Új privát üzeneted érkezett!
Oldal: 1 / 1
2009.12.16 15:07
Én egy férfi vagyok, és apuka,egyedül egy kisfiúval. Rengeteg hülyeséget elkövettem már (itt nem a fiamról beszélek), és láttam mitől mennek tönkre kapcsolatok. Mivel jelenleg anyuka szerepben vagyok, így már mondhatom, hogy mindkét oldalt láttam, és megjártam. Látom a problémák alapjait, így aki valamit tudni szeretne hímnemű párjáról mit, miért, hogyan, és miért pont így tesz, kérdezzen bátran, ígérem őszintén válaszolok, ezzel is segítve, hogy másoknak talán meg legyen az áhított családi béke, és egység.
2010.02.20 18:09
Szia!
Csodálkozok hogy nem irt még ide senki.
Nekem lenne jo pár kérdésem, mert nem értem a férfiakat, vagyis most már azok után amik történtek velünk mégis értem de van amit még mindig nem, sajnos.
Nem értem miért nem felel meg nekik az ami van, főleg ugy ha az a másik megtesz mindent. Megbízik az ember benne aztán meg kihasználja. A nőnek ezek szerint mégis csak "sárkánynak kell lennie".
Nekem is van egy kisfiam, meg férjem is. 2 éve ugy volt elhagy minket. Ha gondolod leírom a történetet.
Csodálkozok hogy nem irt még ide senki.
Nekem lenne jo pár kérdésem, mert nem értem a férfiakat, vagyis most már azok után amik történtek velünk mégis értem de van amit még mindig nem, sajnos.
Nem értem miért nem felel meg nekik az ami van, főleg ugy ha az a másik megtesz mindent. Megbízik az ember benne aztán meg kihasználja. A nőnek ezek szerint mégis csak "sárkánynak kell lennie".
Nekem is van egy kisfiam, meg férjem is. 2 éve ugy volt elhagy minket. Ha gondolod leírom a történetet.
url=http://www.wunschkinder.net]
[/url]
[/url]2010.05.27 21:25
Szia!
Ne haragudj hogy eddig nem irtam de nagyon el voltam havazva. A munkahelyet is ott kellett hagynom, most ujra munkanélkül...
A történet röviden:
2 éve ugy volt elválunk mert ő talált más valakit. Én persze rájöttem de ő is bevallotta. Pár hétre rá bevallotta nem ez volt az első, hanem mikor terhes voltam akkor is megcsalt meg rá következő évben is volt másik. szóval addig tudtam 3-rol. Aztán mégis ugy döntött minket választ, vagyis a gyerek miatt, kettőnket meg majd meglátjuk. Kezdtek alakulni a dolgok, következő évben, tavaly májusban már egész jo volt,olyan mint régen. Aztán rájöttem megint valamire. A szomszéd kiscsaj átjárt folyton matekozni, aztán jött akkor i s ha nem voltam otthon. Ugyhogy bevallotta ezt is. Na ekkor összedőlt bennem minden. Ő persze mondta hogy nem is tudja miért csinálta...hát én sem mikor ugy döntött mégis mi kellünk neki. Nem tudom miért maradtam. Talán mert pont akkor ért mikor megint jo volt minden és ilyenkor ugye könnyebb megbocsájtani. Aztán még bevallotta hogy a kapcsolatunk legelején még azért volt egy kis dolog mikor még fősulira járt...
Szóval már nem tudok neki se hinni semmi. Tavaly megismertem valakit egy baráti összejövetelen, nem is tudom hogy nem találkoztunk addig hisz a férjem barátjának bátyja. Ugy alakult hogy együtt voltunk kb 4 hónapig, karácsonyig. Aztán ő nem akarta folytatni mert nem akar közénk állni, meg hogy majdnem belémszeretett és nem akar jobban belebonyolódni. Utána lett is baráátnője. Én nem tudtam elfelejteni, meg szeretem is. Nemrég irtam neki levelet. Másnap hívott, azt hittem olvasta a levelet, de nem. Szóval egymástól függetlenül ujra megkerestük egymást. Mégsem tudott ezekszerint elfelejteni. Azt mondja hogy a barátnőjével nincs minden rendben különben nem keresett volna meg. Ugy gondolom hogy fél az érzéseitől meg gondolom attol is hogy mit mondanának a többiek.....olyan agglegény tipus, meg lehet nőcsábász is és most lehet hogy uj helyzet állt elő, ami eddig nem volt. Mostanában ezen gondolkozok mi legyen. Mert nagyon nem vagyok boldog, de szeretnék az lenni. De nem tudom ez a másik valaki pontosan mit is szeretne, meg hogy tényleg csak fél az ujdonságtól. Nem tudom hogy mi lenne ha maradok és mi lenne ha mennék. Nagyon rossz ez a bizonytalanság. Meg az is rossz hogy nincs munkám, igaz apa bztos segítene ebben.
Te mit tanácsolsz?
Veletek mi történt hogy egydül vagy a fiaddal?
Ne haragudj hogy eddig nem irtam de nagyon el voltam havazva. A munkahelyet is ott kellett hagynom, most ujra munkanélkül...
A történet röviden:
2 éve ugy volt elválunk mert ő talált más valakit. Én persze rájöttem de ő is bevallotta. Pár hétre rá bevallotta nem ez volt az első, hanem mikor terhes voltam akkor is megcsalt meg rá következő évben is volt másik. szóval addig tudtam 3-rol. Aztán mégis ugy döntött minket választ, vagyis a gyerek miatt, kettőnket meg majd meglátjuk. Kezdtek alakulni a dolgok, következő évben, tavaly májusban már egész jo volt,olyan mint régen. Aztán rájöttem megint valamire. A szomszéd kiscsaj átjárt folyton matekozni, aztán jött akkor i s ha nem voltam otthon. Ugyhogy bevallotta ezt is. Na ekkor összedőlt bennem minden. Ő persze mondta hogy nem is tudja miért csinálta...hát én sem mikor ugy döntött mégis mi kellünk neki. Nem tudom miért maradtam. Talán mert pont akkor ért mikor megint jo volt minden és ilyenkor ugye könnyebb megbocsájtani. Aztán még bevallotta hogy a kapcsolatunk legelején még azért volt egy kis dolog mikor még fősulira járt...
Szóval már nem tudok neki se hinni semmi. Tavaly megismertem valakit egy baráti összejövetelen, nem is tudom hogy nem találkoztunk addig hisz a férjem barátjának bátyja. Ugy alakult hogy együtt voltunk kb 4 hónapig, karácsonyig. Aztán ő nem akarta folytatni mert nem akar közénk állni, meg hogy majdnem belémszeretett és nem akar jobban belebonyolódni. Utána lett is baráátnője. Én nem tudtam elfelejteni, meg szeretem is. Nemrég irtam neki levelet. Másnap hívott, azt hittem olvasta a levelet, de nem. Szóval egymástól függetlenül ujra megkerestük egymást. Mégsem tudott ezekszerint elfelejteni. Azt mondja hogy a barátnőjével nincs minden rendben különben nem keresett volna meg. Ugy gondolom hogy fél az érzéseitől meg gondolom attol is hogy mit mondanának a többiek.....olyan agglegény tipus, meg lehet nőcsábász is és most lehet hogy uj helyzet állt elő, ami eddig nem volt. Mostanában ezen gondolkozok mi legyen. Mert nagyon nem vagyok boldog, de szeretnék az lenni. De nem tudom ez a másik valaki pontosan mit is szeretne, meg hogy tényleg csak fél az ujdonságtól. Nem tudom hogy mi lenne ha maradok és mi lenne ha mennék. Nagyon rossz ez a bizonytalanság. Meg az is rossz hogy nincs munkám, igaz apa bztos segítene ebben.
Te mit tanácsolsz?
Veletek mi történt hogy egydül vagy a fiaddal?
url=http://www.wunschkinder.net][/url]
[/url]2010.09.04 05:32
Szia!
Hát behavazásról beszélhetnénk, mert én is jó rég voltam itt.
Mentségemre legyen mondva, volt költözés, műtét, az új helyen nincs
net (MÉG!!!), stb....
Szóval, szerintem ez inkább egy óvatos férfire valló viselkedés, mert ne feledjük, itt a csöppséggel is számolni kell. Egy új ként belépő pasi, még ha egy idejig veletek is volt, elbizonytalanodhat, hogy a
családban minden téren megállja-e a helyét, úgy, hogy közben mégsem sérti más privilégiumát. A kiút a marcangból, egyértelműen egy párcsere, de ahogy az álló far*at, úgy az érzelmeket sem lehet konzerválni. Egyértelműen visszaakar jönni, de ez a "megfelelési blokk" elég erős. A munkadolog, nem hinném, hogy sokat nyom a latba. Nem tartom kizártnak, hogy mikor ezen sorokat írom, ő már felmérte az erejét, és átlépve a problémán, újfent veletek él. Az apuka léhasága meg nem szorul magyarázatra, az emberek 1 részében megvan a szülői ösztön, a másik fele meg nyavajog majd öregkorában, hogy /az életét a karriernek szentelte és tessék, csak pénze van/ egyedül van, mert az ő szabad szellemét nem érti meg senki/ blablabla......
Így jártatok!!!!!!! Ha az ember nem szembesül, a legősibb érzelmekkel, mint ragaszkodás, összetartozás,aggódás, és feltétel nélküli szeretet, az meg is érdemli a magányt, mert megtagadta az emberi létet!
Hát a mi sztorink, hasonló, mint az egyedülálló anyukáké, csak nálunk szerepcsere volt.
Félúton már meggondolta magát, és miután Dani megszületett, lelépett.Most nyal a gyereknek orrba-szájba, hátha magához tudja édesgetni, a következő tárgyalásig, de szerintem (és remélem) totál esélytelen. 
Szeretem, és nem adom a FIAM, mert Ő csak az enyém!!
Születésétől vele vagyok, terelgetem,gyönyörködöm benne, élvezem minden apró sikerét, ahogy fejlődik,ügyesedik.
Ahogy baráti körben morbid módon viccelni szoktam vele:Tinédzserként arról ábrándoztam, ha majd egyedül élek, viszem fel magamhoz a csajokat, és milyen jó lesz. Sosem gondoltam volna, hogy sokkal jobb úgy aludni, hogy egy feszes popsijú, helyes "pasi" van az ágyamban!
Hát behavazásról beszélhetnénk, mert én is jó rég voltam itt.
Mentségemre legyen mondva, volt költözés, műtét, az új helyen nincs
net (MÉG!!!), stb....
Szóval, szerintem ez inkább egy óvatos férfire valló viselkedés, mert ne feledjük, itt a csöppséggel is számolni kell. Egy új ként belépő pasi, még ha egy idejig veletek is volt, elbizonytalanodhat, hogy a
családban minden téren megállja-e a helyét, úgy, hogy közben mégsem sérti más privilégiumát. A kiút a marcangból, egyértelműen egy párcsere, de ahogy az álló far*at, úgy az érzelmeket sem lehet konzerválni. Egyértelműen visszaakar jönni, de ez a "megfelelési blokk" elég erős. A munkadolog, nem hinném, hogy sokat nyom a latba. Nem tartom kizártnak, hogy mikor ezen sorokat írom, ő már felmérte az erejét, és átlépve a problémán, újfent veletek él. Az apuka léhasága meg nem szorul magyarázatra, az emberek 1 részében megvan a szülői ösztön, a másik fele meg nyavajog majd öregkorában, hogy /az életét a karriernek szentelte és tessék, csak pénze van/ egyedül van, mert az ő szabad szellemét nem érti meg senki/ blablabla......
Így jártatok!!!!!!! Ha az ember nem szembesül, a legősibb érzelmekkel, mint ragaszkodás, összetartozás,aggódás, és feltétel nélküli szeretet, az meg is érdemli a magányt, mert megtagadta az emberi létet!
Hát a mi sztorink, hasonló, mint az egyedülálló anyukáké, csak nálunk szerepcsere volt.
Félúton már meggondolta magát, és miután Dani megszületett, lelépett.Most nyal a gyereknek orrba-szájba, hátha magához tudja édesgetni, a következő tárgyalásig, de szerintem (és remélem) totál esélytelen.
Szeretem, és nem adom a FIAM, mert Ő csak az enyém!!
Születésétől vele vagyok, terelgetem,gyönyörködöm benne, élvezem minden apró sikerét, ahogy fejlődik,ügyesedik.
Ahogy baráti körben morbid módon viccelni szoktam vele:Tinédzserként arról ábrándoztam, ha majd egyedül élek, viszem fel magamhoz a csajokat, és milyen jó lesz. Sosem gondoltam volna, hogy sokkal jobb úgy aludni, hogy egy feszes popsijú, helyes "pasi" van az ágyamban!
Oldal: 1 / 1
