azt mondta túl száraz volt és nem értette meg hogy ne csinálja. Állandóan éhes volt egy időben, majdnem mindent megevett, főleg a lekvárokat . Egy idő után sajnos be kellett látni, hogy muszáj beadni egy otthonba mert 24 órás felügyelet kell neki. Egy évet volt az egyik otthonban ahol nagyon leépült és még el is esett és műteni kellett a combcsomtját, sokszor olyan gyógyszert adtak neki ott hogy elaludt miközben látogatáson voltunk nála. Abban az otthonban mindenféle mentális betegek voltak. Utána átkerült egy nagyon jó helyre, ott mondhatni feltankolták, kapott "tápszert" is ami időseknek van, össze szedte magát, aztán persze a betegség győzött sajnos.  Amikor elvették a jogsiját mielőtt otthonba került nagyon el volt keseredve szegény.

Ezt azért írtam le, mert tudom hogy nehéz lehet neked, de ha úgy gondoljátok, hogy baj van vele akkor beszéljetek egy dokival, akár a háziorvossal, mert ha nem csak az a baj hogy öregszik és elfelejt dolgokat akkor segítség kell neki is és nektek is. Drágák az otthonok is tudom jól, és azt is hogy ha oda valaki bekerül akkor sajnos esély van arra hogy még jobban leépül.
Lehet, hogy az anyósodnak még erőt adnak az unokák.

Erre csak azt tudom mondani, hogy tarts ki!