Kiemelt témák

Sziasztok!A meglátásaitokra lennék kiváncsi.2,5 éve házasodtunk össze a férjemmel.Ő akkor volt 50 én 44 éves.Én hoztam a házasságba 3 gyereket.A legidősebb külön él a másikvkettő 11 ill.13 évesek.Mostanra már eljutottunk addig hogy szinte hetente vitázunk a gyerekeken.A férjem elég szigorú,nehezen tű sőt szinte egyáltalán nem visel el ellentmondást.Engem imád,kényeztet de a 13 éves fiammal szinte az elejétől konfliktusaik vannak.Mostanra már a 11 éves lánnyal is egyre többet.Szerinte én túlságosan megengedő vagyok ahogy ő szokott fogalmazni nagyon anya.Tény,hogy vannak gondok a gyerekekkel ,visszabeszélés,hiszti,nemakarás,szerintem nem több mint más ilyen korú gyereknél.Nehezíti a helyzetet hogy kis helyen élünk igazából senkinek nincs saját felségterülete saját kuckója.A vitákkor azt vàgja a fejemhez hogy feladta a nyugodt életét és a gyerekektől nem kap érte semmit.A szeretetet feltételekhez köti,sokszor már inkább nem szólok csak ne legyen vita,csititom a gyerekeket stb.Ő nem akar így élni változzanak a gyerekek ami jogos mert sokban kell még alkalmazkodniuk a világhoz.Ez a lakás az övé,az enyémben,ami ugyanilyen picike a legidősebb gyerekem él jelenleg.Itt minden a férjemé mi alkalmazkodtunk az ő holmijához mert az enyémek nem férnek el itt.Költözésről szö sem lehet ez a lakás az élete meg pénzünk sincs.Szóval per pillanat kicsit kilátástalannak tartom a helyzetet mert nagyon szeretem őt,de az állandó gyerekbüntetés,szidás felőről.Megköszönném a véleményeteket.

Ez kívülről nézve borzalmasnak látszik. Bevallom, nem nagyon értem, hogy egy ennyire öntörvényű, magának való ember miért vállal családot. Szívesen megmondanám neki, hogy ne várjon sokat a gyerekektől, ha feltételhez köti a szeretetét. Meg hogy ti is elég kompromisszumot kötöttetek az együttéléshez, nem csak ő.