Kedves Moszatka/Rántottcsirkésanyuka!
Köszi a névváltoztatást!
Adrienn
Új privát üzeneted érkezett!
Szerencsések ,akik kedves anyóssal találkoznak!
Az enyém sajnos egy cseppet sem ilyen...
3 éve ismertem meg a páromat,akinek az unokahúga a barátnõm
/osztálytársnõm .Már dolgoztam, amikor találkoztunk,és rögtön megszerettük egymást.Én anyámmal laktam,õ a bátyjával és az anyjával, én Bp.-n, õ Érden. Az édesanyja
egy borsodi településrõl való,tájszólás,suksükölés ,stb.
Mindez nem zavart volna,hiszen a kedvesem édesanyját tiszteltem benne,de elhanyagolta a háza táját és önmagát is
(pl.heti egyszeri fürdés,fogmosás soha/nincs is fogkeféje/,
kosz, sár, doh és penész a házban,és repetaképpen még tintáznak is).
Sem a banya, sem a sógor nem dolgozik,(max.alkalmi munka)
viszont vígan elnézték, hogy a Laci 6-tól 18h-ig igázik,
és minden pénzét hazaadja.
Viszont az elsõ szerelmes éjszakánk után már minden éjjel
nálam aludt,munka után hazarohant ruhát váltani és értem
jött a munkahelyemre.
Mérleg jegyû révén nehéz feldühíteni,mégis rosszul esett,
hogy a hátam mögött pénzéhesnek jellemez,aki kihasználja
a fiát, arcból arcba pedig kényeztetne.Na ez az amitõl köphetnékem van.
Egy évig bírtam ;akkor lett elegem, amikor a "kedves"
leendõ sógorom(Gyuri) telefonált/részegen/,hogy az anyja
táskájából eltûnt 10-12 ezer Ft, biztos én loptam el,
elvégre a munkahelyemrõl is ezért rúgtak ki(holott én mentem el,mert túl sokat követeltek,napi 13 órát).
Bocsi, de csak a jövõ héten fogom folytatni.Azért már elég cifra eddig is, ugye?
Az enyém sajnos egy cseppet sem ilyen...
3 éve ismertem meg a páromat,akinek az unokahúga a barátnõm
/osztálytársnõm .Már dolgoztam, amikor találkoztunk,és rögtön megszerettük egymást.Én anyámmal laktam,õ a bátyjával és az anyjával, én Bp.-n, õ Érden. Az édesanyja
egy borsodi településrõl való,tájszólás,suksükölés ,stb.
Mindez nem zavart volna,hiszen a kedvesem édesanyját tiszteltem benne,de elhanyagolta a háza táját és önmagát is
(pl.heti egyszeri fürdés,fogmosás soha/nincs is fogkeféje/,
kosz, sár, doh és penész a házban,és repetaképpen még tintáznak is).
Sem a banya, sem a sógor nem dolgozik,(max.alkalmi munka)
viszont vígan elnézték, hogy a Laci 6-tól 18h-ig igázik,
és minden pénzét hazaadja.
Viszont az elsõ szerelmes éjszakánk után már minden éjjel
nálam aludt,munka után hazarohant ruhát váltani és értem
jött a munkahelyemre.
Mérleg jegyû révén nehéz feldühíteni,mégis rosszul esett,
hogy a hátam mögött pénzéhesnek jellemez,aki kihasználja
a fiát, arcból arcba pedig kényeztetne.Na ez az amitõl köphetnékem van.
Egy évig bírtam ;akkor lett elegem, amikor a "kedves"
leendõ sógorom(Gyuri) telefonált/részegen/,hogy az anyja
táskájából eltûnt 10-12 ezer Ft, biztos én loptam el,
elvégre a munkahelyemrõl is ezért rúgtak ki(holott én mentem el,mert túl sokat követeltek,napi 13 órát).
Bocsi, de csak a jövõ héten fogom folytatni.Azért már elég cifra eddig is, ugye?
Kedves Rántottcsirkésanyuka!
Majdnem biztos, hogy nem én vagyok az. Ugyanis senkinek se voltam az elsõ.
Egyébként kérdezhetek valamit: miért nem tartod távol magatoktól az anyósodat mindenféle ürügyekkel? Én tuti nem lennék szívbajos mindig ellógni.
Amúgy az én anyósommal meg épp az a gond, hogy annyira jó, hogy - számomra, aki igencsak gyarló átlaglény vagyok - már az az idegesítõ. A tiéddel könnyebb lenne, nem okozna állandóan lelkifurdalást a jósága. Én örökké szégyellem magam, hogy egy ilyen eszményi anyós meg egy ilyen eszményi férj mellett én milyen kis cinikus semmirekellõ vagyok. Az apósom viszont jó fej, nem érzem mellette szar embernek magam, neki is - mint nekem - néha kiszalad egy káromkodás, õszinte, képes negatív érzelmekre (mint pl. düh), nem is titkolja, ugyanakkor végtelenül rendes, jószívû, közvetlen és meglehetõsen okos.
Üdv.
Adrienn, akinek túl jó dolga van.
Majdnem biztos, hogy nem én vagyok az. Ugyanis senkinek se voltam az elsõ.
Egyébként kérdezhetek valamit: miért nem tartod távol magatoktól az anyósodat mindenféle ürügyekkel? Én tuti nem lennék szívbajos mindig ellógni.
Amúgy az én anyósommal meg épp az a gond, hogy annyira jó, hogy - számomra, aki igencsak gyarló átlaglény vagyok - már az az idegesítõ. A tiéddel könnyebb lenne, nem okozna állandóan lelkifurdalást a jósága. Én örökké szégyellem magam, hogy egy ilyen eszményi anyós meg egy ilyen eszményi férj mellett én milyen kis cinikus semmirekellõ vagyok. Az apósom viszont jó fej, nem érzem mellette szar embernek magam, neki is - mint nekem - néha kiszalad egy káromkodás, õszinte, képes negatív érzelmekre (mint pl. düh), nem is titkolja, ugyanakkor végtelenül rendes, jószívû, közvetlen és meglehetõsen okos.
Üdv.
Adrienn, akinek túl jó dolga van.
Szabó istvánné
Azért Csirkés dolga sem egyszerû. Hiszen akiról szó van, az a férjének az anyja. Egy pasinak akkor is fontos az édesanyja, ha látszólag nincsenek jóban. Csirkés férje pedig jóban van az anyukájával.
Tehát az állandó menekülésekkel és lerázásokkal inkább a házassága menne tönkre, mint az anyós "lelkesedése".
SzaBori
Tehát az állandó menekülésekkel és lerázásokkal inkább a házassága menne tönkre, mint az anyós "lelkesedése".
SzaBori
De igen, én vagyok a "szívesen takarító". Szerintem eszményi anyós nem nagyon van. Az enyémnél soha rosszabbat. Vele az az egyik baj (a takarítás nemszeretésen kívül), hogy önmaga ellensége, amit nem jó nézni. A legnagyobb baja az egyébként, hogy van egy lánya, aki egy rettenetes gyíkbéka. Õ felér három anyóssal. Szülei (és a saját) életét pokollá teszi, anyósom meg hagyja. Anyósommal minden csak úgy történik. (A kosz is csak odaragad mindenhová.) Õ olyan tûrõs típus, szinte büszke is rá, hogy mit kibír. Szerintem nem helyes "tûrni". Vidéken az idõsebb asszonyok körében még erénynek számít, de szerintem nem kell róluk példát venni. Szerintem Rántottcsirkésanyuka sem bánná meg, ha felvállalná a konfliktust az anyósával. Buta ellenféllel érdemes felvállalni a konfliktust, mert tuti a gyõzelem (megfelelõen kidolgozott stratégia esetén )
Adrienn, aki szeret takarítani
) Adrienn, aki szeret takarítani
Szabó istvánné
)Borcsa!
szívembõl szóltál...a buta ember tényleg SOHA nem fogja fel az érveinket.
nemsokára írom a történetet, de még mindig gyûjtöm az erõt, és fogalmazom magamban a mondanivalót, olyan sok rosszat kell leírnom.
/ 4 év "anyaga" /
lehet, hogy én is folytatásos szériában közlöm majd.
még annyit, hogy én végre felvállaltam a konfliktust,
de sajnos nem tudtam istenigazából "beolvasni" a banyának,
mert ha elönti az agyamat a vörös köd, sajnos pont a lényeget felejtem el...
nem baj, lényeg, hogy úgy tûnik "megszabadultam" és a páromat is "megszabadítottam"
"anyuka" terrora alól. / Anyukának szólíttatta magát a banya a fiával. / Sejthetitek mekkora primitív...
egyébként engem a butaság nem zavar, de ha gonoszsággal párosul...húúú vérlázító kombináció!!
Köszönöm, hogy ilyen szeretettel fogadtatok,
Mindenkinek anyósmentes szép hetet kívánok!!
Puszi: Sheila
szívembõl szóltál...a buta ember tényleg SOHA nem fogja fel az érveinket.
nemsokára írom a történetet, de még mindig gyûjtöm az erõt, és fogalmazom magamban a mondanivalót, olyan sok rosszat kell leírnom.
/ 4 év "anyaga" /
lehet, hogy én is folytatásos szériában közlöm majd.
még annyit, hogy én végre felvállaltam a konfliktust,
de sajnos nem tudtam istenigazából "beolvasni" a banyának,
mert ha elönti az agyamat a vörös köd, sajnos pont a lényeget felejtem el...
nem baj, lényeg, hogy úgy tûnik "megszabadultam" és a páromat is "megszabadítottam"
"anyuka" terrora alól. / Anyukának szólíttatta magát a banya a fiával. / Sejthetitek mekkora primitív...
egyébként engem a butaság nem zavar, de ha gonoszsággal párosul...húúú vérlázító kombináció!!
Köszönöm, hogy ilyen szeretettel fogadtatok,
Mindenkinek anyósmentes szép hetet kívánok!!
Puszi: Sheila
Hahó!
Egy jótanács (tapasztalatból): Eddig a legsikeresebb konfliktuskezelõ akcióim (nem anyóssal, mert õ nem nagyon gáz) azok voltak, mikor itthon elõre felkészültem, papírra leírtam a problémámat, aztán a szónoklatot megfogalmaztam vázlatpontokban, de úgy, hogy az ellenfél szellemi szintjéhez és temperamentumához igazodjon. Aztán megtanultam a lényeges elemeit, és utána az illetõnek higgadtan leülve mondtam el, (elõtte megkérdeztem, beszélgethetnénk-e a köztünk lévõ gondokról), nem pedig indulatból beolvastam. Ezt azért írom, mert tapasztalataim szerint a konfliktusok legalább fele megoldható ezzel a módszerrel. Javaslom, hogy ne egybõl anyóson próbáljátok ki, hanem egy könnyebb ellenfélen.
Üdv.
Adrienn
Egy jótanács (tapasztalatból): Eddig a legsikeresebb konfliktuskezelõ akcióim (nem anyóssal, mert õ nem nagyon gáz) azok voltak, mikor itthon elõre felkészültem, papírra leírtam a problémámat, aztán a szónoklatot megfogalmaztam vázlatpontokban, de úgy, hogy az ellenfél szellemi szintjéhez és temperamentumához igazodjon. Aztán megtanultam a lényeges elemeit, és utána az illetõnek higgadtan leülve mondtam el, (elõtte megkérdeztem, beszélgethetnénk-e a köztünk lévõ gondokról), nem pedig indulatból beolvastam. Ezt azért írom, mert tapasztalataim szerint a konfliktusok legalább fele megoldható ezzel a módszerrel. Javaslom, hogy ne egybõl anyóson próbáljátok ki, hanem egy könnyebb ellenfélen.
Üdv.
Adrienn
Szabó istvánné
Adrienn! Hú! Ez nagyon jól hangzik, hál'Istennek van is, akinél használ.
Egyszer egy lánynak én is hasonlóképpen mondtam el a problémámat. Érzékeny teremtés lévén, nagyon igyekeztem finoman közelíteni a témát, ugyanakkor egyértelmûen és félreérthetetlenül, semmit sem kihagyva. Tulajdonképpen meg is voltam magammal elégedve, hogy milyen jól csináltam. Igenám, de a csaj nem volt egy észlény. Akármilyen finom is próbáltam lenni, õ megsértõdött, és nem gondolta végig másnap sem, harmadnap sem. Úgy érezte, hogy gonoszul hátbatámadtam. (Érted! Hátba!) Késõbb a szüleimnél õ próbált meg valamivel bemószerolni, amirõl azt hitte, hogy ellene én követtem el. (számítógép probléma) Arról pedig kiderült, hogy õ bénázott el valamit. De eszébe sem jutott, hogy tõlem kérdezze meg. Mikor megtudtam, hogy sunyin viselkedik velem szemben, eldöntöttem, hogy soha többé nem fogok finomkodni vele.
Hát ez elég off, de mindegy!
Egyszer egy lánynak én is hasonlóképpen mondtam el a problémámat. Érzékeny teremtés lévén, nagyon igyekeztem finoman közelíteni a témát, ugyanakkor egyértelmûen és félreérthetetlenül, semmit sem kihagyva. Tulajdonképpen meg is voltam magammal elégedve, hogy milyen jól csináltam. Igenám, de a csaj nem volt egy észlény. Akármilyen finom is próbáltam lenni, õ megsértõdött, és nem gondolta végig másnap sem, harmadnap sem. Úgy érezte, hogy gonoszul hátbatámadtam. (Érted! Hátba!) Késõbb a szüleimnél õ próbált meg valamivel bemószerolni, amirõl azt hitte, hogy ellene én követtem el. (számítógép probléma) Arról pedig kiderült, hogy õ bénázott el valamit. De eszébe sem jutott, hogy tõlem kérdezze meg. Mikor megtudtam, hogy sunyin viselkedik velem szemben, eldöntöttem, hogy soha többé nem fogok finomkodni vele.
Hát ez elég off, de mindegy!
Szia Tömeg!!!
De jó lenne úgy beköszönni,hogy "helló visszhang!"
Nagy kár, hogy sokunknak van gondja a tágabb családdal,
igaz? Nem is tudom, hogy csinálták a 3 generációval ezelõtti emberkék,egy biztos : bölcsebben.
(én is ismerek a gyíkbékához hasonlót:csirkenyúl.használ-
játok nyugodtan!)
Tehát a beígért folytatás:
A vádaskodó telefon után(amelyben egy lélekzettel nevezték tolvajnak a kedvesemet,a barátnõmet/unokahúg!/és engem)
a párom hozzánk költözött.
Mint kiderült, ez a lehetõ legrosszabb lépés volt,mert ezután csak még tovább terjedt a szöveg,hogy én csak kihasználom a fiát. Bûbájos,nem?
Igazából nem zavart volna a dolog,ha nem jut vissza hozzám.
A legfõbb baj az volt,hogy a Laci már nem adott nekik pénzt
(noha közben kifizette/kifizettük azt a 40ezret, ami a leendõ sógorom részeg karamboljának következménye volt..)
pedig (az én bátorításomra)megszerzett egy új munkahelyet
ahol 3szoros fizut kap,megbecsülik,azóta /2 éve/ott van.
Sikerült lecserélnie a húszéves tragacsát egy hatévesre,
részletre, és közben valahányszor hazament(pl.levelekért,)
reszketett a haragtól, mert mindig engem szidtak.
Mindezek ellenére tavaly májusban összeházasodtunk,akkor
már babát vártam, és mit gondoltok,ki volt a 2 tanú?
Igen,a két anya (bár én a legkomolyabban javasoltam, hogy
tegyük meg titokban,végül visszakoztam a várható balhé
miatt.)Utána elcseréltük a lakásomat egy kertes házra,így
vidékre költöztünk.
Hogy valami kedvessel fejezzem be,októberben kislányt szül-
tünk a férjemmel, akire nagyon büszke vagyok,amiért annyira más, mint a családja(a régi,már ha család az ilyen.)
Csók mindenkinek,nemsokára jelentkezem a harmadik résszel
amelyben tanácsokat kérek, addig ítéljetek felettem!
Bátran bíráljátok a stílusomat is,mert írói álmokat dédelgetek!(de nehogy szidjatok,mert irgumburgum lesz!)
Sziasztok!
De jó lenne úgy beköszönni,hogy "helló visszhang!"
Nagy kár, hogy sokunknak van gondja a tágabb családdal,
igaz? Nem is tudom, hogy csinálták a 3 generációval ezelõtti emberkék,egy biztos : bölcsebben.
(én is ismerek a gyíkbékához hasonlót:csirkenyúl.használ-
játok nyugodtan!)
Tehát a beígért folytatás:
A vádaskodó telefon után(amelyben egy lélekzettel nevezték tolvajnak a kedvesemet,a barátnõmet/unokahúg!/és engem)
a párom hozzánk költözött.
Mint kiderült, ez a lehetõ legrosszabb lépés volt,mert ezután csak még tovább terjedt a szöveg,hogy én csak kihasználom a fiát. Bûbájos,nem?
Igazából nem zavart volna a dolog,ha nem jut vissza hozzám.
A legfõbb baj az volt,hogy a Laci már nem adott nekik pénzt
(noha közben kifizette/kifizettük azt a 40ezret, ami a leendõ sógorom részeg karamboljának következménye volt..)
pedig (az én bátorításomra)megszerzett egy új munkahelyet
ahol 3szoros fizut kap,megbecsülik,azóta /2 éve/ott van.
Sikerült lecserélnie a húszéves tragacsát egy hatévesre,
részletre, és közben valahányszor hazament(pl.levelekért,)
reszketett a haragtól, mert mindig engem szidtak.
Mindezek ellenére tavaly májusban összeházasodtunk,akkor
már babát vártam, és mit gondoltok,ki volt a 2 tanú?
Igen,a két anya (bár én a legkomolyabban javasoltam, hogy
tegyük meg titokban,végül visszakoztam a várható balhé
miatt.)Utána elcseréltük a lakásomat egy kertes házra,így
vidékre költöztünk.
Hogy valami kedvessel fejezzem be,októberben kislányt szül-
tünk a férjemmel, akire nagyon büszke vagyok,amiért annyira más, mint a családja(a régi,már ha család az ilyen.)
Csók mindenkinek,nemsokára jelentkezem a harmadik résszel
amelyben tanácsokat kérek, addig ítéljetek felettem!
Bátran bíráljátok a stílusomat is,mert írói álmokat dédelgetek!(de nehogy szidjatok,mert irgumburgum lesz!)
Sziasztok!
Sziasztok!
Tudom, morbid, de jol eso erzes tudni, hogy masnak is adodnak problemai az anyosaval...
Az en anyosom raadasul sajnos tulsagosan okos is, nemcsak merhetetlenul gonosz...
Azt hiszem en sem tudom 4 ev anyagat megirni egyszerre csak reszletekben... pedig jol indult koztunk minden, egeszen addig mig ossze nem hazasodtunk a parommal. Termeszetesen azonnal elkezdte nyomni az unoka temat, es akkor szolta be az elso nagyon durva dolgot, amit soha sem fogok elfelejteni neki. meg mindig visszhangzik a fejemben, annyira szivbe markolo volt.
az en Anyukam sajnos meghalt kb mikor fel eve voltunk egyutt a parommal. miutan osszehazasodtunk, az anyja elso reakcioja az volt, hogy de jo lesz ha unokaja szuletik, mert ok lesznek az egyetlen nagyszulok!!!! es megcsak eszre sem vette, hogy mit mondott!!!!! en meg csak alltam, es megsemmisultem a szavaitol. napokig bogtem, hogy hogy mondhatott ilyent...
es ez sajnos nalunk is csak a kezdet volt....
kamilla
Tudom, morbid, de jol eso erzes tudni, hogy masnak is adodnak problemai az anyosaval...
Az en anyosom raadasul sajnos tulsagosan okos is, nemcsak merhetetlenul gonosz...
Azt hiszem en sem tudom 4 ev anyagat megirni egyszerre csak reszletekben... pedig jol indult koztunk minden, egeszen addig mig ossze nem hazasodtunk a parommal. Termeszetesen azonnal elkezdte nyomni az unoka temat, es akkor szolta be az elso nagyon durva dolgot, amit soha sem fogok elfelejteni neki. meg mindig visszhangzik a fejemben, annyira szivbe markolo volt.
az en Anyukam sajnos meghalt kb mikor fel eve voltunk egyutt a parommal. miutan osszehazasodtunk, az anyja elso reakcioja az volt, hogy de jo lesz ha unokaja szuletik, mert ok lesznek az egyetlen nagyszulok!!!! es megcsak eszre sem vette, hogy mit mondott!!!!! en meg csak alltam, es megsemmisultem a szavaitol. napokig bogtem, hogy hogy mondhatott ilyent...
es ez sajnos nalunk is csak a kezdet volt....
kamilla
Kedves Kamilla!
igy látatlanban is , nem lehet, hogy az anyósod ezt az egyet másképp értette- mondjuk nem jól használta az összetett mondatot..lehet, hogy azt akarta mondani vele, hogy jó ha lesz már unokája és mivel õ lesz az egyetlen nagymami össze kell majd szednie magát- aminek persze elõre örül. Azért nekem ez sokkal valószínûbb, anélkül, hogy védeni akarnám, hiszem nem ismerem.. Szerintem viszonylag könnyû félreérteni olyasmit, amire az ember hiperérzékeny...Ilyenkor másképp állnak az antennáink..
igy látatlanban is , nem lehet, hogy az anyósod ezt az egyet másképp értette- mondjuk nem jól használta az összetett mondatot..lehet, hogy azt akarta mondani vele, hogy jó ha lesz már unokája és mivel õ lesz az egyetlen nagymami össze kell majd szednie magát- aminek persze elõre örül. Azért nekem ez sokkal valószínûbb, anélkül, hogy védeni akarnám, hiszem nem ismerem.. Szerintem viszonylag könnyû félreérteni olyasmit, amire az ember hiperérzékeny...Ilyenkor másképp állnak az antennáink..
Tea!
Akkor meg en is azt gondoltam, hogy de szornyu gonosz vagyok, hogy ilyeneket feltetelezek rola. Meg lelkiismeret furdalasom is volt.
Aztan jott a kovetkezo lepese: az eskuvo. Felajanlottak, hogy ok alljak a kajat, ami egyaltalan nem kerult sokba ahhoz kepest, hogy mennyi vendeget hivtak. Ok. Tekintve, hogy nekem kb 5 db. rokonom van. Igen am,de mivel ok fizettek,semmi de semmi beleszolasunk sem volt abba,hogy megis milyen eskuvot szeretnenk.Olyant csinaltak, amilyent OK elkepzeltek,de fennen hajtogattak milyen draga is volt (100 eft). Irto rosszul ereztem magam vegig, tok szarul sikerult, eletem legelrontottabb napja lett. Nagyon megbantam.
Aztan ra 2 evre a ferjem occse is bejelentette, hogy nosul, es az volt a legelso reakciojuk, hogy annak orultek, milyen nagy csaladja is van a masik leendo menyuknek szemben velem, igy legalabb nem lesz olyan draga az eskuvo mint a mienk!!! es ezt sem vette eszre az anyosom, hogy sikerult ujra megsemmisitenie a szavaival...
es mindez meg mindig csak csekely toredeke az esemenyeknek.
ma ott tartok, hogy babat varok, es ha a vilagot kell is feje tetejere allitanom akkor is elintezem, hogy a kisbabank az en csaladnevemet kapja, ne pedig a ferjem ketszinu szuleiet...
kamilla
Akkor meg en is azt gondoltam, hogy de szornyu gonosz vagyok, hogy ilyeneket feltetelezek rola. Meg lelkiismeret furdalasom is volt.
Aztan jott a kovetkezo lepese: az eskuvo. Felajanlottak, hogy ok alljak a kajat, ami egyaltalan nem kerult sokba ahhoz kepest, hogy mennyi vendeget hivtak. Ok. Tekintve, hogy nekem kb 5 db. rokonom van. Igen am,de mivel ok fizettek,semmi de semmi beleszolasunk sem volt abba,hogy megis milyen eskuvot szeretnenk.Olyant csinaltak, amilyent OK elkepzeltek,de fennen hajtogattak milyen draga is volt (100 eft). Irto rosszul ereztem magam vegig, tok szarul sikerult, eletem legelrontottabb napja lett. Nagyon megbantam.
Aztan ra 2 evre a ferjem occse is bejelentette, hogy nosul, es az volt a legelso reakciojuk, hogy annak orultek, milyen nagy csaladja is van a masik leendo menyuknek szemben velem, igy legalabb nem lesz olyan draga az eskuvo mint a mienk!!! es ezt sem vette eszre az anyosom, hogy sikerult ujra megsemmisitenie a szavaival...
es mindez meg mindig csak csekely toredeke az esemenyeknek.
ma ott tartok, hogy babat varok, es ha a vilagot kell is feje tetejere allitanom akkor is elintezem, hogy a kisbabank az en csaladnevemet kapja, ne pedig a ferjem ketszinu szuleiet...
kamilla
Kamilla
Szerintem eloszor beszelj vele negyszemkozt es tudakolt meg valoban szandekos gonoszsag rejtozik-e a szavai mogott. (Akar kerdez ra nyiltan hogy nem gondolt-e arra milyen bantoak egyes kijelentesei)
Lehet hogy csak meggondolatlan volt es csacsog ossze-vissza.
Elvegre neked eppen most lesz nagy csaladod......es egy unoka a nagymama szamara altalaban nagyon sokat jelent (megha gonosz is)....es ha valoban okos elfojtja az ellenszenvet veled kapcsolatban...ugye tudod miert...
Udv
Meli
Szerintem eloszor beszelj vele negyszemkozt es tudakolt meg valoban szandekos gonoszsag rejtozik-e a szavai mogott. (Akar kerdez ra nyiltan hogy nem gondolt-e arra milyen bantoak egyes kijelentesei)
Lehet hogy csak meggondolatlan volt es csacsog ossze-vissza.
Elvegre neked eppen most lesz nagy csaladod......es egy unoka a nagymama szamara altalaban nagyon sokat jelent (megha gonosz is)....es ha valoban okos elfojtja az ellenszenvet veled kapcsolatban...ugye tudod miert...
Udv
Meli
Néha egészen elképedek, hogy másnak mi jutott. Én meg ha akarnék se tudnék rosszat mondani az anyósomra. Illetve ha direkt keresnék... végülis mindenkinek van valami defektje, biztos lehetne találni. De nem keresek. Annyira rendes. Az a tipikus befogadó típus. Egyszerûen elfogadott olyannak, amilyen vagyok. Végülis a fia választott magának, neki kell velem együtt élnie, az õ dolga. Ugyanakkor megpróbál bennünket minden szinten támogatni. Szeretettel, odafigyeléssel, s ha kell, akkor anyagilag is.
Pedig aztán én nem vagyok egyszerû eset. Már elõre sajnálom a kis menyemet. Én ugyan talán gonosz az nem leszek, de biztos, hogy mindent jobban fogok tudni. Remélem azért sikerül majd megtalálnom az arany középutat.
A kisfiam most még csak fél éves, úgyhogy még szelídülhetek egy kicsit.
Pedig aztán én nem vagyok egyszerû eset. Már elõre sajnálom a kis menyemet. Én ugyan talán gonosz az nem leszek, de biztos, hogy mindent jobban fogok tudni. Remélem azért sikerül majd megtalálnom az arany középutat.
A kisfiam most még csak fél éves, úgyhogy még szelídülhetek egy kicsit.
Drága Kamilla!
Nagyon sajnálom, hogy várandósan ilyen szörnyû dolgokat kell megélned, maximálisan megértelek, mert a történetembõl látni fogod, hogy az én anyósomnak is hasonló jelleme van mint a tiédnek. / gonosz a végtelenségig. /
De: kérlek gondold meg a vezetéknév dolgot.
Bennem is felmerült az, hogy a kislányom Melissa / ma 4 hónapos / a férjem szüleinek családnevét viseli majd
/ nekem apóssal is volt konfliktusom, ugyanis full alkoholista /,de ez a név a férjemé is, akit imádok.
És Neki fájt volna, ha a várvavárt kislánya nem az Õ nevét viseli.
ezért gondold át újra, mert a párodat biztosan Te sem akarod megbántani.
Hidd el "bosszút állni" ezer más módon lehet...
nekem van egy kisfiam /9 éves / is az elsõ házasságomból,
imádja a mostani páromat, és nagyon szeretné felvenni a vezetéknevét...
pedig anyósékat Õ sem kedveli, mert bántottak engem.
ja, és az esküvõnk után / tavaly volt / én is felvettem a férjem vezetéknevét, ennek Õ nagyon örült,
a boszorkány viszont nem is tudja szerintem...
egyébként nálunk is az esküvõ után lett keményebb a helyzet...
most már tényleg mesélek én is / ma este / nem csigázlak Benneteket tovább.
Meli!
Az én anyósom bizony volt olyan ostoba, hogy még annak érdekében sem tudott jó lenni hozzám, hogy az egyszem fiának a gyermekéhez jogot formálhasson a késõbbiekben...
persze az esküvõig szentül hitte, hogy úgyis szakítunk majd,
még az sem tûnt fel neki, hogy boldogan élünk már három éve.
mikor megtudta, hogy összeházasodunk " hisztizett " a maga primitív módján.
Virág!
Én is írói álmokat dédelgetek már nagyon régóta
témám rengeteg van a fejemben , már csak idõ kéne papírra vetni...
pl. ez az anyósügy is kész rémregény, a történeteimben biztos gyakran felbukkan majd, mint negatív hõs...
Puszi Mindenkinek :
Sheila
Nagyon sajnálom, hogy várandósan ilyen szörnyû dolgokat kell megélned, maximálisan megértelek, mert a történetembõl látni fogod, hogy az én anyósomnak is hasonló jelleme van mint a tiédnek. / gonosz a végtelenségig. /
De: kérlek gondold meg a vezetéknév dolgot.
Bennem is felmerült az, hogy a kislányom Melissa / ma 4 hónapos / a férjem szüleinek családnevét viseli majd
/ nekem apóssal is volt konfliktusom, ugyanis full alkoholista /,de ez a név a férjemé is, akit imádok.
És Neki fájt volna, ha a várvavárt kislánya nem az Õ nevét viseli.
ezért gondold át újra, mert a párodat biztosan Te sem akarod megbántani.
Hidd el "bosszút állni" ezer más módon lehet...
nekem van egy kisfiam /9 éves / is az elsõ házasságomból,
imádja a mostani páromat, és nagyon szeretné felvenni a vezetéknevét...
pedig anyósékat Õ sem kedveli, mert bántottak engem.
ja, és az esküvõnk után / tavaly volt / én is felvettem a férjem vezetéknevét, ennek Õ nagyon örült,
a boszorkány viszont nem is tudja szerintem...
egyébként nálunk is az esküvõ után lett keményebb a helyzet...
most már tényleg mesélek én is / ma este / nem csigázlak Benneteket tovább.
Meli!
Az én anyósom bizony volt olyan ostoba, hogy még annak érdekében sem tudott jó lenni hozzám, hogy az egyszem fiának a gyermekéhez jogot formálhasson a késõbbiekben...
persze az esküvõig szentül hitte, hogy úgyis szakítunk majd,
még az sem tûnt fel neki, hogy boldogan élünk már három éve.
mikor megtudta, hogy összeházasodunk " hisztizett " a maga primitív módján.
Virág!
Én is írói álmokat dédelgetek már nagyon régóta
témám rengeteg van a fejemben , már csak idõ kéne papírra vetni...
pl. ez az anyósügy is kész rémregény, a történeteimben biztos gyakran felbukkan majd, mint negatív hõs...
Puszi Mindenkinek :
Sheila
Sziasztok!
Háát, látom a helyzet változatlan, mindenhol hasonló a helyzet. Ez tényleg érdekes, hogy az esküvõ után romlik meg a viszony.
Nálunk ez több lépcsõs volt. Elõször imádtak, aztán amikor 1-2-3 éve jártunk, rájöttek, hogy komolyodik a dolog, hallgathattam, a -minek a papír, stb dumákat, meg a :-tetessek fel spirált!!!!!!!!!! (mintha nem lenne egyértelmû, hogy nem szült nõknek nem nagyon ajánlják), de fõ a kisfiúk biztonsága! Nehogymár "átvágjam", és ne vegyem be a tablettát. (elég hülyeség amúgy, mert ha erre a fondorlatra készültem volna, max. azt mondom, fenn van, a spirál. (ellenõrizze le, ha tudja)!
Na, aztán az esküvõt, amikor bejelentettük, akkor úgy túnt, beletörõdtek, és örülnek is. Itt anyagiak vonzatában az én Apukám volt a "csúnyább". Na, amikor ujítottuk a lakást, akkor (1+2 félszoba) voltak elejtett megjegyzések. Ugye, votl a háló, meg a mellette lévõ kisszoba. Amit én következetesen gyerekszobának neveztem, hiszen nem véletklenül választottunk a párommal együtt napsárga tapétát bele. Amikor monduk, melyik dolog hová kerüljön, én mindig mondtam, hogy a gyerekszobába, Anyósom mindig kijavított, hogy az nem gyerekszoba! Anyuék mesélték, hogy nekik odasziszegte, hogy ne is álmodozzanak unokáról az elkövetkezendõ 4 évben, amíg a párom fõiskolára jár. Mert az õ kisfiát nem lehet zavarni!!! Mondom, hogy jó, majd 4 évig lábujjhegyen közlekedek, nem is szólok hozzá! Háát, nem nagyon tiltakozott! (megjegyezném, hogy a párom, középiskola után elkezdte a fõiskolát, félbehagyta, akkor nem erõltették, hogy járjon, mi összeházasodtunk, és még azon a nyáron elkezték rugdosni, hogy járjon iskolába!
mit ne mondjak, most, hogy gyesen vagyok, és 400.000 az iskola, pont ez hiányzott!)
Na, aztán mégis várandós lettem (abszolút nem véletlenül), még elhangzott egy ilyen kérdés is az anyósom szájából: MEGTARTOD????????????? ILYET KÉRDEZNI!!!!
Na, utánna volt 9 hónap tenyyéren hordozás.
Azóta a kölök az elsõ,, második, tizedik (persze, ez természetes, nálam is), aztán a kisfiúk, és kész. Én totál le vagyok írva. De tényleg. A fennt emlegetett tápszeres dolog is szerintem azért lett erõltetve, hogy még jobban el lehessek szeparálva, mert még akkor sem legyen nálam a gyerek, ha szopik.
Szóval, napról napra, hétrõl hétre hónapról hónapra próbálnak eltávolítani ....
Még egy sztori, ami azóta is a szívembe markol. Nem egy nagy dolog, lehet, hogy hülyének néztek, hogy ezért kiakadtam, de nemem hihetetlenül rosszul esett.
Helyszín: étkezõ, asztal, ülljük körbe:Após, anyós (ölében a kölök), párom, én.
A gyerek, kéretõzik hozzám, és mondja: mammmmaaa
anyós ismétli: máááááááma
mondom, fel se nézve a tányérból: MAMA
anyós: (meg se hallva) MÁÁÁÁÁMA
Párom: anyu, azt mondta a törpe, hogy MAMA (KIS HATÁSSZÜNET) és az ANYJÁNAK mondta (mielõtt örülni kezd, hogy neki)
Após: (orra alatt mormogva) hááát, nem úgy hallatszott!!!
Na, most mondjátok meg, egy 10 hónapos gyerek hogy lehet, hogy így hallatszik, meg úgy....
Olyan nagyon rosszul esett!!! Mintha nem lenne természetes, hogy nekem mondhatja, hogy mama....
Esküszöm, annak örülnének a legjobban, ha meghalnék, vagy "elintéznék" hogy nem vagyok normális, és elválatnák tõlem a párom, na akkor teljes lenne a boldogság, mert a kisunokát, és a páromat is babusgathanák non-stop.
Erre jó esélyük van, ugyanis találtam egy csomót a combomban. Ha szerencséjük van, elpatkolok Amikor megtaláltam, végigbõgtem az éjszakát, mert elképzeltem a kicsi fiam életét nélkülem. Tuti magukhoz vennék, mert szegény párom egyedül hogyan? A páromnak szereznének egy csinos fiatal lányt.....
Én meg 10 év múlva el lennék felejtve...
Puszi mindenkinek, és fel a fejjel!: Rántottcsirkésanyuka
Ja, ebbõl tuti hogy magára ismer, de nem baj, legalább nyomonköveti, hogy miket csinálnak akár tudat alatt velem. Sajnos próbáltam a férjemmel errõl beszélni, de õ egy külön történet.... ha õ nem hallgat meg, itt legalább sorstársakra akadtam
Háát, látom a helyzet változatlan, mindenhol hasonló a helyzet. Ez tényleg érdekes, hogy az esküvõ után romlik meg a viszony.
Nálunk ez több lépcsõs volt. Elõször imádtak, aztán amikor 1-2-3 éve jártunk, rájöttek, hogy komolyodik a dolog, hallgathattam, a -minek a papír, stb dumákat, meg a :-tetessek fel spirált!!!!!!!!!! (mintha nem lenne egyértelmû, hogy nem szült nõknek nem nagyon ajánlják), de fõ a kisfiúk biztonsága! Nehogymár "átvágjam", és ne vegyem be a tablettát. (elég hülyeség amúgy, mert ha erre a fondorlatra készültem volna, max. azt mondom, fenn van, a spirál. (ellenõrizze le, ha tudja)!
Na, aztán az esküvõt, amikor bejelentettük, akkor úgy túnt, beletörõdtek, és örülnek is. Itt anyagiak vonzatában az én Apukám volt a "csúnyább". Na, amikor ujítottuk a lakást, akkor (1+2 félszoba) voltak elejtett megjegyzések. Ugye, votl a háló, meg a mellette lévõ kisszoba. Amit én következetesen gyerekszobának neveztem, hiszen nem véletklenül választottunk a párommal együtt napsárga tapétát bele. Amikor monduk, melyik dolog hová kerüljön, én mindig mondtam, hogy a gyerekszobába, Anyósom mindig kijavított, hogy az nem gyerekszoba! Anyuék mesélték, hogy nekik odasziszegte, hogy ne is álmodozzanak unokáról az elkövetkezendõ 4 évben, amíg a párom fõiskolára jár. Mert az õ kisfiát nem lehet zavarni!!! Mondom, hogy jó, majd 4 évig lábujjhegyen közlekedek, nem is szólok hozzá! Háát, nem nagyon tiltakozott! (megjegyezném, hogy a párom, középiskola után elkezdte a fõiskolát, félbehagyta, akkor nem erõltették, hogy járjon, mi összeházasodtunk, és még azon a nyáron elkezték rugdosni, hogy járjon iskolába!
mit ne mondjak, most, hogy gyesen vagyok, és 400.000 az iskola, pont ez hiányzott!)
Na, aztán mégis várandós lettem (abszolút nem véletlenül), még elhangzott egy ilyen kérdés is az anyósom szájából: MEGTARTOD????????????? ILYET KÉRDEZNI!!!!
Na, utánna volt 9 hónap tenyyéren hordozás.
Azóta a kölök az elsõ,, második, tizedik (persze, ez természetes, nálam is), aztán a kisfiúk, és kész. Én totál le vagyok írva. De tényleg. A fennt emlegetett tápszeres dolog is szerintem azért lett erõltetve, hogy még jobban el lehessek szeparálva, mert még akkor sem legyen nálam a gyerek, ha szopik.
Szóval, napról napra, hétrõl hétre hónapról hónapra próbálnak eltávolítani ....
Még egy sztori, ami azóta is a szívembe markol. Nem egy nagy dolog, lehet, hogy hülyének néztek, hogy ezért kiakadtam, de nemem hihetetlenül rosszul esett.
Helyszín: étkezõ, asztal, ülljük körbe:Após, anyós (ölében a kölök), párom, én.
A gyerek, kéretõzik hozzám, és mondja: mammmmaaa
anyós ismétli: máááááááma
mondom, fel se nézve a tányérból: MAMA
anyós: (meg se hallva) MÁÁÁÁÁMA
Párom: anyu, azt mondta a törpe, hogy MAMA (KIS HATÁSSZÜNET) és az ANYJÁNAK mondta (mielõtt örülni kezd, hogy neki)
Após: (orra alatt mormogva) hááát, nem úgy hallatszott!!!
Na, most mondjátok meg, egy 10 hónapos gyerek hogy lehet, hogy így hallatszik, meg úgy....
Olyan nagyon rosszul esett!!! Mintha nem lenne természetes, hogy nekem mondhatja, hogy mama....
Esküszöm, annak örülnének a legjobban, ha meghalnék, vagy "elintéznék" hogy nem vagyok normális, és elválatnák tõlem a párom, na akkor teljes lenne a boldogság, mert a kisunokát, és a páromat is babusgathanák non-stop.
Erre jó esélyük van, ugyanis találtam egy csomót a combomban. Ha szerencséjük van, elpatkolok
Amikor megtaláltam, végigbõgtem az éjszakát, mert elképzeltem a kicsi fiam életét nélkülem. Tuti magukhoz vennék, mert szegény párom egyedül hogyan? A páromnak szereznének egy csinos fiatal lányt..... Én meg 10 év múlva el lennék felejtve...
Puszi mindenkinek, és fel a fejjel!: Rántottcsirkésanyuka
Ja, ebbõl tuti hogy magára ismer, de nem baj, legalább nyomonköveti, hogy miket csinálnak akár tudat alatt velem. Sajnos próbáltam a férjemmel errõl beszélni, de õ egy külön történet.... ha õ nem hallgat meg, itt legalább sorstársakra akadtam
Kedves Rántottcsirkés!
Csak olvastam eddig amiket írtatok, de amit most írtál, az egy kicsit durva. Én biztos kivettem volna anyós kezéből a gyereket, ha ilyet csinál. Különben is, örüljön neki, hogy nála is lehet, hiszen a TE gyereked. Hihetetlen, hogy milyen emberek vannak a világon.
A csomótól meg ne ijedj meg rögtön, lehet, hogy csak egy zsírcsomó, vagy egy kis izomcsomó. El kell menni dokihoz, amilyen hamar csak tudsz. Egyszer én az arcomon találtam egyet, a szám közelében és elrohantam, hogy nekem "szájrákom" van. Az orvos megvizsgált, aztán az első kérdése az volt: "sokat rágózik?". Mondtam neki, hogy ált. egész nap. Erre közölte velem, hogy nincs gond, csak a rágóizmaim görcsöltek be. Utána elég jót röhögtem magamon.
Remélem neked sincs komolyabb bajod, s arra ne is gondolj, hogy nem kéne élned, stb. Már csak a fiad miatt sem. Gondold el, akkor ha ők nevelnék, pont olyan hülye lenne majd ő is. Ezt ne engedd!!
A mi esküvőnk a párommal novemberben lesz. Leendő anyósomat szeretem, úgy tűnik nem lesz gond vele. Sajnos apósomat nem láttam még és nem is láthatom, hiszen tavaly decemberben meghalt. Leszanyósom nagyon szeret engem, azt mondta ( a szemembe), hogy már amikor először beszéltünk telefonon, akkor megszeretett és úgy érzi, mintha mindig ismert volna. Azt hiszem nekem szerencsém van. Remélem ilyen marad később is!! Amúgy a fiát szereti, de nem csüng rajta, mert a párom már 14 évesen önállóan Pestre ment suliba és azóta ott élt, él és mindig maga intézte a dolgait, tehát a leválás elég hamar megtörtént és leszanyósom megszokta. Nekünk is azt mondta, hogy ő nem szól bele a dolgainkba, intézzük úgy az életünket ahogy mi akarjuk, de mindig ott lesz, ha kelleni fog. Tényleg nagyon remélem, hogy így marad!
Mégegyszer: menj el dokihoz, de ne ess kétségbe előre, hiszen lehet, hogy semmi komoly!! Szorítok neked!!! Anyósékat meg sz**d le, nehogy már miattuk tedd tönkre az idegeidet!!
Légy jó, puszi: Zita
Csak olvastam eddig amiket írtatok, de amit most írtál, az egy kicsit durva. Én biztos kivettem volna anyós kezéből a gyereket, ha ilyet csinál. Különben is, örüljön neki, hogy nála is lehet, hiszen a TE gyereked. Hihetetlen, hogy milyen emberek vannak a világon.
A csomótól meg ne ijedj meg rögtön, lehet, hogy csak egy zsírcsomó, vagy egy kis izomcsomó. El kell menni dokihoz, amilyen hamar csak tudsz. Egyszer én az arcomon találtam egyet, a szám közelében és elrohantam, hogy nekem "szájrákom" van. Az orvos megvizsgált, aztán az első kérdése az volt: "sokat rágózik?". Mondtam neki, hogy ált. egész nap. Erre közölte velem, hogy nincs gond, csak a rágóizmaim görcsöltek be. Utána elég jót röhögtem magamon.
Remélem neked sincs komolyabb bajod, s arra ne is gondolj, hogy nem kéne élned, stb. Már csak a fiad miatt sem. Gondold el, akkor ha ők nevelnék, pont olyan hülye lenne majd ő is. Ezt ne engedd!!
A mi esküvőnk a párommal novemberben lesz. Leendő anyósomat szeretem, úgy tűnik nem lesz gond vele. Sajnos apósomat nem láttam még és nem is láthatom, hiszen tavaly decemberben meghalt. Leszanyósom nagyon szeret engem, azt mondta ( a szemembe), hogy már amikor először beszéltünk telefonon, akkor megszeretett és úgy érzi, mintha mindig ismert volna. Azt hiszem nekem szerencsém van. Remélem ilyen marad később is!! Amúgy a fiát szereti, de nem csüng rajta, mert a párom már 14 évesen önállóan Pestre ment suliba és azóta ott élt, él és mindig maga intézte a dolgait, tehát a leválás elég hamar megtörtént és leszanyósom megszokta. Nekünk is azt mondta, hogy ő nem szól bele a dolgainkba, intézzük úgy az életünket ahogy mi akarjuk, de mindig ott lesz, ha kelleni fog. Tényleg nagyon remélem, hogy így marad!
Mégegyszer: menj el dokihoz, de ne ess kétségbe előre, hiszen lehet, hogy semmi komoly!! Szorítok neked!!! Anyósékat meg sz**d le, nehogy már miattuk tedd tönkre az idegeidet!!
Légy jó, puszi: Zita
Rantottcsirkesanyu!
En nagyon kivancsi vagyok a ferjed, hogy reagal ezekre a dolgokra, mert siman el tudom kepzelni, hogy pont ugy ahogy az enyem...
En is mindig elmondom neki a serelmeimet, amik bantanak a szuleivel kapcsoltban, es o termeszetesen mindig megvedi oket, bar azt sem mondja, hogy nincs igazam, inkabb hasonlo nezopontot kepvisel mint Meli, tehat, o is ugy erzi, hogy en ertem felre a mondottakat, es csak mert erzekeny vagyok ertem maskent... Termeszetesen jokora lelkiismeret furdalasom van amiatt, hogy gyulolom oket, mert hat a szulei, akiket termeszetesen szeret.
Meli: tkepp eleinte meg elhittem a ferjemnek, hogy rosszul ertelmezem a szulei beszolasait, es bar irto nyul vagyok, osszeszedtem a batorsagom, es megmondtam az anyjanak is, hogy miert mond ilyeneket a halott Anyukam rovasara...
termeszetesen azt mondta, hogy o egyaltalan nem ugy ertette, hogy azert mondta azt, hogy de jo, hogy ha lesz unoka mert ok lesznek az egyetlen nagyszulok mert orul annak, hogy az en Anyukam meghalt, hanem azert mert akkor majd jo sokat kell majd nekem segitenie... kifejtette, hogy eleinte az elso hetekben akar ejjel nappal szukseg lesz ra. Hala egnek abban azert a ferjem is egyetert velem, hogy arrol szo sem lehet! Legfeljebb heti egyszer engedem be a lakasomba hetvegen. Meg szerencse, hogy az en lakasomba lakunk!
Kitalalta, hogy berendez az o lakasaba egy babaszobat, hogy ha mi at akarjuk vinni a gyereket, ott tudjunk aludni. Eszebe sem jut, hogy talan nekunk, vagy a masik fianak akinek nemreg szuletett gyereke segitsen berendezni egy babaszobat. Szerencsere ok mar egy kicsit kitapostak elottunk az utat, es idejeben leallitottak, hogy ne maszkaljon fel allandoan szegenyekhez, es ossza a keretlen jotanacsait. Igen am, de nalam arra apellal, hogy nekem nincs Anyukam, es majd szerinte biztos rakenyszerulok, pedig az kizart! Inkabb a szomszed kismamahoz viszem mint hozza.
Egyebkent felreteve az unszimpatiat, fokent azert sem vinnem oda, mert ott lakik az inkontinens nagypapa is, es enyhen szolva all az egesz lakas a vizelet es cigi szagban, merthogy mindenki dohanyzik. Nem azt mondom, hogy retkes a lakasuk, de irtozatosan nem tartjak be a higienes szabalyokat.
Egyebkent en mit nem adnek azert, ha ok is olvasnak ezt a topicot. Bar nem valoszinu. Leginkabb a ferjem apja internetezik, de fokent csak a porno site-kat nezegeti, de meg a nagypapa is koveteli maganak a szex videokazettakat. Ez meg a raadas amiert nem vinnem oda a gyerekem. Hanynom kell a pasi kulsejetol is. Egy dagadt vizilorol van szo, aki allandoan szexi chipanddale szuk boxeralsokban rohangal a lakasban. Eszebe sem jutott, hogy nem vagyok kivancsi azon bizonyos mereteire, es csak miutan raszoltam oltozott fel...
Abbahagyom a szofosast, bar jolesett, es napokig tudnek irni roluk...
kamilla
En nagyon kivancsi vagyok a ferjed, hogy reagal ezekre a dolgokra, mert siman el tudom kepzelni, hogy pont ugy ahogy az enyem...
En is mindig elmondom neki a serelmeimet, amik bantanak a szuleivel kapcsoltban, es o termeszetesen mindig megvedi oket, bar azt sem mondja, hogy nincs igazam, inkabb hasonlo nezopontot kepvisel mint Meli, tehat, o is ugy erzi, hogy en ertem felre a mondottakat, es csak mert erzekeny vagyok ertem maskent... Termeszetesen jokora lelkiismeret furdalasom van amiatt, hogy gyulolom oket, mert hat a szulei, akiket termeszetesen szeret.
Meli: tkepp eleinte meg elhittem a ferjemnek, hogy rosszul ertelmezem a szulei beszolasait, es bar irto nyul vagyok, osszeszedtem a batorsagom, es megmondtam az anyjanak is, hogy miert mond ilyeneket a halott Anyukam rovasara...
termeszetesen azt mondta, hogy o egyaltalan nem ugy ertette, hogy azert mondta azt, hogy de jo, hogy ha lesz unoka mert ok lesznek az egyetlen nagyszulok mert orul annak, hogy az en Anyukam meghalt, hanem azert mert akkor majd jo sokat kell majd nekem segitenie... kifejtette, hogy eleinte az elso hetekben akar ejjel nappal szukseg lesz ra. Hala egnek abban azert a ferjem is egyetert velem, hogy arrol szo sem lehet! Legfeljebb heti egyszer engedem be a lakasomba hetvegen. Meg szerencse, hogy az en lakasomba lakunk!
Kitalalta, hogy berendez az o lakasaba egy babaszobat, hogy ha mi at akarjuk vinni a gyereket, ott tudjunk aludni. Eszebe sem jut, hogy talan nekunk, vagy a masik fianak akinek nemreg szuletett gyereke segitsen berendezni egy babaszobat. Szerencsere ok mar egy kicsit kitapostak elottunk az utat, es idejeben leallitottak, hogy ne maszkaljon fel allandoan szegenyekhez, es ossza a keretlen jotanacsait. Igen am, de nalam arra apellal, hogy nekem nincs Anyukam, es majd szerinte biztos rakenyszerulok, pedig az kizart! Inkabb a szomszed kismamahoz viszem mint hozza.
Egyebkent felreteve az unszimpatiat, fokent azert sem vinnem oda, mert ott lakik az inkontinens nagypapa is, es enyhen szolva all az egesz lakas a vizelet es cigi szagban, merthogy mindenki dohanyzik. Nem azt mondom, hogy retkes a lakasuk, de irtozatosan nem tartjak be a higienes szabalyokat.
Egyebkent en mit nem adnek azert, ha ok is olvasnak ezt a topicot. Bar nem valoszinu. Leginkabb a ferjem apja internetezik, de fokent csak a porno site-kat nezegeti, de meg a nagypapa is koveteli maganak a szex videokazettakat. Ez meg a raadas amiert nem vinnem oda a gyerekem. Hanynom kell a pasi kulsejetol is. Egy dagadt vizilorol van szo, aki allandoan szexi chipanddale szuk boxeralsokban rohangal a lakasban. Eszebe sem jutott, hogy nem vagyok kivancsi azon bizonyos mereteire, es csak miutan raszoltam oltozott fel...
Abbahagyom a szofosast, bar jolesett, es napokig tudnek irni roluk...
kamilla
Csirkés!
Egyszerûen elképesztõ. Ennyire férgek? Nem értem a párodat. Komolyan nem! Hova figyel ilyenkor. Nem érzi át? És egyáltalán... Miért nem lehet ezt vele megbeszélni? Megértem, hogy szereti a szüleit. Ez helyénvaló is! De vakon? Téged választott. Õ a zsák és te vagy a folt. Kiegészítitek egymást. Számítanotok kell egymásra. Ezt õ nem látja be?
Mi amikor kitaláltuk a kisfiam nevét, tudtam, hogy az anyósomnak nem fog tetszeni. Mondtam a páromnak, hogy neki kell a sarkára állnia vele szemben, nem csak nekem. Az anyósomnak éreznie kell, hogy ez közös döntés és megmásíthatatlan. A párom megértette, és bár volt néhány nehezebb hetünk választásunk miatt, õ kiállt mellettem és mára már minden rendben.
Egyszerûen elképesztõ. Ennyire férgek? Nem értem a párodat. Komolyan nem! Hova figyel ilyenkor. Nem érzi át? És egyáltalán... Miért nem lehet ezt vele megbeszélni? Megértem, hogy szereti a szüleit. Ez helyénvaló is! De vakon? Téged választott. Õ a zsák és te vagy a folt. Kiegészítitek egymást. Számítanotok kell egymásra. Ezt õ nem látja be?
Mi amikor kitaláltuk a kisfiam nevét, tudtam, hogy az anyósomnak nem fog tetszeni. Mondtam a páromnak, hogy neki kell a sarkára állnia vele szemben, nem csak nekem. Az anyósomnak éreznie kell, hogy ez közös döntés és megmásíthatatlan. A párom megértette, és bár volt néhány nehezebb hetünk választásunk miatt, õ kiállt mellettem és mára már minden rendben.
Hahó !
Egészen ijesztõ a panaszok sora,remélem, azért akad olyan
szerencsés lélek is,aki jól kijön az anyóssal-apóssal...
Örülök,hogy terjed a folytatásos írás !!!
Sokat segítenétek, ha mindenki megírná, szerinte mi a megoldás a gondomra.
Ígéretemhez híven már nem panaszkodom többet,hiszen a kislányom (AnnaVirág,10 hónapos) rengeteg örömet ad,
de sokat töprengek is.
A férjem hajnalban indul dolgozni, és gyakran csak este
8-10 órára ér haza. Négy hétvégébõl hármat végigdolgozik.
Tehát amikor otthon van,fõleg pihen,babázik,én meg gõzerõ-
vel kényeztetem.Nem tiltom el a gyereket a nagyanyjától,
de kijelentettem, hogy én oda többé be nem teszem a lábam,
ahol engem így megbántottak,de a Laci persze mehet, ha jólesik. Õ nincs odáig a gondolattól, hogy nélkülem menjen a Pankával,én pedig attól, hogy ott a koszban legyen a gye-
rek.Persze ha elõre szól, akkor kitakarítanak.
A nagyobbik gond az, hogy nem tudják a címünket és a Lacit állandóan nyúzzák a mobilján, el akarnak jönni hozzánk babázni. Én nem látnám õket szívesen, mert akkor késõbb
állandóan jönnének (hívatlanul),és minden alkalommal panaszkodnának.Férjemnek igaza van abban , hogy õk is a családja,nekem meg abban, hogy a saját otthonomban azt láthassak vendégül , akit igazán szívesen látok.
Nem tudok kedvesen mosolyogni arra, aki a szemembe mosolyog, a hátam mögött meg kibeszél ,inkább elkerülöm.
Ti mit tennétek a helyemben?
Egészen ijesztõ a panaszok sora,remélem, azért akad olyan
szerencsés lélek is,aki jól kijön az anyóssal-apóssal...
Örülök,hogy terjed a folytatásos írás !!!
Sokat segítenétek, ha mindenki megírná, szerinte mi a megoldás a gondomra.
Ígéretemhez híven már nem panaszkodom többet,hiszen a kislányom (AnnaVirág,10 hónapos) rengeteg örömet ad,
de sokat töprengek is.
A férjem hajnalban indul dolgozni, és gyakran csak este
8-10 órára ér haza. Négy hétvégébõl hármat végigdolgozik.
Tehát amikor otthon van,fõleg pihen,babázik,én meg gõzerõ-
vel kényeztetem.Nem tiltom el a gyereket a nagyanyjától,
de kijelentettem, hogy én oda többé be nem teszem a lábam,
ahol engem így megbántottak,de a Laci persze mehet, ha jólesik. Õ nincs odáig a gondolattól, hogy nélkülem menjen a Pankával,én pedig attól, hogy ott a koszban legyen a gye-
rek.Persze ha elõre szól, akkor kitakarítanak.
A nagyobbik gond az, hogy nem tudják a címünket és a Lacit állandóan nyúzzák a mobilján, el akarnak jönni hozzánk babázni. Én nem látnám õket szívesen, mert akkor késõbb
állandóan jönnének (hívatlanul),és minden alkalommal panaszkodnának.Férjemnek igaza van abban , hogy õk is a családja,nekem meg abban, hogy a saját otthonomban azt láthassak vendégül , akit igazán szívesen látok.
Nem tudok kedvesen mosolyogni arra, aki a szemembe mosolyog, a hátam mögött meg kibeszél ,inkább elkerülöm.
Ti mit tennétek a helyemben?
Virag!
Nemsokara nalunk is aktualis lesz ez a gond, es szinte biztos, hogy elkerulhetetlen, hogy ne jojjenek fel hozzank.
Azt pedig, hogy hivatlanul jonnenek nem valoszinu, es ha megkerdezik mikor johetnek, egyszeruen csak azt fogom mondani, hogy csupan hetvegen erek ra, hetkoznap tanulok, vagy akarmi...
A ferjem tesoja, ahol nemreg szuletett baba, egeszen egyeszeruen 1/2-1 ora elteltevel felkertek oket a tavozasra. Ennyit pedig ki fogok birni, aztan pedig biztos ami biztos jo alaposan megfurdetem szegenyket, mert tuti vegigtaperoljak majd a piszkos cigiszagu kezukkel...
kamilla
Nemsokara nalunk is aktualis lesz ez a gond, es szinte biztos, hogy elkerulhetetlen, hogy ne jojjenek fel hozzank.
Azt pedig, hogy hivatlanul jonnenek nem valoszinu, es ha megkerdezik mikor johetnek, egyszeruen csak azt fogom mondani, hogy csupan hetvegen erek ra, hetkoznap tanulok, vagy akarmi...
A ferjem tesoja, ahol nemreg szuletett baba, egeszen egyeszeruen 1/2-1 ora elteltevel felkertek oket a tavozasra. Ennyit pedig ki fogok birni, aztan pedig biztos ami biztos jo alaposan megfurdetem szegenyket, mert tuti vegigtaperoljak majd a piszkos cigiszagu kezukkel...
kamilla
Sziasztok!
Voltam a nõgyógyászomnál, aki mellesleg onkológus is, és megmutattam neki a csomót. Azt mondta, szerinte semmi, de mivel elég sok dudor, anyajegy,stb van rajtam (örökölt) na meg látta is, hogy a hasamon van egy heg (az õ hege mellett) ahol kiskoromban kivettek már egy csomót, és megnézték. Azt mondja, ha az negatív volt, szinte biztos, hogy mind az. De azért azt kérte, keresek egy jó belgyógyász-bõrgyógyászt, aki évente egyszer megnéz ultrahanggal is. Mert ugye egy sima anyajegybõl is lehet sok minden.. nekem meg sok van.
Most már jobban vagyok lelkileg, csak a férjem miatt vagyok gondban. Nagyon rendes, kedves, nagon szeretem, de tényleg soha nem lehet vele semmirõl beszélni...amúgy sem egy beszédes fajta, de Õ is eltereli a szót, meg azt mondja, érzékeny vagyok, rosszul értelmezem, túllihegem, stb. Úgy látszik, minden "anyafüggõ" pasi ilyen? Sajnos, emiatt egyre ingerültebb vagyok, és Õt se úgy várom itthon, ahogy egy jó feleségnek kell. Sajnos, nem érzi át, hogy tényleg komolyíodik a helyzet, és már érzem, hogy egy kicsi szúrás a szülei részérõl, és robban a bomba, és úúgy kiakadok...
Akkor majd tuti hülyének néznek, mert lehet, hogy amikor robbanok, egy pici dolgon fogok, és nem fogják érteni, mi a bajom, majd megállapítják, hogy nem vagyok normális, pszhihológusra van szükségem, és majd sajnálkoznak, hogy szegény fiúk, ilyen hárpiával kell élnie......
A párom "nemtörõdömségérõl" egy példa: amikor megtaláltam a csomót, totál kiakadtam, elkezdtem sírni. Esze volt, ment az a hülye Manchester-Zalaegerszeg mecs. (megjegyzem, nem focirajongó abszolút), és kértem, bújjon mellém, had sírjam ki magam (mert ugye végiggondoltam az egészet, mi történik, ha meghalok, lsd. fentebb), erre õ: jó, feküdj le, ha vége a mecsnek, megyek.......
Na, de ez már OFF.
Nyissak egy topicot, hogy mit csináljak, ha nem hallgat meg a férjem?
Úgy érzem, ez családi vonás, egyik fülén be a másikon ki... mintha ezt már láttam volna valahol.....
Zit: Nagyon aranyos vagy, hogy biztatsz, és nagyon drukkolok Neked, hogy ilyen áldásos is maradjon a kapcsolatod az anyósoddal. Irigyellek, és remélem, sikerülni fog!!
Kamilla: mit ne mondjak, nagyon hasonló a helyzetünk sajnos. Nagyon sajnállak, az anyukád miatt
Nem tudom, mit tudnánk a férjünkkel tenni Nagyon durva, amiket leírtál. Ilyen értelemben nekem még szerencsém van, mert tényleg rendesek, aranyosak, imádják a fiam, csak egyszerûen az ellenem irányuló "kiközösítési" kísérletek sértenek nagyon....
Bori! Téged is nagyon irigyellek, a családod miatt Egyszer, amikor még csak eggyütt jártunk a párommal, már írtam neki egy levelet, 2-3 hétig normális volt, figyelt rám, aztán minden ment elõrõl...
Én sem értem a férjemet....lehet, hogy egy kicsit "be is vagyok kattanva" lelkileg (is), és ezért olyan sz*r minden, és akkor még a párom, akinek hûséget, jóban-rosszbant fogadtam, Õ nem segít, hiába könyörgök neki. Nagyon egyedül érzem magam....nem tudom, mi lesz velünk...Õ meg csak legyint, hogy hisztis vagyok, meg érzékeny..
Hála az Égnek, itt a kisfiam, akit imádok, és Õ segít ezeken túllépni. legalább róla tudom, hogy szeret.
Virág! Sajnos, nem tudom, mit tégy, tanácsolnám, hogy ne tartsd a kapcsoltot, (de ez nekem se megoldható), talán a hétvégi fix 2-tõl 4-ig láthatási idõ lenne a megoldás
Puszi, és mindenkinek köszi a biztatást!!
Rántottcsirkés
Voltam a nõgyógyászomnál, aki mellesleg onkológus is, és megmutattam neki a csomót. Azt mondta, szerinte semmi, de mivel elég sok dudor, anyajegy,stb van rajtam (örökölt) na meg látta is, hogy a hasamon van egy heg (az õ hege mellett) ahol kiskoromban kivettek már egy csomót, és megnézték. Azt mondja, ha az negatív volt, szinte biztos, hogy mind az. De azért azt kérte, keresek egy jó belgyógyász-bõrgyógyászt, aki évente egyszer megnéz ultrahanggal is. Mert ugye egy sima anyajegybõl is lehet sok minden.. nekem meg sok van.
Most már jobban vagyok lelkileg, csak a férjem miatt vagyok gondban. Nagyon rendes, kedves, nagon szeretem, de tényleg soha nem lehet vele semmirõl beszélni...amúgy sem egy beszédes fajta, de Õ is eltereli a szót, meg azt mondja, érzékeny vagyok, rosszul értelmezem, túllihegem, stb. Úgy látszik, minden "anyafüggõ" pasi ilyen? Sajnos, emiatt egyre ingerültebb vagyok, és Õt se úgy várom itthon, ahogy egy jó feleségnek kell. Sajnos, nem érzi át, hogy tényleg komolyíodik a helyzet, és már érzem, hogy egy kicsi szúrás a szülei részérõl, és robban a bomba, és úúgy kiakadok...
Akkor majd tuti hülyének néznek, mert lehet, hogy amikor robbanok, egy pici dolgon fogok, és nem fogják érteni, mi a bajom, majd megállapítják, hogy nem vagyok normális, pszhihológusra van szükségem, és majd sajnálkoznak, hogy szegény fiúk, ilyen hárpiával kell élnie......
A párom "nemtörõdömségérõl" egy példa: amikor megtaláltam a csomót, totál kiakadtam, elkezdtem sírni. Esze volt, ment az a hülye Manchester-Zalaegerszeg mecs. (megjegyzem, nem focirajongó abszolút), és kértem, bújjon mellém, had sírjam ki magam (mert ugye végiggondoltam az egészet, mi történik, ha meghalok, lsd. fentebb), erre õ: jó, feküdj le, ha vége a mecsnek, megyek.......
Na, de ez már OFF.
Nyissak egy topicot, hogy mit csináljak, ha nem hallgat meg a férjem?
Úgy érzem, ez családi vonás, egyik fülén be a másikon ki... mintha ezt már láttam volna valahol.....
Zit: Nagyon aranyos vagy, hogy biztatsz, és nagyon drukkolok Neked, hogy ilyen áldásos is maradjon a kapcsolatod az anyósoddal. Irigyellek, és remélem, sikerülni fog!!
Kamilla: mit ne mondjak, nagyon hasonló a helyzetünk
sajnos. Nagyon sajnállak, az anyukád miatt Nem tudom, mit tudnánk a férjünkkel tenni
Nagyon durva, amiket leírtál. Ilyen értelemben nekem még szerencsém van, mert tényleg rendesek, aranyosak, imádják a fiam, csak egyszerûen az ellenem irányuló "kiközösítési" kísérletek sértenek nagyon.... Bori! Téged is nagyon irigyellek, a családod miatt
Egyszer, amikor még csak eggyütt jártunk a párommal, már írtam neki egy levelet, 2-3 hétig normális volt, figyelt rám, aztán minden ment elõrõl... Én sem értem a férjemet....lehet, hogy egy kicsit "be is vagyok kattanva" lelkileg (is), és ezért olyan sz*r minden, és akkor még a párom, akinek hûséget, jóban-rosszbant fogadtam, Õ nem segít, hiába könyörgök neki. Nagyon egyedül érzem magam....nem tudom, mi lesz velünk...Õ meg csak legyint, hogy hisztis vagyok, meg érzékeny..
Hála az Égnek, itt a kisfiam, akit imádok, és Õ segít ezeken túllépni. legalább róla tudom, hogy szeret.
Virág! Sajnos, nem tudom, mit tégy, tanácsolnám, hogy ne tartsd a kapcsoltot, (de ez nekem se megoldható), talán a hétvégi fix 2-tõl 4-ig láthatási idõ lenne a megoldás
Puszi, és mindenkinek köszi a biztatást!!
Rántottcsirkés
Csak hogy egy kicsit árnyaljam a képet. A szüleim imádják a feleségemet, bár mostanában érzik, hogy kamillának valami baja van velük. A fene nagy ellenérzés akkor kezdõdött, amikor a szüleim azt mondták neki, hogy nyugodtan szólítsa õket anyunak, apunak, õk a lányuknak tekintik. Ez volt az elsõ nagy kiakadás, azóta minden baj, amit tesznek vagy mondanak. (kamilla családjában anyóst, apóst szigorúan magázni kellett, az én családomban meg apám szülei lányomnak hívták anyámat, anyám szülei meg fiamnak az apámat.)
Azt hiszem én is leírom a történetem. Itthon megírom, és majd bemásolom, mert lehet, hogy hosszú lesz.(12 év) Remélem sikerül.
Szóval az egész még akkor kezdõdött amikor össze sem házasodtunk, csak akkor még nem sejtettem mire is megy ki az egész. Amikor valahova elmentünk volna anyósom sokszor kérte a fiát, hogy maradjon otthon, mert rosszul érzi magát. Mivel apósom otthon volt így nem maradt otthon. Utána meg közölte velem, hogy õ nagyon szeret engem, és ha összevesznénk, hozzá nyugodtan bemehetek beszélgetni. Furcsa volt, hogy már arra készül, hogy összeveszünk, de nem igazán törödtem vele. Miután összeházasodtunk nem volt semmi gond, az elsõ pár hónapban ott laktunk. De mikor lehetõségünk nyílt rá, hogy elköltözzünk (még nem a saját házunkba) teljesen kiakadt anyósom, hogy õ mindent megtett, még a mosogatóvizet is úgy melegítette, hogy mi meg tudjunk fürödni (pici volt a bojlerük), és úgysem tudunk magunknak házat venni, és neki szörnyû lesz a fia nélkül. Egy kicsit meglepõdtem a dolgon, de úgy gondoltam, majd belenyugszik, hogy ennek ez a rendje. De sajnos nem így történt. Folyamatosan járt utána hozzánk, elõször nem értettem, hogy miért szidja a fiát, minden rossz tettét felsorolta, elment inni egy pohár sört már rögtön hívott, hogy mióta iszik, persze én elõször még a férjemmel veszekedtem emiatt, amikor már anyósom megint rákezdett, hogy majd ha elválunk bemehetek hozzá nyugodtan, akkor jöttem rá mi is volt a szándéka. Azt is közölte, hogy õ akkor tudta, hogy mi össze fogunk házasodni, amikor a fia mondta neki, hogy õ engem 100% hogy soha nem vesz feleségül. Ezután ha elkezdte szidni a fiát én szépen témát váltottam. Õ persze észrevette mi a helyzet így stratégiát változtatott, ezután mikor bementünk a fiát kezdte itatni, meg apósomat is bíztatta, hogy mondja neki, hogy az az igazi férfi aki iszik, meg a kocsmába milyen jót lehet az asszony nélkül beszélgetni stb. (persze ez késõbb visszaütött neki, mert apósom felbizakodva annyit ivott, hogy anyósomnak kellett sokszor becipelni, akkor bezzeg szidta, hogy minek ivott ennyit), meg mindig ha mondott valamit úgy mondta neki, hogy igaz ezt inkább majd nekem mondja el, mert õ úgyis azt csinálja amit én mondok. Valami olyasmit éreztettek vele, hogy te milyen papucsférj vagy, és ennek sajnos meg is lett a hatása. Anyósom amúgy egyszer elmondta nekem nem velünk, hanem mással kapcsolatban, hogy õ nem nyíltan szokott beszélni ha valamit el akar érni, hanem szépen hátulról közelíti a témát, úgy súgallja a dolgot mintha az illetõnek jutott volna eszébe, és úgy akarja írányítani õt. (lehet hogy egy kicsit bonyolult voltam). Amúgy a lányának is ilyen ocsmány dolgokkal tönkre tette a házasságát + 3 kapcsolatát, és teljesen a befolyása alá vonta. A férjemnek meg mindig hozta az ennivalót, hogy õ 18 év alatt ezt szokta meg, és én úgysem úgy csinálom, meg õ tudja mi a kedvence. Ezt egy idõ után meguntam, és mondtam neki, hogy nem kell hoznia majd amit én fõzök neki megszokja. Persze elõször elkezdett okoskodni, hogy mit hogy csináljak, a bablevest rántsam ám be, meg hasonló okos tanácsokat. De mondtam neki, hogy én is tudom ezeket, és majd megszokja, ahogy én fõzök, nem kell aggódnia. Közbe sikerült házat venni, bár egy csomó kölcsönt vettünk fel, de lett egy saját otthonunk. Persze erre is megkaptuk, hogy majd nem tudjuk fizetni. (de szerencsére nem volt gondunk mára az egészet kifizettük). Persze anyósom lassan rájött, hogy hiábavaló amit mûvel, úgy nézett ki már hogy elfogadja a dolgokat. De mikor megszületett gyermekem rá kellett jönnöm, hogy csak az alkalmat várta. Sajnos csak álom maradt, hogy most már béke lesz, pedig rengeteget nyeltem, próbáltam elfogadni, nem visszaszólni, de már nem lehetett. De ezt majd legközelebb, mert így is túl hosszú voltam.
Álom
Szóval az egész még akkor kezdõdött amikor össze sem házasodtunk, csak akkor még nem sejtettem mire is megy ki az egész. Amikor valahova elmentünk volna anyósom sokszor kérte a fiát, hogy maradjon otthon, mert rosszul érzi magát. Mivel apósom otthon volt így nem maradt otthon. Utána meg közölte velem, hogy õ nagyon szeret engem, és ha összevesznénk, hozzá nyugodtan bemehetek beszélgetni. Furcsa volt, hogy már arra készül, hogy összeveszünk, de nem igazán törödtem vele. Miután összeházasodtunk nem volt semmi gond, az elsõ pár hónapban ott laktunk. De mikor lehetõségünk nyílt rá, hogy elköltözzünk (még nem a saját házunkba) teljesen kiakadt anyósom, hogy õ mindent megtett, még a mosogatóvizet is úgy melegítette, hogy mi meg tudjunk fürödni (pici volt a bojlerük), és úgysem tudunk magunknak házat venni, és neki szörnyû lesz a fia nélkül. Egy kicsit meglepõdtem a dolgon, de úgy gondoltam, majd belenyugszik, hogy ennek ez a rendje. De sajnos nem így történt. Folyamatosan járt utána hozzánk, elõször nem értettem, hogy miért szidja a fiát, minden rossz tettét felsorolta, elment inni egy pohár sört már rögtön hívott, hogy mióta iszik, persze én elõször még a férjemmel veszekedtem emiatt, amikor már anyósom megint rákezdett, hogy majd ha elválunk bemehetek hozzá nyugodtan, akkor jöttem rá mi is volt a szándéka. Azt is közölte, hogy õ akkor tudta, hogy mi össze fogunk házasodni, amikor a fia mondta neki, hogy õ engem 100% hogy soha nem vesz feleségül. Ezután ha elkezdte szidni a fiát én szépen témát váltottam. Õ persze észrevette mi a helyzet így stratégiát változtatott, ezután mikor bementünk a fiát kezdte itatni, meg apósomat is bíztatta, hogy mondja neki, hogy az az igazi férfi aki iszik, meg a kocsmába milyen jót lehet az asszony nélkül beszélgetni stb. (persze ez késõbb visszaütött neki, mert apósom felbizakodva annyit ivott, hogy anyósomnak kellett sokszor becipelni, akkor bezzeg szidta, hogy minek ivott ennyit), meg mindig ha mondott valamit úgy mondta neki, hogy igaz ezt inkább majd nekem mondja el, mert õ úgyis azt csinálja amit én mondok. Valami olyasmit éreztettek vele, hogy te milyen papucsférj vagy, és ennek sajnos meg is lett a hatása. Anyósom amúgy egyszer elmondta nekem nem velünk, hanem mással kapcsolatban, hogy õ nem nyíltan szokott beszélni ha valamit el akar érni, hanem szépen hátulról közelíti a témát, úgy súgallja a dolgot mintha az illetõnek jutott volna eszébe, és úgy akarja írányítani õt. (lehet hogy egy kicsit bonyolult voltam). Amúgy a lányának is ilyen ocsmány dolgokkal tönkre tette a házasságát + 3 kapcsolatát, és teljesen a befolyása alá vonta. A férjemnek meg mindig hozta az ennivalót, hogy õ 18 év alatt ezt szokta meg, és én úgysem úgy csinálom, meg õ tudja mi a kedvence. Ezt egy idõ után meguntam, és mondtam neki, hogy nem kell hoznia majd amit én fõzök neki megszokja. Persze elõször elkezdett okoskodni, hogy mit hogy csináljak, a bablevest rántsam ám be, meg hasonló okos tanácsokat. De mondtam neki, hogy én is tudom ezeket, és majd megszokja, ahogy én fõzök, nem kell aggódnia. Közbe sikerült házat venni, bár egy csomó kölcsönt vettünk fel, de lett egy saját otthonunk. Persze erre is megkaptuk, hogy majd nem tudjuk fizetni. (de szerencsére nem volt gondunk mára az egészet kifizettük). Persze anyósom lassan rájött, hogy hiábavaló amit mûvel, úgy nézett ki már hogy elfogadja a dolgokat. De mikor megszületett gyermekem rá kellett jönnöm, hogy csak az alkalmat várta. Sajnos csak álom maradt, hogy most már béke lesz, pedig rengeteget nyeltem, próbáltam elfogadni, nem visszaszólni, de már nem lehetett. De ezt majd legközelebb, mert így is túl hosszú voltam.
Álom
Ja, az kimaradt, hogy kamilla leült az anyámmal, megbeszélték a dolgokat, hol az egyik sírt, hol a másik, hol mindketten, a végére megbeszéltek mindent, úgy tûnt, minden rendben van, aztán egy idõ után kamilla elkezdte mondani ugyanazokat a dolgokat, amiket már egyszer megbeszéltek. Szóval, nem biztos, hogy az anyósok annyira szörnyûek, mint ahogy ti itt írjátok. Ha nálatok is az a helyzet, mint nálunk, hogy a leírásokat kb. 15-tel kell osztani, hogy a reális képet kapjunk, akkor annyira nincs is rossz anyósotok
Közben elolvastam Kamilláné hozzászólását. Ehhez csak annyit tennék hozzá, hogy az én anyósom nagyon ügyel arra, hogy a kisfia elõtt ne mondjon bántó dolgokat, mindig akkor mondja, amikor nincs ott, és ha rá is kérdez letagadja neki, hogy õ nem úgy gondolta, õ nagyon szeret engem, csak dicsér mindenkinek stb.
A Rántottcsirkés anyukával meg nagyon együtt tudok érezni, mert tudom min megy át.
Folytatva. Megszületett a kislányom, és én nagyon boldog voltam, bár még tapasztalatlan. Elsõ héten anyósom volt ott segíteni. Kérdeztem valamit tõle az volt a válasza, hogy neked kellene tudni, te vagy az anyja. Anyósom segítsége annyi volt, hogy kivasalt egy pár ruhát, és elmosogatott. Mint a hét végén közölte fõzött is volna, ha bevásárolok hozzá , és mindent elõkészítek mikorra jön.
Persze kéretlen tanácsokból akadt egy tucat. Ha csináltam valamit amikor ott volt, hogy miért nem vele beszélgetek, és miért nem veszem fel a gyereket, mert nyöszörög. Délután a kislányom sokszor sírt mert fájt a pocija, anyósom rögtön megállapította, hogy kevés a tejem, adjak neki inkább tápszert. Én persze kitartóan szoptattam tovább, és fejtem. Egyszer amikor anyósom épp kint mosogatott én épp szoptattam, és utána neki álltam kifejni a mellemet. Anyósom kivágta az ajtót, és közölte, hogy most már igazán kimehetnék segíteni neki. Közöltem vele, hogy csak kifejem a mellemet, na erre teljesen kiakadt, hogy ezért kevés szegény babának a tej, mert én kifejem, és nem marad neki. Na ezzel aztán totál bebizonyította elõttem a hozzá nem értését, és utána nem is foglalkoztam vele, hogy folyamatosan azzal ijesztgetett, hogy éhezik, azért kapja be az öklét is stb. Az én picikém havonta 1 kg hízott, úgyhogy csak nem hal éhen. Ahogy nagyobb lett a kislányom anyósom majd mindennap eljött és babusgatta, hogy õt hogy szereti, meg õ mindig jobban tudja nálam, hogy mi a baja. Ha rászóltam a kislányomra valamiért anyósom rögtön odaszaladt hozzá és neki állt vigasztalni. Amikor náluk voltunk, és indultunk volna haza betette a kedvenc videokazettáját, persze rögtön sírni kezdett, hogy õ ott akar maradni, alig lehetett hazavinni. Anyósom meg vigyorogva mondta, hogy hogy szereti õket. Kislányom közben ekcémás lett, mondta az orvos, hogy ezt a fajta ekcémát 8-10 éves korukra kinövik, és azt javasolta, hogy ne egyen édességet, ne macskázzon, figyeljünk, hogy ne maradjon a keze vizes kézmosás után, mert súlyosbodhat, és lehet, hogy akkor nem növi ki. Anyósomnak pedig hiába mondtam, hogy ne hozzon édességet csak hozta tovább, és én dugdostam el a gyerek elõl végül pedig elmagyaráztam neki, hogy ez árt neki mondta a doktorbácsi,és csak néha adtam neki egy keveset. De az ellen nem tudtam tenni, hogy mikor ott volt ne tömjék csokival, ne macskázzon. Anyósomnak minden alkalommal elmondtam, de "véletlen" a kislányom mindig elkapta a macskát, a csokit is mindig megtalálta, mert hát azt nem lehetett eltenni, hanem kint volt a polcon. A kislányomnak meg utána mindig kisebesedtek a hajlatai, éjszaka felébredt sírt, és végül is õ értette meg hamarabb, hogy neki ez tényleg rossz, és utána õ mesélte, hogy amikor kínálta a mama mondta neki, hogy nem kér csokit. Férjemnek ekkor panaszkodtam el, hogy én ezt már nem bírom tovább ekkor mondtam el, hogy már elõtte is miben mesterkedett, és hogy a gyereket is megpróbálja ellenem fordítani, még az sem érdekli, hogy evvel árt neki. De sajnos nálunk is az volt a válasz, hogy túl érzékeny vagyok, biztos nem úgy gondolja, csak én értem félre. Egyszer aztán anyósoméknál voltunk épp és meg volt fázva nagyon a kislányom, az udvaron meg kint volt a medence hideg vízzel tele. Mondtuk neki, hogy ne menjen bele, nehogy még betegebb legyen. A férjem épp az ablak mellett volt, amikor hallotta, hogy apósom azt mondja a kislányunknak, hogy most menjél bele a vízben.De õ közölte vele, hogy nem szabad, mire apósom azt mondta, hogy most nem látnak anyádék nyugodtan bele mehetsz.
Mikor rákérdezett, hogy miért mondta ezt az volt a válasz, hogy azért hogy õket jobban szeresse.
Azt még valahogy megértettem volna, hogy õk úgy szeretik, hogy nem tudnak neki nemet mondani, de hogy direkt õk biztassák arra hogy azt csinálja amit nem szabadna, hogy õket szeresse jobban ne a szüleit ez már sok volt. Az egészben csak annyi volt a jó, hogy a férjem belátta, hogy tényleg igazam volt. Megértette, mikor a második gyereknél azt kértem, hogy õ vegyen ki szabit nem akarom, hogy anyósom jöjjön segíteni. Persze mikor a férjem jött értem elõtte anyósom elment hozzánk, hogy majd ott vár ránk. Utána anyukámtól hallottam vissza, hogy panaszkodott hogy háromszor kellett nálunk felmosnia egymás után, hogy haza hozhassuk a gyereket. A második gyerekem nagyon anyás volt, így nem használtak anyósom mesterkedései ha rászóltam nem csinálta, és nem érdekelte anyósom odarohanása õ neki állt másnak, amikor ott voltunk, soha semmivel nem tudta rávenni, hogy hisztizzen hogy ott akar maradni, mert ha egyszer szóltam neki hogy megyek haza õ rögtön jött semmi nem érdekelte. Ezért anyósom egy picit meg is haragudott rá.
Mikor óvodás korú lett a nagyobbik lányom megnéztem az ovikat, és mivel szimpatikusabb volt, a II.számú oviba írattam be. Mielõtt a testvére felkerült anyósom végig tömte a fejem, hogy a másik ovi is milyen jó, aranyosak az óvónénik , és az közelebb is lenne a sulihoz. Végül elhittem neki, hogy tényleg jót akar. Beírattam a másik oviba, de utált odajárni, és én is éreztem, hogy egész más ott a légkör, de a vezetõ óvonõ (anyósom barátnõje) szerint, nem volt már hely a másik oviban így oda kellett járni. Az én kislányom alig csinált valamit az oviban, elõtte szeretett rajzolni, utána otthon is azt mondta, hogy õ nem tud szépen rajzolni, és az ovonéni azt mondta, hogy csak azok rajzoljanak akik szépen tudnak. Próbáltam beszélni az óvónövel, hogy úgy látom nem vesz részt a foglalkozásokon a gyermekem, nincs kint a rajza, van -e vele valami probléma, de azt mondta minden rendbe van. Anyáknapján, évzárón kér sort nem tudott elmondani, az óvónéniknek be kellett segíteni mindig, hiába kértem, hogy adják oda a verset, majd otthon gyakoroljuk nem adták. Nagycsoportban meg kapott ez mellé az óvónéni mellé egy másikat, és utána minden nap sírva ment az óviba, hiába kérdeztem tõle az óvónõktõl nem tudtam meg, hogy mi is az oka. Február körül pedig közölték, hogy nem iskola érett a gyerek, mert reggel amit mûvel azt mutatja, és utána se vesz részt a foglalkozásokon.
Nagyon nehezen döntöttem, mivel attól is féltem, hogy még egy ilyen év szörnyû lenni, de attól is, hogy a suliban nagy csalódások érik. Persze közben anyósom is arról beszélt végig, hogy milyen éretlen, meg majd vele mennyi gondom lesz a suliban. Végül hallottam, hogy jön egy új óvónéni, aki nagyon aranyos, és õ lesz a nagycsoportban, így visszafogtam. Az új óvónéninél az elsõ nap mikor vittem sírt, és utána szeretett óviba járni, részt vett a foglalkozásokon (tehát nem vele volt a probléma)
Anyósom meg elmondta, hogy õ csak azért mondta, hogy vigyem át abba az óviba, mert az közelebb van hozzá, és ha véletlen el kell mennie érte nem kell annyit mennie. Erre csak annyit mondtam, hogy igazán a gyerek érdekeit nézhette volna, nem pedig azt hogy egy évben elmegy 2-3 szor neki kényelmesebb legyen.
Közben a nagyobbik lányom iskolás lett (még mikor otthon voltam). Én foglalkoztam vele délutánonként, bár mondta anyósom, hogy jobb lenne, ha õ foglalkozna vele, mert õ ért hozzá, de közöltem vele, hogy otthon vagyok én is tudok vele foglalkozni. Egyszer a lányom avval jött haza, hogy jobb lenne, ha a mama foglalkozna vele, mert õ tanárnéni volt és õ sokkal jobban ért hozzá. Megkérdeztem ki mondta ezt neki, persze anyósom. Közöltem a lányommal, hogy majd meglátjuk, hogy hogy megy a suli, és szerintem nem lesz szükség a mama segítségére. A lányom kitûnõ tanuló lett, és ezért anyósom elkezdte másoknak mondani, még a lányomnak is, hogy milyen rossz a lányomnak, mert túl szigorú vagyok vele, szegénynek azért kell csak jól tanulnia, mert én kényszerítem, és azért izgul, mert fél tõlem. Amikor egyszer anyósomhoz bement, mert elutaztam, mondtam neki, hogy torna után ½ 4-kor, mikor bemegy tanuljon a lányom, mert másnap nagydogát írnak. 5 órakkor mentem érte, mikor még a lányom nem tanult semmit, hanem épp kártyázott a mamával, meg egy gyerekkel akit éppen korrepetálnia kellett volna. Mikor rákérdeztem, hogy miért nem tanul azt mondta anyósom, hogy õ nem akarja agyon hajszolni. Egyik délután mikor mondtam a lányomnak, hogy tanuljon közölte velem, hogy minek, a négyes is jó jegy, és neki nem kellene annyit tanulni, és én miért kényszerítem rá. Persze azért leírom, hogy én a lányomat nem tiltottam el semmitõl, minden nap foglalkozásokra járt, amire akart, elment játszani az osztálytársaihoz, szóval nem kellett neki egész délután tanulnia. Ekkor bementem anyósomhoz, hogy több mindenkitõl visszahallottam ezt, és miért mond ilyeneket. Mire õ közölte, hogy õ sose mondott ilyet, aki ezt mondta, biztos haragszik rá és hazudik, mert õ mindenkinek csak dicsér engem, és olyan büszke, hogy jó tanuló az unokája. Utána végig azt hangoztatta, hogy az õ unokája milyen okos, és szorgalmas, szeret tanulni, és a testvérével nem lesz ilyen könnyû dolgom, mert õ eleven, és már az oviban is gondok voltak vele. Szerencsére, a pici is dicsérettel, végezte el az elsõ osztályt, így nem vált be anyósom jóslata, pedig próbálta a suli ellen hangolni, hogy ott milyen rossz lesz neki stb.
A következõ eset lehet, hogy nem nagy dolog, de nekem itt telt be a pohár. Karácsonyra készülõdtünk. A sógornõm gyerekének decemberben van a szüli és a névnapja is, és pénzt kért mivel egy mobilt szeretett volna venni. Nekünk meg épp novemberben ment teljesen tönkre a bojlerunk, és újat kellett venni, tehát elég rosszul álltunk anyagilag így karácsony elõtt. Anyósomék közölték, hogy õk úgy gondolták, hogy a gyerekeknek 3.000.- Ft értékben vesznek karácsonyra ajándékot, és a sogornõm is közölte, hogy a lányoknak 3.000.-Ft-ért látott a metróban rollert, hogy azt kapják vagy pénzt. Hát számolgattam, hogy az én lányaim szülinapra, névnapra, majdnem ezer forintért kaptam ajándékot, akkor ha adunk neki 1.500-1.500 Ft-ot plussz karácsonyra 3.000.-Ft annak biztos örülni fog. Oda is adtuk neki a 6.000.-Ft-ot mivel mondták, hogy már december elején szeretnék megvenni a mobilt, mert akció van. Pár nap múlva mentem be anyósomhoz aki közölte, hogy képzeljem el hogy a másik mama csak alkalmanként 2.000.-Ft adott (nevet nem írok) a kedvenc unokájának. Egy kicsit rosszul esett mert, ha a 6000-et elosztjuk 3-mal akkor pont mi is annyit adtunk, de nem szóltam. Hanem amikor a sógornõméknél voltunk a lánya megmutatta, hogy miket kapott a másik mamától, és én meglepõdve kérdeztem, hogy nem pénzt kapott. Megtudtam, hogy most nem kapott tõle egyáltalán pénzt, mert ajándékot vett neki minden alkalomra. Ezután közöltem anyósommal, hogy ha valami problémája van miért nem mondja nyíltan a szemembe, és hogy mi gyerekeink mennyit kaptak, és hogy karácsonyra õ is ugyan úgy 3000 kapott, és tudja jól hogy milyen helyzetben vagyunk most még ha akartunk volna se tudtunk volna 9000 adni. Õ erre közölte vele, hogy neki fogalma sem volt róla, hogy mi mennyit adtunk, õ egyáltalán nem ránk gondolt, csak a másik mama állítólag tavaly annyit adott, és arra gondolt, hogy idén is annyit ad, és õ hogy szeret engem õ soha nem bántana meg stb.
Szóval megint a képembe hazudott, és most már rájöttem, hogy soha semmit nem lehet vele megbeszélni, mert nekem is letagadja már a következõ pillanatban is amit mond.
A lányomnak aki 11 éves azt mondta, hogy most már ideje lenne neki egy egyest beszerezni, mert minden normális gyereknek van egyese, és mikor közölte vele a lányom, hogy õ nem akar egyest kapni, erõlködött hogy már pedig minden rendes gyereknek van, és azt kell szerezni. Még rá is kérdeztem a lányomra, hogy biztos hogy nem viccbõl mondta, de õ határozottan állította, hogy komolyan. Mikor rákérdeztem anyósomra, persze megint azt állította, hogy a lányom értette félre, mert õ csak azt mesélte el neki, hogy amikor õ egyest kapott akkor azt mondták neki, hogy ne szomorkodjon, mert minden diáknak van egyese. Ezek után eldöntöttem, hogy nem hagyom hogy nélkülem menjenek be a gyerekeim anyósomhoz, mert nem hiányzik, hogy tele beszélje a fejüket minden hülyeséggel, és ellenem uszítsa õket. Néha bemegyünk közösen, ünnepekkor megköszöntjük õket, és kész. Erre is volt válaszlépése anyósomnak bement az iskolába, és közölte a tanárnénivel, hogy én nem engedem be hozzá az unokáját, és ne árulja el neki, hogy bent volt. Szerencsémre a tanárnõ mindent elmondott. Én meg eddig nem panaszkodtam, amyósomra, mert olyan hülye helyzetnek éreztem, hogy evvel hozakodjak elõ, de most már elmeséltem neki, hogy amikor a nagyobbik lányom sulis lett miket csinált, meg hogy uszítja ellenünk a gyerekeket, és én nem eltiltani akarom a gyerekeket, mert velem bejönnek hozzá. Az a legrosszabb, hogy anyósom a suli udvarában lakik, mert tanárok voltak, és egy szolgálati lakásban ott laknak, tehát folyamatosan kirohangál a szünetekben, és próbál lejáratni a tanárok elõtt, meg a lányomat befolyásolni.
Persze most már én is elmondtam a lányaimnak, hogy próbáljanak nem a mamára hallgatni, mert én jót akarok nekik, és õk is látják sokszor, mit csinál, és hogy fontos hogy jól tanuljanak, mert késõbb ez sokat számít, és hogy csak velem menjenek be hozzá. De édességgel, pénzzel próbálja õket befolyásolni. Szóval egyszerûen nem tudom mit tegyek már. Mert a férjem és a lányaim miatt nem akarok véglegesen összeveszni vele, de idegileg nagyon nehezen viselem, és még ráadásul semmit nem lehet vele megbeszélni, mert mindent letagad, és képmutató. Különben most terhes vagyok, és már erre is voltak megjegyzései, de ezt majd máskor leírom. Hát bocs hogy ilyen hosszú voltam, így ez egészet még soha senkinek nem mondtam el, és jó hogy valahol elmondhatom.
Álom
A Rántottcsirkés anyukával meg nagyon együtt tudok érezni, mert tudom min megy át.
Folytatva. Megszületett a kislányom, és én nagyon boldog voltam, bár még tapasztalatlan. Elsõ héten anyósom volt ott segíteni. Kérdeztem valamit tõle az volt a válasza, hogy neked kellene tudni, te vagy az anyja. Anyósom segítsége annyi volt, hogy kivasalt egy pár ruhát, és elmosogatott. Mint a hét végén közölte fõzött is volna, ha bevásárolok hozzá , és mindent elõkészítek mikorra jön.
Persze kéretlen tanácsokból akadt egy tucat. Ha csináltam valamit amikor ott volt, hogy miért nem vele beszélgetek, és miért nem veszem fel a gyereket, mert nyöszörög. Délután a kislányom sokszor sírt mert fájt a pocija, anyósom rögtön megállapította, hogy kevés a tejem, adjak neki inkább tápszert. Én persze kitartóan szoptattam tovább, és fejtem. Egyszer amikor anyósom épp kint mosogatott én épp szoptattam, és utána neki álltam kifejni a mellemet. Anyósom kivágta az ajtót, és közölte, hogy most már igazán kimehetnék segíteni neki. Közöltem vele, hogy csak kifejem a mellemet, na erre teljesen kiakadt, hogy ezért kevés szegény babának a tej, mert én kifejem, és nem marad neki. Na ezzel aztán totál bebizonyította elõttem a hozzá nem értését, és utána nem is foglalkoztam vele, hogy folyamatosan azzal ijesztgetett, hogy éhezik, azért kapja be az öklét is stb. Az én picikém havonta 1 kg hízott, úgyhogy csak nem hal éhen. Ahogy nagyobb lett a kislányom anyósom majd mindennap eljött és babusgatta, hogy õt hogy szereti, meg õ mindig jobban tudja nálam, hogy mi a baja. Ha rászóltam a kislányomra valamiért anyósom rögtön odaszaladt hozzá és neki állt vigasztalni. Amikor náluk voltunk, és indultunk volna haza betette a kedvenc videokazettáját, persze rögtön sírni kezdett, hogy õ ott akar maradni, alig lehetett hazavinni. Anyósom meg vigyorogva mondta, hogy hogy szereti õket. Kislányom közben ekcémás lett, mondta az orvos, hogy ezt a fajta ekcémát 8-10 éves korukra kinövik, és azt javasolta, hogy ne egyen édességet, ne macskázzon, figyeljünk, hogy ne maradjon a keze vizes kézmosás után, mert súlyosbodhat, és lehet, hogy akkor nem növi ki. Anyósomnak pedig hiába mondtam, hogy ne hozzon édességet csak hozta tovább, és én dugdostam el a gyerek elõl végül pedig elmagyaráztam neki, hogy ez árt neki mondta a doktorbácsi,és csak néha adtam neki egy keveset. De az ellen nem tudtam tenni, hogy mikor ott volt ne tömjék csokival, ne macskázzon. Anyósomnak minden alkalommal elmondtam, de "véletlen" a kislányom mindig elkapta a macskát, a csokit is mindig megtalálta, mert hát azt nem lehetett eltenni, hanem kint volt a polcon. A kislányomnak meg utána mindig kisebesedtek a hajlatai, éjszaka felébredt sírt, és végül is õ értette meg hamarabb, hogy neki ez tényleg rossz, és utána õ mesélte, hogy amikor kínálta a mama mondta neki, hogy nem kér csokit. Férjemnek ekkor panaszkodtam el, hogy én ezt már nem bírom tovább ekkor mondtam el, hogy már elõtte is miben mesterkedett, és hogy a gyereket is megpróbálja ellenem fordítani, még az sem érdekli, hogy evvel árt neki. De sajnos nálunk is az volt a válasz, hogy túl érzékeny vagyok, biztos nem úgy gondolja, csak én értem félre. Egyszer aztán anyósoméknál voltunk épp és meg volt fázva nagyon a kislányom, az udvaron meg kint volt a medence hideg vízzel tele. Mondtuk neki, hogy ne menjen bele, nehogy még betegebb legyen. A férjem épp az ablak mellett volt, amikor hallotta, hogy apósom azt mondja a kislányunknak, hogy most menjél bele a vízben.De õ közölte vele, hogy nem szabad, mire apósom azt mondta, hogy most nem látnak anyádék nyugodtan bele mehetsz.
Mikor rákérdezett, hogy miért mondta ezt az volt a válasz, hogy azért hogy õket jobban szeresse.
Azt még valahogy megértettem volna, hogy õk úgy szeretik, hogy nem tudnak neki nemet mondani, de hogy direkt õk biztassák arra hogy azt csinálja amit nem szabadna, hogy õket szeresse jobban ne a szüleit ez már sok volt. Az egészben csak annyi volt a jó, hogy a férjem belátta, hogy tényleg igazam volt. Megértette, mikor a második gyereknél azt kértem, hogy õ vegyen ki szabit nem akarom, hogy anyósom jöjjön segíteni. Persze mikor a férjem jött értem elõtte anyósom elment hozzánk, hogy majd ott vár ránk. Utána anyukámtól hallottam vissza, hogy panaszkodott hogy háromszor kellett nálunk felmosnia egymás után, hogy haza hozhassuk a gyereket. A második gyerekem nagyon anyás volt, így nem használtak anyósom mesterkedései ha rászóltam nem csinálta, és nem érdekelte anyósom odarohanása õ neki állt másnak, amikor ott voltunk, soha semmivel nem tudta rávenni, hogy hisztizzen hogy ott akar maradni, mert ha egyszer szóltam neki hogy megyek haza õ rögtön jött semmi nem érdekelte. Ezért anyósom egy picit meg is haragudott rá.
Mikor óvodás korú lett a nagyobbik lányom megnéztem az ovikat, és mivel szimpatikusabb volt, a II.számú oviba írattam be. Mielõtt a testvére felkerült anyósom végig tömte a fejem, hogy a másik ovi is milyen jó, aranyosak az óvónénik , és az közelebb is lenne a sulihoz. Végül elhittem neki, hogy tényleg jót akar. Beírattam a másik oviba, de utált odajárni, és én is éreztem, hogy egész más ott a légkör, de a vezetõ óvonõ (anyósom barátnõje) szerint, nem volt már hely a másik oviban így oda kellett járni. Az én kislányom alig csinált valamit az oviban, elõtte szeretett rajzolni, utána otthon is azt mondta, hogy õ nem tud szépen rajzolni, és az ovonéni azt mondta, hogy csak azok rajzoljanak akik szépen tudnak. Próbáltam beszélni az óvónövel, hogy úgy látom nem vesz részt a foglalkozásokon a gyermekem, nincs kint a rajza, van -e vele valami probléma, de azt mondta minden rendbe van. Anyáknapján, évzárón kér sort nem tudott elmondani, az óvónéniknek be kellett segíteni mindig, hiába kértem, hogy adják oda a verset, majd otthon gyakoroljuk nem adták. Nagycsoportban meg kapott ez mellé az óvónéni mellé egy másikat, és utána minden nap sírva ment az óviba, hiába kérdeztem tõle az óvónõktõl nem tudtam meg, hogy mi is az oka. Február körül pedig közölték, hogy nem iskola érett a gyerek, mert reggel amit mûvel azt mutatja, és utána se vesz részt a foglalkozásokon.
Nagyon nehezen döntöttem, mivel attól is féltem, hogy még egy ilyen év szörnyû lenni, de attól is, hogy a suliban nagy csalódások érik. Persze közben anyósom is arról beszélt végig, hogy milyen éretlen, meg majd vele mennyi gondom lesz a suliban. Végül hallottam, hogy jön egy új óvónéni, aki nagyon aranyos, és õ lesz a nagycsoportban, így visszafogtam. Az új óvónéninél az elsõ nap mikor vittem sírt, és utána szeretett óviba járni, részt vett a foglalkozásokon (tehát nem vele volt a probléma)
Anyósom meg elmondta, hogy õ csak azért mondta, hogy vigyem át abba az óviba, mert az közelebb van hozzá, és ha véletlen el kell mennie érte nem kell annyit mennie. Erre csak annyit mondtam, hogy igazán a gyerek érdekeit nézhette volna, nem pedig azt hogy egy évben elmegy 2-3 szor neki kényelmesebb legyen.
Közben a nagyobbik lányom iskolás lett (még mikor otthon voltam). Én foglalkoztam vele délutánonként, bár mondta anyósom, hogy jobb lenne, ha õ foglalkozna vele, mert õ ért hozzá, de közöltem vele, hogy otthon vagyok én is tudok vele foglalkozni. Egyszer a lányom avval jött haza, hogy jobb lenne, ha a mama foglalkozna vele, mert õ tanárnéni volt és õ sokkal jobban ért hozzá. Megkérdeztem ki mondta ezt neki, persze anyósom. Közöltem a lányommal, hogy majd meglátjuk, hogy hogy megy a suli, és szerintem nem lesz szükség a mama segítségére. A lányom kitûnõ tanuló lett, és ezért anyósom elkezdte másoknak mondani, még a lányomnak is, hogy milyen rossz a lányomnak, mert túl szigorú vagyok vele, szegénynek azért kell csak jól tanulnia, mert én kényszerítem, és azért izgul, mert fél tõlem. Amikor egyszer anyósomhoz bement, mert elutaztam, mondtam neki, hogy torna után ½ 4-kor, mikor bemegy tanuljon a lányom, mert másnap nagydogát írnak. 5 órakkor mentem érte, mikor még a lányom nem tanult semmit, hanem épp kártyázott a mamával, meg egy gyerekkel akit éppen korrepetálnia kellett volna. Mikor rákérdeztem, hogy miért nem tanul azt mondta anyósom, hogy õ nem akarja agyon hajszolni. Egyik délután mikor mondtam a lányomnak, hogy tanuljon közölte velem, hogy minek, a négyes is jó jegy, és neki nem kellene annyit tanulni, és én miért kényszerítem rá. Persze azért leírom, hogy én a lányomat nem tiltottam el semmitõl, minden nap foglalkozásokra járt, amire akart, elment játszani az osztálytársaihoz, szóval nem kellett neki egész délután tanulnia. Ekkor bementem anyósomhoz, hogy több mindenkitõl visszahallottam ezt, és miért mond ilyeneket. Mire õ közölte, hogy õ sose mondott ilyet, aki ezt mondta, biztos haragszik rá és hazudik, mert õ mindenkinek csak dicsér engem, és olyan büszke, hogy jó tanuló az unokája. Utána végig azt hangoztatta, hogy az õ unokája milyen okos, és szorgalmas, szeret tanulni, és a testvérével nem lesz ilyen könnyû dolgom, mert õ eleven, és már az oviban is gondok voltak vele. Szerencsére, a pici is dicsérettel, végezte el az elsõ osztályt, így nem vált be anyósom jóslata, pedig próbálta a suli ellen hangolni, hogy ott milyen rossz lesz neki stb.
A következõ eset lehet, hogy nem nagy dolog, de nekem itt telt be a pohár. Karácsonyra készülõdtünk. A sógornõm gyerekének decemberben van a szüli és a névnapja is, és pénzt kért mivel egy mobilt szeretett volna venni. Nekünk meg épp novemberben ment teljesen tönkre a bojlerunk, és újat kellett venni, tehát elég rosszul álltunk anyagilag így karácsony elõtt. Anyósomék közölték, hogy õk úgy gondolták, hogy a gyerekeknek 3.000.- Ft értékben vesznek karácsonyra ajándékot, és a sogornõm is közölte, hogy a lányoknak 3.000.-Ft-ért látott a metróban rollert, hogy azt kapják vagy pénzt. Hát számolgattam, hogy az én lányaim szülinapra, névnapra, majdnem ezer forintért kaptam ajándékot, akkor ha adunk neki 1.500-1.500 Ft-ot plussz karácsonyra 3.000.-Ft annak biztos örülni fog. Oda is adtuk neki a 6.000.-Ft-ot mivel mondták, hogy már december elején szeretnék megvenni a mobilt, mert akció van. Pár nap múlva mentem be anyósomhoz aki közölte, hogy képzeljem el hogy a másik mama csak alkalmanként 2.000.-Ft adott (nevet nem írok) a kedvenc unokájának. Egy kicsit rosszul esett mert, ha a 6000-et elosztjuk 3-mal akkor pont mi is annyit adtunk, de nem szóltam. Hanem amikor a sógornõméknél voltunk a lánya megmutatta, hogy miket kapott a másik mamától, és én meglepõdve kérdeztem, hogy nem pénzt kapott. Megtudtam, hogy most nem kapott tõle egyáltalán pénzt, mert ajándékot vett neki minden alkalomra. Ezután közöltem anyósommal, hogy ha valami problémája van miért nem mondja nyíltan a szemembe, és hogy mi gyerekeink mennyit kaptak, és hogy karácsonyra õ is ugyan úgy 3000 kapott, és tudja jól hogy milyen helyzetben vagyunk most még ha akartunk volna se tudtunk volna 9000 adni. Õ erre közölte vele, hogy neki fogalma sem volt róla, hogy mi mennyit adtunk, õ egyáltalán nem ránk gondolt, csak a másik mama állítólag tavaly annyit adott, és arra gondolt, hogy idén is annyit ad, és õ hogy szeret engem õ soha nem bántana meg stb.
Szóval megint a képembe hazudott, és most már rájöttem, hogy soha semmit nem lehet vele megbeszélni, mert nekem is letagadja már a következõ pillanatban is amit mond.
A lányomnak aki 11 éves azt mondta, hogy most már ideje lenne neki egy egyest beszerezni, mert minden normális gyereknek van egyese, és mikor közölte vele a lányom, hogy õ nem akar egyest kapni, erõlködött hogy már pedig minden rendes gyereknek van, és azt kell szerezni. Még rá is kérdeztem a lányomra, hogy biztos hogy nem viccbõl mondta, de õ határozottan állította, hogy komolyan. Mikor rákérdeztem anyósomra, persze megint azt állította, hogy a lányom értette félre, mert õ csak azt mesélte el neki, hogy amikor õ egyest kapott akkor azt mondták neki, hogy ne szomorkodjon, mert minden diáknak van egyese. Ezek után eldöntöttem, hogy nem hagyom hogy nélkülem menjenek be a gyerekeim anyósomhoz, mert nem hiányzik, hogy tele beszélje a fejüket minden hülyeséggel, és ellenem uszítsa õket. Néha bemegyünk közösen, ünnepekkor megköszöntjük õket, és kész. Erre is volt válaszlépése anyósomnak bement az iskolába, és közölte a tanárnénivel, hogy én nem engedem be hozzá az unokáját, és ne árulja el neki, hogy bent volt. Szerencsémre a tanárnõ mindent elmondott. Én meg eddig nem panaszkodtam, amyósomra, mert olyan hülye helyzetnek éreztem, hogy evvel hozakodjak elõ, de most már elmeséltem neki, hogy amikor a nagyobbik lányom sulis lett miket csinált, meg hogy uszítja ellenünk a gyerekeket, és én nem eltiltani akarom a gyerekeket, mert velem bejönnek hozzá. Az a legrosszabb, hogy anyósom a suli udvarában lakik, mert tanárok voltak, és egy szolgálati lakásban ott laknak, tehát folyamatosan kirohangál a szünetekben, és próbál lejáratni a tanárok elõtt, meg a lányomat befolyásolni.
Persze most már én is elmondtam a lányaimnak, hogy próbáljanak nem a mamára hallgatni, mert én jót akarok nekik, és õk is látják sokszor, mit csinál, és hogy fontos hogy jól tanuljanak, mert késõbb ez sokat számít, és hogy csak velem menjenek be hozzá. De édességgel, pénzzel próbálja õket befolyásolni. Szóval egyszerûen nem tudom mit tegyek már. Mert a férjem és a lányaim miatt nem akarok véglegesen összeveszni vele, de idegileg nagyon nehezen viselem, és még ráadásul semmit nem lehet vele megbeszélni, mert mindent letagad, és képmutató. Különben most terhes vagyok, és már erre is voltak megjegyzései, de ezt majd máskor leírom. Hát bocs hogy ilyen hosszú voltam, így ez egészet még soha senkinek nem mondtam el, és jó hogy valahol elmondhatom.
Álom
Álom!
Hát, mit ne mondjak, jó kis kutyaszorítóban vagy!
Nem semmi az anyósod. Amit az elején leírtál, én is írhattam volna, ugyan ez volt szórol szóra....
Nagyon remélem, hogy a késõbbiekben nem lesz ugyanez velünk is, pedig igen nagy esély van rá...
Nagyon rossz hogy az anyósod a suli udvarában lakik...Gondolom, másik suliba nem akarod íratni a lányodat? Nem is tudom, mit mondja, sajnos, én még ez elõtt vagyok, úgyhogy még okos se tudok lenni, mivel a kezdeti problémák vannak nálunk.... Mert a szoptatás, ne mfõzés, kaja - témában szintén ugyanez a helyzet. Nem tudom, tudnál-e tanácsot adni, hogy mit csináltál volna másképp, hogy a késõbbi buktatókat én elkerüljem
Úgy látszik, mindenhol ugyanez van... De ennyire? ez szinte kísérteties....
Eddig féltem, hogy magára ismer a történetembõl, de már látom, hogy pl a te történeted elejét is írhattam volna sajnos....
Házasságok mennek emiatt tönkre...lehet, hogy a miénk is...persze, ha ezt olvassa, örül. De itt üzenem neki, ne higgye, hogy más nõ jobban elviseli Õt, na meg a azokat a dolgokat, amiket én már elfogadtam, és megszoktam az áldott jó kisfiában, de nem biztos, hogy más nõ is így gondolná. (Félre ne értsetek, szeretem a férjem, elfogadtam olyannak, amilyen, én se vagyok tökéletes). De ez egy külön történet.
Puszi: Rántottcsirkés
Hát, mit ne mondjak, jó kis kutyaszorítóban vagy!
Nem semmi az anyósod. Amit az elején leírtál, én is írhattam volna, ugyan ez volt szórol szóra....
Nagyon remélem, hogy a késõbbiekben nem lesz ugyanez velünk is, pedig igen nagy esély van rá...
Nagyon rossz hogy az anyósod a suli udvarában lakik...Gondolom, másik suliba nem akarod íratni a lányodat? Nem is tudom, mit mondja, sajnos, én még ez elõtt vagyok, úgyhogy még okos se tudok lenni, mivel a kezdeti problémák vannak nálunk.... Mert a szoptatás, ne mfõzés, kaja - témában szintén ugyanez a helyzet. Nem tudom, tudnál-e tanácsot adni, hogy mit csináltál volna másképp, hogy a késõbbi buktatókat én elkerüljem
Úgy látszik, mindenhol ugyanez van... De ennyire? ez szinte kísérteties....
Eddig féltem, hogy magára ismer a történetembõl, de már látom, hogy pl a te történeted elejét is írhattam volna
sajnos.... Házasságok mennek emiatt tönkre...lehet, hogy a miénk is...persze, ha ezt olvassa, örül. De itt üzenem neki, ne higgye, hogy más nõ jobban elviseli Õt, na meg a azokat a dolgokat, amiket én már elfogadtam, és megszoktam az áldott jó kisfiában, de nem biztos, hogy más nõ is így gondolná. (Félre ne értsetek, szeretem a férjem, elfogadtam olyannak, amilyen, én se vagyok tökéletes). De ez egy külön történet.
Puszi: Rántottcsirkés
"Közben elolvastam Kamilláné hozzászólását. Ehhez csak annyit tennék hozzá, hogy az én anyósom nagyon ügyel arra, hogy a kisfia elõtt ne mondjon bántó dolgokat, mindig akkor mondja, amikor nincs ott, és ha rá is kérdez letagadja neki, hogy õ nem úgy gondolta, õ nagyon szeret engem, csak dicsér mindenkinek stb."
Az a 2 vagy 3 félreérthetõ mondat (4 év alatt), ami elhangzott, mindig a jelenlétemben hangzott el. Anyám szokásos kérdése, ha találkozom vele, vagy telefonon beszélünk: Szia, kamilla hogy van? Te hogy vagy? Talán ez is jelzi, a feleségem által vázolt helyzet meglehetõsen egyoldalú, nem arról van szó, hogy nem szeretik egymást, hanem kamilla nem szereti az anyósát.
Az a 2 vagy 3 félreérthetõ mondat (4 év alatt), ami elhangzott, mindig a jelenlétemben hangzott el. Anyám szokásos kérdése, ha találkozom vele, vagy telefonon beszélünk: Szia, kamilla hogy van? Te hogy vagy? Talán ez is jelzi, a feleségem által vázolt helyzet meglehetõsen egyoldalú, nem arról van szó, hogy nem szeretik egymást, hanem kamilla nem szereti az anyósát.
Alom es kedves Ferjem!
Tokeletesen alatamasztod azt a hozzaszolasom, miszerint en pusztan erzekeny vagyok ill. felreertem a dolgokat ami most meg azzal is parosul, hogy csak en vagyok az, aki nem szereti anyosat, s viszont ez nem igaz... Pontosan errol beszeltem.
Az, hogy erdeklodik hogyletem felol is csak azt tamasztja ala, hogy tokeletesen pontosan tudja, sajnos nagyon okos, hogy nem az en szidalmazasom a megfelelo eszkoz arra, hogy miatta veszekedek legyenek a hazzassagunkban!!!
Az en anyosomra leginkabb ez jellemzo:
A MENY SZUKSEGES ROSSZ A HON AHITOTT UNOKA ERDEKEBEN!!! amit miota kamaszodnak a fiai szeretne...
Meg azt is felajanlotta, hogy o szivesen bent lenne a szulesen. Elkepeszto!!! Hogy juthatott ilyen az eszebe? Ez egyreszt gusztustalan ill. szoba sem johet, masreszt a ferjem akar bent lenni. Ja, ezt is olyankor mondta mikor kettesben voltunk termeszetesen, kulonben kiderult volna milyen morbid agya van...
Mara mar olyanokat almodom neha, hogy szulok, elobujik a pici es o elveszi tolem es nem adja oda. Szornyu ezzel az erzessel ebredni...
Igen, egyszer osszeszedtem a batorsagom es leultem vele megbeszelni a dolgokat. Azert sirtam, mert iszonyatosan befolyasolhato vagyok es instabil, ez a legfobb fegyvere ellenem. Sikerult ugy beszelnie, hogy meg szegyelljem is magam amiert olyan rondakat gondolok rola. Igen, bunos vagyok, altalaban szeretek hinni az emberekben, s csak nagy nehezen ismerem fel a ketszinuseget mint esetunkben is.
Nem tudom mi a helyes "felnottes" valaszreakcio vele szemben. Egy hasonlo magatartas amit o tanusit velem szemben, hogy mosolygok ra s kozben mast gondolok, bar ettol hanynom kell, vagy megmondom neki a velemenyem es lezarom a veluk valo kontaktust.
Ez utobbi viszont szinte kivitelezhetetlen ha gyerekunk lesz, mert oda tuti nem engedem egyedul majd, sosem biznam rajuk...
kesobb folytatom
kamilla
Tokeletesen alatamasztod azt a hozzaszolasom, miszerint en pusztan erzekeny vagyok ill. felreertem a dolgokat ami most meg azzal is parosul, hogy csak en vagyok az, aki nem szereti anyosat, s viszont ez nem igaz... Pontosan errol beszeltem.
Az, hogy erdeklodik hogyletem felol is csak azt tamasztja ala, hogy tokeletesen pontosan tudja, sajnos nagyon okos, hogy nem az en szidalmazasom a megfelelo eszkoz arra, hogy miatta veszekedek legyenek a hazzassagunkban!!!
Az en anyosomra leginkabb ez jellemzo:
A MENY SZUKSEGES ROSSZ A HON AHITOTT UNOKA ERDEKEBEN!!! amit miota kamaszodnak a fiai szeretne...
Meg azt is felajanlotta, hogy o szivesen bent lenne a szulesen. Elkepeszto!!! Hogy juthatott ilyen az eszebe? Ez egyreszt gusztustalan ill. szoba sem johet, masreszt a ferjem akar bent lenni. Ja, ezt is olyankor mondta mikor kettesben voltunk termeszetesen, kulonben kiderult volna milyen morbid agya van...
Mara mar olyanokat almodom neha, hogy szulok, elobujik a pici es o elveszi tolem es nem adja oda. Szornyu ezzel az erzessel ebredni...
Igen, egyszer osszeszedtem a batorsagom es leultem vele megbeszelni a dolgokat. Azert sirtam, mert iszonyatosan befolyasolhato vagyok es instabil, ez a legfobb fegyvere ellenem. Sikerult ugy beszelnie, hogy meg szegyelljem is magam amiert olyan rondakat gondolok rola. Igen, bunos vagyok, altalaban szeretek hinni az emberekben, s csak nagy nehezen ismerem fel a ketszinuseget mint esetunkben is.
Nem tudom mi a helyes "felnottes" valaszreakcio vele szemben. Egy hasonlo magatartas amit o tanusit velem szemben, hogy mosolygok ra s kozben mast gondolok, bar ettol hanynom kell, vagy megmondom neki a velemenyem es lezarom a veluk valo kontaktust.
Ez utobbi viszont szinte kivitelezhetetlen ha gyerekunk lesz, mert oda tuti nem engedem egyedul majd, sosem biznam rajuk...
kesobb folytatom
kamilla
Sziasztok!
Kicsit megdöbbentett,amiket irtatok!
Én szerencsés vagyok, mert anyósom és apósom is imádják az unókájukat és én is jól kijövök velük.
Igaz néha volt, hogy apósom pont ellenkezõjét csinálta,amikor a gyerekkel kapcsolatban megkértem valamire, de ha ezzel problémám volt megbeszéltem a férjemmel és ha kellett, ha igazam volt, vagy ha a gyerek érdeke azt kivánta,akkor mellémállt.
Sajnos én tanácsot nem tudok adni, mert nem vagyok ilyen helyzetben és kivülállóként ez igy igen nehéz.
Álom helyében valószinûleg én kivettem volna, vagy be sem iratom abba az iskolába,ha tudom,hogy anyós ott lakik. Ne érts félre,nem szemrehányás, csak elõrelátás szempontjából.
Az oviból is kivettem volna, ha nem érzi jól magát, vagy ha minden reggel sirva megy be és ez több hétig is igy van.
Persze ezt igy könnyû mondani, lehet,hogy nem ez a legjobb megoldás,csak egy lehetõség.
Ha az anyós-apóssal nem jönnék ki megfelelõen,akkor megpróbálnám minnél inkább távoltartani magunktól, és minél kevesebbet találkozni velük. Én talán igy védekeznék.
Kamilla! Mint irtad a te esetedben kihasználják, hogy befolyásolható és instabil vagy. Lehet,ha határozott, kimért,és udvarias lennél, akkor anyós is kicsit meginogna!
Sziasztok:Giti
Kicsit megdöbbentett,amiket irtatok!
Én szerencsés vagyok, mert anyósom és apósom is imádják az unókájukat és én is jól kijövök velük.
Igaz néha volt, hogy apósom pont ellenkezõjét csinálta,amikor a gyerekkel kapcsolatban megkértem valamire, de ha ezzel problémám volt megbeszéltem a férjemmel és ha kellett, ha igazam volt, vagy ha a gyerek érdeke azt kivánta,akkor mellémállt.
Sajnos én tanácsot nem tudok adni, mert nem vagyok ilyen helyzetben és kivülállóként ez igy igen nehéz.
Álom helyében valószinûleg én kivettem volna, vagy be sem iratom abba az iskolába,ha tudom,hogy anyós ott lakik. Ne érts félre,nem szemrehányás, csak elõrelátás szempontjából.
Az oviból is kivettem volna, ha nem érzi jól magát, vagy ha minden reggel sirva megy be és ez több hétig is igy van.
Persze ezt igy könnyû mondani, lehet,hogy nem ez a legjobb megoldás,csak egy lehetõség.
Ha az anyós-apóssal nem jönnék ki megfelelõen,akkor megpróbálnám minnél inkább távoltartani magunktól, és minél kevesebbet találkozni velük. Én talán igy védekeznék.
Kamilla! Mint irtad a te esetedben kihasználják, hogy befolyásolható és instabil vagy. Lehet,ha határozott, kimért,és udvarias lennél, akkor anyós is kicsit meginogna!
Sziasztok:Giti
Kamilla!
Elképesztõ, mennyire hasonlóan gondolkodunk!!
Tényleg: "A MENY SZÜSÉGES ROSSZ A HÕN ÁHÍTOTT UNOKA ÉRDEKÉBEN"
fején találtad a szöget! Pontosan ezt fogalmaztam meg én is. Nálunk is azért volt erõltetve a tápszer, hog szegény gyerek (heti 30-40 dkg hízással, ami meg is állt a tápszerezéstõl), éhen ne halljon, na meg az anyja kezébõl még etetéskor is ki lehessen venni
Én megértelek....
Bár az én férjem írna legalább ide....... de õ magasról le****ja a problémáimat, és hasonlóan gondolkodik, mint a te férjed. Nem vagyunk rokonok????
Puszi, és fel a fejjel, látod, nem vagy egyedül. Rántottcsirkés
Elképesztõ, mennyire hasonlóan gondolkodunk!!
Tényleg: "A MENY SZÜSÉGES ROSSZ A HÕN ÁHÍTOTT UNOKA ÉRDEKÉBEN"
fején találtad a szöget! Pontosan ezt fogalmaztam meg én is. Nálunk is azért volt erõltetve a tápszer, hog szegény gyerek (heti 30-40 dkg hízással, ami meg is állt a tápszerezéstõl), éhen ne halljon, na meg az anyja kezébõl még etetéskor is ki lehessen venni
Én megértelek....
Bár az én férjem írna legalább ide....... de õ magasról le****ja a problémáimat, és hasonlóan gondolkodik, mint a te férjed. Nem vagyunk rokonok????
Puszi, és fel a fejjel, látod, nem vagy egyedül. Rántottcsirkés
Sziasztok,
na elszállt, amit írtam
Kamilla,
szerintem kicsit erõs volt, amit most írtál. (Morbid és gusztustalan, hogy bent akar lenni a szülésnél). Nem hiszem, hogy az ellened érzett utálat mondatja az anyósoddal ezt. egyszerûen jelen szeretne lenni, amikor a rég áhított unoka erre a világra megérkezik. És ez talán érthetõ, nem? Nem mintha védeni akarnám anyósodat, nem is ismerem, és nincs az az isten, amiért én az anyósomat beengedtem volna a szülésre (a topik elején vhol én is panaszkodtam rá, és a helyzet nem változott sajnos), de most ezt amit írtál, kivülállóként egy kicsit "hidegebb " fejjel - talán jól - így látom. Hm?
Kamilláné,
Nem lehet,. hogy kamilla olyan, mint én? Mert hiába beszél meg dolgokat anyóssal, ha ÖNMAGÁBAN nem zárja le, nem teszi helyre, esetleg nyíltan ugyan egyetért, de magában nem. Nálunk is ez van: szegény párommal hiába beszélünk meg vmi problémát, két hét múlva újra elõjön, mert én csökönyösen újra és újra ugyanazt csináélom/gondolom. Holott emgbeszéltük már 300-szor (a szám nem túlzás, talán még kevés is)...
üdvözöl mindekttõtöket
Zsóka
na elszállt, amit írtam
Kamilla,
szerintem kicsit erõs volt, amit most írtál. (Morbid és gusztustalan, hogy bent akar lenni a szülésnél). Nem hiszem, hogy az ellened érzett utálat mondatja az anyósoddal ezt. egyszerûen jelen szeretne lenni, amikor a rég áhított unoka erre a világra megérkezik. És ez talán érthetõ, nem? Nem mintha védeni akarnám anyósodat, nem is ismerem, és nincs az az isten, amiért én az anyósomat beengedtem volna a szülésre (a topik elején vhol én is panaszkodtam rá, és a helyzet nem változott sajnos), de most ezt amit írtál, kivülállóként egy kicsit "hidegebb " fejjel - talán jól - így látom. Hm?
Kamilláné,
Nem lehet,. hogy kamilla olyan, mint én? Mert hiába beszél meg dolgokat anyóssal, ha ÖNMAGÁBAN nem zárja le, nem teszi helyre, esetleg nyíltan ugyan egyetért, de magában nem. Nálunk is ez van: szegény párommal hiába beszélünk meg vmi problémát, két hét múlva újra elõjön, mert én csökönyösen újra és újra ugyanazt csináélom/gondolom. Holott emgbeszéltük már 300-szor (a szám nem túlzás, talán még kevés is)...
üdvözöl mindekttõtöket
Zsóka
Zsóka
Kedves Kamilla család!
egykét dolgot olvastam rólatok. Az hogy megkér az anyós após hogy szólítsd apunak meg anyunak, szerintem valahol egy kedves gesztus, de megértem hogy tiltakozol ellene, én is így vagyok vele, anyu meg apu nekem is csak 1 van, a szüleim. De ezt szerintem meg lehet beszélni velük hogy kedves Gipsz Jakab néni és bácsi nagyon aranyosak és kedvesek tetszenek lenni, de nekem furcsa lenn ezt mondani, ugyhogy ha nem sertõdnek meg maradnék a a keresztnevek használatánál.
A nagyszülõknek nagyon fontos az unkokájuk. és az hogy ott szeretnének lenni a szülésnél, az csak azt mutatja, hogy mennyire várják már az unokát. Megértem hogy a helyzet intimitása miatt nem szívesen látnál a férjeden kívül mást az ágyadnál, de ha ezt így elmondod nekik, biztosan megértik. és ha kinn várnak a folyosón te annak örülnél a legjobban.
A fiút mindig elviszi a lány otthonról. mert a lány felel a családért, õ alakítja ki a szokásokat ... stb. ne csodálkozz hát, ha a férjed szülei többet vannak nálatok. õk is részt szeretnének kérni a családotokból. Biztos vagyok benne, hogy ahol nincs lány ott így viselkednek az anyósok, mert elviszik a fiaikat. ha neked kamilla problémád van kihez fordulsz? biztosan anyukádnak panaszkodsz és nem az anyósodnak. ez így automatikus.
nem tudom érted -e mire gondolok. Ha neked pl. két fiad lenne és lányod nem mit csinálnál hogy megnyerd a menyedet? biztosan nehezebb helyzetben lennél, hisz nemtudhatod mivel vagy még kedves de nem tolakodó és mivel vagy már megértõ és nem elutasító.
Kamilla apuka azért nem árt néha figyelni is az anyósokra, mert néha pusztán segítõ szándékból is alaposan megkavarhatják a dolgokat. és ne feledd, a feleséged terhes, és ilyenkor sokkal érzékenyebbek mindenre a nõk.
Beszéljétek meg, hogy miért gondolja egyikõrök vagy másikótok hogy szereti/utálja az anyós.
Mert minden csak nézõpont kérdése, és egy problémában akkor lehet helyesen dönteni, ha ismeri az ember a körülményeket, mind a két fél elgondolását véleményét.
Én mindig azzal kezdem a vélemányezést hogy " nem lehet hogy azért csinálta mert ..." és felállítok 2-3 féle magyarázatot is, mielõtt még nagy haragomban olyat mondanék valakinek amivel megbántom.
Egy ének részlet: "kis virág is okozhat zavart, egyetlen ostoba szó szõrnyû bajt ..."
Momo
egykét dolgot olvastam rólatok. Az hogy megkér az anyós após hogy szólítsd apunak meg anyunak, szerintem valahol egy kedves gesztus, de megértem hogy tiltakozol ellene, én is így vagyok vele, anyu meg apu nekem is csak 1 van, a szüleim. De ezt szerintem meg lehet beszélni velük hogy kedves Gipsz Jakab néni és bácsi nagyon aranyosak és kedvesek tetszenek lenni, de nekem furcsa lenn ezt mondani, ugyhogy ha nem sertõdnek meg maradnék a a keresztnevek használatánál.
A nagyszülõknek nagyon fontos az unkokájuk. és az hogy ott szeretnének lenni a szülésnél, az csak azt mutatja, hogy mennyire várják már az unokát. Megértem hogy a helyzet intimitása miatt nem szívesen látnál a férjeden kívül mást az ágyadnál, de ha ezt így elmondod nekik, biztosan megértik. és ha kinn várnak a folyosón te annak örülnél a legjobban.
A fiút mindig elviszi a lány otthonról. mert a lány felel a családért, õ alakítja ki a szokásokat ... stb. ne csodálkozz hát, ha a férjed szülei többet vannak nálatok. õk is részt szeretnének kérni a családotokból. Biztos vagyok benne, hogy ahol nincs lány ott így viselkednek az anyósok, mert elviszik a fiaikat. ha neked kamilla problémád van kihez fordulsz? biztosan anyukádnak panaszkodsz és nem az anyósodnak. ez így automatikus.
nem tudom érted -e mire gondolok. Ha neked pl. két fiad lenne és lányod nem mit csinálnál hogy megnyerd a menyedet? biztosan nehezebb helyzetben lennél, hisz nemtudhatod mivel vagy még kedves de nem tolakodó és mivel vagy már megértõ és nem elutasító.
Kamilla apuka azért nem árt néha figyelni is az anyósokra, mert néha pusztán segítõ szándékból is alaposan megkavarhatják a dolgokat. és ne feledd, a feleséged terhes, és ilyenkor sokkal érzékenyebbek mindenre a nõk.
Beszéljétek meg, hogy miért gondolja egyikõrök vagy másikótok hogy szereti/utálja az anyós.
Mert minden csak nézõpont kérdése, és egy problémában akkor lehet helyesen dönteni, ha ismeri az ember a körülményeket, mind a két fél elgondolását véleményét.
Én mindig azzal kezdem a vélemányezést hogy " nem lehet hogy azért csinálta mert ..." és felállítok 2-3 féle magyarázatot is, mielõtt még nagy haragomban olyat mondanék valakinek amivel megbántom.
Egy ének részlet: "kis virág is okozhat zavart, egyetlen ostoba szó szõrnyû bajt ..."
Momo
Koszi a hozzaszolasokat Mindenkinek
Momo!
Termeszetesen mondtam en is a szuleinek, hogy arik meg minden, de en csak a sajat Anyukam szolitom Anyunak, es ha lehet en is megmaradnek Kamillanak es lemondanek a lanyomozasrol. Mar az furcsalltam, hogy ok fiurcsalljak mindezt. Rajottem, minden de mindennek azaz alapja, hogy teljesen eltero nevelest kaptunk a ferjem es en. Nalunk nem a megszolitasokkal ereztetjuk vkivel azt, hogy csaladtag-e, es nem azzal, hogy hianyos ruhazatban nyitunk ajtot, mondvan csaladtag es megengedheti maganak egy apos. Nalunk ez epp irto nagy udvariatlansagnak szamit ill. a tisztelet hianyanak megnyilvanulasa. Szerintem nem lehet vki egyik naprol a masikra csaladtag. Ettol csak meghatral az ember, egyszeruen ugy erzem rameroszakoljak magukat.
A mi csaladunkban ez ugy mukodik, hogy eloszor baratkozassal indul, majd baratsaggal, es kolcsonos szimpatia eseteben a csaladba valo befogadassal, de ezt NEM KIMONDJUK, hanem ereztetjuk... Nagy a kulonbseg. es hiaba probalom mindezt elmagyarazni nekik vagy a ferjemnek, akkor en tuti tavolsagtarto vagyok vagy maradi, de minimum konzervativ. Tudom, egy kicsit szelsosegesen gondolkodom, de az allando puszizkodastol is rosszul vagyok. Miert nem eleg koszonni??? Kepzeljetek el, ha csak koszonok az anyosom apjanak, akkor ramszol, hogy menjek oda es adjak neki puszit is, kulonben megsertodik a nagypapa... annyira durva. azt hiszem ez remek peldaja annak amiert en ezt az egesz csaladosdit olyan eroltetettnek tartom. es mikor megprobalom, mert legalabb megprobalom elmondani az egyebkent tok okos anyosomnak, akkor latom a szemeben, hogy nem erti! es 100 szazalek, hogy azt gondolja mindez azert van, mert erzekeny vagyok, hiszen nemreg haltak meg a szuleim...
kamilla
Momo!
Termeszetesen mondtam en is a szuleinek, hogy arik meg minden, de en csak a sajat Anyukam szolitom Anyunak, es ha lehet en is megmaradnek Kamillanak es lemondanek a lanyomozasrol. Mar az furcsalltam, hogy ok fiurcsalljak mindezt. Rajottem, minden de mindennek azaz alapja, hogy teljesen eltero nevelest kaptunk a ferjem es en. Nalunk nem a megszolitasokkal ereztetjuk vkivel azt, hogy csaladtag-e, es nem azzal, hogy hianyos ruhazatban nyitunk ajtot, mondvan csaladtag es megengedheti maganak egy apos. Nalunk ez epp irto nagy udvariatlansagnak szamit ill. a tisztelet hianyanak megnyilvanulasa. Szerintem nem lehet vki egyik naprol a masikra csaladtag. Ettol csak meghatral az ember, egyszeruen ugy erzem rameroszakoljak magukat.
A mi csaladunkban ez ugy mukodik, hogy eloszor baratkozassal indul, majd baratsaggal, es kolcsonos szimpatia eseteben a csaladba valo befogadassal, de ezt NEM KIMONDJUK, hanem ereztetjuk... Nagy a kulonbseg. es hiaba probalom mindezt elmagyarazni nekik vagy a ferjemnek, akkor en tuti tavolsagtarto vagyok vagy maradi, de minimum konzervativ. Tudom, egy kicsit szelsosegesen gondolkodom, de az allando puszizkodastol is rosszul vagyok. Miert nem eleg koszonni??? Kepzeljetek el, ha csak koszonok az anyosom apjanak, akkor ramszol, hogy menjek oda es adjak neki puszit is, kulonben megsertodik a nagypapa... annyira durva. azt hiszem ez remek peldaja annak amiert en ezt az egesz csaladosdit olyan eroltetettnek tartom. es mikor megprobalom, mert legalabb megprobalom elmondani az egyebkent tok okos anyosomnak, akkor latom a szemeben, hogy nem erti! es 100 szazalek, hogy azt gondolja mindez azert van, mert erzekeny vagyok, hiszen nemreg haltak meg a szuleim...
kamilla
drága egyetlen feleségem!
mikor mondtam én, hogy te maradi, távolságtartó, konzervatív lennél?
Egyszer kellett szólnod, azóta nem szólítanak lányomnak, elmondtad, hogy neked nem megy ez, nem akarják, hogy szülõknek tekintsd õket.
Egy idõben azt magyaráztad nekem, hogy ha élne anyukád, azt szeretnéd, hogy õ legyen bent a szülésnél (Az meg sem fordult a fejedben, hogy ez nekem hogy esik...). Azt mondod, nem említetted ezt anyámnak, de ebben én nem vagyok biztos, mert arra emlékszem, hogy errõl beszéltünk elõttük is. Tényleg morbiditás és rosszindulat, ha az anyósod azt hallja, hogy te jobban örülnél az anyukádnak a szülõszobán és mivel õ már nem él, ezért az anyósod felajánlja, hogy bemegy?
momo, szerintem nagyon igazad van, tudom én, hogy érzékenyebb most a feleségem, nem is szoktuk megölni egymást emiatt
Egyetlen helyen tévedsz, szüleim nem szoktak hozzánk jönni, talán, ha 3-4 alkalommal voltak nálunk az elmúlt 4 évben. Inkább mi szoktunk hozzájuk menni hétvégén (a nagyapám gyakorlatilag mozgásképtelen, nem tudna hozzánk feljönni a második emeletre), meg azért is mi szoktunk menni, mert hétvégén szoktak menni az öcsémék is. De ez a hozzászólás lényegén nem változtat.
Mondom, tisztában vagyok vele, hogy miért vannak a feleségemnek ellenérzései az anyámmal szemben, az egész ezzel a "hogyan nevezzelek" mizériával kezdõdött és azóta ha mond valami félreérthetõ dolgot, vagy szerencsétlenül fogalmaz, akkor már biztos gonosz.
Másik dolog:
Én is ellenzem, hogy az anyám nálunk töltse az elsõ néhány hetet, ki fogok venni szabadságot, hogy az elsõ heteket hármasban tölthessük.
Ugyanakkor tudom, hogy nem gonoszságból akarna jönni (ahogy anyóstársai sem), hanem az õ korosztályuk számára ez volt a természetes. A férjek dogoztak, nem volt szokás szabadságot kivenni, úgyhogy az anyós és az anya ment felváltva segíteni. Ma már erre nincs szükség, mert a férjek szeretnek otthon maradni. Öcsém is otthon maradt és anyám megértette, hogy nem kell ott lennie, a legtöbbet ebben a helyzetben azzal tudja segíteni, ha fõz nekik. És fõzött, néha átvitte, néha a testvérem ment haza a kajáért. Szóval, megint mondom, nem tartom jónak, hogy az anyósok és anyák ennyire ott akarnak lenni, de megértem, hogy számukra ez a természetes. Nem utálni kell ezért õket, hanem elmagyarázni nekik, hogy ma másképp mûködnek a dolgok, az apukák is otthon maradnak 1-2 hétre. A normálisabbja megérti. Ahogy az itteni hozzászólásokat olvasom, nagyon az az érzésem, hogy a legtöbb problémát meg lehetett volna elõzni idõben történõ megbeszéléssel, azzal, hogy nem eleve gonoszságot feltételez az ember. Persze vannak helyzetek, pl. Álom által leírt dolgok, amikor már nem lehet segíteni, ilyen anyóst senkinek sem kívánok, de a legtöbb probléma még a kezdetén orvosolható.
mikor mondtam én, hogy te maradi, távolságtartó, konzervatív lennél?
Egyszer kellett szólnod, azóta nem szólítanak lányomnak, elmondtad, hogy neked nem megy ez, nem akarják, hogy szülõknek tekintsd õket.
Egy idõben azt magyaráztad nekem, hogy ha élne anyukád, azt szeretnéd, hogy õ legyen bent a szülésnél (Az meg sem fordult a fejedben, hogy ez nekem hogy esik...). Azt mondod, nem említetted ezt anyámnak, de ebben én nem vagyok biztos, mert arra emlékszem, hogy errõl beszéltünk elõttük is. Tényleg morbiditás és rosszindulat, ha az anyósod azt hallja, hogy te jobban örülnél az anyukádnak a szülõszobán és mivel õ már nem él, ezért az anyósod felajánlja, hogy bemegy?
momo, szerintem nagyon igazad van, tudom én, hogy érzékenyebb most a feleségem, nem is szoktuk megölni egymást emiatt
Egyetlen helyen tévedsz, szüleim nem szoktak hozzánk jönni, talán, ha 3-4 alkalommal voltak nálunk az elmúlt 4 évben. Inkább mi szoktunk hozzájuk menni hétvégén (a nagyapám gyakorlatilag mozgásképtelen, nem tudna hozzánk feljönni a második emeletre), meg azért is mi szoktunk menni, mert hétvégén szoktak menni az öcsémék is. De ez a hozzászólás lényegén nem változtat.
Mondom, tisztában vagyok vele, hogy miért vannak a feleségemnek ellenérzései az anyámmal szemben, az egész ezzel a "hogyan nevezzelek" mizériával kezdõdött és azóta ha mond valami félreérthetõ dolgot, vagy szerencsétlenül fogalmaz, akkor már biztos gonosz.
Másik dolog:
Én is ellenzem, hogy az anyám nálunk töltse az elsõ néhány hetet, ki fogok venni szabadságot, hogy az elsõ heteket hármasban tölthessük.
Ugyanakkor tudom, hogy nem gonoszságból akarna jönni (ahogy anyóstársai sem), hanem az õ korosztályuk számára ez volt a természetes. A férjek dogoztak, nem volt szokás szabadságot kivenni, úgyhogy az anyós és az anya ment felváltva segíteni. Ma már erre nincs szükség, mert a férjek szeretnek otthon maradni. Öcsém is otthon maradt és anyám megértette, hogy nem kell ott lennie, a legtöbbet ebben a helyzetben azzal tudja segíteni, ha fõz nekik. És fõzött, néha átvitte, néha a testvérem ment haza a kajáért. Szóval, megint mondom, nem tartom jónak, hogy az anyósok és anyák ennyire ott akarnak lenni, de megértem, hogy számukra ez a természetes. Nem utálni kell ezért õket, hanem elmagyarázni nekik, hogy ma másképp mûködnek a dolgok, az apukák is otthon maradnak 1-2 hétre. A normálisabbja megérti. Ahogy az itteni hozzászólásokat olvasom, nagyon az az érzésem, hogy a legtöbb problémát meg lehetett volna elõzni idõben történõ megbeszéléssel, azzal, hogy nem eleve gonoszságot feltételez az ember. Persze vannak helyzetek, pl. Álom által leírt dolgok, amikor már nem lehet segíteni, ilyen anyóst senkinek sem kívánok, de a legtöbb probléma még a kezdetén orvosolható.
Nos. Kicsit vicces, hogy itt vagyunk egy nappaliban, de azert itt beszelgetunk a forumon
Azt, hogy szivese vennem ha Anyu elne, hogy bent legyen a szulesen meg akkor mondtam, mikor meg fel sem vetodott, hogy a ferjem birja-e az ilyesmit. Sot, akkor meg terhes sem voltam, csak morfondiroztam rajta. Anyosnak pedig eszem agaban sem volt ilyenekrol beszelni, de termeszetesen a ferjem szerint az az alapertelmezett, hogy neki nyilvan azert jutott eszebe, mert en neki is mondtam. Hihetelen, hogy allandoan en vagyok az ok, az anyja pedig szegeny csak az okozat. es hiaba mondom neki, hogy ez nem igaz, en ilyenekrol nem szoktam beszelgetni az anyjaval nem hisz nekem. es ez tok szarul esik.
A legrosszabb erv, amit barki mondhat, es amitol falra maszom az, hogy erzekenyebb vagyok mert babat varok.
Nem! Mindezek eddig is meglevo problemak voltak, csupan mostanaban tisztabban latok...
Az elso hetekben valo segitseg anyos reszerol:
a ferjem tesojanak felesegenek fel lett ajanlva anyos reszerol a segitseg. Termeszetesen kettesben voltak. Tudjatok mit ajanlott fel elso lepeskent? Hogy szivesen ellatja a babat, amig a lany mos vasal, bevasarol vagy el kell mennie meg ilyenek. Innen indultak. Vajon en es a masik meny is rosszul gondoljuk, hogy a segitseget pont forditva kepzeljuk el? Talan meg is szoptatja majd helyettunk? Szegeny elsonek nekem panaszolta el ezt az egeszet. Miutan megszuletett mar a kisfiuk lett elerve az, hogy legfeljebb abban segitsenek, hogy fozzenek rajuk NEHA.
Egyebkent tenyleg nem szoktunk veresen komolyan veszekedni ezen itthon a ferjemmel, de sajnos nagyon rossz eloerzetem van, felek sulyosbodnak majd a problemak ha meglesz a baba es fokent akkor ha kislanynak szuleten, ugyanis ez a legerzekenyebb pontjuk. Mindig is kislanyt szerettek volna, de nekik nem jott ossze, es az elso unoka is fiu lett.
Sosem gondoltam volna, hogy hazassagok mehetnek tonkre anyosok miatt, de most, hogy megcsapott a szele engem is, mar siman el tudom kepzelni...
kamilla
Kicsit vicces, hogy itt vagyunk egy nappaliban, de azert itt beszelgetunk a forumon Azt, hogy szivese vennem ha Anyu elne, hogy bent legyen a szulesen meg akkor mondtam, mikor meg fel sem vetodott, hogy a ferjem birja-e az ilyesmit. Sot, akkor meg terhes sem voltam, csak morfondiroztam rajta. Anyosnak pedig eszem agaban sem volt ilyenekrol beszelni, de termeszetesen a ferjem szerint az az alapertelmezett, hogy neki nyilvan azert jutott eszebe, mert en neki is mondtam. Hihetelen, hogy allandoan en vagyok az ok, az anyja pedig szegeny csak az okozat. es hiaba mondom neki, hogy ez nem igaz, en ilyenekrol nem szoktam beszelgetni az anyjaval nem hisz nekem. es ez tok szarul esik.
A legrosszabb erv, amit barki mondhat, es amitol falra maszom az, hogy erzekenyebb vagyok mert babat varok.
Nem! Mindezek eddig is meglevo problemak voltak, csupan mostanaban tisztabban latok...
Az elso hetekben valo segitseg anyos reszerol:
a ferjem tesojanak felesegenek fel lett ajanlva anyos reszerol a segitseg. Termeszetesen kettesben voltak. Tudjatok mit ajanlott fel elso lepeskent? Hogy szivesen ellatja a babat, amig a lany mos vasal, bevasarol vagy el kell mennie meg ilyenek. Innen indultak. Vajon en es a masik meny is rosszul gondoljuk, hogy a segitseget pont forditva kepzeljuk el? Talan meg is szoptatja majd helyettunk? Szegeny elsonek nekem panaszolta el ezt az egeszet. Miutan megszuletett mar a kisfiuk lett elerve az, hogy legfeljebb abban segitsenek, hogy fozzenek rajuk NEHA.
Egyebkent tenyleg nem szoktunk veresen komolyan veszekedni ezen itthon a ferjemmel, de sajnos nagyon rossz eloerzetem van, felek sulyosbodnak majd a problemak ha meglesz a baba es fokent akkor ha kislanynak szuleten, ugyanis ez a legerzekenyebb pontjuk. Mindig is kislanyt szerettek volna, de nekik nem jott ossze, es az elso unoka is fiu lett.
Sosem gondoltam volna, hogy hazassagok mehetnek tonkre anyosok miatt, de most, hogy megcsapott a szele engem is, mar siman el tudom kepzelni...
kamilla
Zsoka!
Hujen hangzik, olyan mar mintha azon licitalnank, hogy kinek roszabb az anyosa, de nekem is feltette ezt a kerdomondatot, hogy: "Ugye kamilla tudod, hogy nagyszulo is lehet gyesen?".
Erted? Latod milyen okosan csinalja? Nem felajanlja nyiltan, hogy okom lehessen felhaborodni, hanem, mint egyfajta informaciot kozol velem... naygon idegesit, hogy egyszeruen nem tudom megfogni. persze a ferjem ez ugyben is vedi, hiszen szerinte ebben sincs semmi de semmi kivetnivalo. tehat:
- iszonyu szaralaknak erzem magam amiert a ferjem akit szeretek es tudom, hogy fontos szerepet toltenek be az eleteben a szulei en csak allandoan rosszat mondok roluk es ez altal allando lelkiismeret furdalasom van
- mivel szegeny allandoan vedi oket, bennem van a ketely, hogy mi van ha tkepp tikre nem ok, hanem en vagyok az aki gonosz es csak rosszat tud feltetelezni masokrol
- a legfontosabb amit meg ennek kapcsan erzek, hogy en vagyok a legszerencsesebb noje, aki legalabb meg tudja beszelni a pasijaval mindezt anelkul, hogy ossze ne csomagolna es hazakoltozne a szulei folyamatos sertegetesei miatt altalam...
hogy mit varok e topictol?
hatha vki alatamasztja vagy elutasitja vadjaim veluk szemben.
Ugy erzem magam mint egy hipohonder aki arra var, hogy talaljon vegre egy orvost aki lekever neki ket nagy pofont es kozli vele, hogy vegye tudomasul, hogy makk egeszseges.
Szoval mi a velemenyetek ugy, hogy ismeritek mindket fel velemenyet, en tevedek, es aniszocialis vagyok, vagy az en aggalyaim igazok, csak tul okos az anyos ahhoz, hogy leleplezodjon???
kamilla
Hujen hangzik, olyan mar mintha azon licitalnank, hogy kinek roszabb az anyosa, de nekem is feltette ezt a kerdomondatot, hogy: "Ugye kamilla tudod, hogy nagyszulo is lehet gyesen?".
Erted? Latod milyen okosan csinalja? Nem felajanlja nyiltan, hogy okom lehessen felhaborodni, hanem, mint egyfajta informaciot kozol velem... naygon idegesit, hogy egyszeruen nem tudom megfogni. persze a ferjem ez ugyben is vedi, hiszen szerinte ebben sincs semmi de semmi kivetnivalo. tehat:
- iszonyu szaralaknak erzem magam amiert a ferjem akit szeretek es tudom, hogy fontos szerepet toltenek be az eleteben a szulei en csak allandoan rosszat mondok roluk es ez altal allando lelkiismeret furdalasom van
- mivel szegeny allandoan vedi oket, bennem van a ketely, hogy mi van ha tkepp tikre nem ok, hanem en vagyok az aki gonosz es csak rosszat tud feltetelezni masokrol
- a legfontosabb amit meg ennek kapcsan erzek, hogy en vagyok a legszerencsesebb noje, aki legalabb meg tudja beszelni a pasijaval mindezt anelkul, hogy ossze ne csomagolna es hazakoltozne a szulei folyamatos sertegetesei miatt altalam...
hogy mit varok e topictol?
hatha vki alatamasztja vagy elutasitja vadjaim veluk szemben.
Ugy erzem magam mint egy hipohonder aki arra var, hogy talaljon vegre egy orvost aki lekever neki ket nagy pofont es kozli vele, hogy vegye tudomasul, hogy makk egeszseges.
Szoval mi a velemenyetek ugy, hogy ismeritek mindket fel velemenyet, en tevedek, es aniszocialis vagyok, vagy az en aggalyaim igazok, csak tul okos az anyos ahhoz, hogy leleplezodjon???
kamilla
Szia Kamilla!
Most én leszek az akin lehet hogy kiakadsz.
Próbálok a vitatkozni veled, lehet hogy nem lesz igazam, mert nem ismerlek benneteket, de most úgy csinálok, ahogy a barátnõimmel szoktunk egy -egy problémát megbeszélni.
Szóval:
anyós ellátja a kicsit míg a sógornõd vásárol stb.
nem lehet hogy azt gondolja, hogy végül is a picit megeteti az anyja, utána már vagy alszik, vagy "elvan" magával, nagy baj nem lehet.
Õ már idõsebb, nem biztos hogy az a legjobb, ha õ jön megy a nehéz dolgokkal, neki is megeröltetõ lehet. Pláne ha nincs lift. Nem ismeri esetleg a környéket, nem tudhatja hogy hol szokott vásárolni, mit szeret melyik márkát, mennyit költhet ... azért itt is lehet neki "tévedni" hogy aztán valaki ezt felróhassa neki.
és lehet hogy azt gondolta az anyósod, hogy a menye szivesen elmenne sétálni, de nem meri megkérni az õt a felügyeletre, mert még azt gondolja az anyós, hogy milyen anya az ilyen rögtön lelépne a picur mellõl
2. vasalás: én nem örülnék neki ha az anyósom vasalna. Hogy miért? mert vannak olyan ruháim ami intim, másrészt ne pakolgasson a szekrényemben .. stb. Másrészt, ismerek én olyan kritikus embereket, akiknek sehogy sem lenne jó a vasalás. lehet hogy látja hogy neked olyan ruháid vannak, amiket õ nem hord, ezért nem biztos benne hogyan kell vasalni.
3. ezt most csak írom, de nem rólatok szól!!
ahol fiuk vannak, és nincs lány, az nem jó. Mert ha megörgednek az ember szülei, tisztelet a kivételnek, de általában a lányukra számíthatnak. Õ az aki majd ágyat húz, tisztába tesz, kimos megfürdet hajat mos és egyáltalában foglalkozik/intézi a dolgokat. valahogy ezt a fiúk nem csinálják. És akkor gondolj bele egy meny megcsinálná?elég ritka. mert az anyós csak anyós marad.
mire számíthanak õk ha megöregednek?
Gyes: nagyon sokan "rohannának" vissza a mh-re, mert nem tarttják a helyüket és a pénz mindenhol fontos. nem lehet hogy anyósod nem rosszat akart, csak éreztetni azt hogy õ nincs ellenére ha Te szeretnél visszamenni, és nem tart ettõl rossz anyának. (mert hallottam már ilyenrõl is)
Szerintem felesleges magadat azzal emészteni hogy rossz vagy meg stb.
Igazad van abban, hogy mást neveltetést kaptatok. Ha már ezt tisztán látod,akkor azt is látnod kell, hogy õk miért viselkednek úgy ahogy. Nem azért mert nem szeretnek, hanem mert õk így szeretnek, mert nekik ez a normális. Neked meg nem.
Ezen változtatni nem tudsz, másmilyenek vagytok. Fogadd el õket a rigolyáikkal, és magadat pedig ne ostorozd! Legyél hozzájuk kedves, de határozott, hogy mit szeretnél, és milyen elvárásaid vannak.
Várom hogy kígyót békát kiálts rám! :-) csak nyugodtan, el vitatkozunk majd :-)
Remélem nem haragszol ha túl õszinte voltam, és nem akartalak megbántani hogy érzékenyebbek a nõk állapotosan,
meg ezzel a " de mi van akkor ha ..." szöveggel sem.
Momo
Most én leszek az akin lehet hogy kiakadsz.
Próbálok a vitatkozni veled, lehet hogy nem lesz igazam, mert nem ismerlek benneteket, de most úgy csinálok, ahogy a barátnõimmel szoktunk egy -egy problémát megbeszélni.
Szóval:
anyós ellátja a kicsit míg a sógornõd vásárol stb.
nem lehet hogy azt gondolja, hogy végül is a picit megeteti az anyja, utána már vagy alszik, vagy "elvan" magával, nagy baj nem lehet.
Õ már idõsebb, nem biztos hogy az a legjobb, ha õ jön megy a nehéz dolgokkal, neki is megeröltetõ lehet. Pláne ha nincs lift. Nem ismeri esetleg a környéket, nem tudhatja hogy hol szokott vásárolni, mit szeret melyik márkát, mennyit költhet ... azért itt is lehet neki "tévedni" hogy aztán valaki ezt felróhassa neki.
és lehet hogy azt gondolta az anyósod, hogy a menye szivesen elmenne sétálni, de nem meri megkérni az õt a felügyeletre, mert még azt gondolja az anyós, hogy milyen anya az ilyen rögtön lelépne a picur mellõl
2. vasalás: én nem örülnék neki ha az anyósom vasalna. Hogy miért? mert vannak olyan ruháim ami intim, másrészt ne pakolgasson a szekrényemben .. stb. Másrészt, ismerek én olyan kritikus embereket, akiknek sehogy sem lenne jó a vasalás. lehet hogy látja hogy neked olyan ruháid vannak, amiket õ nem hord, ezért nem biztos benne hogyan kell vasalni.
3. ezt most csak írom, de nem rólatok szól!!
ahol fiuk vannak, és nincs lány, az nem jó. Mert ha megörgednek az ember szülei, tisztelet a kivételnek, de általában a lányukra számíthatnak. Õ az aki majd ágyat húz, tisztába tesz, kimos megfürdet hajat mos és egyáltalában foglalkozik/intézi a dolgokat. valahogy ezt a fiúk nem csinálják. És akkor gondolj bele egy meny megcsinálná?elég ritka. mert az anyós csak anyós marad.
mire számíthanak õk ha megöregednek?
Gyes: nagyon sokan "rohannának" vissza a mh-re, mert nem tarttják a helyüket és a pénz mindenhol fontos. nem lehet hogy anyósod nem rosszat akart, csak éreztetni azt hogy õ nincs ellenére ha Te szeretnél visszamenni, és nem tart ettõl rossz anyának. (mert hallottam már ilyenrõl is)
Szerintem felesleges magadat azzal emészteni hogy rossz vagy meg stb.
Igazad van abban, hogy mást neveltetést kaptatok. Ha már ezt tisztán látod,akkor azt is látnod kell, hogy õk miért viselkednek úgy ahogy. Nem azért mert nem szeretnek, hanem mert õk így szeretnek, mert nekik ez a normális. Neked meg nem.
Ezen változtatni nem tudsz, másmilyenek vagytok. Fogadd el õket a rigolyáikkal, és magadat pedig ne ostorozd! Legyél hozzájuk kedves, de határozott, hogy mit szeretnél, és milyen elvárásaid vannak.
Várom hogy kígyót békát kiálts rám! :-) csak nyugodtan, el vitatkozunk majd :-)
Remélem nem haragszol ha túl õszinte voltam, és nem akartalak megbántani hogy érzékenyebbek a nõk állapotosan,
meg ezzel a " de mi van akkor ha ..." szöveggel sem.
Momo
