Kedves Nevtelen!
Egy szomoru tortenetet fogok elmeselni,bar nagyon gondolkodtam,hogy bele kezdjek vagy sem,de annyira nem birom,mert nagyon sajnallak,es lehet ez egy megkonnyebbules is szamomra,mivel sajna velem tortent.
20 eves voltam ekkor.Volt egy volegenyem,2,5 eve eltunk egyutt(18 evesen leleceltem otthonrol).Terhes lettem,igaz nem terveztuk,de mindketten nagyon boldogok voltunk.Kb 7 hetes terhes voltam,mikor elkezdtem verezgetni,es visszatartassal bekerultem a korhazba.Es itt jott csak a hideg zuhany.A sajat anyam kozolte,hogy a kocsija xy haza elott all minden este,amig en napi 3 injekciot kapok naponta,csak hogy a kis picurim eletben maradjon!Szep mi?! A csaj kozben mindenrol tudott,es nem erdekelte semmi.Senkinek nem kivanom azt amit en ott ateltem.Es gondolom ennek hatasara ment el a babam 12 hetesen.De lehet igy is ez lett volna a sorsa.Sose tudom meg.
Azota tobbszor talalkoztam az ex-el,es mindig szabadkozva sajnalkozik{sokra megyek vele},kozben a nojet ugyanugy megcsalja,mint engem tett akkor.Most igy utolag nem is tudom,hogy jot tett-e velem az anyam vagy sem.Minden esetre akkor nem kimelt.De most egy kiegyensulyozott csaladban elek,boldog anyakent.
Ezzel a tortenettel azt szerettem volna elmondani,hogy tenyleg egy ferfi sem er meg annyit,hogy idegesisd magad,mert a babuskad a fontos.
Probald minden energiadat a bentlakodra forditani,es ne foglalkozz a ferjeddel,nem erdemli meg.
En a helyedben nem foznek,mosnek ra.
A velemenyemet osztom Szofiekkal.
Keszulj inkabb arra az idore,amikor mar ketten lesztek.
Ugy szeretnelek most magamhoz olelni,mert tudom,hogy mit erzel.Jaj,mindjart pityergek.Szoval csak nyugi,itt csak Te leszel a gyoztes,mert Neked lesz nemsokara egy gyonyoruseged,a "hulye" apja meg lemarad mindenrol.{bocs a hulye miatt}
Mi azert itt vagyunk Neked,igaz Babanettesek?
Nevtelen