Új privát üzeneted érkezett!

Sziasztok!

Lehet, hogy én mázlista vagyok, de az én férjem pl remekül tereget Kép És bármilyen házimunkát megcsinál, mégcsak noszogatni sem kell. És most választhatott, hgoy nettó 100 többletért dolgozzon 10-12 órát+ 2 óra utazás, vagy kevesebbért ugyan, de tuti 8 óra (max havi egyszer van 10) és oda-vissza 1 óra út. A másodikat választotta. Igaz, nem lesz autónk még egy darabig, és nem megyünk külföldre még évekig, és kertesházba sem költözünk, de nem érdekel, mert látom! És a fiam is látja!! És imádják egymást. Márciusban egész hónapban suliba kellett járnom. Kettesben intézték a felkelést, délutáni alvást, ebédet... Semmi gond nem volt. De ehhez kellett, hogy ismerik egymást, és nemcsak képekről. Bármikor beüthet bárhol, hogy néhány napig az apának kell ellátnia a gyereket, mert az anya nem tudja. Nem kell komolyabb dologra gondolni, csak pl ledönti a lábáról egy influenza. Szerintem erre is gondolni kell! Messze nem minden a pénz! Azért mentem hozzá valakihez, mert szeretek vele lenni. Ha a pénzt szeretném, egy jól menő milliomosnál próbálkoztam volna.

cory

cory + Liza 2006.03.11. + Zsoma 2003.08.31. + Balu 2001.09.12.
cory
Budapest
 
 


ZoliApuKép

A kisfiad Nálad is megnyugodna, ha gyakrabban látna! Nálunk ebből semmi probléma nincsen, ugyanis sokat látja az apukáját is. Teljesen mindegy neki, ki kapja fel, ha nagy sírás van. Mert a gyerek nem azt értékeli, hogy az apukája csak gürizik, neki bizony kell a törődés. És amikor már rá fogsz érni, akkor késő lesz. De Te tudod, hogy a "sok pénz, sok idő" megéri-e. Nekem nem érné meg, ez biztos. Egyedül már nem olyan szórakoztató megpihenni gazdagon!

Lina
 
 


Kedves nem férfi,
mindenkinek élni kell tudnia a lehetőségeivel. Ez már saját felelősség. Én megadom a gyerekeknek a szerintem jó nevelést, amennyire emberileg tehetem, a többi az ő dolguk. De ezt már írtam. Sajnálom, hogy a mamádék nem tudnak élni az óriási lehetőséggel, hogy ilyen sokan vannak-voltak egymásnak. Ez nekik a legrosszabb, nem nekem. Ugyanakkor, ha minden egy-két gyerekes családban felnőtt, agyonajnározott csemete élni tudna a lehetőségeivel, akkor Dunát lehetne rekeszteni a Kocsis Zoltánokkal, Kovács (Kokó) Istvánokkal, Kertész Imrékkel, Sebestyén Mártákkal és Sass Sylviákkal. (Hirtelen világhírű festő nem jutott eszembe a ma élő magyarok közül.)
Megjegyzem, ha te két gyerekkel, mintaférj és segítség mellett nem boldogulsz, akkor egy "kicsit" túladminisztrálod a dolgokat. Ezt is megsínyelhetik a gyerekek.
 

 
 

Sziasztok!

Lehet, hogy most nagyon magamra maradok a véleménnyemmel, de azért leírom. Én azt hiszem értem (nem megértem), amit nem férfi ír.

Véleményem szerint (ez mindig hangsúlyos, mert ez nem azt jelenti, hogy igazam is van!!!!), a házastársak (férfi-nő) között abból adódik a probléma, hogy a nő szeretne NŐ lenni, a férfi pedig férfi. Ám amíg egy nőt szerintem igazán egy gyerek tesz NŐvé (a saját női fogalmaink szerint), addig egy férfit egy nő tesz férfivá az Ő saját fogalmai szerint.
Egy férfi - szerintem - az önbizalmát leginkább a szexualitásból nyeri, ez aztán képessé teszi arra, hogy az életben megvívja a harcait (munkahely). Egy nőt viszont az anyaság tesz nővé, így normális, hogy gyakran egy nő anyaként találja meg igazán önmagát (hiszen ez az, ami biológiailag kódolva vagyon). Talán ezt érezheti úgy nem férfi, hogy a nő "figylemefelhív".
Amikor egy nő 3-4 gyerekre vágyik, akkor igazán arra van szüksége, hogy a neki legmegfelelőbb szerepkörben kiteljesedhessék. A nők elégedetlenek, hogy nem csinosak, vagyis a férfi foglamak szerint nem jó nők (lógó mell, unalmas, lepurcant), nem jó feleségek (meleg kaja, vasalt ing hiánya,...) de csak nagyon kevesen vallják azt, hogy rossz anyák!!! És, ha mérlegre kell tenni, hogy jó nő, jó feleség vagy jó anyák legyünk, akkor habozás nélkül vágjuk rá, hogy a legfontosabb a jó anya szerep (a másik kettő egyénenként sorolódik a 2., 3. illetve utolsó helyre). Ez egyébként a fentebbi hozzászólásokból is egyértelműen kiderül.
Viszont ezzel fordított arányban csökken a férj (férfi) komfort érzete, egyre kevésbé érzi magát magabiztosnak és egyre terhesebb neki az egész "család + gyerekek" szerep. Ilyenkor vagy a munkába menekül, ahol megpróbálja felépíteni sérült önbizalmát, vagy egy másik nő karjaiba ugyanezért (szerintem erre gondolt Zoliapu, amikor feltöltődés szükségességéről beszélt).

Nos ezután a hosszú és nem kizárt, hogy helytelen eszmefuttatás után még annyit fűznék hozzá, hogy szerintem azért fontos, hogy a férfiak is kivegyék részüket az otthoni munkákból, mert ezáltal a nőknek segítenek abban, hogy energiát fordíthasssanak magukra (nőként és feleségként), ezzel pedig indirekt módon a saját közérzetüket javítják, mert egy kipihent (na jó pihentebb) asszony sokkal szívesebben bújik össze szerelmeskedni, mint egy agyonhajszolt, aki alig várja, hogy ágyba roskadjon (a létfenntartás ösztöne ugyanis erősebb a fajfenntartásénál KépKépKép).

Milla
 
 


ZoliApu, nekem az érvelésedben az nem tetszik, hogy manapság már a legtöbb nő is állásba jár az otthoni teendők és a gyereknevelés mellett. Őket is éppúgy terhelik az általad említett dolgok, mint téged. Addig vannak csak otthon, ameddig a gyerekek annyira kicsik, hogy mellettük kell lenni, aztán, már csak az anyagiak miatt is visszamennek, ha a sok gyerek miatt egyáltalán visszafogadják őket a munkahelyükre. Ha munkába is járunk az otthoni dolgok mellett, akkor is áll, hogy a teregetés nem férfidolog? Másrészt: gondolod, hogy csak azért nem járunk munkába addig, amíg kicsik a kicsik, mert nem fogadják őket még be az oviba? A válasz: nem, nem azért. Hanem - többek között - azért, mert ilyenkor még jóval több és gyakoribb törődésre van szükségük, mint élemedettebb korukban. Amit - ráadásul - csak Anya csinálhat. Ha mindezt mással kellene elvégeztetned, fizetségért, jóval többe kerülne, mint amennyit hazahozunk a munkahelyünkről.
Az meg, hogy mi megkapjuk a hálát? A gyerekek alig várják, hogy Apa hazaérjen. És ti, ostobák (most ez nem személy szerint rád vonatkozik, hiszen nem is ismerlek), ahelyett, hogy foglalkoznátok a gyerek(ek)kel, siránkoztok, hogy milyen fáradtak vagytok, és elhessegetitek a gyerekeket holmi azonnal megnézendő hírek miatt! Ha egyáltalán hazajöttök, amikor még ébren vannak. Hát ezért legyen hálás az a büdös kölyök? (különben, ha ez vígasztal, az anyának jutó hála se tart örökké, csak egészen kicsi korban természetes - már kiskamasz csemetéd is olyan tud lenni az anyjával, mint a piaci légy Kép)
Pedig ha... pedig ha a gyerekkel úgy törődnétek, hogy ő felétek is ki tudná fejezni a háláját, akkor azt hiszem, egy csapásra megoldódna a legtöbb házassági konfliktus is! Akkor már csak a feleséget kellene kicsit jobban kényeztetni...KépKépKép
 


Milla, ez olyan, mintha valahol tanultad volna! Képzett házassági tanácsadó, gratulálok! Kép
Komolyra fordítva: szerintem nagyon bölcsen gondolkodsz. Igazat is adok neked, szinte minden sorod arany. Csak az a fránya fáradtság és mindennapi hajsza, amiről már írtam, az ne lenne...! És ha ZolApun kívül más férfi is olvasná a Babanetet, az is sokat segítene! Hiszen gyakran az a legfárasztóbb az egészben, hogy mindig nekünk kell okosabbnak lenni és előre gondolkodni. Olyan jó lenne, ha a társainkat is olyannyira érdekelné a kapcsolat szintentartása, mint minket!
 


Katam,
megkaptam. Kép
Sejtettem, hogy ezt fogod írni, mert leglálisan csak ezt lehet.
DE annyit hadd jegyezzek meg, hogy ez nem 100 %. (ebbe a bbneten többen belebuktak már - úgy értem, hogy tuti tippnek gondolták).
üdv
Zsóka

Zsóka
 
 


Kata,

Ne haragudj, elfelejtettem mondani, én is megkaptam, köszi. A rosszindulatú és provokatív hozzászólásokkal akár névtelen, akár nem, nem kell foglalkozni. Egy vélemény a sok közül.
Szia
Milla
 
 


Kata,
megadnád a csodamelltartó paramétereit (típusszám, stb.)Kép?

Szila
 
 


Kedves Szila,

Az, hogy mennyit dolgozom az kozos elhatarozasunk a felesegemmel.

"És hol fogsz megállni pihenni, feltöltodni, ha a feleséged toled nem kapja meg az odafigyelést - ami nem csak a pénz -, és másfelé kacsingat esetleg?" Nem fog, mert szeret. Azt meg nem tudom, hogy hol olvastad, hogy en nem torodom a felesegemmel(, vagy a csaladommal)?

"Szerinted meghatározható az, hogy mi a nok dolga és mi a férfiaké?"
Pontosan. Ferfi munka az, amit a ferfi kevesebb ido alatt, legalabb ugyanolyan minosegben el tud vegezni, mint a no. Es detto forditva. Tehat en vasalhatok, csak az nekem 5-szor annyi idombe fog telni, mint a felesegemnek. Es akkor meg gyurott is marad a nyaka. Es O elmehet kocsit szervizelni, de valoszinu nem ismeri annyira, hogy mit kell tenni, mint en. (Ennek ellenre termeszetesen elmosogatok 1-2-szer otthon, es csinalok reggelit meg vacsorat is.)

"Hülye szó valóban a hála..."
Talan megbantottalak valamivel?


Kedves Milla,

"Viszont ezzel fordított arányban csökken a férj (férfi) komfort érzete, egyre kevésbé érzi magát magabiztosnak és egyre terhesebb neki az egész "család + gyerekek" szerep. Ilyenkor vagy a munkába menekül, ahol megpróbálja felépíteni sérült önbizalmát, vagy egy másik no karjaiba ugyanezért (szerintem erre gondolt Zoliapu, amikor feltöltodés szükségességérol beszélt)."
Jol latod. Kiegeszitve azzal, hogy ez enyhe fenyegetes akart lenni a ferfiak vedelmeben.
Hogy tobbnyire a felesegek feladata, az otthont megteremteni. Es kerdezheti Barki, hogy a mai "egyenjogu" vilagban, hogyan merek en ilyen kijelentest tenni. Hat ugy, hogy a nok genetikailag jobban kepesek turni a stresszt, jobban kepesek elsimitani a problemakat es a valsaghelyzeteket.
Genetikailag "Ugy vedi a csaladjat, mint az Anyatigris!"
Tehat szerintem a feleseg dolga a csaladi legkor megteremtese.


Kedves Kivancsi,

"ZoliApu, nekem az érvelésedben az nem tetszik, hogy manapság már a legtöbb no is állásba jár az otthoni teendok és a gyereknevelés mellett."
Ha nalunk minden jol megy, akkor anya szentelheti minden figyelmet a gyerekeknek, a kulonoraknak, az edzeseknek. Ugy, hogy ezt O (is) akarja.


Tehat Nalunk ki vannak osztva a szerepek, amelyek kialakultak az evek soran. Es a kapcsolatunk igy mukodik.
(Most mukodik, es remelem kesobb is fog.)
Es ezek utan meg egy mereszet is le merek irni, hogy ugy erzem, "Anya, boldogan el velem."

Udv, ZoliApu.

UI: Es tobbnyire azert latogatom a babanetet, hogy a felesegem meg boldogabba tudjam tenni.
UI2: Mi is 4 babat szeretnenk.
 
 


Sziasztok!

Igen, tudom, nem 100% ezért is nem mondom, kire gondolok, maximum jól megjegyzem magamnak, és az illetővel kicsit távolságtartóbb leszek.

a melltartó: Triumpf, olyan szatén (semmi dísz, semmi csipke) első ránézésre "nagyon szivacsos". Megyek, megnézem a bilétáját (mert az egyiknek a papírját letéptem azon melegében és felvettem a melltartót még a boltban, a másikról meg fél óra múlva vettem le a cetlit, mert ott voltak csabiéknál a barátnőmék (8 hónapos a kislánya) és Ő is elszerette a melltartót, és neki adtam a cetlit. Ami benne van azt írom le:
Triumph super curves re, 2/10-1042B Ez egy kis anyag cetlin van a kapcsánál. Remélem segített. Figyelj arra, hogy ha jó neked a padlizsán szín, az akciós. Mégsem mindegy, hogy 5900 vagy 3200 Ft. A XIX. ker. Üllői úti (kossuth téri piacnál) Aranypókban (nem a centrumban az út túloldalán Báthory-Üllői sarok biztosan van, a barátnőm az Árkádban vette.

Puszi: Kata
LadányiKata
 


Kedves ZoliApu!

Igazad van, a ti döntésetek. Én csak a véleményemet mondtam el azzal kapcsolatban, hogy vajon mindenáron arra kell-e törekedni, hogy sok pénz legyen vagy inkább a családdal töltsön több időt az ember (lásd Coryéknál).

Nem rátok céloztam, hiszen nem ismerlek Téged, sem a feleségedet, sem a kapcsolatotokat. Csak reagáltam a te megjegyzésedre ("arra akartam kilyukadni, hogy valahol meg kell allni pihenni, feltoltodni. Es ha a ferj ezt otthon nem kapja meg, akkor mashol fog ratalalni. Tehat vigyazzatok Rajuk, mert egy masik no karjaban konnyen vigaszra lelhet" - Mondjuk, ha valaki ilyeneket ír, azért az olvasó fejében megfordulhat egy s más...).

Ha már így írsz magatokról...lehet, hogy nálatok te szervízeled a kocsit, de lehet, hogy más családban anyu ért ehhez jobban. Úgyhogy én azért nem különíteném ám el így, hogy ez a férfi dolga, ez meg a nő dolga. Kár is ezen vitatkozni, mindenki azt csinálja, amihez ért.

""Hülye szó valóban a hála..."
Talan megbantottalak valamivel? " : mivel bántottál volna meg? Írtam ilyet egyáltalán? HOl olvastad?

Kata,
KépKép köszi!!!!!!!!!! Jövő héten megyek, megnézem az Aranypókban, van itt a Corában isKép.


Szila
 
 


Sziasztok!

Én a szerepek kiosztásával nem mindig értek egyet. Nálunk nincs ilyen, hogy én munkám, Te munkád, pedig igen úgy néz ki, hogy jó ideig még én is itthon leszek. Azért majd később jó lenne, ha a diplomám nem a falon lenne dísz, de őszintén azt sem bánnám jelen pillanatban.

Miért kell mindent előre leosztani??? Ez nem egy színdarab, ahol szerepeket játszunk, ez az élet, élni kell, lehetőleg boldogan. Ha férj szeret porszívózni, tegye, én meg utálok mosogatni, de kaptam egy mosogatógépetKép. (Vasalni még jobban utálok, könyörgök szóljatok, ha ilyen gép is létezik!Kép) Igen, tudom, ezt nem tehettük volna meg, ha férj nem dolgozik értünk szorgosan. De én valahogy úgy tekintem, hogy nekem is van bevételem, mert Gyed-et kapok, és egész normálisat ráadásul. Nem tartom magam "csak" háziasszonynak, akit eltart a férje. És sosem merült fel az, hogy ő tart el. Mert ha muszáj lenne, igenis el tudnám tartani a gyereket és magamat is. Többek között ezért is tanultam, hogy soha ne kelljen valakihez ezért ragaszkodnom. A pénz egy dolog, jó ha van, ez tény, de nem a legfontosabb! Időt kell találni arra, hogy élvezzük is.
(Na, már megint ott tartok, amit már én is leírtam vagy 600x, hogy nem a pénz a legfontosabb!Kép)

Miután fixen eltértem a témától megint, be is fejezem.Kép A leírtakat pedig szerintem senki ne vegye személyeskedésnek, mert annak semmi értelme nincs. Ezt csak azért írom, mert én is kaptam a fejemre, pedig nem állt szándékomban senkit megbántani.

Jó éjt mindenkinek, Lina
 
 


Sziasztok!
Kata, légy szíves küldd el nekem is, hogy hogy jöttél rá, mert néhány hónappal ezelőtt rám is rámszállt egy idióta, és nagyon tele lett vele a hócipőm, azóta nem is írok a babanetre, mert undorítónak tartom az ilyesmit. És most nagyon együtt tudok veled érezni, és nagyon jól értem, miért háborít fel, amit ez a szemétláda csinál.

Viszont ezt a topicot igyekeztem most végigolvasni, bár nem sikerült tökéletesen. Sokat gondolkodtam én is ilyesmiken az utóbbi években, és mostanság eszembe jutott valami, mindjárt le is írom.
üdv.
Adrienn

Szabó istvánné
adrienn
9100 Tèt Hunyadi ut
 
 
 


Szerintem az a probléma, amit most itt tárgyaltok, teljesen újkeletű, és nemigen tud benne tanácsot adni az előző generációk tapasztalata. Mert a helyzet merőben új.
A régi időkben, mondjuk a huszadik század elejéig, kétfajta család létezett (ebből a szempontból): gazdag és szegény család. A szegény családoknál rengetegen éltek együtt, főleg családtagok, a gazdag családok esetében pedig a házat a család és az alkalmazottak népesítették be. Tehát nem két felnőtt és n' gyerek volt az életközösség.
Most viszont mi van? Jó esetben családi házban, rossz esetben panelban tengeti fiatalságát a "család". Ez a család áll a kis számú gyerekekből, valamint két felnőttből, akik hosszú gyerekkor és hosszú, kényelmes együttjárás, együttélés után vállaltak gyereket. A jövevény egyrészt gyökeresen felforgatja eddig kényelmes életüket, másrészt sajnos manapság tényleg segítség nélkül kell a nőnek mindent csinálnia.
Ezt a dolgot nyilván lehetne még ragozni, tovább elemezni, de szerintem fölösleges, úgyis érti mindenki, hogy mire gondolok, és aki végiggondolja, arra is rájön, mi minden nehézséget köszönhet annak, hogy ennyire egymásra utaltan él a két felnőtt.

Szerintem tehát ez a mai életforma nem egészséges. A gyerek egyetlen felnőttet lát maga körül, ez neki nem jó, a felnőtt számára pedig ez oly mértékben leterhelő, hogy a gyereket jól szeretni már sem időnk, sem energiánk nem marad. Az sem jó, hogy az anyuka sokszor egész nap senki felnőttel nem kerül kapcsolatba, max a tévét nézi, vagy lemegy a boltba, jó esetben a játszótéren többé-kevésbé állandó társasággal ücsörög a homokozó szélén a gyerek mellett. De ennyi. Nincs sógorasszony, nagymama, stb. Régen falun mire az utolsó kistestvér megszületett, addigra a legidősebb nővér vagy fivér már megházasodott. Így mindig volt baba és kisgyerek a családban, és őket valahogy együtt nevelte az egész család: a nagyobb gyerekek, a szülők, a nagyszülők, a vénlány nagynéni, stb. A gazdagoknál meg ott volt a személyzet, tehát anyukának nem kellett főzni, mosni, takarítani, stb. És több gyereket szült, meg általában a gazdag házaknál is több generáció élt együtt.
Az sem jó, hogy a férj és a feleség teljesen egymásra vannak utalva, sőt, a feleségnek a férj az egyetlen beszélgetőtársa. Ez mind konfliktusforrás.

Ez ellen a helyzet ellen küzdeni nagyon nehéz, mert ugyanakkor minden abba az irányba tendál, hogy a társadalom még inkább atomjaira szakadjon, a nagycsalád helyett kicsi fogyasztó egységek maradjanak, stb. Nem akarom ragozni, akit a társadalmi kérdések érdekelnek, az nem ide jön.

De azért azt érdemes végiggondolni, hogy amit a férjeinktől elvárunk, illetve amit a férjeink elvárnak tőlünk, az jogos-e. Sőt, amit mi fiatal felnőttek magunktól elvárunk, az jogos-e egyáltalán. Mert szerintem nem. Szerintem teljesen abnormális az is, hogy szerelemben akarunk megöregedni. A természet úgy talált ki minket, hogy míg fiatalok vagyunk, addig a férfit imádjuk, és mikor gyermekünk lesz, akkor ugyanazt a heves érzést a gyermekünk iránt érezzük. Ez a fajfenntartást szolgálja, és teljesen normális. Ne várjuk már el magunktól és a párunktól a lángolást akkor, mikor nem ez a feladatunk. A szerelem különben is csak három évig képes lobogni, egy idő után - helyes értékrend esetén - tiszteletté és szeretetté szelídül. (Ez persze sok nő számára kissé megnehezíti a férj szexuális vágyainak kielégítését. De ez más lapra tartozik.) De attól, hogy "kihűl a kapcsolat", még nem dől össze a világ. A másik pedig: nem várhatjuk el az élettől, hogy örökké a fiatalkori életformánk szerint éljünk. Egyszer csak már nem annak van itt az ideje.

Az az igazság, hogy bombázzák az agyunkat azzal, hogy fiatalosnak, szerelmesnek és kívánatosnak kell lenni, mégpedig állandóan. Persze, hisz a szerelem jó alapja a reklámnak. És a szerelemre vágyás, a kívánatosság elvárása is sok-sok plusz kiadásra sarkallja az embert. De ez szándékosan (reklámok és női lapok által) generált rendszer. Attól, hogy mindenki bevette, még nem biztos, hogy helyes, hisz láthatjuk, hogy nem lettünk tőle boldogok.
Szerintem sokszor az oldja meg az ember gondjait, ha nem megy vakon az épp uralkodó szokások után, hanem van bátorsága és elegendő önállósága ahhoz, hogy felülbírálja azokat. A jelenlegi szokások szerintem inkább boldogtalanná, mint boldoggá tesznek minket. Tehát érdemes elgondolkozni azon, hogy érdemes-e ezen szokásoknak hódolni.

Tudom, hogy vannak, akik haragudni fognak azért, hogy ezeket írtam, de hát... Akik emlékeznek rám, már úgyis tudják, hogy mindig valami bosszantó világmegváltásra lehet tőlem számítani. Kép

Szabó istvánné
adrienn
9100 Tèt Hunyadi ut
 
 
 


Kíváncsi!

Mit jelent az, hogy "túladminisztrálom" magam?
Azt nem mondtam, hogy nem boldogulok velük, csak azt, hogy nem jut rájuk annyi figyelem, mint szeretném. De ez nem azt jelenti, hogy más jobban osztja be az időt, vagy többet foglalkozik a gyerekeivel, hanem azt, hogy nekem többre volna igényem, ezért sosem vállalnék több gyereket.
nem férfi
 


Sziasztok!

nem férfi
Nézeted szerint tehát feltünési viszketekségből szülünk gyereket???????????
Biztosan átgondoltad ezt?
Olyan buták lennénk hogy egy-két gyerek után nem látjuk át, hogy ez mi munkával, felelősséggel,lemondással stb. jár???
A mai magyar társadalom valóban roppantúl megbecsüli az anyákat, úgy hogy akik -útón, útfélen- azt hangoztaták hogy nem vagyok normális amiért a harmadik babámat is vállatam, biztosan az elenyésző kisebbséghez tartoznak!
Nos ennek örülök!
Én úgy vettem észre hogy aki nem a menő egy gyerek + apu aki dolgozik és anyu aki szintén/ így gyerek ott van ahol éppen vállalják/, nézetet képviseli azt nem éppen becsülik meg, sőt...
Arra nem gondoltál, hogy később ha már nem leszel (legalább is ideális esetben a szülő távozik előbb ebből a létből) egymás támaszai lehetnek, ha sikerül felnevelned úgy őket hogy toleránsak legyenek egymással! Valóban rizikós most még nem tudhatom mi lesz belőlük, de nagyon remélem hogy felelősségteljes emberek lesznek akik egymásra mindíg mindenkor számíthatnak, hiszen az egyik legerősebb kötelék fűzi őket össze! Nálam töbek közt ezért vannak most már hárman!

Tudjátok mi a legnagyobb gond szerintem amit éppen most vetett fel Szila, és amit mindig elfelejtünk:
Mindanyian EMBEREK vagyunk!
Ezen belül nők és férfiak ez igaz, de emberek! Nem lehet ezért vagy azért a másikat sárba tiporni csak azért meg tehetem! /Én keresem a pénzt te meg kérhetsz ha kell valamire és eldöntöm hogy kapsz-e!/ A férjem is egészséges épkézláb ember, miért ne tudná magának megkenni a kenyerét, vagy elrakni a tányért az asztalról, még jó hogy a fenekét ne töröljem ki???!!!!
Én sem anyának születtem, vagy feleségnek, de nem ám...csak megtanultam. Éppen úgy ahogyan egy férfi is megtanulhatja. Ha akarja.
Gyereket, szülni és szoptatni, nem tudnak, ez igaz, de minden egyebet igen.Ahogyan ezt jópár apuka be is bizonyítja nap mint nap! Amikor a kicsi megszületik hipp-hopp anyák leszünk?
Ugyan mitől?
Attól hogy összeköt minket a babával az hogy tápláljuk ellátjuk megpróbálunk vele egy szeretetteljes kapcsolatot kialakítani. Ha egy apuka is veszi a fáradságot magának és beáll a baba gondozásába akkor ő is a picurka életének fontos részévé válhat.
De ha folyton lepasszolja, mondván nem ért hozzá?
Én sem, de muszály volt és megtanultam, mint ahogyan főzni és takarítani is. A nő is képes magamból kiindulva, lakást festeni, redőnyt szerelni, renoválni ha kell, és én meg is teszem!! És nem mondogatom folyton hogy ez férfi munka volna!
Ha egy háztartásban mindenki csak azt csinálja amit szeret, nos azt megnézném magamnak! Nem, mindenki csinálja azt amit kell, legjobb tudása szerint!

Én is voltam gyermek akinek semmi dolga nem volt csak hogy "tanuljon", tudom hogy jó dolog kimenni a konyhába és megenni a kész ételt felvenni a tiszta ruhát stb., de könyörgöm én is felnőttem a páromnak nem kéne? Mert a pasik jó része tényleg azt csinálja anya szoknyája alól a felesége alaá megy és mindig elvárja hogy ellássák, engem ez bosszant valahol!

A házasságunk legelején, már terhes voltam,reggelente hajnalban keltem és készítettem a férjemnek /sokszor a meleg/ reggyelit mert hiszen későn jött haza keveset voltunk együtt így is velem volt. Ő ezt úgy megszokta hogy amikor nagy pocakkal már nem voltam képes felkelni-addigra alig aludtam akkor is inkább már csak pont hajnaltájt- megsértődött és a mai napig emlegeti....
Neki nem volt gond megfogni az újszülöttet, vagy fürdetni, de minek csinálja ha én úgy is megcsinálom, ő meg pihizhet! Sohasem kelt fel éjszak a srácokhoz, még akkor sem amikor a nagy fiammal kb. egy éves koráig egyhuzamban 3 óránál többet nem aludtam, ő egy ilyen baba volt. Kértem könyörögtem hogy csak egy éjszakát had aludjak mert alig állok a lábamon, erre az volt a válsz hogy nem mert ő dolgozik....
És valóban dolgozik sokat és altart minket 19 éves korától, de ezt ő is vállalt épp úgy mint én, nem kapott zsákbamacskát!
Ha nehéz helyzetben voltunk még ifjú házasként én voltam aki kunyerálni mert a szüleimhez, nem ő!
Amíg katona volt akkor is egyedül láttam el magunkat semmi pénzből, segélyekből amiket kijártam magamnak és a fiamnak, hiszen ő nem tudott itt lenni, minden forintot beosztottam és elraktam.....és megéltünk valahogy. Ahogyan elkezdett egy kicsit többet és többet keresni mondjuk úgy karriert csináli, amíg én a gyerekekkel voltam és bíztatgattam hátulról, egyre beképzeltebb lett és egyre inkább gondolja azt hogy ő egy olyan ember akinélkül már nem foroghat a Föld!
Most már nem oszthatom be pénzt /mert elherdálom/ majd ő, roppant mód megalázó az asztalra hajított összeg látványa....
Csak azt akartam mondani hogy amikor kevesebb volt boldogabbak voltunk, én legalább is mindenképp, most sem vagyunk gazdagok,sőt azt sem mondhatom hogy nagyon jól élünk, de nem éhezünk és meg van/lesz most már mindenünk, de milyen árom?

ZoliApu
SZERINTEM ITT NEM ARRÓL BESZÉLGETTÜNK EDDIG HOGY A FÉRJÜNK EGY LÉHŰTŐ NAPLOPÓ AKI EGÉSZ NAP SEMMIT SEM CSINÁL!
Én elismerem és ezt mondom is minden nap neki, hogy köszönet érte, de szerinte még sem vagyok elég HÁLÁS neki.
Ezt a szót gyűlölöm, mi vagyok én egy kutya?
Csaholva, nyalogassam a csizmáját talán?
Szerintem minden házasság más, nem látok bele a tiédbe, én örülök ha melletted a feleséged boldog ember, nem ismerlek nem tudhatom milyen EMBER vagy.
Az én páromat viszont igen, ezért mondom amit mondok és valahogy furán veszi ki magát hogy megkérdőjelezitek, itt néhényan /fogjunk össze a férfiakért hozzászólások/hogy én igenis becsülöm és tudom hogy milyen fontos szerepe van a családban.
A srácainmnak azt tanítom, hogy egy házasság akkor működik jól / hiszen ők is látják hogy amiénk nem éppen ilyen/ ha megtanulják tisztelni a másikat! Ha ahelyett hogy lecsüccsennek a fenekükre vagy egyszerüen valahol fecserésznek a haverokkal, besegítenek anyukának hogy aztán együtt is kimozdulhassanak.
Ha képesek beszélgetni, nem csak kritizálni és gúnyolódni és versengeni hogy ki dolgozik többet!
És hogy elhagy egy másik nőért?
Ugyan hol kap még egy ingyen cselédet?
Hogy megcsal?
Talán igen! ÉN sosem ellenőrizgetem vagy kérdezem meg hová megy mikor jön, dolga van és kész,ezt nem kérdőjelezem meg. De ha szükség van rá, és ugyebár szólok előre ne késsen már órákat és egyáltalán legyünk már mi is kicsit fontosk neki!
Ha úgy gondolja hogy már nem vagyok számára kívánatos és máshoz megy, mit tehetnék?
Csak mondaná meg legalább, hogy unja ezt a az apa szerepet így 29 évesen, elege van a lepukkant feleségéből, váltani akar! Rendben de miért kell tönkretennünk egymást, akkor legyünk "csak barátok" szerintem még akkor is jobban járnék!
Amíg nem látja be hogy hibázik ő is nem csak én addíg nem sok esély van a megeggyezésre!

Na jól kibeszéltem magam!

Jó éjszakát: Dzsili
 
 


Adrienn
Szívemből szóltál, család kontra társadalom ügyben!
Éppen így látom én is!
A gond csak az hogy nincs rá megoldás. Nekem nem tudtak segíteni amikor a gyerekeim még picúrok voltak, még akkor sem amikor haza jöttem a kórházból onnan minden rám várt , és sokszor gondoltam arra hogy bizony anno faluhelyen amíg a gyermek ágy le nem járt bizony a nőnek még az ágyat sem volt szabad elhagynia, nem hogy főzni mosni takarítani!!!!
Erre volt a koma asszony meg a nagymamák stb.

Én csak a magoldásra lennék kiváncsi??

Ó gondoltam követem Anyakati példáját, ezek vagyunk mi:
Kép

Pussz: Dzsili
 
 


Lina
Tetszett hogy nem kell leosztani a lapokat előre meg hogy, nem színdarab az! Tényleg találó KépKép
Nekem is vett cirka másfél éve a férjem egy használt mosogatógépet iszonyű lelkesedéssel, hogy milyen jó fej már mosogatnom sem kell majd......azóta sem kötötte be!!!!!!!

Dzsili
 
 


Dzsili,
hátulról kezdem. A mosogatógépet én kötöttem be. Ez van, hapsikámnak meghaladta volna a képességeit és az elszántságát is. Elégedjek meg azzal, hogy kifizette...Ezt nem mondta persze, nem is éreztette, de nem is tett semmiféle erőfeszítést a gyorsabb használhatóság érdekében. Mindegy, legalább tudom használni. Ez a fő. Igaz, nálunk rendelkzezésre állt a fali kivezetés, azt nem tudtam volna megcsinálni, igaz, ő még kevésbé. De ha neked teher a mosogatás, szervezd meg a beköttetését (önvédelem)!
Az az érzésem - cáfod meg, ha nem igaz -, hogy most nagyon rossz passzban vagy, és valójában nem látod ilyen feketén a dolgokat, mint ahogy írod. Nem kétlem, hogy mindaz, amire panaszkodsz, létező probléma, de időnként az ember mindent sötétebb színben lát, kevésbé képes tolerálni azt, amit máskor könnyedén. Én nem tartozom azok közé, akik "megkérdőjelezitek, itt néhényan /fogjunk össze a férfiakért hozzászólások/hogy én igenis becsülöm és tudom hogy milyen fontos szerepe van a családban", tudom, hogy nem vagy férfiellenes, és én nem is az érdekükben, hanem a te érdekedben szólok. Ha úgy érzed, hogy változnia kell a körülményeidnek, változtass TE rajtuk, tüstént! Ismét csak azt mondom, önvédelem! Először is, nyugodj le, ha tudsz! Nézd a helyzetedet távolságtartással! Aztán döntsd el, mi a legfontosabb, miben kell legelőször változtatni! (Mondom én, aki számtalanszor éltem át hasonló helyzeteket, és ugyanúgy nem tudtam hetekig mit kezdeni az indulataimmal Kép) Azután tedd meg a legfontosabb lépésket. Értesd meg a pároddal, mi zavar a legjobban, mit akarsz másként. Ezután ragaszkodj is ahhoz, hogy ezt betartsátok.
Ez ellen berzenkedtem én is néhány órával ezelőtt, hogy miért kell mindig nekünk, nőknek okosabbnak lennünk, dehát nincs mit tenni, mivel mi érezzük látványosan rosszul magunkat, nekünk muszáj...
Fiatal vagy és hamvas, éppen, mint egy másik topikban, ahol láttalak, írták: elmehetnél a gyerekek nővérének is! A külsőd miatt biztos nem hanyagol a férjed. Ellenben fáradt vagy testileg és lelkileg: meg kell tenned a lépéseket azért, hogy könnyebb legyen. Neked. Ezt írtam Anyakatinak is. Ez a fiú, akit 19 évesen kiválasztottál, biztos nem rossz fiú, csak talán túl gyorsan jött rá a sok teher - feleség, gyerekek, önmegvalósítás, stb. Hogy te meg tudtad tanulni a családi feladatokat? Tudod, hogy a fiúk később érnek! Vagy talán bizonyos szempontól soha, ez az egyik különbség fiúk és lányok között. Aztán meg: ne feletsd el, hogy a lányokat eleve másként nevelik. Amit te megtanultál gyerekkorodban játszva, a hétköznapokban (takarítás, főzés, vasalás, egyebek - még ha nem is konkrétan, de legalább a házimunkára való hajlandóságot, a lakásbelsővel szemben támasztott igényességet), az egy fiú gyerekkorából kimarad. Ebből a szempontból igenis működik a "szerepek leosztása". Berzenkedni lehet ellene, de tenni mostmár csak te tudsz azzal, hogy amit fontosnak tartasz, azt te magad megtanítod a férjednek. Lassú, hosszadalmas munka, de ne felejtsd el, hogy több évtizedet kell bepótolnia Kép! Harc lesz. De harcolni kell a nemes célért, a három gyönyörű gyereketekért és magatokért!
Holnap biztosan jobb kedved lesz, több erőd, és számtanalan jó ötleted, hogyan javíthatnál a hangulatodon. NE HAGYD MAGAD! Sok erőt!
kíváncsi
 


Adrienn!
Nagyon jókat írtál! Ez tényleg nagyon fontos megjegyzés, hogy mindkét nemre sokkal több teher nehezül, mint korábban, és néha úgy érzem, mint elviselhető. Viszont: "akit a társadalmi kérdések érdekelnek, az nem ide jön" - de, igen! Azt hiszem, végülis az egész beszélgetés erről szól, nem? Ellenben: "nem várhatjuk el az élettől, hogy örökké a fiatalkori életformánk szerint éljünk. Egyszer csak már nem annak van itt az ideje" - telitalálat.
Jó, hogy itt vagy! Gyere gyakrabban!
Kíváncsi
 


Méri:
attól még, hogy kulturáltan hordta le az összes több gyermekes anyukát és állított a többiek szerint is butaságot, még lehet a véleménye sértő. Tudok én is halkan, szép szavakkal mást megbántani. Ugye nem gondolod komolyan, hogy Dzsilinek vagy bármelyik több gyermekes anyukának jól esett, amit nem férfi írt???? Igen is gondolja át, mit mondott. Képedj el, hogy arra kértem nem férfit, hogy kérjen bocsánatot, ha neked ez nem természetes, akkor az csak azt jelenti, hogy más az értékrendszerünk!

Nem férfi: nem szép megbántani önbizalmukban törékeny, fáradt anyukákat, még, ha csak nagyon kicsi dolgokban van igazad, de lényegében nem!

DZsili: megértelek és én is olyan nő vagyok, aki egyedül vakolja ki a fürdőszobát, az autót én viszem szervízbe, lámpát cserélek, a szervízes szereti, hogy végre egy nőt okíthatKép Tehát nem esek pánikba, ha esetleg valami férfi munkát kell csinálnom. És milyen érdekes? megtudom csinálni! Hiszen nem vagyok béna, tudok gondolkodni, helyzeteket megoldani, csak gyereket nem tudok egyedül készíteni Kép

Szóval bármennyire is ragozzuk, itt ÖNZŐSÉGRŐL van szó. Egyszerűen fogalmazva, ezek a férjek, pasik önzők. Aki végig bírja nézni, ahogy a hajdani szerelme teljesen kikészíti magát, hogy megfeleljen a családi béke, nyugalom érdekében minden óhajának, az önző ember.
Kevés olyan feleség van, aki annak örül, hogy a férje állandóan a munkahelyén gályázik, a legtöbb nő, azt szeretné, ha a férje boldog lenne mellette, ezért is alakulnak ki ezek a "lenyelem-kategóriák, (hiszen értünk dolgozik annyit)".

Egyszerű önzőség és emberi gyarlóság, kényelem, nem a gyereke vagy a családja érdekli, hanem a saját kényelme és a külvilág felé a szinvonalas prezentáció (szép család, apa-anya-gyerekek)

Cory: Le a kalappal a férjed előtt! Nagyon nagy szerencséd van vele! Irigylésre méltó, ahogy a férjed szeret benneteket! Ő biztosan nem önzőKép

Lehet pénzről, munkáról, karrierről beszélni, lehet védeni ezeket a férjeket, férfiakat és vállon veregetni, hogy ezekután még meg is kell csalnia a feleségét szegénykémnek... Ha lenne bennük szeretet és önzetlenség, akkor időt tudnának áldozni a gyerekeikre, hajlandók lennének beszélgetni, észrevennék, ha segíteniük kellene, esetleg megpróbálnák megmenteni a házasságukat.
És nem férfit követve én sem kérek bocsánatot az említett férfiaktól!

ennyi.
Telihold
 


ZoliApu!
Becsüllek azért, hogy látogatod a csajok beszélgetéseit, hogy részt kívánsz venni bennük. Biztos vagyok abban, hogy ez mindkettőnk épülésére szolgál. Talán nem véletlen, hogy ilyen jól megvagytok otthon. Klassz vagy!
Kíváncsi
 


Kiváncsi: előbbi hozzászólásod lehűtött, milyen igazad van!
Igen van, mikor az ember mindent feketében lát, de azért sajnos tényleg vannak önző férjek Kép

ez van. többet tényleg nem szólok, mert csak puffogok.

Telihold
Telihold
 


nem férfi!
Azóta gondolkodtam a dolgon, és visszaemlékeztem: bizony amikor csak kettőt kell ellátni, az is iszonyú nagy teherként tudott nehezedni az emberre! Mindig az a nehéz kereszt, amit visz az ember lánya. Könnyen mondom én öttel, hogy túlreagálod a helyzetedet, ha neked épp a kettő a sok. Csak tudod, most, hogy az ötből három nincs itthon, nem tudom megérteni, mi a sok a kettőben Kép! Azt azért sajnálhatod, hogy itt meg AKARSZ állni: sokat veszítesz! Hidd el, a többhöz több erő is járul!
Kíváncsi
 


Telihod,
teljesen igazad van, az említett férjek tényleg önzők. Én is ezt szoktam a párom fejéhez vágni. Önzők, mert megetehetik, mert a társadalom még mindig őket támogatja mindenben, hiszen ők az aktív munkaerők, a közvetlen értékteremtők. Viszont nekünk is élnünk kell, ha lehet, jól, tehát muszáj a tartalék erőnket is harcba vetnünk azért, hogy egyszer talán, ha csak rövid időkre is, de jobb legyen nekünk. És hogy megértse lassan a társadalom is, hogy a legfőbb érték nem az áru, hanem az ember, akit MI nevelünk. Uff. Kép
 


Még egy dolog, ami sokaknak szól. Talán láttátok Cory hozzászólását. Nos, én Coryt nem ismerem, csak a Babaneten láttam róla itt-ott képeket, és - kérlek Cory, ne bántódj meg!!! - ő az élő bizonyíték arra, hogy nem holmi 10-20 kilók döntenek arról, hogy egy férj semmibe veszi-e a feleségét, vagy sem. Magam sem vagyok éppen pillesúlyú, de azt tudom, ha konfliktusom volt vagy van a férjemmel, az nem a pillanatnyi testi kondimon múlik, sokkal inkább a lelkiállapotomon. Ugyanakkor itt többen panaszkodtak elhanyagoltságról olyanok, akik nyugodtan felkerülhetnének egy színes magazin címoldalára. És biztosan mindannyian teljes joggal panaszkodtak - csakhogy úgy vélem, tévútra vezet a külsőnket hibáztatni ezért! Ha azt is mondja a pasi, mint Anyakati írta, hogy a plusz tíz kiló zavarja, ami mellesleg sem látszik meg rajta, ez egészen biztosan valami mást jelent. Talán azt, hogy érzi, mondhat bármit, úgyis ő van nyeregben, talán mást, ezt egyénenként kell eldönteni.
Mostmár eldugulok. Ha nem írtok még valami érdekeset. Kép
 


Sziasztok!

Hogy őszinte legyek, nem is tudom, hol kezdjem, annyi mindenre szeretnék reagálni.

DzsiliKép

Köttesd be azt a mosogatógépet, de nagyon gyorsan, mert én utána merengtem el rajta, hogyan is élhettem addig nélküle!Kép

A hála kapcsán pedig teljesen igazad van, én sem éreztem soha hálát. Nagyon szeretem a férjemet, de nem vagyok hálás neki. Mivel én olvastalak máshol is, nem tudok mit mondani, egy jó ideje nem érezlek boldognak a házasságod miatt. Szorítok, hogy rendbe jöjjenek a dolgok, vagy így, vagy úgy. Ez a pénz dolog meg érdekes. Elhiszem, hogy megalázó. Nálunk én kezelem a pénzt, lévén jobban látom, mennyi a rezsi, mennyi pénz kell általában. Nekem is megalázó lenne, ha egy bizonyos összeget elém hajítanának.Kép De ha a férjemnél marad pénz, akkor azért, hogy nekem meglepetést vegyen belőle. A múlt héten kaptam egy digitális fényképezőgépet! (Én nem vettem volna meg, mert iszonyat drága volt, tudom, hogy ezért lepett meg vele. Mert szerinte nekem ebből is egy nagyon jó jár.)

AdriennKép

Sok mindennel nem értek egyet. Az lehet, hogy a szerelem átalakul, de ha ezzel együtt a nemi vágy is eltűnik, akkor szerintem az gond. Nekem ez a szeretetem kifejeződése is, azon felül, hogy soha nem tekintettem kötelezettségnek, mert nekem is jó. Soha nem tudnék azért ágyba bújni senkivel, hogy neki jó legyen. Összeszorított fogakkal kötelezettséget teljesíteni.Kép És az én nőiességem nemcsak abból áll, hogy anya vagyok. Ez egy nagyon fontos része az életemnek, de emellett nő is maradtam, aki szeret szép és kívánatos lenni. Akinek fontos, hogy azt mondják rá, hogy jól néz ki. Talán butaság, de a múltkor azt mondta rám egy ismerősöm, hogy szép anyuka vagyok. Nem esett jól!!! Mert a fiamnak az anyukája vagyok, de egy férfi ne a mamit lássa bennem, hanem a NŐT!!! (Utána helyesbített isKép)

KíváncsiKép

Súlykérdés. Aki ismer engem az nagyon jól tudja, hogy nálam megszállottabb fogyózó még nem született. Sőt, most valami villámcsapás révén a környezetemben mindenkit le akarok fogyasztani. Nekem úgy látszik ez a szent küldetésem. (Innen is van ám, aki szenved ettől!Kép) De én sosem kaptam a férjemtől, hogy kövér vagyok, ha egyszer is azt mondaná, hogy fogyjak le, biztos behúznék neki egyet. Ő szeressen akár 100 kilósan is, mert nem a kilóimat szereti. (De ő szerencsére ilyen.) Én ezt magamtól csinálom, és magamnak, hogy magamnak tetszek. Igazat adok Neked, hogy nem ezen múlik, hogy a férj hogyan viszonyul a feleségéhez. Ha ez szóba kerül, szerintem ott valami más is van a háttérben, vagy egyszeerűen csak egy ilyen megjegyzéssel akarja megbántani.

OFF! Visszatérve a fogyihoz (bocsi, de ez nekem olyan, mint a lovagoknak volt a szent grál kereséseKép) Lehet ám csatlakozni a diétához, mi hétfőn kezdtük páran, de mivel 4 naponta újrakezdődik, így lehet csatlakozni pont holnap. Ha valakit érdekel, akkor elküldöm emilben, tényleg jó, tartható, nem éhezik az ember, és nem kell sokat főzőcskézni, és gyümit kell enni, annak meg úgyis szezonja van. Aztán majd áthúzunk innen a fogyis topicba, és mindenki szépen le fog fogyni!

ON

Na most már húzok, szép napot mindenkinek!

Lina
 
 


Lina,
küldd csak! Bár már csak igen jó pillanataimban hiszek a csodákban, elolvasni el lehet. De még jobb lenne, ha inkább egy jó nagy adag akaraterőt küldenél, félig átsütve! Kép

Kíváncsi, akire nagyon ráférne egy kis fogyás, már csak egészségügyi szempontból is
 


Kiváncsi: a súlykérdés nem bánt Kép Viszont azt muszáj hozzátennem, hogy én mindig is ilyen voltam. Már akkor is, mikor megismert. Így szeretett meg, és vett el feleségül. Azt gondolom, ez nagyon fontos a teljes képhez!

cory + Liza 2006.03.11. + Zsoma 2003.08.31. + Balu 2001.09.12.
cory
Budapest
 
 


Hali!

Mesés és egyben pocsék reggelem vanKép Kisfiam átaludta az éjszakát életében most 3x.Kép Hip-hip-hurráKép De olyan durva mensis görcseim lettek amint felkeltem 6-kor, hogy néha a hányinger kerülget a fájdalomtól. Ilyet utoljára 16 évesen éreztem. Csak akkor senki sem hitte el a suliban... mindegy telerókáztam a tantermet, utána nem vonta kétségbe senki, késő bánat, na mindegy nem topiktéma.
Jó sokat írtatok, de most nincs erőm reagálni, de míg olvastam addig sem koncentráltam a fájdalomra.

Lina!
TE kellessz nekemKép sasha@fw.hu

puszi
sahsha

Kép
 
 


A súlykérdésre visszatérve: az én helyzetem miatt bennem nem merült fel, hogy bármi változhat a gyerekvállalástól, mert az alakom nem változott meg, mint sok más nőnek. De én többeket is ismerek innen a topicból személyesen is, és nem értem meg a pasikat, mert Kata is, Anyakati is, zsuzsi74 is kifejezetten jó nők! Ha ezt a férjek nem veszik észre, csak sajnálni tudom őket.
És ami nagyon fontos, egy gyereket (meg a többit is) két ember vállalja. Szerintem ez a legfontosabb!

cory + Liza 2006.03.11. + Zsoma 2003.08.31. + Balu 2001.09.12.
cory
Budapest
 
 


OFF

Látom lelki szemeim előtt, hogy többen mosolyognak, hogy itt is szedem az áldozataimat a diétához!KépKép

ON

Lina
 
 


LinaKép

Cory hozzászólását nem találomKép

Adrienn! Mail megyKép



Kata
LadányiKata
 


Béna vagyok, megtaláltamKép

Kata
LadányiKata
 


Sziasztok!
Két dologra reagálnék (Dzsili és Lina egy-egy mondatára).
Dzsili szerint nincs megoldás. Szerintem sincs tökéletes megoldás, de amikor megítéljük a saját robotolásunkat és a férjünk önzőségét, akkor nem árt ezeket a társadalmi elhajlásokat (nem tudok most jobb szót) is figyelembe venni. És főleg akkor, mikor egyesek a "kihűlt kapcsolat"-ra meg a passzív férjre hivatkozva már mindjárt válni akarnak, vagy a váláson gondolkoznak, és közben sajnálják magukat, amiért nem élhetnek olyan jól,
- mint korábban
- mint a női lapok szerint joguk lenne
- mint az a fránya férj.

Persze én is sajnálom magam sokszor, de egyrészt nem okolom a férjem, mert igenis sokat dolgozik ő is, másrészt anyukám, de főleg a nagymamám még nálam is többet teljesített, mégse volt tőle depressziós. Egyszerűen kevesebbet vártak az élettől, mint a mi generációnk. És nem voltak emiatt boldogtalanok. Mi inkább vagyunk azok.

Másrészt valami megoldás azért mégiscsak van. Miért is "szívunk" most mi? Azért, mert a társadalom (az emberek közössége, de az egyén is) hagyta, hogy a társadalom elmenjen egy egészségtelen irányba. Felültek a divatnak. És most ők is bánják. Ismerek olyan családot, ahol az apuka olyan és akkora vidéki portát épített ki évek lassú munkájával, hogy együtt maradt a család, ott maradtak a gyerekek, ott élnek az unokák, vannak alkalmazottak, mert ott a vállalkozás is, stb. Máshogy élnek, mint mi. Mondjuk úgy, ahogy én csak szeretnék. Erre nyilván nincs mindenkinek lehetősége, de sokaknak meg sem fordul a fejében, hogy együtt is lehet maradni a szülőkkel és a testvérekkel. Nekem sem fordult meg a fejemben. Most már bánom. Apukám tíz évvel ezelőtt nagyon indulatosan mondta, hogy mikor gyerekeim lesznek, meg fogom bánni, hogy elköltöztem tőlük, és a panel életformát választottam (már akkor, mikor még a férjemet nem is ismertem). Hát, most úgy érzem, igaza volt, valamennyire együtt kellett volna maradnunk. (Az más kérdés, hogy ők Pesten élnek, és én nem tudnék ott élni, de ez most nem ide tartozik).

Kíváncsi, azt írod, hogy beszéljek nyugodtan társadalmi kérdésekről. Akkor most megírom, szerintem mi a jövő útja.
Szerintem a természetes közösségek visszatérése már nem túl valószínű sajnos, hisz a szülőktől való eltávolodásnak olyan okai (is) vannak, amin nem lehet változtatni: falvak szétesése, fejlődés felgyorsulása, új szokások a világban (vagyis a divat, amit szándékosan csinálnak azok, akik ettől remélik az anyagi hasznukat). Helyette talán a nem természetes, hanem választott kisközösségeké lesz a jövő. Eleinte csak a magasabb társadalmi osztályok fognak így élni, aztán vagy divatba jön és elterjed, vagy nem. Arra gondolok, hogy a fiatalok egyetemista korukban választanak egy baráti kört, és hosszan egy albérletben élnek, igazából csak akkor költöznek szét, ha egyrészt a munkájuk más városba szólítja őket, másrészt ha családot alapítanak. De egyre később. Ezzel párhuzamosan divatba jönnek a lakóparkok, amik azért barátságosabbak az alvóvárosoknál. El tudom képzelni, hogy egy idő múlva a lakóparkokban nem véletlenszerű szomszédságok alakulnak majd, hanem a hajdani albérlet-társak családostul együtt laknak majd. Akik "Barátok közt"-függők, azok tkp. már most erre vágynak szívük mélyén. Mi például a férjem baráti körével járunk mindenhová: nyaralni, síelni, szilveszterezni, stb. A baráti körből páran (most már pár család) ebben a városban maradtak. És most az egyik családdal közös telken építkezünk, két ház lesz, és persze külön háztartás, külön minden. Mégis amennyire jó együtt lenni, annyira mi együtt leszünk. És kicsit egymásra is leszünk utalva, sőt már most is egymásra vagyunk. Sok lány irigyel minket, mert már most (egyelőre panelben élünk, de kb. tíz percre egymástól) rengeteget segítünk egymásnak. Hol egyikünk vigyáz mindkét kicsire, hol a másikunk, és ezzel szabadidőt nyerünk, tudunk a gyerek nélkül bankba menni, stb. Ha többen lennénk, még többet tudnánk egymás életén könnyíteni. Amellett nem szorulunk tévésorozatok bámulására, mert van saját életünk, saját pletykálnivalónk, stb.
Szerintem az embereknek akkor is lesz igényük társaséletre, kisközösségi életre, ha ez ellentétes a fogyasztói társadalom irányító elitjének érdekeivel. Aki ezt felismeri, és kivonja magát a divat hatása alól, elkezdi maga alkítani az életét, az csak jól járhat. Akkor is, ha a társasélet alkalmazkodást kíván.

Lina, te pedig azt írtad, a szex nem szabad, hogy kötelesség legyen. Én azt állítottam, hogy sok nő számára probléma a szex, ha már nincs lángoló szerelem. Nem mindenkinek, de sokaknak. Én csak irigyelni tudom azokat, akiknek nem. Elismerem, hogy vannak. De nem vagyunk egyformák. Úgyhogy igazad van, de ebben a kérdésben nem lehet egy kalap alá venni mindenkit. Van akinek simán megy a dolog, örömét leli a szexben mindig, van aki csak addig szereti, míg szerelmes. Ebben semmi rossz nincs. Csak arra kell vigyázni, hogy a szerelem kihűlésével ne kezdjünk a váláson töprengeni, mert nem a szerelem a minden, sőt, nem is a szex. Van, ami fontosabb. Ha a pár tiszteli és szereti egymást, akkor nem nagy áldozat együtt maradni egy életen át, akkor is, ha a szerelem már nem lángol, sőt a szex is problémás. Az élet nem a szerelemről szól. Egy időszakban igen, de nem mindig. Az csak egy tévhit, hogy a szerelem és a szex a legfontosabb dolgok az életben, meg hogy ezek nélkül nincs boldogság. Ez csak egy divatos szólam, ami már nagyon beette magát a gondolatainkba. De attól még nem biztos, hogy igaz. Föntebb már írtam: jó üzlet a szerelem, ezért egyre inkább fölébe helyezik mindennek.

Na, megint nagyon eretnek voltam. Kép

Szabó istvánné
adrienn
9100 Tèt Hunyadi ut
 
 
 


Hali!

Most aztán eszembe jutott valamiKép Na nem egetrengető dolog, csak a "kövérség-soványság" téma.
Van egy feltételezésem.
Márpedig az, hogy aki vékony, jó alakú nőt vett feleségül és a várandósság alatt megváltozott az alakja és a szülés után sem nyeri vissza, akkor a férj úgy érezheti, hogy nem ugyanaz lett, ami igaz is. Tehát neki az a fajta a nőideálja aki a terhesség előtt volt és ez most eltünt.
A kövér nők esetében, mint amilyen én is vagyok, ez a változás nincs meg. Max csíkos lesz itt-ottKép és 1-2 kilóval több már meg se látszik... sajnos.
Szerintetek? Szerintem ebben van igazság.

puszi
sasha

Kép
 
 


Kevdes Szila,

en a "hulye" szo helyett, inkabb a "nem talalo", "nem eppen ideillo", "nem a lenyeget mutato", stb... kifejezest hasznaltam volna.
Nekem a "hulye" egy negativ jelzo, amivel ha az egyik irasomat, vagy szavamat illetik, akkor azt hajlamos vagyok magamra venni. De akkor lehet, hogy csak en lattam rosszul. Reszemrol nincs semmi harag.


Kedves Kivancsi,

A szivembe loptad Magad.


Kedves Adrienn,

Orulok, hogy ujra latlak!!!


Udv, ZoliApu.
 
 


ZoliApu,
a többi szó is lehet negatívKép, de én úgy éreztem, hogy a "hülye" szerintem odaillő. Részemről nem is volt harag...

Szila
 
 


kiváncsi
Az én férjem alapban vízvezeték szerelő. Most már ugyan nem ebben a munkakörben dolgozik, de hát....
Másrészt pontosan a bekötésről van szó ha csak a kivezetéshez kelett volna csatlakoztatni......
Egyébként a többivel egyetértek tényleg magam alatt vagyok, és a legnagyobb bajom pont az, hogy én beszélgetnék boldogan de nincs kivel, ugyanis vagy nincs itt vagy meg sem hallgat...vagy egyszerűen sérteget.
És igen nagyon zavar hogy én lépjek, mert én már annyi mindent változtattam magamon, amíg ő azt hajtogatja hogy neki nem kell alkalmazkodnia!
Valóban fiatalok voltunk de mind a ketten! És azt mondtam-illatva akartam- hogy nekem emmit nem kellett csinálnom otthon, nem mosogattam, pláne nem főztem, nálunk nem volt bevezetlek a házi munkába fejezet. Nálam van, megtanítom a fiaimat is hogyan kell mosogatni, takartanak is, és főzni is fognak hogy soha ne legyenek kiszolgáltatva senkinek.
Tehát egyszerre kellett volna mindenbe belejönnünk.
Köszönöm hogy srácaim nővére is lehetnék, hát így képen, voltaképp velük akartam dicsekedni, de egészen átformálódtam hidd el, nem így néztem ki anno.
És valóban nem lehet mindent erre fogni de könnyű vele sértegetni, bár a párom is hízott annyit mint én csak af érfiaknak ez is úgy mond jól áll, mert mi egy kis pocak?

Adrienn
Nem,nem én nem mondtam kérdeztem mi a megoldás!
Másrészt valóban lehet ok, hogy többet várunk el mint amit lehetne vagy amit kapunk, de aki mindig beéri a kevesebbel ahelyett hogy a többre vágyna, az nem jut előre hidd el!
Valami kell hogy motíváljon.

Az hogy együtt lakjon egy nagy család sem mindig jó, különben mert attól függ milynek a személyek ebben a családban.
Sokat tudnék erről mesélni!!!!!!
Egy ház három szint, alúl anyós és após/amíg éltek/ középpen mi, felül sógor hátul egy külön lakrészben a másik sósorék. Nem kicsi nekünk van két szobánk konyhánk fürdőnk, nem arról van szó hogy több tucat ember kis helyen, de minden közös a rezsitől elkezdve minden.
Én nem szeretnék a gyerekeimmel együtt lakni majd -ha szükséges akkor persze- az intimitásukat ugyanis fenn kell tartani,muszály hogy legyen magánéletük , de nagyon igyekszem majd segíteni nekik sokkal többet/nem anyagiakban/!!!!
Az én szüleim más tészta, sajna neki meg alig van türelmük a gyerekeimhez, más az értékrendjük, hát így is nehéz lenne.

Én nem vártam hogy a szerelem legyen meg ennyi idő után is!
És nem is vágyom arra hogy szeremesek legyünk egymnásban, de tiszteletet és megbecsülést igen!
A sex! Az mi?
Ha ő is közeledne talán én is nőnek érezném magam!
És most kicsit gonosz voltam tudom mert olyn is volt amikor ő akarta én meg nem, de ez is olyan dolog, hogy ha alig alszol fáradt vagy akkor nem hiszem hogy akad olyan emberke, aki....
Társadalom
Az mi vagyunk nem? Én pont azért beszélek a problámáimról hogy mások is lássák miből mi lehet, hogy nem jó így a család századlagossá válik a pénzhajszolás mögött! Változtatni mi tudunk ha nem is nálunk de a gyerekeinket mégis mi neveljük! Ha tehát a társadalom hibájáról beszélünk akkor is bennünk keresendő a hiba, nem?

Lina
Küld el nekem is légyszíves az emilt!
Köszi a mindatöbbit! KépKép

Telihold
Jól mondod ez önzés csak én nem akartam kimondani, de a férjem ezt nem vallja be!
Köszönöm a biztatást! KépKép

Most látom csak mennyien olvassátok az "Osztályt" mert csak ott írtam magunkról. Linára emlékszem is régebről, de a többiek??

Majd még este jövök mert hiányol a lányom, minden kedves szónak nagyon örültem és köszönöm!!! KépKépKépKép

Pussz: Dzsili
 
 


Sziasztok!

Tegnap beszélgettem az anyósommal és nem bírtam tovább nagy vonalakban elmeséltem, milyen mostanában a fia és a családi légkör.
Nagyon aranyos volt az anyósom, és megnyugtatott, hogy nem teljesen bennem van a hiba és valamit kitalál, hogy a fia észrevegye magát és jobb legyen a helyzet. Persze nem akarom, hogy a férjem bármit is megtudjon ebből, nem szeretném, ha azt hinné, hogy elárultam. DE az édesanyja csak jobban tudja, hogyan lehetne hatni a fiára.

Vigasztalásul elmesélte, hogy az apósom is ilyen volt, és ő (a 4.feleség) tudott egyedül igazán bánni vele.

Ajánlom mindenkinek, hogy találjon valaki szövetségest a családi légkör megmentésére, akár anyóst, vagy barátot, akire még hallgat a férj. Hátha őket meghallgatja és belátja, hogy változtatni kell. Persze az egész nem direktben kell történnie, hanem csak önfeledt beszélgetésekről lenne szó, ahol ki lehet térni családi problémákra is.

Különben az anyósom is ezt mondta rögtön: önző lettKép

Zoliapu: jó, hogy van egy férfi is köztünk, de azért megkérdezném, hogyan jött az ötlet, hogy ide gyere (babanetre), hiszen itt általában női bajokról van szó. És nem tudnál pár apuka társadat a netre hozni? Jó lenne, ha több férfit érdekelne a babanet (nem pedig gunyorosan mosolyognának)

Engem pl. zavart mikor a férjem kövér volt, mert szuszogott, izzadt és horkolt, egyáltalán nem volt vonzó, gondolom ugyanezt érzik a férjek is a feleségükkel, de én egy szóval sem említettem, hogy ugyan drágám, hogy nézel ki, hanem csak néha annyit említettem, hogy az egészségével törödnie kéne, de ez nem volt soha sértő. Szerencsére lefogyott magától.

Adrienn: idealista vagy! Legalább Te a környezetedben meg tudod valósítani, de ehhez olyan emberek kellenek, mint a te barátaid.

sasha: a férjem pl. örül, hogy meghíztam, azért mert egy nő gömbölyebb formákra változik nem jelenti, hogy nem vonzó. Sőt a férfiak többsége ezt szereti. Ha egy nő ápolt és izlésesen öltözködik, akkor tetszik a férfiaknak, mindegy mekkora a mellmérete vagy a feneke... Ugyanez vonatkozik a férfiakra is.

Kata: mi van veletek? férjed továbbra is megértőbb veled?

maradok névtelen
maradok névtelen
 


Adrienn,
szuper dolgokat írsz, minden egyes szavaddal abszolút egyetértek!!!!!
Zsóka

Zsóka
 
 


Sziasztok!

AdriennKép

Sok mindenben nem értek veled egyet.

1. Én nem szeretnék nagy családban, több generációval együtt élni. Egyrészt, én szeretem, ha egy kicsit csend van körülöttem, és nekem már 6 ember tömeg, másrészt pedig ha akarok, akkor hadd mászkáljak például csupaszon a lakásban, ne kelljen attól tartanom, hogy ez most valakinek is ciki, mert szembejön velem mondjuk az apósom. Szerintem egy idő után jó a függetlenség. Én majdnem 1 évig laktam egyedül is, azt is imádtam.

2.Én nem tudok ilyen dolgokon filózni. Lehet, hogy azért, mert túl földhözragadt vagyok, de nekem így jó. Minek mindent túlbonyolítani? Akinek nem tetszik, mi ömlik a tv-ből, ne nézze. Akinek nem tetszenek az újságok, ne olvassa. Ne haragudj, de az olyan dolgokon, amiken úgysem lehet változtatni, minek mereng az ember ennyit? Engem speciel nem zavar a tv. Jó, nem nézek brazil sorozatokat, de engem az sem zavar, ha valaki nézi, mert valószínűleg neki az kell ahhoz, hogy egy fél órára kiszakadjon a valóságból, és álmodozzon egy kicsit. Ez miért baj??? Az emberek mindig használták a képzeletüket, és mindig álmodoztak.

3.Én speciel 28 évesen még nem fiatalosnak érzem magam, hanem fiatalnak, és igenis, hogy kívánatos akarok lenni!Kép És nem azért, mert ezt súlykolják belém a női lapok. Speciel lefogyni sem azért akarok, mert muszáj, de ha nekem úgy jobb lesz, akkor miért ne?!Kép

4.Én nagyon boldognak érzem magam, de ha nem lennék az, akkor bizony lépnék. Mert eszem ágában sem lenne mondjuk még 40 évig valaki olyannal élni, akivel nem jó. És ez nem szerelem kérdése. Persze, hogy nem kell mindig szerelmesnek lenni, de azért az szerintem kell, hogy a parázs néha fellángoljon! És kell a kölcsönös szeretet, megértés és tisztelet. És hogy őszinte legyek, nem érzem azt, hogy "szívok" a társadalom miatt. Oké, aláírom, nem vagyok egy világmegváltó típus, én általában elfogadom a dolgokat úgy, ahogy vannak, és úgy próbálok boldog lenni. De ez miért olyan nagy baj??? Miért jobb mindig elégedetlennek lenni valami olyan miatt, ami nem rajtunk múlik? Most élünk, ez a 21. század, ezt el kell fogadni. Nem mi választottuk, beleszülettünk, de EBBEN kell élni, nincs más.

5. A szex (kedvenc témámKép). Speciel, ha a férjem az asztalra dobná elém a konyhapénzt, majd le akarna feküdni velem, némiképp úgy érezném magam, mint egy örömlány, és tuti nem lenne hozzá kedvem. De mivel nálunk nem így működnek a dolgok, van kedvem.Kép Persze, tisztában vagyok vele, hogy a szex vérmérséklet kérdése is, én ilyen vagyok (hál' istennek), nekem fontos. És nekem a szex nemcsak a szerelem miatt fontos, hanem úgy önmagában is. Mert jó!!! De nehogy azt mondjátok, hogy ezzel egyedül vagyok, és mindenki csak "kötelezettséget" teljesít az ágyban!KépÉs itt aztán tényleg nem számítanak a kilók!!!

Lina
 
 


Adrienn,
én viszont teljesen igazat adok neked. Igazából nincs is hozzáfűznivalóm. Mi is úgy vagyunk otthon, hogy lakik a közelben két baráti család, szerencsére mind többgyerekesek, akikkel "összedolgozunk". Éppen ezért nincs is kedvem elköltözni a közelből, ez nekem nagy érték. Ja, azért szerencse, hogy nagycsaládosok, mert a hagyományos 1-2 gyerekes családok nem tudnak mit kezdeni még a hárommal se. Kép
Lina,
Adrienn is olyan jövőképet vázolt fel, amelyik már nem a többgenerációs családra épül!
"Miért jobb mindig elégedetlennek lenni valami olyan miatt, ami nem rajtunk múlik?" Nagyon sok dolog múlhat rajtunk is. Jóval több dolog megváltoztatható, mint első pillanatra gondolnánk. Pl. az életstílusunk is folyton változik, de nemcsak magától, hanem mi is alakítjuk! Szerintem akár az ilyen beszélgetések is sok dolgot alakíthatnak-formálhatnak. Nem a gravitáció irányát akarjuk megváltoztatni, csak egy-két, haszontalannak vagy nem tetszőnek ítélt dolgot az életünkben.
Zoliapu,
csak egyet mondj meg: hol van addig ZoliAnyu, amíg netezel? Kép
 


maradok névtelen: vannak itt passzívan figyelő apukák is. Szerintem nem mosolygunk gunyorosan, csak nem nagyon írunk.
apuka
 


Sziasztok!
Szerencsére velünk nincs komoly baj. Csak olvaslak titeket és kikivánkozik belőlem, hogy nem ilyen egyszerű, hogy ha nem tetszik ne nézzem, ne olvassam. Ha nem teszem kirekesztem magam. Nem tudok ritmust tartani a környezetemmel, mert nem aszerint élek. De ettől még ők a környezetem. Csak azt érzem, hogy mélyül a szakadék az úgynevezett normális családok és köztünk. Én meg nagyon magányos kezdek lenni. Itt nincs igazán senki olyan család akikkel jól el lehetne tölteni egy délutánt. Vannak szimpatikus emberek, de aztán kiderül, hogy mivel velük sem történik semmi befagy az egész.

Biztos bennem van a hiba, de nem birok hosszasan a gyerekemről beszélni miközben valaki folyamatosan a sajátjáról beszél. De hogyan is lehetne másként, ha egész nap más sincs csak a gyerek és a házimunka. Ja meg a net... Kép Mint valami rágógumi. Szóval ez igy elég ördögi kör szerű.
Hogy léptek ki ebből?

 
 


Kivancsi,

O varja a 2. babankat! Kép

En meg melohelyen ket ticket kozott tudok irni 1-2 sort.

Udv, ZoliApu.
 
 


Ja és hogy a statisztikai adatokat javitsam: Nálunk én végzem a házimunkát gyakorlatilag teljesen, de amikor a férjem hazajön rögtön leül a picivel játszani és onnantól szinte csak ő van vele. Együtt vacsorázunk, ami szerintem nagyon jó és fontos. Viszont szivesen bevásárol és sétálni is boldogan elviszi a gyerkőcöt. Szóval szerintem ritka ép férfi. És hétvégén gyakran ő csinálja a reggelit. Kép

Nevelés kérdése. Ki mit hoz otthonról. Az anyósom nagyon hasonló értékrendű és stilusu mint én. Hasonló értékrenddel, izléssel. Szeretjük is egymást anyósommal nagyon. Kép
Az is számit, hogy mikor összeköltöztünk akkor sem ugráltam körbe. Nem főztem gyakran és neki is kellett mosogatnia vagy főznie. Mert sokszor úgy jött ki a lépés. Az hogy most már nem csinál annyit azért is van mert más lett a gyerektől az életünk. De neki nagyon fontos hogy közel legyen a fiához és ezért az első naptól kezdve ő fürdeti és egyáltalán sokat foglalkozoik vele.

Ezt szerintem eröltetni nem lehet, finoman felmutatni ilyen családokat, mint lehetőséget. De ha nem kap rá akkor sokat tenni nem lehet.
A férjemben ehez van még egy nagy katalizátor: az ő apukája nem ilyen, és ezt meg is szenvedték.

Bocsánat, hogy hosszú voltam.

 
 


Ez az, Zsunya, amiről tegnap délután beszéltem: ha az apák eleget foglalkoznának a gyerekeikkel, már sokkal kevesebb konfliktusuk lenne a feleségükkel is!

ZoliApu, boldog babavárást ZoliAnyunak!
 


KívácsiKép

Persze, tudom, hogy kellenek az ilyen gondolatok, de én egyszerűen képtelen vagyok rá. Én soha de soha nem kérdeztem meg (gyereknek sem), hogy mi miért van. Én ilyen vagyok, elfogadom, hogy ez van, ezt kell szeretni. Szerintem mindenkinek úgy kell alakítani az életét, hogy neki jó legyen, nekem így jó. De én nem hibáztatom a társadalmat, és mást sem, ha boldogtalan vagyok. Amennyire lehet, mindenki alakítsa a saját világát olyanná, ahogy neki jó, de nem biztos, hogy más is úgy szeretne élni, mert szerencsére nem vagyunk egyformák!Kép

Lina
 
 

Vissza: Házasság, család

Jegyzetfüzet: