Új privát üzeneted érkezett!

Sziasztok!

Azert nyitottam ezt a temat, mert mar eleg regen kivancsi lennek masok velemenyere is, hogy a ferjeknek mik az elkepzeleseik a sajat feladataikrol a haztartasban es gyereknevelesben. A hugom angol tanar, es a diakjai koreben vetette fel a temat (a diakok nem gyerekek, hanem felnottek) es meglepo volt, hogy a huszoneves fiuk is ugy gondoljak, hogy ok aztan a kezukbe nem vennek a porszivot, es ugyan mit gondol az aki elvarna, hogy elmosogassanak. Amig otthon laknak az anyucinal sem kell ilyesmit csinalni miert pont akkor kezdje el mikor mar felesege is lesz?
En nem egeszen igy gondolom, habar szerintem sok no az aki ugy kiszolgalja a ferjet, hogy annak meg egy poharat sem kell felemelnie.
Nekem az volt a termeszetes, hogy a ferj segit mindenben, mert az apam is ezt teszi. Szerencsere a ferjem valoban barmit megcsinal, foz, mos, mosogat ha kell. Ennek ellenere az esetek 90 szazalekaban megis en csinalok mindent, de ez inkabb azert van, mert bizonyos dolgokat szeretek en "kontorllalni" :-))) (Pl hogyan vannak a fehernemuk osszehajtva stb. :-))
A gyerekneveles is teljesen egyenlo kozottunk. Habar en vagyok itthon napkozben es a nap nagyresze az enyem, este mikor en megyek be dolgozni par orat az irodaba, a ferjem eteti a gyereket, o furdeti, mesel neki es fekteti le.
Na jo hosszu lett a bevezeto. Kivancsi lennek a ti velemenyetekre is. Es arra is, hogy szerintetek atnevelheto egy olyan ferj aki eleve ugy indul neki a hazassagnak, hogy a hazimunka es gyerekneveles a nok feladata?
Agi
 


Kedves Agi!

Nálunk is hasonló a helyzet, mint nálatok - szerencsére. A párom szintén nem érzi megalázónak és férfiatlannak, ha segít nekem. Többnyire pl. õ vásárol be (szerintem logikus, hogy kocsival pikk-pakk hazahoz mindent, és nem én "cekkerezek"), szerencsére remekül fõz, úgyhogy ha én elúszom az idõmmel, az ebédet v. vacsit is elkészíti (ráadásul örömét leli benne). A háztartás többi része (takarítás, mosás, mosogatás stb.) az enyém, de ez nekem természetes is. A kisfiúnkkal pedig kifejezetten szeret foglalkozni, többnyire õ fürdet pl., amíg én "romeltakarítok" az egésznapos játék után. Kép
Kedvesem már otthon, az édesanyjának is segített. No, nem azért, mintha ezt látta volna pl. az apjától, mert õ - érdekes módon - sosem volt ennyire házias. De úgy gondolom, a mi kisfiúnk - látva, hogy az apja is tesz-vesz a háztartásban - szintén megfogja majd a dolgok végét. Legalábbis, szeretném, ha így lenne. Mivel az én édesapám is nagyon sokat segített és segít anyunak, így nem nagyon van abban tapasztalatom, hogy ahol nem így van, ott miért nem. Ki rontja el ezt a dolgot? Az apa, az anya, az anyós ill. após? Sajna - vagy szerencsére - errõl fogalmam sincs.
Egyébként a hugod diákoknak feltett kérdésével kapcsolatban az a véleményem: nem biztos, hogy ezek a fiúk valóban úgy is tennének, ahogy mondják - szerintem ebben az életkorban és ebben a szituációban (diákok egymás közt), úgymond "ciki" felvállalni azt egy férfinak, hogy adott esetben porszívózna. Persze, lehet, hogy tévedek.
A férj átnevelésével kapcsolatban elég szkeptikus vagyok - vagy legalábbis nagyon-nagyon az elején be kell vezetni azokat a dolgokat, amiket szeretnénk, mert aztán már késõ.
Azt hiszem, kicsit hosszú lére eresztettem. Kép
Szia!
Eryc@
 


Sziasztok!

Valamikor régebben futott már egy ilyen téma, de már jó rég, a címe se ugrik be.
Azt hiszem, a ki rontja el kérdésre sokszor az a válasz, hogy akaratlanul, de anyuci. Akkor, amikor úgy véli, hogy a gyerek még gyerek, elég neki a suli, ne kelljen már otthon is dolgoznia. És mindent elé rak, kiszolgálja. NÁlunk pl. tipikus, hogy a párom elfelejti elvinni a tányérját evés után, és ez szerintem anyósom érdeme. Persze pl. a nõvéreméknél az apuka az, aki közölte, hogy miért akarja õ dolgoztatni a gyereket, nem kell annak mosogatni stb. De õ nem magyar, szóval nem biztos, hogy a magyar átlagapukák ilyenek. Mindenesetre szerintem aki gyerekkorában azt szokja meg, hogy semmmit sem dolgozik, annak egyszerûen nem lesz rá szeme. Nem veszi észre, hogy ezt vagy azt meg kellene csinálni. És aztán a nõ egy darabig kéregeti, de többnyire egyszerûbb, ha maga megcsinálja, és aztán a dolog marad annyiban.
Szerencsére nálunk is mindent megcsinál a párom, a gyerekek körül is, ezzel együtt azért, mindketten dolgozni járunk, mégis sokszor érzem úgy, hogy õ leragad a gyerekekkel a mese elõtt, vagy leül olvasni, miközben én még melózok a házimunkával. Ha megkérem,segít, de magától nem jut eszébe nekiállni.

Ildi
Pethes Ildikó (pethesildi
 

 
 

Sziasztok!

Érdekes kérdés.
Az én apukám ebbõl a szempontból a férjek legrosszabbika. Szó szerint még a gatyáját is ki kellett készítenie anyunak, mert különben nem tudta, hogy mit vegyen fel. Ez engem irtóra idegesített, és megmondtam, hogy nekem ugyan ilyen férfi nem kell.

Szerencsém volt, a férjem éppen az ellenkezõje. Õ sem tökéletes, de fel tud egyedül öltözni, hajlandó magának vacsorát csinálni, ha nekem nem jut rá idõm, imád fõzni (csak kevés ideje van rá sajnos) sõt még az ablakot is megtakarítja néha helyettem, mert tériszonyom van a 3. emeleten! Na jó néha õ is morog, ha szalad a lakás, de kérdeztem már tõle, ettõl függetlenül nem akar még lecserélniKép

õ 20 éves korában jött át MO.-ra Erdélybõl. Totál egyedül, kénytelen volt mindent magának csinálni. Az biztos, hogy aki ki volt szolgálva világ életében nehezen nevelhetõ át, talán lehetetlen feladat. Én próbálom majd úgy nevelni a fiamat, hogy legalább olyan legyen, mint az apja.

Évi
Évi (Évi)
 


Sziasztok!
Erre jártam, gondoltam bekukucskálok.

Szerintem ez az átnevelés nem igazán nyerõ. De ha egy együttélés elején nem "rontjuk el" a teremtés koronáit, akkor nem lesz ebbõl probléma.
Nekem nincs ebbõl gondom, a párom amit tud megcsinál, a munkamegosztásban nincs vita, fel sem merül.
Van egy öcsém, aki otthon, mint anyuka kicsi fia még egy pohár vizet sem "tudott" produkálni önmagának. Mióta együtt vann a sógornõmmel, "érdekes" módon mosogat, porszívózik, felmos, stb.
Nem mondom, hogy az anyukánk nincs rajta felhábordova, az õ kicsi fia.....
Szóval ifjú házasok esetében, nem tudom javallani ifjú feleségnek ( ugyanez vonatkozik az együttélõkre is), hogy hagyd dráágám én majd megcsinálom, mondat túl sûrûn és mindenre vonatkozzék. Szintén nem tudom javasolni az utána mosogatást, porszívózást stb. Pláne úgy, hogy a másik is lássa, ill. tudjun róla. Gondold csak kicsit a helyébe magad. Persze ezt is lehet, ha azt akarod, hogy soha többé ne csinálja meg az adott házimunkát.
Drága nõi-társaim, higgyétek el nagy részt rajtunk is múlik.
Egy vicc errõl: Két barátnõ beszélget. Az egyik: Képzeld, a menyem is megéri a pénzét, a fiam mos, fõz, mosogat, agyon hajszolva azt a szegény gyereket. Most még egy nerc bundát is kasjtolt a fiamból. És mi van a lányodéknál, kérdi a barátnõ. Jaj, a lányoméknál, minden rendben van. A vejem egy angyal, mos, fõz, mosogat, mindent elõtermet a lányomnak. A lányom most még egy nercbundát is kapott a férjétõl.
Ennyi!Kép
Pusszz. Chris
Chris
 


Sziasztok! Szerencsére az én férjem egy mintaférj! Nemcsak bevásárol (ha kell), de takarít, mos, terget, mosogat, vasal is. Ja, majdnem kihagytam, hogy a lányokat születésük óta ö fürdeti, nem is engedte volna át nekem ezt a feladatot. Most, hogy 1 hónap mulva megszületik a kisfiunk is, még inkább besegít a háztartásba, mint elötte, Anyukám szerint egyedül csak a szülést és a szoptatást nem vállalta át. Azért ez nem teljesen így van, de tényleg nagyon sokat segít. (Természetesen apás szülésünk lesz most is).
Amíg otthon lakott, ez egyáltalán nem így volt, bár anynósom bevonta a házimunkába, de azért nem ennyire. Mindenesetre nem én neveltem át, hanem valahogy magától érzett rá a dolgokra, arra, hogy mikor van szükségem arra, hogy segítse. Szóval együttérzek minden növel aki kikapta magának a valódi macsót, aki az ujságon és a sörön kívül mást nem fog otthon a kezébe.
Azzal kapcsolatban, hogy a fiatal fiuk hogy nyilatkoztak az angoltanár kérdésére, szerintem az az igazság, hogy nem mondták meg az igazat. A fiuk abban a korban szeretnek minál férfiasabbnak látszani, és nem leégetni magukat a többiek alött azzal, hogy megmondják a valóságot, azt ahogy ténylegesen gondolják a dolgokat. Szerintem nagy részük annak idején majd egészen biztos, hogy nem a mostani "vallomásának" megfelelöen fogja a dolgokat csinálni.
Sziasztok: Norcsi.
norcsi (norcsi)
 


Sziasztok! Szerencsére az én férjem egy mintaférj! Nemcsak bevásárol (ha kell), de takarít, mos, terget, mosogat, vasal is. Ja, majdnem kihagytam, hogy a lányokat születésük óta ö fürdeti, nem is engedte volna át nekem ezt a feladatot. Most, hogy 1 hónap mulva megszületik a kisfiunk is, még inkább besegít a háztartásba, mint elötte, Anyukám szerint egyedül csak a szülést és a szoptatást nem vállalta át. Azért ez nem teljesen így van, de tényleg nagyon sokat segít. (Természetesen apás szülésünk lesz most is).
Amíg otthon lakott, ez egyáltalán nem így volt, bár anynósom bevonta a házimunkába, de azért nem ennyire. Mindenesetre nem én neveltem át, hanem valahogy magától érzett rá a dolgokra, arra, hogy mikor van szükségem arra, hogy segítse. Szóval együttérzek minden növel aki kikapta magának a valódi macsót, aki az ujságon és a sörön kívül mást nem fog otthon a kezébe.
Azzal kapcsolatban, hogy a fiatal fiuk hogy nyilatkoztak az angoltanár kérdésére, szerintem az az igazság, hogy nem mondták meg az igazat. A fiuk abban a korban szeretnek minál férfiasabbnak látszani, és nem leégetni magukat a többiek alött azzal, hogy megmondják a valóságot, azt ahogy ténylegesen gondolják a dolgokat. Szerintem nagy részük annak idején majd egészen biztos, hogy nem a mostani "vallomásának" megfelelöen fogja a dolgokat csinálni.
Sziasztok: Norcsi.
norcsi (norcsi)
 


Sziasztok!

Koszi a gyors valaszokat, en azert egy kicsit az gondolom, hogy valamennyire valtoztathato egy ferj. Az en ferjem mikor otthon lakott nem sok mindent csinalt. Naluk az volt a helyzet, hogy az anyja soha semmit nem csinalt otthon, csak az apja. O mosogatott, mosott, vasalt, az anyosom meg semmit. Ennek ellenere a ferjem inkabb az anyjara utott egy eredendoen ebben a tekintetben. Aztan mikor osszekoltoztunk, en elvartam azt, hogy ne csak en robotoljak itthon, es o hajlando volt segiteni szerencsere. Viszont azert nalunk is kicsit az a helyzet mint az Ildieknel, hogy ha szolok megcsinalja, de magatol nem jut eszebe. Van sok dolog ami mar "rogzodott" :-)) , de sok mas nap-nap utan ugyanugy megy. Pl. nem birom megerteni, hogy egy kanalat miert nem kepes betenni a mosogatogepbe, miert csak a mosogatoba hajitja. A mozdulat ugyanaz nem?
Vagy a gyerek jatekait este mindig en teszem el miutan hazaertem az irodabol 10-11 kozott. 1 perc alatt keszen van, es hiaba mondom neki. Neha mar en is unom, hogy ugyanazt szajkozom allandoan. Viszont elmosogat egy nagyobb vacsora utan (mikor en az osszes edenyt elovettem a fozeshez es nekem sem lenne kedvem nekiallni :-)) vagy kiporszivozza a hazat, vagy betesz egy adag mosast, vagy tenyleg barmit, csak nem mindig magatol.
Ismerek viszont olyan csaladot ahol a feleseg reggel azert kel fel elobb, hogy kimenjen beinditani a kocsit a ferjenek! (Canadaban vagyunk, es itt telen jo 15 perccel elobb be kell inditani a kocsit, mert a hideg miatt nem tudnal menni vele rogton) Vagy ugyanennel a csaladnal a ferj csak ul az asztalnal vacsora utan, es mutogat, hogy "meg ott is van egy pohar amit le kell szedni az asztalrol". Na ilyen nalunk nem fordulna elo annyi szent.
Megint nagyon hosszu lettem. Bocsanat!
Sziasztok!

Agi
Agi
 


Na!

En egy ferj vagyok, gondoltam növelem a tesztoszteronszintet a topicban.
En odahaza a nagymama es a mama kicsi pici gyermeke voltam 5 eves koromig azt hittem a csirkeröl, hogy nincsen benne csont, mert meg azt is kiszedtek nekem belöle.
Aztan felnöttkoromra ugy alakult, hogy nem nagyon engedem a felesegemet be a konyhaba, mert az nem az ö vilaga es neha megkapom töle, hogy tul preciz vagyok. Ezenkivul mosni is en mosok es a gyerekeimmel is lehetöleg minel több idöt töltök el. Porszivozni utalok-leven anno bejaronö volt odahaza-es vasalni sem en szoktam.
Szerintem ha egy ferfinek cseledre van szuksege, akkor adjon fel hirdetest az ujsagban, de ne nösuljön meg! Nem attol macso valaki, hogy böfög az asztal mellet az ujsagja mögul, sem attol, hogy magasabb a nejenel. Inkabb attol leszunk jobbak a nöknel, hogy a munkankon kivul meg ebben a hazimunka kerdeskörben is többet teszunk le az asztalra.:o)))
Na nem ajnarozom magam tovabb, mert meg azt hiszitek bekepzelt vagyok.
Nagyon sok szeretettel,
Totya
Totya
 


:-))))))))
Agi
 


Szia Totya! Le a kalappal elöted! Csak így tovább! Remélem más férfi is idetéved erre a topicra, bár azt hiszem, hogy aki nem egy házias férj, az a világ minden kincséért sem olvasna bele! (Pedig lenne mit okulnia belöle).
Sziasztok! Norcsi.
norcsi (norcsi)
 


Azt hiszem, nekem is nagy szerencsem van a parommal, hiszen nincs az a hazimunka, amit ne csinalna meg. Neha csodalkozom is rajta, miert annyira termeszetes neki, hogy szo nelkul csinalja, ha szuksegesnek latja, hiszen naluk ez nem igy volt szokas. Anyosom szegeny igazi haztartasi rabszolgakent latja el aposomat, es neha meg is kapom tole(marmint aposomtol), hogy milyen alapon varom en el a ferjemtol, hogy fozzon vagy o furdesse a gyerekeket. En azonban ezt nem varom el. Ha van kedve, orulok neki, ha segit, ha nem teszi, megteszem en. Es ez annyira termeszetes. Nalunk inkabb az a helyzet, hogy szeretem a parom "kiszolgalni' oromomre valik, ha fozhetek neki, ha eleviszem a vacsorat, de o ezt nem varja el, sot. Ha en faradt vagyok, akkor o is megteszi nekem. Viszont soha nem fogom elfelejteni az aposom arckifejezest, amikor meg a hazassagunk elejen egyszer eldicsekedtem neki, hogy milyen finomat fozott a fia. Akkor meg nem tudtam, hogy ez naluk teljesen tabutema, a ferfi helye szerinte nem a konyhaban van.Es ugy latom, hogy van benne egy kis lenezes a fia irant, hogy ezt megcsinalja.
Udv
Eva
Eva
 


Sziasztok!
Totya! Kép

Klasszzzzzzzzzzzz Vagy.

Egy apró: Miért úgy mondjuk, gondoljuk, használjuk, hogy "segít" a férj? Két egyenrangú fél, mindkettõ dolgozik, pénztkeres, házimunka nem közös?
Üdv. Chris
Chris
 


Az en tokeletes ferjem eppen enni ad az apronepnek, mig en itt lopom az idot. Azert ha jon az apos, en is szoktam szivni.
Keke
 


Sziasztok!
Ahogy végig olvastam a topikot, az derült ki, hogy több férfi vállal házimunkát, mint akik nem. Nálunk is ez van. Most ugyan itthon vagyok, ezért nem ér nem csinálnom. De amig dolgoztam a párom járt bevásárolni, õ mos, tereget, idõnként mosogat. Ha meglesz a baba akkor megint visszaáll szerintem az az állapot. Az az érzésem, hogy ha nem csinál semmit nem érzi magát otthonosan. Hanem mintha vendégségben lenne. Az meg ugye rövid távon jó, de hosszú távon kényelmetlen.

Puszi
Zsunya
zsunya (zsunya)
 


Örülök, hogy sok jó férj van, az enyém is sokat dolgozik (itthon)a háztartásban, ha teheti.
Sajnos jónéhány férj nem hajlandó beszállni az otthoni dolgokba. remélem, hogy elõbb-utóbb a társadalom átáll arra, hogy tényleg egyenrangú partnerkélnt kezeli a nõt és ffit.
Dóri
molnam
 


Hát igen! Ha egy nõ nem dolgozna, akkor joggal el lehetne várni tõle a házimunkák ellátását. Amikor én is napi 12 órát távol vagyok otthonról, hát ugye nem lenne fair ha mindent én csinálnék a lakásban? Sajna tudom, van olyan pasi nem is egy, akinek még ez is természetes. Talán túl gyorsan történt az átmenet: amikor a nõ még otthon töltötte napjait, a férj meg elvárta a kiszolgálást. S lám, a XX. században a munkavállalás terén már a nõ szerepe éppoly nagy mint a pasiké... Kép de megoldatlan marad a házimunka? Mert a nõ elment dolgozni, de a férfiak még nem igazán vállalták fel a ház körüli teendõket. Kép Érdekes, itt fõleg pozitiv tapasztalatok hangzottak el. Esetleg a másként gondolkozók nem szivesen jönnek ide?...
T-Julcsi
 


Sziasztok!

Csak irigyelni tudom a fenti holgyeket! Nalunk nem egeszen ez a tema. Talan azert nem segit a ferjem (mikozben o azt hangoztatja, hogy mennyit segit), mert szerinte nincs szukseg porszivozasra, csak ha kiborult egy nagy csomo szemet, es akkor is csak ott ahol kiborult, a rumli kellemes, mosogatas helyett inkabb tobb edeny kellene vennem, stb. stb. stb. Ahogy itt olvasom a fentieket, talan mar egyuttelesunk kezdeten be kellett volna osztanunk a hazimunkat, de akkor meg nekem sem volt olyan fontos a lakas allapota, mint most, hogy 3 gyerek szaladgal benne.
Marta
Marta
 


Sziasztok!

Még nem bírtam elolvasni a fentieket, sietnem kell, de meg kell osztanom veletek, hogy milyen tüneményes az én férjem!
A múlt hetet megelõzõ hétvége óta betegek a lányok, én is elkaptam, ezáltal szobafogságban voltunk egész héten, kivéve néhány orvosi rendelõs várakozást, nyafogást. A férjem sajna minden nap dolgozott, így mire hazaért, csak a sarki éjjel-nappaliba tudtam volna elmenni, ami ugye nem nagy mulatság (nekem nagyon pihentetõ boltokban nézelõdni, egészségesen a gyerekeim is szeretik, ráadásul Anna pisilõs babát kért az angyaltól, intézkednem kell, hogy megfelelõ méretût és tudásút találjak).
Szombat délelõtt kiadta a férjem a parancsot: "Mama, menj el vásárolni!" s jelezte, hogy szabad a terep. Délre értem haza, épp hogy összeütüttem egy ebédet. Elaltatta a lányokat (este mindig õ szokta, de délután ez majdnem lehetetlen feladat!), s mondta, keressek egy jobb játékboltot, ahol van baba!
Õk egész nap gyönyörûen játszottak, semmi gond nem volt, csak hát a háztartás az maradt.
Vasárnap: szinte elküldött, hogy menjek a barátnõmmel babát nézni (mint életünk legfontosabb dolga Kép ); nem volt. Együtt ebédeltünk, aztán újra kimenõt adott, egyéb angyalkodni-valókat is!
Mire hazaértem fél hétkor, ragyogott a konyha, rend volt a szobában, a lányok meg voltak fürdetve, fésülve, s mindkettõ feküdt az ágyában!
Mindenkinek ilyen férjet kívánok!!!
(A náthám ugyan roszabb lett, de a lelkem és a testem egyéb területei feltõltõdtek, hogy nekivágjak az új beteg hétnek Kép )
Eszter
RebekAnna
 


Sziasztok!
Muszaj irnom, mert NEM BIROM KI!
Valoszinuleg tuldimenzionalom a sdolgokat... de .. egy pelda: tegnap este 7-tol a parom volt a 2 eves fiunkkal. Alig varta, ez jo.

Mikor gazaertem: a ygereken a nappali kombija volt ejszakara, csak KIFORDITVA, na mindegy.
A szoba elott csrepek, osszetort egy csrep. Nem gond, de miert kell otthagynia trutyit nekem.
A gyerek kakilt, es tisztaba tette. Kozben a fiacska kakis popsival osszeucsorogte a sobat, amit egy kombidresszel tuntettek el. A vizes kombidressz a foldon vart engem. A furdovizet ugyan lelengedte az apuka, de az az osszes furdojatek a kadban maradt.
Egyebkent ugy aludt el a kolyok, hogy az osszes jateka szanaszet.
Nezzetek, en nem vagyok rendmanisa, teynleg nem. De ezt azert nem birom, hogy neki CSAK a parade jut, a jofejseg. Es minden munka nekem jut a hazban.
Melleksen itthon dolgozik, ami jo is lehetne, van amikor jo.
Csakhogy MINDEN itthoni munka az enyem, a gyerekkel kapcsolatos takaritas es tennivalo csak resze annak amit a aprom utan gurizek.
Es idegesit, pedig nincs igazam, hogy o raer delutan 2-kor Piszkos Fredet olvasni.
Nezzetek, en tudom, hogy a hazimunka dandarja az asszonye. De legalabb elismerne. De iygetljesen depresszios vagyok.
Segitsetek, mit tegyek!
En NORMALIS csaladot akarok magamnak es a ygerekemnek is!
Cica
 


Kedves Cica!
Szerintem mindent hagyj úgy, ahogy volt amikor hazaértél és talán pár nap múlva rájön a kedves, hogy valami nem stimmel.
Én ezt tenném.
 
 


Cica!
Valamit csak ki kell alakitani.
Tudod, a ferjek is tudnak am a felesegekrol panaszkodni...
Egyebkent olvass Te is Piszkos Fredet, vagy a Menni vagy meghalni-t, mert az jo!
Depreszio ellen foleg...
Itt a szunet, megallas, kis csond. Figyeljetek ujra jobban egymasra! Miert is valasztottad parodnak?
Boldog karacsonyt!
Zsolt
Zsolt
 


Cica!

Sok okosat írhatnék, de azt hiszem egyetlen dolog a fontos: Beszéljétek meg, ha neked ez így nem jó neked kell kezdened a témát. Lehet, hogy neki fel sem tûnik, vagy kényelmes annyira, hogy ne tûnjön fel neki. De ha mindig csak akkor tudja meg, hogy valami nem jól mûködik, amikor neked már óriási a fejed és majd elszáll, akkor még adsz neki egy egyszerû "már megint hisztis a feleségem"- féle egérutat és tényleg nem fog semmin sem változtatni.
És egyáltalán nem lesz könnyû dolgotok, mert úgy tûnik mindkettõtöknek kialakult világnézete van, mivel ugye felnõttek vagytok és mindkettõtöknek kellene változtatésokat tenni. A tapasztalatom szerint lassan kezdõdnek a változások és van egy csomó tulajdonságunk amivel a másiknak egyszerûen meg kell barátkozni.
Bubu
 


kOSZI!
Cica
cica
 


Pocok!
A konyvjelzokivetel nem tul jo otlet, tobb okbol sem...
udv
zsolt
Zsolt
 


Szia Cica!

Kicsit késve, de nekem is van hozzászólásom.
Ha kedves felvetéssel nem tudtok nekiállni beszélgetni, leckéztesd meg.
Pl. mosogass el úgy, hogy az ebéd terítékéhez egy adott dolog ne legyen tiszta: tányér, kanál, villa. De egy se.
És kérd meg, hogy terítsen (ha szokott).
Vagy a tiszta ruháit ne a megszokott helyre tedd, hagyd összefogva a füdõbe, a szekrényében meg ne legyen tiszta ing. Hisztizni fog, hogy nem talál. Akkor mondd meg, hogy na ilyen érzés volt a kakis-vizes kombi felmosórongy helyett... és add oda a tisztát. És aztán beszéljetek.
És légy nagyon észnél: NE KIABÁLJ, NE "HISZTIZZ!"

(Én az ingeset kipróbáltam, mondván, hogy nem volt idõm elrakni... Bejött!)
RebekAnna
 


Szia Cica!
ehez is két ember kell. Aki megcsinálja valakivel, és akivel meg lehet csinálni. Szóval akkor amikor pont nem vagy ideges emiatt, akkor próbáljátok megbeszélni az elvárásokat, a munkamegosztást, és be iskell tartani. Nem tragédia a koszos kombidressz, a rumli, ezeket helyre lehet hozni, de egy duzzogástól tönkremenõ kapcsolatot nehezebben.
Egy férfi sem tökéletes,, de biztos jót hancúroztak a babával, és ez a fontos. A többi részletkérdés,de MEG KELL BESZÉLNI. Semmiképpen sem úgy, hogy "te ilyen, olyan rendetlen alak vagy", mert lehet hogy neki ez a természetes. Amíg nem volt gyerek éltetek együtt? Akkor milyen volt?
Bevált: Én pakolom, kapcsolom be a mosógépet, de õ tereget, leszed.Ha én fõzök, õ pakol le az asztlról ebéd után. Ha vasalok, a legkisebb gyerek kivételével mindenki megkapja a vasalt holmiját, kis kupacokban, és saját kezüleg pakolja el a szekrényébe.A "leesett" ruhákat nem viszem ki senki helyett a szennyeskosárba, mindeki képes rá.
A holmijához nem nyúlok, ha nagyon útban van, egy kupacba rakom, inkább elpakolja.
Szóval türelem. Fõleg az elején. hiszen nincs két egyforma ember. Fõleg egy anya elvárásai magasak a környezetével szemben.Ki ne halott volna már hasonló öltöztetési kritikát az anyjával, anyósával,bébiszitterrel kapcsolatosan. A gyereket különösebben nem zavarja, ha a kombidressz hátul gombolós, de milyen jót játszott apával, míg ráadta.el kell hitetned a férjeddel, hogy igenis képes ezekre a dolgokra, és belejön. Csak többször kell csinálnia, és nem csak egy anyatigris kritikáját kell megkapnia. Hagyd rá többször a tennivalókat. Ha dicsérni végképp nem lehet, tégy úgy mintha nem is érdekelne.
A babázást csak a saját gyerekén tanulja meg igazán az ember.
Sok sikert és kitartást kivánok!
Zsomimama
zsomimama (zsomimama)
 


En berakom a szennyest a gepbe, kiveszem, kiteregetem, leszedem, kivasalom, osszehajtom es ott hagyom a deszkan hogy rakja el a magaet. SOHA. Onnan oltozik :-) Amikor egyszer ezt neki is igy felsoroltam akkor megkerdezte hogy ha ennyit dolgoztam mar vele akkor ugyan mibe kerulne el is rakni? :-) Na nem panaszkeppen mert mig en itt verem a gepet addig szepen elmosogatott es nem hagyta a habot a lefolyoban es a morzsat asztalon, kb ahogy en csinaltam volna. Illetve jobban :-)

Az Apukam apai nagyszulei leneztek a menyuket (az en nagymamamat ugye) es amikor latogatoba mentek az apjukkal (Mami nem ment) akkor megnezte a Dedmama hogy tiszta-e a fehernemujuk :-). De csak ket ujjal csippantette fel a ruhajuk szelet... Bar ez talan egy masik topic :-)
idike
 


Pocok!
Azérnem, mert akkor az ember elfelejti, hogy hol tartott pontosan. Egyreszt bosszankodik, masreszt a biztonsag oakert addig lapoz vissza, amit mar tuti, hogy olvasott. Atfedes. Azaz lassabban jut a vegere, tovabb olvas. Esetleg nem 14-orakor olvas, hanem mar 13-kor el kell kezdenie Kép)))
Jo a csajod.
Szep uj evet kivanok vele!
udv
zs
Zsolt
 


Sziasztok!
Ez nem egyszeru tema, az biztos. :-(
Nalunk kedves parom egyeduli gyerek, apukaja 18 eves koraban meghalt. Anyukaja eddig is, de utana kulonosen Ot tekintette "elete ertelmenek", paromnak soha, semmilyen hazimunkat nem kellett otthon csinalnia. Meg azt is termeszetesnek tartotta, hogy a szobaja kozepen ledobott ruhaja kimosva-vasalva a szekrenyebe kerul osszehajtogatva es minden nap meleg vacsi varja...
Ilyen elozmenyek utan koltoztunk ossze. Azzal kezdtem, hogy elmondtam, hogy nem nekem segit a haztartasban, hanem o vegzi a sajat munkajat. Csinaltam egy listat a hazimunkakrol, es azok gyakorisagarol majd mondtam neki, hogy valaszthat kozuluk. HAt, mit mondjak, kb. masfel evig a fo vitatema a hazimunka elvegzese-el nem vegzese volt, meg hogy ki dolgozik tobbet otthon... :-( Csattogtak a villamok, veszekedes veszekedes hatan...De kitartottam, es most, 3 ev elteltevel olyan 60%-40% aranyban azert (szerintem :-) ) en vegzek tobbet, de ez mar nekem elfogadhato.
Ja, hogy miert nem voltam hajlando mindent elvallalni? Mert otthon anyukam ugy elkenyeztette apamat, hogy meg a ruhajat is ki kell keszitenie, mert magatol meg azt sem tudja, mit vegyen fel. Es meg a funyiras is anyam dolga...:-(((
Na, ezt en nem voltam hajlando egy eleten at elviselni!
Bocsi a hosszusagert,
Gombóc
 
 


Cica$

Kicsit késve de most újra olvastam a topicot és éppen itt volt a férjem is és attól a "kicsit koszos evõeszköz tecnnikára" nagyon kíváncsi lett és mondta ezek után õ is olvasni fogja a Babanetet. Persze csak azért, hogy egy lépéssel elõttem járjon Kép.
De azért mi is megküzdöttünk az elsõ években. Neki minden házimunka sokkal tovább tart és az új helyzetekre úgymond lusta kidolgozni a lépéseket. Pl. : ha beteg a macsek és bent van és bepisil az alomra akkor fogja az almot és kiteszi a ház elé csakhogy bent ne legyen büdös, ki tudja mennyi idõre? - igaz éppen elõtte látta, hogy nem jó kedvemben takarítottam ki a leander cserepébõl a macskakakit. Azt hiszem bizonyos háztartási logika elleni alapnevelést soha nem lehet megváltoztatni, de legalább már bejelenti mit csinált megbeszéljük és akár még ha jó kedvem van együtt tudunk nevetni annak a képtelenségén amit csinál.
Éppen most a konyhából kérdezget mit írok, nagyon kíváncsi : ).
A megjegyzése: "Ez úgy történt hogy meghoztam a szükséges intézkedést és éppen jöttem megbeszélni a következõket."
 
 


Jó nektek,

Még akkor is ha nem sokat segít. Legalább van.Nektek is, a gyereknek is.

egy egyedülálló anya
Névtelen
 


Én a lusta férjek kategóriájába tartozom alapvetõen. A feleségem mos-fõz-takarít, én is besegítek persze, de nem 50-50 az arány az egyértelmû.
De: éltem jó darabig egyedül, és akkor én mostam, én fõztem, én takarítottam magamra. Szerintem mióta együtt élünk, nem az változott meg, hogy én elkényelmesedtem és élvezem a "semmittevést".
Az én véleményem alapján az igényszintünk eltérõ. Párom, amint 3 koszos pohár van a mosogatóban, akkor rögtön elmosogatja. Ha üres pohárt lát az asztalon, akkor beteszi a mosogatóba. Én aggelegény-életemben kevés poharat használtam, és ha már nagyon koszos volt, akkor elmostam. Jó ha hetente egyszer mosogattam. Mosás is egyszer volt hetente (bár koszos ruhát nem hordok :-)) és elég volt. Takarítás témája is hasonló. Ha már nagyon nagy kupi van, akkor hétvégén fogom magam, és egész nap takarítok, aztán 2-3 hétig nem kell.
Engem nem zavar, hogyha egy-két póló hever a földön, vagy a mosogatóban 4-5 tányér van. Majd ha túl sok lesz, akkor elpakolom/elmosogatom, stb.

Elnézést, kicsit sarkítottam a dolgokat. Természetesen zavar, ha nagy a kosz, és teszek ellene, néha én is mosogatok, és hajlandó vagyok a teregetésre is :-). Csak a férjeket szeretném annyiban védeni, hogy a személyes tapasztalatomra hagyatkozva abban látom a problémát, hogy más az igényszintünk.
A megoldás pedig az, hogy lányok pl. ne vigyétek ki a szemetet. Amikor a negyedi zacskó telik meg, akkor talán már a férj igényszintjének is túl sok lesz a dolog, és intézkedik :-))).

Hayim Apuka
 


Kicsit mulatságos, de nekünk akkor lett automata mosógépünk, mikor a férjemnek kellett mosnia hosszú távon. Én terhes voltam, és a forgótárcsá mosógépbõl a 8. hónapban már nem bírtam kiemelni a ruhát. A férjem kb. négyszer mosott... és szerzett egy mosógépet :-)).
Most a vizsgaidõszakom alatt mosogatnia kellett... :-)
Timi
vargat
 


Kicsit mulatságos, de nekünk akkor lett automata mosógépünk, mikor a férjemnek kellett mosnia hosszú távon. Én terhes voltam, és a forgótárcsá mosógépbõl a 8. hónapban már nem bírtam kiemelni a ruhát. A férjem kb. négyszer mosott... és szerzett egy mosógépet :-)).
Most a vizsgaidõszakom alatt mosogatnia kellett... :-)
Timi
vargat
 


A férjem kérésére írok. Szeretné tudni, más apukák hogyan viszonyulnak az elsõ gyermek megszületése után a megváltozott családi viszonyokhoz, de legfõképp ahhoz, hogy otthon attól kezdve "munka" várja õket. Kérem, hogy ha valaki szívesen írna neki saját élményeirõl, az a megadott e-mail címre küldjön nekünk levelet, vagy (és/vagy) írja meg ide élményeit, véleményét.
Ami hozzátartozik a problémánkhoz: a férjem rengeteget dolgozik, ha hazajön, akkor is folytatja a munkát, sokszor éjszakába nyúlóan. Ezt õ várja el sajátmagától. Persze örökké nagyon fáradt. Én viszont nem tudok nappal aludni, akármennyire próbálok is - sosem tudtam, már ovis koromban se. Az alváshiányom tehát - az éjszakai szoptatás miatt - egyre nagyobb. A kisfiunk (két hónapos) egyelõre nem tartozik a kifejezetten "könnyû" babák közé, ráadásul délután a legnyûgösebb. Ilyenkor kérem meg néha a férjemet, hogy míg én pl. hozzákészülök a szoptatáshoz vagy befejezek valami házimunkát, játsszon a babával.
A háztartás nálunk kizárólag az én feladatom, ezen nem is szeretnék változtatni Kép Külsõ segítséget csak nagyon ritkán kaptunk, és azt a keveset is szeretnénk leépíteni, mert elég nagy áldozat azok részérõl, akik adják.
Elõre is kösz a hozzászólásokat, leveleket.

Szabó istvánné
adrienn
9100 Tèt Hunyadi ut
 
 
 


Szia Adrienn!
Tedd össze a kezed hogy ilyen szuper férjed vanKép
Bárcsak az enyém lenne ilyen!
Na de hagyjuk...
zmariann
 


Kedves zmariann!

Tudom, hogy szuper férj, többek között épp ezért alakítottam ki azt a leosztást, hogy neki a háztartásban eddig semmi dolga nem volt, és szinte semmi nem lesz ezután se. Egyrészt mert rengeteget dolgozik, másrészt mert engem úgy neveltek, hogy a házimunkával könnyen és örömmel boldgulok. (Kivéve a rendszeres fõzést, a kaja ugyanis nagyon nem érdekel. De azért törekszem rá, hogy újra egyre gyakrabban várja õt meleg vacsi.)
A kérdést õ tette fel, nem én! Az érdekli, más férfiak hogyan tanulták meg összeegyeztetni a sok pénzkeresõ munkát azzal, hogy néha a babával is tudjanak foglalkozni. Nem csak azért, mert az elején anyucinak szüksége van néha pár perc segítségre, hanem azért is, hogy apucinak legyen kapcsolata a gyerekkel.

Szabó istvánné
adrienn
9100 Tèt Hunyadi ut
 
 
 


Talán úgy, hogy otthon nem dolgoznak. Hiszen sokak számára az az idõ, amit a családdal töltenek otthon az megfizethetetlen. Hosszú távon többet ér, mint az a pár ezer forint. Nálunk is dolgozhatna a férjem egász este, de nem teszi. Inkább segit nekem. Mert szerintünk egy gyerek közel teljes embert kiván az elsõ hónapokban, ami igenis mehet a házimunka rovására, a jó hangulat pedig fáradtan nem garantált.
Kis goni kérdés: ha otthon is dolgozik mikor foglalkoztok egymással? Vagy mikor foglalkozna a babával? (Egy szoptatási elõkészület nem tarthat tovább 10 percnél)

Természetesen ez mérlegelés kérdése. Ha megvagytok anélkül a plusz pénz nélkül is, akkor miért pont most túlórázzon? Ilyen pici már sosem lesz a babátok. Érdemes vele tölteni ezt az idõt.

Bubu
Névtelen
 


Kedves Bubu!

Sajnos véletlen egybeesés, hogy a baba pontosan akkor született, mikor a férjem kénytelen volt valami új dologba belevágni (nem túlóráról van szó). Az idõzítés nem volt jó, de nem rajtunk múlt, mi se így terveztük, csak nem nagyon volt más választásunk. Meg azt se tudtuk, hogy egy újszülött nem ugyanolyan, mint egy csecsemõ. Csecsemõket már láttunk más családokban. Úgy gondoltuk, elég egy anyuka a gyerek(ek)hez..., de azóta tudjuk,hogy nem pár hónapos korban. Csak erre mi menet közben jöttünk rá.
Egyébként a babával való viszonyban minden rendben van, sosem az van vele, aki feszült. Erre vigyázunk. Én egyébként annyira imádom, hogy ritkán vagyok feszült, mióta megszületett. A férjem feszült inkább, amiért nem tud egyszerre a saját elvárásainak is megfelelni, meg az itthoni munkában is lelkesen részt venni.

üdv.
Adrienn

Szabó istvánné
adrienn
9100 Tèt Hunyadi ut
 
 
 


Adrienn!

Férjed tisztára olyan, mint a dolgozó anyák! Komolyan, én vagyok ilyen, hogy ha melózok, akkor frusztrál, hogy sose látom õket, ha meg keveset járok be, akkor meg azért, mert nem halad a munka.
Szerintem pedig csak kompromisszummal megy. El kell dönteni, hogy x óra jut a munkára, és a többi a családé. Ha ez a munka nem megy ezzel a módszerrel, akkor másikat kell találni, esetleg kevesebb pénzért.
(nekem anno könnyû volt, egyetemisták voltunk, ill. doktorizott a párom, szabad idõbeosztás, rengeteget volt itthon. Cserébe persze anyagilag az a bizonyos zöld kis állatka alsóbbik oldalát ismertük.)

Ildi

Ildi
 
 


Értem,
sajnos azt hogy mik az elvárásai magával szemben azt csak õ tudja megváltoztatni. Már ha meg kell egyáltalán. Nálunk pl apja fürdeti. De nálunk alapból az van, hogy amikor hazaér, akkor átveszi. Ez kb 5 körül van. Akkor én összeütök valami kaját, vacsora együtt. Most már a babát is kivisszük ilyenkor magunkkal a konyhába. Aztán én kicsit szusszanhatok. Zuhany, olvasás, házimunka ilyesmi, ahogy kedvem van. Aztán fürdetés után csak kerül a kezembe megint. A baba imádja az apját, nagyokat mosolyog és kurjongat ha meglátja. És ugyonúgy elalszik és megbékél a kezében mint nálam.
Szóval azt hiszem hosszútávon sem hátrány ha apával is sok idõt tölt.

Bubu
Névtelen
 


Egyvalami, ami sehol nem hangzott el. A babanetezõk társadalma általában a városi lakosokból tevõdik össze. Szerinem, ha ezekben a háztartásokban a férfi "lusta", korántsem biztos, hogy azt a hagyományt mûködteti, miszerint a férfi ne vegye ki a részét a házimunkából.

Merthogy faluhelyen a házimunkához tartozik az állatok etetése, a kert gondozása, a hibás szerkentyûk megjavítása: ez mind férfidolog (hivatalos munkaidõ után is). A hagyomány azt diktálja, hogyez az õ dolguk!
Szerintem tökre elvárható, hogy Apjuk meleg vacsorát kapjon és kiszolgálást, majd elmosogassanak utána AMIKOR OLAJOS KÉZZEL BEJÖN a rotátoros kapa javítgatásából. Csakhogy a városban nincs efféle dolguk.

Persze, nem kapát kell a kezükbe adni Kép, hanem megértetni velük, hogy ennekl hiányában a hagyományos nõi munkából kell átvállalniuk...


Laura
Laura
 


De jó, hogy feltámasztottad ezt a topikot!
Tök igazad van.

mikoo
 
 


Sziasztok!

Mi már majdnem átestünk a ló másik oldalára. Apa kezébõl néha úgy kell kicsavarni a partfist, mert állandóan takarítani akar. Meg ebéd után azonnal kezd mosogatni. Kép Ez nagyon édi tõle, és nincs benne semmi hátsó szándék, figyelmeztetés, én ilyenkor mégis gyakran úgy érzem, hogy azért csinálja, mert nem bírja kivárni, míg én megteszem. És ilyenkor inkább nem szusszanok, csak õ nehogy pattanjon. Ez azért nem annyira jó.
A másik, én azt szoktam mondani, a mi gyerekünknek két anyja van. Valaki kiorábban azt javasolta, férjjel ne akarjunk kakiról és szopiról beszélni, mert ez kiábrándítja. Nálunk Apa még a telefonban is rögtön ezeket kérdezi. Kép Ennek viszont az a rossz oldala, hogy helyettem is aggódik. Pl. azért, hogy nem iszik eleget. Ilyenkor egyszerûen nem értem, mit akar. Talán kössem infúzióra? Mert magától ennyit iszik, és kész.

Méri
 
 


Sziasztok!
Az én férjem sem bírja kivárni néha hogy valamit megcsináljak. Hát... ha olyan sürgõs neki, had csinálja. De akkor ne morogjon.
Azért én is túlhajtom magam néha (magamhoz képest), csak azért mert némi figyelmeztetést, elvárást érzékelek, ilyenkor ált. kis feszültség keletkezikKép, de aztán higgadtan megbeszéljük. És szerencsére vele meglehet.
Szóval különbözõek vagyunk, és ezt újra és újra kell tudni egyeztetni összefele.
Anyósom egyébként rend- és tisztaságmániás, ráadásul tanárnõ is, annyit pörög, mint 6 másik (én enyhén szólva NEM), szóval volt kitõl örökölnie a férjemnek, de azért már sokat "javítottam" rajtaKép.
Ma sem mosogatott el.
mikoo
 
 


Az én férjem Lassúviz. Ha kérem bármit morgás nélkül megcsinál. Amikor több napra maára hagyjuk hirtelen szárnyakat kap, és nagy rendre meg tisztaságra jövünk haza. Ilyenkor szokta mondani, hogy hiányoztunk. Nekem meg erre mindig a lakásban tébláboló -minket hiányoló- férjem jut eszembe, aki minden porcicát gondosan megvizsgál, hátha mi vagyunk.... Igy lesz ilyenkor rend.

Gyerekkel annyit foglalkozik, hogy ejha. Látszik is. Ha velem van a törpe egész nap, este aztán úgy örül apjának, mintha. Ha meg vele van egész nap, én max egy mosolyt kapok este hazaérve.

Ehh
Szóval, szerintem senki nem nevelhetõ. Ha õ változni akar, akkor fog is. De az csak belülrõl jöhet, mert csak akkor jó.

 
 


Változás-dologban egyetértünk.

Gyerek-dolog nálunk is ugyanígy, sokáig. Aztán eljött az az idõ, amikor nekem már jobban, mint neki!!!!! Ekkorra tudatosult benne (gyerkõcben), hogy az ellátmányolás-felelõs is egy szuverén egyén.Kép
 
 


Sziasztok!
Engedjétek meg nekem, hogy egy picit "bepofátlankodjak" ebbe a topicba. Segítségeteket szeretném kérni. Pszichológus vagyok, és idén végzek (legalábbis remélem) tanácsadó szakpszichológusként. A szakdolgozatom témája az, hogy az első gyermek érkezése a sok-sok öröm és csoda mellett milyen nehézségeket okozhat a frissen szülővé vált pár életében. Mert lássuk be, ez az időszak, a sok gyönyörűség mellet rengeteg nehézséggel és krízishelyzettel van teli - persze vannak olyan párok, akik könnyebben veszik ezeket az akadályokat, vannak akik kevésbé. Szóval erről írom én a szakdolgozatomat, ami egy kérdőíves vizsgálatra épül. A vizsgálat olyan témaköröket ölel fel, mint szülői szerepek, gyermek születés utáni lelki és fizikai változások, a társas élet változásai stb. Az egész vizsgálat arra van kihegyezve, hogy mennyire élik meg különbözőképpen az anyák és az apák ezt az időszakot, és hogy ezek a különbségek mennyire okoznak problémát a párkapcsolatukban.
Biztosan rájöttetek már, hogy önkéntes segítőket keresek, akik kitöltenék ezt a kérdőívet. A válaszadás természetesen névtelen, a kérdőívet e-mailben küldöm el. A kitöltés kb 20 percet vesz igénybe, és a kitöltőknek annyit tudok felajánlani cserébe a segítségükért, hogy az eredményekről visszajelzést kapnak. Amiből remélhetőleg néhány hasznos tanács kerekedik, hogy hogyan vészeljük át a gyerekszületés utáni időszakot, anélkül, hogy erre a párkapcsolatunk rámenne - mire figyeljünk oda, miről gondolkodnak másképp a férfiak.
Olyan érdeklődők jelentkezését várom, akiknek egy gyerkőcük van, és akiknek a párja is hajlandó lenne 20p-t szánni a kérdőív kitöltésére.
Még egyszer bocs a bepofátlankodásért. Segítségeteket előre is köszönöm.

Rita
 
 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Vissza: Házasság, család

Jegyzetfüzet:

 

X
EZT MÁR OLVASTAD?