Én már csak azt nem értem, hogy egy magát férfinek tartó "embert" hogyan képes x kiéhezett "nõ" igy megvezetni.
Ember ébredj fel "mindegyik ugyan olyan büdöset sz..rik"
(bocs lányok, ez egy idézet volt)
Kedves trilla, én természetesen veled, melletted, de ezt ugyis tudod.
keep smile
Új privát üzeneted érkezett!
Nem értem, hogyan tud chaten át "rossz útra vezetni" egy normális frfit egy csomó lökött tyúk.
Ha én normálisvagyok, akkor nem tudnak rossz útra vezetni. Abban nekem is benne kell lennem.
Amúgy pedig hogyan történt ez a sok unatkozó gyesbeteggel? Nem lehetne megírni? Mert nem értem. És szerintem nem vagyok egyedül.
Ha én normálisvagyok, akkor nem tudnak rossz útra vezetni. Abban nekem is benne kell lennem.
Amúgy pedig hogyan történt ez a sok unatkozó gyesbeteggel? Nem lehetne megírni? Mert nem értem. És szerintem nem vagyok egyedül.
Amit én nem értek, hogy mennyit kell ahoz "unatkozni", hogy valaki rávesse magát egy ilyen küllemû, lelkileg a padlón lévõ pasira....:-((
Trilla!Fel a fejjel lehet találni másik férfit,aki majd nagyon fog szeretni téged és a picidet!
Mindenkitõl bocsánat, aki azt hiszi, hogy esetleg én is Kibic csapatához tartozom...Nem így van!!!Csak én is egyedül csináltam végig egy terhességet, és egyedül voltam a kisfiammal az elsõ 2 évben.
És elnézésedet kérem Trilla, hogy azt feltételeztem, hogy a férjed tette fel az UH képeket...ezt csak azért gondoltam, mert nem ismerlek Titeket, és hát az õ honlapján volt.
Szerintem most az kellen Trillának, hogy a barátai (nem virtuális),és a családja,esetleg munka(ha az most van?!?) minnél jobban "lefoglalják".
Sok szerencsét kívánok, légy boldog:
Névtelen 2
Trilla!Fel a fejjel lehet találni másik férfit,aki majd nagyon fog szeretni téged és a picidet!
Mindenkitõl bocsánat, aki azt hiszi, hogy esetleg én is Kibic csapatához tartozom...Nem így van!!!Csak én is egyedül csináltam végig egy terhességet, és egyedül voltam a kisfiammal az elsõ 2 évben.
És elnézésedet kérem Trilla, hogy azt feltételeztem, hogy a férjed tette fel az UH képeket...ezt csak azért gondoltam, mert nem ismerlek Titeket, és hát az õ honlapján volt.
Szerintem most az kellen Trillának, hogy a barátai (nem virtuális),és a családja,esetleg munka(ha az most van?!?) minnél jobban "lefoglalják".
Sok szerencsét kívánok, légy boldog:
Névtelen 2
Kibic?.....Ki az a Kibic? Egy nyelvjatekos ki rosszul forgatja a szavakat, banto elel megfaragva hogy minnel melyebbre hatoljon.
Kibic kinek az igazat bizonygatod? Magadet? A harmadiket? A szegenysegi bizonyitvanyt kiallitott Uriemberet?
Egy kapcsolat valoban ket emberen mulik?......Igen van hogy igy van, viszont van hogy eleg egy ember hogy mindent felboritson, tonkretegyen mig a masik talan a "talpat nyalja".
Meg egy kerdes toled.....
Mit tett Nevtelen a ferje ellen? Mit tett a ferj Nevtelenert es a leendo gyermeke nyugalmaert (aki most mar valoszinu nem szamit a multtal egyutt)
Erzed!? A merleg nincs egyensulyba! Felborult! Mert a ferj most a fellegekbe jar es szerelem cimszoval mindenre mentseget talal. Azaz hibat keres a regibe es pozitivumot az ujba. Szerinted Nevtelen elmondhatja otthon a ferjenek rendesen a velemenyet? Megerti Ot egy mas nobe szerelmesedett fulpar?.....
Ezert fordult hozzank Nevtelen, es nem fogom azt mondani neki hogy rendes uriember ferje van, es nem varom el tole hogy szente avasson egy olyan ferfit aki a problemakra azt a megoldast valasztotta hogy: Viszlat edes! Etesd egyedul tovabb a gyermekunket!
Zaro kerdesem:
Ha te latsz az utcan egy fajdalomtol osszerogyott embert fekudni..... felsegited? Vagy esetleg belerugsz es utana otthagyod?
Kibic kinek az igazat bizonygatod? Magadet? A harmadiket? A szegenysegi bizonyitvanyt kiallitott Uriemberet?
Egy kapcsolat valoban ket emberen mulik?......Igen van hogy igy van, viszont van hogy eleg egy ember hogy mindent felboritson, tonkretegyen mig a masik talan a "talpat nyalja".
Meg egy kerdes toled.....
Mit tett Nevtelen a ferje ellen? Mit tett a ferj Nevtelenert es a leendo gyermeke nyugalmaert (aki most mar valoszinu nem szamit a multtal egyutt)
Erzed!? A merleg nincs egyensulyba! Felborult! Mert a ferj most a fellegekbe jar es szerelem cimszoval mindenre mentseget talal. Azaz hibat keres a regibe es pozitivumot az ujba. Szerinted Nevtelen elmondhatja otthon a ferjenek rendesen a velemenyet? Megerti Ot egy mas nobe szerelmesedett fulpar?.....
Ezert fordult hozzank Nevtelen, es nem fogom azt mondani neki hogy rendes uriember ferje van, es nem varom el tole hogy szente avasson egy olyan ferfit aki a problemakra azt a megoldast valasztotta hogy: Viszlat edes! Etesd egyedul tovabb a gyermekunket!
Zaro kerdesem:
Ha te latsz az utcan egy fajdalomtol osszerogyott embert fekudni..... felsegited? Vagy esetleg belerugsz es utana otthagyod?
Névtelen és M! Sokáig nem jártam erre és nagyon bánt, hogy ilyen irányba kanyarodott a topic. Sohasem bírtam az efféle lelki-szemetesládákat, akik cak bántani tudják az embert (kíváncsi lennék az õ szuper, tökéletes magánéletükre...)
Kikerestem egy pár címet, ahol szakemberek tudnak segíteni:
(Nem vagytok egyedül a problémákkal!!!)
Kapcsolat alapítvány
(közvetítenek a házastársak között és segítenek a gyerekelhelyezéssel, láthatással kapcsolatos ügyekben)
Tel: VII. ker: 343-4000, XI. ker: 203-4694, XVI. ker: 403-2122
Mediációs és Gyerekjogi Iroda (20) 917-9517, (20)946-2221
Élet budapesti lelki elsõsegély (80) 505-525
Caritas lelkisegély (80) 505-503
Ingyenes jogi tanácsadás: (80)505-006
Írjatok! Üdv. Szofi
Kikerestem egy pár címet, ahol szakemberek tudnak segíteni:
(Nem vagytok egyedül a problémákkal!!!)
Kapcsolat alapítvány
(közvetítenek a házastársak között és segítenek a gyerekelhelyezéssel, láthatással kapcsolatos ügyekben)
Tel: VII. ker: 343-4000, XI. ker: 203-4694, XVI. ker: 403-2122
Mediációs és Gyerekjogi Iroda (20) 917-9517, (20)946-2221
Élet budapesti lelki elsõsegély (80) 505-525
Caritas lelkisegély (80) 505-503
Ingyenes jogi tanácsadás: (80)505-006
Írjatok! Üdv. Szofi
Csajszik,
azt hiszem, a lehetõ legnaivabb gondolat (sajnos) azt várni a férjtõl, hogy az itteni üzenetek hatására valami is változik majd benne... Én is átéltem azt (ti. a megcsalatást, hálistennek nem pocakosan), és most már, lassan nyolc év távlatából, valamennyire hideg fejjel látva a dolgokat, azt kell látonm, hogy bizony a hites (?) uram szerlmes volt mint az ágyú, és az én litániáim egy kõszoborra jobban hatottak volna, mint rá. Se látott, se hallott.
Csak azt akartam mondani, hogy itt bármilyen változás a férj rászérõl csak akkor lesz, ha Õ MAGA megváltozik, ill. benne megváltozik vmi. Sajnos mi, töbiiek nem sokat tehetünk ez ügyben. Persze próbálkozni azért lehet, sõt, kell.
Trillának sok-sok boldogságot kívánok!
Zsóka
azt hiszem, a lehetõ legnaivabb gondolat (sajnos) azt várni a férjtõl, hogy az itteni üzenetek hatására valami is változik majd benne... Én is átéltem azt (ti. a megcsalatást, hálistennek nem pocakosan), és most már, lassan nyolc év távlatából, valamennyire hideg fejjel látva a dolgokat, azt kell látonm, hogy bizony a hites (?) uram szerlmes volt mint az ágyú, és az én litániáim egy kõszoborra jobban hatottak volna, mint rá. Se látott, se hallott.
Csak azt akartam mondani, hogy itt bármilyen változás a férj rászérõl csak akkor lesz, ha Õ MAGA megváltozik, ill. benne megváltozik vmi. Sajnos mi, töbiiek nem sokat tehetünk ez ügyben. Persze próbálkozni azért lehet, sõt, kell.
Trillának sok-sok boldogságot kívánok!
Zsóka
Zsóka
Kedves Trilla!
Régóta követem az eseményeket ezen az oldalon, de eddig nem éreztem, hogy hozzá kéne szólnom. De most nem bírtam már ki és végigolvastam az Indexen a tavaly nyári történeteteket, és hát mondhatom, egy egész éjszakát végigbõgtem, még ma sem tudtam napirendre térni a tragédiátok fölött. Én beleõrültem volna, és ezért csodállak, hogy ekkora kitartás, élni akarás és optimizmus van benned, hogy csak a jövõre gondolsz. Nem tudom hogyan csinálod, de fantasztikus lelkierõd kell hogy legyen, minden elismerésem a tiéd!
Viszont ami ezek után megfogalmazódott bennem az az, hogy nagyon jól csinálod és csináltad mindazt, ami a volt férjeddel kapcsolatos, bár ahogy kiolvasom a szavaidból, már ott is rendezõdik lassan a dolog, már amennyire ez rendezõdésnek nevezhetõ. Ez alatt azt értem, hogy megértéssel fordultál felé, nem keményítettél be, nem váltál agresszívvé. Szerintem ezért egyszer nagyon hálás lesz, pusztán emberileg, nem mint nõ-férfi viszony. Hiszen az elõállt helyzetbõl világosan kitûnik, hogy õ a gyengébb: képtelen újra VELED szembenézni a második gyermeke születésével. És nem azért mert hirtelen rájött, hogy nem szeret, vagy mert te nem szeretted elég jól, vagy mert elcsábította egy harmadik, hanem önmagától fél, attól az érzéstõl, hogy újra át kell élnie valamit, amit nagyon nem akar, mert egyszer már nagyon megégette magát. Ezért hárít mindent, ami ezzel a "kudarccal" kapcsolatos.
Tudom, hogy nem vígasztal mások nyomora ilyenkor, de nagyon sok példát ismerek, amikor egy nagy válság/krízis/családi tragédia nem összehozza a párokat, hanem szétzúzta, mert az egyik vagy mindkét fél elkezdett menekülni, mert képtelen volt elviselni az emlékezés fájdalmát. Sajnos ez nagyon sokszor bekövetkezik, és nem okolható egyik fél sem, hiszen ez egy konkrétan leírható pszichés folyamat: sokan úgy érzik, hogy csak úgy képesek kimászni a gyászukból, hogy MINDENT törölnek az életükbõl különben bediliznének, és semmi nincs ami visszatartsa õket a teljesen "tiszta lap" nyitásától. Én úgy látom a volt férjed ezt az utat választotta. Ne érts félre, nem védeni akarom, hiszen nyilvánvalóan tévúton jár, önmagából kivetkõzve, másokkal nem törõdve menekül egy rózsaszín ködbe, ami attól jobb per pillanat, hogy semmi nem emlékezteti arra, amire nem akar emlékezni. De ez majd elveszti a varázsát.
Nagyon sajnálom a történteket, nagyon sok kitartást és örömöt kívánok a továbbiakra neked és a pocaklakó kisbabádnak is, a volt férjednek meg mielõbbi gyógyulást (ami nem más nõben keresenõ, csakis önmagában).
Nagyon vigyázz magatokra!
Emese
Régóta követem az eseményeket ezen az oldalon, de eddig nem éreztem, hogy hozzá kéne szólnom. De most nem bírtam már ki és végigolvastam az Indexen a tavaly nyári történeteteket, és hát mondhatom, egy egész éjszakát végigbõgtem, még ma sem tudtam napirendre térni a tragédiátok fölött. Én beleõrültem volna, és ezért csodállak, hogy ekkora kitartás, élni akarás és optimizmus van benned, hogy csak a jövõre gondolsz. Nem tudom hogyan csinálod, de fantasztikus lelkierõd kell hogy legyen, minden elismerésem a tiéd!
Viszont ami ezek után megfogalmazódott bennem az az, hogy nagyon jól csinálod és csináltad mindazt, ami a volt férjeddel kapcsolatos, bár ahogy kiolvasom a szavaidból, már ott is rendezõdik lassan a dolog, már amennyire ez rendezõdésnek nevezhetõ. Ez alatt azt értem, hogy megértéssel fordultál felé, nem keményítettél be, nem váltál agresszívvé. Szerintem ezért egyszer nagyon hálás lesz, pusztán emberileg, nem mint nõ-férfi viszony. Hiszen az elõállt helyzetbõl világosan kitûnik, hogy õ a gyengébb: képtelen újra VELED szembenézni a második gyermeke születésével. És nem azért mert hirtelen rájött, hogy nem szeret, vagy mert te nem szeretted elég jól, vagy mert elcsábította egy harmadik, hanem önmagától fél, attól az érzéstõl, hogy újra át kell élnie valamit, amit nagyon nem akar, mert egyszer már nagyon megégette magát. Ezért hárít mindent, ami ezzel a "kudarccal" kapcsolatos.
Tudom, hogy nem vígasztal mások nyomora ilyenkor, de nagyon sok példát ismerek, amikor egy nagy válság/krízis/családi tragédia nem összehozza a párokat, hanem szétzúzta, mert az egyik vagy mindkét fél elkezdett menekülni, mert képtelen volt elviselni az emlékezés fájdalmát. Sajnos ez nagyon sokszor bekövetkezik, és nem okolható egyik fél sem, hiszen ez egy konkrétan leírható pszichés folyamat: sokan úgy érzik, hogy csak úgy képesek kimászni a gyászukból, hogy MINDENT törölnek az életükbõl különben bediliznének, és semmi nincs ami visszatartsa õket a teljesen "tiszta lap" nyitásától. Én úgy látom a volt férjed ezt az utat választotta. Ne érts félre, nem védeni akarom, hiszen nyilvánvalóan tévúton jár, önmagából kivetkõzve, másokkal nem törõdve menekül egy rózsaszín ködbe, ami attól jobb per pillanat, hogy semmi nem emlékezteti arra, amire nem akar emlékezni. De ez majd elveszti a varázsát.
Nagyon sajnálom a történteket, nagyon sok kitartást és örömöt kívánok a továbbiakra neked és a pocaklakó kisbabádnak is, a volt férjednek meg mielõbbi gyógyulást (ami nem más nõben keresenõ, csakis önmagában).
Nagyon vigyázz magatokra!
Emese
Drága Trilla,
nem akarok belefolyni a dolgokra, de én is ismerlek Téged még a Szülés-Terhesség topicból.
Szeretném ha tudnád, hogy nagyon melletted állok és sokat gondolok rád. Nagyon nehéz lehet neked most, fõleg a tavaly nyári borzalom után, le a kalappal elõtted, hogy igy talpon tudtál maradni. Én nagyon megértem, hogy neked igy jobb, hogy kibeszéled magadból a dolgokat, sokat tud segiteni.
Kérlek tarts ki, fontos neked, a kicsidnek és én hiszek benne, hogy rádtalál a boldogság, nem is kell siettetni, eljön majd.
Tudom, hogy ezek hülye klisészövegek, de nem tudom jobban megfogalmazni a dolgokat.
Vigyázz nagyon magatokra!
B.
nem akarok belefolyni a dolgokra, de én is ismerlek Téged még a Szülés-Terhesség topicból.
Szeretném ha tudnád, hogy nagyon melletted állok és sokat gondolok rád. Nagyon nehéz lehet neked most, fõleg a tavaly nyári borzalom után, le a kalappal elõtted, hogy igy talpon tudtál maradni. Én nagyon megértem, hogy neked igy jobb, hogy kibeszéled magadból a dolgokat, sokat tud segiteni.
Kérlek tarts ki, fontos neked, a kicsidnek és én hiszek benne, hogy rádtalál a boldogság, nem is kell siettetni, eljön majd.
Tudom, hogy ezek hülye klisészövegek, de nem tudom jobban megfogalmazni a dolgokat.
Vigyázz nagyon magatokra!
B.
Névtelen,
Azt értem, hogy Kibic nem P. Azok a dolgok amit a harmadikról leírtatok teljesen P.re illenek, vagyis sugalmaztátok, hogy õ az.Viszont Trilla azt írta nem P. a harmadik,tévedés.Õ már csak tudja?
Így már értitek?
Nem mintha ez kardinális kérdés lenne,hiszen nem ez a lényeg csak meglepõdtem,ennyi.Na meg kíváncsiság persze.
pusz
Azt értem, hogy Kibic nem P. Azok a dolgok amit a harmadikról leírtatok teljesen P.re illenek, vagyis sugalmaztátok, hogy õ az.Viszont Trilla azt írta nem P. a harmadik,tévedés.Õ már csak tudja?
Így már értitek?
Nem mintha ez kardinális kérdés lenne,hiszen nem ez a lényeg csak meglepõdtem,ennyi.Na meg kíváncsiság persze.
pusz
Legyszives fejtsd ki mire gondolsz!
Leirta, hogy milyen rossz most neki. De hat ez a topic errol szol ...
Egyebkent nem tudta volna a masik fel ugy leirni ezt az egeszet, hogy veluk erezzek egyutt. Objektive, egy ferj elhagyj(t)a a varandos feleseget. Ez aljassag, akarhogyan is nezzuk.
Egyebkent erdekelne hogy mi van most trillaval.
Szimat
Leirta, hogy milyen rossz most neki. De hat ez a topic errol szol ...
Egyebkent nem tudta volna a masik fel ugy leirni ezt az egeszet, hogy veluk erezzek egyutt. Objektive, egy ferj elhagyj(t)a a varandos feleseget. Ez aljassag, akarhogyan is nezzuk.
Egyebkent erdekelne hogy mi van most trillaval.
Szimat
"Ugyan már, lányok, gondoljatok kicsit bele: mi mást irhatott volna Trilla!?!"
Gondolom azért írta, amit irt, Trilla, mert egy nyílt gyanusítás hangzott el. Még ha a nevezettrõl van is szó, amit ugye egyre többen valószínûsítünk, Trilla a lehetõ leg-emberségesebben járt el, amikor védelmébe vette a megtámadottat.
Hogy mi lehet vele? Valószínûleg várja a babáját és próbál felejteni. Ez nem lehet neki könnyû, de azok alapján, amiket itt olvashattunk Róla, Tõle, egy eszmeletlenül erõs személyiség, aki ez után a pofon után is fel fog állni, és erõsebb lesz mint valaha....
Trilla, ha még itt vagy (amit kétlek, hála Kibicéknek), akkor szeretném, ha tudnád, veled vagyunk, szorítunk neked.
Gondolom azért írta, amit irt, Trilla, mert egy nyílt gyanusítás hangzott el. Még ha a nevezettrõl van is szó, amit ugye egyre többen valószínûsítünk, Trilla a lehetõ leg-emberségesebben járt el, amikor védelmébe vette a megtámadottat.
Hogy mi lehet vele? Valószínûleg várja a babáját és próbál felejteni. Ez nem lehet neki könnyû, de azok alapján, amiket itt olvashattunk Róla, Tõle, egy eszmeletlenül erõs személyiség, aki ez után a pofon után is fel fog állni, és erõsebb lesz mint valaha....
Trilla, ha még itt vagy (amit kétlek, hála Kibicéknek), akkor szeretném, ha tudnád, veled vagyunk, szorítunk neked.
LÁnyok!
Egy két bíztató szóra lenne szükségem, vagy õszinte véleményekre. Férjemmel 5 éve vagyunk házasok, egy gyermek boldog édesanyja vagyok. Férjem a házasságunk elõtti években káryaadósságokba verte magát. Eleinte nem foglalkoztatott a dolog, sõt még "különlegesnek" vagy "érdekesnek" is találtam, azaz nem foglalkoztam a dologgal,hiszen a férjem (akkori udvarlóm) maximális jólétet biztosított nekem. A helyzet sajnos nem egyszerû. Férjem sikeres számítástechnikai céget irányít, jól keres, de sajnos olyan színtû többmilliós adósságokat halmozott fel korábban, amelyeket már évek óta törleszt és várhatóan fog is. A dolog az utóbbi években borzasztóan nyomaszt, bár tudom, hogy Cs.már évek óta nem játszik, és ez a könnyelmû, jómódú, felelõtlen legényéletének részét képezte.Tényleg nem kártyázik, ez biztos, mielõtt bárki megkérdezné, a szenvedélybetegség részén túl van, és nem is fog, nem is akar játszani.
Soha nem "nyomorogtunk" mellette, tulajdonképpen minden lehetõséget elõteremt egy normális, józan életre, nem szenvedünk semmiben sem hiányt a gyerekkel, csakhát maga az a tudat, hogy Cs. tartozik, a jövõ hónapban is ki kell fizetni X ezret olyan érzést eredményez, hogy nem élhetjük önállóan az életünket, és nem lehetünk a saját magunk urai... Tudom, hogy meg kellett volna néznem, hogy mi az ábra az esküvõ elõtt, tudok minden ilyen klisét, lányok, úgyhogy ne is mondjátok. Próbálom a dolgot úgy tekinteni, mint egy lakás, vagy egyéb banki hitelkonstrukciót, de sajnos nem tudom... A hangulatom változó, a gyerekkel sokszor ingerült vagyok, félek egy újabb terhesség bevállalásától, sokszor válásra gondolok és próbálok arra gondolni, hogy bizonyára ezek nem túlságosan fontos részei az életnek (mármint a pénz).
Várom véleményeteket.Sziasztok
PNiki
Egy két bíztató szóra lenne szükségem, vagy õszinte véleményekre. Férjemmel 5 éve vagyunk házasok, egy gyermek boldog édesanyja vagyok. Férjem a házasságunk elõtti években káryaadósságokba verte magát. Eleinte nem foglalkoztatott a dolog, sõt még "különlegesnek" vagy "érdekesnek" is találtam, azaz nem foglalkoztam a dologgal,hiszen a férjem (akkori udvarlóm) maximális jólétet biztosított nekem. A helyzet sajnos nem egyszerû. Férjem sikeres számítástechnikai céget irányít, jól keres, de sajnos olyan színtû többmilliós adósságokat halmozott fel korábban, amelyeket már évek óta törleszt és várhatóan fog is. A dolog az utóbbi években borzasztóan nyomaszt, bár tudom, hogy Cs.már évek óta nem játszik, és ez a könnyelmû, jómódú, felelõtlen legényéletének részét képezte.Tényleg nem kártyázik, ez biztos, mielõtt bárki megkérdezné, a szenvedélybetegség részén túl van, és nem is fog, nem is akar játszani.
Soha nem "nyomorogtunk" mellette, tulajdonképpen minden lehetõséget elõteremt egy normális, józan életre, nem szenvedünk semmiben sem hiányt a gyerekkel, csakhát maga az a tudat, hogy Cs. tartozik, a jövõ hónapban is ki kell fizetni X ezret olyan érzést eredményez, hogy nem élhetjük önállóan az életünket, és nem lehetünk a saját magunk urai... Tudom, hogy meg kellett volna néznem, hogy mi az ábra az esküvõ elõtt, tudok minden ilyen klisét, lányok, úgyhogy ne is mondjátok. Próbálom a dolgot úgy tekinteni, mint egy lakás, vagy egyéb banki hitelkonstrukciót, de sajnos nem tudom... A hangulatom változó, a gyerekkel sokszor ingerült vagyok, félek egy újabb terhesség bevállalásától, sokszor válásra gondolok és próbálok arra gondolni, hogy bizonyára ezek nem túlságosan fontos részei az életnek (mármint a pénz).
Várom véleményeteket.Sziasztok
PNiki
PNiki
Ne félj, nem árasztalak el "okosabbnál-okosabb" kérdésekkel hisz ugyan melyikünk állíthatja magáról 100 százalékig, hogy maximálisan átfontoltan, mindent jól meggondolva és leellenõrizve ment volna hozzá ahhoz a férfihez akit 5-10 éve oly õszintén szeretett és akit most is õszintén szeretünk... Tudod pontosan, hogy mennyi az adósságotok? Nem az összeg érdekel, hanem az, hogy behatárolható-e az az idõszak, amikorra biztosan "lemorzsolódik" majd ez a tartozás? Ha igen akkor nem kell tartanod semmitõl. A Párod jól keres, biztos anyagi háttérel rendelkezik tehát nem okoz gondot a törlesztés. Nagyon jól teszed, hogy "banki hitelként" kezeled a kérdést... Én is ezt tenném a helyedben. Mi azt a hibát "követtük" el fiatalon (8 éve), hogy apránként beépítgettük a Férjem szüleinek a tetõterét. Ez azt jelenti, hogy kb 5 évig minden fillérünket szigetelésre, lambériára, burkolatra, kád...stb. költöttük és mire elkészült a tetõtér rájöttünk, hogy sajnos sosem lehetünk a "magunk urai". Anyósomék nagyon rendesek de mégsem élhetünk teljesen úgy, ahogyan szeretnénk. Tehát 2 éve eldöntöttük, hogy akármi is történik mi innen elköltözünk. És hiába öltünk eddig több milliót is a tetõtérbe azt pénzé sajnos nem tehetjük így most nulláról kell elindulnunk. Tavaj sikerült megvennünk a telket tehát kb. 5 év alatt sikerülhet összeszedni annyi önrészt, hogy egy komolyabb hitellel már érdemes legyen belevágni az önálló otthon megteremtésébe Szerintem 20-30 évre biztosan eladósodunk majd, de ez nem rettent el a céltól. Én azt mondom, ne gyötörjön a lelkiismereted azért, hogy miért pont ilyen ember választottál, miért fogadtad el Õt így. Ezek úgyis megválaszolhatatlan kérdések és nem lesz könnyebb a leked tõlük. Próbálj meg pont úgy együtt élni ezzel a helyzettel mint ahogyan azt eddig is tetted. És ha tényleg biztos lehetsz abban, hogy a Párod már nem ûzi ezt a szenvedélyét akkor nincs mitõl rettegned Örülhetsz Neki és szeressétek egymást minden nehézség ellenére is. Ha pedig vágyódsz arra a második babára akkor csak bátran vágj bele hisz hidd el senki életében sincsenek garanciák...
Puszi: Doris
Ne félj, nem árasztalak el "okosabbnál-okosabb" kérdésekkel hisz ugyan melyikünk állíthatja magáról 100 százalékig, hogy maximálisan átfontoltan, mindent jól meggondolva és leellenõrizve ment volna hozzá ahhoz a férfihez akit 5-10 éve oly õszintén szeretett és akit most is õszintén szeretünk... Tudod pontosan, hogy mennyi az adósságotok? Nem az összeg érdekel, hanem az, hogy behatárolható-e az az idõszak, amikorra biztosan "lemorzsolódik" majd ez a tartozás? Ha igen akkor nem kell tartanod semmitõl. A Párod jól keres, biztos anyagi háttérel rendelkezik tehát nem okoz gondot a törlesztés. Nagyon jól teszed, hogy "banki hitelként" kezeled a kérdést... Én is ezt tenném a helyedben. Mi azt a hibát "követtük" el fiatalon (8 éve), hogy apránként beépítgettük a Férjem szüleinek a tetõterét. Ez azt jelenti, hogy kb 5 évig minden fillérünket szigetelésre, lambériára, burkolatra, kád...stb. költöttük és mire elkészült a tetõtér rájöttünk, hogy sajnos sosem lehetünk a "magunk urai". Anyósomék nagyon rendesek de mégsem élhetünk teljesen úgy, ahogyan szeretnénk. Tehát 2 éve eldöntöttük, hogy akármi is történik mi innen elköltözünk. És hiába öltünk eddig több milliót is a tetõtérbe azt pénzé sajnos nem tehetjük így most nulláról kell elindulnunk. Tavaj sikerült megvennünk a telket tehát kb. 5 év alatt sikerülhet összeszedni annyi önrészt, hogy egy komolyabb hitellel már érdemes legyen belevágni az önálló otthon megteremtésébe
Szerintem 20-30 évre biztosan eladósodunk majd, de ez nem rettent el a céltól. Én azt mondom, ne gyötörjön a lelkiismereted azért, hogy miért pont ilyen ember választottál, miért fogadtad el Õt így. Ezek úgyis megválaszolhatatlan kérdések és nem lesz könnyebb a leked tõlük. Próbálj meg pont úgy együtt élni ezzel a helyzettel mint ahogyan azt eddig is tetted. És ha tényleg biztos lehetsz abban, hogy a Párod már nem ûzi ezt a szenvedélyét akkor nincs mitõl rettegned Örülhetsz Neki és szeressétek egymást minden nehézség ellenére is. Ha pedig vágyódsz arra a második babára akkor csak bátran vágj bele hisz hidd el senki életében sincsenek garanciák... Puszi: Doris
Szia Doris!
Nagyon tündéri csajszi vagy. Megnyugvásom sajnos, hol jobb, hogy rosszabb. Sajnos ez az egész személyiségemre nagyon jellemzõ, mármint ez a "bipolaritás".Mivel a tartozások egy része, jobbanmondva a nagyobbik része magánemberek felé szól, engem tudod az esetleges pletykálkodás, vagy rosszhiszemû hírek terjesztése is zavarna, pl az ismerettségi körünkben, vagy az esetleges szûkebb üzleti körökben. Szerencsére még nem hallottam vissza, hogy Cs., hogy elúszott egykor, de tudod, azért evvel nem kellemes élni, pláne szerintem nálunk. Talán amerikában, vagy máshol, ahol adósnak lenni egy teljesen más pozíció, jobb lenne. A kellemetlen dolgok akkor kezdõdnek, amikor pl. egy-két családi ismerõs, felebarát, vagy haver felteszi a kérdést, hogy hogy-hogy mi nem élünk pazarabbul, vagy nagyobb luxusban, amikor cs. keresetébõl tellne mindenre.. És ilyenkor az ember nem beszél a legféltettebb, legkellemetlenebb titkairól. Egyébként, ha Isten segít, és férjem keresete a jelenlegi lesz a következõ években, vagy ezt meghaladó, minimum 2, maximum 5 év a tartozás. De sajnos volt olyan periódus is, a házasságunk elején, hogy emigráláson, meg egyéb dolgokon törtem a fejem, mert annyira eredménytelennek és kilátástalannak tûnt minden. Hitelt, hitellel tömtünk be, eladott képek, ékszerek, nyaralók, filmbe illõ volt és talán egy picit izgalmas is...tudom ez hülyén hangzik, de az igazi nyomasztó érzés csak 2-3 év házasság után kerített hatalmába.
Most csak ennyit.
Puszillak:
PNiki
Nagyon tündéri csajszi vagy. Megnyugvásom sajnos, hol jobb, hogy rosszabb. Sajnos ez az egész személyiségemre nagyon jellemzõ, mármint ez a "bipolaritás".Mivel a tartozások egy része, jobbanmondva a nagyobbik része magánemberek felé szól, engem tudod az esetleges pletykálkodás, vagy rosszhiszemû hírek terjesztése is zavarna, pl az ismerettségi körünkben, vagy az esetleges szûkebb üzleti körökben. Szerencsére még nem hallottam vissza, hogy Cs., hogy elúszott egykor, de tudod, azért evvel nem kellemes élni, pláne szerintem nálunk. Talán amerikában, vagy máshol, ahol adósnak lenni egy teljesen más pozíció, jobb lenne. A kellemetlen dolgok akkor kezdõdnek, amikor pl. egy-két családi ismerõs, felebarát, vagy haver felteszi a kérdést, hogy hogy-hogy mi nem élünk pazarabbul, vagy nagyobb luxusban, amikor cs. keresetébõl tellne mindenre.. És ilyenkor az ember nem beszél a legféltettebb, legkellemetlenebb titkairól. Egyébként, ha Isten segít, és férjem keresete a jelenlegi lesz a következõ években, vagy ezt meghaladó, minimum 2, maximum 5 év a tartozás. De sajnos volt olyan periódus is, a házasságunk elején, hogy emigráláson, meg egyéb dolgokon törtem a fejem, mert annyira eredménytelennek és kilátástalannak tûnt minden. Hitelt, hitellel tömtünk be, eladott képek, ékszerek, nyaralók, filmbe illõ volt és talán egy picit izgalmas is...tudom ez hülyén hangzik, de az igazi nyomasztó érzés csak 2-3 év házasság után kerített hatalmába.
Most csak ennyit.
Puszillak:
PNiki
PNiki
Nehéz helyzet lehet amit vázoltál és még nehezebb lehet ezzel a kérdéssel együtt élni... Ezt Mi, akik nem vagyunk ilyen helyzetben nem is tudjuk igazán átérezni de maximálisan megértem a félelmeidet. Azért ez az 5 év (ha minden jól megy és miért is ne menne jól...) nem a világ vége Az ismerõseiteknek, barátaitoknak a világon semmi köze ahhoz, hogy Ti hogyan éltek. Próbálj meg elvonatkoztatni Tõlük, bár biztosan nem egyszerû. Egész egyszerûen le kell Õket "rázni"... Minket is sokat "bombáznak" olyan kérdésekkel (fõként a barátok és rokonok), hogy ugyan mi a fenének vettünk mi telket, miért akarunk elköltözni hisz mindenünk megvan? Nincs olyan ember aki meg tudná azt érteni, hogy egy gyönyörû családi házból (tetõtérben lakunk kb. 86 m2-en) óriási kert, minden kényelem... miért "menekülünk" hisz még gyermekünk sincs, így is nagy ez a lakás. Eleinte megpróbáltuk elmagyarázni azt amit csak azok értenek, akik hasonló helyzetben vannak.
Tudom, hogy nehéz, de próbálj meg nem is belefolyni a számotokra magánügyeket taglaló beszélgetésekbe és gondoljon mindenki azt amit akar. Az igazán jó barátok úgyis elfogadnak Titeket így a többi pedig nem számít A második babácskáról bedig semmiképp se mondj le
Puszi: Doris
Nehéz helyzet lehet amit vázoltál és még nehezebb lehet ezzel a kérdéssel együtt élni... Ezt Mi, akik nem vagyunk ilyen helyzetben nem is tudjuk igazán átérezni de maximálisan megértem a félelmeidet. Azért ez az 5 év (ha minden jól megy és miért is ne menne jól...) nem a világ vége
Az ismerõseiteknek, barátaitoknak a világon semmi köze ahhoz, hogy Ti hogyan éltek. Próbálj meg elvonatkoztatni Tõlük, bár biztosan nem egyszerû. Egész egyszerûen le kell Õket "rázni"... Minket is sokat "bombáznak" olyan kérdésekkel (fõként a barátok és rokonok), hogy ugyan mi a fenének vettünk mi telket, miért akarunk elköltözni hisz mindenünk megvan? Nincs olyan ember aki meg tudná azt érteni, hogy egy gyönyörû családi házból (tetõtérben lakunk kb. 86 m2-en) óriási kert, minden kényelem... miért "menekülünk" hisz még gyermekünk sincs, így is nagy ez a lakás. Eleinte megpróbáltuk elmagyarázni azt amit csak azok értenek, akik hasonló helyzetben vannak. Tudom, hogy nehéz, de próbálj meg nem is belefolyni a számotokra magánügyeket taglaló beszélgetésekbe és gondoljon mindenki azt amit akar. Az igazán jó barátok úgyis elfogadnak Titeket így a többi pedig nem számít
A második babácskáról bedig semmiképp se mondj le Puszi: Doris
Szia Doris és a többiek!
Azt írtad(írtátok) még a legelején,írjam meg hogy alakul a dolog.
Láttam van itt más is aki segítségre szorult,ezért nem akartam összezavarni a dolgokat.
Szóval nálunk a helyzet változatlan,elegem van az egészbõl.
De nem tudok mit csinálni,mert meg lettem fenyegetve.
(persze biztos nem gondolta komolyan,de akkor is szivenütött a dolog)
Meg volt egy kis csetepaté is az õ részérõl.
Mert hogy mit képzelek én,az õ gyerekét nem nevelheti fel más.
De hát itt szó nem volt más emberrõl,csak arról hogy elmegyek mert nem bírom tovább a terrort.
Miért jó az valakinek ha gyûlölöm?
És még együtt is élünk?
Fura,mert néha nagyritkán "együtt" vagyunk,de azonkívül semmi.
Lehet hogy csak én fújom fel ennyire a dolgot,és így visszaolvasgatom amiket most írok,és elgondolkozom hogy ezeket megírjam-e,de hát ahogy a topik címet is írtam,nem mondhatom el senkinek...
És ez nagyon rossz hogy nem merek errõl senkinek beszélni.
Csak magamba fojtom ezer más bánatommal együtt,és ilyenkor mindig az jut eszembe,hogy Istenem miért hagytál életbe.
Persze a kisfiam a mindenem.De ha Õ nem lenne,már én sem.
Nagyon nagyon el vagyok keseredve
Nem látom a jövõmet.Azaz hogy nem látom hogy én boldog lehetnék még ezzel az emberrel.
Nagyon ritkán vannak napok mikor jó,de egyre sûrûbben szar az egész.
És még szeretnék babát,és persze hogy tõle.
De hát soha nem leszek vele boldog,olyan makacs mint az öszvér,és mindig csak a saját igazát hajtja.
Soha nem tudok megbeszélni vele semmi problémámat,mindig átmegy nemnormálisba.
Legutóbb már a kisfiunk is nagyon megijedt tõle az õrjöngésért.
Nem akarom hogy a gyerek is ilyen ember legyen.
Tudjam le magamban hogy ez az ember ilyen és kész,és éljem a saját életem úgy hogy nem szólok hozzá?
Mert én idáig arra jutottam,ha nem akarok vele beszélgetni,akko egész normális.
Tényleg valamit nem csinálok úgy mint ahogy kellene?
De hát miért nyeljek mindig???
Írjatok már valami bíztatót,mert nagyon kivagyok
Nemrég azt mondta hogy õ sem boldog,és azért csinálja ezt hogy rájöjjek hogy mi a baja.
Tényleg bennem van a hiba?
Eddig mindig (na jó 2x nem,de általában) ilyen hapsiaim voltak.
Mindenki ilyen terrorista,vagy csak én vonzom õket???
Kérek már egy pár jó szót,hogy egy kis életkedvem is legyen
Olyan régen voltam már igazán boldog
Na pussz,
M
Azt írtad(írtátok) még a legelején,írjam meg hogy alakul a dolog.
Láttam van itt más is aki segítségre szorult,ezért nem akartam összezavarni a dolgokat.
Szóval nálunk a helyzet változatlan,elegem van az egészbõl.
De nem tudok mit csinálni,mert meg lettem fenyegetve.
(persze biztos nem gondolta komolyan,de akkor is szivenütött a dolog)
Meg volt egy kis csetepaté is az õ részérõl.
Mert hogy mit képzelek én,az õ gyerekét nem nevelheti fel más.
De hát itt szó nem volt más emberrõl,csak arról hogy elmegyek mert nem bírom tovább a terrort.
Miért jó az valakinek ha gyûlölöm?
És még együtt is élünk?
Fura,mert néha nagyritkán "együtt" vagyunk,de azonkívül semmi.
Lehet hogy csak én fújom fel ennyire a dolgot,és így visszaolvasgatom amiket most írok,és elgondolkozom hogy ezeket megírjam-e,de hát ahogy a topik címet is írtam,nem mondhatom el senkinek...
És ez nagyon rossz hogy nem merek errõl senkinek beszélni.
Csak magamba fojtom ezer más bánatommal együtt,és ilyenkor mindig az jut eszembe,hogy Istenem miért hagytál életbe.
Persze a kisfiam a mindenem.De ha Õ nem lenne,már én sem.
Nagyon nagyon el vagyok keseredve
Nem látom a jövõmet.Azaz hogy nem látom hogy én boldog lehetnék még ezzel az emberrel.
Nagyon ritkán vannak napok mikor jó,de egyre sûrûbben szar az egész.
És még szeretnék babát,és persze hogy tõle.
De hát soha nem leszek vele boldog,olyan makacs mint az öszvér,és mindig csak a saját igazát hajtja.
Soha nem tudok megbeszélni vele semmi problémámat,mindig átmegy nemnormálisba.
Legutóbb már a kisfiunk is nagyon megijedt tõle az õrjöngésért.
Nem akarom hogy a gyerek is ilyen ember legyen.
Tudjam le magamban hogy ez az ember ilyen és kész,és éljem a saját életem úgy hogy nem szólok hozzá?
Mert én idáig arra jutottam,ha nem akarok vele beszélgetni,akko egész normális.
Tényleg valamit nem csinálok úgy mint ahogy kellene?
De hát miért nyeljek mindig???
Írjatok már valami bíztatót,mert nagyon kivagyok
Nemrég azt mondta hogy õ sem boldog,és azért csinálja ezt hogy rájöjjek hogy mi a baja.
Tényleg bennem van a hiba?
Eddig mindig (na jó 2x nem,de általában) ilyen hapsiaim voltak.
Mindenki ilyen terrorista,vagy csak én vonzom õket???
Kérek már egy pár jó szót,hogy egy kis életkedvem is legyen
Olyan régen voltam már igazán boldog
Na pussz,
M
Kedves M
Olyan szomorú amit leírtál és most ülök, magam elé nézek és próbálok valami "okos" tanácsot adni, de nem sikerül...
Én annyira- de annyira szerencsés vagyok, mert egy igazán érzõ és kedves ember a Társam és egyszerûen el sem tudom képzelni, hogy milyen lehet, egy olyan kapcsolatban élni, mint a Tied... Most csak azt tudom leírni, amit én gondolok hogy tennék, ha a helyedben lennék, de nem vagyok és így sokkal könnyeb "ötleteket" adogatni, mint átélni tehát elõre is bocsánat, ha képtelenséget írnék....
Szóval én a magam részérõl azt hiszem, hogy ha már minden lehetséges módon megpróbáltam segíteni a kapcsolatunkon tehát beszélgetni, válltoztatni önmagamon, a szokásaimon, a hangulataimon, meglepni Õt valami kedvességgel és így megpróbálni kommunikálásra késztetni...stb. és mégsem értem el eredményt akkor valószínûleg kilépnék ebbõl a kapcsolatból. Persze igazad van, ha azt mondod, hogy könnyû nekem mert ezt leírni egyszerû... Úgy gondolom Te egy okos, inteligens, értelmes és fiatal lány vagy Túlságosan is fiatal ahhoz, hogy ilyen ember mellett, így éld le az életed. Hiszem, hogy a világ mindig nyitva áll elöttünk. Bátornak kell lenned megtenni azt a lépést ami talán segíthet... Nincs garancia én ezt jól tudom, de nem hinném, hogy ez az élet a gyermekednek, Neked és a társadnak a boldogtalanság mellett még bármi mást is hozhat... Miért kell és fõként meddig kell még tûrnöd a megaláztatást??? Most úgy gondolom én lépnék, mert nem tudnék egy érzelmileg "légüres" térben lebegni. Bízz Önmagadban és próbálj meg nyitott lenni a külvilág felé Nem kizárt, hogy találsz Magadnak egy igazi Társat, aki szeret és tisztel Téged a gyermekeddel együtt Bocsáss meg, ha nem segítettem a soraimmal... Bízz Önmagadban, ez most a legfontosabb Nagyon drukkolok, hogy legyen elég erõd és támaszod lépni ebbõl a kapcsolatból
Puszi: Doris
Olyan szomorú amit leírtál és most ülök, magam elé nézek és próbálok valami "okos" tanácsot adni, de nem sikerül...
Én annyira- de annyira szerencsés vagyok, mert egy igazán érzõ és kedves ember a Társam és egyszerûen el sem tudom képzelni, hogy milyen lehet, egy olyan kapcsolatban élni, mint a Tied... Most csak azt tudom leírni, amit én gondolok hogy tennék, ha a helyedben lennék, de nem vagyok és így sokkal könnyeb "ötleteket" adogatni, mint átélni tehát elõre is bocsánat, ha képtelenséget írnék....
Szóval én a magam részérõl azt hiszem, hogy ha már minden lehetséges módon megpróbáltam segíteni a kapcsolatunkon tehát beszélgetni, válltoztatni önmagamon, a szokásaimon, a hangulataimon, meglepni Õt valami kedvességgel és így megpróbálni kommunikálásra késztetni...stb. és mégsem értem el eredményt akkor valószínûleg kilépnék ebbõl a kapcsolatból. Persze igazad van, ha azt mondod, hogy könnyû nekem mert ezt leírni egyszerû... Úgy gondolom Te egy okos, inteligens, értelmes és fiatal lány vagy
Túlságosan is fiatal ahhoz, hogy ilyen ember mellett, így éld le az életed. Hiszem, hogy a világ mindig nyitva áll elöttünk. Bátornak kell lenned megtenni azt a lépést ami talán segíthet... Nincs garancia én ezt jól tudom, de nem hinném, hogy ez az élet a gyermekednek, Neked és a társadnak a boldogtalanság mellett még bármi mást is hozhat... Miért kell és fõként meddig kell még tûrnöd a megaláztatást??? Most úgy gondolom én lépnék, mert nem tudnék egy érzelmileg "légüres" térben lebegni. Bízz Önmagadban és próbálj meg nyitott lenni a külvilág felé Nem kizárt, hogy találsz Magadnak egy igazi Társat, aki szeret és tisztel Téged a gyermekeddel együtt Bocsáss meg, ha nem segítettem a soraimmal... Bízz Önmagadban, ez most a legfontosabb Nagyon drukkolok, hogy legyen elég erõd és támaszod lépni ebbõl a kapcsolatból Puszi: Doris
Kedves M!
Nagyon remélem, drukkolok Neked, hogy jussatok végre valamire a "kedves" férjeddel. Semmiképpen nem akarlak elkeseríteni, de ezt rossz tapasztalatok nélkül is tudom (sztem te is!), hogy ehhez két ember kell. Meg kell tudnotok beszélni a problémákat.
A férjedtõl ez abszolút nem korrekt, hogy azért csinálja, hogy rájöjj, hogy mi a baja. És ha elmondaná. Utálatos, ha valakin csak látni, hogy baja van, de harapófogóval se lehet kihúzni belõle. Grrrr!
Nem szakadhatnátok el pár napra egymástól? Az idõ jó gyógyszer. Még ha a kapcsolatotoknak nem is használ, ártani tuti nem árt, neked pedig biztosan nagyon jót tenne a nyugalom.
Ha gondolod, szívesen e-mailezek veled, add meg a címed!
Üdv!
Babuci
Nagyon remélem, drukkolok Neked, hogy jussatok végre valamire a "kedves" férjeddel. Semmiképpen nem akarlak elkeseríteni, de ezt rossz tapasztalatok nélkül is tudom (sztem te is!), hogy ehhez két ember kell. Meg kell tudnotok beszélni a problémákat.
A férjedtõl ez abszolút nem korrekt, hogy azért csinálja, hogy rájöjj, hogy mi a baja. És ha elmondaná. Utálatos, ha valakin csak látni, hogy baja van, de harapófogóval se lehet kihúzni belõle. Grrrr!
Nem szakadhatnátok el pár napra egymástól? Az idõ jó gyógyszer. Még ha a kapcsolatotoknak nem is használ, ártani tuti nem árt, neked pedig biztosan nagyon jót tenne a nyugalom.
Ha gondolod, szívesen e-mailezek veled, add meg a címed!
Üdv!
Babuci
Sziasztok lányok!
Nagyon aranyosak vagytok,hogy próbáltok segíteni.
Sajnos egyszer fennt,egyszer lennt.
De elmenni már nem mehetek.
Belekezdtünk valamibe,ami talán megváltoztatja az életünket.
Szeretem még,bár nem tudom miért.
Majd egyszer ha jön a fehér ló a herceggel,biztos felülök mögé és jó messzire elröpülünk,de addig maradnak a szürke hétköznapok,amiket próbálok színesebbé tenni.
És ha összejön amit együtt akartunk,talán minden megváltozik.
Ha nem,akkor meg továbbra is várok arra a fránya lóra.
Puszi nektek,
M
Nagyon aranyosak vagytok,hogy próbáltok segíteni.
Sajnos egyszer fennt,egyszer lennt.
De elmenni már nem mehetek.
Belekezdtünk valamibe,ami talán megváltoztatja az életünket.
Szeretem még,bár nem tudom miért.
Majd egyszer ha jön a fehér ló a herceggel,biztos felülök mögé és jó messzire elröpülünk,de addig maradnak a szürke hétköznapok,amiket próbálok színesebbé tenni.
És ha összejön amit együtt akartunk,talán minden megváltozik.
Ha nem,akkor meg továbbra is várok arra a fránya lóra.
Puszi nektek,
M
Kérlek, hallgassatok meg és segítsetek, ha tudtok. Már csak azzal, hogy tanácsokat adtok, vagy legalább elgondolkoztok a problémámon.
Én nem az eddig hozzászólók témájában írok, ezért bocsánat az önzésért, de ha elolvassátok, megértitek.
Olyan proobléméám van, hogy úgy érzem, az emberek nem is szívesen hallgatják meg, mert nagyon rossz dolgokról hallani se szeretnek. Sajnos, sok konkrétan ebben a probléámában segítõ helyen próbáltak tanácsot stb kérni (NANE, nõi és egyerekjogvédõ iroda, ..), de igazán semmire se volt jó.
Ha lenne egy gyereketek, aki valószínûleg NEMI ERÕSZAKBÓL született, mit mondanátok neki, ha felnõ? Én nem bírok hazudni, de muszáj lesz, ugye? Sajnos egyedül nevelem, a másik papajelölt külföldi, külföldön él, nme akar hallani róla, mivel tudja, ez az eset pont akkor történt, és elõször én is azt tarottam valószínûbbnek. ezért neki sokáig nem is szóltam. Most meg már a segítsége nélkül soha se tudhatom meg az igazat. Iszonyúan fáj, hogy ezt atragédiát kihasználja. Bár különbemn se vállalta volna. Ne tartsatok felelõtklnnek, ismerem a fogamzásgálás minden módját, csak a sokk miatt fordult elõ, hogy õ isd esélyes apaként. Úgy értem, volt vel kapcsolatom, de vigyáztam mindig, csak az eset után egyszer nem.
Anyuék nem tudnakl az erõszakról, jobb volt nekem így, mást senki se tud mondani csak sajnálni. ez meg rajtam nem segít. Én túlélem ami velem történt, megbocsájtk, ha mégis õ a fiam apja, akjándékként fogadom afiamat, de azt nem tudom megbocsátani, hogy a fiam apa néálkül van emiatt, és fõleg, hogy lassan kérdezni fog az apjáról, ÉS NEM TUDOM MIT MONDJAK NEKI? KI AZ APJA? AZ IGAZAT NEM MONDHATOM!!!!
MIT MONDANA ERRE EGY PSZICHOLÓGUS? ÉS HOIGY BESZÉLHETNÉK EGGYEL? HOGY NE TUDJA MEG SENKI? itt is névtelen leszek, mert félek. AZ is baj, hogy azért egy-két barátom tud a dologról és iszonyúan félek, évek múlva egy véletlen elszólásból kiderül, vag ya gyerek, vagy az anyuék felé.
Félek, és nagyon féltem a kisfiamat. Nem ártott õ senkinek, és én se.
Kérlek, akinek van véleménye, írjon, iszonyú ennyiore egyedül lenni ezzel, és ne erõsítsétek meg az az érzésemet, hogy ilyen szintû probléma elõl mindenk, még a hivatásos segítõk is menekülnek. mert sajnos ezt tapasztalatm, és iszonyú érzés.
Például a kismama újságba, még az internets tanácsadóba is írtam, nõgyógyászhioz és jogászhoz is, segítsenek (hátha pl. nõgyógyász a pontos adatokból mégis tud valamit mondanio, melyik férfi a valószínûbb? bár a másik se jobb, de legalább nem kéne hazudni a gyereknek!!!)kérlek, ha ismertek olyan helyet, ahol inkongnitóban lehet kérdezni, és válaszolnak is!!!, szóljatok.
köszönöm, hogy meghallgattatok.
még annyit, én agyerekemet mindezt elõre tudva is vállaltam, egyszerûen nem bírtam mást dönteni, és iszonyúan vártam én is mint minden kismama és én is szeretem.
köszönöm,
holdvilág
Én nem az eddig hozzászólók témájában írok, ezért bocsánat az önzésért, de ha elolvassátok, megértitek.
Olyan proobléméám van, hogy úgy érzem, az emberek nem is szívesen hallgatják meg, mert nagyon rossz dolgokról hallani se szeretnek. Sajnos, sok konkrétan ebben a probléámában segítõ helyen próbáltak tanácsot stb kérni (NANE, nõi és egyerekjogvédõ iroda, ..), de igazán semmire se volt jó.
Ha lenne egy gyereketek, aki valószínûleg NEMI ERÕSZAKBÓL született, mit mondanátok neki, ha felnõ? Én nem bírok hazudni, de muszáj lesz, ugye? Sajnos egyedül nevelem, a másik papajelölt külföldi, külföldön él, nme akar hallani róla, mivel tudja, ez az eset pont akkor történt, és elõször én is azt tarottam valószínûbbnek. ezért neki sokáig nem is szóltam. Most meg már a segítsége nélkül soha se tudhatom meg az igazat. Iszonyúan fáj, hogy ezt atragédiát kihasználja. Bár különbemn se vállalta volna. Ne tartsatok felelõtklnnek, ismerem a fogamzásgálás minden módját, csak a sokk miatt fordult elõ, hogy õ isd esélyes apaként. Úgy értem, volt vel kapcsolatom, de vigyáztam mindig, csak az eset után egyszer nem.
Anyuék nem tudnakl az erõszakról, jobb volt nekem így, mást senki se tud mondani csak sajnálni. ez meg rajtam nem segít. Én túlélem ami velem történt, megbocsájtk, ha mégis õ a fiam apja, akjándékként fogadom afiamat, de azt nem tudom megbocsátani, hogy a fiam apa néálkül van emiatt, és fõleg, hogy lassan kérdezni fog az apjáról, ÉS NEM TUDOM MIT MONDJAK NEKI? KI AZ APJA? AZ IGAZAT NEM MONDHATOM!!!!
MIT MONDANA ERRE EGY PSZICHOLÓGUS? ÉS HOIGY BESZÉLHETNÉK EGGYEL? HOGY NE TUDJA MEG SENKI? itt is névtelen leszek, mert félek. AZ is baj, hogy azért egy-két barátom tud a dologról és iszonyúan félek, évek múlva egy véletlen elszólásból kiderül, vag ya gyerek, vagy az anyuék felé.
Félek, és nagyon féltem a kisfiamat. Nem ártott õ senkinek, és én se.
Kérlek, akinek van véleménye, írjon, iszonyú ennyiore egyedül lenni ezzel, és ne erõsítsétek meg az az érzésemet, hogy ilyen szintû probléma elõl mindenk, még a hivatásos segítõk is menekülnek. mert sajnos ezt tapasztalatm, és iszonyú érzés.
Például a kismama újságba, még az internets tanácsadóba is írtam, nõgyógyászhioz és jogászhoz is, segítsenek (hátha pl. nõgyógyász a pontos adatokból mégis tud valamit mondanio, melyik férfi a valószínûbb? bár a másik se jobb, de legalább nem kéne hazudni a gyereknek!!!)kérlek, ha ismertek olyan helyet, ahol inkongnitóban lehet kérdezni, és válaszolnak is!!!, szóljatok.
köszönöm, hogy meghallgattatok.
még annyit, én agyerekemet mindezt elõre tudva is vállaltam, egyszerûen nem bírtam mást dönteni, és iszonyúan vártam én is mint minden kismama és én is szeretem.
köszönöm,
holdvilág
