Szia Napocska!
Köszönöm a választ. Sajnos regisztrálni nem tudtam, ezért arra kérlek, ha lehet mail-en folytassuk! zitaprobocs@freemail.hu Köszönöm.
Szia Névtelen!
Neked is köszönöm, a mailboxodban megtalálsz.
Zita
Új privát üzeneted érkezett!
2005.05.03 08:50
Hi! Megosztom az én esetem! Olyan férfit szerettem meg és Õ engem, akit egy másik férfiért meg unta a banánt szóval elhagyott a felesége 3 gyerekkel. Õ megpróbálta visszahódítani, de nem kellett már. A kapcsolatunk hamar szilárd lett, mert minden fontosban megegyeztünk és mélyen megszerettük egymást. A 3 gyerekkel való kapcsolatot rögvest kezdeményezte és én belehelyezkedtem ebbe a "szerepbe". Mindent és jó lelkiismerettel mondom MINDENT, amit lelkileg, ANYAGILAG csak lehetett megtettünk. Évekig, hónapról-hónapra, amikor jöttek és velünk (Vele) voltak. De a lányok csak nem szelidültek a "vadságból" (nem tudok jobb szót rá) az apjukhoz, semmi ragaszkodás, semmi tisztelet. Amíg velük élt kimutatta a szeretét mondjuk leginkább a gondviselésben (anyagi biztonság megteremtése) és teljesen ragaszkodott hozzájuk. A házban a volt feleség maradt semmit nem fizetett ki mi ezt a gyerekeknek amennyire lehetett és tudtuk nem mondtuk (minek). Persze mi kaptuk a gyalázkodást (de hogy miért..) rendesen. A lényeg most már több éve hogy megszakadt a kapcsolat a gyerekekkel (akik már teljesen vagy majdnem felnőttek), de hitem szerint nem a mi hibánkból. Hibánk csak az, hogy nem engedtük meg, hogy a volt feleség és a gyerekek teljesen kihasználjanak minket. (Ámen). Ennyi szóljatok reá, ha van kedvetek!
