Kiemelt témák

Sziasztok!

38 hetes terhes vagyok, és amióta a terhességem elkezdett látszani, a férjem nem közeledik hozzám szexuálisan. Sőt, az én közeéedéseimet is elutasítja, mondván, hogy nem talál eléggé kívánatosnak. A legrosszabb az, hogy azt mondja, nem is tudja, mikor fog újra megkívánni, mert nyilván marad rajtam egy pár kiló a szülés után, és ő nem tud kövér nőkkel kezdeni. Eközben meg gyakran arról panaszkodik, mennyire hiányzik neki, hogy egy kívánatos nőhöz hozzábújhasson... El lehet képzelni, én ilyenkor mit érzek, és folyton attól rettegek, hogy meg fog csalni, pedig a szülésnek és az első pár hétnek igazán nem ilyen lelkiállapotban kellene nekimenni.
Volt/van valaki ilyen helyzetben rajtam kívül? Ti mit tesztek/tettetek?

Ha ő csak a nagyon sovány nőket szereti, feltételezem, te is az voltál a terhesség előtt. Nem értem, miért törvényszerű, hogy maradjon rajtad pár kiló plusz. Az én vékony testalkatú barátnőim kivétel nélkül visszafogytak eredeti súlyukra 1-2 hónap alatt. (nekem nem sikerült, teszem hozzá, mert én totál más alkat vagyok, de igyekszem!!)
Nekem nagyon úgy tűnik, hogy más baja is van, hiszen pont most kéne a legkívánatosabbnak látnia, a gyermekét hordod a hasadban, nem tíz kiló spagettit!! Ha már végképp nem kíván, lehetne legalább kedvesebb. Te sem tudsz odabújni egy kívánatos pasihoz, és pont miatta!!

Azt javaslom, hidd el, hogy így is szupernő vagy. Ne idegeskedj, gondolj inkább a babádra. Ő nemsokára a tudtodra adja, hogy te vagy a leggyönyörűbb anyuka a világon!! Ha visszanyered az önbizalmad, élvezed az anyaság boldogságát, és persze szülés után tornázol kicsit, hamar ugyanolyan kívánatos nő leszel, mint azelőtt.

Vidámság!!
Mia

Köszi szépen, Mia!

Az az igazság, hogy soha nem voltam szupervékony, és mondjuk ez mindig is elég neuralgikus pont volt a kapcsolatunkban. Csak azt nem értem, miért nem tud bízni abban, hogy újra visszanyerem azt az alakomat, amit szeretett, és amit elég kívánatosnak talált ahhoz, hogy teherbe ejtsen.

Igazad van, megpróbálok a babára koncentrálni, most ez a legfontosabb. A parázást meg el kellene felejteni egy időre, hiszen ez a babának sokat árthat. De azért nyomasztó, hogy nem tudom, mit hoz a jövő.

Mindenesetre köszönöm a biztatást, jólesik, hogy megértesz.

Ági

Sziasztok!

Ugyan ezzel a probléma 33 hetes terhes vagyok. A párom amióta nagy a hasam egyáltalán nem közeledik felém és szint úgy vissza utasítja a közeledésemet, csak azt mondja h, félti a gyereket, nehogy valami baja essen. Hiába próbáltam meggyőzni hogy a kicsi védve van és nem lesz semmi baja de hajthatatlan. Csak így valahogy olyan annyira nem érzem mint ha kevesebb lennék, egyre kevésbé érzem biztosnak magam mellett. Hiába próbáltam megbeszélni vele hogy ez egem megvisel lelkileg de ő akkor is félti a gyereket. Ilyen helyzetben mit lehet tenni? és akkor utána mire számíthatok.

Adri

7 hetes terhes vagyok és a férjem amióta megtudta hogy apa lesz, nem akar annyit szeretkezni mint előtte. Látszik rajta hogy inkább ne. Miért van ez? Kezdek kétségbe esni!
A szexel soha nem volt gondunk. Az esetek többségében ő jobban akarta mint én. Erre most.A babát mind a ketten akartuk és nagyon-nagyon örült neki amikor megtudta, de a vágya irántam mintha csökkent volna. Megkérdeztem hogy mi a baj és azt mondta hogy nem tudja miért, de mostanában nem kívánja a szexet. Kérdeztem, azért mert terhes vagyok? Azt mondta, nem tudja, de lehet hogy tudat alatt ezért, és hogy reméli hogy ez megváltozik, mert szeret.

Olgi, szerintem még ne aggódj.
7 hetes terhes vagy, az első három hónapban egyébként is kimondva, vagy kimondatlanul attól tart az ember, hogy elveszíti a babát - főként ha régóta várta, akkor stresszel ezen - , és bár csak kivételes esetekben káros a szex ebben az állapotban, előfordul, hogy tudat alatt tartózkodunk tőle. Ez saját tapasztalat is.
Főként a férfiakra igaz, hogy félnek, nem tudnak mit kezdeni a helyzettel, tartanak attól, hogy valami gondot okoznak, soknak az anatómiai tudásával is gond van, nem tudják, meddig ér a szerszámuk Azt gondolják, a szex közben kárt okoznak a bébiben.
Mennyire tudtok nyíltan beszélni a szexről? Az őszinte beszélgetés segítő tud lenni. Esetleg kísérjen el legközelebb az orvoshoz, és együtt kérdezzétek meg a dokit, hogy javasolt-e a szex - amennyiben nincs egészségügyi kockázat, a doki igent fog mondani, és ez talán a párodat is meggyőzi.

24 hetes vagyok és nálam is ugyanez a helyzet. Azt mondja szeret de az együttlétek egyre ritkábbak. Az én közeledéseim is hidegen hagyják. 3-4 (néha több) hetente ha 1x sikerül összehozni egy rövidke együttlétet... sajnos leggyakrabban akkor ha elèg ittas/részeg. Olyan mintha már ez kellene neki ahhoz, hogy úgy hozzàm tudjon érni. Már többször próbàltam vele beszélni, hogy nekem többször lenne igényem erre, a közeledésére és hogy mondja el mi a baj... azt mondta semmi, csak fáradt gyakran ès félti a kicsit is, de persze neki is lenne erre igénye szinte minden nap.... ès ennyi volt, továbbra sem törtènt semmi. Átlagos testalkatú vagyok, ösz-visz 1kg-t szedtem fel, szóval még csak azt sem lehet mondani, hogy híztam. Nyilván így is làtszik némi változás a testemen de nem tudom, hogy ez az elutasítás mennyire normàlis ilyenkor egy férfi részéről. Az ismerőseim nagy részènél ez pont fordítva történt...

Sziasztok, én is hasonnló problémával küzdök. A párom mikor elkezdett nőni a hasam nagyon eltávolodott tőlem. Nem is közeledett felém,és a haverjától tudtam meg hogy neki a vékony lányok jönnek be. Elkezdett az interneten ismerkedni, és mikor rá kérdezt3m miért csinálja azt mondta csak beszélget. Nem rég szűltem meg és most se probál kozeledni. Szerintetek undorodik tőlem mert felszedtem a terhesség alatt pár kilót? Már kezdek vissza fogyni de még most se látom azt mindha akarna bármit is tőlem, van hogy külön alszik tőlem. Szerintetek mi van itt a háttérben? :?

Sziasztok! Most regisztráltam, úgyhogy nem tudom jól használom-e a társalgót, de kérdést szeretnék írni nem választ. Szóval 23 hetes terhes vagyok, viszonylag nagy pocakom van, de máshova nem híztam. Elég sokat sportoltam és most is rendszeresen mozgok szóval nem hagytam el magam. Mindenki azt mondja milyen csinos kismama vagyok, szerencsére még terhesen is utánam fordulnak és én is jól érzem magam a bőrömben. Ennek ellenére a férjem nem kíván, a terhesség alatt 2x voltunk együtt. Azt mondja ha rámnéz nem a szex jut az eszébe hanem a féltés, törődés,felelősség. Nekem nem pusztán a szex hiányzik, hanem a gyöngédség, az ölelések, egy puszi, összebújás, a kedvesség de ő végtelenül közömbös. A gyereket már azt mondja nagyon várja várja de ezt sem látom rajta. Már régóta szeretett volna családot de nem talált párt.Mindketten 40 évesek vagyunk. Mi alig 2 éve találkoztunk megkérte a kezem 1 év után, 1,5 év után össze is házasodtunk, és az esküvő után szinte azonnal teherbe estem. Nem volt rajta nyomás én valahol már belenyugodtam, hogy talán nem lesz gyermekem, de párt találni mindenképp szerettem volna. A gyermekáldás nekem hab a tortán, nem számítottam rá de természetesen nagyon örülök! Elmondása szerint a múltban nagyon intenzív szexuális életet élt, sok különböző partnere volt, általában 10-15 évvel fiatalabbak. Ezt azért nem értem, mert én szeretem és kívánom de ha reálisan nézem,külsőleg nem ellenállhatatlanul vonzó (kopaszodó, pocakos, tipikus 40es, aki azért azt hitte neki még mindig tinilányok járnak, mielőtt találkoztunk is huszonéveseknél próbálkozott persze sikertelenül) Igazából a külső alapján sokszor inkább nekem mondták, hogy jobbat is kaphatnék, de nekem a külső annyira nem számít, nem az fog meg. A házasság előtt sem volt túl aktív a szexuális életünk, de akkor mindig fáradt volt, amit akkor azért hittem el, mert minimum 60 órát dolgozik hetente plusz házfelújítás és hatalmas kert is van. Most ez már mind csak kifogásnak tűnik. Nem hiszem, hogy ez valaha jobb lesz, és már megbántam, hogy hozzámentem, nekem nem lesz elég amit érzelmileg és fizikailag nyújtani tud. Már sokszor próbáltam megbeszélni vele a gondokat de érdemben nem válaszol vagy reagál. Sajnos szerintem a családja volt ilyen, állandóan csak dolgoztak és éltek egymás mellett. Már azon gondolkozom hogy el költözöm, van saját lakásom, és beadom a válást mielőtt megszületne a pici. Azért azelőtt, mert nem akarom pár hónaposan vagy egy évesen kiszakítani a megszokott környezetéből, inkább előbb lépek,hogy a picinek könnyebb legyen. Továbbá a terhességgem utolsó hónapjait én sem akarom, társas magányban, közönyben, szomorkodva tölteni. Volt valaki hasonló cipőben? Költözött valaki pár hónappal szülés előtt? A nem kellett volna hozzámenni kommentektől kímeljetek meg, erre már magamtól is rájöttem...