Az anyós, ha porhanyós? 2002.05.10. 15:26
Az esküvõ elõtt nem csak a jövendõbeli férjjel, vagy feleséggel, hanem a szüleivel is egy családot fogunk alkotni. Nem véletlenül van talán annyi anyósvicc, annyi sok kellemetlenség a párkapcsolati terápiákon, melyek úgy kezdõdnek: - ha akkor anyád …. Amikor kimondjuk a boldogító igent, lehet, hogy arra is igent mondunk, hogy az anyós is boldogítson bennünket! Vannak tényleg kivédhetetlen konfliktusok, de a legtöbbet megelõzhetjük!
Nem véletlen kaptad az anyósodat!
Ugye tudod, hogy a párodat tükörnek, kiegészítõ felednek kaptad? Ha ezzel tisztában vagy, akkor azzal is meg kell békülnöd, hogy van egy asszony és – jobb esetben – egy férfi, aki ilyenné nevelte életed párját! Õk a Te apósod és anyósod. Fanny, amikor a házasságuk már a végsõ romláshoz közeledett apósa-anyósa miatt, ezt mondta: - pont olyanok, mint az én szüleim! Gergõ, egy másik krízisben élõ pár férfi tagja pedig pont az ellenkezõjét kifogásolta. Azon mérgelõdött, hogy felesége szülei éppen az ellenkezõ értékrendet képviselik, mint amiben õ felnõtt. Helyzetük nem könnyû, de ezt már akkor tudták, amikor összeházasodtak. Akkor még reménykedtek abban, hogy minden jobbra fog fordulni, ám az évek során rájöttek, hogy a helyzet csak elmérgesedett.
Az anyós „küldetése”
A modern „para”pszichoterápiában már nem csupán a szülõk szerepét elemzik. Ha házastársak jutottak zsákutcába, és úgy látják, hogy viszonyuk elmérgesedésének gócpontja az anyós, vagy az após viszonya a házastársakhoz, érdemes megfejteni, hogy mi az üzenete ennek a hatalmas különbözõségnek. Természetes, hogy vannak elmebeteg idõs emberek, akik saját elméjük csapdájába oly mélyen beleestek, hogy abból már nem vezet kiút, gyûlölködésükhöz azonban a betegeknek kijáró részvétteljes szeretettel is viszonyulhat az, aki felismeri, hogy itt nem valódi, személyes indulatról van szó, hanem önpusztító önsanyargató mélységekrõl.
Anyóstükör
Az anyósok és apósok valamilyen fel nem ismert tulajdonságunkat, vagy mélyre letemetett küldetésünket „tükrözhetik” vissza számunkra. Igen gyakori, hogy egy olyan fájdalmas „vakfoltra” vetítenek fájdalmas ívfényt, hogy abba belesajdul a lélek. Ilyenkor a megszokott védekezési mechanizmusok ördögi körébe kezdünk, és addig-addig bosszantjuk egymást, amíg csak végleg el nem mérgesedik a viszony nem csak a szülõk és a pár között, hanem a pár egymással is összeveszik. A meditációs és oldásokkal egybekötött hatékonyan megválasztott terápia általában rávezeti a vitázó feleket arra, hogy mi a magyarázata annak, miért fáj annyira, miért bánt annyira éppen az a tulajdonság, ahogy az anyósom/apósom viszonyul hozzám.
A saját szüleinkkel, a párválasztásunkkal és az apósunk, anyósunk vállalt szerepével foglalkozó terapeuták gyakran látják, hogy a krízises anyós-võ, vagy anyós-meny viták kiindulási pontjai éppen a meg nem oldott szülõ-gyermek konfliktusok tovább gyûrûzése elõször a párkapcsolatba, majd pedig a pár egymás szüleivel való viszonyába. A konfliktus – ha nem is oldódik meg teljes egészében – legalább értelmet nyer, és ki-ki elrendezheti magával, milyen üzenetet hordoztak egymás számára anyósával és apósával.
Miért mindig az anyós?
Valóban többnyire az anyós az, aki megkeseríti a fiatalok életét, bár az após is lehet féltékeny egyetlen leánykájára, és viselkedhet legalább olyan rémesen. Az anyós – vagyis a párunk anyja – elsõsorban saját anyai tapasztalatait „adagolja túl”, legyen szó gyereknevelésrõl, vagy akár az új ebédlõgarnitúra elhelyezésérõl. A dolgok hátterében szinte mindig azonos motivációk rejlenek. Az elengedésre való képtelenség, a magánytól – vagyis önmagunktól! - való mély és fájdalmas félelem. Ezek a félelmek és érzelmek motiválják a fiatalokra rátelepedõ, a folyton „segítõ” anyóst, aki állandó jelenlétével inkább gátolja a fiatalok önállósodását. A helyzetet megoldani nem könnyû, fõleg Magyarországon, ahol a fiatalok közel ötven százaléka nem saját otthonba, hanem valamelyikük szülõi házába vonul haza az esküvõ után. Após-anyós házában saját háztartást vezetni pedig szinte képtelenség. A megoldás gyakran nem csupán az elköltözés, hiszen a segítség itt is többnyire a szülõktõl érkezik, és „ésszerûségi okból” gyakran a szomszéd utcába, vagy akár azonos házba költöznek a fiatalok.
Ahol a konfliktus kezd elfogadhatatlan méreteket ölteni, érdemes idõben észbe kapni és megfelelõ szakemberhez fordulni.
Balajthy Flóra pszichológus
http://www.tanacsadok.harmonet.hu/pszichologus.html és Sághy Enikõ lélekvezetõ terapeuta
http://www.tanacsadok.harmonet.hu/lelekvezeto.html a párkapcsolati kérdések mellett az egyéb családi konfliktusok megoldásában nyújt segítséget, míg Novák Julianna
http://www.tanacsadok.harmonet.hu/nevelesi.html a gyermeknevelési problémák megoldásában segít! A spirituális úton haladóknak is elfogadható, univerzális módszereikkel várják a hozzájuk fordulókat.
http://www.harmonet.hu/cikk.php3?rovat=70&alrovat=71&cikkid=2145&dire=lelekemelo&rovatnev=Lélekemelo