Azért nyitom ezt a topicot, hogy itt mindenki elmondhassa, ami bántja, mindenki aki olyan, mint én
Azt hittem velem soha nem lehet ilyen, mindíg klassz pasijaim voltak, nem beképzeltségből,de bárkit megkaptam,és azt hittem magamról, hogy van elég eszem, az egyetemet is a baba miatt hagytam ott
tudom, nem a tanulmányi eredmény számÍt,de azelőtt én segítettem másoknak megoldani az ilyen problémáikat. azt hittem nekem sosem lesz ilyen! erre most,mégis
átvert valaki...a párom!
Akitől egy kislányom is van!
2évig sikerült megjátszania magát!Mikor terhes lettem tőle, nugodtan, örömmel vártam a babát,mert azt gondoltam, ilyen kedves,rendes embernek nyugodtan szülhetek gyereket, de most itt vagyok...már a terhesség folyamán jöttek a gondok,
most már fél éves a kicsim és az apja...mintha idegen lenne!
A gyerekünket szereti, de velem nagyon durván viselkedik.
Nem ver, fizikailag nem bánt, de lelkileg tönkretesz
23éves leszek és annyira szomorú vagyok, hogy még valószínűleg jóóó sok évem van hátra, és azt boldogtalanul, szerelem nélkül kell leélnem
Félek hozzászólni, mert az egyik percben kedves, elmegy valahová, ott felbosszantja valami és mikor hazajön, rajtam vezeti le a feszültségét, ordibál, aztán persze jön a bocsánatkérés, de én már nem bírom ezt tovább!
Már nem tudok megbocsájtani folyton!
Ott tartok, hogy védekezésképpen talán, de már semmilyen érzelmet nem tud belőlem kiváltani ez az ember, akit valaha szerettem!
Nem vagyunk házasok, de nincs hová mennem, és nélküle a kicsit sem tudnám eltartani!
Azt az átkozott feszültséget, ami akkor van a szobában, ha ő hazajön, a kicsi is megérzi és sír
én meg mikor a kicsi alszik, azért sírok, mert ez a gyönyörű drága jó és ártatln kicsi baba nem ezt érdemli, ő tökéletes és tökéletes,egymást szerető szülőket érdemelne! Én imádom, érte élek, ő minden gondolatom, és tennem kéne valamit, hogy nyugodt körülmények között nevelkedhessen, de nincs egy vasam se, nincs vele hova menekülnöm, és ....nem tudom mit tehetnék!
Írjatok valami okosat!!!
üdv.
hoope
Azt hiszem, nagyon jól döntöttél, hogy elköltöztél anyukádhoz! Így Te is és a Kicsi is nyugodt körülmények között vagytok legalább. Biztos nagyon nehéz lesz az elsô idôszak, de hamar feltalálod magad, biztos vagyok benne! Gondolj arra, hogy az a lényeg, hogy nyugodt és kiegyensúlyozott tudj lenni. A jövô miatt pedig ne aggódj, mindig akkor jön a legnagyobb ajándék, amikor nem is számítunk rá! 
