Sziasztok!
Azt hiszem, hogy felörlődöm ebben a problémában. Örökösödési gond lett, amit a férjem nem mer megoldani a testvérével szemben. A konkrét gond az, hogy a férjem és a testvére egyenlő arányban fogják örökölni a szüleik házát, a fél-fél házrész és telek már mindkettőjük nevén van, de a szüleik még élnek. Tehát a dolog még egy jó ideig nem is aktuális, majd csak ha már a szülők nem lesznek. Eddig nem is érdekelt a dolog, de most új fejlemények vannak. Anyósom, kedvenc fiacskáját, persze nem a férjemet, rávette arra, hogy a tetőterükre építkezzenek, ami a férjem tulajdona is. A férjem nem akar cirkuszt, ezért engedélyezni fogja, hogy a sógoromék az ő részére is rátelepedjenek. Azt még nem tudom, hogy jogilag ez, hogy fog működni, minden esetre, ha kell, akkor le is mond a tetőtér részéről, csakhogy a testvérének jó legyen. Ebben az esetben a ház 3/4 része lesz a tesóé, és az 1/4 rész a mienk, vagyis majd a gyerekeimé. Viszont a sógor azért akar beköltözni és rákölteni egy vagyont a házra, hogy ott éljenek életük végéig, és esze ágában sem lesz eladni majd az egész telket, hogy kifizesse a férjemet. A legnagyobb gond az, hogy a férjemnek nem is lesz majd mersze kérni őket, hogy költözzenek ki, és adják el a telket közösen, hogy mi is részesedjünk, vagyis a gyerekeink részesedjenek az apai örökségből. Kifizetni meg nem fognak minket, mivel a telek értéke olyan magas, hogy egy bank sem fog nekik hitelt adni, hogy minket kifizethessenek. A férjemnek meg nem lesz képe arra kérni őket, hogy adják el, mert akkor szinte "kiteszi" őket a házból. Igy a sógorom erre appellál, mert tudja, hogy a férjem soha nem lesz képes arra, hogy ezt megtegye velük. A tetőteret meg majd ráiratja a gyerekére és akkor meg nem is tudunk semmit sem csinálni.
A legnagyobb gond az, hogy anyós tudja, hogy ezzel minket kisemmiznek és esze ágában sincs beszélni a fiaival, mert arra gondol, hogy 30 év múlva oldják majd meg a fiai és lesz@rja, hogy mi lesz a mi két gyerekünk jogos örökségével.
Egyszerűen ezt nem bírom megemészteni, hogy a férjem inkább lemond a gyerekei pénzéről a tesója javára, anyósék tudtával.
Azt meg pláne nem tudom elviselni, hogy anyósék idejönnek a gyerekeket látogatni, akkor van az ömlengés, így szeretünk, úgy szeretünk unokákat és hagyják, hogy a 2 gyerek ki legyen semmizve. Egyszerűen nem vagyok képes nyugodt maradni ezután, és ki fogom dobni anyósékat, v. agyon fogom szekálni őket, de nem bírom elviselni, hogy nem fontos nekik a 2 unoka, de megjátszák magukat, mint akik imádják őket, de közben a 2 puszin kívül, kihúzzák alóluk az örökséget.
A férjemmel annyit veszekedtem már azért, hogy ne hagyja, hogy az öccséék kisemmizzenek minket, hogy a kapcsolatunk már a nullán van, lassan utálok már mindenki, aki a családjába tartozik. De a gyerekeim nekem mindenkinél fontosabbak, és muszáj az érdekeiket képviselnem, ha már az apjuk hagyja magát kisemmizni.
Mit csináljak, van valakinek valami ötlete? Lassan beleőrülök a tehetetlenségbe és lassan már el is zavarnám a férjemet a búba, de akkor meg 2 hetente vinné el a gyerekeket és akkor még csak felügyelni sem tudnám, hogy anyósék mennyire nem vigyáznak rájuk.
Várom mindenkinek a véleményét, ötletét, hogy mit tehet egy anya, aki a gyerekeiért és az ő jussukért tűzön-vizen keresztül kűzdeni fog.
Kabo