Kriszta!
Mi Németben vagyunk,Augsburgban.Nem igazán tetszik,hogy kevés barátom van,viszont az itteni életmód egyre jobban bejön.Most fogok ráállni a nyelvre is ezerrel,egyszerűen muszáj.
Én csak a kislányunkat sajnálom,mert én is mostohaapa mellett nőttem föl,aki sajnos alkoholista életet élt.Ezért is nem merek lépni komolyabban.A férjem legalábbb a gyereket biztosan szereti.Senki nem fog a pici számára olyan mély szeretet biztosítani,amilyet az édesapja.Ebben biztos vagyok.
Új szerelem?Hát,nem tudom.Én inkább szeretnék a kislányommal egyedül élni,de boldogan.A többi majd alakul.Csak a baj ott van,hogy nagyon félek,hogyan tartanám őt el úgy,hogy mindene meglegyen.Itt idegenben maradnék ha válás lenne a dologból,mert ha itt dolgozom,valahogy biztosan meglennénk ketten.De Magyarországon nem hiszem,hogy tudnék annyi pénzt keresni,hogy biztosítsam csak az alapvető életszükségleteket is számára.
És az apukájától sem szeretném távol vinni,szépen kellene a dolgokat megoldani.Ez az útja,és ezt a férjem is így látja.
Nem akarsz inkább magánban írni?
Címem:
bkriszti@web.de Köszi a hozzászólást.
Kriszti.